A pedagógusok véleménye az iskolába járás szeretetéről

A tanári és a tanulói kérdőívben nyílt végű kérdés formájában vizsgáltuk, hogy a tanulók miért szeretnek és miért nem szeretnek iskolába járni. A kapott válaszokból kategóriákat képeztünk, az elemzés ezen kategóriák mentén épül fel. A tanári válaszok eredményének bemutatása után azokat röviden összevetjük a tanulók válaszaival is. (A tanulók ezen kérdésekre adott válaszainak jellemzését bővebben a 7.9.1. fejezet tartalmazza.)

A tanári kérdőív esetében 55 fő válaszát vontuk be az elemzésbe, közülük 48 válasz érkezett a nyílt végű kérdésekre. A tanárok többsége minden esetben egyszerre nemcsak egy, hanem több tényezőt is felsorolt lehetséges indokként. Arra a kérdésre, hogy a tanulók miért szeretnek iskolába járni, több egybehangzó vélemény érkezett, a válaszokból három főkategóriát és ezeken belül összesen nyolc alkategóriát hoztunk létre (68. táblázat).

68. táblázat. Az iskolába járás szeretetére vonatkozó tanári válaszok kategóriái és ezek gyakorisága (%)

Kategória Gyakoriság (%)

Iskolai társas kapcsolatok

Osztályközösség 54,5

Társak 50,9

Tanár 29,1

Tanulás és tanóra

Tanulás és új ismeretek 36,4

Oktatási módszerek 18,2

Továbbtanulás, jövőbeni célok 3,6

Környezet

Iskolai környezet 45,5

Infrastruktúra 30,9

A tanárok válaszai az iskolai társas kapcsolatok, a tanulás és tanóra, valamint a környezet kategóriáiba sorolhatók. Az iskolai társas kapcsolatok között leggyakrabban az osztályközösségre vonatkozó állítások szerepeltek (54,5%). Ennek részeként az osztályközösségen belüli együttműködés és összetartás, a kommunikáció, az (elfogadó, támogató, barátságos) osztálylégkör és a közösség érzésének hangsúlya jelent meg leggyakrabban a válaszokban (pl. „Egy jó közösségbe szívesebben jönnek a gyerekek.”). A tanárok szerint a tanulóknak fontosak a kialakult társas kapcsolataik (50,9%), az osztály- és iskolatársaikkal kialakult barátságok (pl. „a barátaikkal való találkozás lehetősége miatt szeretnek iskolába járni.”, „szeretnek együtt lenni az osztálytársaikkal, iskolatársaikkal.”), illetve akár a párkapcsolatok jelenléte is. A közös osztály- és iskolaprogramokat szintén ebbe a kategóriába soroltuk. A tanárok többször említették, hogy az iskolán belül és kívüli közösségi programok miatt szintén szívesen járnak a gyerekek iskolába. A korábbi eredmények alapján (ld. 7.4.1. fejezet) pedig tudjuk, hogy ezeknek a közösségi programoknak a szervezésében a tanárok jelentős szerepet és sok esetben plusz munkát is vállalnak a tanításon felül.

A társas kapcsolatok közül a tanár-diák pozitív viszonya is előkerült (29,1%). A tanárok szerint, ha a tanárok támogató légkört teremtenek, a tanulókkal szemben empatikusak, segítőkészek és elfogadók, akkor a köztük lévő viszony pozitívan alakul, a tanulók szeretik a tanáraikat. Ennek következményeként bíznak bennük, szívesebben vesznek részt az óráikon, megosztják velük a problémáikat és összességében szívesebben is járnak iskolába. (Pl. „fontos, hogy tanáraik többsége őket partnernek tekintő, alapvetően barátságos ember legyen”,

„megoszthatják gondjaikat egy olyan felnőttel, akiben megbíznak”, „Ha ... elérhető, vicces a tanár”, „számíthatnak a tanárokra, bármilyen problémájuk is adódik”.) A válaszok között az önreflexió is megjelent a tanárok részéről, volt, aki saját magát tette elsősorban felelőssé az iskolába járás szeretetével kapcsolatban (pl. „ha minket szeretnek, akkor várják az óráinkat, szívesen jönnek iskolába is”, „főleg rajtam vagyis a tanáron múlik a dolog. Ha jól csinálom, amit csinálok, jó viszonyt ápolok velük, akkor nemcsak engem, az órákat, de az iskolát is szeretni fogják. Ha több ilyen tanár is van nekik, akkor az csak jobb.”)

