89 az oltár előtt, hol Krisztus önmagát osztja ki a letelepülteknek;

mondom, az a nép még illyenkor sem részesülhet, a világon semmi által le nem csillapítható szent vágyódásához képest, a fölötte uralkodó, és szellemi érdekeivel épen mit sem gondoló h i t e t l e n s é g miatt, ama szerencsében, hogy Istenének imádására legalább néhány szabad perczet szentelhessen. . . . De hogyan kell ezt érteni ? Csak ugy, hogy az illy tehetetlen nép ezernyi szálával van bizonyos emberekhez lelánczolva azon becstelen köteléknek, vagy pókhálónak, mellyben, mint a nyomorult légy, szánandóan vajúdik*). Innen van, hogy a nagy rész ünnepnapokon rója le az itt, vagy amott bizonyos tekintetnél fogva nagyon is számon kért tartozásokat. De in-nen van azután, hogy sz. Márk evang. napján, mikor a kath. egyház buzaszentelő körmenetet, s délig közönségesen ünnepet hirdet, három-négy község fuvarosai gyűlnek össze, uri fölügyelet mellett, azon tér felé eső szőlőhegyek alatt bort szállitandók, hova épen a szent processiónak kellene

kiin-dulni, s hova a korán elittasultak zaja olly botránynyal hat ki, hogy a lelkipásztort mégis kevés számmal követő sereg kény-telen a szomszéd községek vallástalansága miatt szégyenkezve fordulni vissza a templomba : mivel a helység birája is a pinczegádorban osztogatja parancsait, hogy az ördög malmá-nak kerekei sebesebben forogjamalmá-nak.

„Ugy kell nekik , miért nem tartják vasárnap ?" (Már tudnillik az ollyan ajtatosságokat, mellyek hétköznapokra es-nek !) „Miért akarják elfogni a szegény embert mindennapi munkájától ?" „Egy napi kereset is szükséges a család fentar-tására stb." Az illy beszédek azután ritkán tévesztik el a czél-zott hatást. Ezekre azonban máskor felelünk. Most még csak arról kell említést tenni, hogy hasonló kihágások meggátlá-sára vannak ugyan polgári törvényeink : de azok végrehaj-tása az illetők buzgalma-, s azon felfogástól függ, melly épen átalános elterjedtségénél fogva szüli a botrányt. Azért az e tekintetbeni készség gyakran ugy jő ki, mint mikor azt mond-ják az ember ismételt kérdéseire, hogy : i g e n i s n e m . Már hogy aztán a hosszú szárazság, elemi s egyéb csapások, silány aratás, figyelmet sem érdemlő szüret , a fönebbiekkel van-e valami összeköttetésben ? talán csak olly háznál válha-tik komolyabb kérdéssé, hol a közös romlottság miatt mahol-nap alig lesz mit tenni az asztalra.

Ezen a ,Religio' némelly köteteinek lapozásában alkal-milag fölmerült eszméket ne vegye a kegyes olvasó netalán álkutfőkből merített czáfolata gyanánt az egyházi irodalom terén elhintett és tiszteletben tartott- elv és véleménykülönb-ségnek, az anyaszentegyház 2-ik parancsát illetőleg : fölszó-lalásom nem akart egyéb lenni, mint a már faluhelyeken is

*) A hiba l e g t ö b b n y i r e mindkét részen van. Az istenfélő sze-g é n y csak usze-gy nem h a sze-g y j a masze-gát, ha bir mésze-g élő hittel, a lelkismeretét bün s u l y j á v a l terhelő foglalkozásokra kibéreltetni, mint a valóban k e r . ur és gazda nem f o g a d illyesmire kész, és ennyivel is megvásárolható embert szolgálatába. De lia látunk ( p e d i g volt, és van alkalmunk g y a -korta látni,)tehetősbeket a törvényszegéssel nyerészkedni, s esak azért végeztetni vasárnap, v a g y ünnepnapokon a t i l t o t t munkát, mivel ek-kor olcsóbban juthatnak a fölösleges kezekhez : nem e g y f o r m á n kell-e azon lelketlenség fölött elszomorodni, melly m i g e g y részről kész illy uton takarítani m e g egy-két forintot, más részről j o b b ö n t u d a t á t eny-n y i é r t is hajlaeny-ndó máseny-nak eladeny-ni ; s vasáreny-nap dolgozik, eny-nem azért, mert okvetlenül szükséges (miután a hétfői henyélés rendesen pótolja náluk az ünnepi m u n k á t ) : hanem mert alkalma van neki néhány

kraj-czárra szert tenni. S z e r k .

elhatalmazott rossznak visszaszorításához lelkesedéssel járuló

csekély életjelenség nyilvánulása. S.

