• Nem Talált Eredményt

EGYHÀZI TUDÓSÍTÁSOK

In document Religio, 1859. 1. félév (Pldal 143-149)

O es. kir. Apostoli Fölsége febr. 8-án kelt legfelsőbb határozatá-nál f o g v a , K i i z m i c s Dániel cisteroi-rendü áldozárt, és sz.-gothárdi plebános-helyettest, az egyház és állam i r á n y á b a n szerzett kitűnő ér-demeinek elismeréséül, a Ferencz-József-rend kiskeresztjével méltóz-t a méltóz-t o méltóz-t méltóz-t legkegyelmesebben földíszíméltóz-teni. ( W . Z.)

P e s t , febr. 24. Igéretünkhez képest a főmagass. zá-grábi bibornok-érsek körleveléből némellyek szószerinti idézé-sét annál czélirányosabbnak tartjuk, mivel a tárgy fontosságán kivül, melly a főpásztori iratban fejtegettetik , a styl szépsé-ge is sajátságos erőt és bájt kölcsönös az előadásnak , mellyet nem akarunk forditás által gyengiteni. Előrebocsátván a fő-pásztor a kereszténység üdvös hatását a megromlott világ- és polgári társaságra , a vallásosság jelen állapotát, valamennyi világrészek fölött szemlét tartva, a leghitelesebb tudósítások után vázolja ; de kérdi : „Quaeritur iam, num haec eius in melius conversio tanti possit aestimari, ut omnem ulteriorem

*

* 1 4 0 h — sollicitudinem missam facere debeamus ? I d , mea quidem

sententia, tam parum obtinet, ut praesens religionis status ampliorem etiam, quam unquam ante, bonorum deposcat contentionem. Quippe quae hucdum consideravimus , potissi-mum ad e x t e r n a s religionis, Ecclesiaeque correlationes per-tinent. Sed vero maximum religionis robur , salubritas et glo-ria in eius ad m o r e s fidelium efficacia sunt posita... Tum primum (religio) vere florere dici potest, si in sequacibus

suis insignem operetur vitae sanctimoniam. Et sane in hoc potissimum Ecclesia christiana reponebat triumphos suos,

pa-rum de cunctis exteris adjunctis sollicita ; quod quidem tam certum est atque indubitatum , ut etiam gloriaretur in per-secutionibus suis, nec ullam calamitatem nimis gravem reputa-ret , modo lidelibus suis intégra constareputa-ret lîdes , et intemera-ta innocentia viintemera-tae. Jam vero, si hoc sub obtutu expendamus

tempóra nostra, quam tristis se oculis nostris sistit imago....

Imago sane, quae vix aliquam amplius priscae christianae per-fectionis exhibet speciem. Yel an quis negare ausit, nunquam copiosiora, nunquam acutiora, nunquam magis venenifera in religionem iacta fuisse tela, quam iaciantur hodie; idque non per gentiles et iniîdeles, ut prioribus temporibus, sed per eos, qui sacro regenerationis fonte abluti, ipsi se christianos au-dent compellare ? An quis negare ausit, nunquam plures fuisse in Ecclesia a fidei integritate defectiones, secessiones in partes, nunquam magis cum puritate fidei, ac invicem etiam

pugnantia doctrinae morumque placita, nunquam maiorem se-ctariorum nubem ; quorum quidem nonnulli, etsi nomen ad-huc retineant christianum, tam procul tamen absunt a spiritu revelatae per Salvatorem veritatis, ut omnino huic potius

illu-dere , quam semet subjicere velle videantur. An ausit quis in-ficiari, ingentem actu in populis christianis grassari morum depravationem ? Qui id negare praesumeret, inspiciat refertos undique malefactoribus carceres ; perlustret criminalium iudi-ciorum scrinia ; computet illegitimarum prolium cohortes ; vi-deat, quot quantive sint in maioribus cumprimis urbibus, qui nunquam fere in Sacramentis, raro in divino cultu capiunt partem, quive dempto nomine, vix quidquam amplius in se

exhibent christiani moris , christianae virtutis ? An non salu-berrimae Ecclesiae leges passim et publice violantur, immo

petulanter vellicantur, sannisque et irrisionibus lacessuntur?

