XXVII. A TÖLGYESI-SZOROS
II. SÓVÁRAD ÉS KIBÉD KÖRNYÉKE
ban azok vagy azoknak mellékágazatai mindenütt a gazdag sótelepekhez és aranybányák hoz irányulnak; alig van Erdélynek oly művelhető sótelepje, mely a római utak által érintve ne lett volna. Marosújvár és Torda a főútvonal mel-lett volt, s még most is ott látjuk Tordán azon óriási sós-tavakat, melyek a római sóaknák üregeibe gyűltek. Innen a rómaiak főútvonala elágazott, egyik ment be a Nyugati-Kár-pátok gazdag aranyereihez a várfalvi castrum védelme alatt, a másik a kolozsi, onnan a dézsaknai sótelepekhez. Egy har-madik szárnyvonal alább, Sósszentmártonnál ágazott el, és a Maros-téren felhúzódva a maros keresztúri castrum védelme alatt vonult fel Marosvásárhely re, itt ismét kétfelé ágazva, egyik ment a Görgény és Vécs táji sótelepekhez; a vécsi cas-trumnál a Maros terét elhagyva a Sajó és Szamos völgyére, hol alkalmasint a Dézsakna felől jövővel összefolyt. A másik, illetőleg a Maros mentinek egy szárnyvonala betért a szűk jeddi völgybe, onnan a Nyárád mentén fel Mikházára (majd ezt lépten-nyomon követendjük ama táj ismertetésénél), onnan a Bekecsalján át a sóváradi castrumhoz és a szovátai sóhegyekhez, hol, mint láthatók, öt nagy sóstó ömleng a haj-dani római bányák üregeibe.
Sóváradról átvonult Udvarhelyhez, hol egy ma parlagon heverő sótömzs van, de amely a rómaiak korában művelet alatt volt, s Udvarhely helyén feküdt coloniának adott lételt.
Innen átvonult ez út a Homoród mentére, a gazdag szent-mártoni sótömzshöz, melynek minden elágazásait fel az abásfalvi völgyig (hol most is a pincék sóba vésvék) és le a homoródszentpáli hatalmas sótelepig követte s kiaknázta, amint azt csalhatlan nyomok tanúsítják.
Nem esetlegesség, hanem éles észre mutató kereskedel-mi kombináció hozta létre s vezette ekként Erdély területén a római utakat; óriási kiviteli kereskedést folytatott Róma Erdély sójával, mellyel Kelet összes tartományait elárasztotta, s mivel hódított népek általi művelése s közlekedési vo
ban azok vagy azoknak mellékágazatai mindenütt a gazdag sótelepekhez és aranybányák hoz irányulnak; alig van Erdélynek oly művelhető sótelepje, mely a római utak által érintve ne lett volna. Marosújvár és Torda a főútvonal mel-lett volt, s még most is ott látjuk Tordán azon óriási sós-tavakat, melyek a római sóaknák üregeibe gyűltek. Innen a rómaiak főútvonala elágazott, egyik ment be a Nyugati-Kár-pátok gazdag aranyereihez a várfalvi castrum védelme alatt, a másik a kolozsi, onnan a dézsaknai sótelepekhez. Egy har-madik szárnyvonal alább, Sósszentmártonnál ágazott el, és a Maros-téren felhúzódva a maros keresztúri castrum védelme alatt vonult fel Marosvásárhely re, itt ismét kétfelé ágazva, egyik ment a Görgény és Vécs táji sótelepekhez; a vécsi cas-trumnál a Maros terét elhagyva a Sajó és Szamos völgyére, hol alkalmasint a Dézsakna felől jövővel összefolyt. A másik, illetőleg a Maros mentinek egy szárnyvonala betért a szűk jeddi völgybe, onnan a Nyárád mentén fel Mikházára (majd ezt lépten-nyomon követendjük ama táj ismertetésénél), onnan a Bekecsalján át a sóváradi castrumhoz és a szovátai sóhegyekhez, hol, mint láthatók, öt nagy sóstó ömleng a haj-dani római bányák üregeibe.
Sóváradról átvonult Udvarhelyhez, hol egy ma parlagon heverő sótömzs van, de amely a rómaiak korában művelet alatt volt, s Udvarhely helyén feküdt coloniának adott lételt.
Innen átvonult ez út a Homoród mentére, a gazdag szent-mártoni sótömzshöz, melynek minden elágazásait fel az abásfalvi völgyig (hol most is a pincék sóba vésvék) és le a homoródszentpáli hatalmas sótelepig követte s kiaknázta, amint azt csalhatlan nyomok tanúsítják.
Nem esetlegesség, hanem éles észre mutató kereskedel-mi kombináció hozta létre s vezette ekként Erdély területén a római utakat; óriási kiviteli kereskedést folytatott Róma Erdély sójával, mellyel Kelet összes tartományait elárasztotta, s mivel hódított népek általi művelése s közlekedési vo
-II. SÓVÁRAD ÉS KIBÉD KÖRNYÉKE
21. oldal, 1. hasáb, alulról 10. sor (az ábra felirata):
... (Cohors pedestris alpensium.)