VII.

T. szerk. ur ! Örvendek , hogy egy évtized után önnel találkozhatom ; s hogy a ,Religio' kath. egyházi folyóiratban, bizonyos rovatot enged a pásztorkodási tárgyalásoknak ; és ezzel felújítja a régi nyílt levelezési rovatot, melly egykor több tanulságos eszmecserét, s a gyakorlati életből merített sok hasznos tárgyakróli vitatkozást foglalt magában.... De ezt röviden érintve, legyen szabad ezúttal e becses lapok ez évi második számában a tisztelt bécsi levelező által közlöttekre áttérni, nevezetesen pedig az egyházi szónoklatról szőnyegre hozott nyilatkozatát szerény észrevétellel kisérni. Tagadhatat-lan igazság , hogy az egyházi szónoklat két-élü kard , és ab-ban hatalmas varázserő pontosul össze. Üdvözítőnk parancsa folytán a tanítványok az egész világon elszéledtek az evangé-liumot hirdetni; s ekkép a parányi mustármag terebélyes fává, s az egyház, melly eleinte cssk Palaestina kies határára szo-rítkozott, fokonkint világegyházzá lőn. Ez igazság mély érze-te- s öntudatában, az egyház mindenkor oda törekedett, hogy papnöveldéiben az egyházi szónoklat és ékesszólás kellőleg tanittassék : valamint hogy nincs is növelde széles e honban, mellyben az ,Eloquentia Sacra', mint rendes tanulmány elő nem adatnék, és az illető növendékek többször-kevesebbszer egy évben, amint tudnillik a körülmények engedik, a gyakor-lati téren is föl nem lépnének. Mégis a tisztelt levelezőnek óhajtása és indítványa az, hogy : „a mélyen tisztelt főpászto-rok nevezzenek ki minden növelde számára egy tehetséges szónoklattanárt, ki a növendékeket az egyházi szónoklatra ké-pezze." De valljon mit tanitand egyebet e különös szónoklat-tanár, mint mit a jelenleg e czélra különösen kiszemelt egyé-niségek tanítanak? Bizonynyal nem mást, mint hittudományt, melly az egyházi szónoklat forrása, mellyből a sz. beszéd anya-ga merittetik ; és az egyházi ékesszólás szabályait : a gyakor-latra pedig talán akkor sem fordíttathatnék több idő ; ha csak vagy a többi, szintolly fontos tanulmányok óráit nem akarnók elorozni, vagy épen a fiatal erőt túlterhelni. S legyen bár valaki legdúsabb tehetségű, s a legczélszerübb oktatást nyer-te legyen a növeldében, mégis alig várható, hogy elhagyva a nö-vendékliáz falait, mint tökéletes lépjen föl a templomi szószék-re : miután tagadhatatlan, hogy valamint sok más, ugy a szónok-lat is,épen azon mondatnál fogva, hogy ,Orator fit',folytonos stu-diumot, és különösen gyakorlatot igényel, mellyet elegendőleg csak a növeldébőli kilépés után, a tapasztalati élet, a sokszoros föllépés nyújthat. „Usus frequens omnium magistrorum prae-cepta superat." Mig ellenben az iskola mindenkor csak kala-uz, elméleti tér és alap maradand, mellyre szorgalom és er-nyedetlen munka által szüntelen építenünk kell, hogy Isten és a világ előtt tiszta öntudattal megállhassunk. Mindezek következtében csekély nézetem szerint, szinte megfelelne a czélnak, ha az egyházi megyékben a székes-egyházi szónoki magasztos pályára mindenkor a legdúsabb szónoki tulajdo-nokkal birók szemeltetnének ki ; hogy ekkép a növendékek minden vasár- és ünnepnapokon őket hallgatván, és azok mo-dorát gyakorta szemlélvén, valaha az illetőket utánozhassák is. ,Longum iter per praecepta, breve et efficax per exem-pla.' Miért is nem tudom eléggé dicsérni s magasztalni azon, némelly megyékben legújabban fölmerült szokást, mellynél

