KORÁBBI VIZSGÁLATOK AZ EGYENÉRTÉKŰSÉG TÉMAKÖRÉBEN Az egyenértékűség kérdése végigkíséri az iskolarendszerű felnőttoktatás hazai

történetét annak ellenére, hogy a mai napig nem történt átfogó, reprezentatív ér-tékű vizsgálat a kérdésben. Néhol előkerül, hogy az egyenérér-tékűség problema-tikájának kifejtése „önálló tanulmányt igényelne” (C^SOMA–GELLÉRT1976: 283), ennek ellenére csak helyi relevanciájú, kismintás vizsgálatok történtek.

Durkó Mátyás vizsgálatában közel 500 fős mintával hasonlítja össze a ren-des korúak és levelezős felnőttek tudásszintjét. Kétszer készít tudásmérést; elő-ször azok iskolai megtanulása előtt (meglévő élettapasztalatok vizsgálata), majd utána, 11-11 intézményben. Következtetései közt kiemeli, hogy a hozott, ta-pasztalati tudás alapvelően abban különbözik az iskolában szerzettől, hogy

„megmarad a valóság érzéki-észlelési tükrözésének szintjén, s nem éri el az abszt-rakt gondolkodás fokát”(DURKÓ1964: 484).

Tihanyi Nándor komparatív vizsgálata a gimnáziumban tanuló rendes ko-rúak és felnőttek tudásszintjét hasonlítja össze első és negyedik évfolyamban.

Összegzésképp leszögezi, hogy a levelező tagozaton lemaradások konstatálha-tók, elsősorban a nappali tagozat „kedvezőbb tanulmányi helyzete”okán, bár ki-emeli, hogy messzemenő következtetéseket csak összetettebb vizsgálat után le-hetne levonni (TIHANYI1967: 55).

Sz. Várnagy Marianne két gimnáziumban első évfolyamos, levelezős fel-nőttek ismeret-, jártasság- és képességszintjét mérte az irodalom, nyelvtan és he-lyesírás tantárgyakban. Az eredményekből arra következtet, hogy a tudásszin-tet az életkor nem befolyásolja, bár a tanárok jobban kedvelik az idősebb tanulókat, mivel megfontoltabbak és motiváltabbak. Hangsúlyozza, hogy a me-chanikus memória felnőttkorban gyengébb, így elsősorban ne a lexikális tudást kérjék a felnőttek iskoláiban. A heterogén eredményeket a szerző szerint a ta-nárok közötti jelentős különbségek is indokolhatják. Végül kiemeli, hogy „ér-demesnek látszik majd a dolgozók válaszait friss, rendes korú tanulók felelete-ivel összevetni” (SZ. VÁRNAGY1967: 69).

MÓDSZERTAN

A következőkben bemutatandó kutatás a felnőttkorban szerzett iskolai vég-zettségek (általános iskolai végzettség, érettségi bizonyítvány, diploma) megíté-lésével kapcsolatos attitűdöket, véleményeket vizsgálja különböző aspektusok-ból. A kutatás a következő csoportokra koncentrál:

a) A tanuló felnőtt. A felnőttek iskolarendszerében tanuló felnőtt, aki iskolai végzettség megszerzése céljából ült vissza az iskolapadba. Egyenértékűnek tartja-e saját, felnőttként megszerzett végzettségét? Hogyan ítéli meg a tár-sadalom és a munkaerőpiac végzettséghez való viszonyát?

b) A nem tanuló felnőtt,azaz az iskolarendszerben nem tanuló felnőtt. Lehet, hogy tanfolyamokon, munkahelyi oktatásban részt vesz, de tanulói/hallgatói jogviszonnyal, felnőttek iskolájában nem tanult. Hogyan viszonyul a máso-dik esélyben tanulókhoz? Mit gondol az így szerzett végzettségek munkaerő-piaci egyenértékűségéről? Mit gondol az iskolarendszerű felnőttoktatásról?

c) A munkáltató. Az a vezető, aki – a verseny-, a köz- és a civil szférában egya-ránt – részt vesz az új munkaerő kiválasztásában. Hogyan viszonyul az is-kolarendszerű felnőttoktatáshoz? Alkalmaz-e második esélyben végzett fel-nőttet?

Az eredeti kutatási tervben szerepelt egy negyedik, a teljes kép megalkotá-sához elengedhetetlen célcsoport, a felnőttek iskoláiban oktató tanárok

attitűd-jeinek vizsgálata. Hogyan ítéli meg a felnőttek iskoláiban oktató tanár a vég-zettségek egyenértékűségét? Hogyan tudja a mindennapi gyakorlatban megva-lósítani azt? Ez utóbbi aspektust nem kérdőívekkel, hanem interjúkkal tervez-tük vizsgálni, az adatfelvétel azonban a kutatás második, későbbi fázisában kap majd helyet.

