(1915. május 5.)32
Gróf Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bár teljesen tu-datában vagyok annak, hogy a mi vitáink érdekessége elhalványul azon nagy harczok döntő jelentősége és érdekessége mellett, amelyek nemzeti létünk biztosítására folynak a csaták véres mezején.
[...]
Mégsem tartom sem károsnak, sem feleslegesnek, hogy mi itt egyidejűleg a nemzet belső ügyeinek elintézésével foglalkozzunk azon korlátok közt, amelyeket a helyzet rendkivüliségére való tekintettel mindnyájunknak lelkiismerete mindenkinek megszab, de egyszersmind az-zal a nyugalommal, amelyben a nemzeti erőnek talán nagyobb megnyilvánulása foglaltatik, mintsem hogy mi a háborut ürügyül vennők arra, hogy a nemzet egyéb ügyeivel ne is törőd-jünk, ne is foglalkozzunk, (úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)
[...]
32 KN, 1910. XXVI. kötet, 577. ülésnap.
Kettős mederben folyhat és részben folyik is e vita. Az egyik meder az, amelyet maguk a háborus események és az azokkal kapcsolatos intézkedések szabnak elénkbe, a másik meder a nemzeti életet általánosságban érintve azon politikai szempontok mérlegelése és taglalása, amelyek bevett parlamenti szokásunk szerint a pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslatokkal kapcsolatosan szoktak szóvá tétetni. A kérdések egyik kategóriájával, t. i. a háboruval össze-függő intézkedések megbirálásából természetszerűen ki vannak zárva mindazok a kérdések, esetleg mindazok az aggodalmak és esetleg mindazok a megelégedések, amelyek a hadviselés-sel akár politikailag, akár katonailag közvetlen összeköttetésben állanak.
[...]
Nem tartozik azonban ebbe a kategóriába azoknak az intézkedéseknek megbirálása, melyeket a t. kormány a háborus viszonyokra való tekintettel itthon tesz a nemzeti élet folytonosságá-nak fentartására.
[...]
A kormányintézkedéseknek ezen egész országáról nemcsak jogosult, hanem kötelességszerü a vita. Itt nemcsak jogunk, hanem kötelességünk kritikai megjegyzéseinket előadni, már csak azért is, mert hiszen itten nem a birálat, nem az ellenszéki kedvtelés a domináló szempont, hanem az, hogy megjegyzéseink által utat mutassunk arra, hogy az elkövetett hibák a jövő-ben elkerülhessenek. (úgy van! úgy van! a baloldalon.)
Ebből a szempontból méltóztassék a vitának ezt a részét felfogni a ház minden oldalán.
Mert ha hiba valami nyilatkozatot tenni, ami a hadviselés érdekeinek árthatna, ép ugy hiba minden nyilatkozatot tulidegesen felfogni, (úgy van! a jobb- és a baloldalon.) minden nyilat-kozatba olyasvalamit beleolvasni, ami a nyilatkozó szándékától távol áll. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ajándékozzuk meg egymást azzal a bizalommal – helytelenül mondom, hogy ajándékozzuk meg egymást, mert hiszen itt olyasvalamiről van szó, amit a maga részéről mindenki követelhet – legyünk egymás iránt azzal az elismeréssel, hogy ebben a házban senki sincsen, akinek első gondja ne az volna: tartózkodni minden nyilatkozattól, amely a hadviselés érdekeit sérthetné. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Taps balfelől.)
[...]
A másik kritika, amelyet összegezni szeretnék, az, amit itt a sajtóczenzurára vonatkozólag fel-hoztak. Zboray Miklós, de gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is foglalkozott bőven ezzel a kérdéssel és én nem akarom e téma humoros oldalának ecsetelését folytatni. Elvégre ez hozzátartozik már a czenzura természetrajzához; a czenzura nem tud elkerülni olyan bak-lövéseket, amelyek már a komikummal határosak.
Én emlékszem arra a példára, amely a 48 előtti időkben fordult elő egy osztrák vidéki vá-rosban, ahol egy vándor szinésztársulat Julius Caesart, Shakespeare remekét akarta előadni;
a darabot előbb be kellett mutatni a szinházi czenzurának, a czenzura bizonyosan korrektú-rákat eszközölt a szövegen – ámbár ezt nem tudom, de felteszem – a végén azonban megadta az engedélyt a darab előadására, azzal a kikötéssel, hogy az abban előforduló katonák ne
je-lenjenek meg a cs. kir. hadsereg egyenruhájában. (Derültség.) Ez tipikus példa a czenzuráknak jellemrajzához és biológiájához, mert ha egyénileg még olyan okos emberek kezelik is a czenzurát, a hivatás olyan, hogy az okosságot kellőképen érvényesiteni nem engedi. (De-rültség és taps.) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy olyan viszonyok között, mint aminők a mostaniak, a czenzura nem egy malum necessarium, ezt elismeri mindenki, ama határok között, amelyeket a törvény szabott meg, hogy t. i. a czenzura akadályozza meg az olyan hirek és fejtegetések közzétételét, amelyek a hadviselés érdekeinek direkte vagy indirekte, felesleges izgalom előidézése által, árthatnak. Nincs belátásos ember, aki a háborus viszonyok között a czenzura ilyen behozatala ellen tiltakoznék. Az már felesleges, hogy a czenzura az egyes kivá-ló férfi ak irodalmi munkájának és stiljének birálatát is gyakorolja, de ez csak a komikumhoz tartozik. Komoly dolog és valóban nagyjelentőségű a czenzura eme botlásainak terén kettő, amit nagyon ajánlok a t. kormány fi gyelmébe.
