A (SZAK)KÉPZETT EMBERI ERŐFORRÁS FOLYAMATOS BIZTOSÍTÁSÁNAK KÉPZÉSI FORRÁSAI

A gazdaság eredményes működését nyilvánvalóan nemcsak a munkaerőpiacon már „kint” lévő emberi erőforrás iskolai végzettséggel determinált minősége be-folyásolja, hanem egyrészt a munkaerőpiacra különböző iskolai végzettséggel ki-lépő fiatal/pályakezdő generációk, másrészt a munkaerő-piaci képzésekben újabb szakképesítést szerzett, felnőtt munkavállalók. Ezért a továbbiakban rö-viden áttekintjük a középiskolai tanulólétszámok alakulását az intézménytípu-sok szerint várható kibocsátáintézménytípu-sok tükrében, valamint a felnőttképzésben szak-képesítést szerzők számának alakulását. A különböző középfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulók számának és arányának az elmúlt öt év-ben történt alakulását a 2. táblázatmutatja.

A középfokú oktatási intézmények tanulólétszám-megoszlásának alakulása azt mutatja, hogy az elmúlt hat évben a középiskolákban tanulók több, mint há-romnegyede (75,5−77,4 %-a) érettségit adó intézménytípusba – gimnáziumba vagy szakközépiskolába – járt, ugyanakkor a szakképzésben résztvevők közel két-harmada szakképzésben tanult (64,5−65,6%).

Az arányok „szemléletesen” azt jelentik, hogy az elmúlt öt évben minden há-rom középiskolai tanulóból kettő a szakképzésben vett részt, ugyanakkor a szak-iskolai tanulólétszám növekedésének eredményeképpen jelenleg majdnem min-den negyedik középiskolai tanuló szakiskolába jár (ZACHÁR2013).⁶Lényeges kiemelni, hogy az arányok alapvetően stabilak, illetve a változások (például a szakiskolai tanulólétszám növekedése) lassúak.

Véleményünk szerint a bemutatott középiskolai létszámadatok stabil társa-dalmi igényt fejeznek ki, amely szerint a tanulók kétharmada érettségit adó kö-zépiskolában kíván tanulni. Benedek András a XI. Országos Neveléstudományi Konferencián tartott előadásában ugyanakkor rámutatott arra a problematikára, amely szerint: „[…] az alacsonyabb presztízsű szakiskolai szakmák iránt is nö-vekszik a gazdaság igénye, azonban a lakossági iskoláztatási ambíciók e vára-kozással szemben nem preferálják ezt a képzési formát” (BENEDEK2011a). En-nek oka véleményünk szerint az a társadalmi szintű tapasztalat – amelyEn-nek tényeit az előzőekben bemutattuk –, hogy tudniillik az érettségi jobban erősíti az egyén munkaerő-piaci védettségét, illetve széles továbbtanulási lehetőséget biztosít nemcsak felsőfokú tanulmányok folytatására és diploma szerzésére, ha-nem úgynevezett emelt szintű, illetve úgynevezett felsőoktatási szakképesítés

el-6ZACHÁRL. (2013): A szakiskola optimalizálásának lehetőségei.In: BÁBOSIKI. (2013): Az iskola opti-malizálása, Eötvös József Kiadó, Budapest. (megjelenés alatt)

sajátítására is. Ennek eredménye az, hogy „[…] a munka világába belépő fiata-lok egyre nagyobb hányada érkezik a felsőoktatásból” (BENEDEK2011b).

2. táblázat. A tanulószám megoszlása és aránya a középfokú oktatási intézményekben nappali tagozaton, 2006/2007–2011/2012

Forrás:Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2010/2011. Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011. (A szerző összeállítása, az arányok számított adatok.)

Hangsúlyozni kell, hogy az érettségi iránti tartós társadalmi igény nemcsak az „érettségi bizonyítvány” továbbtanuláshoz szükséges alapdokumentum szere-péből fakad,hanem abból a társadalmi tapasztalatból is, amely szerint az „érett-ségiben” az önálló tanulási képesség manifesztálódik, az érettségi vizsgáig tör-ténő több éves felkészülés, illetve a sikeres vizsga következménye. Ez a tanulási

Tanulószám alakulása (fő) Tanév Szakiskola és

speciális szakiskola

Szakközép- iskola

Szakképzés összesen

Gimnázium Mind-összesen

2006/2007 129 200 243 096 372 296 200 292 572 588 2007/2008 132 965 242 016 374 981 200 026 575 007 2008/2009 133 650 236 518 370 168 203 602 573 770 2009/2010 138 642 242 004 380 646 201 208 581 854 2010/2011 139 237 240 364 379 601 198 700 578 301 2011/2012 139 160 233 122 372 282 195 169 567 451

