a sajtóról szóló 1914: XIV. törvénycikk 61. §-ának módosítására vonatkozó 1.150. számú törvényjavaslat tárgyában.
Tisztelt Képviselőház!
Az 1914:XIV. törvénycikkbe iktatott új sajtótörvénynek a hírlapbiztosítékokra vonatkozó rendelkezései úgy a biztosíték összegét, mint a biztosíték nyújtásának módját illetőleg több tekintetben eltérnek az 1848:XVIII. törvénycikknek idevonatkozó rendelkezéseitől.
Az 1914:XIV. tc. 61. §-a méltányossági tekintetekből a törvény életbelépése idejében már fennálló lapok kiadóinak az átmenet megkönnyítése végett a törvény életbeléptétől, vagyis 1914.
évi április hó 12. napjától számított egy évi határidőt engedett arra, hogy lapjuk biztosítékát az új törvényben megszabott összegre kiegészíthessék és, amennyiben a korábban letett biztosíték nem állott készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban, azt ebben az értékben tehessék le.
Minthogy a háború okozta rendkívüli gazdasági viszonyok a biztosíték kiegészítésére és átala-kítására vonatkozó kötelezettség teljesítését eddig szerfelett megnehezítették és előreláthatólag még hosszabb ideig igen meg fogják nehezíteni, a bizottsághoz utalt javaslat a törvény életbelépésének idejében már fennálló politikai tartalmú időszaki lapok kiadóinak engedett egy évi határidőt há-rom évre kívánja kiteljeszteni, vagyis az eddigi egy évi határidőt két évvel meghosszabbítani.
A bizottság az 1914:XIV. t.-c. 61. §-ának első bekezdésében megállapított egy évi határ-időnek ezt a kiterjesztését méltányosnak és indokoltnak találta és ennélfogva az idézett 61.
§-nak módosításáról szóló 1.150. számú törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a t.
Háznak elfogadásra ajánlja.
Budapest, 1915. évi április hó 20. napján.
id. Erdély Sándor s. k., az igazságügyi bizottság elnöke.
Hegedűs Kálmán s. k., az igazságügyi bizottság előadója.
A sajtóról szóló 1914:XIV. törvénycikk 61. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat képviselőházi vitája
27Hegedűs Kálmán előadó: T. ház! A sajtótörvény a budapesti lapokra vonatkozólag a kaucziót felemelte és elrendelte azt, hogy az összes lapok a kaucziót készpénzben vagy pedig óvadékképes értékpapirban tegyék le. Egyben a kauczió kiegészítésére és kellő formában való letételére a már fennálló lapok részére egy évi határidőt engedélyezett a törvény életbelépte-téséről számítva.
A jelen törvényjavaslat méltányolva azokat a pénzügyi nehézségeket, amelyekkel a lapok-nak meg kell küzdeniük a kauczió kellő formában való letétele tekintetében, ezt az egyévi határidőt újabb két évvel meghosszabbítja. (Helyeslés.) Ezeket az indokokat méltányolva, ké-rem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni.
[...]
Csermák Ernő: T. ház! (Halljuk!) A német birodalmi gyűlés egy kiváló tagja azt mondotta, – és nem ebben a helyzetben és nem a mai viszonyok között mondotta, de évekkel ezelőtt, – hogy diplomácziai háborút sem lehet viselni akkor, amikor az állam polgárai egymással meghasonlásban vannak. Ha ez áll a diplomácziai háborúra, még nagyobb mértékben áll és kell, hogy álljon arra a háborúra, amely a nemzeteket, a fajokat, állítja egymással szembe.
Mi, akik ezen az oldalon ülünk, átérezzük e nagy igazság jelentőségét, átérezzük különösen a mai helyzetben a mai viszonyok között. Ellentéteket felidézni, ellentétekre rámutatni ott sem akarunk, ahol a múltban ellentétek tényleg felmerültek, ahol heves viták előzték meg azon törvények meghozatalát, amelyek módosításáról és javításáról itt szó van. Nem is azt akarom, hogy visszatérjek azokra a dolgokra, amelyekről még nem is egy esztendővel ezelőtt vitáztunk, hanem azt akarom, hogy kimutassam azt az egységet, amely minket a külpolitika, a külháború tekintetében mindannyiunkat egybeolvaszt, másodsorban pedig röviden jelez-zem ezzel a javaslattal sjelez-zemben a függetlenségi és 48-as párt álláspontját. (Halljuk!)
Nekünk ideálunk mindig a sajtószabadság volt a függetlenségi és 48-as párt mindig azért az eszméért és irányadó elvért küzdött, melyet az egyik angol írónak abban a mondásában találtunk meg, hogy jogunk legyen mindig azt írni, amit egy tizenkét szatócsból álló zsűri helyesnek és jogosnak tart. Ez az álláspont a sajtószabadság minden előzetes korlátozását helytelennek tartja és igazolását találja abban a nagy politikai szabadságban és fellendülésben, amelyet Anglia mutat, ahol a csillagkamara rendszeréből ennek az elvnek alkalmazásával át-tértek egy nagy, hatalmas, szabad államra, amelynek joga nekünk akkor is imponáló, amikor azzal az állammal harczban állunk.
Ha azonban mi, dokumentálva azt az egységet, amelyben ma vagyunk, ezt a javaslatot elfogadjuk, ez nem jelenti elvi álláspontunk feladását, nem jelenti azt, mintha a kauczió rendszerét helyesnek találnák, (úgy van! a baloldalon.) Épen az indokolás, a mely úgyszól-ván a leglényegesebb ebben a javaslatban, mutatja, hogy milyen helyes, jogos és alapos volt az eljárásunk, amikor a kauczió eltörlése mellett törtünk lándzsát. Méltóztassék fi
gyelem-27 KN, 1910. XXVI. kötet, 573. ülésnap.
mel kísérni azt a mondatot, amely ebben az indokolásban van és ez mindent megmagyaráz.
Azt mondja (olvassa:) »Sulyosbitotta a helyzetet az, hogy az eddigi hirlapbiztositékot sok esetben a kiadó helyett a lap fenmaradásában nem érdekelt harmadik személyek szol-gáltatták, a kik az uj sajtótörvényben megállapitott sulyosabb vagyoni felelősség miatt a biztositékot felmondották és ennélfogva helyette a kiadónak egészen uj biztosítékot kell letennie.«
Nyilvánvalóan kitűnik ebből a mondatból a sajtótörvény által teremtett helyzetnek egész jelentősége, kitűnik az, hogy a hirlap irányában nem érdekelt harmadik személyeknek kell hozzájárulniok ahhoz, hogy a lap fennállhasson és a maga igazságát hirdethesse. Ha szükség van arra, hogy harmadik személyek hozzájáruljanak ehhez, akkor ezek olyan illegitim befo-lyást gyakorolnak annak a lapnak irányára, amely a sajtószabadság szempontjából helyesnek el nem fogadható. (úgy van! a baloldalon.)
Ha a mai viszonyok között ezzel a kérdéssel részletesebben nem foglalkozunk, ez nem jelenti azt, hogy mi ebben a javaslatban orvoslását találjuk annak a helyzetnek, amely a saj-tószabadság szempontjából helytelen és káros. De amidőn kifejtem ezeket az országos füg-getlenségi és 48-as párt megbízásából, s kijelentem azt, hogy a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadjuk, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy el fog következni egy jobb idő, amikor be fogja látni a törvényhozás, hogy ezek a korlátok helytelenül rovattak a sajtóra, ezeket a korlátozásokat a sajtó nem érdemelte meg. (úgy van! úgy van! a baloldalon.)
Mi, akik ezen az oldalon ülünk, a legtöbben nem vagyunk érintkezésben a napi sajtóval, nem voltunk a multban és nem leszünk a valószinűleg a jövőben sem. Mi nem a napi saj-tó szempontjából vizsgáljuk ezeket a kérdéseket, hanem annak az örök érvényű igazságnak szempontjából, amely azt kivánja, hogy a sajtó a maga kötelességét minden körülmények között szabadon és függetlenül teljesithesse. Ez pedig megkivánja, hogy ne rakjunk béklyókat a sajtóra. (Igaz! úgy van! a baloldalon.)
Én ezzel be is fejezem felszólalásomat és ismételten kifejezést adok annak a reménységem-nek, hogy a sajtónak ezek a korlátozásai a jövőben teljesen meg fognak szűnni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.)
[...]
Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház! Nem egyedül annak kiemelése végett ké-rek szót, hogy a kormány a sajtóbiztositék kérdésében azt az álláspontot, amelyet az 1914. évi XIV. tc. képviselőházi tárgyalásánál több alkalommal nekem is bőven volt alkalmam kifejte-ni, fentartja, de különösen kénytelen vagyok szót kérni azért, mert Csermák Ernő t. képviselő ur beszédében az indokolás egyik passzusából kifolyóan arra utalt, hogy a hirlapbiztositék intézménye illegitim befolyást ad egyesek részére, akik t. i. a hirlapbiztositékot leteszik, az illető lap irányára és azt is mondotta, hogy a sajtó nem teljesithetné teljes szabadsággal hi-vatását, ha a sajtóbiztositék intézménye a jövőben is, ezen most megadott két év leteltével is, hatályban maradna.
Anélkül, hogy a t. ház idejét részletekbe menően akarnám igénybe venni, egyszerűen annak kiemelésére szoritkozom, hogy a magyar sajtó évtizedek sora óta a maga fontos és nemes hivatását teljes függetlenséggel, elveinek és meggyőződésének teljes bátorsággal való kifejezésre juttatásával teljesitette, nem érdemli meg a t. képviselő urtol, hogy feltegye róla, hogy munkásai között akadhatnak olyanok, akik arra az esetre, ha nincsenek abban a
vagyo-ni helyzetben, hogy nagyobb hirlapbiztositékot tegyenek le a sajátjukból, kiszolgáltatnák a maguk irányitását a hirlapbiztositékot letevő egyén pressziójának. Ez olyan elitélése volna a független sajtó működésének, amelyre a magyar sajtó nem szolgált rá.
Engedje meg t. képviselőtársam, hogy kifejezést adhassak annak a meggyőződésemnek, hogy hirlapbiztositékra Magyarországon jövőre is szükség lesz azon magánjogi felelősség, azon kártéritési kötelezettség miatt, amelyre a mai viszonyaink között a sajtót is kötelezni kell. A hirlapbiztositék intézménye azonban abszolute nem fogja meggátolni, hogy a sajtónak minden hivatására méltó munkása a maga meggyőződését teljes függetlenséggel, teljes sza-badsággal nyilvánithassa és mindazt megirhassa, ami a lelkén fekszik és erre az 1914:XIV. tc., amint azt már egy évi hatálybanléte mutatja, teljes módot is nyújt.
Ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelől.)
[...]
Csermák Ernő: T. ház! Az igen t. igazságügyminister ur félreértette szavaimat, amikor azt a magyarázatot adta azoknak, mintha én a sajtót meggyanusitani akarnám.
Én a jogszabályok szempontjából mutattam rá arra a viszonyra, amely a sajtó munkásai és azok között van, akik a kaucziót adják. Kétségtelen dolog, hogy az igazságügyminister urnak nincs és nem lehet igaza akkor, amikor a kaucziót a sajtó működésétől elválasztani kívánja.
Mert ha egy hírlapíró működni akar, ha politikai napilapot akar alapitani, kétségtelen dolog, hogy neki kauczióra szüksége van. Ha pedig azt a kaucziót nem tudja letenni, keresnie kell hozzávaló embert, esetleg bankot, hogy helyette a kaucziót letegye. Már most az is nyilván-való dolog, hogy akármennyire becsületes és tisztességes legyen az a hirlapiró, az ő irányának képviselete neki csak addig lehet és szabad, mig közötte és a között, aki a kaucziót adja, a harmónia megvan, (úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a harmónia megszűnik, akkor annak a hírlapírónak a működése is megszűnik.
Nem mondom, hogy ez esetben az a hírlapíró a maga tudása és lelkiismerete ellenére majd másképen akarja képviselni azt az álláspontot, amelyet az ő szive és lelke diktál neki, hanem azt állítom, hogy meg van neki nehezítve, lehetetlenné van neki téve, hogy azt az álláspontot képviselje, ha az a harmadik személy megvonja tőle azt az anyagi hozzájárulást, amely alapja annak a lapnak, amely lap fennállása van attól függővé téve. Az van kimondva, hogy mikor nekem pénzem és vagyonom nincs, akkor nem politizálhatok, akkor igazságot nem irhatok, mert ezt lehetetlenné teszi rám nézve épen az az anyagi hozzájárulás, amelyet a valódi szabad-sajtot megengedő államok nem kívánnak és melylyel azok régen szakítottak.
Ez volt a valódi értelme szavaimnak. (Élénk helyeslés a baloldalon.)