An non ipsos iam rurales populos huius pestiferae corruptio-nis invadere coepit contagio ? An non apud hos quoque , de neglectu divini cultus, de execrandis blasphemiis , deque va-riis plane lasciviae generibus, in dies multiplicantur querelae Pastorum , de spirituali fidelium suorum bono sollicitorum ?"

S kimutatva , mikép az óriási előhaladást tevő ipar, és fényű-zés mellett (melly az erkölcsileg párhuzamosan nem haladó em-berre nézve csak a visszaélés eszközeit szaporítja) , e romlott-ság nem szűnni fog, hanem inkább növekedni, ha a vallás ér-telem- és szivképző befolyása nem tétetik hatályosabbá : a baj-nak czélszerü orvo solhatása végett, először is anbaj-nak okát nyo-mozza. S ez, a kor szelleme által hatalmasabbá tett testi ki-vánságnak , birvágynak , s az élet kevélységének, a családi kör- és társaság-, közvélemény- és irodalomban, az egész mai miveltség irányában nyilvánuló uralkodása : melly megrontja az ifjúságot, megmérgezi a már csupán pénzért kötött házassági szövetségeket, és azt eszközli, hogy a férfikort valaha megtisz-telő hasznos munkásság helyett, az élvezetvágy, és játékdüh,

pénzsovár nyerészkedés, börzejáték, és uzsora legyen legtöb-bek foglalkozása, czélja, s boldogsága; az ezen, Isten- és örök életről megfeledkező életmódhoz alkalmazván nézeteiket az ember rendeltetése, és társadalmi jóllét felől is. Az érzé-kiség szolgálatába szegődött nagy reményű fiatalt, „surculum familiae egregie de re publica meritae," irva le, kérdi a kör-levél : „quid is , amabo , absolutis studiis suis , auspicatoque haereditario gentis suae possessorio, agere instituet? . . . Si aliquem secum e studiorum palaestra adtulit literarum amo-rem : his quidem partem vitae suae porro consecrabit ; sed cuius haec studia erunt generis ? sine dubio alendae sensuali-tati consecrata. Sin vero nullum habeat literarum aut artium liberalium gustum, quid aget? Quid aliud, quam ut obeat circumvicina castella, in quibus regnat sensualis iucunditas ? ut studiose perquirat lusus , saltus , commessationes ; perse-quatur feras coeca cum passione, magnam paternae substan-tiae partem in equos , currus , crepundia nullius valoris pro-fundat? Quid vero aget pro sanctissimis religionis finibus ? quid pro patria ? quid ad sublevandam hominum cum egesta-te colluctantium calamitaegesta-tem ? quid pro gloria familiae suae ? quid ad solamen matris suae ? quid tandem , ut suum eiFor-met characterem, seque vera laude dignum efficiat ? ... Imagi-nemur iam nobis urbem, aut integram plane nationem , cuius potior pars juvenis huius aut il Ii similium sectetur sentiendi, agendique rationem : an non eam in tristem characteris vili-tatem decidisse arbitrabiinur ?" Hozzá járul a testiség hatal-ma ; melly : „nostris, proh dolor ! temporibus formidabilem rursus consecuta est potentiam....et quidem in gradu vix ante-hac noto ...Dominatur in literatura ; quam maiori paene in par-te suis mancipavit servitiis . . . Dominatur ín spliaera libera-lium artium, in tantum quidem , ut nobilissimae eius species , uti pictura et sculptura, ei turpi persaepe subjectione an-cillentur. Dominatur in theatris, quae quidem et in praesen-tia non erubescit mundus scholam morum appellare, sed quae, re vera, unice paene sensualitatis stipendiis sustentantur. In ipsum adeo irrepere ausa est religionis sanctuarium " És az utálatos pénzszomj ; melly még az állatiságnál is leebb ala-csonyítja az embert, mivel őt a lelketlen anyagnak imádására készteti. „Sensualitas eum ad bruti animalis, auri Cupido ad materiae deprimit conditionem. Reapse homo auri mancipium effectus , vix quidquam amplius retinet, quod divinae suae ori-ginis, sublimisque destinationis praeferat speciem. Nil tali ho-mini amplius sanctum, nil contentione, studio aut venera-tione dignum apparet, nisi quod ad sphaeram abominabi-lis huius pertineat servitutis ; nil contra turpe, nil satis vile et abjectum, quod ad bunc scopum quoquo-modo pos-sit conducere...." Innen a játékdüh ; és a szerencsétlen játé-kosok kétségbeesése : „quia amisit, quod solum adorabat mi-men, nec amplius se vivere posse existimat." Innen az is , mi korunkat olly rutul bélyegzi : „ut matrimonia non mentis, cor-disque dotum aestimio, non ex genuino partium con-trahentium alFectu, sed irreflexe ad haec, nec ulla habita ae-tatis , indolis , convenientiac ratione , unice e pecuniariis re-spectibus ineantur..." És a testvéri viszályok ! „Focus amo-ris, cui omnes filii familias suum debent, originem, cor quippe paternum , vix cessavit pulsare, et iam opum sitis fratrum, adusque naturali affectu iunctorum, corda dissociât... In vi-cém , ut super tumulo paterno iunctim pias fundant lacrymas,

