A FOGLALKOZTATOTTAK ÉS A MUNKANÉLKÜLIEK ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI ELEMZÉSE

A további vizsgálat tárgya az iskolai végzettség hatása a foglalkoztatásra: tény-szerűen a foglalkoztatottak és a munkanélküliek „belső” összetételére. Tekintve a két folyamat kölcsönhatását, az adatok elemzését összehasonlító módon, egy-más mellett végezzük (5-6. ábra).

A foglalkoztatottak adatait illusztráló 5. ábrán két jelenség szembetűnő.

Egyrészt a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatottakon belüli arányának jelen-tős növekedése (16,3%-ról 26,3%-ra), másrészt a legfeljebb általános iskolai végzettségűek arányának csökkenése (21,7%-ról 10,8%-ra). Jelentősnek mond-ható még az egyéb érettségivel rendelkezők (például szakközépiskolai) arányának növekedése (20%-ról 25%-ra). A többi végzettségi csoport foglalkoztatottakon belüli aránya ugyanakkor csökkent (szakiskolai végzettségűek: 30,5%-ról 28,8%-ra;

gimnáziumi végzettségűek: 11,5%-ról 9%-ra).

Pozitív értelemben kiemelhetjük, hogy a foglalkoztatottak közül már min-den negyedik felsőfokú végzettségű, a foglalkoztatottak 60%-a pedig már legalább érettségivel rendelkezik, ez pedig10%-kal haladja meg a 15−74 éves népességen belüli arányukat (49,8%, lásd 2. fejezet).

Negatív értelemben viszont hangsúlyozni kell, hogy a foglalkoztatottak kö-zött mindössze 10%a legfeljebb általános iskolai végzettségűek aránya, miközben a népességen belüli arányuk több, mint 25 százalék (26,4%, lásd 2. fejezet).

A munkanélkülieken belüli végzettségi megoszlásokat vizsgálva, a magasabb végzettség kedvező hatása még szembetűnőbb. Az előző vizsgálati sorrendet kö-vetve: a felsőfokú végzettségűek munkanélkülieken belüli aránya – annak ellenére, hogy az arány 15 év alatt jelentősen nőtt – még mindig a legkisebb (3,9%-ról 10,2%-ra nőtt). Ugyanakkor a másik három végzettségi csoport aránya jelenleg kb. 30-30 százalék (legfeljebb általános iskolai végzettségűek: 28,9%; szakisko-lai végzettségűek: 32,3%; érettségizettek: 28,8%).

Lényeges rámutatni, hogy a legfeljebb általános iskolai végzettségűek mun-kanélkülieken belüli aránya 1998 óta jelentősen csökkent (38,8%-ról 28,9%-ra), ennek oka viszont alapvetően az, hogy arányuk a népességen belül is nagymér-tékben – közel felére – esett, mint azt a 2. fejezetben már említettük.

Pozitív értelemben kiemelhetjük,hogy a munkanélküliek között 2012-ben csak minden tizedik munkanélküli felsőfokú végzettségű; a legalább érettségi-vel rendelkező munkanélküliek aránya – az összes munkanélküli között – nem egészen 40% (38,2%), miközben arányuk a foglalkoztatottak között 60% (60,3%).

Pozitív változás az is, hogy a munkanélküliek között a szakiskolai végzettségűek aránya kismértékben ugyan, de csökkent (34,3%-ról 32,3%-ra).

5. ábra. A 15−74 éves népesség munkanélküliségi rátájának alakulása iskolai végzettség szerint, 1998−2012 (%)

Forrás: KSH STADAT – Munkaerőpiaccímű fejezet adatai alapján a szerző által szerkesztett adatok

6. ábra. A munkanélküliek megoszlása a 15-74 éves népességen belül a legmagasabb iskolai végzettség szerint, 1998–2012 (%)

Forrás: KSH STADAT – Munkaerőpiaccímű fejezet adatai alapján a szerző által szerkesztett adatok

Negatív értelemben kell ugyanakkor hangsúlyozni, hogy majdnem minden harmadik munkanélküli csupán legfeljebb általános iskolai végzettségű, szak-képzetlen (28,9%), és ez több mint két és félszerese a foglalkoztatottak közötti arányuknak (10,8%).

A foglalkoztatottak és a munkanélküliek iskolai végzettség szerinti arány-elemzésemegmutatta a magasabb végzettség pozitív, illetve az alacsonyabb vég-zettség negatív hatását, de azt is, hogy a hatások érvényesülése csak trendjellegű, ugyanakkor ellentmondásos is lehet. Ennek egyik „bizonyítéka” a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatottak és munkanélküliek közötti arányának egyidejű és nagymértékű növekedése 1998−2012 között (foglalkoztatottak: 16,3%-ról 26,3%-ra; munkanélküliek: 3,9%-ról 10,2%-ra).