A tanulás és tanóra kategóriájába elsősorban a tanuláshoz kapcsolódó tevékenységek, a tanórák szervezési és vezetési módszerei, valamint a tanulással kapcsolatos rövid- és hosszútávú célok szerepeltek. Az állításokat a tanárok a saját és a tanulók szempontjából is megfogalmazták.

A tanulás alkategóriába (36,4%) tartozó válaszok szerint a tanulók számára fontos, hogy szeressenek tanulni, érdeklődve, kíváncsian fogadják az új ismereteket (pl. „új dolgok megismerése utáni vágy”, „új információk megszerzése, tudásuk bővítése”). Ha ezek teljesülnek, akkor szívesebben vesznek részt az órákon, szívesebben csinálják az órai és a házi feladatokat és eredményesebbek is lehetnek. A tanulásban elért sikerélmények fokozzák a tanulási motivációt és az iskolába járási kedvet is (pl. „a sikerélmények lehetősége is fontos.

Ha a gyerek számára ezt biztosítjuk, akkor nagyobb kedvvel tanul és az iskolába is így jön be”) A válaszok között megjelent a tanulás és a társak egymáshoz való viszonya is, miszerint a barátok jelenléte fontosabb is lehet, mint maga a tanulás vagy a tanulási kedv (pl. „Vannak, akik szeretnek tanulni, de vannak, akik inkább a barátaikkal való találkozások lehetősége miatt szeretnek iskolába járni.”). A tanárok közül többen csak annyit írtak, hogy a gyerekek „a tanulás miatt” szeretnek iskolába járni, ebben az esetben feltételezhetően az ismeretszerzés örömére, a már megszerzett tudás bővétésére gondoltak.

Az oktatási módszerek a tanórákon a tanárok által alkalmazott módszerekkel és eszközökkel kapcsolatos állításokat foglalják magukba (18,2%). Több esetben előfordult, hogy egyszerűen csak annyit írtak a tanárok, hogy „az érdekes tanórák miatt”. Feltételezhető azonban, hogy a tanulók számára elsősorban a megválasztott eszközök és módszerek teszik érdekessé a tanórát, ezért ezeket a válaszokat is ebbe az alkategóriába soroltuk. Ebbe a csoportba a változatos, játékos módszerek, az élményszerű és tapasztalati úton való tanulás és a humor jelentőségét hangsúlyozó válaszok kerültek be. Pl. „Az érdekes munkaformák segítségével a tanórán tanultak szinte játszva rögzülnek. Nagyon fontos a humor!” vagy egy másik korábbi példából: „Ha érthető számukra a tanári magyarázat és elérhető, vicces a tanár.”

A válaszokban megjelentek a hagyományos oktatási módszerek is (pl. magyarázat, előadás). A pedagógusok azonban ezeknek olyan alkalmazásáról számoltak be, ami elsősorban élményszerű tanulást biztosít a gyerekeknek. Pl. „Az érdekes órák miatt, mert a tanári előadás nem feltétlenül unalmas. Úgy kell megtervezni, hogy a gyerek kíváncsian hallgassa, figyeljen rám és egy új élményként értelmezze, amit mondok.” „A tanári magyarázat sokkal érdekesebb, ha közben mutatom is nekik azt, amiről beszélek és akár ők is kipróbálhatják, tapasztalhatják.

Tehát ezt jobb összekötni a szemléltetéssel és a bemutatással.” „Nemcsak beszélni kell róla tudni, hanem meg is kell tudni mutatni, úgy érdekesebb lesz a tanítás nekem is és nekik is.”

A tanár támogatása a tanulással és a tanórákkal kapcsolatban is megjelent a válaszokban.

