( J ó t é k o n y s á g . ) Ő cs. k i r . Fölsége. . F e r d i n a n d császár Bereg-Ugocsa megyében kebelezett, és a munkácsi görög-egyesült püspökséghez tartozó h á t m e g i g ö r ö g - k a t h . templom fólsegélésére 500 frtot austriai pénzbecsben kegyelmesen ajándékozni méltóz-t a méltóz-t o méltóz-t méltóz-t . Th. J .
V á c z , febr. 6-án. Ma újra váratlan, s annál meglepőbb alkalmunk volt, ama nagy és komoly gondolatokra fölhívó ta-pasztalati igazságról, keblünk borús érzelmei közt megemlé-kezni, miszerint: ,halni, közös sorsunk ; éltünk, muló füst, melly sokszor igen is sebesen, és véletlenül tovatűnik a zord halál gyászos szárnyain.' Még csak jelen iskolai év kezdetén is, milly benső elégültség-, és szépen viruló reménynyel emel-kedett keblünk , midőn ollykor figyelmes pillantásaink kedves egyházunk és szeretett megyénk testi s lelki erőben növekedő
reménysarjain, a létszámban is mindinkább gyarapodó derék papnövendékek sorain megakadtak ; s legkivált, ha a közelebb magasztos és szent czéljokat érendő, tizenkét utolsó évieket, mint az Ur segitő kegyelmével nem sokára leendő megannyi
lángbuzgalmu apostolt, a testvéri szeretet nemes lánczolatá-val egybefüzve láthattuk ! S ime a halál gyászos angyala édes reményeink áldásban viruló kertjébe ront, s a már-már kifa-kadó bimbók legtöbbet Ígérőjét, az erény és tudományok ma-gasztos terén lankadatlan szorgalom- és dicséretes kitartással haladó növendéket, az elöljáróságtól méltán kegyelt, és pálya-társaitól osztatlan szeretettel karolt i f j ú t , midőn a dus szent aratásra, keble hő vágya szerint néhány hó múlva kihívandó vala , gazdag reményekben élő édes szülőinek , és ismerősei-nek mély bánatára, egyházmegyénkismerősei-nek pedig érezhető vesz-teségére , az élők sorából kérlelhetlenül kiragadja ! Igen, teg-napi hajnali harangszó után , megkondult a lélekcsengetyü,
keservesen siró hangjával mintegy panaszkodva, hogy P r i-b i s János, 4-ed évi sz. hittanhallgató papnövendékünk , tar-tós , és keresztény megadás- és béketűréssel viselt betegsége után, jobblétre szenderült! A pesti központi papnöveldéből, folytonos gyengélkedése miatt, székhelyi intézetünkbe vissza-térve , egy ideig ugyan vidorabb egészségnek örvendett ; de, mint a szomorú következés mutatta, ez csak a naponkint ha-nyatló életerőnek végső fellobbanása volt. Ma, délután fél öt-kor püspökföveg alatti teljes egyházi segédlettel ment végbe a temetési szent szertartás ; mellyet a lakosság minden osztá-lyát dúsan képviselő gyászgyülekezet, a papnövendékek jeles énekkarának sikerült négyes bucsudala, s a mindenben föl-tűnő ildomos rend, egészen ünnepélyes- és meghatóvá tett.
A sírkertben, hova a jelenvoltak részvét- és fájdalomkönyek közt kisérék Istenben boldogultunkat, a szertartásos imák vé-geztével , újra szivhez szóló négyesre nyiltak a növendékpa-pok ajkai; a jól kiválasztott szent ének öszhangzó dallamán sir-va el ifjú szivök gyászérzelmeit. A zárének érzékeny utóhang-jai elhalván, áhítatos szokás szerint, térdre omolva, közimát
küldtünk az élet és halál Urához , szívben mindnyájan csak azon egyért esdve, hogy a földi reménynek méltó fájdalmunkra megtört virága , a sirontuli legszentebb remény dicső
való-sultában találjon gazdag kárpótlást ! M.
A szatliinári megyéből. Megyénk szellemi át-alakulás küszöbén áll. Nem fog ártani, fölötte kis körszemlét tartani. Legelsőben is a papnöveldén, a „a főpásztori gondos-ság szempilláján," akad meg figyelmünk. A papnövendékek száma jelenleg 32; kik két fölgymnasiumi, s négy theologiai osztályban készülnek a megye s egyház kiváló szolgálatára.
