DEUTSCH Nikolett
egyetemi docens, PhD.
nikolett.deutsch@uni-corvinus.hu
1Stratégia és Projektvezetés Tanszék, Budapesti Corvinus Egyetem
Kivonat: A cikk célja az öko-innovációk fejlesztését, terjesztését és használatát ösztönző szabályozási eszközök vizsgálata áll, melynek keretén belül kerül sor az EU-tagállamok öko-innovációs teljesítménye és a különböző politikai és szabályozási eszközök használata közötti kapcsolatok feltárására.
Kulcsszavak: öko-innováció, fenntartható fejlődés, állami beavatkozások és eszközök, öko-innovációs index Abstract: The aim of this paper is to highlight the main concerns associated with the role of policy instruments supporting the development, diffusion and use of eco-innovations. Recent eco-innovation scores of the EU Member States and the potential relationship between eco-innovation performance and the use of different political and regulatory instruments are also highlighted.
Keywords: eco-innovation, sustainable development, policy measures, eco-innovation index
1. ÖKO-INNOVÁCIÓK ÉS AZ ÁLLAMI SZEREPVÁLLALÁS
A fenntartható fejlődés céljainak elérésével foglalkozó kutatási irányzatok közül az állami beavatkozás szerepét hangsúlyozó megközelítések kiindulási pontját az az elgondolás képezi, miszerint a különböző szintű állami beavatkozások segíthetik a piaci hibák felszámolását, és ösztönözhetik a környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések feloldását segítő innovatív megoldások megjelenését és terjedését. A kínálatoldali eszközök csoportjába sorolják a K+F, a tesztelési, és a piacra viteli tevékenységek pénzügyi, technológiai és infrastrukturális támogatását, az oktatási és mobilitási, a hálózatosodási és partnerkapcsolati, valamint a tanácsadási és információ-biztosítási programokat [2, 10]. A keresletoldali eszközök célja, hogy közvetett támogatást biztosítsanak az öko-innovációk számára a kereslet fellendítése és a terjedést támogató szabályozás révén. Ide tartozik az öko-innovatív termékek, szolgáltatások és technológiák szempontjából kedvező szabályozási és standard rendszerek kidolgozása, a zöld közbeszerzési programok indítása, az ökocímkézés és tanúsítványrendszerek kifejlesztése, illetve a felhasználói, fogyasztói kereslet növekedését segítő tájékoztatási, információ-biztosítási programok indítása [2, 10]. Míg egyes szerzők [1, 12] úgy vélik, hogy a környezetvédelmi szabályozások a termelési tényezők árainak megváltoztatása révén technológiai innovációkat ösztönözhetnek, addig mások [4, 8, 11] hangsúlyozzák, hogy a szabályozások szigorítása révén ösztönözhető a környezetbarát innovációk megjelenése, mert az a vállalatokat arra sarkallja, hogy újraszervezzék tevékenységeiket és olyan új technológiai megoldásokat fejlesszenek ki, melyek a szennyezés csökkentése és az erőforrások hatékonyabb felhasználása mellett hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a cégek az elsőként mozdulók előnyét kiaknázva piacvezető szerepre tegyenek szert. Hasonló módon, az ökológiai közgazdaságtan képviselői a piaci eszközök hatékonyságát hangoztatják, és kiemelik a környezetvédelmi adók, kereskedhető bizonyítványok és kvóták innováció ösztönző hatásait. Huber (2004) azt állítja, hogy a szigorúbb környezeti teljesítménystandardok azok, melyek az öko-innovációk megjelenését leginkább támogatják, és a szabályozások szigorítására új piaci szereplők megjelenéséhez vezethet [5]. Mások [6, 7,
74
13] kiemelik, hogy a gazdasági ösztönzők kedvezőbb hatással vannak az innovációk megjelenésére, mint a már meglévő technológiák, illetve azok fokozatos fejlesztését támogató mennyiségi előírások, normák, mert azok újabb technológiai bezáródást is eredményezhetnek.
Az ökológiai modernizáció képviselői [9] szerint a termelés és fogyasztás ökológiai reformja a kulcsszereplők (állam, ipar, tudományos szervezetek, környezetvédő mozgalmak) és hálózataik együttműködése révén érhető el, mely gazdasági, politikai és társadalmi hálózatok saját intézményi beállítottsággal bírnak. Ezen hálózatokba fokozatosan épülnek be az ökológiai megfontolások, így intézményesülésük és interakcióik gazdasági és környezeti szempontból is kedvező fejlődési pálya megjelenéséhez vezethetnek. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, milyen kapcsolat fedezhető fel a szabályozási eszközök és az ökoinnovációs teljesítmény között az EU-s tagállamokban.
