Sajtójog és sajtószabadság: az első világháborús kivételes hatalmi szabályozás
SAJTÓALBIZOTTSÁG
2.4. A sajtót érintő egyéb megszorító intézkedések
A sajtókorlátozás egyéb eszközeinek körébe olyan jogszabályokat, olyan intézkedéseket sorol-hatunk, amelyek közvetlenül nem a HKtv. 11. §-ból következnek, hanem a törvény más ren-delkezéseiből, vagy a hadigazdálkodás eredményezte azokat. Előbbit jelentik azok a tilalmak, ellenőrzések, amelyek speciális eszközökre, intézkedésekre vonatkoznak. Az utóbbiba pedig az 1916-ban megjelenő papírhiány, papírválság kezelésének joganyaga. Mindkét szabályozási tárgykör visszahatott a sajtóra, a sajtórendészeti szabályokra.
Az egyéb tilalmak körébe tartozott az egyes térképek, útikönyvek, képes levelezőlapok és ábrázolások terjesztésének betiltása,161 valamint a titkos tinták vagy írásmód, írásjelek ismer-tetését tartalmazó, vagy ilyenek alkalmazásával készült sajtótermékek, iratok, ábrázolások eltiltása.162
Az „Egyes térképeket és útikönyveket tilalmazó” rendelet eltiltotta azon katonai típu-sú térképek terjesztését, amelyek a Monarchia, a Német Birodalom és a Török Birodalom katonai országfelvételeit minimum 1:50.000 arányban ábrázolta, továbbá 1:200.000 arány-ban ábrázolt szintén ezen államok esetében tereprajzokat vagy dombortérképeket. A belügy-miniszter a belügy-miniszterelnökkel egyetértésben esetről-esetre adta meg a felhatalmazást ilyen nyomtatványok beszerzésére, akkor, ha azok állami vagy közgazdasági érdekből halaszthatat-lanul fontos munkálatokhoz, elengedhetetlenül szükségesek voltak. Kisebb léptékű térképek és útikönyvek forgalmazása továbbra is lehetséges volt, viszont ellenséges állam területére való kivitelét tilalmazták, más külföldi államok esetében pedig esetről-esetre szükséges volt az engedélyeztetés.163 Szintén tilalmas volt olyan képeslapok terjesztése, amelyek jól azono-sítható módon ábrázoltak katonai szempontból fontos tárgyakat (épületek, telepek, hidak stb.), mivel ez a rendelet szerint a kémkedést jelentősen megkönnyítette. Aki ezen tilalmakat megszegte – ha súlyosabb cselekményt nem követett el –, kihágás miatt 2 hónapig és 600 koronáig terjedő büntetéssel volt sújtandó.164
160 M. Kondor i. m. (1975): 81.
161 A m. kir. minisztérium 1915. évi 2.449. M. E. számú rendelete, egyes térképek, útikönyvek, képes levele-zőlapok és ábrázolatok terjesztésének korlátozásáról (továbbiakban: Egyes térképeket és útikönyveket tilalmazó rendelet). MRT. 1915. 1081–1082.
162 A m. kir. ministeriumnak 1.012/1916. M. E. számú rendelete, titkos ténták avagy titkos írásmód vagy írásjelek ismertetését tartalmazó, vagy ilyenek alkalmazásával készült sajtótermékek, iratok és ábrázolatok ter-jesztésének eltiltásáról. MRT. 1916. 166–167.