Kivülök van a megyének a pesti és bécsi papnöveldében két-két, s a romai Collegium Germ.-Hungaricumban egy növendé-ke. Tekintve megyénk 86 plébániáját, a néhány segédlelkészi, meg tanári állomással : megyénk szüksége meglehetősen
pó-tolva van. A szathmári egyházmegye, hála az isteni gondvi-selésnek , eddigelő papjelöltekben nem szenved hiányt : pá-lyázók fölös számmal is jelentkeznek, s megyénk képes illye-nekkel a szomszéd megyéknek is szolgálni ; kik ott fölvételre találnak is. A tanulókon kivül 10 pálya végzett növendék vár-ja előbb-utóbb a püspöki kézrátételt. A papnöveldében alakult Sz.-Alajos-Társulat irodalmi önmivelődését lelkes buzgalom-mal folytatja; csak minél egyháziasb irányban! A növeldéről önkénytelenül a mesterképezde felé irányul tekintetünk : s méltán. Az egyház nagy reményt helyez a tanitóképezdékben.
A ker. családok elvallástalanodását, ugy szólva pogányosodá-sát (!) nem lehet többé titkolni. A ker. szokások, és velők a ker, élet sok helyről száműzve van. A családi életnek, a mint van, a gyermekre való hatalmas befolyásától nem lehet egyebet, mint az előbbinél gonoszabb nemzedéket várni. Az egyházi szószék egymaga nem képes a terjedő vallástalanságnak elég erős, és állandó gátot vetni : mert a kiknek füleik vannak, nem hallják az igét; a gyóntató-széket pedig, noha lábaik van-nak, kerülik. Nincs egyéb hátra, mint a kisdedek szorgalmas oktatása, és gondos nevelése által ker. szellemet csempészni be (!) a családi körökbe. E tekintetben pedig legfényesb és legfontosabb hivatása a tanítómesternek van ; ki valamint hivatásának kellő betöltése által a ker. szellem előidézésére nézve legtöbbet tehet, ugy ellenkezőn legtöbbet árthat is, és meghiúsíthatja az egyház legbuzgóbb törekvéseit. A szath-mári mesterképezde a püspöki tápintézet épületéből, hol eddi-gelő létezett, az úgynevezett ócska residentiába, a volt ideig-lenes püspöki lakba költözött át, mig saját hajlékot nyerend ; s husz tanítványt számlál, kik legnagyobb részt szegény sor-suak lévén, többnyire úgynevezett conditiokból tengetik éltö-ket. Öten közülök a ft. káptalan által, az e nemű püspöki ala-pitvány kamataiból megajánlott 240 p. frtnyi költségen közö-sen táplálkoznak a folyó iskolai évben, s abból némelly társa-ikhoz képest uriasan élnek. ,Natura paucis contenta.' E tanitó-jelölteken kivül az irgalmas apáczáknál létező nőképezdében
14 leendő tanítónő nyer a szükségesekben oktatást. Térjünk be útközben a fölgymnasiumba. (Vége köv.)
T e m e s v á r , bőjtelő hava 5-én. A ,Religio' ez évi 5-ik számában az egyházi tudósitások közt igen szép levelet olvasánk, melly Kassán Íratott ugyan, de bár közös szülőföldi, mégis megyei főpap bőkezűségéről, és tetemes áldozatairól hoza hirt. Közlőnek egyik főczéija az is volt : „puszta tény fölemlitése által megoldani a kérdést : hova szokták főpapja-ink fordítani jövedelmeiket ?" Követem én is, még pedig min-den léptén a tisztelt Jíözlőt. Ugyanis valamint 6 más megye buzgó főpásztorának szép tetteit hozza napfényre : ugy én is más egyházmegye buzgó apostoláról akarom hálára kötelező jótéteményeit a kath. világ tudtára adni: „hogy lássák az
em-berek tetteit, és dicsérjék az Atyát, ki a mennyekben van."
Valamint közlő jeles főpapja saját szülőföldét árasztja el jó-téteményeivel : ugy az általam közlendő szép adományok nem ugyan az áldott főpap szülőföldének, de igen azon megyének javára szánvák, mellynek keblében egykor honolt, mellyre ernyedetlen munkássága s bölcs kormánya áldásait számos éveken át hintó, s a mellynek kedves emléke birta őt arra, hogy jótéteményeiben részesítse. A nemes főpap nm. F á b -r y Ignácz, kassai püspök, és val. b. t. tanácsos u-r ; ki az édes viszonyt, mellyben egykor megyénkkel volt, a távolban sem
1 1 0
engedé megszűnni, sőt még inkább éleszti, ápolja és szoros-ban összefűzi, ama nagylelkű áldozatával, hogy egyházme-gyénk számára, különféle czélokra 2100 p. frtot küldött ál-lamkölcsön-kötelezvényekben m. püspökünknek : név szerint a csanádi székes-egyháznak 400 frt ; a ft. káptalannak, ő mél-tóságaért mondandó sz. mise-áldozatokra 500 frt ; a szegé-nyebb plébániák jövedelmének megjobbitására 400 frt ; a pap-növelde alaptőkéjének szaporitására 400 f r t ; a nyugalmazott áldozárok pénztárába 200 frt ; a Csanádon sz. Gellért első csanádi püspök és vértanú tiszteletére épitendő egyház tőké-jének gyarapítására 200 frtot. Nem hozok föl én sem egye-bet a puszta ténynél : eléggé hirdeti ez a gyengéd vonzalmat és kegyességet, mellyel ő nméltósága az',n megye iránt visel-tetik, mellyben egykor áldásdusan működött, s mellyet több ideig mint káptalani helynök, és pedig a legzavarosb időkben, soha sem feledett önfeláldozással kormányzott. Fogadja azért ő nméltósága ez ujonan mutatott kegyességeért, e megye for-ró háláját; melly kötelessége érzetében nem fogja elmu'asz-tarii, Attól kérni le áldást rá, ,qui retribuit superabundanter', hogy tartsa még számos évekig egyházunk és az emberiség javára.
Erdély. N a g y-S z e b e n , 1859-ki Boldogasszonyhó 18-án. A világ-Üdvözitőnek szentséges neve, lélekemelő ün-nepélylyel volt városunkban megszentelve. Nagymélt. s kegyes főpásztorunk, Erdély egyházmegyének tudós és érdemes püs-pöke, azon lángszeretettől vezettetve, mellyel az Isten ke-gyelméből gondossága alá bizott híveinek földi s öi'ök boldog-ságát előmozdítani törekszik, olly czélból, hogy a más vallás-felekezetüekkel is népesített városunkban és vidékén a valódi vallásosságnak ujabb lendületet adjon, előre kitűzte e napot a végre, hogy magas látogatásával bennünket szerencséltetvén, főpásztori bölcseségének ékesszólásával megtanítson minket arra: .hogyan kell megszentelnünk Jézusnak szent nevét, s hogyan lehetünk mi is szentekké.' Remegett ugyan szivünk, midőn e határnapot megelőzőleg több hetek lefolyása alatt nm. főpásztorunk egészségi állapotáról nem a legkedvezőbb tudósítások hatottak hozzánk : de az isteni gondviselés meg-hallgatta buzgó imáinkat, és főpapunknak elég erőt kölcsönö-zött arra, hogy a körünkben e napra kitűkölcsönö-zött apostoli mű-ködését teljesíthesse, Annak dicsőítésére, kinek sz. nevét hall-va meghajol az ég és föld. A kegyes főpásztor, a belvárosi plebánia-templomban összegyűlt hívekre áldást osztva, vezette-tett a szentélybe; s a Szentlélek segítségül hívása után szószékre lépett : apostoli buzgóság- és ihlettséggel fejtegetvén a fönebb kimondott sz. igazságot. Különösen megható volt a kenettel-jes sz. beszédnek azon része, mellyben az ajtatos nőnemhez
szólott ; megmagyarázván, mint felelhet meg eredeti hivatásá-nak a kath. nő, akár a sz. házasság kötelékében, akár azon ki-vül. Milly nagy hatással bírt e fejtegetés, arról fényes tanú-ságot tettek a hivők könyes szemei : s e részben nagyrabecsü-lendő volt azon példa is, mellyet az egész isteni-tisztelet alatt jelen volt hg. Lichtensteinnő ő magasságának, kormányzó urunk hitvesének ajtatossága nyújtott. A sz. beszéd tárgyáva-li kapcsolatban fejtegeté a nm. szónok az Oltári-szentség imá-dására, s a szegény templomok fölsegélésére, Erdélyben most először a szebeni kath. nők közt főpásztori engedély mellett alakult egyesület alapszabályait, s az ezekből kifolyó kötelme-ket ; áldást imádkozva le a sz. czélu társulatra, s a szeplőtelen
Isten-anyjának hathatós pártfogásába ajánlván azt, hogy Is-ten kegyelméből a társulat naponkint gyarapodjék, és példájára a szép bérezés Erdélyhonnak más kath. városaiban is hasonló társulatok alakuljanak. Valóban táplál is a remény, hogy helyenkint e részbeni kötelmeiket érteni fogják nem csak a lelkész urak, hanem az ajtatos nősereg is, és fölfogván magasz-tos hivatását, városonkint, helységenkint illy nemes czélu egyesületekbe lépend. Ez által ugyanis nem csak keblének érzelmeit fogja nemesíteni, s a szegényebb templomoknak se-gélyére leend, hanem részint a kis családi körnek, részint a társadalomnak erkölcsileg ujjáalakitása-, és más irányrai tere-lésére is nagy és üdvös befolyást fog gyakorolni. Hallgassá-tok meg ajtatos nőnem ! az egyháznak, legjobb édes anyánk-nak az emiitett társulatok által komolyan intő szavát ; és le-gyetek erősek, jó példát adni a világnak : ugy áldás fog len-geni poraitok fölött, és a késő ivadék nem átkot, hanem imát fog rebegni egykor sírotok fölött. Nagy erő van kezeitekben, legyőzni az uralkodó hitközönyösséget, föltartóztatni az elfa-julást, és sülyedést az által, ha az Oltári-szentségben jelen le-vő Isten-ember imádására társulatokba gyűltök. Kövessék e példát előbb a nagyobb, azután a kisebb városok. Igy rövid idő alatt diszes templomi ruhákkal láttatnak el a szegé-nyebb templomok is; de megtanulandja ez által az ifjú sar-jadék azt, minő figyelemmel illik viseltetnie Isten háza iránt : mit megtanulván, rendszerető s békés polgár lesz belőle, s a sok nyugtalanság és forrongás mérge gyengülend. — A sz. beszéd végezte után a vérontás nélküli áldozatot mutatta be az Urnák a fáradhatatlan főpásztor ; melly alatt magasz-tos egyházi zene hangzott : később a bérmálás szentségét osztotta ki többeknek. Következő napon az Orsolya-szüzek kolostorát, és a kolostor melletti leány-iskolát, ma pedig a helybeli cs. kir. kath. árvaházat látogatta meg ; mindkét he-lyen sz. képeket és olvasókat osztogatván a növendékeknek, a jelesbeket pedig pénzzel is megajándékozván. Pár napi itt-léte alatt fáradatlanul végezte más teendőit, s körünkből szék-helyére távozott : magas emlékét, sz. tanításait őszinte tisz-teletünkben zálogul hagyván. A fönebb elősorolt lelkesítő be-széd egyik eredménye, hogy az Oltári-szentség imádására ala-kult nőegylet máris száznál több tagot számlál, s köztök maga-sabb rangú hölgyeket is tisztelhetünk. Sőt szeretjük hinni, hogy az emiitett társulatnak e hó 17-én már 50 p.frtot kegyesen ajándékozó magas jóltevőné, később elfogadni méltóztatandik a társulati elnökséget is : ezzel sokakat megnyerve a szent czélnak. Araszsza az ég áldását az illy törekvésekre. f
S i é c s , jan. 31-én. E hó krónikájából röviden ezekről tudósíthatom. Az egyetemi tanárok consistoriuma folyó isko-lai évre ngos Dr. K u t s c h k e r János várplebános urat (az A. A. Z. bécsi levelezője actualis tanárnak mondta,) válasz-totta egyetemi igazgatónak. A consistorium állítólagosán azért választott, több évi szokása ellenére, nem egyetemi tanárt, hogy az egyetem ügyeinek ez iskolai évben történendő véglc ges rendezésénél, a nevezett ngos igazgató ur befolyásos sze-mélyében hathatós szószólót birjon. E hó 10-én instál [áltatott.
Dr. K u t s c h k e r szép beszéddel lépett uj hivatalába: az egyetemnek az alapító oklevele által kitűzött czélját taglalva ; melly nem más, mint a vallással karöltve járó tudományok terjesztése. Ezzel összefüggésben értekezett „az igazi vallás szükségességéről." E szépen szerkesztett beszéd átalános
he-1 he-1 he-1 M — lyesléssel fogadtatott, azon kis számú és korú egyének
figyel-metlenségét leszámitva, kik a ,religio', ,léleküdvösség' és több efféle szavakat hallván , elszórakoztak ; nem akarván ,predi-kácziót' hallgatni. A ,Wanderer' jan. 30-iki számában egy fel-ső-austriai levelező megczáfoljaa ,Presse' azon állítását, mint-ha a lambachi benczések a reformnak, és azon eljárásnak sze-gülnének ellen, mellyel a visitator idegen apátságból küld apátot....Talán már fogja is tudni, hogy az itteni udvarnál levő pápai nuncius ő excellentiája, körlevelet bocsátott ki e napok-ban a birodalom mélt. püspökeihez, hogy a keleti papoknak csak ugy adjanak bármilly egyházi czélokra segélyt, lia erre a Propagandátóli felhatalmazást kimutatják. Több rendbeli visszaélések inditák erre ő excellentiáját. A bécsi ,Presse' egy pillantást enged érzelmei világába. 279-iki számába a schweizi ,Bund'-ból (radicalis lap) egy czikket vett föl, melly szánal-mat gerjeszt. A czikk igy hangzik : „K a t h o 1 i c i s m u s é s S t. - S i m o n i s m u s . Az ultramontán tendentiák és tanok iránti ellenszegülés, mindinkább a st.-simonisták Roma elleni küzdelmének szinét ölti magára. Gueroult ur, a (párisi),Pres-se' főszerkesztője, minden bimezés nélkül nyilatkozott ez ügy-ben ; s a figyelmes szemlélő nem fog tovább a fölött kételked-ni , hogy a közvélemény az ő részén van ( ? ) , és igy ezerek nevében szól. 0 Veuillot Lajost a katholicismus Polignacjának nevezé. Veuillot a katholicismusnak , és romai hierarchiának Francziaországban soha sem fog annyira árthatni, mint Polig-nac a restauratio-, és Bourbonoknak: mindazonáltal mégis, különösen az ő nyers, és erkölcstelen ( ! ? ) tulhajtásainak tulajdonítandó , hogy a miveltebb (?) körökben újra papság ellenes mozgalom mutatkozik ; mig az alsóbb körökben a so-cialismus iránti oppositio még mindig haladni látszik. G. ur évek óta először tárja föl ismét a st.-simonisták programm-ját, melly ma már korán sem mosolyra méltó tan, hanem oly-lyan, melly magát a tapasztalás által helyeslett rendszernek bizonyítja. P. Lacordaire már 1833-ban azzal tisztelte meg a st.-simonismust, hogy azt Luther óta legjelentékenyebb szel-lemi mozzanatnak mondta." (Többet is mondott, a mivel nem tisztelte meg.) „Valóban az eredeti programmban föllelhetők mindazon nagy események, mellyek az utóbbi 20 évet jellem-zik. Kijegyezte a vasúthálózatot, melly Európán áthúzódik,
követelte a suezi s panamai szoros átvágását, felhivta Orosz-hont, hogy roppant terjeszkedési erejét a legtávolabb keletre irányozza, s a tan-, hitel-, és szegény ápoló-intézeteket többre becsülte a kamarák szóvitáinál. Szerzői most annál büszkéb-bek lehetnek, minthogy nem csak eszméik polgári, s politikai gyakorlattá váltak" (legalább óhajtaná némelly lap), „hanem személyeik is kitűnő részt vőnek ama (szellemi) mozgalomban.
E programmnak olly vallási, socialis és politikai pontjai vannak, mellyeket földeríteni még korán volna" (Brunner ur földeri-tette.) „A Roma elleni polémia folyama alatt azonban a közvé-lemény mindinkább meg fog velők barátkozni. E programm a jelen minden nagy életérdekét átkarolja ; mig Veuillot katho-licismusa mind megsérti, vagy félreismeri. V. ellen gyermek-játék volna illy hatalmas , és mozgalomra (!) számított polé-mia; fő sulyja átalán Roma ellen van irányozva. Későbbi fo-lyamában a politikai episodok sem fognak hiányozni, s ter-mészete szerint iparkodni fog politikai mozgalommá alakulni."
S t . - S i m o n (ki 1760-iki april 17-én született, s Amerikában és Francziaországban katonáskodott,) egyike volt ama
világ-boldogitóknak, kik minden államszerkezetet hiányosaknak ta-lálván, hivatva érzik magukat, a társadalomnak jobb alakot adni. Azt hitte, hogy a kath. hit-, és erkölcstan elfajulása szülte a franczia forradalmat, s a politikai életben különösen természetellenesnek tartotta a szegény osztály állapotát, és a gazdagokhozi viszonyát. Hogy a dolgok állásán javíthasson, és a közjóllétet előmozdíthassa, magányba vonult : hogy za-vartalanul elmélkedhessék reformterveiről. Talán használha-tott volna némelly üdvös intézménynyel a társadalomnak, ha azon képzelődésben nem él, hogy ő annak hivatott regenerá-tora. De e gondolat rajongóvá tette. Mindent akart, s mindent egyszerre, kárhozatos módon. Az 1825-ben megjelent,Le nou-veau Christianisme'-ben mondja : „Mózses átalános testvérüle-tet igért az embereknek, Jézus előkészítestvérüle-tette, St.-Simon valósit-j a . . . A tudomány és ipar szent; mivel arra szolgálnak, hogy a legszegényebb osztály sorsát javítsák, és közelebb hozzák Isten-hez. A társadalom papok-, tudósok-, és iparosokból áll; a kor-mány e három osztály fejeiből. Minden vagyon egyházi ; s min-denipar vallásgyakorlat, bizonyos foka a társadalmi hierarchiá-nak. Mindenki tehetsége szerint legyen jutalmazva, minden te-hetség munkássága szerint. (Wetzer, Kirchen-Lexicon.) Midőn ezzel a szegények sorsát enyhíteni akarta, nem tett egyebet, mint bogy a tehetségeseket fölemelte ; más oldalról pedig a korlátoltakat, gyengéket, szóval, kiknél a tehetség-, és mun-kásságról kevésbbé lehet szó, szegényekké tette. Egy sebet betakart, a másikat fölszaggatta. Eszményi állama ez volna : Egy ugy nevezett főatya kormányozza az egész társadalmat ; mi által szivélyessé akarta tenni az államfő, s alattvalók közti viszonyt: ez egyúttal főpapja az államnak. Az egyes községek élén papok álljanak. Óhajtandó, hogy a legjobb bankárok egyesüljenek az összes vagyon kezelésére, mellyből egyesek az előljáró Ítélete, s a fönebb irt elv szerint nyerjenek ellátást.
(Ebben különbözik a communismustól, melly egyenlőn kiván osztozni.) Az emberek három osztályra oszlanak: papok-, tu-dósok- és iparosokra. E szerint történik a nevelés is. Ennek előperiodusában elemi oktatást kap a gyermek , mind a há-rom osztály szakmájában; s lia hajlamot tanúsít egyik, vagy másik iránt, a nevelés második szakába lép, és ott bővebb specialis oktatást nyer. St.-Simon nagy mértékben félreismer-te a vallás lényegét, és az emberi kedélyt, midőn ama bizar gondolatra j ö t t , hogy a vallást a politikai élettel, a szakfog-lalkozással teljesen azonositotta. Elméletileg pantheismusba sülyedt, a kereszténység tanait elvetette, s az ipart tette kül-ső cultussá. Az erkölcstan valóságos alapját mellőzvén, a be-csületesség igen gyenge alapjává, az eszményi államában ural-kodandó ,testvéri szeretetet' tette. Tanítványai B a z a r d, E n f a n t i n , B a r r a u l t , L a u r e n t stb. missionariusokként hirdették az uj tant, sürgették a királyság megszüntetését stb., mig a franczia kormány értesülvén hirdetményük tartal-máról (melly szerint : „minden despotismus és anarchia ; mie-lőtt építenénk, ki kell mutatni, mit kelljen lerontani"), végkép letiltotta, s perbe idézte e rajongó tervek apostolait (1832).
A tudomány és élez is közreműködött a szemét elsöpréséhez.
Valóban át kell látnunk, hogy a st.-simonismus nem csak a királyság és minden mostani kormányrendszer kiirtását kiván-ja, hanem föltéve, hogy a társadalomnak vérengző átalakitása
után létét biztositaná, nincs kétség benne ^ miszerint azt bol-dogtalanná tenné: mert magában hordozza az örökös polgári
« 1 1 2 háború magvát, s nélkülözi a vallást. A st.-simonisták pro-grammja mellett csak a ,Bund' szólhat, és azok, kik
« 1 1 2 háború magvát, s nélkülözi a vallást. A st.-simonisták pro-grammja mellett csak a ,Bund' szólhat, és azok, kik