(1916. augusztus 23.)
56Rakovszky István: T. képviselőház! Valóban nehezemre esik a t. ministerelnök ur ezen ki-jelentései után, melyekkel megbolygatta az 1867. évi XII. tc. értelmezésében eddig fennálló összhangot s az eddigi felfogást közjogi hóbortnak nevezte, nyugodtan tárgyalni a t. kor-mánynak azt a visszaélését, amelyet az ország ellen a czenzurával elkövet.
Hajaj ez és hajaj az olyan többség, amely identifi kálni tudja magát ilyen botlással.
Én nem is csodálkozom már, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, bár a képviselőházban már két izben szóvá tettük a czenzura visszaéléseit. A czenzura a t. igazságügy minister ur dicséretével dicsekszik. Ábrahám Dezső képviselő urnak adott válaszában a minister ur kidi-csérte, elismerésével elhalmozta azokat az urakat, dicsérte őket mint tisztességes, becsületes, pontos, kötelességtudó, reggeli 3 óráig dolgozó hivatalnokokat. Mindezt én magamévá te-szem. De fentartom azt a nézetemet, hogy ezeknek a kitűnő hivatalnokoknak rátermettsége ily kényes hivatal vitelére nincs. Eddig azt hittük, hogy a czenzurának feladata meggátolni azt, hogy megjelenjenek olyan közlemények, amelyeket az 1912. évi XVIII. t. czikk 11. és 23.
§-ai, az 5482, 5483 és 12.000. számú ministeri rendeletek tiltanak.
A t. igazságügyminister ur czenzurája egy lépéssel tovább ment, egy uj vivmánynyal gazdagí totta a czenzura történetét. Nemcsak, hogy megtiltja, hogy az ujságok valamit
hoz-55 Belügyi Közlöny, 1916/13. 356.
56 KN, 1910. XXXI. kötet, 652. ülésnap.
zanak, hanem ennél tovább megy és az ujságokra ráparancsolja, hogy akkor is kell nekik valamit hozni, a mikor azt nem akarják. (Halljuk! Halljuk!)
Itt van a budapesti ügyészségnek folyó évi május 29-én hozott végzése, mely következőkép szól : »Tekintetes Milotay István urnak, mint az Uj Nemzedék czimü lap felelős szerkesz-tőjének, Budapest. Szerkesztő ur felelős szerkesztésében megjelenő »Uj Nemzedék« czimü időszaki lap a mai napon feltűnő üres helyekkel (ablakokkal) jelent meg. Ezek az üres he-lyek (ablakok) az olvasóközönség körében félreértésekre, alaptalan találgatásokra s esetleg indokolatlan nyugtalanságra vezethetnek. (Derültség balfelől.) Napilapoknál az üres helyek (ablakok) eltüntetése az idő rövidsége miatt technikai okokból a legtöbbször lehetetlen. He-tilapoknál, valamint oly lapoknál azonban, melyeknek terjesztése kivételes előzetes engedély-hez van kötve, ezeknek az üres helyeknek (ablakoknak) eltüntetése sem időbeli, sem tech-nikai akadályokba nem ütközik. A háborus czikkek ugyanis még idejekorán bemutathatok a sajtóbizottságnak, s ha azok töröltetnek, uj czikkel pótolhatók, vagy a meghagyott részek összevonhatók. Ez okból fi gyelmeztetem a t. szerkesztő urat,« – most kemény lesz – »hogy amennyiben lapja a jövőben üres helyekkel (ablakokkal) jelennék meg, az igazságügyminister urnál lapjának kivételes ellenőrzés alá helyezése iránt fogok előterjesztést tenni, illetve a lapra terjesztési engedélyt nem adok«. (Zaj balfelől.)