A kutatás hipotézisei:

1. Annál inkább hisz a felnőtt tanuló a végzettsége egyenértékűségében, minél iskolázottabb.

2. A nem tanuló felnőtt még mindig inkább előítéletes a felnőttkorban meg-szerzett végzettségekkel szemben.

3. A nem tanuló felnőttek a második eséllyel kapcsolatos ismeretek nélkül nyi-latkoznak negatívan az egyenértékűségről.

4. A saját felnőttkori tanulási tapasztalat befolyásolja a munkáltató egyenérté-kűséghez való viszonyát.

A tanuló felnőttek, a nem tanuló felnőttek és a munkáltatók egyenértékű-ségről vallott nézeteit írásbeli kikérdezéssel vizsgáltuk. Mivel az egyenértékűségre vonatkozó eddigi kutatási eredményeink szórványosak, gyakorlatilag nem vol-tak előzetes adataink, amelyekre építhettünk volna. Így az egyenértékűség alap-vető kérdéseire koncentrálva végeztünk egy elővizsgálatot, hogy feltárjuk az egyenértékűséggel kapcsolatos jellemző attitűdöket, és pontosítani tudjuk a to-vábbi kutatási irányokat.

Az elővizsgálatként értékelhető írásbeli kikérdezés nem reprezentatív értékű.

A kikérdezés 2010 októbere és 2011 áprilisa között zajlott, véletlenszerűen ki-választott, 630 fős mintán, 290 nem tanuló felnőtt, 250 tanuló felnőtt és 90 mun-káltató megkérdezésével (1. táblázat).

1. táblázat.Az írásbeli kikérdezésben részt vettek (n = 630) Populáció A minta

szóródás (év) Legjellemzőbb iskolai végzettség munkáltató 90 44 45 20–71 diploma

A 290 tanuló felnőtt írásbeli kikérdezése az alábbi, felnőttek iskoláiban zajlott:

− Budai Városkapu Iskola, Pécs (felnőttek általános iskolája)

− Mecsekaljai Óvoda, Általános Iskola és Középiskola, Pécs (felnőttek gim-náziuma)

− Mezőföld Gimnázium és Szakiskola, Adony (felnőttek gimnáziuma)

− Mezőföld Gimnázium és Szakiskola Hartai, Sárbogárdi, valamint Jánosso-morjai Tagintézményei (felnőttek gimnáziuma)

− Pécsi Tudományegyetem, Felnőttképzési és Emberi Erőforrásfejlesztési Kar (levelező munkarendben BA-, MA-képzésekben)

A kérdőív az egyenértékűség megítélését zárt kérdésekkel vizsgálta, míg válasz-tásukat a megkérdezettek nyílt kérdések megválaszolásával indokolhatták (például 6. „Véleménye szerint a munkaerőpiac egyenértékűnek tekinti a felnőttkorban meg-szerzett végzettséget? Miért?”). A tanuló felnőtteknek szóló kérdőívben elkülöní-tettük az egyes oktatási szinteket, azaz tudjuk, hogy a válaszadó általános iskolai végzettséget, érettségit vagy diplomát szerez-e, a nem tanuló felnőtteknek és a munkáltatóknak szóló kérdéssorokban azonban a kutatásnak ebben a fázisában nem különböztettük meg ezeket. A kérdés itt így hangzik: „Egyenértékűnek tartja-e a felnőttkorban szerzett végzettséget azokéval, akik azt nappali tagozaton szerezték meg?”– így a válaszadó nem tudott súlyozni a különböző végzettségek egyenérté-kűsége között (például az érettségit nem fogadom el, de a diplomát igen). Az attitű-dök mélyebb vizsgálata – így a különböző szintű végzettségek esetlegesen eltérő meg-ítélésének felmérése – a kutatás későbbi fázisaiban történhet meg. A fenti kérdés nem pontos, hiszen felnőtt is járhat 23 éves koráig nappali tagozatra, a helyes kifejezés a „rendes korban megszerzett végzettség” lenne, de mivel a kérdőív önkitöltős, a közérthetőség kedvéért a felnőttkorban való tanulást a nappali tagozaton történővel állítottuk szembe, hiszen a köznyelv is ezt a fogalmi felosztást használja. A megkér-dezett tanuló felnőttek között alulreprezentált az általános iskolába járók száma, egy-részt az iskolák és válaszadók alacsony száma, másegy-részt az alacsony válaszkészség mi-att, amely tapasztalataink szerint a megkérdezettek gyenge alapkészségeire vezethető vissza (általános iskolában tanuló felnőttől alig érkezett kiértékelhető kérdőív). Az adatokat IBM SPSS Statistics 19-es programmal dolgoztuk fel.

A TANULÓ FELNŐTTEK EGYENÉRTÉKŰSÉGRŐL VALLOTT NÉZETEI