XXVII. A TÖLGYESI-SZOROS
I. SZOVÁTA ÉS KÖRNYÉKE
14. oldal, 1. hasáb, alulról az 5–4. sor: ... a Nyárád mentén felmenő s Mikházáig, sőt a Bekecsen is követhető római út ...
14. oldal, 2. hasáb, 16–17. sor: ... az enlaki és martonosi cas-trumok létezéséből és a Székelyudvarhelyen legújabb időben felmerült római maradványokból erre lehet következtetést vonni ...
15. oldal, 1. hasáb, alulról a 12. sor: ... házszáma 326.
Úgy látszik, hogy a Kornisok által feldúlt első telephely S ó s v á r o s nevet viselt, ezt sejteti Báthori Zsigmondnak azon 1580-ban kiadott adománylevele, mellyel a Mihályffyak defectusával koronára szállt számos marosszéki birtokokat Kovacsóczy Farkasnak adományozza, ebben S ó v á r a d mel-lett S ó s v á r o st találjuk, ami alig lehetne más, mint Szová-ta.112
Igen valószínű, miszerint a Kornisok ...
15. oldal, 1. hasáb, alulról a 9–8. sor: ... ezt következtet hetjük Báthori Zsigmondnak 1585ben kiadott adomány le -veléből, mellyel kibédi Madaras Jánost megerősíti az ősei által is bírt szovátai jószágban,113 de még inkább ugyan Báthori Zsig mon dnak 1587. december 15én Egeresről kia dott ado -mány leveléből, amely nemcsak Szováta lételére vonat kozólag tartalmaz adatot, hanem oly történelmi érde kekkel bír, hogy azt rövidletben ismertetni szükségesnek tartom.
tóikat, kaszálóikat, házaikat, egyéb épületeiket elfoglal ják, s a két várhoz (udvarhelyi, várhegyi) és sóaknákhoz, vashá-morokhoz (alkalmasint a csíki fejedelmi vashámorokra vonat kozik) csatolják, hogy maguk használ ják és maguknak adomá nyoztassák. Ily módon elfoglalták csaknem minden faluban a községi helyeket, erdőket, havasokat, legelőket minden törvénytétel nélkül, azokat királyi birtokoknak keresz telték, s donatio alá vonták. Ily módon keletkeztek Székely föl dön a donationalis birtokok.
Ez legnagyobb mérvben Marosszéken gyakoroltatott, hol a fegyvert fogottak s a vajai rétre gyűltek száma legnagyobb volt, s hol a bajt még az is tetézte, hogy az ily módon kirá-lyivá tett birtokokat leginkább idegen tisztviselőinek s kalan-dor zsoldosainak (katonáinak) adományozta János Zsigmond (és Báthori Zsigmond is), amint kitetszik az emlékirat következő soraiból: „Továbbá sok bántásaink és niomoruságaink keozet my nekünk megmondhatlan bántás és niomo -ruság ez, hogij az my megholt feiedelmunk és tij kegielme-tek elrendelte állapotunkba sok idegen népeket zolita mij keozünkbe, kijvaltkepen Maros zeket tellieséggel azoknak oztá, és chak feörenden levő attiankffiainak, regteol valo lakos helijek melij faluban voltanak, kijknek mind eossek (ősük) és Attiok (atyjuk) az ott valo keosségnek segetségekkel és zolgállatiokkal éltenek elfoglaliák, ugij lofewk is mind lenni láttatnak mert jus regium donatioval mind hazakat, mind eorokségeket feoldeken lakoikat (jobbágyaikat) elitélik, stb.”
Ím, itt van kulcsa annak, hogy miért találkozunk Marosszék csaknem minden községében donationalis birtokré szekkel, melyek fejedelmi adományozás tárgyát képezték, s miért van Marosszék birtokos osztályában oly sok beszármazott idegen, azaz nem marosszéki s gyakran nem is szé kely eredetű család.
Marosszék összes lakóinak száma ...
Szováta (14–17. oldal)
I. SZOVÁTA ÉS KÖRNYÉKE
14. oldal, 1. hasáb, alulról az 5–4. sor: ... a Nyárád mentén felmenő s Mikházáig, sőt a Bekecsen is követhető római út ...
