A politika komplex fogalmát és az egymással összekapcsolódó fogalmi elemeket – az eddig kifejtett magyarázatok alapján – a következőképpen foglalhatjuk össze:
1. a politika közösségi tevékenység és viszony,
2. a politika a hatalom megszerzésére és befolyásolására irányuló tevékenység,
3. a politika társadalmi csoportok által kiváltott és megjelenített érdek- és hatalmi konfliktusokhoz kapcsolódik,
4. a politika érdekek által meghatározott, célkitűző és célok elérésére törekvő (teleologikus), akaratlagos (voluntarista) jellegű tevékenység, amely a hatalom megszerzésére és befolyásolására törekszik,
5. a politika a modern társadalmakban – a társadalom egészétől és a többi alrendszertől elkülönülő – funkcionális alrendszerben integrálódva látja el saját funkcióit. A politikai rendszer központi elemét a hatalmi viszonyok (a hatalmat megtestesítő döntési pozíciók) alkotják.
A politika lényegét és rövid definícióját akként határozhatjuk meg, hogy a politika érdek által meghatározott, célokat követő és akaratlagos tevékenység, amely a hatalom megszerzésére irányul.
A politikai rendszer a politikai-hatalmi viszonyokhoz kapcsolódva, a hatalmi viszonyok dimenziójában intézményesült társadalmi alrendszer. A politikai rendszert a politikai tevékenységek működtetik, amely egyúttal kerete a politikai magatartásoknak. Politikai rendszer önállósulásának történelmi feltétele: a politikai rendszer társadalomirányító funkcióinak fokozatos önállósulása volt.
A politikai rendszer funkcionális önállósulása annak a társadalmi igénynek a kibontakozásával kezdődött, amelyben tudatosult az, hogy magukat a termelési-gazdasági folyamatokat is már nem pusztán termelési-gazdasági, hanem egyre tágabb társadalmi szempontok alapján kell megszervezni.
A modern gazdasági rendszer is egyre inkább politikailag irányított és vezérelt folyamat, s a gazdaság egyre inkább a tágabb társadalmi célok, értékek, elvek alapján működik, s nem pusztán a gazdasági rendszer elvei és törvényszerűségei alapján.
A politikai rendszer olyan objektivációs rendszer, amelyet – mint minden társadalmi alrendszert – konkrét egyének hordoznak, konkrét egyének cselekvései révén létezik és működik.
A politikai rendszer érdekkonfliktusokkal és az azokhoz tapadó hatalmi törekvésekkel, mozgásokkal telített, a társadalmi reprodukciós folyamatokban újból és újból felbukkanó konfliktusok végigharcolásának a színtere.
Minden relatíve önálló társadalmi alrendszer, így a politikai rendszer is, tartalmi és formai mozzanatok egysége. A politikai rendszer legfontosabb tartalmi összetevői:
• a hatalmi viszonyok, illetve azok jellege és az azokban születő politikai döntések tartalma, minősége;
• az érdektörekvések tartalma,
• a politikai ideológiák,
• a politikai kultúrák és az érvényesülő politikai értékek. A legfontosabb formai összetevők:
• a politikai szervezetek,
• a politikai közösségek és csoportok,
• a politikai normák,
• a politikai kommunikáció és információ rendszere.
A politikai rendszer tartalmi és a formai mozzanatait a politikai szereplők cselekvései kapcsolják össze.
A politikai rendszer összekötő eleme, amely a politikai magatartásokat, a tudati, a normatív és a szervezeti objektivációkat rendszerszerűen – tehát funkcionálisan és strukturálisan – összekapcsolja: a politikai hatalom. Minden társadalmi alrendszer a társadalmi gyakorlat valamely funkcionális dimenziójában alakul ki. A politikai rendszer a hatalmi viszonyok dimenziójában kialakult és intézményesült társadalmi alrendszer. Politikai hatalmon a döntések tényleges birtoklását értjük, annak az intézményesült döntési mechanizmusnak a birtoklását, amelynek révén valamely politikai vezető csoport, osztály, réteg az adott rendszeren belül képes alapvető érdekeit érvényesíteni, az érdekeket rangsorolni, az érdekkonfliktusokat kompromisszumokban feloldani, alapvető érdekei dominanciájának megőrzése mellett.