Bocsásson meg a t. igazságügyminister ur, de mutassa meg nekem a sajtótörvény azon sza-kaszát, amely nekem megtiltja, hogy én, ha nekem ugy tetszik, egy egész könyvet üres lapok-kal kiadhassak és elől nem irjak egyebet mint : »Nagyméltóságu Balogh igazságügyminister urnak különös tiszteletem jeléül«. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tessék megmutatni nekem a sajtótörvény azon szakaszát, mely ezt sajtóvétségnek minősiti, mely sajtóeljárást von maga után. Ha egy ügyész még arra is felhatalmazva képzeli magát, hogy arra a szerkesztőre, akinek szellemi munkáját meghiusítja azáltal, hogy czenzurázza, s kiadni nem engedi, rá-kényszerítse azt, hogy neki kell uj szellemi munkát végezni, mert az nyugtalanságot kelthet, ha üres helyek maradnak, hogyha ez nem hóbort, hogyha ez nem kormányzati hóbort, ha ez nem az igen t. igazságügyminister urnak felelőssége alatt történt hóbort, akkor semmi sem hóbort a világon. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.)
A t. ministereinök ur már többször, s ma is Ráth Endre t. képviselőtársam felszólalása alkalmával, mikor azt a sok visszaélést, az áruuzsorát, az élelmiszeruzsorát és egyéb uzsorákat felhozta, amelyek elkövettetnek a szegény fogyasztóközönséggel szemben, azt a sztereotip választ adta: tessék nekem konkrét adatokat adni és hivatalaim el fognak járni.
Mig a t. ministerelnök ur ezt itt minduntalan hangoztatja, addig a t. igazságügyminister ur, a törvényességnek hivatott őre az ő közegei által mindent megtesz, hogy a visszaéléseknek napvilágra hozatala lehetetlenné tétessék.
Balogh Jenő igazságügyminister: Tessék adatokat mondani!
Rakovszky István: Itt vagyunk megint, hát, kezdjük. (Olvassa:) »Bizalmas értesítés Budapest, 1915. május 13. (202.) Délután egy órakor.« Fontosabb adat már nem lehet. »A hadfelügyeleti bi-zottság sajtóalbibi-zottsága felkéri a t. szerkesztőségeket, hogy amennyiben a margitszigeti kórház-zal kapcsolatos visszaélésekről irnak, a rendőrségnek tegnap délután és ma délelőtt kiadott kom-münikéit vegyék alapul és a rendőrség közleményeitől eltérő részleteket mellőzni sziveskedjenek.«
Micsoda nagy állami érdek, micsoda hadiérdek ez? Hogy ha az az ügyes riporter, akinek szolgálatát nem egy izben hálásan elismerte a rendőrség is, oly részleteket fedez fel, amelyek annak a mélyen tisztelt gazembernek nagyon kellemetlenek, azok a fogyasztó közönség érde-kében mégis mindenesetre nagyon fontosak.
Itt van ismét: »Bizalmas értesités. Délután 3 óra. A hadfelügyeleti bizottság sajtóalbi-zottsága a Bud. Tud. utján felkéri a t. szerkesztőségeket, hogy a szállitási visszaélésekre vo-natkozó és ezzel kapcsolatos összes hireket és fejtegetéseket további intézkedésig mellőzni sziveskedjenek.«
Ez is igen nagy érdek. (Mozgás a jobboldalon.) A végén mégis csak én fogok valamit mon-dani, amire nem fog a t. minister ur felelni, legyenek nyugodtak. (Felkiáltások jobbfelől: Nyu-godtak vagyunk!)
»A sajtóbizottság tisztelettel értesíti a t. szerkesztőségeket, hogy a hadfelügyeleti bizott-ság következő sajtótilalmat adta ki: A kormány által megállapított czukor- és répaárakról, valamint a Czukorközpontról közlemények nem hozhatók; a czukorra és répára vonatkozó egyéb közlemények a sajtóbizottságnak bemutatandók.« (Felkiáltások balfelől: Hadiérdek!) Ez is hadiérdek. A Czukorközpontról nem szabad irni. Ezt is meg fogja nekem magyarázni a t.
minister ur.
