1BIHARI Zoltán, 2 BIHARINÉ Kalászdi Beáta
1egyetemi docens, PhD, machbz@uni-miskolc.hu
1Gép- és Terméktervezési Intézet, Miskolci Egyetem
2doktorjelölt, bkalaszdi@gmail.com
2Marketing és Turizmus Intézet, Miskolci Egyetem
Kivonat: Az „Egy társadalmi konfliktus, avagy a fűtési költségmegosztás múltja és jelene” cikkben részletesen bemutattuk a panelprogramos társasházi lakások fűtésének, lakásonkénti szétosztását célzó kormányrendelet által szabályozott rendszerét. Kitértünk azokra a számadatokkal is bizonyított tényekre, amelyek azt bizonyítják, hogy bizonyos lakások hátrányba kerülnek, többlet költség kifizetésére kötelezettek. Ebben a cikkben – gondolatébresztőnek szánva – néhány új ötlet, illetve eszköz bemutatását tűztük ki célul.
Kulcsszavak: Fűtési költségmegosztó, panel-program, hő díj, hőleadó készülék, termosztatikus szelep
Abstract: In the article „A Social Conflict, - Past and Present of the Heating Energy Distribution” we have described the system of distribution the heating costs in block of flats renewed through „panel program” which is controlled by a Government Decree. We have looked at facts proven by data which testify that there are some flats that are required to pay extra costs. In this article, we would like to present some suggestions and tools for giving ideas.
Keywords: cost-sharing devices, heating fee, radiator, thermostatic valve
1. BEVEZETÉS
Az „Egy társadalmi konfliktus, avagy a fűtési költségmegosztás múltja és jelene” cikkben felvetettük, hogy igen nagy szükség lenne egy hozzáértő, jellemzően mérnökökből álló szakbizottság létrehozására, amely testület egy számadatokkal alátámasztott, bizonyítottan jobb, valós körülmények között tesztelt fűtési költségelszámolási rendszert hozna létre, csökkentve a társasházak lakóközösségeiben észlelhető, fizetendő hő díj különbségéből származó komoly feszültségeket.
Bár ennek a testületnek a megalakulására még biztosan várnunk kell, ebben a cikkben – gondolatébresztőnek szánva – néhány új ötlet, illetve eszköz bemutatását tűztük ki célul.
2. A KÖLTSÉGMEGOSZTÁS JELENLEGI PROBLÉMÁJÁNAK RÖVID BEMUTATÁSA Ebben a részben szeretnénk egy rövid kiegészítő ismertetést adni mindazok számára, akiket a „Fűtési költségmegosztó, avagy a méréstechnika csimborasszója I.” című cikk nem győzött meg arról, hogy a panelprogramos lakásokban élő felháborodott tulajdonosok egy részének igaza van akkor, amikor igazságtalannak és átgondolatlannak ítéli meg a költségmegosztást szabályozó kormányrendeletet.
A hatályos jogszabály csak nagyon nehezen teljesíthető feltételek mellett engedélyezi más jellegű elosztás alkalmazását. Ennek anyagi vonatkozása olyan mértékű terhet jelentene a
38
társasház költségvetésére nézve, amelyet a tulajdonosok közössége nem tud felvállalni. Ezért jelenleg a kedvezőtlenebb helyzetű lakások tulajdonosai vagy megpróbálnak elköltözni, vagy beletörődtek abba, hogy nekik ugyanaz a hőmérsékletű lakás csak többszörös hődíj befizetése mellett érhető el.
Az elhangzottak alátámasztása érdekében kigyűjtöttük a vizsgálat tárgyát képező társasházban a legnagyobb és legkisebb hőfogyasztású lakások adatait éves lebontásban (1.
ábra).
A diagram első részében jól látható növekedés oka az, hogy a magasabb emeleteken lakók évek alatt rájöttek arra, hogy nem veszítenek jelentősen a komfortérzetükből akkor sem, ha teljesen elzárják a radiátort. Jellemzően a földszinti lakásokban élők viszont a termosztatikus szelepek maximális kinyitása esetén is fáztak. Látható, hogy 2011-ben majdnem 28-szoros számított hőfogyasztás különbség volt tapasztalható egy épület két lakása között. Műszaki szemmel belátható, hogy ez nem reális eredmény. 2011 után a korrekciók bevezetése, valamint a maximált fogyasztásra vonatkozó kormányrendelet – tapasztalat szerint különösen az utóbbi – igen sokat javított a helyzeten, de a különbség még mindig számottevő. A legnagyobb és legkisebb fogyasztású lakás által elhasznált hőmennyiségek között átlagosan 9-szeres a különbség. Ez 9-9-szeres befizetendő hődíjat jelent a kedvezőtlen elhelyezkedésű lakások tulajdonosainak. Az ilyen mértékű különbség a teljes elszámolási rendszer hibás voltát sejteti.
1. ábra. A legtöbb és legkevesebb hőenergiát fogyasztó lakások a különböző évek fűtési időszakában
Az okok felderítése érdekében megvizsgáltuk a társasház egyik önkényesen kiválasztott hőleadó készülékét hőkamera segítségével (2. ábra).
