A KUTATÁSI TÉMA KERETEI

E téma koncepcionális kereteinek rövid áttekintése és bemutatása neveléstudo-mányunkban már az ezredforduló előtti évtizedekben is jelen lévő, és a fejlett vi-lágban formálódó gazdaság- és társadalompolitikai felismerésekre alapozható

(CATTS−FALK−WALLACE2011). Európában a római szerződés és a maastrichti szerződés közötti időszakban a szakképzéspolitika európai szinten történő meg-jelenése egy fokozatos fejlődés eredménye volt. Valójában − ha közvetve is − a 70-es évek elejétől megjelenik az acquis communautaire¹szintjén a szakképzés, azon-ban kezdetben inkább az oktatáspolitikához kapcsolva, annak egy speciális szakterületeként, azt az elvet követve, hogy az oktatásügyet alapvetően nemzeti szinten határozzák meg, és uniós szinten, jelentősebb közösségi politikát e te-rületen gyakorolni nem szükséges. Magyarországon is számos értékelés foglal-kozott e folyamatok pedagógiai kérdéseivel (BENEDEK2003; SZÉP2010; VÁMOSI

2011; ZACHÁR2001). E kutatók következtetései megerősítették, hogy az Euró-pai Unió versenyképessége, a foglalkoztatás és a szociális kohézió megvalósu-lása érdekében elengedhetetlen a munkavállalók tudásának, készségeinek és kompetenciáinak fejlesztése.

Az Unió döntéshozói – különös tekintettel a közösen kialakított konszenzus-kényszerekre – egyetértettek abban, hogy ehhez meg kell könnyíteni a szakkép-zésben tanulók transznacionális mobilitását, és elő kell segíteni az európai mun-kaerőpiac által támasztott minőségi és mennyiségi követelmények teljesülését.

Valójában a szakképzés történeti fejlődésének eredeti formájához, a középkorban kialakult céhlegények vándorlásának mai korszerű szabályozási keretekbe történő visszatérésnek is felfogható ez a törekvés. Neveléstudományi szempontból lénye-ges felismerés, hogy az egész életen át tartó tanulás egyik fő területét képező szakoktatási és szakképzési rendszerek közvetlenül kapcsolódnak az általános és a felsőoktatáshoz, valamint a tagállamok foglalkoztatási és szociálpolitikájához.

A nemzetközi összehasonlítás, oktatáspolitikai dokumentumok és projekt-eredmények összehasonlító pedagógiai módszerekkel történő elemzésére épülő kutatás a nemzetközi stratégiai dokumentumok szakmai inspirációs hatásainak elemzésére alapozva tette összehasonlítás tárgyává a hazai neveléstudomány (MTA TéT Bizottság), valamint oktatásfejlesztés (NSZFI) által koordinált HE-FOP- és TÁMOP-projektek törekvéseit.

Bár az adott témában releváns hazai szakképzési és felnőttképzési intézmé-nyi életciklusok íve (NFI, NSZFI) jelenünkben töréspontot mutat, a felnőttkép-zés és a szakképfelnőttkép-zés problémaköre változatlanul a globális stratégiák centrumá-ban található, és a hazai kutatások preferált témáinak egyike. Külön kutatási szakasznak tekintettem az ezredfordulót megelőző negyedszázad (1975−2000) közötti időszakot, amelyet a 2003-ban megjelent Változó szakképzés

monográ-1Acquis communautaire-en értendő mindaz a közösségi jogi vívmány, amely együttesen jelenik meg a szerződésekben, a másodrangú törvénykezésben, ideértve a direktívákat, a szabályzatokat, a dönté-seket, az ajánlásokat, a véleményeket, valamint az alkalmazásban kialakult esetjogot.

fiában már feldolgoztam. A legutóbbi évtized neveléstudományi kutatásaihoz il-leszkedő alapozó munkálatainak, jelentős kutatási projektjeinek értékelő átte-kintése számos pedagógiai felismerést tükröz, amelyek összegzésére vállalkozik az előadás, a tendenciák változásait elemző szimpózium keretei között.