Társadalmi méretekben a politikai törekvések a politikai hatalom megszerzésére, esetleg új hatalmi gépezet kialakítására, a meglévő tökéletesítésére irányulnak, egyúttal az ellentétes érdekű vezető csoportok, osztályok, rétegek érdekérvényesítő lehetőségeinek a korlátozására. A politikai rendszer egyes alrendszereit és elemeit a politikai hatalom és a hatalmi viszonyok keretében születő döntési mechanizmusok tartják össze, integrálják. A döntések (a hozzá kapcsolódó szervezetek, eljárási módok, szabályok és tevékenységek) intézményesült rendszere működhet állami intézményesültség keretében (az államilag szervezett társadalmakban), de működhet állami intézmények nélkül is (a nem osztálytársadalmak hatalmi berendezkedése), és megvalósulhat oly módon, hogy megőrződik, de háttérbe szorul az állami intézményesültség, és más típusú politikai-hatalmi szervezet (a politikai párt) válik dominánssá, mint a pártközpontú szocialista társadalmakban.
A politikai rendszer elemeinek hierarchikus összekapcsolódása és funkcionálása a hatalmi viszonyok konkrét elemzésével tárható fel. A politikai rendszer formai mozzanatai (szervezetek, normák, intézmények stb.) változtathatók a leggyorsabban, de a politikai-hatalmi intézmények tartalma történetileg meghatározott. A történelmi tradíciók, megszokások tovább élnek a legújabb és legváltozatosabb politikai formákban is. A politikai rendszer ugyanakkor nemcsak történelmileg meghatározott, hanem történelmi meghatározó is, annál inkább, minél inkább domináns alrendszer a társadalmon belül.
A politikai kultúra a társadalmi kultúra integráns részeként őrződik meg, adódik át, részben spontán, részben (a politikai rendszer által vezérelt) intézményes politikai szocializáció keretében. A „tudatszerűen megőrzött” politikai kultúra új formák között is képes „régi módon” funkcionálni és az új politikai formákat régi politikai tudati elemekkel átitatni. De természetesen az új politikai intézmények új, más politikai ismeretek, nézetek, emóciók, politizálási készségek, reagálási módok kialakítói is egyúttal. A politikai kultúra esetében tehát nemcsak megőrzési, hanem leépülési, egymásra rakódási, letisztulási folyamatok is lejátszódnak. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy egy politikai rendszerben mindig többféle politikai kultúra létezik egymás mellett, a politikai rendszer a politikai kultúra szempontjából mindig heterogén, plurális szerkezetű.
A politikai rendszer a társadalmi alrendszerek között a leginkább változásra, állandó átalakulásra kész, tehát a legdinamikusabb társadalmi alrendszer, amely állandóan változtatja társadalmi környezetét, miközben ő maga is változik, hasonul, idomul az általa indukált társadalmi változásokhoz. A társadalmi (gazdasági, kulturális stb.) változásokra reagáló politikai rendszer minden összetevője átalakul, nemcsak a hatalomgyakorlás mechanizmusa. Az új feladatok, az új társadalmi „kihívások” és igények természetes módon állandósítják a politikai rendszer átalakulását. A politikai rendszer stabilitását a társadalmilag szükséges átalakulások folyamatossága – az ún. dinamikus egyensúly – biztosítja, nem pedig a politikai rendszer megmerevedése, a szervezetek, intézmények, vezető pozíciókat betöltő személyek változatlansága.
A változások azonban nem azonosíthatók a szembetűnő szervezeti, eljárási, intézményi átalakításokkal. A politikai rendszer változásai nem a politikai szervezetek változásaiban jelentkeznek elsősorban, hanem a feladatok, a célok, az eszközök és rangsoraik változnak, alakulnak át, sokszor teljesen változatlan szervezeti viszonyok keretében is. Gyakran tanúi lehetünk annak, hogy feltűnést keltő szervezeti újjá- és átalakulások után a feladatok, a célok, a politikai eszközök változatlansága merevíti meg a politikai rendszert.