»1916. április 8. délután félhárom. A sajtóbizottság tisztelettel értesíti a t. szerkesztőségeket, hogy a hadfelügyeleti bizottság a következő sajtótilalmat adta ki: A sör- és malátaipar körében folyó tárgyalásokról, valamint a maláta-szállitásokról és maláta-árakról hirek nem hozhatók.«
Ez szintén hadititok. Íme az adatok.
A t. igazságügyminister ur engem megnyugtatott azzal, hogy meg fogja nekem magyaráz-ni a dolgot. Én ezt köszönettel veszem, de nagyon kérem, ne fecsérelje a fáradságát irányom-ban, hanem ha ilyen kitűnő szervet tudott beállítani az ő főgondnoksága és főfelvigyázósága alá, állítson be egy másik szervet is, aki eljár majd minden egyes szegény emberhez, aki ezeket megsinyli, megszenvedi és ezeknek megmagyarázza a dolgot. Énreám nézve a malátaipar, a söripar és a czukorközpontnak hasznos ténykedése annyiban nem kellemes, mert én ezeket a czikkeket drágábban fi zetem, de talán még valahogy elbírom, hanem azt a szegény embert, akinek talán a kávéja az egyedüli meleg itala, amelyet nappal magához vesz, aki azt a sört isz-sza és az az egyedüli tápláléka a hús helyett, méltóztasék felvilágositani, hogy az hasznos, pon-tos, jó, helyes ténykedés, hogy ezeket a visszaéléseket igy palástolják és elrejtik, nem engedik szellőztetni és elvonják ez által az egyik hathatós szert, amelytől ilyen visszaélők visszariadnak attól, hogy nevük esetleg pellengérre állittatik. (úgy van! úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)
De az a czenzura már nem állt meg ennél, hanem oly merész lett, hogy a törvényhozó fakto-rok ténykedéseit, amelyek törvényes oltalom alatt állanak, merész kézzel megtámadja. Nagyon érdekes ez a dolog. Itt van egy 1915. május 12-iki fél tiz órai bizalmas értesités. Ez mind bizal-mas. Azt is szeretném tisztázni, miért bizalmas ez, mert ha egy végzést hoz vagy egy parancsot ad ki egy közigazgatási szerv a sajtónak, avagy másnak, ennek nyilvánosnak kell lennie, erre a különös bizalmasságra nincs szükség, ezt rejtegetni, ezt szégyelni nem kell, hacsak nincs magában az ügyben, magában az elintézésben valami szégyenletes dolog; hiszen ez tisztességes embereknek tisztességes munkája. Miért? Talán maguk is érzik a helytelenséget, hogy min-denütt ráirják, hogy bizalmas, hogy csak senki se tudja meg? Mégis megtudtam, amint látják.
Azt mondja ez a bizalmas értesités (olvassa:) »A képviselőházi beszédek czenzura alá nem kerülnek. Ez volt 1915 májusában az álláspont. »A lapok tehát a parlamentben elhangzott beszédekből tetszés szerinti kivonatokat közölhetnek. A sajtóbizottság felsőbb meghagyásból azonban felkéri a t. szerkesztőségeket, hogy Vázsonyi Vilmos mai interpellácziójához semmi kommentárt ne fűzzenek.« (Derültség balfelől.) Auff enberg!
