beszélé, hogy gazdájának egyik gyermeke súlyo-san beteg; s midőn az asszony tanácslá a szolgáló-n a k , hogy keresztelszolgáló-né meg, miutászolgáló-n fellábolásához nem nagy remény van: a szolgáló válaszolá,
mikép-*
> 4 0
ezt tenni nemmerészli. Hat év előtt is, monda, ugyané zsidó családbeli, Edgar nevü fiút keresztelt meg ha-sonló körülmények k ö z t , és a fiu később meggyó-gyult ; most pedig egészen zsidónak nevelik, a nél-k ü l , h o g y segíteni lehetne rajta. E m e , mult nyáron történt fölfedezés következtében, a dolog nyilvános-sá lett ; s miután az e t á r g y b a n megrendelt nyomo-zások , a megkívánt hiteles tanúvallomások és eskü-letételek alapján kétségtelenül kiderítették, hogy a kis Edgar valóban, a kath. anyaszentegyház által előirt módon, ámbátor minden más szertartások nél-k ü l , mint mellyenél-k a szünél-kségbeni nél-keresztség alnél-kal- alkal-mával is megkívántatnak, a nevezett ker. szolgáló által megkereszteltetett: a már nem zsidó, hanem ker. kath. gyermeknek ker. hitbeni neveltetése, az egyházi, s legalább a romai államban , egyszersmind polgári törvények értelmében is elrendeltetett. Mint-hogy pedig ez a n a g y számú zsidó családban nem vala várható : a gyermek, ki korához képest a nél-kül is alkalmas volt már a szülőktől megváltán, mint ezer meg ezer más g y e r m e k e k , e g y e végre szánt intézetben neveltetni, nevelőházba vitetett; hol,szü-lőinek közelében lakva, ezek által annyiszor, amen-nyiszer fölkerestethetett, és az atyai s anyai szere-tet minden bizonyítványait zavaratlanul élvezhette, haugyan ezek nem vonandották azokat meg tőle csak azért, mivel keresztény, és nem zsidó vallású többé. . . . Még ama lehetőség is föl lévén számukra t a r t v a , melly a hivőre nézve ugyan legszomoritóbb,
de a ker. hitben Istennek legnagyobb jótéteményét látni nem akaró hitetlent tökéletesen megnyugtat-h a t j a , megnyugtat-hogy, megnyugtat-ha később nem találná a jelenleg isme-retébe juttatott elveket lelkismerete-, s legbensőbb meggyőződésével egyezőknek, az ősi vallásra, hit-és szentségtörőleg ugyan a m i , tudnillik ker. kath.
ítéletünk szerint, de mégis szabadon az ő, vagyis hi-tetlenségi szempontjából, utóbb is visszatérhet.
(Folyt, köv.)
Pásztorkodás! tárgyalások.
IV.
Eiusi-SIegyos, január 10-én. A ,Religio' mult évi 40-ik számában, illy czim alatt: ,Mit tegyen a lelkipásztor hi-vatalos foglalkozásain kivül' ? közlött czikk, kedvesen hatott lelkemre ; s habár egyoldalúnak találtam is azt, habár csak a szellemiekre terjeszkedik is az ki, őszinte szivből sobajték föl, elolvasván azt : oh bár igy tennénk ! Azonban eszmerokonság-nál fogva megbocsát a tisztelt közlő, ha elmondott eszméit, a gyakorlati életet is szem előtt tartva, folytatom, és a kedvelt ,Religio' ,Pásztorkodási tárgyalások' rovatában, ,a
lelkipász-tor üres idejének mikénti felosztásáról, és használatáról' egy-némellyeket közzé teszek : azon reményben, hogy irányadóul talán ez is jó lesz, és azon meggyőződésben, hogy az egyházi szellem fölébresztésére mindent elkövetni, szent kötelessé-günk.
,,Mondom pedig nektek, hogy minden hivalkodó igéről, mellyet szólnak az emberek, számot adnak az Ítélet napján"
(Máté 12, 36.). Üdvözítő Jézusunk valóban figyelemre méltó szavai, mellyek tartalma fölött nem lehet eléggé elmélked-nünk ; mellyeket szükség valóban gyakorta megfontolnunk : mit ha tennénk, akkor bizonyára a nagyjelentőségű számadás, melly egykor ránk várakozik, igen sok tekintetben
megkön-nyebbülne. S ha már az isteni biró, a szókat is illy pontos mértékre teendi : milly Ítéletet várhatunk a napok, hetek, hó-napok, évek, sőt az egész élet-időszak felhasználásáért!—'„Az idő pénz," szokták mondani a világ fiai; s minden perczet igyekeznek saját javukra kizsákmányolni. Sz. Bernárd pedig azt mondja: „Az idő annyit ér, mint maga az Isten; mert a jól használt és alkalmazott idő által nyerjük meg Istent." Nem szükség kutatnunk, hogy felismerjük, mikép ez nyilt felhivás arra, hogy mi is hasonlólag éltünk minden perczét szellemi ja-vunkra, s örök hasznunkra kizsákmányoljuk: olly felhivás ez, mellyre nekünk papoknak, kivált napjainkban figyelnünk ket-tős kötelességünk. Mert hiszen ha az egész világ előtt, mint rossz idő-gazdák tünendünk fel, ki fogja hinni, hogy az idő annyit ér, mint maga az Isten ?
