XXVII. A TÖLGYESI-SZOROS
XIV. A NAGY-NYÁRÁD VÖLGYE
83. oldal, új fejezet, 1. hasáb, 13–14. sor: ...
Az első falu, melyet völgyében érünk, J o b b á -g y f a l v a . E falunak a segesvári országgyűlésen jobbágyságra vetett lakói közül János Zsig-mond 1566. július 11-én Tóth Balázs és Ferencnek tizenöt ház jobbágyot adományoz.269 1570-ben ugyanők új adományt nyer nek a már korábban adományozott tízenöt jobbágyfalvi ház jobbágyra.2701649. július 20án Rákóczi György Fehér vár ról Borbély, másként Szakmáry János jobbágyfalvi jószá gát teszi adómentessé.271 A marosszéki tisztség 1694-i jelenté se azt mondja: Jobbágyfalvát Tott Mihály és Boronkai Ger gely bírja. Különben e falu régi jobbágynépessége újabb gya ra -podást nyert, mert lakóinak egy része jövevény, s ide telepített jobbágyokból ... (Öt szó kimarad, folytatás a 15. sorban.)
83. oldal, új fejezet, 1. hasáb, 17. sor: ... Régen, mint látók, a Tóth család ...
84. oldal, 1. hasáb, alulról a 20–19. sor:
... ma is megvan Jobbágyfalván, Eheden s másutt. Innen ered, és csíkfalvi előnevet is használt Borbély, másként Szakmáry János fejedelmi írnok, később a fejedelmi tábla ülnöke és fiscalis director, kit mint már korábban is nemesi rendhez tartozót, Rákóczi György 1649-ben július 20-án Gyulafehérvárról kiadott okmányával újból is nemesít, s enyedi házát, csíkfalvi régi curiáját és bir-határához tartott, és soha Remetééhez nem, mert az út, mely
a Bekecstetőtől a Nyárádig, az úgynevezett B e k e c -s a l j áig lemegy, volt mindig a két köz-ség határának elkülönítő vonala, míg másfelől a Nyárád folyó mellett, F e l s ő k ö h é r P o r g o l á t k a p ujáig a K u r t a - p a t a k volt a határvonal.
A hosszas pernek egy ezen évben (1585) létrejött egyezség vetett végett, mit a fejedelem is ez év április 17-én megerősített. A békeegyezmény főbb pontjai voltak, hogy a K o n g ó k ő szántóit, kaszálóit bírják ezután is Köszvényes és Remete lovas és gyalog székelyei, Somlyai és Kovacsóczy jobbágyai akként, amint eddig bírták. Ami a két község által eddig közösen bírt erdőket illeti, ezek iránt úgy egyeztek, hogy a B e k e c s e r d e j e maradjon Somlyai Gergelynek s mindkét nembeli utódjainak. A B e k e c s ú t j ától kezdve, a V á r l á t ó h e l y oldalában a K ő h e g y nyakáig menve egyenest azon erdőben, szintén Somlyai Gergely s kétnemű utódai kezén marad; de Somlyai is a többi peres erdőkhöz való minden követeléséről lemond, s azokat egészen a reme-tei székely lovasok és gyalogoknak, valamint Kovacsóczy Farkasnak s ezek utódainak hagyja szabad, háborítlan bir-tokukban és használatukra.268
És most szálljunk le a magasból, hogy a Bekecset észak -ról körülfolyó Nagy-Nyárád völgyét tegyük vizsgálódásunk tárgyává.
Jobbágyfalva (83. oldal)
Csíkfalva (83–84. oldal)
XIV. A NAGY-NYÁRÁD VÖLGYE
83. oldal, új fejezet, 1. hasáb, 13–14. sor: ...
Az első falu, melyet völgyében érünk, J o b b á -g y f a l v a . E falunak a segesvári országgyűlésen jobbágyságra vetett lakói közül János Zsig-mond 1566. július 11-én Tóth Balázs és Ferencnek tizenöt ház jobbágyot adományoz.269 1570-ben ugyanők új adományt nyer nek a már korábban adományozott tízenöt jobbágyfalvi ház jobbágyra.2701649. július 20án Rákóczi György Fehér vár ról Borbély, másként Szakmáry János jobbágyfalvi jószá gát teszi adómentessé.271 A marosszéki tisztség 1694-i jelenté se azt mondja: Jobbágyfalvát Tott Mihály és Boronkai Ger gely bírja. Különben e falu régi jobbágynépessége újabb gya ra -podást nyert, mert lakóinak egy része jövevény, s ide telepített jobbágyokból ... (Öt szó kimarad, folytatás a 15. sorban.)
