A politikai rendszer környezetéből input hatások, akciók indulnak el a politikai rendszer felé. Az inputoknak két fajtáját különbözteti meg D. Easton:
1. követelések, 2. támogatások.
A politikai rendszer felől a környezetbe output hatások, akciók indulnak el, ezeknek is két fő fajtája van: 1. döntések, 2. politikai vezérlések. D. Easton meglehetősen elnagyolt kiés bemeneteli akcióit G. A. Almond dolgozta ki részletesebben.10
G. A. Almond Easton „munkamodelljét” figyelembe véve a következőképpen egészítette azt ki:
A. Inputok a környezetből a politikai rendszer felé:
I. Követelések:
1. Javakra és szolgáltatásokra irányuló követelések (a munkabér, a munkaidő szabályozása, az oktatási rendszer, az utak, a közlekedési hálózat fenntartása stb.).
2. Magatartások szabályozására irányuló követelések (a közbiztonság, a munkaszerződések szabályozása stb.).
3. A politikai rendszerben, a politikai életben való részvételre irányuló követelések (választójog, az egyesülési, a tüntetési szabadság biztosítása stb.).
4. Szimbolikus követelések a politikai rendszer felé („Az uralkodó és a hatalom megjelenítésének követelése, a politikai szimbólumok megjelenítése a kommunikációs rendszerben” stb.).
II. Támogatások:
1. Anyagi támogatások (adók befizetése, más kötelező befizetések teljesítése stb.).
2. A törvényeknek és a szabályoknak való engedelmesség.
9 Wiseman, H. W.: Political Systems. New York, 1966, 110.
10 Almond, Gabriel A.: A Development Approach to Political Systems. World Politics XVII. No. 2. 1965, 183–214.
3. Részvétel a politikai életben (szavazáson, gyűlésen, egyesülésekben stb.).
4. A hatóságok felé irányuló tiszteletadás kinyilvánítása.
B. Outputok (döntések és politikai akciók) a politikai rendszer felől.
1. Elvonások (pl. adók, egyéb fizetésre kötelezések).
2. A magatartások szabályozása.
3. A javak és szolgáltatások, valamint fontos státuszok elosztása, allokálása.
4. Szimbolikus teljesítmények (politikai nyilatkozatok, politikai szimbólumok megjelenítése).
A politikai rendszer felé irányuló követelések és támogatások a társadalmi csoportoktól, a politikai rezsim intézményeitől és végső soron a társadalom tagjaitól erednek. Easton a környezeti hatások közül csak azokat tekinti inputoknak, amelyekre a politikai rendszer reagál, amelyeket nem hárít el magától, vagy amelyek valamilyen változást idéznek elő benne, valamilyen outputot eredményeznek. A politikai rendszer outputjai közül is kiemeli azokat a döntéseket, amelyeket „hivatalos döntéseknek”, „hatósági akcióknak” tekinthetünk, mert hiszen ennél jóval szélesebb a politikai rendszerből a környezet felé ható (főleg nem formalizált) akciók skálája.
A politikai rendszer funkciói
A politikai rendszer mint a társadalom egyik funkcionális alrendszere a társadalom általános funkciói közül elsősorban a célmeghatározó, célkitűző funkciót valósítja meg. Ennek az általános társadalmi funkciónak az elérése céljából látja el saját szekunder funkcióit, amelyeket a környezeti kapcsolatok két oldalának megfelelően Almond input és output funkcióknak nevez. Ez a híres „hétfunkciós modell”, amelyet elég sok bírálat ért, de a legtöbben azért – a strukturalista-funkcionalista irányzaton belül – elfogadnak és empirikus elemzéseikben alkalmaznak. Almond az input funkciókat politikai funkcióknak nevezi, mivel azok megvalósításában az állami szervek mellett a politikai pártok, a politikai csoportok, az érdekszövetségek, a nem formalizált politikai csoportosulások, sőt a közvélemény, a család, az iskola stb. egyaránt részt vesznek. Az output funkciókat állami funkcióknak nevezi, mivel ezek megvalósítása az állami szervek feladata. A politikai rendszer funkciói Almond szerint:
I. Input (politikai) funkciók:
1. A politikai szocializáció és toborzás: „A politikai szocializáció a politikai kultúrába történő beiktatás folyamata” – írja Wiseman –, része az általános szocializációs folyamatnak, ezért nem kizárólag a politikai rendszer funkciója, részt vesz benne a család, az iskola és más társadalmi struktúrák is.11 A politikai toborzás mint a politikai rendszer funkciója nem szervezeti tagság toborzását jelenti (ez a politikai rendszer valamelyik alrendszerének a funkciója), hanem az állampolgárok toborzása és beiktatása a politikai rendszer specializált és intézményes szerepeibe. Ez a