M 1 4 I I*—

eodem filiali amore animati, adstant avidi haereditatis parti-tioni, mutuis invicem lacessentes praetensionibus, sicque ma-nifestum praebentes documentum se pari habendi cupidine esse fascinatos. Nee raro est videre fratres, qui heri iunctim lacry-mabundi comitabantur communis suae matris exuvias , hodie coram tribunalibus de liaereditate mutuas inter execrationes decertare. E t quoties vidimus impium filium patris mortem avide expectantem, u t suam quantocius exsatiare possit aeris cupedinem? Sed eum plane etiam adtingere solet perversita-tis gradum haec cupiditaperversita-tis pesperversita-tis, ut dum id suis rationibus congruere iudicat. nil pensi ducat, in obversum divinae , na-turalisque legis, ac in contrarium finis matrimonii, humani generis intercipere propagationem." Innen az elégületlenség sorsával, a nagyravágyás , irigy túltenni akarás , communisti-cus vágyak ; mind olly szomorú jelenségek, mellyeknél fogva mondhatni, mikép : „negari non potest, hoc cupiditatis genus nunquam maiori in mensura christianos populos fuisse depo-pulatum, quam depopuletur his temporibus nostris ; ut adeo nova etiam , nec unquam antehac audita eius genera recentis-sime sint prognata. Vei est ne aliquando auditum, integros ex-stitisse hominum coetus , q u i , ut liodie fit, unice ex iniquis vivant capitalium suorum censibus? item coetus, qui jugiter circumdent argentarias mensas, lucris inhiantes, nec quidquam pensi ducentes , excusis falsis rumoribus, aliisque abominandis artibus in suos abuti fines..." Igy azután az élet kevélysége sem maradhat el ; melly szintúgy nem tud hódolni a törvény-nek , és engedelmeskedni, ha alárendeltetésben van, mint pa-rancsolni, ha hatalomra jutott. „Hinc connatum quodammodo superbiae est odium omnis auctoritatis, indeque repetenda diűlcultas regendi societateui, q u a m d a e m o n superbiae inces-s e r i t . . . . Quemadmodum autem eoinces-s , qui inces-subeinces-sinces-se debent, di-scolos reddit et refractarios : ita eos, qui praesunt, duros fa-cit, ac paene intolerabiles. Hinc e s t , quod superbia ineptos reddat homines ad regendum alios : in re publica, in familia, in omni societate producit i d , quod ipsius quodammodo

natu-ram constituit, producit tyrannidem." Mindezekre nézve a fő-pásztori körlevél szivből szakadt panaszra talál okot : „Si iam de nostris in specie quaeratur temporibus , confiteri, proh do-lor ! cogimur e a , obtutu pestis huius, nequaquam meliori esse loco posita, quam fuerint tempóra praecedentium saeculorum.