83. oldal, új fejezet, 1. hasáb, 17. sor: ... Régen, mint látók, a Tóth család ...
84. oldal, 1. hasáb, alulról a 20–19. sor:
... ma is megvan Jobbágyfalván, Eheden s másutt. Innen ered, és csíkfalvi előnevet is használt Borbély, másként Szakmáry János fejedelmi írnok, később a fejedelmi tábla ülnöke és fiscalis director, kit mint már korábban is nemesi rendhez tartozót, Rákóczi György 1649-ben július 20-án Gyulafehérvárról kiadott okmányával újból is nemesít, s enyedi házát, csíkfalvi régi curiáját és bir-határához tartott, és soha Remetééhez nem, mert az út, mely
a Bekecstetőtől a Nyárádig, az úgynevezett B e k e c -s a l j áig lemegy, volt mindig a két köz-ség határának elkülönítő vonala, míg másfelől a Nyárád folyó mellett, F e l s ő k ö h é r P o r g o l á t k a p ujáig a K u r t a - p a t a k volt a határvonal.
A hosszas pernek egy ezen évben (1585) létrejött egyezség vetett végett, mit a fejedelem is ez év április 17-én megerősített. A békeegyezmény főbb pontjai voltak, hogy a K o n g ó k ő szántóit, kaszálóit bírják ezután is Köszvényes és Remete lovas és gyalog székelyei, Somlyai és Kovacsóczy jobbágyai akként, amint eddig bírták. Ami a két község által eddig közösen bírt erdőket illeti, ezek iránt úgy egyeztek, hogy a B e k e c s e r d e j e maradjon Somlyai Gergelynek s mindkét nembeli utódjainak. A B e k e c s ú t j ától kezdve, a V á r l á t ó h e l y oldalában a K ő h e g y nyakáig menve egyenest azon erdőben, szintén Somlyai Gergely s kétnemű utódai kezén marad; de Somlyai is a többi peres erdőkhöz való minden követeléséről lemond, s azokat egészen a reme-tei székely lovasok és gyalogoknak, valamint Kovacsóczy Farkasnak s ezek utódainak hagyja szabad, háborítlan bir-tokukban és használatukra.268
És most szálljunk le a magasból, hogy a Bekecset észak -ról körülfolyó Nagy-Nyárád völgyét tegyük vizsgálódásunk tárgyává.
Jobbágyfalva (83. oldal)
Csíkfalva (83–84. oldal)
E t h e d néven említtetik. Ethedi volt Barlabásij Fe renc, ki 1608. június 11-én nyer Báthori Gábortól adomány levelet az elnyerés óta mindig békésen bírt ehedi és hodosi örök-ségeire.276 E falu csak 1839-ben szakadt el Hodostól ...
87. oldal, 2. hasáb, 6–7. sor: ... telephelyüket ez okból nevezték így. A hagyomány itt is történelmi alappal bír, de hogy ez felderít -hető legyen, szükséges e kérdéssel tüzetesebben foglalkoz-nunk, s kiterjeszkednünk nemcsak e község, hanem a szomszédos H o d o s, Eh e d és a NagyNyárád menti M i k h á -z a , K ö s -z v é n y e s és R e m e t e múltjára is, mert e falukat sorsuk egybecsatolta, miért azok történelme együtte-sen tárgyalandó.
Felderítésre váró, homály borongta kérdés az, hogy Maros szék említett felső faluinak lakói vagy legalább azok egy része miként és mikor csatoltatott a görgényi királyi várhoz.
Igen valószínűnek tetszik, bár okmányi bizonyí té kunk erre vonat kozólag hiányzik, hogy ezen, a székely joggal ellentétes állapot a János Zsigmond idejebeli székely lázon gások és ezek bosszús megtorlása korszakából szárma zik, mert ezen várhoz tartozandóság nyomait az erdélyi feje delemség első korsza-kában feltaláljuk, amint kitetszik Báthori Kristófnak 1580.