Tulajdonképpen Sóvárad bogpontját képezte itt össze-folyó három római hadútnak, melyek egyike a Kis-Küküllő terén feljőve a szovátai sóaknákhoz ment, a másik, amely a Maros menti főútvonalból Vásárhelynél kiágazván a jeddi völgyön, a Nyá rád terén fölment Mikházáig, onnan a Bekecs lonkáján át Sóváradra, innen pedig Siklód tájékán Enlaka és Martonos castrumait érintve Szentmihályra, innen Udvarhe-lyen át a Homoród mentére, a homoródszentmártoni hatal-mas cast rum alatt elhaladva Ponte Veteréhez (Hévíz), hol ismét elágazva egyik ment Fogarasnak, alkalmasint a Verestoronyi szoroson át a Dunához, a másik a baróti cas-trumig, s innen az Olt mentén haladva, később a Feketeügy-höz átcsapva a komollói, kézdivásárhelyi és Ojtoz-torkolati (Veneturné vára) castrumok védelme alatt ki az Ojtozi-szoro-son az Al-Dunáig. Ha ezen római úthálózatot figyelemmel kísérjük, azon meggyőződésre kell jönnünk, hogy az nemc-sak hódítási vágyból emelt hadútja, hanem egyszersmind kereskedelmi közlekedési vonala is volt a hódított országok előnyeit oly jól kiaknázni tudó római uralomnak. A rómaiak sastekintete átlátta, hogy az akkori Dácia mely bő adományaival van a természetnek megáldva, s légiói nemc-sak a packázó dákokat legyőzni, hanem e terület kincseit kizsákmányolni jöttek ide, és erre leginkább a római utak hálózata adja az iránytűt kezünkbe, mert habár a római utak Erdély fő hadászati vonalain húzódnak el, de benn az
ország-Sóvárad (20–23. oldal)
1569-ben Kornis Mihálynak adományoz János Zsigmond bizonyos kibédi részjószágot. 1585-ben Báthori Zsigmond ad kibédi Madaras Jánosnak új adománylevelet elődei által is bírt kibédi kúriája és birtokára, továbbá szovátai, abodi, berekeresztúri és sóváradjai részjószágaira.119 1588. decem-ber 29-én pedig kibédi Székely Antalnak ad új adománylevelet kibédi székely örökségére, s őtet a lovasok közé újból felvétetni rendeli, úgy azonban, hogy jó fegyverekkel, lóval s tisztességes kiállítással harc idején mindig kiálljon.120 1604-ben Bogáthi Menyhért egy malmot bír Kibéden.121
Aminő érdektelen Kibéd elősorolt birtoklási viszonya, éppoly eseménytelen történelmi múltja is, ami csekély meg-jegyezni való van, az sem megy a Rákóczi-forradalmon felül.
(Másfél sornyi kimarad, folytatás a 26–27. sorban.) nalainak szintén azok általi kiépítése szinte mibe se került,
Erdély sójából és aranyából roppant bevételei voltak, amint azt a Traján-emlék diadaljelvényei is jelölni látszanak. E roppant kincsek – miként Róma hatalma egész súlyát latba ve -tet te, s imperátora maga szállt legjobb légióival harcra – most is itt vannak bérceink közt, de azt, mit Róma évezredek előtt oly eszélyesen tudott kiaknázni, mi parlagon hever -tetjük, s kiszámíthatatlan milliókra emelhető jövedelmeinket feláldozzuk a szövetséges irigysége és kapzsiságának, pedig kiépült vasutaink, sótömzseinket érintő hajózható folyóink arra ösztönöznek, hogy a rómaiak által másfél ezreddel ezelőtt megjelölt útját és módját kövessük a boldogulhatás-nak.
A római vár fölébe épült falu ...
21. oldal, 1. hasáb, alulról az 5. sor: ... 8 denárt fizet.
Sóváradot V á r a d ó néven találjuk János Zsigmondnak azon 1569i adománylevelében, mellyel majd Erdőszent -györgy nél tüzetesebben foglalkozunk, s amellyel Erdőszentgyörgyöt több marosszéki részjószágokkal, azok között v á r a d ói, gegesivel homoródszentpáli Kornis Mihá-lynak adományozza.
1580-ban Báthori Kristóf a Mihályffy-féle jószágokat adományozza Kovacsóczy Farkas korlátnoknak, mikor S o v á r o g i j néven említtetik.117
1651-ben pedig egyszerűen V á r a d néven jön elő több szomszédos falukkal mint oly birtokok, melyeket Kornis Fe -renc fiágának kihaltával Rákóczi György Rhédei János, Udvarhelyszék főkirálybírájának adományoz.118
Benkő József mondja, hogy Sóváradon ...
23. oldal. 2. hasáb, 24–25. sor: ... Ennyi, mit a természettan terén tarlózhatunk.