14. oldal, 2. hasáb, 16–17. sor: ... az enlaki és martonosi cas-trumok létezéséből és a Székelyudvarhelyen legújabb időben felmerült római maradványokból erre lehet következtetést vonni ...
15. oldal, 1. hasáb, alulról a 12. sor: ... házszáma 326.
Úgy látszik, hogy a Kornisok által feldúlt első telephely S ó s v á r o s nevet viselt, ezt sejteti Báthori Zsigmondnak azon 1580-ban kiadott adománylevele, mellyel a Mihályffyak defectusával koronára szállt számos marosszéki birtokokat Kovacsóczy Farkasnak adományozza, ebben S ó v á r a d mel-lett S ó s v á r o st találjuk, ami alig lehetne más, mint Szová-ta.112
Igen valószínű, miszerint a Kornisok ...
15. oldal, 1. hasáb, alulról a 9–8. sor: ... ezt következtet hetjük Báthori Zsigmondnak 1585ben kiadott adomány le -veléből, mellyel kibédi Madaras Jánost megerősíti az ősei által is bírt szovátai jószágban,113 de még inkább ugyan Báthori Zsig mon dnak 1587. december 15én Egeresről kia dott ado -mány leveléből, amely nemcsak Szováta lételére vonat kozólag tartalmaz adatot, hanem oly történelmi érde kekkel bír, hogy azt rövidletben ismertetni szükségesnek tartom.
tóikat, kaszálóikat, házaikat, egyéb épületeiket elfoglal ják, s a két várhoz (udvarhelyi, várhegyi) és sóaknákhoz, vashá-morokhoz (alkalmasint a csíki fejedelmi vashámorokra vonat kozik) csatolják, hogy maguk használ ják és maguknak adomá nyoztassák. Ily módon elfoglalták csaknem minden faluban a községi helyeket, erdőket, havasokat, legelőket minden törvénytétel nélkül, azokat királyi birtokoknak keresz telték, s donatio alá vonták. Ily módon keletkeztek Székely föl dön a donationalis birtokok.
Ez legnagyobb mérvben Marosszéken gyakoroltatott, hol a fegyvert fogottak s a vajai rétre gyűltek száma legnagyobb volt, s hol a bajt még az is tetézte, hogy az ily módon kirá-lyivá tett birtokokat leginkább idegen tisztviselőinek s kalan-dor zsoldosainak (katonáinak) adományozta János Zsigmond (és Báthori Zsigmond is), amint kitetszik az emlékirat következő soraiból: „Továbbá sok bántásaink és niomoruságaink keozet my nekünk megmondhatlan bántás és niomo -ruság ez, hogij az my megholt feiedelmunk és tij kegielme-tek elrendelte állapotunkba sok idegen népeket zolita mij keozünkbe, kijvaltkepen Maros zeket tellieséggel azoknak oztá, és chak feörenden levő attiankffiainak, regteol valo lakos helijek melij faluban voltanak, kijknek mind eossek (ősük) és Attiok (atyjuk) az ott valo keosségnek segetségekkel és zolgállatiokkal éltenek elfoglaliák, ugij lofewk is mind lenni láttatnak mert jus regium donatioval mind hazakat, mind eorokségeket feoldeken lakoikat (jobbágyaikat) elitélik, stb.”
Ím, itt van kulcsa annak, hogy miért találkozunk Marosszék csaknem minden községében donationalis birtokré szekkel, melyek fejedelmi adományozás tárgyát képezték, s miért van Marosszék birtokos osztályában oly sok beszármazott idegen, azaz nem marosszéki s gyakran nem is szé kely eredetű család.
Marosszék összes lakóinak száma ...
Szováta (14–17. oldal)
visszaszállott szovátai jószágot és nemesi curiát ... (Két és fél sornyi kimarad, folytatás alulról a 6–5. sorban.)
15. oldal, 2. hasáb, 11–12. sor: ... átadott szovátai, vadasi és szentmiklósi jószágokért. Szövérdi Gáspár Jánosné ezzel szem-ben s talán éppen ezért szovátai jószágát Apafi György nek hagyományozta, s erre 1630-ban Brandenburgi Katalin bele-egyezését s helybenhagyását is kinyerte, de a beiktatáskor szövérdi Gáspár Mihály ellentmondott.115 Maroszék tiszt-ségének a német militia elszállásolása tárgyában tett 1694-i jelentésében ez van bejegyezve: Szovátát nagyobbrészt Lázár Imréné és Keresztúri jobbágyai lakják.116 1741-ben a fiscus perelt ... (Egy szó kimarad.)