április 24-én Gyulafehérvárról kia dott ado mány leveléből, mely szerint Kovacsóczy Farkasnak adomá nyoz za Remete, Job bágy telke, Hodos és Ehed egész községeket Maros szé ken, melyek a görgé nyi (Gheor ge n) várhoz tartoznak. Adomány-ozza minden ott létezhető királyi joggal, minden hasznaival, földeivel, szántóival, erdeivel, vizeivel, rétei vel stb. kivéve azonban az e falukban lakó székely primo ro kat, primipillu-sokat és gyalogokat, kik a hazának szabad har co sai, valamint ezek javait és örökségeit, s kikötvén a szé kely jog és szabad-ság sérthetlenségét.277 Kivette tehát e faluk lakóinak nagy tokát, valamint jobbágyfalvi és mikházi jószágait
adómente-seknek nyilvánítja.272
A helynevezések által igazolt hagyomány ...
84. oldal, 2. hasáb, 31. sor: ... 1332. évi rovatában is.
1566-ban július 11-én János Zsigmond Zekely Jánosnak és Chany (Csányi) Istvánnak ma -ros széki Szentmártonban tíz ház jobbágyot adományoz a segesvári országgyűlésen jobbágyságra vetettek közül.273 A Zekel-féle rész Kachkán (Kaczkán) Mártonra száll neje, Zekel Anna jussán. Erre 1583-ban, november 25-én Báthori Zsig-mond Kolozsvárról új adománylevelet ad.274Marosszék tiszt-ségének 1694-i jelentése szerint Szentmárton nagy részét Barcsai Pál bírta.
Mint régi egyházközségnek ...
85. oldal, 2. hasáb, alulról a 16–15. sor: ... a felvidékiek tem-plomfoglalási terveikkel felhagytak.
Szentmártonban mint központi egyházközségünkben az unitáriusok gyakran tartottak zsinatot. Zsinat volt itt 1639.
július 7-én kezdődő, 1656. június 17-én, 1668. június 3-án, 1685. június 30-án, 1703. július 17-én, 1741. június 17-én, 1769. június 10-én, 1803. június 25-én.275
Még megjegyzem, hogy 1873-ban miniszteri engedéllyel Szentmárton régi C s í k előneve helyett a N y á r á d előne -vet -vette fel és használja.
A Nagy-Nyárádba jobbpartilag beszakadó ...
86. oldal, 1. hasáb, 12–13 sor: ... lakói a hagy-omány szerint Magyarországról származtak, és amely egy alább közlendő okmányban Nyárádszent
-márton (84–85. oldal)
Ehed (86. oldal)
Jobbágytelke (87. oldal)
E t h e d néven említtetik. Ethedi volt Barlabásij Fe renc, ki 1608. június 11-én nyer Báthori Gábortól adomány levelet az elnyerés óta mindig békésen bírt ehedi és hodosi örök-ségeire.276 E falu csak 1839-ben szakadt el Hodostól ...
87. oldal, 2. hasáb, 6–7. sor: ... telephelyüket ez okból nevezték így. A hagyomány itt is történelmi alappal bír, de hogy ez felderít -hető legyen, szükséges e kérdéssel tüzetesebben foglalkoz-nunk, s kiterjeszkednünk nemcsak e község, hanem a szomszédos H o d o s, Eh e d és a NagyNyárád menti M i k h á -z a , K ö s -z v é n y e s és R e m e t e múltjára is, mert e falukat sorsuk egybecsatolta, miért azok történelme együtte-sen tárgyalandó.
Felderítésre váró, homály borongta kérdés az, hogy Maros szék említett felső faluinak lakói vagy legalább azok egy része miként és mikor csatoltatott a görgényi királyi várhoz.
Igen valószínűnek tetszik, bár okmányi bizonyí té kunk erre vonat kozólag hiányzik, hogy ezen, a székely joggal ellentétes állapot a János Zsigmond idejebeli székely lázon gások és ezek bosszús megtorlása korszakából szárma zik, mert ezen várhoz tartozandóság nyomait az erdélyi feje delemség első korsza-kában feltaláljuk, amint kitetszik Báthori Kristófnak 1580.