163 Egyes térképeket és útikönyveket tilalmazó rendelet 1–3. §.
164 Uo. 4–5. §.
Az egyéb rendészeti eszközök körét jelentette a sajtótermékek kivitelének ellenőrzése. Az ezt szabályozó rendelet főszabályként megállapította, hogy sajtóterméket kivinni vagy kül-földi rendeltetéssel postai csomagban, vagy vasúton, hajón feladni, kizárólag a budapesti és zágrábi Könyvkiviteli Bizottságok engedélyével volt lehetséges. Ez alól kivételt jelentettek a zeneművek és a kiadóhivatalok által feladott napilapok, valamint a Bosznia-Hercegovinába, Ausztriába és a Német Birodalom területére küldött sajtótermékek. Ez a jogszabály rendelte el 1917. szeptember 1-jével a Könyvkiviteli Bizottság felállítását.165
Mindennél jelentősebb fennakadásokat jelentett és mindennél nagyobb korlátozását je-lentette a sajtónak az 1916-ban megjelenő papírhiány, továbbá az annak következtében be-vezetett intézkedések. A fellépő rotációs újságpapírhiány kezelésére a kabinet felállította az Újságpapír Központot. Tagjait a lapkiadó vállalatok, nyomdavállalatok, rotációs újságpapírt gyártó vállalatok közül, az érdekképviselet által felterjesztett névsorból, a kereskedelemügyi miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezte ki, kiegészítve a kereskedelemügyi miniszter és a miniszterelnök egy-egy küldöttjével, elnökét maga választotta tagjai sorából. Határozatho-zatal során a kormány által delegált tagokat az óvás joga megillette, ebben az esetben a végső szót a miniszterelnök mondta ki, döntését pedig kötelező érvénnyel végrehajtották.166
A készlet felmérése érdekében a lapkiadó vállalatoknak és nyomdavállalatoknak be kellett jelenteni a náluk fellelhető újságpapír mennyiségét, valamint az előállított lap árát, és hogy a meghatározott oldalterjedelem mellett, mennyi az egy heti szükségletük. Az újságpapír-gyár-tóknak pedig a fellelhető készleteiket kellett közölni, számukra ez folyamatos jelentéstételi kötelezettséget jelentett.167
A rendelet meghatározta a maximális heti szöveg és hirdetési oldalterjedelmet. Előbbi ese-tében 6 fi lléres lapoknál heti 49 oldal, 12 fi lléres lapoknál heti 98 oldal szövegterjedelmet engedtek; a többi lapnál az 1916. február második hetének megjelenési terjedelmét, az új alapítású lapok esetében viszont az Újságpapír Központ határozott ebben a kérdésben. A hirdetési oldal terjedelme az 1914. márciusi heti hirdetési oldalterjedelem 55%-a, kivéve ha ez meghaladta az 1916. februárit, mert akkor az utóbbihoz kellett igazodni. Ezen induló ter-jedelmi meghatározások esetében a jogalkotó megjegyezte, hogy amennyiben a nehézségek okán szükséges volna, akkor ezen arányokat az Újságpapír Központ tovább csökkenthette, azonban nem mehetett a napi egész oldalterjedelem 12 fi lléres lapok esetében 8 oldal, 8 fi lléres esetén 6 oldal, 6 fi lléres esetén 4 oldal, 4 fi lléres esetén 2 oldal, 4 fi llérnél olcsóbb ese-tében pedig 2 oldal terjedelem alá. A lapok a rájuk szabott heti oldalmennyiséggel szabadon gazdálkodhattak mindaddig, amíg a fenti, legkisebb terjedelmet nem vezette be az Újságpa-pír Központ.168 Ezek a megszorítások viszont nem vonatkoztak az állami intézmények vagy közhatóságok hivatalos lapjaira.169
Egy évvel később pedig már meghatározták azt is, hogy az egyes lapkiadó- és nyomda-vállalatok kizárólag a Magyar Újságpapírbeszerző Részvénytársaságtól vásárolhatták meg a
165 A m. kir. minisztérium 1917. évi 5.700. M. E. res. számú rendelete, sajtótermékek kivitelének ellenőrzésé-ről. MRT. 1917. 1586–1587.
166 A m. kir. minisztérium 1916. évi 734. M. E. számú rendelete, a rotációs ujságpapir forgalmának és felhasz-nálásának szabályozásáról (továbbiakban: Első újságpapír rendelet). MRT. 1916. 122–128. 1. §.
167 Első újságpapír rendelet, 3–4. §.
168 Uo. 8. §.
169 Uo. 13. §.
szükséges rotációs újságpapírt, amelynek készleteivel az Újságpapír Központ rendelkezett.