Tovább megyek. Itt van egy 1915. évi május 20-iki bizalmas értesítés. (Olvassa:) »A sajtó-bizottság felsőbb utasításra közli a t. szerkesztő urakkal, hogy a német birodalmi kanczellár
beszédének azt a részét, amely az Olaszországnak tett engedményeket részletezi, közölni fel-tétlenül tilos.« Ma megtudtuk, hogy miért. (Derültség balfelől.) Erre az ügyre a t. túloldal fi gyelmét fel akarom hivni, erről még szó lesz. Egy másik bizalmas értesítés azt mondja (ol-vassa:) »Az országgyűlési beszédekhez fűzött kommentárokat, ugyszintén a folyosói beszél-getésekről szóló tudósításokat a t. szerkesztő urak sziveskedjenek a sajtóbizottságnak bemu-tatni, amennyiben azok a hadviselés érdekeivel, a nemzetközi helyzettel vagy a hadviseléssel összefüggő gazdasági kérdéssel foglalkoznak. A sajtó-albizottság ez alkalommal felhívja a t.
szerkesztő urak fi gyelmét, hogy a terméskilátásokról etcz. etcz.« Ez nem tartozik ide. Végeze-tül felkéri a bizottság [...] nem ez, tévedtem.
Itt van a legutolsó, amely kiadatott 1916. július 1-én: »A sajtóbizottság a ma délben kiadott 535. számú bizalmas értesítés kiegészitéseképen közli, hogy a képviselőház ülésein állítólag elhangzott közbeszólások, amelyek az országgyűlési naplóban nincsenek, nem közölhetők,«
T. igazságügyminister ur, törvényesnek tartja-e ezt a rendelkezést?
Balogh Jenő igazságügyminister: Igen. Majd megmondom, miért.
Rakovszky István: Köszönöm. Én meg azt mondom, hogy ez törvénytelen, mert az 1848.
évi XVIII. tc. 14. §-a nem azt rendeli el, hogy a képviselőházi események, beszédek közlése attól tétetik függővé, vajjon a naplóban, mely akkor nem is létezett, megjelennek-e vagy sem, hanem azt mondja, hogy a képviselőházban, törvényszéken, megyegyülésen stb. nyilvánosan elmondott beszédeket és eseményeket hiven közölni a lapoknak jogukban áll és ezért őket semmi törvényes hátrány, sem policziális intézkedés nem érheti, (úgy van! a bal- és a szélső-baloldalon.) Ha a t. igazságügyminister ur ezt a nagy tradicziót felborítja, akkor csak a t.
ministerelnök ur nyomdokait követi, amelyeket ma olyan fényesen bemutatott, amikor azt mondta, közjogi hóbort és igy egyik szabadságunk a másik után a közjogi hóbort jelszava alatt pusztul el, ha meg nem védelmezzük.
T. minister ur, ön ezt is meg fogja védeni, én azt már látom. Nem tudom, mit kellene el-követni, aminek megvédelmezésére a t. igazságügyminister ur nem kész.
T. igazságügyminister ur, a czenzura meg nem állt ö felsége előtt sem. A czenzura a kö-vetkezőket mondja 1916. május 1-én (Olvassa:) »A sajtóbizottság tisztelettel értesíti a szer-kesztőségeket, hogy a hadfelügyeleti bizottság a következő sajtótilalmat adta ki: Ő felségének a lengyel hódoló táviratra adott válasza nem közölhető.« (Nagy zaj és derültség balfelől.) T.
igazságügyminister ur, micsoda bűntettet követett el Ő felsége ezzel a távirattal, (Nagy zaj jobbfelől.) micsoda sajtóvétséget követett el, micsoda jogalapon merészkedik a sajtóczenzura Ő felsége táviratát czenzura alá venni? A király személye szent és sérthetetlen mindenki előtt, a minister ur előtt és a czenzura előtt is.
Balogh Jenő igazságügyminister: Ő felsége kívánta, hát azért ment ki ez a sajtótilalom.
Rakovszky István: Az ország szine előtt követelem, hogy a naplóba vétessék bele ez a köz-beszólás, hogy az igazságügyminister ur azt mondotta: azért tiltotta el, mert Ő felsége maga követelte. Tartóztatom magamat, kogy a t. minister urhoz ne siessek, hogy a minister urnak a kezét ne szoritsam meg és ne gratuláljak ehhez a kitűnő jogi képzettséghez, amelyet nem tudom, melyik egyetemen nyert el, hogy nem tudja, hogy a felség tetteiért a minister felelős.