április 24-én Gyulafehérvárról kia dott ado mány leveléből, mely szerint Kovacsóczy Farkasnak adomá nyoz za Remete, Job bágy telke, Hodos és Ehed egész községeket Maros szé ken, melyek a görgé nyi (Gheor ge n) várhoz tartoznak. Adomány-ozza minden ott létezhető királyi joggal, minden hasznaival, földeivel, szántóival, erdeivel, vizeivel, rétei vel stb. kivéve azonban az e falukban lakó székely primo ro kat, primipillu-sokat és gyalogokat, kik a hazának szabad har co sai, valamint ezek javait és örökségeit, s kikötvén a szé kely jog és szabad-ság sérthetlenségét.277 Kivette tehát e faluk lakóinak nagy tokát, valamint jobbágyfalvi és mikházi jószágait
adómente-seknek nyilvánítja.272
A helynevezések által igazolt hagyomány ...
84. oldal, 2. hasáb, 31. sor: ... 1332. évi rovatában is.
1566-ban július 11-én János Zsigmond Zekely Jánosnak és Chany (Csányi) Istvánnak ma -ros széki Szentmártonban tíz ház jobbágyot adományoz a segesvári országgyűlésen jobbágyságra vetettek közül.273 A Zekel-féle rész Kachkán (Kaczkán) Mártonra száll neje, Zekel Anna jussán. Erre 1583-ban, november 25-én Báthori Zsig-mond Kolozsvárról új adománylevelet ad.274Marosszék tiszt-ségének 1694-i jelentése szerint Szentmárton nagy részét Barcsai Pál bírta.
Mint régi egyházközségnek ...
85. oldal, 2. hasáb, alulról a 16–15. sor: ... a felvidékiek tem-plomfoglalási terveikkel felhagytak.
Szentmártonban mint központi egyházközségünkben az unitáriusok gyakran tartottak zsinatot. Zsinat volt itt 1639.
július 7-én kezdődő, 1656. június 17-én, 1668. június 3-án, 1685. június 30-án, 1703. július 17-én, 1741. június 17-én, 1769. június 10-én, 1803. június 25-én.275
Még megjegyzem, hogy 1873-ban miniszteri engedéllyel Szentmárton régi C s í k előneve helyett a N y á r á d előne -vet -vette fel és használja.
A Nagy-Nyárádba jobbpartilag beszakadó ...
86. oldal, 1. hasáb, 12–13 sor: ... lakói a hagy-omány szerint Magyarországról származtak, és amely egy alább közlendő okmányban Nyárádszent
-márton (84–85. oldal)
Ehed (86. oldal)
Jobbágytelke (87. oldal)
jától, sem Marosszék főkirálybírájától, sem semmi más törvényhatóságtól ne függjenek, hanem saját tisztjeik ren-delkezése és hatósága alatt legyenek. A görgényi várban levő minden őrállástól mentesítjük. Ők otthon legyenek, de úgy, hogy ha valamely támadás híre vagy valamely küldöttünknek fedezete igényelné, a görgényi vár vagy számtartó izenetére azonnal megjelenjenek a görgényi vár megszállására és védelmére oly számmal, miként szükségeltetik. Sőt sürgős esetekben tisztjeik nem is várván a várnagy vagy számtartó izenetét, azonnal felgyűjtsék a haderőt, s a várhoz siessenek;
de se várnagy, se tisztek ok nélküli felkelést ne rendeljenek, s szükségtelen dolgot és költséget ne okozzanak nekik.
2szor. Ami az igazságszolgáltatás rendjét illeti, ren-deljük, hogy tisztjeik mondjanak első ítéletet, mellyel ha valamelyik fél megelégedve nem lenne, a görgényi provisor és várnagy hoz, onnan a mi curiánk, illetőleg személyünk elibe jöjjön az ügy. A bírságokat, akár várbírság legyen is, egyedül tisztjeik szedhetik.
3szor. Tisztjeik, mikor szükségesnek ítélik, lustrálják nevezett gyalogokat, ilyenkor fegyveres gyakorlatokat, had-mozdulatokat tétessenek, oktassák, hadászatilag kiképezzék, hogy minden eshetőségre mindenkor had- és harcképesek, elkészültek legyenek.