Ebben a nevezett fejedelem hosszas bevezetés után előadja, hogy Gyulai Pál főudvarmestere minő nagy szolgálatokat tett úgy neki, mint atyjának, István lengyel királynak, kinek hadmeneteiben tevékeny részt vett, nevezetesen a musz kákkal folytatott harc kezdetén szerencsés előjel és felbátorító pél-daként hatott Gyulai Pál azon bámulatos hőstette, hogy midőn az első, vagyis poloczi várhoz értek, Gyulai Pál golyó és nyílzá-por közt e vár kapujához lovagolt, hogy azt kémszemle alá vegye, s a reá rohant két muszkát levágva bántódás nélkül s győzelmesen tért meg király táborába. De nemcsak a harc-tereken, hanem a békealkudozásokban és követségekben is hasznos szolgálatokat tett, most pedig mint fő udvarnokunk tün-teti ki magát. Ez érdemei jutalmául a fehérvári káptalan requi-sitorainak rendeli, hogy „a nem sok ideje telepített Szovátát Marosszéken – melyet István király már egykor Gyulai Pálnak adományozott volt örökösen, s melyet mert körülhatárolva nem volt, Sombo ry László tanácsos és abosfalvi Radvánszky Márton ítélőmes terünk által a szomszédok és Marosszék több nemesei jelenlétében kijárattunk – most abba sárdi Lázár Lőrinc, káli Kun Gáspár, Dósa András s más megnevezettek jelenlétében Gyulai Pált beiktassa”. A beiktatást Balásffy János gyulafehérvári requisitor a szomszédok jelenlétében követ kező évben fogana to -sította is. Ellentmondott márkodi Váradi Pál Zsuzsa leánya bizonyos részéért, fennemlített kibédi Madaras János egy szová-tai ház jobbágyért és magya rosi Tőkés Antal, több ma gyarosi és torboszlói Tőkés nevében.114
Az okmány azon kitételéből, hogy már István király adta Szovátát Gyulainak, és abból, hogy Báthori Zsigmond a nem sok ideje telepített Szovátáról beszél, azt kell következtet-nünk, hogy vonatkozik a Kornis által másodszor felépíteni kel-letett Szovátára. Gyulai nem sokáig bírta, mert az az ő elbuk-tával Báthori Boldizsárra szállt, s erről ismét Báthori Zsig-mondra, ki 1597-ben, december 19-én a Báthori Boldizsárról
visszaszállott szovátai jószágot és nemesi curiát ... (Két és fél sornyi kimarad, folytatás alulról a 6–5. sorban.)
15. oldal, 2. hasáb, 11–12. sor: ... átadott szovátai, vadasi és szentmiklósi jószágokért. Szövérdi Gáspár Jánosné ezzel szem-ben s talán éppen ezért szovátai jószágát Apafi György nek hagyományozta, s erre 1630-ban Brandenburgi Katalin bele-egyezését s helybenhagyását is kinyerte, de a beiktatáskor szövérdi Gáspár Mihály ellentmondott.115 Maroszék tiszt-ségének a német militia elszállásolása tárgyában tett 1694-i jelentésében ez van bejegyezve: Szovátát nagyobbrészt Lázár Imréné és Keresztúri jobbágyai lakják.116 1741-ben a fiscus perelt ... (Egy szó kimarad.)
