Visszaál-líttatnának, nem tarthatnánk ugyan a mult idők
szomorú kinövéseinek ujra-sarjadzásától : de ha a
Theologiára e l ő k é s z ü l e t i év nem lesz,nem
alap-talan az aggodalom, hogy a latin nyelvbeni
fogyat-kozás miatt, ha névre nem, de valóságra nézve
ál-dozáraink nagy része, csak a licentiatusok
tudomá-nyával birand: nem kis hátrányára
szentegyházunk-nak korunkban, melly magát, és sok tekintetben
nem ok nélkül, tudományosan felvilágosodott
kor-nak nevezi, s nevezheti is.
1 5 6
Régibb lieentiatusainkműködéseinek t ö r e d é k -m a r a d v á n y a i r a vélek találhatni azon tüne-mé- tünemé-n y e k b e tünemé-n , hogy itt-ott, a kis gyermekek temetését a k á n t o r , v a g y harangozó végzi. Kik a délesti
iste-ni-tiszteleten is, öreg-vecsernye helyett, csak maguk végzik a litánia-éneklést is. Borszéken létemkor a
kántor, a karzaton latinimákat is mondandó, a d o -minus Vobiscum'-ot, és ,Oremus'-t is előrebocsátá. Az
egyesült görög szertartásuaknál Erdélyben nem u g y a n licentiatusok, hanem m o r a l i s t a p a s t o r a -l i s t á k egészen korunkig -léteznek (,Schematism.
Fogarasensis. 1842. Blasii.' pag. 6.); kik nem pálya-végzett theologok, hanem úgynevezett moralisták-ból p a p o k k á szenteltettek, és szükségből,.a leg-szegényebb oláh községekben, és némelly rengeteg ha-vasi helyeken, az ott elszórt viskók lakóinak lelki vigasztalására alkalmaztattak. Azonban az erdélyi metropolitai rendszer visszaállítása, és az u j püspök-ségek felállítása u t á n , a moralista-pastoralistai tisz-tes institutio mindinkább ritkuland a rendszeres,The-ologiát végzett növendékekből fölszentelendő áldozá-rok szaporodása által. S már csak ez örvendetes tü-nemény is remélnünk engedi, h o g y midőn a görög szertartású katholikusok illykép emelkedő-félben vannak, ekkor a latin szertartású clerusnak sem lesz oka, a licentiatusok különben tisztes kényszerűségét, e másodrendű tartaléksereget, nagyobb kiterjedésben igénybe venni.
H o g y akár a mi licentiatusainkat, akár a görög-kath. moralistákat illetőleg, a ,csuf-nevek' sem hi-ányzának, és nem is hiányzanak ; h o g y a „c z o n
dr á s p a p o k", és illetőleg a „p o p á n d dr u s o k " g ú n y -nevek divatoztak: ezek a különben tisztes, és
vég-szükséggé vált institutiókat nem érintik ; és csupán azt bizonyítják, h o g y Krisztus egyházának normá-lis helyezete itt-ott jöhetett, és jöhet abnormis állapotba i s : de az egészet tekintve mégis áll, h o g y ^ o r -tae inferi non praevalebunt.' Dr. Z e r i c h Tivadar, egyh. történet- és jogtanár Erdélyben.
Pásztorkodási tárgyalások.
X.
Esztergom , febr. 23. Főmagass. bibornok-érsekiink még mult évi Karácsonyhó 30-kán közié körlevél utján
pap-ságával a következő két kérdésnek a sz. szertartások gyüle-kezete általi megfejtetését: „An calix, cuius inauratio dunta-xat renovatur, possit a Sacerdote, ordine episcopali non insi-gnito, simpliciter sine unctione benedici, vei in hoc quoque ca-su ad Episcopum perferri, et ab hoc cum unctione benedici de-beat?" A gyülekezet igy felelt, 1857. Pünkösdhó 9-kén :
„Non posse, sed debere calicem deferri ad Episcopum, et cum unctione chrismatis benedici." A másik kérdés ez volt : „An in urbibus, in quibus frequenter funduntur campanae, simul a residentia Episcopi longius remotae sunt, aliquis ex Dignita-riis Capituli, vei Praelatis deputari possit ad novas campanas sine unctione benedicendas ?" A válasz ez : „Omnes illas cam-panas, quae vei in Ecclesiis collocantur, vei licet extra Eccle"
siam sitae sint, tarnen pro sacris etiam functionibus pulsantur, non aliis ritu , forma et cerimoniis esse benedicendas , quam iis, quae praeseripta reperiuntur in Pontiücali Romano, tit-,De benedictione signi, vei campanae'; ac proinde earum bene-dictionem ab Episcopo, et quidem cum sacra unctione pera-gendam esse." X I .