4szer. Gyalogjaink előnyére azt is megengedjük, hogy ha valaki közülök szükségből valamely fekvőséget elidegeníteni vagy eladni akarna, ahhoz első vételi joggal gyalogjaink bír-janak, úgyhogy örökségeikből csakis fegyvertársaiknak adhassanak el. A gyalogok kihalása esetében azok minden ingó és ingatlan javait előbb közeli, azután távoli rokonai öröklik. Aki csak fiágon deficiál, azt a leány örökli; de aki az ily leányt feleségül veszi, az tartozik – ha különben nem is lenne fegyver alatt – a mi gyalogjaink közé állani, s minden hadi kötelezettségnek eleget tenni.”279
tömegét, eszerint tehát ez adományozás né mely nemes telekre, kisszá mú jobbágyságra vonatkozott, az úgynevezett inquillinusokra; de a három fő osztály, a primo rok, primip-illusok és gyalogok továbbra is szabad székelyek maradtak, a két első osztály a székelyek közt szék zászlaja alatt szol-gált, s csak a harmadik osztály, a darabontoknak nevezett gyalogpuskások voltak a görgényi várhoz beosztva, amint kitetszik Báthori Zsigmondnak egy alább közlendő kiváltságleveléből, melyben e faluk gyalogjairól mint görgé -nyi várhoz tartózók ról beszél; holott Báthori Kristóf fenneb-bi adománylevele kétségtelené teszi, hogy e községekben pri-mori és primipillusi osztályok hoz tartozó lovasok is voltak, kik szék zászlaja alatt szolgáltak.
Volt Jobbágytelkén és Hodoson Mihályffy-féle birtok is, ezeket Mihályffy Tamás és János defectusával Báthori Zsig-mond 1580. április 24-én szintén Kovacsóczy Farkasnak adományozta.278
Ezek előrebocsátása után mármost elemezzük egy kissé tüzetesebben Báthori Zsigmond fennebb érintett kiváltság -levelét, amely nagymérvben fogja e kérdést megvilágosítani.
Ezen okmány kelt Gyulafehérváron, 1580. szeptember 22-én, ebben a többek közt a fejedelem mondja, hogy „a görgényi várhoz tartozó tisztek és g y a l o g p u s k á s o k Torda megyeiek és marosszékiek, J o b b á g y t e l k én , E t h e den (így!) R e m e t én, M i k h á z án és Köszvényesen (K ö z w e -n i e s) lakók jele-ntik, hogy őket újabb időbe-n gyakori őrállásokkal vár kapuinál, tiszteknél stb. annyira elfoglalják, hogy otthoni dolgaik hátramaradván, családjaikat fenntar-tani kép telenek. Emellett pénzbeli büntetésekkel is annyira terhelik, hogy szegényebbjeik koldusbotra jutnak. Ily törvény és rendszabályok nélküli állapotot továbbra fen-ntartani és megtűrni nem akarván, rendeljük
1ször, hogy nevezett gyalogjaink (pedites) sem a görgényi számtartó vagy provisortól, sem Torda vármegye
alispán-jától, sem Marosszék főkirálybíráalispán-jától, sem semmi más törvényhatóságtól ne függjenek, hanem saját tisztjeik ren-delkezése és hatósága alatt legyenek. A görgényi várban levő minden őrállástól mentesítjük. Ők otthon legyenek, de úgy, hogy ha valamely támadás híre vagy valamely küldöttünknek fedezete igényelné, a görgényi vár vagy számtartó izenetére azonnal megjelenjenek a görgényi vár megszállására és védelmére oly számmal, miként szükségeltetik. Sőt sürgős esetekben tisztjeik nem is várván a várnagy vagy számtartó izenetét, azonnal felgyűjtsék a haderőt, s a várhoz siessenek;
de se várnagy, se tisztek ok nélküli felkelést ne rendeljenek, s szükségtelen dolgot és költséget ne okozzanak nekik.
2szor. Ami az igazságszolgáltatás rendjét illeti, ren-deljük, hogy tisztjeik mondjanak első ítéletet, mellyel ha valamelyik fél megelégedve nem lenne, a görgényi provisor és várnagy hoz, onnan a mi curiánk, illetőleg személyünk elibe jöjjön az ügy. A bírságokat, akár várbírság legyen is, egyedül tisztjeik szedhetik.
3szor. Tisztjeik, mikor szükségesnek ítélik, lustrálják nevezett gyalogokat, ilyenkor fegyveres gyakorlatokat, had-mozdulatokat tétessenek, oktassák, hadászatilag kiképezzék, hogy minden eshetőségre mindenkor had- és harcképesek, elkészültek legyenek.