A rotációs újságpapír legmagasabb árát a kereskedelemügyi miniszter határozta meg.170 Mivel Ausztria a szükséges papírmennyiséget nem tudta, vagy inkább nem akarta171 a magyar fél részére szállítani, ezért a minisztertanács felhatalmazta a miniszterelnököt, hogy Svédországból szerezze be a szükséges mennyiséget.172
1917 decemberében a papírellátás biztosítása érdekében felállították a Papír-Bizottságot, amelynek feladata a papír, a félanyag (faanyag, rongyanyag) és a cellulóz termelésének sza-bályozására, a nyersanyagok, félgyártmányok és a késztermékek felosztására, felhasználására és árszabályozására vonatkozó kérdésekben szakszerű tárgyalás és véleményadás, továbbá a papírellátással kapcsolatos tennivalók koordinálása volt.173
1918 márciusában az Újságpapír Központ hatáskörébe vonták a nem rotációs újságpapírt és az arra nyomtatott lapok terjedelmének megállapítását is. E rendelet ezen lapok esetében már a legnagyobb megjelenési oldalmennyiséget állapította meg, amelyet időszaki lapok esetében növelhetett vagy csökkenthetett a Központ; a 24 korona éves előfi zetésnél alacsonyabb díjú lapoknál 4 oldal, ünnepnapokon 8, a 24 és 36 korona közötti éves díj esetében 6 és 12 oldal, míg a 36 koronánál drágább előfi zetés esetén, 8 és 16 oldal volt a maximális napi terjedelem.174
A lapok megpróbálták a saját kezükbe venni a probléma megoldását, és egy lapkiadók által létrehozandó papírgyárat felállítani, amelyhez a minisztertanács 6.750.000 korona támoga-tást szavazott meg.175 A részvénytársaság ötletét végül az őszi események tovasodorták.
A papírhiány kérdését a háború végéig nem sikerült rendezni, amely összességében talán a legnagyobb – kormányon túlmutató – korlátozása volt a sajtónak.
Záró gondolatok
A Deák szavaiban megfogalmazott, vagyis adekvát, rendszerszintű, a lehető legteljesebb körű, átgondolt és megfelelő keretek közötti, kivételes hatalmi szabályozásra 1912-ig vár-ni kellett Magyarországon. A kivételes hatalmi törvény számos felhatalmazást biztosított a kormánynak háború és annak veszélye esetére, lehetővé téve számára többek között a köz-igazgatás militarizálását, valamint az alapjogok korlátozását. Mindezt azonban a kormány teljességének felelőssége mellett, az abban foglalt keretek között és a körülményekhez igazodó mértékben tette.
170 A m. kir. ministeriumnak 1.177/1917. M. E. számú rendelete. A rotációs újságpapír forgalmának újabb szabályozása. MRT. 1917. 169–171.
171 Ausztria vállalt papírszállítási kötelezettségének, szándék híján való nem megfelelő teljesítésére hívta fel a fi gyelmet Sümegi Vilmos még a Tisza Istvánhoz, a papírhiány kérdésében intézett interpellációjában, amelyben jelezte, hogy a magyar fél megfelelő mennyiségű cellulózt küld a papír előállításához és mivel, akkor amikor a legnagyobb magyar lapok heti 56 oldalban jelenhettek meg, ugyanekkor Ausztriában a Neues Wiener Tagblatt terjedelme napi 104 oldal volt. – Sümegi Vilmos interpellációja a kormányhoz papírhiány tárgyában és Tisza István erre adott válasza. KN, 1910. XXXIV. kötet, 1917. február 5. – márczius 2., 707. ülésnap.
172 Az MNL iratairól készült digitális másolatok – W szekció, W12 Mtjk. K27, 1917, 1917. 12. 28., 46. ülés.
173 A m. kir. ministerium 4.980/1917. M. E. számú rendelete. Papír-Bizottság alakítása. MRT. 1917. 2409–2411.
174 A m. kir. minisztérium 1918. évi 896. M. E. számú rendelet, a nem rotációs újságpapír forgalmának és felhasználásának korlátozásáról. MRT. 1918. 55–58.
