A pedagógusok véleménye a tanulók iskolához való viszonyáról

A tanulók iskolához való viszonyát a hosszútávú továbbtanulási tervek és az iskolába járás szeretetét befolyásoló tényezők feltárásával vizsgáltuk a tanárok véleménye alapján. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a tanárok szerint milyen iskolai végzettséget szeretnének szerezni a tanulóik, miként vélekednek az iskoláról és az iskolai sikerességükről, továbbá milyen szívesen járnak iskolába. Annak vizsgálatára, hogy a tanulók milyen véleménnyel vannak az iskoláról, mennyire érzik magukat hatékonynak az Iskolai Jóllét Kérdőívből (Hascher, 2004) az iskola iránti attitűd és az iskolai énhatékonyság alskálájának tanárok számára átfogalmazott állításait alkalmaztuk. Az iskolai végzettségre és az iskolába járás szeretetére vonatkozóan ugyanazokat a nyílt és zárt végű kérdéseket alkalmaztuk, mint a tanulói kérdőívben, ami lehetővé tette az eredmények egymással való összevetését is.

A tanulók hosszútávú terveire vonatkozóan a tervezett legmagasabb iskolai végzettség esetében a pedagógusok többsége (52,7%) szerint a tanulók középfokú végzettséget szeretnének szerezni. Közülük többen érettségit (32,7%), valamivel kevesebben a szakmunkás bizonyítvány (20%) megszerzését jelölték meg. A felsőfokú, főiskolai vagy egyetemi végzettség megszerzését a középfokú végzettséghez képest kevesebben (41.8 %) választották.

A legkevesebben (mindössze 3 fő) választotta az általános végzettség megszerzését, ezen belül az általános iskola befejezését mint végső tanulási célt (65. táblázat). A tervezett végzettség tekintetében a tanárok eredményei nem egyeznek meg a tanulók eredményeivel (22. táblázat), akik közül a legtöbben mindkét évfolyamon a felsőfokú tanulmányok megszerzését jelölték meg vágyott végzettségnek (N5=63,2%; N8=74,5%).

65. táblázat. Az tanulók által elérni kívánt iskolai végzettség a tanárok szerint (%)

N Iskolai végzettség

2 3 4 5

55 3 (5,5) 18 (32,7) 11 (20) 23 (41,8)

Megjegyzés: 2: általános iskola befejezése (elballagni); 3: érettségizni; 4: szakmunkás bizonyítványt szerezni (szakmát tanulni); 5: főiskolai/egyetemi diplomát szerezni

A következő kérdőívrészben arra voltunk kíváncsiak, hogy a tanárok szerint miként érzik magukat a tanulók az iskolában és a tanórákon. A tanulók iskolai attitűdjeit és énhatékonyságát az Iskolai Jóllét külön alskálákkal vizsgálja, jelen esetben az eredeti skálák tételeit fogalmaztuk át a tanárok számára. Az eredmények ismeretében a tanárok és a tanulók esetében az állítások átlagpontszámait (66. táblázat) és a válaszok gyakorisági eloszlását vizsgáltuk, az eredményeket pedig összehasonlítottuk egymással.

66. táblázat. Az iskolához való viszonyt vizsgáló kérdőívrész állításainak eredménye

Alskálák Állítások Átlag Szórás

Iskola iránti attitűd

A tanulók szívesen mennek iskolába. 3,78 0,76

A tanulók az iskolában tanultakat hasznosnak tartják. 3,25 0,95 A tanulók jól érzik magukat az iskolában. 3,91 0,65 Az iskolában a tanulók számára mindig történnek

izgalmas, érdekes dolgok. 4,00 0,67

A tanulókat idegesíti, hogy iskolába kell járniuk. 3,24 1,19 A tanulók szerint van értelme iskolába járni. 2,40 0,85 A tanulók szerint az iskolába járás felesleges dolog. 2,58 1,03

Iskolai énhatékonyság

A tanulók elégedettek azzal, ahogyan az iskolai terveik

alakulnak. 3,55 0,66

A tananyaggal kapcsolatos nehézségeket a

tanítványaim könnyen megoldják. 2,91 0,87

A tanulókat jó érzés tölt el, ha a következő iskolai /

iskola utáni évekre gondolnak. 3,56 1,15

A tanulóknak nem okoz problémát az iskolai

követelmények teljesítése. 3,05 0,80

A tanulók képesek arra, hogy az iskolai feladatokat

legalább olyan jól teljesítsék, mint a társaik. 3,36 0,73 A tanárok között a legmagasabb átlagpontszámot (4,0) az az állítás kapta, miszerint az iskolában mindig történnek érdekes és izgalmas dolgok a tanulókkal. Ezzel az állítással a legtöbb tanár (61,8%) inkább vagy teljes mértékben (20%) egyetértett. Az állítás a tanulók szerint is többségében igaz, közülük többen voltak, akik a néha (36,3%), az inkább (23,6%) és a nagyon jellemző választ kelölték meg (30,3%), mint azok, akik ezzel egyáltalán nem (2,4%), vagy csak ritkán értenek egyet (7,4%).