4szer. Gyalogjaink előnyére azt is megengedjük, hogy ha valaki közülök szükségből valamely fekvőséget elidegeníteni vagy eladni akarna, ahhoz első vételi joggal gyalogjaink bír-janak, úgyhogy örökségeikből csakis fegyvertársaiknak adhassanak el. A gyalogok kihalása esetében azok minden ingó és ingatlan javait előbb közeli, azután távoli rokonai öröklik. Aki csak fiágon deficiál, azt a leány örökli; de aki az ily leányt feleségül veszi, az tartozik – ha különben nem is lenne fegyver alatt – a mi gyalogjaink közé állani, s minden hadi kötelezettségnek eleget tenni.”279
tömegét, eszerint tehát ez adományozás né mely nemes telekre, kisszá mú jobbágyságra vonatkozott, az úgynevezett inquillinusokra; de a három fő osztály, a primo rok, primip-illusok és gyalogok továbbra is szabad székelyek maradtak, a két első osztály a székelyek közt szék zászlaja alatt szol-gált, s csak a harmadik osztály, a darabontoknak nevezett gyalogpuskások voltak a görgényi várhoz beosztva, amint kitetszik Báthori Zsigmondnak egy alább közlendő kiváltságleveléből, melyben e faluk gyalogjairól mint görgé -nyi várhoz tartózók ról beszél; holott Báthori Kristóf fenneb-bi adománylevele kétségtelené teszi, hogy e községekben pri-mori és primipillusi osztályok hoz tartozó lovasok is voltak, kik szék zászlaja alatt szolgáltak.
Volt Jobbágytelkén és Hodoson Mihályffy-féle birtok is, ezeket Mihályffy Tamás és János defectusával Báthori Zsig-mond 1580. április 24-én szintén Kovacsóczy Farkasnak adományozta.278
Ezek előrebocsátása után mármost elemezzük egy kissé tüzetesebben Báthori Zsigmond fennebb érintett kiváltság -levelét, amely nagymérvben fogja e kérdést megvilágosítani.
Ezen okmány kelt Gyulafehérváron, 1580. szeptember 22-én, ebben a többek közt a fejedelem mondja, hogy „a görgényi várhoz tartozó tisztek és g y a l o g p u s k á s o k Torda megyeiek és marosszékiek, J o b b á g y t e l k én , E t h e den (így!) R e m e t én, M i k h á z án és Köszvényesen (K ö z w e -n i e s) lakók jele-ntik, hogy őket újabb időbe-n gyakori őrállásokkal vár kapuinál, tiszteknél stb. annyira elfoglalják, hogy otthoni dolgaik hátramaradván, családjaikat fenntar-tani kép telenek. Emellett pénzbeli büntetésekkel is annyira terhelik, hogy szegényebbjeik koldusbotra jutnak. Ily törvény és rendszabályok nélküli állapotot továbbra fen-ntartani és megtűrni nem akarván, rendeljük
1ször, hogy nevezett gyalogjaink (pedites) sem a görgényi számtartó vagy provisortól, sem Torda vármegye
alispán-telki, deményházi és remetei jószágait 1595-ben Bocskai István nyeri el, s abba statuáltatik is,283de mindezen adomá nyo zások csak a degradáltak vagy már korábban jobbágyi sors ban élőkre s némely nemesi telekre vonatkoztak, de nem érintették az e falukban levő szabad székelyeket, ső, a gyalog székelyeket sem, mindazonáltal fennmaradt azon ano mália, hogy a pri-morok és primipillusok szék zászlaja alatt keltek fel, míg a gyalogok, bár saját tisztjeik kormányzata alatt s Marosszék kötelékében, de mégis a görgényi királyi várhoz voltak beoszt-va. Ez mélyen sértette a székelyek jogait, s nem is szűntek meg ezek az országgyűléseken e visszás helyzet megszün-tetését szorgalmazni, minek következtében az 1607-i kolozsvári országgyűlés kimondotta, hogy „a gör gényi várhoz tartozó marosszéki darabontokra vonat kozó lag végeztük, hogy mivel ők is székelyek és a szabadság őket is egyaránt illeti, ennek utána azok is a többi szabad székelyek között, mint székelyek szolgáljanak.”284 Ott áll az