175 Az MNL iratairól készült digitális másolatok – W szekció, W12 Mtjk. K27, 1918, 1918. 07. 29., 25. ülés.
A sajtó félévszázados rohamos fejlődésének is köszönhetően, a HKtv. nem tekinthetett el annak háború esetén való korlátozásától, azonban a döntést minden esetben szigorúan hadi-érdekhez kötötte.
A HKtv. által biztosított előzetes lapellenőrzést a kormányok soha nem rendelték el álta-lánosságban, csak csekély számú lap esetében. A valódi korlátozást a szubjektív és objektív sajtótilalmi körök jelentették, amelyek révén az előzetes ellenőrzésre, önként benyújtott cik-kek számos alkalommal akadtak fenn a Sajtóalbizottság cenzorainak kezei között. Fontos hangsúlyozni, hogy bár a kormányok enyhébb eszköznek vélték eme tilalmi köröket, mint az előzetes lapellenőrzést, egyfelől az már nyomtatott sajtópéldányokra vonatkozott, másfelől pedig ezen tilalmi körök kiadására nem volt alkotmányos felhatalmazásuk.
A lapbetiltások esetében az volt megfi gyelhető, hogy főként nemzetiségi lapokra terjedt ki, azonban összesen 23 lapot érintett – ezek közül három hamar visszakapta megjelenési jogát –, amely mennyiség, az 1914-ben megjelenő 707 hírlaphoz és ebből közel 200 nemzetiségi laphoz képest, elenyésző számot tett ki.
A külföldi lapokkal kapcsolatos rendészeti szabályok a maguk összességében megfeleltek a felhatalmazási törvénynek, ezenfelül pedig mindegyik abszolút mértékben igazolható volt a háborús érdekek védelmével.
Sokkal jelentősebb mértékben korlátozta a sajtót a papírhiány, amellyel szemben bár min-den kormány a lehetőségeihez és tudásához mérten megküzdött, de mindegyik alulmaradt, ami azt eredményezte, hogy a sajtótermékek mindegyike jelentősen csökkentett számban tudott, ha egyáltalán képes volt megjelenni.
Az első nagy világégés jelentős hatást gyakorolt a sajtóra, hiszen „1911 és 1920 között 62,3%-os volt a politikai napi- és hetilapok számának csökkenése.”176 A hírlapok esetében ez a szám a korábbi 707-hez képest 305-re módosult.177 Eme csökkenés jóval inkább köszön-hető a háborús gazdálkodásból fakadó papírhiánynak, valamint a Tanácsköztársaság sajtóra gyakorolt káros ténykedésének, mint magának a kivételes hatalmi szabályok által biztosított felhatalmazási körnek.
176 Buzinkay Géza – Kókay György: A magyar sajtó története I. – A kezdetektől a fordulat évéig. Budapest, Ráció, 2005. 189.
177 Dezsényi i. m. (1942): VIII.
Minthogy a katonai intézkedésekről egyes hirlapok oly cikkeket közöltek, amelyek a mellett, hogy a lakosságot indokolatlanul nyugtalanítják, a véderő elhelyezéséről és mozdulatairól is tájékozást nyújtanak: a m. kir. minisztérium a fegyveres erő állásáról, mozdulatairól, erejéről és működéséről, az erődök és erősitvények állapotáról, úgyszintén a fegyverek, hadiszerek és szerelvények mennyiségéről, vagy élelmiszerek hollétéről, mennyiségéről és minőségéről, vagy szállításáról szóló hírlapi közléseket ezennel megtiltja.
Az ily tartalmú közleményeknek sajtó utján való közzétételét az 1878. évi V. t.-c. 456. §-a öt évig terjedhető államfogházzal és négyezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja.
Ez a tilalom a kormány által nyilvánosságra hozott tudósitások hirlapi közzétételére nem terjed ki.
Budapesten, 1909. évi március hó 20-án.
Wekerle s. k.