Ezek szerint a tanároknak a tanítás-tanulás folyamatában segítőkésznek, támogatónak és elfogadónak kell lennie. A tananyagot akár többször is el kell magyarázni, és a lehetőségekhez képest segíteni a lemaradókat. Mindez a válaszok alapján nemcsak a tanulást, hanem a tanulók érzelmeit is pozitív irányba befolyásolhatja. Pl. „tanári segítség a tanulásban”, „Ha a diák azt érzi, hogy bármikor kérdezhet, ha szól, akkor segítek neki, nem pedig leszidom azért, ha valamit nem tud.”.

A tanulással kapcsolatos tervek, célok mindössze néhány válaszban jelentek meg (3,6%), de ott erős hangsúlyt kaptak. A vélemények szerint az iskola elsősorban a jövőbeni célok elérésében és a továbbtanulási célok meghatározásában segíti a tanulókat. A tanárok szerint

ennek a felismerése hozzájárulhat ahhoz, hogy a tanuló szeressen tanulni. Pl.: „Többségüknek már vannak céljaik, és tudják, hogy ezek eléréséhez szükségük van az iskolára.” A jövőbeni célokkal kapcsolatban a válaszok között az is megjelent, hogy mivel a tanulóknak ebben az életkorban sokszor még nincs kialakult elképzelésük a továbbtanulást illetően, ezért az iskolába járás ehhez nyújthat fontos segítséget. Pl.: Ötödikben sok gyereknek még fogalma sincs, hogy mit szeretne magával kezdeni az iskola után vagy még később. Azt viszont tudja, hogy ha jó egyeket szerez és szorgalmasan tanul, akkor több lehetőség közül választhat majd később.”

Mindezek mellett az anyagi megfontolás és a későbbi életvitelre vonatkozó elképzelések is szerepet kaptak: „Tudja, hogy ha jól akar élni, és jól akar élni, akkor ahhoz végzettség kell, tehát tanul és iskolába jár.”

A tanári válaszok harmadik kategóriáját a környezet jelenti, amiben az iskolai fizikai környezetéhez, és az abban található infrastrukturális viszonyokhoz köthető vélemények kaptak helyet. A tanári válaszoknak csaknem a felében megtalálható volt az iskola környezetére tett utalás (45,5%). Ebben az esetben a válaszok az iskola külső és belső környezetére vonatkoztak.

A tanárok szerint a gyerekeknek fontos, hogy az iskola épülete biztonságos, tiszta és rendezett legyen, a termek díszítésébe érdemes őket is belevonni. A tanulók sokat tartózkodnak az iskola udvarán, az ott található kültéri játékok sokszínűsége, a terek nagysága mind pozitívan befolyásolják az iskolához való viszony. Az iskola a tanulás mellett helyszíne kell, hogy legyen a szórakozásnak, kikapcsolódásnak is (pl. „fontos, hogy jól tudjanak szórakozni az udvaron, és le tudják magukat kötni valami kinti játékkal a szünetekben is”). Az iskolában található különböző termek (pl. könyvtár, tornaszoba, pihenőszoba, dühöngő, olvasószoba) szintén a tanulók kikapcsolódását teszik lehetővé.

Az iskola által biztosított megfelelő körülmények azért is fontosak, mert előfordulhat, hogy mindezt a gyerekek otthon nem kapják meg. Az iskolában elérhető rendszeres szolgáltatások közül az étkeztetés vagy a fűtés is jelenthetnek olyan tényezőket, amivel a tanuló az iskolában találkozik csak rendszeresen. Pl.: „Fizikai környezet: tisztaság, meleg, étkezési lehetőség”, „Némelyik tanuló csak az iskolában kap teljes ellátást (reggeli, ebéd, uzsonna).”,

„Vannak, akik azért szeretnek iskolába járni, mert ott sokkal jobb körülmények között vannak, mint otthon.”, „Télen itt fűtenek rá, szomorú, de van ilyen.” (Utóbbival kapcsolatban megjegyzést érdemel, hogy ezek a válaszok nemcsak a faluban/községben, hanem a városokban tanító pedagógusoknál is megjelentek.)

Az infrastruktúra alkategóriájába (30,9%) az iskola felszereltségével kapcsolatos állításokat soroltuk. Ide elsősorban a tantermek felszereltségével, az eszközök modernitásával foglalkozó megjegyzések tartoznak (pl. „fontos a tantermek modern eszközökkel való felszerelése, amit a tanár és a diák is használhat majd”).