Approbata Constitu-tio, V. rész, 56. alatt: „A marusszéki darabontok Görgény várához való szolgálattól eximináltatnak és a többi székelyek közé azon szabadsággal incorporáltatnak.” Minde zen országos végzések azonnal végrehajtva nem lettek, mert Báthori Gábor 1608. szeptember 20-án Kolozsvárról 36 000 aranyforintért inscribálta Bocskai Miklós Szatmár megyei főispán és Szatmár kapitányának egész Görgény várát, az ahhoz tartozó Torda vármegyei falukkal s marosszéki Remete, Köszvényes, Mike-háza (így!), DemienMike-háza (Demény Mike-háza), Jobbágytelke, Hodos és Eheden levő gyalogokkal egyetemben, azon joggal, amint azt Bocskai István bírta, azaz liber baronatus címen, mindkét nemre.285
Hogy az országos végzések mikor lettek végrehajtva, s hogy Marosszék felső részének megrövidített lakói mikor nyerték vissza székely szabadságaikat, arra vonatkozó biztos adatok hiányoznak. Alkalmasint a nagy Bethlen Gábornak volt ez igazságos műve, legalább azt következtethetjük abból, Ez okmány fényes világot vet e faluk népének dicsteljes
múltjára, feltárja egész hadszervezetüket, jogviszonyaikat, nem kis mérvű szabadalmaikat, élvezett önkormányzatukat, mi a polgárkatona állását oly előnyösen illusztrálja; de ha jogok és szabadalmakat élveztek, egyszersmind a hadi szol-gálat pontos teljesítésére is rá voltak szorítva. Hogy e tekin-tetben mily katonás szigorral jártak el, s a hazafias kötel mek elmulasztását mily kérlelhetlenül sújtották, kitetszik éppen Báthori Zsigmond fejedelemnek 1590. november 3-án Gyulafehérvárról kiadott adományleveléből, mely szerint Domo -kos Bálintot és Gergelyt, Bakó Benedeket és remetei Sófalvi Andrást, valamint ezek fiait és összes javaikat Kovacsóczy Farkasnak adományozta. Nevezettek a görgényi várhoz tar-tozó gyalogok voltak ugyan, és ez alapon szabadok voltak birtokaik is, de „nemrégen ármányos fogásokkal a katonai szol -gá lat, a várparancsnok és tisztjeik hatásköre alól kivonván, másoknak kötötték le magukat; miért mint lázadók s meg nem engedett dolgok indítói, ítéletünk alá estek, s halálra ítéltettek. Farkas Ferencen végre is hajtatott ez ítélet, a töb-biek életének ugyan megkegyelmeztünk, de mások rettentő példájára jobbágyságra vetettük, s így őket minden javaik kal s utódaikkal adományozzuk örökösen korlátnokunk, Kova -csóczy Farkasnak, kinek vásárhelyi Keopeczi István, ehedi Bala Máté, Ferenczy János, deményházi (Diemenháza) Dijnesi András és remetei Gál Mihály általi beiktatását, ellent -mondások tekintetbe nem vételével elrendeljük.”280 A beik-tatás ez év december 11-én meg is történt.281Ugyanily okból, a katonai szolgálat és tisztjeik hatósága alól való maguk kivonása miatt halálra ítéltettek jobbágytelki Farkas Ferenc fiai, Péter, Imre, Mátyás és György; életük kegyelmet nyert, de jobbágyságra vettetvén, 1591. november 3-án szintén Kovacsóczynak adományoztattak Báthori Zsigmond által.282
Az addig kegyekkel és gazdag adományokkal elárasztott Kovacsóczy kegyvesztetté lévén, ennek hodosi, ehedi, jobbágy