Kibéd (23–24. oldal)
1569-ben Kornis Mihálynak adományoz János Zsigmond bizonyos kibédi részjószágot. 1585-ben Báthori Zsigmond ad kibédi Madaras Jánosnak új adománylevelet elődei által is bírt kibédi kúriája és birtokára, továbbá szovátai, abodi, berekeresztúri és sóváradjai részjószágaira.119 1588. decem-ber 29-én pedig kibédi Székely Antalnak ad új adománylevelet kibédi székely örökségére, s őtet a lovasok közé újból felvétetni rendeli, úgy azonban, hogy jó fegyverekkel, lóval s tisztességes kiállítással harc idején mindig kiálljon.120 1604-ben Bogáthi Menyhért egy malmot bír Kibéden.121
Aminő érdektelen Kibéd elősorolt birtoklási viszonya, éppoly eseménytelen történelmi múltja is, ami csekély meg-jegyezni való van, az sem megy a Rákóczi-forradalmon felül.
(Másfél sornyi kimarad, folytatás a 26–27. sorban.) nalainak szintén azok általi kiépítése szinte mibe se került,
Erdély sójából és aranyából roppant bevételei voltak, amint azt a Traján-emlék diadaljelvényei is jelölni látszanak. E roppant kincsek – miként Róma hatalma egész súlyát latba ve -tet te, s imperátora maga szállt legjobb légióival harcra – most is itt vannak bérceink közt, de azt, mit Róma évezredek előtt oly eszélyesen tudott kiaknázni, mi parlagon hever -tetjük, s kiszámíthatatlan milliókra emelhető jövedelmeinket feláldozzuk a szövetséges irigysége és kapzsiságának, pedig kiépült vasutaink, sótömzseinket érintő hajózható folyóink arra ösztönöznek, hogy a rómaiak által másfél ezreddel ezelőtt megjelölt útját és módját kövessük a boldogulhatás-nak.
A római vár fölébe épült falu ...
21. oldal, 1. hasáb, alulról az 5. sor: ... 8 denárt fizet.
Sóváradot V á r a d ó néven találjuk János Zsigmondnak azon 1569i adománylevelében, mellyel majd Erdőszent -györgy nél tüzetesebben foglalkozunk, s amellyel Erdőszentgyörgyöt több marosszéki részjószágokkal, azok között v á r a d ói, gegesivel homoródszentpáli Kornis Mihá-lynak adományozza.
1580-ban Báthori Kristóf a Mihályffy-féle jószágokat adományozza Kovacsóczy Farkas korlátnoknak, mikor S o v á r o g i j néven említtetik.117
1651-ben pedig egyszerűen V á r a d néven jön elő több szomszédos falukkal mint oly birtokok, melyeket Kornis Fe -renc fiágának kihaltával Rákóczi György Rhédei János, Udvarhelyszék főkirálybírájának adományoz.118
Benkő József mondja, hogy Sóváradon ...
23. oldal. 2. hasáb, 24–25. sor: ... Ennyi, mit a természettan terén tarlózhatunk.
Kibéd (23–24. oldal)
Zsigmond ugyan 1569. május 27-én Gyulafehérvárról egész Atosfalvát – az ott lévő székely örökségek kivételével – adomá nyozza.126 A Gáspár-féle atosfalvi jószágot Gáspár János özve gye 1630-ban Apafi Györgynek hagyományozza.
Atosfalvának a hat családtól eredő Hatosfalvából való származását nemcsak a régi, hanem az újabb korra vonat -kozólag is igazolva találjuk, mert Marosszék tisztségének 1694-i jelentésében ezt találjuk: Atosfalván van hat ház.
E falu lakói is nagyban ...
28. oldal, 2. hasáb, 25–26. sorban: ...
C s ó k a f a l v a volt, s csak később rövidült meg. Régi okmányokban nevének sajátszerű változataival találkozunk, János Zsigmond azon 1569-i adománylevelében, mellyel Kornis Mihálynak adományozza Erdőszentgyörgy és tartozékait C s ö g f a l v a néven;127egy másik ugyanez évben kiadottban, mellyel Pataki Imrének adományoz e községben bizonyos részjószágot C h i j o k -f a l w a néven,128és egy harmadik, ugyanez év április 25-én Gyulafehérvárról kiadott adománylevelében, mely szerint marosszéki C h i o k f a l ván és Bedén levő, netalán fiscusra szállható javakat és előnyöket Ghijczij (Ghiczy) Jánosnak adományozza, mivel ő magyarországi javait elhagyva Ma -ximiliántól pártjára, a magyarok ügye mellé állt, s azt mindig kiváló hűséggel és áldozatkészséggel szolgálta. Fennebbi adományozását azonban úgy teszi, hogy a nevezett falukban lakó szabad székelyek régi jogai sértetlenül fenn tar -tassanak.129C z i o k f a l w a néven találjuk szövérdi Gáspár Jánosné 1630-i végrendeletében, mely szerint Apafi György-nek hagyományozta a többek közt csókfalvi részjószágát is.130Balázsi István krími tatár rabságából 1660-ban érdekes leve let ír Csókfalvára nejéhez.131
1808-ban az unitáriusok Csókfalván tarták zsinatjukat.132