2. ÖKO-INNOVÁCIÓS INDEX ÉS AZ ÁLLAMI BEAVATKOZÁSOK KAPCSOLATA Az Eco-innovation Observatory (EIO), azaz az EU tagállamok öko-innovációs adatainak strukturált gyűjtésével és elemzésével foglalkozó platform 2011 óta készít jelentéseket a tagállamok öko-innovációs teljesítményéről az ún. Öko-innovációs Mutatószám-rendszer segítségével. Az öt tematikus területből és 16 indikátorból felépülő kompozit index azt mutatja meg, milyen teljesítménnyel bírnak a tagállamok az öko-innováció egyes dimenziói mentén az EU-s átlaghoz viszonyítva. A mutatószám-rendszer tématerületei az alábbiak [3]:
Öko-innovációs inputok: öko-innovációs tevékenységek ösztönzését szolgáló pénzügyi és humán erőforrás beruházások mértéke.
Öko-innovációs tevékenységek: egyes országok öko-innovációs aktivitásának mértéke.
Öko-innovációs outputok: az öko-innovációs tevékenységek szabadalmak, tudományos folyóiratcikkek és média megjelenések formájában megnyilvánuló eredményei.
Erőforrás-hatékonysági eredmények: öko-innovációs tevékenységek révén elért erőforrás-hatékonyság javulásában és az üvegházhatású gázkibocsátás csökkenése.
Társadalmi-gazdasági eredmények: öko-innovációs tevékenységekhez köthető pozitív társadalmi és gazdasági eredmények.
Ahogyan azt az 1. táblázat is szemlélteti, az egyes tagállamok öko-innovációs indexeinek 2017-es értékét alapul véve három fő országcsoportot különböztetünk meg egymástól:
Vezetők: Azon tagállamok (Szlovénia, Dánia, Németország, Luxemburg, Finnország, Svédország), melyek öko-innovációs index értéke meghaladja az EU átlagot (EII>115)
Átlagos öko-innovációs teljesítménnyel bírók: Azon tagállamok (Málta, Hollandia, Franciaország, Írország, Portugália, Nagy-Britannia, Spanyolország, Ausztria, Olaszország), melyeknél az öko-innovációs index az EU-s átlag körül mozog (85<EII<115)
Felzárkózók: Azon országok csoportja (Bulgária, Ciprus, Lengyelország, Észtország, Magyarország, Románia, Lettország, Szlovákia, Horvátország, Görögország, Csehország, Litvánia, Belgium), melyek értékei jóval az EU átlag alatt maradnak (EII<85).
Ha a tagállamok öko-innovációs (E-IS) és a globális innovációs (GII) indexjeinek értékeit nézzük, megállapítható, hogy a magasabb GII értékkel rendelkező tagállamok általában magasabb E-IS értékkel is bírnak, a két indikátor közötti korrelációs mutató értéke pozitív, erős kapcsolatra utal (Spearman ρ:0,678, sig:0,01). Az országjelentések elemzése alapján (ld.
1. táblázat) megállapítható, hogy a kínálatioldali intézkedések közül a legszélesebb körben alkalmazott eszköznek a magánszektor K+F tevékenységét ösztönző állami alapok létrehozása tekinthető, ezt követi a kompetencia központok, klaszterek és
tudományos-75
technológiai parkok létrehozása, az induló vállalkozások számára történő tanácsadás, és a technológiai platformok támogatása. A keresletoldali eszközök közül a legnépszerűbb megoldásnak a zöld közbeszerzés, a teljesítmény-standardok, az ökocímkézés és zöld bizonyítványok rendszere tekinthető. A legkevésbé elterjedt megoldás a kereskedelmi forgalomba hozatalt megelőző közbeszerzés, melyet indokol az egységes EU-s definíció és szabályozás hiánya. Ha a tagállamok E-IS értékei és az alkalmazott szabályozási eszközök számát vizsgáljuk, megállapítható, hogy azok között pozitív és erős kapcsolat fedezhető (Spearman ρ:0,610, sig:0,01). Az E-IS index és az egyes szabályozási eszközök alkalmazásának kereszttábla elemzése azt mutatja, hogy a tipikusnál jóval erősebb kapcsolat fedezhető fel az ökoinnovációs teljesítmény és a kereslet ösztönzését szolgáló eszközök (η=0,619), valamint a hálózatosodás és partnerkapcsolatok fejlődését támogató információ-megosztási programok alkalmazása (η=0,601), valamint a vevői adókedvezmények (η=0,507) között, míg a szokásosnál erősebb kapcsolat áll fenn az E-IS értékek és a közbeszerzés (η=0,414), a hálózatosodást szolgáló eszközök (η=0,440), valamint keresleti oldalon a tudatosság ösztönzését szolgáló kampányok (η=0,443) használata között.