- - n 90 »

fogva a székes-egyházi szónoki állomásra az érdekeltek csőd utján választatnak. A mi különben az előadást illeti, kétség-kivüli, hogy ettől igen sok függ : azonban ne keressünk min-dig művészi előadást, melly sokszor a vas szorgalom és tanul-mány daczára, még a leglángolóbb elméknek sem adatik meg;

mellette meg a legremekebb előadás is többször tévesztheti valódi hatását. A hires Bossuet maga megvallá egykor, hogy mig beszéde alatt eltulajdonítások történnek, addig Páris közelében, egy falusi lelkipásztor beszédére sokan Istenhez térnek. Mert sem a ki ültet, valami, sem a ki öntöz, hanem a ki növekedést a d , az Isten minden (I. Kor. 3.). Mindenkor hasznos és üdvös leend az olly beszéd, mellynek természetes előadásából a szónoknak vallásos ihletettsége, az igaz hit iránti lelkesedése és buzgósága kiviláglik, s a mellynek állí-tásaival a szónok élete megegyez és találkozik. „Tunc verbi semen germinat, quando hoc in audientis pectore, pietas praedicantis rigat", mond sz. Gergely. „Delicatus magister est, qui pleno ventre de jejuniis disputât ; accusare avaritiam et latro potest : sacerdotis Christi os, mens, manusque concor-dent" (sz. Jeromos ). B a b ó c s a y Pál.

VIII.

A d o i i y , januar 25-én. T. szerk. ur ! Egy közlegény régi táborából, üdvözli önt, tiz évek lefolyta után mint egykori lelkes vezérét az ujonan elfoglalt küzdtéren ... A nmélt. vesz-prémi püspök ur legközelebb egy pályakérdést tűzött ki:

,Mikép intéztessék t. i. a növendékpapok képeztetése , hogy az ujon rendezett népiskola körül, mint leendő hitoktatók és iskola-igazgatók, ebbeli kötelmeiknek a lelkipásztorkodás mellett igazi szakavatottsággal, és eredménydusan megfelel-hessenek.' Valóban nem lehet elegendő hálát adnunk a nmélt.

püspök urnák, hogy a kor szükségeiből fölmerült eme fontos kérdést a megvitatás terére hozni kegyeskedék ; s csak az kívánatos, hogy mindazok, kik e tekintetben némi gyakorlott-sággal bírnak (az illető pályázók könnyebb tájékozása végett:

hogy ezek minél tökéletesebb felelettel szolgálhatnának), nyilvánosan felszólalni szíveskedjenek.

A közmondás azt t a r t j a , hogy senki tanultan az égből nem hull alá : s mégis az iskolai kötelezettségekre nézve ed-dig aligha ezt nem hitték sokan a clerusra nézve. A lelki-pásztorsági tanár által nyújtott kis elméleti utmutatás után kilépett az ifjú pap az életbe : itt megmutattatott neki az

is-kolaajtó , meghatároztatott számára az óra, mellyet itt tölte-nie kell : de hogy ott voltaképen mit tegyen, az tizediknek sem mondatott meg igazán ; s ha később egyik-másik e pályán ki-tűnt is, azt nem annyira a gyakorlati útmutatásnak, mint rend-kívüli szorgalmának, vagy e czélrai különös benső hivatta-tásának köszönhette. Érezték ugyan e bajt már elődeink is : és sok helyütt különféle intézményekkel rajta segíteni is megkí-sértették. Igy például van honunkban egy papnövelde*), hol legalább 22 évvel ezelőtt, midőn ennek tagja voltam, azon szokás uralkodott, miszerint hogy az illető növendékek gya-korlatilag is képezhessék magukat a hitelemzésben, kiválasz-tattak a theologusok közül ketten-ketten, az iskolák

számá-*) Sőt van hihetőleg több is, hol gyakorlati uton és nem csupán nyáron, kivételesen adatik a növendékeknek alkalom a katechisálásra, mint ezt saját régibb, és más megyében szerzett tapasztalás után

m o n d h a t j u k . S z e r k .

hoz képest; é3 ezeknek kötelességül tétetett, a nyár folytán minden vasárnap délután, az iskolából a közellévő templomba vonuló gyermekeket katechisálni, s a magukat kitüntető gyerkőczék közt, a város által e czélra adatni szokott ajándé-kocskákat kiosztani. E terv papiroson ugyan igen czélirányos-nak tűnik föl : de lássuk, mint vitetett ez ki gyakorlatilag.

Magam is szerencsés lévén egyszer, illy hitelemzőül kitüzetni, első teendőnk volt társammal együtt a papnövelde könyvtárá-ból egy régi, nem annyira szerzőjéről, mint táblájáról elhire-sedett hitelemzői munkát kikérni, s ebből annyi rövid szakaszt kiszemelni, a hány vasárnapon által a tanításnak tartatnia kel-lett : ezeket azután magunk közt felosztottuk, és betanulá-sukhoz fogtunk. És igy, a nélkül, hogy az illető tanító az elő-fordulandó tárgyról valaha értesíttetett volna, midőn a sor ránk került, a kitűzött órában fölállottunk a szószékre, s el-mondottuk a betanult szakaszt szórói-szóra ; nem annyira oda törekedve, hogy hassunk, mint inkább oda, hogy meg ne akadjunk. A végzett tanitás után a gyermekeket ugyan kikér-deztük : de korán sem az általunk elmondott tárgyból, melly-ből ők alig értettek valamit, hanem egyedül az imádságból és némelly apró kérdésekből : mire kiosztottuk köztök az e napra szánt ajándékokat, és fölsiettünk a mi jó öreg paulinu-sunkhoz, ki az ugyané templomhoz, mellyben a tanításokat tartottuk, ragasztott kolostorban élte le végső napjait, és ekkor szerzetének talán már utolsó, életben lévő tagja volt. A jó öreg, ámbátor a szerzet eltörlése után, mint vállá, a m. kir.

egyetemhez hittanárrá nevezteték ki, s később szép nyug-pénzt húzott, el nem tudta szerzetét felejteni : a mai korban ismeretlen tűzzel szólott annnk hajdani nagysága, érdemei s dicsősége felől : elmondva , mint könyörgött személyesen is szerzetének visszaállításáért; megható lelkesedéssel mutogat-ta a falon függött, sajátkezüleg ecsetelt képeit egykori kolos-toraiknak , és könybe lábadt szemekkel húzta ki a szekrény fiókját, hogy megmutassa legdrágább kincsét e földön , tud-nillik gondosan dohánylevelekbe takargatott régi fehér szer-zetes köntösét: mellyet halála után magára adatni ohajtott, s mellyhez, mint magát kifejezte, esküdött, és mellyben ha él-vén nem engedték járni, legalább halála után kivánt nyugod-ni. E társalgás után haza siettünk ; és véget ért egy vasárnapi tanitás. . . .

Mindezt csak azért adom elő körülményesen , hogy ki-tűnjék , miszerint hasztalan a legszebb theoria is , ha gyakor-latilag kivánt sikerrel nem koronáztatik; vagyis hasztalan küld-jük az ifjú papot a legszentebb szándékkal akár iskolába, akár egyházba a kisdedek oktatása végett : mig őt az itt teen-dőkre előbb kellőleg be nem tanítjuk. Hazánkban jelenleg egész hévvel karoltatik föl az iskolák ügye : ezekben a pap a hitelem-zői s igazgatói tisztet viseli ...Sok helyütt ugyan a buzgó lel-kész bevezeti segédjeit a teendőkbe, ha ezekben a jóra enge-dékenységet tapasztalt : C3ak hogy igen sokan közülök . azt hivén, hogy a pályavégzett növendék már mindent t u d , az egyszerű falusi lelkésztől nem igen akarnak tanulni; de más tekintetben, különösen az ujabb tanrendszerre nézve, a plé-bános maga sem ismeri magát mindenkor ki : miután maga más rendszernek volt növendéke, s erre nézve inkább a fia-talabb segédtől várna nagyobb gyakorlatot ; minőt ez tanúsí-tani szinte nem képes, miután rá senki által sem oktattatott.

Igénytelen véleményem szerint tehát mindenekelőtt

agyakor-lati tanrendszerrel kell megismertetni a növendék-papságot, és pedig már a növeldében. Minden papnövelde olly vámosok-ban létezik , hol az iskolák rer.des hitelemzővel, és ügyes is-kolatanitókkal vannak ellátva : az iskolákba kellene tehát a növendékeket küldeni, gyakorlat szerzése végett ; hol fel le-hetne őket osztani, az iskolák számához képest, ollyformán, hogy határozott időben mindannyian a hitelemzői s tanítási órákon megjelenjenek, és maguknak fogalmat szerezzenek arról, mi legyen ezek tiszte külön-külön egy jól rendezett is-kolában. Később azután ugyanezek vezetése mellett maguk is köteleztethetnének a növendékek, gyakorlatilag, a kisdedek előtt előadásokat tartani, a katechismusból épen ugy , vala-mint egyéb tanulmányi tárgyakból : hogy igy azután gyakor-latilag megbarátkozva az iskolával, és kimivelve magukat e fontos kötelességben, lelkészi állomásra jöttökkel ne tekintsék az iskolát mint valamelly idegen elemet, melly hozzájok nem is tartozik : s ne kelljen nekik ebbe léptökkel attól tartani, hogy ügyetlen viselőtök miatt a mestertől, vagy gyermekek által ki fognak nevettetni.

Ez igénytelen véleménynél ugyan, illy fontos kérdésben, a hazának olly sok jeles féríiai, nem kétlem, sokkal bölcsebbet és czélirányosabbat fognak előállítani tudni : de épen ezeket e l ő i d é z n i , s vitatkozás tárgyává tenni, volt czélja jelen soraimnak ; hogy ez által, a mint már fönebb is emlitém, minél tökéletesebb feleletet nyerhessen a nmélt. püspök ur, kitűzött pályakérdésére. K. J .

Az ünnepek, és a szentelt-viz a katli. egy-házban. (Folyt.)

A ,Vasárnapi újság' ellen tehát épen elterjedettségénél fogva, nagyon is méltán panaszolkodhatik minden, ki benne valótlanságokat fedez föl, és olly fogalmak terjesztésének szándékára mutató irányt l á t , melly nem csak nem bővíti a hasznos ismeretek körét, hanem inkább az előitéleteket sza-porítja, s a fogalmakat összezavarja ; vagy épen, a mi legfőbb, erkölcsi tekintetben tesz kárt : mivel az erkölcsiség alapjához, a vallási meggyőződéshez tiszteletlen kézzel nyul. A .Vas.

ujs.' bizonyosan katholikusokat is számlál olvasói közé (leg-alább azt kell hinnünk a többek által, és már régebben halla-tott panaszok után) : és igy jogunk van , a netalán vallási szem-pontból rosszalható czikkek ellen nyilvánosan szót emelni ; habár nem magunk fedeztük is föl azokat, hanem, mint jelen

esetben is (miért köszönet az illetőknek), mások által voltunk azokra figyelmeztetve. Mi, megvalljuk, e lapnak olvasói közé nem tartozunk ; de beletekintünk mégis, valahányszor meg akarunk győződni róla, hogy valóban alapos okot nyújt e pa-naszra a megrótt állítás. így lettünk kíváncsiak jelen évi két első számát is elővenni, s a ,Januárlió ünnepei'-ről szóló czik-ket elolvasni. Lehet, hogy a lapban a többi mind jó ; s lehet, hogy más is találtatik benne, mi helyreigazítást érdemelne ; erről mi nem szólhatunk : de annyit mondhatunk, hogy

elol-vasván az idézett rövid értekezést, elteltünk a fölötti csudál-kozással, hogy mikép irhát valaki egy nagy közönségnek, olly fontos dologról, mint minő a kereszténység ünnepei, olly fö-lületesen, annyi készületlenség- és könnyelműséggel. Mi nem foghatók meg, hogy ha már egy eléggé vétkes nem gondolás-sal ollyanra bízatott e tárgy, s vele a lapnak valláserkölcsi, tehát

legfontosabb része, ki ahhoz nem ért : miért nem volt az ille-tőnek annyi tapintata, vagy jóakarata, hogy az e szakba vágó munkákat elővéve, belőlök adott volna rövid kivonatot, a he-lyett, hogy valami ujat, és eddig nem hallottat maga fejéből componáljon. , . .

,De hiszen használt is ő kútfőket, mondhatná valaki ; forgatta bizonyosan Hospinianust, és.. . .' Talán mé^ a mag-deburgi centuriákat is átlapozta? Könnyen elhiszszük. De hi-szen ő katholikusok számára is i r ? Ezek pedig nem Hospini-anus elveit, hanem a kath. egyház tanitását akarják vallásuk egyik lényeges részére, az ünnepekre nézve kifejtve látni.

Különben azt még sem tudjuk elképzelni, hogy a kath. egy-ház liturgiáját bármilly kedvezőtlen színben és ellenséges in-dulattal ábrázolók közt is találtassék iró, ki azt állítaná, hogy Vizkereszt napján Krisztus urunk azért szállott alá „a Jordán-ba, hogy Ker. Jánost megkeresztelje." Illyesmit sem Hospi-nián nem Írhatott, sem a magdeburgi centuriatorok eszébe nem jutott soha írni. Tehát valóban csak a tudatlanság, a fönebb is emiitett hanyagság, az olvasó közönséggeli nem gondolás az, mi efféle botorságokat irat össze, és olvastatja nagy bölcse-ség gyanánt ezerek által ; a helyett, hogy akár a tudvágyat hasznos ismeretekkel, akár a szivet valamelly épületes tanul-sággal igyekeznék kielégitni. Vagy talán egy ,Vasárnapi uj-ság'-ban az épületesség keresése nincs is helyén, főleg midőn a keresztények ünnepeiről van szó ?

Igaz, hogy mai nap illyesmit irniv vagy olvasni nagyon is közönséges-, és parasztosnak tart az álmiveltség. A ,Kath.

Néplap'-nak még csak megengedtetik erről is szólni: de a,Va-sárnapi újság' olvasóinak tudomány, korunk igényeinek meg-felelő ismeret, és miveltség kell ; azért őt csak is Numa, s az Ege-ria nympha érdekelheti, meg a ,Hémerobaptisták' ismeretlen felekezete.... Hisz a ker. hit-, és erkölcstanba vágó dolgokról a gyermekek is hallanak a templomi tanitásban: de illy practi-cus igazságok, és nem mindennapi ismeretek birtokába csak a ,Vasárnapi újság' szerencsés olvasói juthatnak. Es igy to-vább is fognak a ,Gámelion hónap'- és Hémerobaptistákról, meg ,Mugalát, Galgalát és Saracinról,' érdekesnél érdekesb adatokat olvasni ; valamint amaz elrejtett titkok is feltárulnak előttök , mellyek ,Mantuanus' és ,Zacharias Christopolitanus' irataiban vannak letéve. Mint fogják e boldogok az együgyű tudatlanokat lenézhetni, ha Gáspár, Menyhért és Boldizsár néven nevezett három királyukkal előjönnek ! Szegények, ők nem tudják, hogy azok nem is voltak királyok, és „Apelliosz, Ameriosz, Damaszkusz", sőt „egy még régibb görög" Írónál ,,Ator, Sátor, Peratoras" nevet viselnek (csak hogy kiírva is rosszul vannak).

A tudós Calmet foliansokat irt a sz.-írási dolgok fejte-getéséről; és ő fölöslegesnek tartotta azon kérdés megvitatá-sát , hogy valóban k i r á l y o k voltak-e a mágusok ; mert hogy azok l e h e t t e k , tudr.illik a sz.-írásban is ,reguli' neve-zettel illetett akár arab sheikek1), akár más független népek fe-jedelmei, arról nem lehet kétség: és a ,Vasárn. újság' olly szűkre szabott körben mégis illyesmivel vesződik ! Hemero-baptistákat emleget, kikről maga sem tud többet puszta ne-vöknél ; mert ha tudott volna, nem mondana olly oktalanságot, hogy : „a szentelt viz használatát a pogányoktól vették át" ; ők,

1) Ján. 4, 46.

92