A napok érdekessége nemcsak az iskolai jóllét esetében, hanem az élettel való elégedettség skála tételei között is szerepel. A tanárok esetében ez az állítás kapta a

legmagasabb pontszámot, miszerint a napjaik tele vannak izgalmas, érdekes dolgokkal. Úgy tűnik tehát, hogy ezt a hétköznapi és az iskolai életben magukra és a diákokra vonatkozóan is igaznak érzik. A tanulók általános jóllétének vizsgálata során ez az állítás azonban alacsonyabb átlagpontszámot kapott (3,21), a tanulók közül legtöbben a néha választ jelölték meg (32,5), gyakran (22%), illetve nagyon gyakran (18,4%) kevesebben érzik ezt igaznak.

Az átlageredmények alapján a tanárok szerint a tanulók összességben jól érzik magukat az iskolában (3,92) és szívesen is járnak oda (3,78). Az állításokkal való egyetértés tekintetében mindkét esetben azt választották a legtöbben, hogy inkább jellemző a tanulókra, egyikük sem jelölte az egyáltalán nem válaszlehetőséget és nagyon kevés volt azok száma is (összesen 3 fő), akiknél az inkább nem jellemző válasz jelent meg. Ezek az állítások a tanulók esetében a tanárokhoz képest valamivel kevesebb átlagpontszámot kaptak, de az eredményeket a gyakorisági eloszlásokkal is összevetettük. A válaszaik alapján a tanulók többségére (55,8%) inkább vagy nagyon jellemző az, hogy jól érzi magát az iskolában, és azoknak az aránya is magasabb, akik néha így érzik (33,6%), azokkal szemben (10,5%), akik egyáltalán nem, vagy inkább nem. Az iskolába járás szeretete valamivel alacsonyabb átlagértéket kapott a tanulók esetében (3,27), mint a tanároknál, az iskolai attitűddel kapcsolatos állítások közül ez kapta a legalacsonyabb pontszámot, de az iskolai jóllét kérdőív valamennyi állítását figyelembe véve is az utolsók között szerepel az átlagérték alapján. Ez az eredmény köszönhető annak, hogy ennél az állításnál a legnagyobb azoknak a tanulóknak az aránya, akik egyáltalán nem (6,7%), inkább nem (10,1), vagy csak néha (45,6%) járnak szívesen iskolába. Ezzel szemben az inkább (23,6%) és a nagyon jellemző (13,6%) választ itt jelölték a legkevesebben.

A tanulók jövőbeli terveire vonatkozóan a tanárok szerint a diákok elégedettek azzal, ahogyan azokat alakulni látják (3,55), illetve jó érzés tölti el őket akkor (3,56), ha az iskola utáni évekre gondolnak. Az erre vonatkozó állítások közel azonos átlagpontszámot kaptak. A tanárok között ezeknél az állításoknál a néha és az inkább jellemző válasz fordult elő leggyakrabban, az iskola utáni évekkel kapcsolatban pedig a többihez képest gyakrabban jelent meg a nagyon jellemző válasz is (18,2%). A tanulóknál az iskola utáni évekkel kapcsolatos állítás magasabb átlagpontszámot kapott (3,74), a többségük (60%) szerint inkább igen, vagy teljes mértékben jellemző rájuk ez az állítás. Az iskolai tervekkel kapcsolatban már kevesebben voltak, akik inkább vagy teljes mértékben egyetértettek (56,5%).

A tananyaggal és az iskolai követelményekkel kapcsolatos feladatokat a tanárok szerint a tanulók megoldják. A tanárok szerint a tanlóikra néha (45,5%), vagy inkább jellemző (40%), hogy a feladatokat legalább olyan jól teljesítsék, mint társaik. Az állítás átlagpontszáma 3,36.