1. táblázat: Szabályozási eszközök alkalmazása az EU tagállamokban (2017)
Kockázati tőkealapok AT; HR; DK; EE; FI; FR; DE; GR; HU; IE; IT; LV; LT; LU; NL; PL; PT; RO; SK; SI; ES; Adókedvezmények a K+F és start-up vállalatok
számára
AT; BG; HR; CY; CZ; DK; EE; FI; FR; DE; GR; IE; IT; LV; LT; LU; MA; NL; PT; RO;
SK; SI
Adókedvezmények a K+F foglalkoztatottak után AT; BG; HR; DK; FR; LT; MA; NL; PT; SE; UK
Célirányos tréningek, oktatás a vállalatok számára AT; BE; BG; HR; CY; CZ; DK; EE; FI; DE; GR; HU; IE; LV; LT; LU; NL; PL; PT; RO; SI Induló vállalatok, vállalkozások start-up-ok
számára történő tanácsadás, tréningek
AT; BE; BG; HR; CY; CZ; DK; EE; FI; FR; DE; GR; HU; IE; IT; LT; LU; MA; PL; PT;
RO; SK; SI; ES; SE; UK
Szakmai gyakorlati helyek hallgatók számára AT; BG; CY; DK; EE; FI; FR; GR; HU; IE; IT; LU; NL; SL; ES K+F munkavállalók toborzásának támogatása AT; BG; FR; DE; IE; IT; LT; LU; PT; SI Kompetencia központok, kluszterek,
Teljesítmény-standardok, cimkézés, bizonyítványok AT; BE; HR; CY; CZ; DK; EE; FI; FR; DE; HU; IE; IT; LV; LT; MA; NL; PL; PT; SK; SI;
ES; SE; UK
Pénzügyi és fiskális támogatás biztosítása a
technológiai átvevők számára AT; BE; BG; CY; CZ; DK; EE; FI; DE; GR; IE; IT; LT; MA; NL; PT; RO; SI; UK Vevői adókedvezmények BE; DK; EE; FI; FR; DE; GR; IE; IT; LT; LU; MA; PT; SE; UK Termékek / szolgáltatások adókedvezményei AT; DK; HU; IT; LV; LT; NL; PT; SI; SE; UK
Kereslet-ösztönző támogatások AT; BE; HR; CY; DK; EE; FI; FR; DE; IT; LT; LU; MA; NL; PL; PT; RO; SK; SI; SE; UK
76
3. KÖVETKEZTETÉSEK
A fenntartható innovációk kiemelt szerepet töltenek be a fenntartható fejlődés céljainak elérésében. A statisztikai vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az ökoinnovációs teljesítmény erős pozitív kapcsolatban van a globális innovációs teljesítménnyel, és pozitív, közepesen erős kapcsolatban áll az egyes tagállamok által alkalmazott politikai eszközökkel.
Habár a szakirodalmi forrásokban nincs egyetértés a tekintetben, hogy mely politikai és szabályozási eszközök alkalmazása szükséges a fenntartható innovációs fejlesztése, terjedése és használatának növelése szempontjából, és az egyes országok ökoinnovációs teljesítményének mérése a széleskörűen rendelkezésre álló adatok hiányában nehézségekbe ütközik, javasolható a szabályozási és politikai eszközök országspecifikus mixjének alkalmazása. Jelen elemzés korlátait figyelembe véve azonban kijelenthető, hogy az ökoinnovációs teljesítmény és az állami intézkedések kapcsolata mélyebb vizsgálatra érdemes.
practical guide for ERDF managing authorities.
http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/presenta/green_growth/greengrow th.pdf, 2014.05.12.
[3] EIO: Policies and Practices for Eco-Innovation Up-take and Circular Economy Transition. 2016, http://www.eco-innovation.eu, 13.01.2017
[4] FUNK, K.: Sustainability and Performance. Sloan Manag. Rev., 44, 2, 65-70, 2003.
[5] HUBER, J.: Environmental Policy Shift through Technological Innovation, 2004, technology at the industry level: an evaluation policy alternatives. Journal of Environmental Economics and Management, 30, 1, 95-111, 1996
[8] KEREKES, S., SZLÁVIK, J.: A környezetmenedzsment közgazdasági eszközrendszerei. Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1996. ISBN: 963007125 [9] MOL, A. P. J.: The Refinement of Production: Ecological modernization theory and
the chemical industry. Utrecht: Van Arkel, 1995, ISBN: 9062249795
[10] PANAYOTOU, T.: Economic Instruments for Environmental Management and Sustainable Development. International Environment Program, 1994, http://biodiversityeconomics.org/pdf/topics-323-00.pdf; 11.07.2008
[11] PORTER, M., VAN DER LINDE, C.: Green and Competitive: Ending the Stalemale.
Harvard Business Review, 73, 5, 120-134, 1995.
[12] ROSENBERG, N.: The direction of technological change: inducement mechanisms and focusing devices. Economic Development and Cultural Change, 18, 1–24, 1969.
[13] SCHUBERT, K., ZAGARNÉ, P.: L’environnement, une nouvelle dimension de l’analyse économique. Paris: Vuibert, 1998. ISBN: 2711775313
77