(Zaj és derültség balfelől. Elnök csenget.)
T. képviselőház! Két lehetőség van. Ha Ő felsége nyilatkozik és ezt egy nyilvános akczióra, mint választ elküldi, az Ő felsége irányában mindenkit egyenlően kötelező tisztelet megkivánja azt, hogy ez oda eljusson. Ez köztudomásra volt szánva; ezt a köztudomásnak át is kell adni.
Ha ez hátrányos, akkor a kormány ne czenzurázza a király szavát, hanem a ministernek oda
kell állani és azt kell mondania: hiba történt, a felelősséget vállalom. Megtörtént ez egy na-gyon hatalmas császárral, a német császárral is az ismeretes Bülow-esetben, amikor a német császár egy ismeretes szereplése alkalmával olyasmit mondott, amit a birodalmi kanczellár nem tudott helyeslőleg tudomásul venni és a birodalmi kanczellár elismerte, hogy hiba tör-tént, de a teljes felelősséget magára vette, kijelentvén, hogy övé a felelősség és jótáll érte, hogy a jövőben ilyesmi nem fog történni. De azt nem lehet mondani, hogy ezt azért tettem, hogy Ő felsége ezt nekem megparancsolta. A minister azért áll a trón előtt, hogy a trónt fedje és ne bújjék a trón mögé. (Helyeslés és taps balfelől.)
Nagyon különös, hogy mig a czenzura garázdálkodása következtében a nagyközönség, a törvényhozás, a legfőbb törvényhozó faktor az országban nincs biztonságban a czenzura előtt, addig a két kormány egy viszontbiztosítási szerződést kötvén egymással, a legnagyobb szabadságnak örvend. Mi ma a t. ministerelnök urnak egy védőbeszédét hallottuk, amely-ben a Stürgkh-kormányt, amely a közszeretet ellenkezőjének van birtokában egész Ausztriá-ban, nagyon melegen megvédte. Az igazságügyminister urnak kitünően dolgozó czenzurája tavaly még megvédte a Stürgkh-ministeriumot egy czikkben, amelynek czime az volt: »Ki a jövő embere?« azáltal, hogy ezt a czikket, amely egészen közönyös volt Magyarországra nézve, elnyomta egyesegyedül azért, mert tavaly májusban az állt benne, hogy a Stürgkh-ministerium, amelyet nem szeretnek Ausztriában, a bukás szélére jutott és keresni kell, hogy mik lehetnek ennek az okai.
Nagyon érdekes ez a védelem, amelyben a magyar czenzura az osztrák kormányzatot részesíti, ha szembeállítjuk azon szolgálatokkal, amelyeket az osztrák czenzura a magyar kormánynak tesz. Itt ahelyett, hogy a t. ministerelnök ur a magyar király parancsa nélkül is közbelépvén, ezt a Magyarországra nézve hátrányos állapotot megszüntetné, tűri, hogy Ausztriában teljesen megfeledkezzenek Magyarországról és a legfonto sabb és legártatlanabb magyarázatokat se hozzák Magyarországról.
[...]
Tehát itt már ismét kuratéláról van szó. Ő felsége megengedi az audiencziát, de a lapoknak nem szabad az uralkodó tényét napvilágra hozni.
Tudtommal Ő felsége a legjobb egészségnek örvend és erre az atyáskodásra nem szorul rá.
És itt a tisztelt igazságügyminister urnak a ministerelnök urral együtt kötelessége lenne meg-gátolnia, hogy ilyen botrányok ne ekszisztáljanak, mert az ilyen a királyi tekintély emelésére nem szolgál. (Igaz! úgy van! balfelől.)
[...]