Mindezek után a politikai rendszer fogalmát röviden a következőkben foglalhatjuk össze:
a. A politikai rendszer a társadalom egészétől sajátos funkciói révén elkülönült alrendszer. A gazdasági és más alrendszerekkel az érdektörekvéseket és a politikai akaratokat közvetítő intézmények és az ezekre vonatkozóan megszülető döntések kapcsolják össze a politikai rendszert.
b. A politikai rendszer – az intézményesült hatalom, döntéshozatali viszonyok alapján – hierarchizált társadalmi alrendszer.
c. A politikai rendszer objektivációs alrendszer, amelyben szervezeti, normatív és tudati jellegű intézmények és objektivációk léteznek.
d. Az objektivációs intézmények a politikai rendszer önállósult alrendszereiként működnek (politikai szervezetek, normák, magatartások, döntési-hatalmi folyamatok, érdektörekvések, ideológiák, politikai értékek és politikai csoportok).
e. A politikai rendszer objektivációs rendszerként létező társadalmi alrendszer, amely konkrét egyének politikai magatartásának eredménye, és egyúttal a politikai magatartások objektív kerete.
f. A politikai alrendszert mint objektivációkból álló alrendszert konkrét személyek, csoportok, hivatásos politikusok működtetik, az ő politikai tevékenységük révén működik.
g. A politikai rendszer dinamikus alrendszer, amely a társadalmi változásokkal együtt változik, és a politikai döntések révén a társadalmi változások legfőbb elindítója.
A politikai rendszer funkcionális elkülönülése és kapcsolatrendszere
A modern demokráciákban a politikai rendszerek nagyfokú funkcionális önállósággal rendelkeznek, a politika világának megfelelő sajátos értékek és törvényszerűségek uralják és határozzák meg működésüket.
Miközben a politikai rendszer döntései révén meghatározza vagy keretek közé szorítja a többi alrendszer működését, a társadalom többi alrendszere korlátokat szab a politikai rendszer számára, és a politikai döntéshozókat rendszeresen és intézményes formában lecserélheti a választásokon. A társadalmi alrendszerek kölcsönös függősége és egymásba való áthatása megakadályozza mind a politikai rendszer túlzott dominanciáját, mind valamely más alrendszer (pl. gazdaság, tömegtájékoztatás, állami bürokrácia, hadsereg) meghatározó szerepének érvényesülését. Az alrendszerek funkcionális elkülönülése, újabb és újabb alrendszerek kialakulása biztosítja a társadalom megújulását, a sokféleség megőrzését és a sokféle (relatíve autonóm és saját belső törvényszerűségeik alapján működő) alrendszer integrációját, valamint a társadalmi rendszerek hatékony bekapcsolódását a nemzetközi rendszerekbe.
1. ábra - A politikai rendszer és környezete
A politikai rendszer történelmi távlatokban megújulásra és tartalmi átalakulásra képes – a politikai innováció ún. rövid szakaszai és intézményei – a választások, a politikai viták és folyamatok révén. A politikai rendszer innovációját és alkalmazkodását a demokrácia intézményei is elősegítik.
A politikai rendszer alrendszerei között átfedések és bonyolult kapcsolatok alakultak ki. Az alrendszereket átfogja és összekapcsolja (szervezeteik és kapcsolataik rendszerén kívül):
1. A társadalom politikai nyilvánossága, a politikai információs rendszer.
2. Az egyes alrendszerekben születő és egymásra ható döntések, befolyások input és output folyamatai.
3. A politikai rendszerre vonatkozó törvények és jogszabályok, jogszabályokban megjelenő normatív és egyedi döntések.
A társadalom politikai csoportjai által hordozott politikai kultúrák (ismeretek, érzelmek, értékek, akaratok, előítéletek, beállítódások) és ezeknek a politikai magatartásokban megnyilvánuló kifejeződései. (Lásd a 2. ábrát.)