Immo, si tota edicenda sit Veritas , fateamur oportet, hoc ma-lum eum aevo nostro attigisse gradum, ut ultra vix procedere posse videatur." Az ezt bebizonyító szép és megható sorokat kénytelenittetünk elhagyni, hogy az a nélkül is több helyet, mint a mennyivel itt rendelkezhetünk , igénylő jelen kivona-tot bevégezhessük. A főmagass. bibornok-érsek az előadott baj gyógyszeréül (mellyet a korszellem örökké csak a törvé-nyek és intézmétörvé-nyek változtatásában keres , holott az egyéni reformban kellene keresnie), a vallásosságot mutatja ki ; s fő-leg a papságra nézve a buzgó tanitást, az isteni-szolgálat épü-letes végzését, a szentségek kiszolgáltatását, és a jó példát a j á n l j a , sürgeti, s köti szivére mindenkinek. Magas gondolat rejlik ama szókban, mellyekkel a prédikálás erejét emeli ki ; s az Isten igéjének kétélű fegyverét nem, vagy hanyagul hasz-nálókra rémitő felelet terhét háritja ! „Detur malevolis rei pu-blicae perversoribus facultas, septimo quovis d i e , homines ad suas conciones congregandi : et videbimus , quanto studio, quantoque cum effectu, hac concessione in pessimos suos fines

sint abusuri... E n civitatem sanctam Dei, en propugnaculum salutis, quocum stat vei cadit morum probitas, virtus, et pro-speritás humana ! E n quomodo impetitur infestis inimicorum suorum armis ; armis omnis generis longe lateque dominantis cupiditatis ! En novas in dies adventantes hostium phalanges ! Jam turres eius magna in parte collapsae sunt ; muri ipsius, quorum custodia nostrae est crédita fidei, vacillant, et gran-dem minantur ruinam. Intendamus igitur vires nostras in de-fensionem huius, nobis commissi munimenti, quo quidem pre-tiosius non habet humánum genus. Manus Domini necdum est abbreviata, potest ea ex ipsis lapidibus suscitare filios Abrahae ; potest, qui dominus est exercituum , qui saepe iam deposuit potentes de sede, et exaltavit humiles , nobis etiam dare vietoriam.... Quam quidem , si aspirante ipsius numine reportaverimus : erit nobis gloria coram omnibus bonis, erit dulcis exultatio expleti officii, erit beata pax conscientiae in gaudio Spiritus. Sin autem in inscrutabili divinorum consilio-rum codice scriptum est, ut succumbamus et transferatur a nobis regnum, deturque nationi, meliorem eius fructus ope-raturae : tum quoque laus erit coram Salvatore , matre eius immaculata virgine , angelis Dei et omnibus sanctis eius, eo quod signare perrexerimus praeclaram causam non sudore tan-tum , sed et sangvine nostro ; quodque caput rei est, obtinget nobis laurea ilia aeterni viroris , quam promisit, qui potens est, bonis et fidelibus servis suis."

Pest, febr. 25.A Kölnben megjelenő művészeti lap, Organ für christliche Kunst' febr. 15-iki számában ujolag szóba hozza a kassai templomnak milly stylben leendő megujittatását; és ki-fogásokat tesz. A szerkesztő komolyan tiltakozik (44. 1.) minden olly föltevés ellen, mintha őt a fölvett czikkek és bírálatok közlé-sében egyéb vezérelné, mint az ügyszeretet, és az őszinte vágy, az ujolag virágzásnak indult, főleg középkori ker. művészetet előmozdítva, ezzel a kath. egyháznak is jó szolgálatot tenni. S mi nem kételkedünk szavaiban. Hogy o t t , a hol elvekről van szó, mint minden tudomány- és művészetben, merő szívesség-ből nem lehet concessiókat tenni, világos. A szigorú bár, de igazságos bírálat csak olly nagy jótétemény itt is az illetőkre nézve, mint a komolyabb tudományok körében : s azt méltányol-ni tudméltányol-ni nem kisebb érdem az okulóra, mint a figyelmeztetés a tanítóra nézve ; annál is inkább, minthogy ez szintolly há-ládatlan, és gyűlölséget magára vonó munka szokott itt is, mint mindenütt lenni. Mi elegendőnek tartva egy, egész honunkat közelről érdeklő dologban az illetők figyelmét akkép fölébresz-teni, hogy senki se tarthassa magát sértettnek, a kérdés eldön-tését azokra bizzuk, kiknek az efféle vizsgálatok, szakukhoz tartoznak. Ebben birák nem lehetünk ; pártot képezni pedig nem akarunk. Azért a ,Religio'-ba több, e vitára vonatkozó czikket, nem is fogunk fölvenni ; hanem annál sürgetőbben kérjük a vitatkozó feleket, hogy önigazolásukat mindig kom-petens forum' elé vigyék : már azután akár az ,Organ'-t, akár más művészeti lapot választanak e czélra, mindegy ; mert hogy lapunk e czélra nem alkalmas tér, mindenki bevallja, ki az építészetet a theologiától megkülönböztetni képes.