T. képviselőház, miért történtek ezek a dolgok Bécsben? Utána jártam, kivántam tudni, ho-gyan jutunk mi Magyarországon ahhoz, hogy az az állam, amelylyel mi évszázadokon át oly közeli viszonyban éltünk, amely nekünk szomszédunk, minket s a mi politikai életünket szinte elnyel, a világ szinpadáról szinte elsikkasztani látszik. S akkor a következő feleletet kaptam:
Mikor egy bécsi ujság szerkesztője odament a czenzorhoz és azt mondta: »Kérem, hát mit czenzuráznak ilyen dolgokat, hogy Andrássy Berlinbe utazik, hogy audienczián fogadja Ő felsége a magyar politikusokat? Amit az összes lapok közöltek, miért ne közölhessük mi?«
Erre a czenzor a következőket mondta : »Ja, das ist was Anderes. Da unten ist der Tisza; wir können nicht wissen, was dem Grafen Tisza genehm, oder unangenehm ist, deshalb erlauben wir nichts über Ihn mitzuteilen.« (Élénk derültség balfelől.) Más szóval: segédkezzünk tehát akaratlanul is Magyarország politikai életének, államiságának eltüntetésén. íme, ide vezetnek ezek a dolgok. És hogyha van közjogi hóbort, hát ez az! (úgy van! úgy van! balfelől.)
Ez a kifejezése annak a jó bécsi czenzornak emlékeztet engem a boldogult Genznek egy levelére, amelyet ő 1814-ben Metternich herczeghez irt. Ebben szintén panaszkodik, hogy milyen nehézségekkel jár a czenzura és ezeket irja: »Und das Aergste ist, dass ich bei der grossen Entfernung nicht in der Lage bin, zu beurteilen, was Eurer Durchlaucht genehm ist.«
(Élénk derültség balfelől.)
Hát akkor volt értelme, hogy ilyeneket irjon Metternichnek, amikor nem volt vasút, nem volt modern közlekedés, s hogy akkor történhetett ez az akkori Policeiwirtschaft mellett, ezt még értem; de hogy ma egy kormány alatt, amely a hatalomnak olyan teljével bir, mint soha egyetlen kormány Magyarországon nem birt, Magyarországon ugyanez történjék, ez szégyenletes, ez lealázó, sőt ennél több: nevetséges. Már pedig a nevetségesség öl. (úgy van!
úgy van! balfelől.)
T. ház! Én interpellácziómat a következőkben vagyok bátor az igen t. igazságügyminister ur elé terjeszteni (olvassa:)
Interpelláczió a t. igazságügyminister urhoz.
1) Van-e tudomása a t. igazságügyminister urnak arról, hogy Ő felségének a lengyel hódo-ló táviratra adott válaszának közlése a czenzura által f. évi május 1-én betiltatott?
2) Ha igen, helyesli-e a t. minister ur ezen eljárást és hogyan egyeztetheti össze azon köte-les tisztelettel, amelylyel mindenki és minden hatóság kivétel nélkül és igy a czenzura is Ő felsége ténykedéseivel szemben viseltetni tartozik?
3) Ha nem helyesli, mily megtorló lépéseket fog tenni ezen, Ő felsége ténykedésével szem-ben elkövetett tiszteletlenség miatt?
4) Fogja-e utasitani a czenzurát, hogy ezen távirat közlését ne gátolja?
5) Helyesli-e a czenzura f. évi julius 1-i azon intézkedését, mely az 1848:XVIII. tc. 14. §-ának megsértésével a képviselőházi események és közbeszólások hü közlését a czenzura engedé-lyétől teszi függővé?
6) Ha nem: mit szándékozik e tekintetben tenni ?
7) Helyesli-e a budapesti ügyészség által az Uj Nemzedék ellen f. évi május hó 29-én kiadott végzést? Ha nem: miként fog e tekintetben intézkedni? (Zajos helyeslés és taps balfelől.) Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Mindenekelőtt van szerencsém kijelenteni, hogy nem szándékozom foglalkozni az igen t. interpelláló képviselő ur interpellácziójának azon részével, mely az osztrák czenzura kezelésére vonatkozik.