A kétféle munkaerő-piaci „státus” együttes figyelembevételének értékelésére le-hetőséget ad az úgynevezett védettségi index alkalmazása, amely egy képzett szám: az adott iskolai végzettséggel rendelkezők foglalkoztatottak közötti ará nyá -nak és a munkanélküliek közötti arányá-nak a hányadosa. A védettségi index azt mutatja meg, hogy egy adott iskolai végzettség mellett hányszor kisebb vagy na-gyobb lehet az „esélye” a munkavállalónak, hogy az adott iskolai végzettség-gel foglalkoztatott legyen, minthogy munkanélkülivé váljon (ZACHÁR2007).⁵Az 1. táblázattartalmazza a különböző iskolai végzettségű főcsoportok védettségi indexét az 1998-as és a 2012-es adatok alapján.

1. táblázat A védettségi index alakulása 1998-ban és 2011-ben

Forrás: KSH STADAT – Munkaerőpiaccímű fejezet adatai alapján a szerző által számított és szerkesztett adatok

A védettségi index alakulása 1998-ban és 2011-ben

Állománycsoport iskolai végzettség szerint 1998 2012

max. általános iskolai végzettség 0,6 0,4

max. szakiskolai végzettség 0,9 0,9

max. érettségi 1,4 1,2

felsőfokú végzettség 4,2 2,6

5A védettségi (biztonsági) index értékét kiszámítani a következő képlettel lehet: , amelyben Bi– vé-dettségi index Af (%)– az adott végzettségű foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva, százalékban.Amn(%)– az adott végzettségű munkanélküliek aránya az összes munkanélkülihez viszonyítva, százalékban. In: ZACHÁRL. (2006): Kihívások és megoldási lehetőségek a felnőttképzésben. Doktori (PhD-) ér-tekezés. Kézirat. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola, Budapest. 43.

Bi = Af%

Amn%

Az 1-nél kisebb védettségi indexértékek azt fejezik ki, hogy a hozzájuk tartozó iskolai/szakmai végzettségek – a statisztikai átlagok szerint – nem adnak garanciát a megfelelően biztonságos foglalkoztatásra, míg az egynél nagyobb index -értéket elérő iskolai végzettségek már igen. Minél nagyobb a mutató értéke 1 felett, annál nagyobb valószínűséggel képes tartós foglalkoztatottságot elérni az adott végzettségű csoportba tartozó egyén. Sőt, az indexek egymáshoz való viszonyítása azt is megmutatja, hogy a magasabb iskolai végzettség mennyivel („hányszor”) na-gyobb védettséget nyújt. Például: az érettségivel rendelkezők munkaerő-piaci vé-dettsége jelenleg is kb. 30 százalékkal nagyobb (index: 1,2), mintha csupán szak-iskolai végzettséggel rendelkeznének (index: 0,9), és ugyanígy látszik a felsőfokú végzettség kb. kétszeres „védő” hatása az érettségizettekhez képest (2,6 és 1,2).

(Hangsúlyozzuk, hogy ezen mutatók egyéni érvényessége csak statisztikai.)Az ada-tokból az is kitűnik, hogy az elmúlt 15 évben a különböző iskolai végzettségű mun-kavállalói rétegek munkaerő-piaci helyzete általában romlott, azonban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők helyzete még mindig jelentősen kedvezőbb. (Kivételt ké-peznek a szakiskolai végzettségűek, az ő indexük azonban folyamatosan 1 alatti értékű volt.)

Összefoglalva a foglalkoztatottak és a munkanélküliek iskolai végzettség sze-rinti alakulásának elemzését,kimondható, hogy a mindkét munkaerő-piaci cso-portban bekövetkezett változások jelentősek, ugyanakkor ellentmondásosak.

Megállapítható, hogy a 15−74 éves népesség iskolai végzettségének nagymértékű emelkedése ellenére, az elmúlt 15 évben a gazdasági aktivitási ráta és a foglal-koztatási ráta kisebb mértékben, a munkanélküliségi ráta az előzőeknél nagyobb mértékben csökkent, mindegyik iskolai végzettségi csoportban. A foglalkozta-tottak és a munkanélküliek „állománycsoportját” vizsgálva megállapítható, hogy a legalább érettségivel rendelkezők aránya a foglalkoztatottakon belül jelentő-sen nőtt (47,8%-ról 60,3%-ra), azonban a munkanélkülieken belüli arányok is nőttek! Mindezen tendenciák − véleményünk szerint − igazolják azt a hipoté-zist, hogy a nehezedő gazdasági körülmények között a foglalkoztatási pozíciók megtartásához, illetve bővítéséhez még erőteljesebb képzési aktivitás, illetve a magasabb szintű végzettség folyamatos megszerzése szükséges. Ez a megálla-pítás fokozottan igaz az alacsonyabb (legfeljebb szakiskolai végzettségű) iskolai végzettségű rétegekre, amelyek csak állami támogatással képesek a szükséges képzést a maguk számára biztosítani.

A (SZAK)KÉPZETT EMBERI ERŐFORRÁS FOLYAMATOS