Az egyik a Zboray Miklós t. képviselőtársam által felhozott példák közül az, hogy egy román nyelven kiadott vidéki lapban bizonyos dolgok megjelenhettek, melyeknek közlését, reprodukczióját a magyar nyelvű sajtóban meg nem engedték. Az a közlemény, – Zboray Miklós itt felolvasta – ha valahol okozhatott veszedelmes izgalmat, csupán a románajku polgárok közt okozhatott, (úgy van! úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) minket, magyar olvasóközönséget, legfeljebb felvilágosithatott bizonyos helyzetekről, de a mi lelkületűnkre veszélyes befolyással nem lehetett. Itt tehát a czenzura a maga politikai hivatását teljesen elté-vesztette, mert ott aludt, ahol ébren kellett volna lennie és ott dörzsölte szemét és ébredt fel, ahol az alvást nyugodtan tovább folytathatta volna, (úgy van! balfelől.)
A másik igen komoly momentum az, amelyre Batthyány Tivadar t. képviselőtársam fi -gyelmeztetett, aki összehasonlította a németországi állapotot, ahol a Németország, Ausztria és Magyarország közt a háboru után létesitendő politikai és közgazdasági viszonyt tárgyalják egy egész halmaz röpiratban, azok közt némely igen nivós, igen komoly irat is, mig ugyanen-nek a kérdésugyanen-nek tárgyalását itt Magyarországon megtiltják.
Ez már igen komoly dolog, (úgy van! úgy van! jobbfelől.) mert ez a német közvéleményt egy minket közösen, őket is, minket is érdeklő kérdésben nehezen helyrehozható előnybe, (úgy van! úgy van! balfelől.) a magyar közvéleményt és a magyar közvéleményen alapuló akcziót pedig nehezen helyreüthető hátrányba hozza, (úgy van! úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha erre a nagyfontosságu kérdésre nézve Németország szellemi elitjének közreműködésével kialakulhat ott egy közvélemény, – és nagyon jól mondta Batthyány Tivadar t. képviselő-társam, hogy mindezek a röpiratok, mindezek a munkálatok nem léptek fel más igénnyel, mint azzal, hogy a közvéleménynek, a birálatnak anyagot szolgáltassanak – mondom, ha ott kialakul a szellemi elit közreműködésével egy őket is, minket is érdeklő kérdésben egy köz-vélemény és megérlelt közköz-véleménynyel állunk majd szemben, mikor e kérdések megoldására kerül a sor, itt pedig Magyarországon az azokkal való tudományos, szakszerű foglalkozás akadályokba ütközik és ennek folytán Magyarországon nem alakulhat ki közvélemény, vagy ha kialakul, nem az arra illetékes férfi ak vezetése és felvilágositásai alapján alakul ki: (úgy van!
úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor mi ezeknek a kérdéseknek majdan bekövetkezen-dő megoldásánál olyan inferioritásnak helyzetébe jutunk, amely inferioritást megindokolni semmivel sem lehet, amely azonban esetleg igen káros hatással lehet a mi érdekeink megóvá-sára. (úgy van! úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)
Mert meg vagyok győződve, a kormány is érzi, nagyon, hogy nem rendelkezik a maga tel-jes kiterjedésében és a maga teltel-jes erejével azzal az erővel, amelyet egy nemzeti közvélemény
és annak a közvéleménynek egymással ellentétes árnyalatai előidéznek, azzal az erővel, amely a kritikában is rejlik, mert a kritika is erő nemcsak arra nézve, aki kritizál, hanem arra nézve is, aki megkritizáltatik. (úgy van! balfelől.) Ne teremtse meg tehát ezeket az akadályokat, ne teremtse tehát magának és az országnak mesterségesen és szükség nélkül ezeket az erőtlensé-geket és nagyon kérem a t. kormányt, hogy erre a két, különösen az utóbbi komoly és nagyon megfontolandó szempontra a czenzura irányitásánál terjessze ki fi gyelmét. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.)
[...]