11 Wiseman, H. W.: Political Systems. New York, 1966, 137.
toborzás „különleges politikai szerepszocializációt jelent”. (Például a választói vagy a képviselői szerep szocializálása, testületi tagsági szerep vagy hivatalos állami tisztségek szerepelvárásainak, kultúrájának az elsajátítása stb.)
2. Az érdekek kifejezése. Az érdekek artikulációja, amely már a politikai rendszeren kívül elkezdődik, többféle csatornán, mechanizmuson keresztül történhet. Almond négy fő érdekkifejezési mechanizmust sorol fel. Az érdekek kifejezése történhet:
a. intézményesített érdekcsoportok által (törvényhozás, politikai közigazgatás, hadsereg stb.);
b. nem testületi érdekkifejezés útján (rokonsági, vallási, etnikai csoportok, státuscsoportok által);
c. törvényen kívüli eszközökkel (felkelések, lázadások, tüntetések stb.);
d. testületi érdekcsoportok által (szakszervezetek, üzletemberek szövetségei, szakmai, polgári, oktatási társulások).
Minden politikai rendszerben megtalálható mindegyik érdekkifejezési forma, de hogy melyek vannak túlsúlyban, milyen az egyes formák hatékonysága, ez már csak a konkrét politikai rendszer elemzésekor tárható fel.
3. Az érdekek csoportosítása. Ez már az érdekek artikulációja után következő funkció: az egymást kiegészítő, egymással harmonizáló érdekek
„összehozása”, kompromisszumos „összetalálkoztatása”.
4. Politikai kommunikáció. A politikai kommunikáció fenntartása és társadalmi méretű szervezése egyre fontosabb funkciója a politikai rendszernek, beleértve a politikailag releváns információk cirkuláltatását a politikai rendszeren belül is.
II. Output (állami) funkciók:
1. Szabályozás, szabályalkotás, amelyet a „legitim erőszak monopóliuma” tesz lehetővé. (Képviseleti, önkormányzati, választott szervek útján.) 2. Szabályalkalmazás, a meghozott szabályok végrehajtása, a végrehajtás megszervezése. (Lényegileg a közigazgatás funkciója.)
3. A szabályok alapján való ítélkezés egyedi ügyekben. (A bírósági igazságszolgáltatás funkciója.)
Az output állami funkciók mellett természetesen léteznek nem állami politikai döntések, amelyek szintén output kapcsolódást hoznak létre a politikai rendszer és környezete között.12 Idetartoznak a politikai pártok társadalom felé irányuló akciói.
D. Easton a kissé túlrészletezett, Almond által felsorolt funkciókkal szemben a politikai rendszereknek lényegileg csak két fő funkcióját jelöli meg.
Az egyik: a társadalom számára értékek (anyagi, kulturális, szellemi, politikai stb.) allokálása, a másik: az értékek legitimálása, vagyis a politikai rendszernek el kell érnie, hogy a társadalom túlnyomó többsége viszonylag állandó jelleggel kötelező erejűnek ismerje el ezeket az értékeket,
12 A politikai rendszer input és output funkcióinak (a hétfunkciós modell) kidolgozását lásd: G. A. Almond: A Developmental Approach to Political Systems. World Politics XVII. No. 2. 1965, 183–214.;
G. A. Almond and James Coleman: The Politics of the Developing Areas. Princeton University Press, 1960.
egyetértsen velük, elfogadja azokat. D. Easton szerint az értékek allokálása és elfogadtatása különíti el funkcionálisan a politikai rendszert a többi alrendszertől.13