Ebben a nevezett fejedelem hosszas bevezetés után előadja, hogy Gyulai Pál főudvarmestere minő nagy szolgálatokat tett úgy neki, mint atyjának, István lengyel királynak, kinek hadmeneteiben tevékeny részt vett, nevezetesen a musz kákkal folytatott harc kezdetén szerencsés előjel és felbátorító pél-daként hatott Gyulai Pál azon bámulatos hőstette, hogy midőn az első, vagyis poloczi várhoz értek, Gyulai Pál golyó és nyílzá-por közt e vár kapujához lovagolt, hogy azt kémszemle alá vegye, s a reá rohant két muszkát levágva bántódás nélkül s győzelmesen tért meg király táborába. De nemcsak a harc-tereken, hanem a békealkudozásokban és követségekben is hasznos szolgálatokat tett, most pedig mint fő udvarnokunk tün-teti ki magát. Ez érdemei jutalmául a fehérvári káptalan requi-sitorainak rendeli, hogy „a nem sok ideje telepített Szovátát Marosszéken – melyet István király már egykor Gyulai Pálnak adományozott volt örökösen, s melyet mert körülhatárolva nem volt, Sombo ry László tanácsos és abosfalvi Radvánszky Márton ítélőmes terünk által a szomszédok és Marosszék több nemesei jelenlétében kijárattunk – most abba sárdi Lázár Lőrinc, káli Kun Gáspár, Dósa András s más megnevezettek jelenlétében Gyulai Pált beiktassa”. A beiktatást Balásffy János gyulafehérvári requisitor a szomszédok jelenlétében követ kező évben fogana to -sította is. Ellentmondott márkodi Váradi Pál Zsuzsa leánya bizonyos részéért, fennemlített kibédi Madaras János egy szová-tai ház jobbágyért és magya rosi Tőkés Antal, több ma gyarosi és torboszlói Tőkés nevében.114
Az okmány azon kitételéből, hogy már István király adta Szovátát Gyulainak, és abból, hogy Báthori Zsigmond a nem sok ideje telepített Szovátáról beszél, azt kell következtet-nünk, hogy vonatkozik a Kornis által másodszor felépíteni kel-letett Szovátára. Gyulai nem sokáig bírta, mert az az ő elbuk-tával Báthori Boldizsárra szállt, s erről ismét Báthori Zsig-mondra, ki 1597-ben, december 19-én a Báthori Boldizsárról
ban azok vagy azoknak mellékágazatai mindenütt a gazdag sótelepekhez és aranybányák hoz irányulnak; alig van Erdélynek oly művelhető sótelepje, mely a római utak által érintve ne lett volna. Marosújvár és Torda a főútvonal mel-lett volt, s még most is ott látjuk Tordán azon óriási sós-tavakat, melyek a római sóaknák üregeibe gyűltek. Innen a rómaiak főútvonala elágazott, egyik ment be a Nyugati-Kár-pátok gazdag aranyereihez a várfalvi castrum védelme alatt, a másik a kolozsi, onnan a dézsaknai sótelepekhez. Egy har-madik szárnyvonal alább, Sósszentmártonnál ágazott el, és a Maros-téren felhúzódva a maros keresztúri castrum védelme alatt vonult fel Marosvásárhely re, itt ismét kétfelé ágazva, egyik ment a Görgény és Vécs táji sótelepekhez; a vécsi cas-trumnál a Maros terét elhagyva a Sajó és Szamos völgyére, hol alkalmasint a Dézsakna felől jövővel összefolyt. A másik, illetőleg a Maros mentinek egy szárnyvonala betért a szűk jeddi völgybe, onnan a Nyárád mentén fel Mikházára (majd ezt lépten-nyomon követendjük ama táj ismertetésénél), onnan a Bekecsalján át a sóváradi castrumhoz és a szovátai sóhegyekhez, hol, mint láthatók, öt nagy sóstó ömleng a haj-dani római bányák üregeibe.
Sóváradról átvonult Udvarhelyhez, hol egy ma parlagon heverő sótömzs van, de amely a rómaiak korában művelet alatt volt, s Udvarhely helyén feküdt coloniának adott lételt.
Innen átvonult ez út a Homoród mentére, a gazdag szent-mártoni sótömzshöz, melynek minden elágazásait fel az abásfalvi völgyig (hol most is a pincék sóba vésvék) és le a homoródszentpáli hatalmas sótelepig követte s kiaknázta, amint azt csalhatlan nyomok tanúsítják.
Nem esetlegesség, hanem éles észre mutató kereskedel-mi kombináció hozta létre s vezette ekként Erdély területén a római utakat; óriási kiviteli kereskedést folytatott Róma Erdély sójával, mellyel Kelet összes tartományait elárasztotta, s mivel hódított népek általi művelése s közlekedési vo