A tanulók esetében az egyik olyan állítás, ami a legmagasabb átlagpontszámot (4,10) kapta. A legtöbb tanuló teljes mértékben (41,1%), vagy inkább egyetért (32,6%) azzal, hogy az iskolai feladatokat ugyanolyan jól megtudják oldani, mint a társaik.

Az iskolai követelmények teljesítése (3,05) és a tananyaggal kapcsolatos nehézségek megoldása (2,91) a tanárok szerint a tanulókat már inkább csak néha jellemzi, ezeknek az átlagpontszáma a korábbiaknál alacsonyabb értékeket kapott. A tanároknak több mint a fele (58,2% és 52,7%) minkét esetben a néha válaszlehetőséget jelölték a legtöbbször. A tanulók körében ezek az állítások magasabb átlagpontszámmal szerepelnek. Azt, hogy iskolai követelmények teljesítése nem okoz problémát a tanulóknak (3,66) a legtöbben néha (35,3%) és emellett azonos arányban inkább (26,9%) és teljes mértékben (26,7%) jellemzőnek érzik magukra vonatkozóan. A tananyaggal kapcsolatos nehézségek megoldása ennél már

kedvezőtlenebb értéket kapott (3,47), de még így is magasabb, mint a tanárok szerint. A tanulók viszont itt már kisebb arányban (45,8%) jelölték, hogy ezzel inkább, vagy teljes mértékben egyet értenek. A tanulók esetében az iskolai követelmények megoldásával kapcsolatos állítás kapta az énhatékonyság skála legalacsonyabb átlagértékét.

Az iskolába járás haszna, értelme, illetve a felesleges volta, és az ezzel kapcsolatos negatív érzés (idegesség) a tanárok és a tanulók esetében többségében eltérő átlagértékeket kapott. A tanárok szerint (38,2%) a tanulók közepes mértékben érzik hasznosnak az iskolába járást (3,35), ez az eredmény hasonló a tanulók valamivel magasabb átlagpontszámához (3,62), akik közül a legtöbben (36,7%) szintén a néha választ jelölték meg.

Az iskolába járással kapcsolatos idegesség még szintén közel azonos megítélésben részesült a tanárok (3,24) és a tanulók (3,76) részéről, habár a tanárok között többen voltak, akik szerint ez az állítás a tanulókra néha (34,5%), vagy inkább nem (30,1%) jellemző. A tanulók ezeket a válaszlehetőségeket arányaiban kevesebben jelölték (néha: 31%, inkább nem:

7,9%), vagyis közöttük többen voltak, akik valamilyen mértékben egyetértenek azzal, hogy az iskolába járás idegesíti őket.

Az átlagpontszámok alapján a tanárok esetében a lista legvégén az iskolába járás feleslegességére (2,58) és értelmére (2,40) vonatkozó állítások szerepelnek. A tanárok többsége szerint a tanulókra inkább nem (34,5%), vagy csak néha (32,7%) jellemző, hogy az iskolába járást feleslegesnek tartanák, vagyis szerintük a tanulókra nem jellemző ez az állítás. Az iskola értelmének elismerése viszont szerintük (49,1%) inkább nem jellemző a tanulókra. A tanulók eredményei azonban teljes ellentétben állnak a tanárok véleményével, esetükben ugyanis az iskolába járás feleslegessége és egyúttal az értelme kapták a legmagasabb átlagpontszámokat.

Az eredmény maga kissé ellentmondásos, mert a két állítás egymás után következik, vagyis egyrészt a tanulók egyetértenek azzal, hogy az iskolába járás felesleges dolog (4,47), de emellett magas átlagpontszámot kapott az az állítás is, hogy van értelme iskolába járni (4,17).

A teljes mértékben jellemző választ legtöbb esetben (68,7%) az iskolába járás feleslegessége esetén jelölték meg a tanulók, az állításnál az inkább és a néha jellemző válaszok azonos arányban szerepeltek (13,3%). Vagyis a tanárok szerint a tanulók nem értenek egyet azzal, hogy iskolába járni felesleges, ezt azonban a tanulói eredmények cáfolják, mert ők leggyakrabban ezzel az állítással értettek egyet. Az iskolába járás értelme esetében szintén egymással ellentétes vélemény rajzolódik ki. Ennél az állításnál azonban a tanárok vélekedtek úgy, hogy a tanulókra inkább nem jellemző, hogy az iskolába járást értelmes dolognak tarják, ezt azonban a tanulók eredménye megcáfolta, a legtöbb tanulóra ugyanis inkább vagy teljes mértékben jellemző, hogy van értelme iskolába járni (74%).