Kétségtelenül, ami intézkedés e tárgyban történt, a magyar kormány befolyása nélkül történt; illetőleg, amint én nem vagyok felelős az ott történtekért, épugy kifogásolnám, ha Ausztriában tétetnének ily kérdések felszólalás tárgyává.
A czenzura magyarországi kezelése az 1912. évi LXIII. törvényczikkben foglalt törvényes rendelkezések mellett főleg azon legáltalánosabb klauzulára, rendelkezésre alapítható, melyet különben az igen tisztelt képviselő ur első interpellácziója alkalmával szó szerint idézett s akkor nem is kifogásolta, – azt hiszem, ma sem kifogásolja – hogy minden oly hírnek köz-lése, mely a lakosság körében nyugtalanságot vagy izgalmat kelthet, a hadviselés érdekeit is veszélyeztetheti s ennek következtében kerülendő.
Ez az a vezérszempont, mely a czenzura kezelésével megbízott hivatalnokokat, különösen az ügyészség tagjait rendszerint irányítani szokta, anélkül természetesen, hogy minden konk-rét esetben e rendelkezés értelmezése és alkalmazása iránt a kormánytól utasítást kérhetné-nek, hisz az esetek oly nagy számban merültek fel, hogy lehetetlen lenne azon gyorsasággal, amely főleg az éji órákban kívánatos, különben a döntést meghozni.
Minthogy azonban e rendelkezésnek alkalmazása körül az utolsó hónapokban is az illető, különben ma is kiemelem: nagyon derék és kötelességtudó hivatalnok urak részéről több téves értelmezés merült fel, a ministerelnök urral egyetértőleg olykép kívántam intézkedni, hogy néhány hét előtt a sajtóképviseletek érdekelt vezető férfi ait az igazságügyiministeriumba egy értekezletre kértem fel s ott mindazon óhajaikat, melyek a sajtóczenzura alkalmazása kö-rül kifejlődhettek, meghallgattam, egyenesen kérve konkrét propozicziókat. S ennek alapján a következő ujabb szervezetet állapítottuk meg, egyetértésben a ministerelnök urral: Felkér-tem Vadász Lipót államtitkár ur t. barátomat, hogy egyrészt rövid időközönkint az érdekelt sajtóképviseletek meghallgatásával minden panaszt, amely felmerül a sajtójogi előzetes el-lenőrzés alkalmazása körül, a leggyorsabban orvosoljon, esetről-esetre, lehetőleg még aznap elintézzen, úgy hogy az illető czikknek aznap vagy másnap reggel való közlése ne ütközzék akadályba; másrészt a sajtó-érdekképviseletek kívánságára a hét bizonyos napjain, szükség esetén többször is hetenként, meg fogja kapni a sajtó-érdekképviselet mindazon felvilágosí-tásokat, amelyeket kívánatosnak tart politikai, katonai, közélelmezési és egyéb oly kérdések-ben, amelyek ezidő szerint leginkább érdeklik a hírlapirodalmat.
Ezen megbeszélések alkalmával, melyek az emlitett összejöveteleknél történtek, számos oly kérdés, amely eddig kifogásokra, panaszokra adhatott és adott is alkalmat olykép lesz elintézhető, hogy ezek még inkább a minimumra szorithatók vagy amennyire emberileg minden czenzurának saját természetében rejlő gyarlósága mellett az lehetséges, elkerülhe-tők is lesznek.
Azt hiszem, ezen ujabb szervezet, amelynek alkalmazása még csak néhány hétre terjed, megadja a lehetőségét, hogy azon panaszok, amelyeket nem is hallottam oly gyakran a sajtó
Azt hiszem, ezen ujabb szervezet, amelynek alkalmazása még csak néhány hétre terjed, megadja a lehetőségét, hogy azon panaszok, amelyeket nem is hallottam oly gyakran a sajtó