Tanulószám változása (%) 2012−2006

2006 + 7,7 – 4,1 0 – 2,6 – 0,9

Tanév Tanulószám megoszlása (%)

2006/2007 22,6 42,4 65,0 35,0 100,0

2007/2008 23,1 42,0 65,1 34,9 100,0

2008/2009 23,3 41,2 64,5 35,5 100,0

2009/2010 23,8 41,6 65,4 34,6 100,0

2010/2011 24,1 41,6 65,7 34,3 100,0

2011/2012 24,5 41,0 65,5 34,5 100,0

Tanulószám arányok változása (%) 2012−2006

+ 1,9 – 1,4 + 0,5 – 0,5 –

„tudás” az iskolai rendszeren kívüli képzési aktivitásokban is tükröződik, a fel-nőttképzési adatok szerint a tanuló felnőttek többsége érettségivel vagy annál ma-gasabb végzettséggel rendelkezik, mint azt a következő szakaszban igazoljuk.

A középiskolákból kikerülő pályakezdő munkaerő a táblázatban szerepelt lét-számok és intézménytípusok alapján tervezhető, illetve az oktatásstatisztika tanévenként, utólag szolgáltat adatokat a végzett, illetve szakmai vagy érettségi vizsgát tett létszámokról. Hasonlóan kapunk adatokat a felsőoktatási intézmé-nyek végzett hallgatóiról. Mindezek alapján – most terjedelmi okokból nem rész-letezve – az elmúlt hat évben, évente kb. 18-23 ezer szakiskolai, 37-39 ezer szakközépiskolai, illetve 38-40 ezer gimnáziumi tanuló tett szakmai vagy érett-ségi vizsgát, illetve évente 29-38 ezer fő kapott diplomát a felsőoktatásban, és to-vábbi 5000-8000 kapott bizonyítványt a felsőfokú szakképzésben. Mindez évente mintegy 127-148 ezer fő új munkaerőt jelentett, amelynek kb. háromnegyede szakképzett.

Az iskolarendszeren kívüli szakképzéseknek egyik fő célja– a munkaadói igényeknek megfelelő továbbképzések mellett – az állam által elismert, az Or-szágos képzési jegyzékben szereplő, úgynevezett OKJ-s szakképesítések megszerzése, mert ezek munkaerő-piaci értéke a legmagasabb. Ennek megfelelően az iskolai rendszeren kívüli képzések mintegy kétharmada az elmúlt öt évben szakmai kép-zés volt, azon belül kb. 80 %-a az állam által elismert szakképesítés megszerzé-sére irányult. Mindennek eredményeként 2007 és 2012 között több, mint fél-millió (541-569 fő) felnőtt szerzett az állam által elismert szakképesítést, amelyek megoszlását mutatja a 7. ábra.

A különböző iskolai végzettséggel képzésbe lépő felnőttek „aktivitási” görbéi jól mutatják a különbségeket: az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők elenyésző arányát (mindössze 0,2−0,6%), ugyanakkor az általános iskolai vég-zettségű, szakképzetlen réteg magas „részesedését”(16,7−25,6%). A viszonylag magas aktivitásban szerepe van az úgynevezett támogatott képzéseknek, ame-lyeket a foglalkoztatási törvény alapján az állami foglalkoztatási szolgálat nyújt a munkaügyi szervezeten keresztül, egyéni elbírálás alapján.

Szembetűnő az érettségivel rendelkező rétegek magas aránya (40,4−45,6%

között ingadozott), amelynek döntő oka valószínűen az, hogy jelentős részük nem kerül be a felsőoktatásba, és iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben szerzi meg az első szakképzettséget. A felsőfokú végzettségűek viszonylag ala-csonyabb részvétele (8,2−13,2%) természetesnek tekinthető, hiszen a diploma után további szakképzettség szerzése alapvetően nem szükséges, az emelkedő képzési aktivitás oka viszont valószínűen az, hogy ez a réteg a rá nézve is ked-vezőtlenül alakuló munkaerő-piaci helyzetre képes pozitívan reagálni.

Meg kell jegyezni, hogy a legalább érettségizettek aránya folyamatosan több, mint az összes résztvevő fele volt (52,7−58,2% között, kivéve a 2008-as évben).

7. ábra. Az állam által elismert szakképesítést szerzettek megoszlása az iskolarendszeren kívüli képzésben iskolai végzettség szerint, 2007-2012

Forrás: KSH STADAT – Munkaerőpiaccímű fejezet adatai alapján a szerző által szerkesztett adatok