Az európai tények és tendenciák sajátos keretbe foglalják a hazai intézke-déseket, különösen a munkaerő mobilitása esetében a szakképzés vonatkozásá-ban, valamint európai dimenzióba helyezik a felnőttkori tanulást. Egyfelől az eu-rópai törekvések²arra irányulnak, hogy gazdagítsák és strukturálják a felnőttkori tanulással rendelkezésre álló tudásunkat. Másfelől az életen át tartó tanulást meg-alapozó kompetenciák kialakulása és az informális és nonformális tanulás szem-pontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az alapkészségek és alap-kompetenciák ellenőrzésére nemzetközileg elfogadott összehasonlítások³ (benchmarkok)vannak érvényben. Az európai és a nemzeti szinten formálódó neveléstudományi gondolkodásra jelentős hatású fejleménynek tekinthető, hogy az OECD több éves előkészítés után indította el ezt a felnőttkompetenciák rend-szeres mérésére szolgáló programját, amely folytatását képezi a PISA-program-nak, ugyanakkor igen jelentős új szempontokkal gazdagítja azt. A kutatók és dön-tés-előkészítők számára jelentős elemzési hátteret nyújtó PIAAC-vizsgálat⁴ 10 évente méri a felnőttkompetenciákat, és a humánerőforrás-tervezés egyik leg-fontosabb információforrásául fog szolgálni az OECD-tagállamokban. Mindezzel kapcsolatban jelezni kell, hogy magyar vonatkozásban a nemzetközi tanulói vagy felnőttek körében végzett teljesítményvizsgálatok (PISA, SIALS) azt mutatják, hogy az alapkészségek elsajátítása még nem megfelelő, a felnőttek tanulási aktivitása pedig az egyik legalacsonyabb az Unióban.

2E célokat szolgálták az elmúlt évtizedben formálódó olyan nemzetközi felmérések és komplex elem-zések, mint az Adult Education Survey (AES), a Continuing Vocational Training Survey (CVTS) vagy a Programme for the International Assessment of Adult competencies (PIAAC). Szintén e folyamat ré-sze az ezredfordulót követő időszakban kidolgozott Nemzeti Lifelong Learning stratégiák időről időre történő értékelése.

3A tanulási eredmény minősége, a PISA (Nemzetközi Tanulói Tudásszintmérő Program) eredményei és az ALL (Felnőtt Írni-olvasni Tudás és Életkészségek Felmérése) felmérései azt mutatják, hogy or-szágonként jelentős eltérések vannak. Közismert, hogy ennek következtében részben a korábbi IALS-és ALL-felmérIALS-ések folytatódnak, IALS-és a PISA-tesztekhez hasonlóan rendszeressé válnak. Ehhez az érté-kelési rendszerhez, a PIAAC-hoz (Felnőtt Kompetenciák Nemzetközi Értéérté-kelési Programja) Magyar-ország 2008-ban még csatlakozott, majd a gazdasági válság forrásokat csökkentő kényszerintézkedései hatására a két szaktárca között kompetenciák megosztásának tisztázatlansága miatt e program hazai munkálatai abbamaradtak.

4A vizsgálat alapvető célja: kifejleszteni a nemzetközileg összehasonlítható mérési módját a felnőttek azon kompetenciáinak és jártasságainak, amelyek a személyes és a társadalmi sikeresség szempontjá-ból fontosak. Mérni és elemezni ezen kompetenciák társadalmi-gazdasági eredményességre gyakorolt hatását egyéni és aggregált szinten is, hogy a különböző oktatási-képzési rendszerek mennyire ered-ményesek az elvárt kompetenciák generálásában.

Megkésett hazai fejlődésünkre ugyanakkor sajátosan jellemző, hogy az új szakpolitikai irányok nemzetközi, „uniós erőtérben” formálódnak. Az uniós tag-ság Magyarország esetében is igen jelentős szerepet játszott a téma napirendre kerülésében. Így fokozottan érvényes az a tény, hogy egy elöregedőben lévő tár-sadalomban, ahol ráadásul nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony szintű az aktív népesség munkaerő-piaci részvétele, jelentős a szakképzetlen népesség aránya. Ezért komoly eltérés van a kereslet és a kínálat között a mun-kaerőpiacon, az iskolázást követő tanulásnak, és a versenyképesség megterem-tésében ugyanúgy, mint a társadalmi kohézió erősímegterem-tésében kulcsszerepe van a ta-nulásnak a tanulási lehetőségek kiszélesítésében és az aktivitás ösztönzésében.

A fenti, általános szinten megfogalmazott gondolatokat kutatásaink során két – részletesen is kidolgozott – esettanulmány segítségével kívánom jelen keretek között szemléltetni. Elsőként a 2010−2011 között az Európai Gazdasági és Szo-ciális Bizottság keretei között a szakképzésben formálódó új ágazati sajátossá-gok elemzése, majd ezt követően a szakmai kvalifikációk nemzetközivé válásá-nak, az ECVET-rendszer és eljárások elterjedésével kapcsolatos hazai folyamatok elemzése kínál a neveléstudományi gondolkodás szempontjából szemléltetési le-hetőséget.

EURÓPAI – NEMZETI – ÁGAZATI DIMENZIÓK A SZAKKÉPZÉSBEN