A felvételt 18,1 ºC és 42,1ºC közötti tartományban készítettük egy Fluke TI 20 típusú hőkamerával. Jól látható a felvételen a hőleadó készülék egyenetlen hőleadása, valamint az is, hogy a körülbelül középen elhelyezkedő négyszög alakú, világoskék terület a fűtési költségmegosztó elhelyezkedését mutatja. Itt a radiátor hőmérséklete jelentősen kisebb, mint a bejövő csonkon, viszont az is jól látható, hogy a hőleadó készülék az alsó részen
2006 - 2007 2007 - 2008 2008 - 2009 2009 - 2010 2010 - 2011 2011 - 2012 2012 - 2013 2013 - 2014 2014 - 2015 2015-2016 2016-2017 2017-2018
Fűtési időszak
Kiszámlázott hőmennyiség [GJ]
Maximum Minimum
39
szobahőmérsékletű, tehát nem áramlik át a víz ezen a területen. Ezt az anomáliát a radiátor átlós bekötésével jelentősen lehetne javítani.
42,1 ºC
36,1 ºC
30,1 ºC
24,1 ºC
18,1 ºC 2. ábra. Egy önkényesen választott hőleadó készülék hőkamerás felvétele
Mindezek alapján megállapítható, hogy a hőleadó készülékekre felszerelt fűtési költségosztóval nem lehetséges igazságos elszámolási rendszert felépíteni.
3. JAVASLAT EGY MÁS JELLEGŰ ELSZÁMOLÁSRA
Javaslatunk szerint nem a hőleadó készülék által leadott hőmennyiséggel arányos – vagy nem bizonyítottan arányos – számértékre alapozva kell a költségmegosztás rendszerét felépíteni, hanem a lakás hőmérsékletére vonatkozó komfortérzet alapján. Ez azt jelenti, hogy ugyanakkora hődíjat kellene fizetni azoknak az ugyanolyan légköbméterű lakásoknak, amelyek fűtési időszakon belüli átlaghőmérséklete azonos, függetlenül a lakás épületen belüli helyzetétől. Így a kisebb átlaghőmérsékletű lakások kevesebbet fizetnének, a nagyobb átlaghőmérsékletű lakások pedig többet, nem pedig fordítva, ahogy ez a jelenlegi elszámolási rendszerrel működik. A különbségek viszont ezzel a rendszerrel korántsem lennének olyan nagyok, hiszen a hőmérséklet értékek sokkal kisebb tartományban szórhatnak egy épületen belül. Természetesen negatívan kellene diszkriminálni azokat a lakásokat, ahol a tulajdonos hosszabb idejű távollétében bizonyítottan és szándékosan nyitva hagyja a nyílászárót.
4. LEHETŐSÉGEK A MEGVALÓSÍTÁSRA
A javaslatok, ötletek semmit sem érnek, ha nem áll rendelkezésre megfelelő technikai háttér a kivitelezésre.
Szerencsére a digitális technika évszázadában a jelenlegi fűtési költségosztóknál sokkal olcsóbban rendelkezésre állnak olyan hőmérséklet adatgyűjtők (3. ábra), amelyek képesek akár néhány perces időközönként rögzíteni belső memóriájukban az éppen aktuális hőmérsékletet. Ezek az adatok a fűtési idény befejeztével kinyerhetők egy USB csatlakozóval egy számítógépre további elemzés céljából. Az adatok feldolgozása egy ún. egyadatos
40
mérőszámot szolgáltatna, amely arányosítható lenne a hő díj összegével. (A részletes számítási módszert, terjedelmi korlátok miatt ebben a cikkben nem tudjuk bemutatni.)
3. ábra. Adattárolós hőmérsékletmérő egységek 5. ÖSSZEGZÉS
Az új elszámolási rendszer bevezetése azt eredményezné, hogy az egyes lakások havi fűtési számlája közötti különbség jóval kisebb lehetne (előzetes számítások szerint legkedvezőtlenebb esetben is néhány ezer forint). Ez viszont – véleményünk szerint – elég lehet ahhoz, hogy motiváltak maradjanak a lakók a takarékosságra, illetve a környezettudatos életre.
Az új elvek bevezetésével biztosítva lenne az az alapelv, amely szerint a hűvösebb átlaghőmérsékletű lakások fizetett hődíja kisebb legyen, a melegebb lakásokra számlázott hődíjnál.
Ennek a költségelszámolási rendszernek a bevezetése az egyenletesebb teherviselés révén ismét békét teremthetne a társasházak lakóközösségeiben
6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
„A cikkben ismertetett kutató munka az EFOP-3.6.1-16-2016-00011 jelű „Fiatalodó és Megújuló Egyetem – Innovatív Tudásváros – a Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztése” projekt részeként – a Széchenyi 2020 keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”
7. IRODALOM
[1] 157/2005. (VIII. 15.) KORM. RENDELET a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról
[2] 104/2011. (VI. 29.) KORM. RENDELET a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet módosításáról
[3] 559/2013. (XII. 31.) KORM. RENDELET a bányászattal és a távhőszolgáltatással összefüggő kormányrendeletek módosításáról
[4] BIHARI, Z.: Fűtési költségmegosztó, avagy a méréstechnika csimborasszója, ENERGOREP Szakmai Konferencia, Szervező: A.A. Stadium Kft., 2015. november 11-13. (előadás)
41