K a l o c s a , február 16-án. Mult vasárnap (Septuage-sima előtt) nálunk , mint másutt is megtartatott a bold. Szűz sz. szivéről nevezett társulat főünnepe, rendkívüli részvéttel.

A jó Isten, a kellemes idővel is kedvezett. Már előtte való délután, ugy a nap reggelén, a gyónó-székek mind el voltak

- 142 ««-—

foglalva ; s az áldoztatás huzamosan tartott. Az ünnepélyes sz.

misét ft. Kovács József apát és kanonok ur tartotta. A társa-ság szépen terjed : mint a ft. plébános úrtól tudom , jelenleg nyolcz ezerre megy a város- és pusztákon levő tagok száma.

Szép példával mentek elő a mester-képezde növendékei is, kik magukat a végzett sz. mise után mind a társaságba fölvétetni kérték. Vigasztalás az minden szivnek, hogy a hit emelkedik, és az Isten anyjának tisztelete terjed. Legyen Isten áldása mind-azok buzgó törekvésén , kik illy sz. dologban szóval, tollal tevékenységgel, áldozattal fáradnak. — Olvastuk a ,Religio' 9-, 12-, és 13-ik számában a deák nyelv körül közlött czikke-ket. Jeles a jó törekvés, egy érzékeny hiányon segitni akarni.

Annyi igaz, hogy a hiány megvan ; még pedig uj hiány : szár-mazásából oka is értetik. Mi a dolgon bár keveset segíthetünk, de illő alázattal valamit elmondunk. Köztudomásu dolog, hogy e hiány elhárítására valami történt, és történik. Mondjuk el azt, a mi itt-ott történik : abból azután azt is megérti az em-ber, hogy mit lehetne még tenni. Nem egy gondolathoz ragadt a bölcseség -, minden helyen van valami, a mi követésre méltó.

Tiszteljük mindenütt a fönál'ó jó igyekezetet : nekünk ked-venoz eszméink nincsenek ; legalább azok rovására a fönálló rendszabályokat háttérbe szorítani semmikép sem akarjuk.

Szavainknak különös súlyt tulajdonítani épen nem kívánunk ; de nem is kívánhatunk. Illy dologban úgyis van, a ki határoz, kinek mi magunk is, a növendék pedig minden alkudozás nél-kül tartozik magát alávetni. Csak azt mondjuk el, mint megy nálunk a dolog. Az aligazgató deák-nyelvtanár, hetenkint ád két órát: kedden, csütörtökön tizenegy órától három negyed tizenkettőig. A növendék-szám két felekezetre van osztva : kezdők- és haladókra. A szabályok ismételésén kivül, van egyik nyelvből másikra fordítás is ; és adatik föl bizonyos , az életben előforduló levélbeli dolgozatok iránt is tájékozás. Az elöljárók az előforduló érintkezésben a deák nyelvet használ-ják. A növendékek kötelessége, deák nyelven társalkodni. A

deák nyelvből megvan félévenkint a próbatét. Az idősbektől az ifjabbak, a jobb deákoktól a gyengébbek tanulnak ; ott van a szótár is. A tapasztalás nyomán gyakran azon örömet oszt-juk , hogy a ki kezdetben , a nyelvbeli szabályokkal betöltött