-telki, deményházi és remetei jószágait 1595-ben Bocskai István nyeri el, s abba statuáltatik is,283de mindezen adomá nyo zások csak a degradáltak vagy már korábban jobbágyi sors ban élőkre s némely nemesi telekre vonatkoztak, de nem érintették az e falukban levő szabad székelyeket, ső, a gyalog székelyeket sem, mindazonáltal fennmaradt azon ano mália, hogy a pri-morok és primipillusok szék zászlaja alatt keltek fel, míg a gyalogok, bár saját tisztjeik kormányzata alatt s Marosszék kötelékében, de mégis a görgényi királyi várhoz voltak beoszt-va. Ez mélyen sértette a székelyek jogait, s nem is szűntek meg ezek az országgyűléseken e visszás helyzet megszün-tetését szorgalmazni, minek következtében az 1607-i kolozsvári országgyűlés kimondotta, hogy „a gör gényi várhoz tartozó marosszéki darabontokra vonat kozó lag végeztük, hogy mivel ők is székelyek és a szabadság őket is egyaránt illeti, ennek utána azok is a többi szabad székelyek között, mint székelyek szolgáljanak.”284 Ott áll az Approbata Constitu-tio, V. rész, 56. alatt: „A marusszéki darabontok Görgény várához való szolgálattól eximináltatnak és a többi székelyek közé azon szabadsággal incorporáltatnak.” Minde zen országos végzések azonnal végrehajtva nem lettek, mert Báthori Gábor 1608. szeptember 20-án Kolozsvárról 36 000 aranyforintért inscribálta Bocskai Miklós Szatmár megyei főispán és Szatmár kapitányának egész Görgény várát, az ahhoz tartozó Torda vármegyei falukkal s marosszéki Remete, Köszvényes, Mike-háza (így!), DemienMike-háza (Demény Mike-háza), Jobbágytelke, Hodos és Eheden levő gyalogokkal egyetemben, azon joggal, amint azt Bocskai István bírta, azaz liber baronatus címen, mindkét nemre.285
Hogy az országos végzések mikor lettek végrehajtva, s hogy Marosszék felső részének megrövidített lakói mikor nyerték vissza székely szabadságaikat, arra vonatkozó biztos adatok hiányoznak. Alkalmasint a nagy Bethlen Gábornak volt ez igazságos műve, legalább azt következtethetjük abból, Ez okmány fényes világot vet e faluk népének dicsteljes
múltjára, feltárja egész hadszervezetüket, jogviszonyaikat, nem kis mérvű szabadalmaikat, élvezett önkormányzatukat, mi a polgárkatona állását oly előnyösen illusztrálja; de ha jogok és szabadalmakat élveztek, egyszersmind a hadi szol-gálat pontos teljesítésére is rá voltak szorítva. Hogy e tekin-tetben mily katonás szigorral jártak el, s a hazafias kötel mek elmulasztását mily kérlelhetlenül sújtották, kitetszik éppen Báthori Zsigmond fejedelemnek 1590. november 3-án Gyulafehérvárról kiadott adományleveléből, mely szerint Domo -kos Bálintot és Gergelyt, Bakó Benedeket és remetei Sófalvi Andrást, valamint ezek fiait és összes javaikat Kovacsóczy Farkasnak adományozta. Nevezettek a görgényi várhoz tar-tozó gyalogok voltak ugyan, és ez alapon szabadok voltak birtokaik is, de „nemrégen ármányos fogásokkal a katonai szol -gá lat, a várparancsnok és tisztjeik hatásköre alól kivonván, másoknak kötötték le magukat; miért mint lázadók s meg nem engedett dolgok indítói, ítéletünk alá estek, s halálra ítéltettek. Farkas Ferencen végre is hajtatott ez ítélet, a töb-biek életének ugyan megkegyelmeztünk, de mások rettentő példájára jobbágyságra vetettük, s így őket minden javaik kal s utódaikkal adományozzuk örökösen korlátnokunk, Kova -csóczy Farkasnak, kinek vásárhelyi Keopeczi István, ehedi Bala Máté, Ferenczy János, deményházi (Diemenháza) Dijnesi András és remetei Gál Mihály általi beiktatását, ellent -mondások tekintetbe nem vételével elrendeljük.”280 A beik-tatás ez év december 11-én meg is történt.281Ugyanily okból, a katonai szolgálat és tisztjeik hatósága alól való maguk kivonása miatt halálra ítéltettek jobbágytelki Farkas Ferenc fiai, Péter, Imre, Mátyás és György; életük kegyelmet nyert, de jobbágyságra vettetvén, 1591. november 3-án szintén Kovacsóczynak adományoztattak Báthori Zsigmond által.282
Az addig kegyekkel és gazdag adományokkal elárasztott Kovacsóczy kegyvesztetté lévén, ennek hodosi, ehedi, jobbágy