(Az osztályonkinti húsvéti gyónásról.) Midőn Jézus a Grenezareth tava mellett Pétert apostolául meghivá, azt mond-ta neki, mint halásznak : „Mosmond-tantól fogva már nem halakat, hanem embereket fogsz." Üdvözítőnk e szavai nem csak Péter-re, de apostoltársaira, s ezek törvényes utódai-, a püspökök- és lelkipásztorokra is alkalmazhatók. Valóban, ha a lelkipász-tornak valamelly különös foglalkozása a halászathoz hasonlít, ugy az bizonyosan a gyóntatás , inkább még, mint az igének hirdetése : mert habár az Isten igéjének hirdetője kiveti is a há-lót a lelkek megfogására, még kérdés, valljon nem üresen fog-ja-e hálóját a vízből kivonni. A gyóntatás tehát kiegészítő része, ugy szólván, eredménye a mysticus halászatnak : a lel-kek ugyanis, mellyek a gyóntató-székhez önkényt közelednek, megfogództak már, a hálóba kerültek : nem a végett ugyan, hogy a hálóba került halak sorsára jussanak, hanem inkább, hogy a ragadozó állatoktól megmentessenek. Illy természetű eme háló; illy jótékony, védő és biztosító az anyaszentegyház-nak Krisztus által alapított emez intézménye, a szent gyónás ! Es valóban, fájdalom látni, mint kerülik számtalanok a ker.
katholikusok közül a gyóntató-széket ! Nem ritkák az illy vész-madarak városhelyütt, de már mutatkoznak falukon is. A gyó-nás elmaradása a lelkiismeret elaltatását szüli : ez pedig megátalkodottságot, s mindennemű bünt és testi-lelki szeren-csétlenséget ; a megátalkodottság végső penitencziátlanságot, ez pedig örök kárhozatot von maga után.
Azért a rá bizott lelkek üdvéről felelős lelkipásztornak minden eszközt és módot meg kell ragadnia s fölhasználnia, hogy hivei mind, egytől-egyig, évenkint ha nem is többször, legalább egyszer, és pedig Húsvét táján középülődésre meg-gyónjanak , és az Oltári-szentséget magukhoz vegyék.
Illy eszköznek én többek közt az osztályonkinti gyónta-tást ismerem ; vagyis azon eljárást, miszerint férfiak, nők, nő-telenek, hajadonok, szolgák, szolgálóleányok, gyermekek külön gyónjanak meg. A melly osztály számosabb, azt ismét több csapatra lehet felosztani. Én legalább ez eljárásnak igen üd-vös voltát és jeles czélszerüségét tapasztaltam, mit alább el is mondandok.
Az e nemű gyóntatásról volt ugyan e lapokban ugyan-csak t. szerk. ur előbbi szerkesztősége alatt régen szó : hol pro et contra vitatkoztak e tárgy fölött. Nem emlékszem ugyan már tisztán, mellyik oldalra dőlt el a kérdés ; azonban ugy rémlik előttem, mintha az ellenzék azon okkal is harczolt vol-na, miszerint azon időpontot előre meghatározni nem lehet, midőn a bűnös szivét a bűnbánat érzete különösen érinti : melly időpont pedig a bűnös életének legszerencsésebb percze,
sen-H 1 5 7
nélfogva különös tekintetet erdeme]. Szerintem azonban e védők többet látszik bizonyitani, mint a mennyit vele bizo-nyítani akarnak. Igy növendék-papjainknak, meg iskolatanon-czainknak sem lehetne soha megszabni a havonkinti gyónás idejét, óráját ; sőt ekkép a húsvéti gyónás idejének egyházi-lag történt meghatározása is a kényszer némi szinezetét visel-né magán. Szerintem az engedelmesség, ezen, az Isten által olly igen kedvelt erény is sokat tesz valamelly erkölcsös tett
• értékesítésére. Bizonyára legértékesebb imádság az, melly az imádkozónak legnagyobb küzdelmébe kerül. Ellenben van-nak igen fontos okaim, mellyek a bizonyos időre határozott osztályonkinti gyónást ajánlatossá teszik, mind a lelkipásztor könnyebbsége, mind a hivek lelki üdve érdekében.
Falusi plébániákon, hol a lelkipásztor segéd nélkül egymaga működik, a hivek nagyobbára vasár- és
ünnepnapon-kint, vagy épen zöld-csütörtökön szoktak nagyobb csoportok-ban összetódulni a szent gyónáshoz : rendszerint jóval az első harangszó után , sokszor olly nagy számmal egyszerre, hogy mindnyáját meggyóntatni az isteni-tiszteletnek tetemes elha-lasztása, s a hivek megvárakoztatása nélkül lehetetlen ; miből nem kis zavar és rendetlenség támad, s miatta többen az iste-ni-tiszteletről is elmaradnak. Nem egyszer valék szemtanuja az illy alkalommal fölmerült botrányoknak, lökdösődésnek ; és tu-dok esetet, midőn a tolakodók a gyóntató-széket a benne ülő lelki-atyával együtt mozgóvá tették. Nem használt ellenében semmi intés, semmi kérelem a lelkipásztor részéről, hanem az egyházfinak kellett a gyónók sorompója előtt őrt állania. Vé-gül is megrövidülvén az idő, több gyónónak vissza kellett lép-ni, s gyónását más időre halasztani. Még pedig a legszeré-nyebbek" és buzgóbbaknak kellett ismét és ismét visszavonul-niok. Mindeme rendetlenségek- és botrányoknak eleje vétet-nék az osztályonkinti gyóntatás által.
Ehhez j á r u l , hogy némelly hanyagabbak gyónásukat napról-napra halasztják, mignem az utoljára végkép el is ma-rad Az illyen, sem nem meleg, sem nem hideg keresztényeknek igen alkalmas ösztönül szolgál az osztályonkinti gyóntatás.
A gyónó-czédulák ki szoktak ugyan a húsvéti gyónás alkalmá-val pro forma osztogattatni ; de ezeknek alig van már most egyéb rendeltetésűk, mint mutatóul szolgálni az imádságos könyvben : ha néhol beszedetnek is , mi pedig fájdalom ! nap-jainkban már vajmi ritka helyen történik, még a puszta besze-dés sem elegendő biztositék arra nézve, hogy az érdeklett, húsvéti gyónását valójában el is végezte-e ; mert illy gyónó-czédulára könnyű szert tenni, midőn valaki a másét hozza el, egy másik pedig a legrosszabb esetben is azzal mentheti ma-gát, hogy gyónó-czéduláját elvesztette ; és sem a lelkipásztor, sem senki a hivek közül meg nem tudja, hogy ez, vagy amaz húsvéti gyónását elmulasztotta : mi pedig az osztályonkinti gyónás alkalmával valamint a lelkipásztornak, ugy a hiveknek is azonnal föltűnnék.
Tagadhatatlan továbbá, miszerint tekintetbe véve a le-szegzett ülő helyzetet a gyóntató-székben, a télutói idő viszon-tagságait , a testet átjáró nedves hideget, mellyre a húsvéti gyónás ideje esik, a feszült figyelmet, mellyet a lelkipásztor gyóntatás közben kifejteni, s egyéb kellemetlenségeket, mely-lyeket tűrni kénytelen : a lelkipásztorkodás valamennyi fog-lalkozási közt a gyóntatás a legterhesebb. Szabad leend te-hát e nehéz foglalkozáson lehetőleg könnyíteni, s a terhet
osztályonkinti gyóntatás által felosztani, midőn a czél nem csak nem veszélyeztetik, de sőt hathatósan előmozdittatik.
A lelkipásztor könnyebbsége mellett ugyanis a hivek lelki üd-vét is sikeresben eszközli az osztályonkinti gyónás. Mert ez által alkalmat nyer a lelkipásztor a hivek külön osztályait a szent gyónásra különösen előkésziteni : a gyónást megelőző vasárnapon, vagy épen a gyónás napján is, kevéssel gyónás előtt beszédet, vagy rövid lelkipásztori intelmeket intézvén különösen azokhoz, kik a jövő héten át, vagy épen most gyón-ni fognak. E nemű felszólalások a külön osztályúak kötelmeit, a bűnök különös nemeit, a gyónáshozi rendes készülést, külö-nösen a lelkiismeret megvizsgálásának módját, a gyónásbani őszinteséget stb. tárgyazhatják : mi által a sz. gyónás az előre bocsátott oktatásokkal némi missio-alakot ölt magára ; s üdvös hatása el nem maradhat. De meg a gyóntatáshoz is jobban hozzákészülhet a lelkipásztor ; eleve elmélkedvén a bizonyos kornak, vagy állapotnak sajátlagos hibáiról, vétkeiről, fogyat-kozásairól, szükségeiről : minek következtében nem jövend a gyóntató-székben egykönnyen zavarba a szükségkép leendő kérdezősködés iránt ; jobban fogja tudni megválogatni a bű-nösöknek adandó intelmeket, és tanácsokat. Mi által a lelkek üdve is csak nyerhet.
Az osztályonkinti gyóntatás ezen előnyei, ellenben a kü-lön gyónás alkalmával tapasztalt, és fönebb ecsetelt rendetlen-ség, de meg a látott példa is arra birt, hogy az osztályonkin-ti gyóntatást plébániámban meghonosítsam. Senki sem hinné, milly könnyeden sikerült az. A hivek maguk is meg lőnek győződve az osztályonkinti gyónás mindenképi előnyeiről.
A dicső feltámadást megelőző húsvéti gyónás ideje alatt kis-ded plébániámban minden héten három-három napot szoktam kitűzni a szent gyónásra. Kezdem a férfiakon, folytatom az asszonyokon, aztán a legényeken, a leányzókon; végül a gyer-mekekre kerül a sor. Mindenik osztályt, a házasokat házszám, a nőtleneket és gyermekeket katechetikai névsorozat szerint, ismét három-három csapatba szoktam osztani : mi által egy-egy napra körül-belül 30 gyónó esik. A vasárnapot még nem is veszem mindenkor gyónó-napnak, hanem e végett rendesen hétköznapokat tűzök ki ; mit a hiveknek a megelőző vasárna-pon a szószékről tudtukra adok, és őket kellő készületre hi-vom föl. A gyóntatás napján reggeli 6 órakor a nagyjelentő-ségű cselekvényekre a nagy haranggal jelt adatok ; miután egy negyed óra múlva, ha a szükség ugy hozza magával, egy rövid intelmi szózat előrebocsátása után, a sz. gyónás meg-kezdődik. S mondhatom, alig találkozik néhány, ki a sz. gyó-násnak eme határozott idejét lelki üdvére fordítani elmulasz-taná. Az isteni-tisztelet végeztével áttekintem a lelkek össze-irását, és ebből, va'amint a kiosztott gyónó-czédulák számá-ból azonnal kitűnik , hányan , és kik nem végezték el gyóná-sukat. Kinek elmaradási helyes oka volt, a jövő alkalommal önkényt el szokott jönni, magát kimenteni, s a következő csa-pattali gyónhatásra engedelmet kérni ; a hanyagokat és ren-detleneket kérdőre szoktam venni : s büntetésül elég nekik, ha gyónásukat Húsvét utánra halasztóm. Ez eljárás mellett soha sem özönlik egy napra a gyónók fölöttébb nagy száma;
miért a lelkipásztor zavarba jöhetne, vagy a gyóntatást, hogy végezhesse, épen elhamarkodni lenne kénytelen : de meg a gyónók részéről is a legszebb rendben, minden tolakodás nél-kül , sőt középülődésre megy végbe a sz. gyónás. (Vége köv.)
— « 1 5 8
Tapasztalatok a világegyház terén.
V.
O l a s z o r s z á g b ó l , februárban, 1859.