száját alig tudta deák szóra fölnyitni, ha ebbeli kötelességének, a deák nyelven való szólásban hiven megfelelt, később becsü-letesen elbeszél. Attól soha sem félünk, hogy elfeledik a ma-gyar szót ; legalább tapasztaltuk, hogy midőn szünnapokra mentek, soha sem volt panasz , mintha nem tudtak volna ott-hon szóba ereszkedni ; szünnapok után azt vettük inkább ész-re , hogy a deák szó nem megy olly folyton. Hogy pedig a helyes-irás szabályai szerint is tudjanak írni, s gondolataikat minden életre való nyelven föltenni, több alkalom által segit-tetnek. Igy a tanárok szoktak, tantárgyukhoz mért írásbeli dolgozatokat deákul, és alkalmilag magyarul is kiadni, s a be-adottakat szórói-szóra átjavítani: mi nálunk annál könnyebben megy, mivel az elöljárók tanárok is egyszersmind. Az elmélkedések naponkinti följegyzésében is helyes alkalom nyilik , hogy gondolataikat rendezni, s a rendezett gondola-tokat rövid kivonatba foglalni , és helyesen föltenni tanul-ják. Az elöljárók részéről e dologban sem hiányzik a kellő biztatás; és hála Istennek, találnak is a növendékekben, pá-lyiíjokhoz ugyan nagyon is megkívánt annyi docilitast, hogy fölérik észszel, miszerint az csak az ő javukra szolgál, ha

fő-pásztoruk akaratának, m i r e l é l e k b e n i s t a r t o z n a k , készséggel hódolva, iparkodnak a kezdő nehézséget vas szor-galommal pótolni. Ők maguk belátják, hogy reájok nézve a beszéd általi folytonos gyakorlat igen is szükséges ; csak ugy, mint vala ránk nézve, kik e dolgot szinte csak igy kezdtük. S ha más országokban (hol, noha fönállnak a gyermek-seminariu-mok, mégis nem minden pap tud folyton deákul beszélni) szint-igy kezdenék, kevesebb baja volna a magyar utazó papnak.

De van abban bizonyos önmegtagadás is, és férfias lelkület, midőn némi nehézséggel, talán az álsz égyennel, talán más akadálylyal is küzdve, az egyház növendéke, édes anyjának nyelvén gyermeki szende tökéletlenséggel szól mindaddig, va-lamíg folyvást nem beszélhet. Ha nem mondjuk is egy pap-nak, de talán kimondhatjuk sok jeles férfiak után , hogy egy magyar kath. papnak deákul folyton nem tudni beszélni, szé-gyen ; és azt is szabad kérdeni : ha a növendék e nyelven nem beszélt, hol fogja e nyelv gyakorlatát magáévá tenni ? Mivégett mi lelkünk igaz meggyőződéséből tiszteljük mind-azon hírneves (köztük van a világhírű Collegium germanico-hungaricum is) intézetek szabályait, mellyekben a főpásztori akarat az e nyelvbeli szükséges gyakorlatra is ráadja a sanctiot ; s ha nem egyetlen, de igen is egyik hasznos, sőt szükséges, és igen gyakorlati eljárásnak látjuk, hogy a növeldének falai közt, mint az egyházi elet bölcsőjében, az egyház szent nyel-ve éljen, és ajakról ajakra zengjen. Különben mi minden egyéb jó eszközt is tisztelünk: főleg a bárhol fönálló rendelete-ket, mellyeket ignorálnunk nem szabad, és megtámadnunk er-kölcsileg nem lehet. Mi szeretjük a Grrigely-féle könyvet; de nem irtózunk más jó könyvektől sem : a mi egy czélra szolgál, azt azon egy oldalról nézzük, mellyben a czélhoz vág. Nálunk a görög nyelv ismételtetik ; a zsidó taníttatik, pedig nem for-mából, hanem arra mindenki köteleztetik : minthogy hypocri-tákat nevelni nincs szándék. Ha kell valamit előadni, méltó azt megkivánni, hogy tanulja is az illető. A felhozott, vala-mint egyéb nem kevésbbé érdekes bajokon a novitiatus segíthet:

a eyermek-semínarium segíteni fog. A novitiatus netalán fel-állítandó évére, tőlünk nehezen jut valakinek eszébe, utasitást kérni : annyit azonban bizonyosnak tartunk , miszerint ott egy másik gyökeresebb szükség,az egyházi élet szellemének hiänya?

fogja a napi rend legnagyobb részét igénybe venni ; azt pedig szinte kétségkivülinek liiszszük, hogy annak fölállításában nem az ajánlkozók kedve, hanem az egyház szüksége, és a

fogja a napi rend legnagyobb részét igénybe venni ; azt pedig szinte kétségkivülinek liiszszük, hogy annak fölállításában nem az ajánlkozók kedve, hanem az egyház szüksége, és a

In document Religio, 1859. 1. félév (Pldal 143-149)

Outline

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK