1100., 1109., 1158. és 1196. számú miniszterelnöki jelentések tárgyában.
44Tisztelt Képviselőház!
A törvényhozás még jóval a most folyó világháború kitörése előtt átlátta azt, hogy a rendes végrehajtóhatalom körében a kormány háború idejében nem láthatja el kellően a reá háruló feladatokat és ennélfogva az állam érdekében szükséges a kormányt kivételes hatalommal felruházni. Evégből alkotta meg a törvényhozás az 1912:LXIII. törvénycikket.
Az említett törvénycikk 2. §-a akként rendelkezik, hogy a kivételes hatalom igénybevéte-lét, valamint azt, hogy a kivételes hatalomból folyó intézkedések mely területre terjednek ki, az országgyűlésnek legközelebbi ülésében be kell jelenteni.
Ennek a kötelességnek tett eleget a miniszterelnök úr, amidőn az 1914. évi július hó 29-én kelt első, az 1914. évi november hó 13-án kelt második, az 1915. évi április hó 10-én kelt har-madik és az 1915. évi október hó 31-én kelt negyedik jelentését a képviselőház elé terjesztette.
Amint e négy jelentésből kitűnik, a kormány a kivételes hatalmat mindig a törvény keretei között és csupán a tényleges szükség mérvéhez képest vette igénybe.
Az 1912:LXIII. törvénycikk ugyanis, amidőn egyrészről nem adott a kormánynak a kivé-teles hatalom tekintetében általános és korlátlan felhatalmazást, hanem e kivékivé-teles hatalom körét pontosan meghatározta, másrészről ezen a meghatározott körön belül nem kötötte meg a kormány kezét, hanem belátásától tette függővé, hogy a szükséghez képest a kivételes hatal-mat milyen tekintetben és milyen mértékben vegye igénybe. Ily módon lehetővé vált, hogy a kormány kivételes intézkedései mindenkor a fennálló viszonyok követelményeihez alkalmaz-kodjanak és a fennforgó szükséghez képest módosuljanak.
A törvénynek ezt az álláspontját tartotta szem előtt a kormány is a kivételes hatalomból folyó intézkedéseinek kibocsátásánál.
Így akkor, amidőn Ő Felsége Szerbiával szemben 1914. évi július hó 25-én a részleges moz-gósítást elrendelte, a kormány a kivételes hatalom körében csupán azokat az intézkedéseket tette meg, amelyek okvetlenül szükségesek voltak avégből, hogy a mozgósításnak gyors és zavartalan lefolyása és a hadviselés érdekeinek megóvása biztosítva legyen. Amint a minisz-terelnök úrnak első jelentéséből kitűnik, a kormány ezeket az intézkedéseket kezdetben nem is terjesztette ki az állam egész területére, hanem csupán a szükséghez képest a magyar szent korona országainak déli részére.
A világesemények rohamos fejlődése azonban, amely az általános mozgósítás elrendelésére vezetett, hamarosan szükségessé tette, hogy a kormány az említett intézkedéseket az ország más részeire, vagy egész területére kiterjessze. Erről szól első sorban a második jelentés. Ebben a jelentésben ezen kívül a kormány már több olyan intézkedésről is beszámol, amelyek nem állnak ugyan közvetlenül kapcsolatban a hadműveletekkel és azok sikerével, de amelyeknek elrendelése mégis a háború következtében vált szükségessé. Ezek az intézkedések ugyanis azt a célt tartották szem előtt, hogy a közgazdasági élet, a vagyon- és jogbiztonság a háború káros kihatásaitól lehetőleg megóvassék, a külföldi államokkal való viszonyunk megfelelő szabályozást nyerjen, valamint hogy a lakosság közszükségleteinek fedezése biztosítva legyen.
44 KI, 1910. LI. kötet, 1252. számú iromány.
A kormányra háruló rendkívüli feladatok a háború előrehaladásával mind számosabbakká váltak, sőt olyan intézkedések szükségessége is felmerült, amelyeknek megtételére a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912:LXIII. törvénycikk kellő alapot nem nyújtott. Ekként szükségessé vált e törvény rendelkezéseinek kiegészítése, ami az 1914:L. és az 1915:XIII. törvénycikkekkel be is következett.
A kormánynak további kivételes rendelkezései közül egyesek már ezekre az újabb törvény-hozási felhatalmazásokra is támaszkodnak.
A harmadik és a negyedik jelentésbe felvett nagyszámú rendelkezés mutatja, hogy a kor-mány a háború előrehaladásával is minden téren igyekezett a gyakorlati élet folyton változó követelményeinek megfelelő rendelkezéseket kibocsátani.
A második, a harmadik és a negyedik jelentésben felsorolt rendkívüli intézkedések egy ré-sze nem is tartozik a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényekkel sza-bályozott kivételes hatalom körébe, de mert kibocsátásukat is a rendkívüli háborús viszonyok tették szükségesekké, a teljesség kedvéért célszerű volt a jelentésekben róluk is megemlékezni.
A kormány részéről kivételes hatalmának körében, valamint általában a háborúval kapcso-latosan az 1915. évi október hó 31. napjáig bezárólag tett intézkedések közül a fontosabbakat a következőképen lehet csoportosítani:
I.
1. Az első csoportban mindenekelőtt azokat az intézkedéseket ismertetjük, amelyek a hadvi-selés érdekeivel a legközvetlenebb kapcsolatban vannak. Ezekre vonatkozólag maga a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912:LXIII. törvénycikk kifejezett rendelke-zéseket is tartalmazott, a kormány pedig az ebben a csoportban összefoglalt intézkedések egy részét a mozgósítás elrendelése alkalmával azonnal egyszerre kibocsátotta, aminek nagy jelentősége abban nyilvánult, hogy mindjárt a háború elejétől kezdve a háború rendkívüli viszonyainak megfelelő jogszabályok nyerhettek alkalmazást.
[...]
Nagyfontosságú érdek fűződik ahhoz, hogy az ellenséges államok ne nyerhessenek tudomást az országban történtekről, különösen katonai előkészületeinkről és fegyveres erőnk mozdu-latairól. E célból vált szükségessé a postai, távirdai és távbeszélő forgalomnak ellenőrzés alá helyezése és némi korlátozása, valamint a híradásra alkalmas fény- és egyéb jelzések eltiltása.
Ugyanebből a célból kellett a katonai intézkedések közlését is eltiltani és nehogy az ország lakosságának hangulata az állam érdekeire hátrányosan befolyásoltassék, el kellett tiltani az ellenséges államokból érkező időszaki lapok behozatalát és terjesztését, valamint némi ellen-őrzés alá kellett venni a külföldről érkező egyéb sajtótermékeket, sőt a belföldi sajtót is.
Ebben a tekintetben különösen fi gyelmet érdemel, hogy a belföldi sajtó ellenőrzése köré-ben tett kivételes intézkedések nem érintették a sajtószabadságnak azt a legfőbb elvét, hogy a gondolatoknak sajtó útján való közlése előzetes engedélyhez nem köthető. Az 1912:LXIII. tc.
11. §-a is csak azt kívánta biztosítani, hogy azok a hatóságok, amelyek sajtóvétségek esetében első sorban hivatvák a megtorlás végett szükséges intézkedések megtételére, minél gyorsab-ban és hathatósabgyorsab-ban járhassanak el és evégből elrendelte, hogy a sajtótermékek sajtó
rendé-szeti köteles példányait nem szétküldésük időpontjában kell a sajtórendérendé-szeti ellenőrzéssel megbizott hatóságnak beszolgáltatni, hanem már szétküldésük előtt, még pedig az időszaki lapokat három órával, más sajtótermékeket pedig egy héttel előbb. A most említett törvé-nyi rendelkezésnek megfelelő eljárás kétségtelenül súlyosan érintette volna az időszaki sajtó, különösen a napilapok érdekeit. Éppen ezért a kormány méltányolva a napi sajtónak haza-fi as magatartását és szivén viselve a sajtó érdekeit, az említett törvényi rendelkezésben nyert felhatalmazással csak a szükség mérvéhez képest akként élt, hogy az e tárgyban kibocsátott rendeletében a köteles példányok előzetes beszolgáltatásának kötelezettségét csupán az erre okot szolgáltató és külön megjelölendő időszaki lapokra nézve állapította meg.
A jelentésekből kitűnik, hogy belföldi időszaki lapok megjelenését és terjesztését – közlemé-nyeiknek a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt – csak néhány esetben kellett eltiltani.
A hadviselés érdekeit nem kis mértékben befolyásolja az is, ha az ország belsejében a köz-hangulat nyugodt, a közrend és biztonság zavartalan. Ennek biztosítása tehát az államnak fontos érdeke. A kormány két irányú intézkedéseivel igyekezett ezt az érdeket biztosítani.
[...]
Másrészről azzal igyekezett a kormány az említett célt biztosítani, hogy a hadviselés ered-ményeit befolyásoló és az állam érdekeit egyébként is súlyosan érintő bűncselekményeknek lehetőleg gyors megtorlásáról gondoskodott és e végből a büntető igazságszolgáltatás körében kivételes hatásköri és eljárási szabályokot állapított meg. Így különösen egyes bűncselekmé-nyeket kivett az esküdtbíróságok hatásköréből és a törvényszékek hatáskörébe utalt, egyes helyeken az esküdtbíróság működését egészen felfüggesztette, a bűncselekmények bizonyos körére nézve gyorsított bűnvádi eljárási szabályokat léptetett életbe és a hadviselés érdekeit a legközvetlenebbül érintő néhány bűncselekményre nézve a polgári büntető bíráskodás alá tartozó egyéneket is a honvéd büntető bíráskodás alá helyezte.
A belügyminiszter úr pedig a hadviseléssel kapcsolatos álhírek koholását és terjesztését megtiltotta s e tilalom megszegését az 1879:XL. t.-c. 1. §-a alapján kihágássá nyilvánította.
[...]
Tisztelt Képviselőház!
Mindezek után javasoljuk, hogy a m. kir. miniszterelnök úrnak a háború esetére szóló ki-vételes hatalom igénybevételére vonatkozó 1.100., 1.109., 1.158. és 1.196. számú jelentéseit tudomásul venni és hasonló célból a főrendiházhoz áttenni méltóztassék.
Budapest, 1916. évi január hó 5. napján.
Khuen-Héderváry Károly gr. s. k., id. Erdély Sándor s. k., a közigazgatási bizottság elnöke. az igazságügyi bizottság elnöke.
Rakovszky Iván s. k., Illés József s. k.,
a közigazgatási bizottság előadója. az igazságügyi bizottság előadója.