A mult év véghónapjaiban alkalmam volt hosszabb ideig tartózkodni Piemontban. Ez utam kellemes voltát nevelte még azon körülmény is , hogy nem valék egy helyhez Jíötve : ha-nem Francziaországból, a boldogtalan emlékű Avignonon, és a troubadorok olajfákkal ékes hazáján, a Provence-on keresz-tül Nizzába utazván , a paradicsomi szépségű Riviera di po-nente-től kezdve, a Mont-Cenisen tul Sabaudia véghatáraig, és ismét a Simplon- és Val di Condo-tól kezdve Turin- és Genu-áig bejárhattam e gyönyörű, s természeti szépségekben párat-lan országot. Meglátogattam minden egyes tartományt: a niz-zai s genuai grófságot, a sabaudiai, montferrati, s piemonti herczegségeket ; mindenütt annyi időt töltvén , mennyi elég-séges , nem csak a gyönyörű természet ritka nagyszerűségé-nek csudálására , de a nép életmódja-, szokásai- , s vélemé-nyeinek is megismerésére. Megvallom, mikép e kicsiny, és mégis világrendező nagyhatalommá feltörekvő ország, többszö-rös oknál fogva különösen leköté figyelmemet ; s azért minden időmet tapasztalati észlelésre forditottam : hogy e szerencsés alkalomból annyi szellemi hasznot húzhassak, mennyit kettős minőségemben , mint szorgalmas utazó . és mint pap húznom lehetett. E sorokban nyújtom a szives olvasónak ottani tapasz-talatim rajzát. Ha bennök mégis csak kevés vigasztaló foglal-tatik , ennek nem én vagyok az oka. Tapasztalást nem lehet mondva csinálni : ezt az életből, a tényekből kell meríteni, s hogy tökéletes és valódi legyen a tapasztalat füzére : az útba eső anemone-t és colchicumot épen ugy le kell szakítani, mint a rózsát, vagy liliomot. Tényeket állítok elő : beszéljenek ezek helyettem. Sokkal érthetőbben fognak azok szólani, mint sem én tehetném. Egynémelly dolog talán hihetetlennek is fog látszani : én azonban a mai civilisatiora hivatkozom, melly ha-ladási utján föltartóztatlanul siet előre. Nem ismer semmi gá-tot, semmi akadályt ; hanem az Istenségnek két attribútumát, a mindenhatóságot és mindentudást maga számára követelvén, a lehetetlenség határain is tu! teszi magát. Korunk, melly a természet nyers erőit anyagi hasznaira olly bámulatos ügyes-séggel tudja kényszeríteni, azt hiszi, hogy a szellemnek örök korlátait is ledöntheti, s nem retteg semmi veszélytől ; nem ijed azon örvénytől sem vissza, melly az anyagnak megkisér-lett szellemisítése által, minden pillanatban végveszélylyel fe-nyegeti. Korunk eme rettenthetlen önbizalmából talán magya-rázható sok , mi, mint történeti tény, e sorokban fölhozatik.
Kettő a z , mi a novarai vereségből eszméletre még alig tért Sardiniát különösen jellemzi, s ez: az alkotmányosságból kifejlett szabadsági utópiák kergetése , és a katholicismusnak izent háború; melly utóbbi, a kétségbeesés fegyvereivel, szü-net nélkül folytattatik épen azon párt által, melly a szabadság zászlaját lobogtatja, s az emberi-nem boldogítása utáni tö-rekvésekkel fönnen kérkedik. Azonban milly természetű ezen fitogtatott jóakarat, azt már ez egyből is láthatni, hogy elő-menetelének egyedüli akadályaul a katholicismust tartja. „Jam pridem vera rerum nomina amisimus", mondja Sallust. E mondatot igazabban soha sem lehetett alkalmazni, mint a je-lenkori szard viszonyokra. A constitutionalismus sokak előtt egy jelentésű a rakonczátlansággal ; szabadság a libertinis-mussal ; a vallási türelem a hitetlenséggel ; a cultus szabadsága
a katholicismus kiirtásával.Ez utóbbinak megsemmisítése az,mi-re a nagyhatalmassági vágygyal puffadásig fölfuvalkodott párt végeredményben törekszik. Az itteni, annyira kikiáltott sza-badságról csak az szerezhet helyes fogalmakat, ki a körülmé-nyek és tékörülmé-nyek helybeni nyugodt észlelése-, és érdemök sze-rinti méltatásából hideg lélekkel vonhat következtetéseket.
Szabad az Istent káromolni, a katholicismust gúnyolni, az egyház férfiait rágalmazni, s a pápát szidalmazni. Ezt mi-nél szemtelenebb módon teszi valaki, annál kedvesebb szolgá-latot tesz a szabadelvűeknek, radikáloknak, és az „italianissi-mi" párthoz tartozóknak. Ellenben a kath. egyház érdekeit ne merje védelmezni senki : mert ha történetesen a kormány nem talál repressaliákra semmi jogczimet, a magánbosszu bizo-nyosan eléri a vakmerő hitbajnokot. A romai udvar évek óta reclamált az egyház jogainak csorbítása, az egyház vagyoná-nak elrablása, és ezen istentelen káromlások ellen : de ha a két első a ministerium politikai elvéhez tartozott, az utolsót illetőleg a sajnálkozó képmutatáson, hajótörést szenvedett egy-házunk fejének minden igyekezete: a kormánynak nem volt elég hatalma, vagy akaratja, a piemonti szabad sajtó képzele-tet fölülhaladó istentelenségének gátot vetni.—Ugy hiszem, nem lesz érdektelen, némelly adatok felhozása. A ,Buona no-vella' valdensi eretnek-lap tagadja a pápa egyházkormányza-ti jogát ; az ,Unione' Krisztus Jézus Istenségét. A ,1a Ragio-ne'pedig, mellynek szerkesztője egy hitehagyott, és nevét ,Ausonio Franchi-', szabad olaszra megváltoztató pap, tagadta az Isten létét. Nemde érdekes fokozat! Ez utóbbi, hála a meg-tagadott Istennek, mult őszszel megszűnt. A többi lapok kö-zül egynémellyiknek czikkeit csak borzadással lehet olvasni.
Az ember kétkedik szeme világában : káprázatnak véli amaz undok kifejezéseket, mellyek ott előfordulnak ; s ama kárho-zatos, és minden keresztény morált lábbal tapadó tanokat^
mellyek ott terjesztetnek. E hihetetlen dolgokat olvasván az ember, csudálkozva kérdezi önmagától : valljon milly elvekre van épitve azon állam fönmaradása, mellynek határai közt illy szentségtelen doctrinák fönnen hirdettetnek. Mutatványkép ide igtatunk néhányat. A ,1a Gazzetta delle Alpi' 1856-ik évi febr. 20-iki számában reményli, hogy : „ha Pianori elhi-bázta is Napoleont, majd fog találkozni ollyan, ki a czélt biz-tosabban eltalálja." Jun. 7-én pedig igy szól : ,,A szabadságot őszintén szerető, r o m l a t l a n , é s j ó e r k ö l c s ű emberek azok, kik gyilokkal akarnak segíteni a hazán." A ,1a Maga' ugyanezen év maj. 8-án gúnyolódva emiitvén a franczia csá-szárhoz intézett szerencsekivánatokat, vigasztalhatlan hangon panaszolkodik, és minden reményét csak a ,Signora Marianná'-ban helyezi. A ,1' Unione' jun. 23-án sajnálja, hogy : „a csá-szárnak s nápolyi királynak fejét még senki be nem törte." Az ,Italia e popolo' jun. 19-én, „szent eszköznek" nevezi a gyil-kot; a ,Gazz. del popolo' dec. 11-én „jogosnak czimezia nápo-lyi Agesilao Milano király-gyilkos merényét." Nehogy azon-ban azt higyje valaki, hogy 1856 óta a dolgok jobbra fordul-tak, s a piemonti sajtó a keresztény morál határai közé visz-szatért, álljanak itt némelly idézetek az 1858-ra megjelent ,Almanaco Nazionale'-ból, mellyet a ,Gazz. del popolo' kiadott.
Ez Almanach 27-ik lapján foglaltatik egy panegyricon Carlo Pisacanira ; a 46-ik lapon invectivák az apáczák és szerzete-sek ellen; a 71-ik lapon ez áll szóról szóra: „Agesilao Milano, s Bentivegna (gyilkosok) n a g y n e v e i t a n e m e s l e l
-—«+» 1 5 9 t i "
k e k könyvébe följegyzendi a történet." 74-ik lapon: „Italia népei ! hajoljatok meg Agesilao Milano s Bentivegna előtt, és csókolva imádjátok e k é t s z e n t e t . " 75-ik lapon beszélvén az „ex voto" kápolnáról, melly a nápolyi király szerencsés menekülése alkalmából a bold. sz. Mária tiszteletére emelte-tett, igy folytatja istentelen szavait : „Eljön az idő, mellyben e kápolnába vitetnek s z e n t A g e s i l a o M i l a n o r e l i -q u i á i . " Igy irnak e világboldogitók. Az ember legfőbb javát, a vallást, merik szentségtelen kezeikkel a legundokabb me-rényletekkel összeköttetésbe hozni. Ördögi rosszaságukban ki-gúnyolják az erényt, és a gonoszság cultusát hirdetik ama sze-rencsétleneknek, kik tudatlanság-, vagy túlfeszített honszere-tetből kerültek embervértől párolgó kezeik közé. E sajtó jós-tehetséggel is birt: a nápolyi király ellen intézett merényletet megjósolta a ,Gazz. del popolo', mondván: „Jó lesz, ha minél előbb canonisaltatja magát ; későbben talán már késő lesz."
Es csudák csudája ! e radicalis organumnak két legmérge-sebb irója, a hon atyái közt ült a kamarákban. — Egyébiránt
Es csudák csudája ! e radicalis organumnak két legmérge-sebb irója, a hon atyái közt ült a kamarákban. — Egyébiránt