Nincs ugyan jogom, hogy bármelly papnak, idejének használatára nézve tanácsokat oszszak, vagy épen parancsol-jak; nincs szándékomban, hogy erre nézve magamat mentorul
toljam föl : de azt meg fogja engedni a nyájas olvasó, hogy az idő használata fölött egynémelly gondolatokat elmondjak.
Hisz a mit itt leirok, azt már előbb magamnak mondtam el.
Ha az idő használatában kellő mértéket, és irányt aka-runk tartani, szükség, hogy bizonyos meghatározott napi-rendhez szigorúan ragaszkodjunk; napi-napi-rendhez, mellyre sz.
Ágoston ama szavai: ,,ordo dux est ad Deum," olly igen alkal-mazhatók.E napi-rendhez azonban annyiszigorralkell csatlakoz-nunk, hogy az attóli eltérést, ha csak azt valamelly magasabb kötelesség nem igényli, lelkismeretes dologként tekintsük.
Az illy napi-rend nélküli élet ugy tűnik föl előttem, mint egy folyó, szabályozott meder nélkül. Napi-rend nélkül szertekalan-dozunk, majd ehhez, majd amahhoz fogunk, mint azt kedély-hangulatunk hozza magával; és ha estve napi tevékenységün-ket óhajtjuk számba venni, rendesen akkép találjuk, hogy hátrányban vagyunk : és valljon ha éltünkben ekkép cselek-szünk, az utolsó napon lesz-e előnynek helye?
A napi-rend megszeghetetlen megtartásának önkényte-sen vállalt kötelmét, sokan majd kicsinyes játéknak , majd szolgai szorongás-, és kötelezettségnek tekintik, melly inkább illik gyermekek-, és tanonczokhoz, mint megnőttek-, annál kevésbbé papokhoz. De valljon kell e pirulnom azért, ha azt mondom , hogy némi tekintetben a megnőttek is gyermekek maradnak ; s hogy a megletteknek is van intés-, buzditás-, mi több, fék-, és fenyítésre szükségök? E szükség legalább Istennek sz. terveiben szilárdul meg van állapitva ; s lia Isten ez által csak végczélunkat, melly az örök boldogság, akarja előmozdítani : valljon hibázunk-e, ha Isten sz. szándokával épen abban találkozunk, hogy napi életünket akkép
rendez-41 zük, miszerint abból sz. Bernárdnak azon mondata : „Az idő nekünk annyi, mint maga az Isten", tűnjék ki. — Sokszor hal-lottuk már, hogy a breviárium-elmondás kötelessége is csupa szolgai kényszerítés; de fájdalom! tudjuk azt is, tisztelet a kivételeknek, hogy a breviárium ellenei „szabad imáikkal" mi-ként voltak, és vannak.
E napi-rendbe tartoznak többi között a tanulás , és szó-rakozás.
Mi a tanulást illeti, ennek is rendezettnek kell lennie;
még pedig azon alapelv szerint rendezettnek,hogy az, a mi szük-séges, a hasznos, kellemes, és mulattató fölött mindig előnynyel birjon. IIa a tanulásban illy rendet nem tartunk, az eredmény, mint a tanulási mód is, olly szétszórt lesz, hogy az időnek illy használata nem sokkal fog az idővesztegetéstől különbözni.
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Eszferg'Oiii, jan. 9-én. Levelezői tisztemet, mellynek tulajdonképeni feladata, az Esztergombau, és ennek környékén fölmerülő nevezetesebb egyházi események hirül-adása volna, olly adat felhozásával kezdem meg, melly hazánk testvér-fő-városának hitéletére jótékony világot vet. Ennek közlésére azon kedvező körülmény által vélem magamat feljogosítottnak,
hogy az esztergomi érseki székvárosban lakván, jó alkalmam van, betekinteni ama teljes hitelt érdemlő okiratokba, mellyek a tágas főmegye legtávolabb vidékeiről is az egyházi kormány székhelyére érkeznek, és a hitélet mindenütt mutatkozó nyil-vánulásairól jelentést hoznak. Igy e napokban , baráti kéz ál-tal birtokába jutottam egy okiratnak, mellyben a budapesti kerület ft. esperese az év végére előszabott jelentést teszi a két testvér-fővárosban végzett mult évi húsvéti gyónásokról.
E jelentés azon örvendetes eredményt tünteti föl, hogy 1858-ban a húsvéti áldozások száma az előbbi évhez képest majd „18,100-rel szaporodott." Ugyanis, míg 1857-ben a hús-véti áldozók száma csak 52,589-re ment, a mult évben ugyan-az 70,242-re rúgott. Ha már átalában igugyan-az, hogy a statistikai adatoknak is megvan saját fontosságuk és becsök, ugy a l'ö-nebbi adat fontosságát és nagy becsét mindenkiel fogja ismer-ni , a ki csak t u d j a , milly fontos tényező a ker. hitélet eme-lésében Krisztus sz. testének minél gyakrabbi vétele. „Ugyan-is az imádandó Oltári-szentségben van, hogy a szintolly ked-ves előadással biró, s jámborlelkü Liebermann szavaival éljek , mintegy az éden közepébe ültetve, az élet fája, mellynek gyü-mölcse halhatatlanokká teszi az azt evőket ; itt van az égből alászállott manna, melly magában foglalja az íznek minden kellemetességét ; itt közösül velünk maga a megtestesült böl-cseség , kinek abban van öröme , hogy az emberek fiaival le-het ; itt a jó pásztor saját vérével táplálja az ő juhait; itt marad velünk Jézusunk mindennap, hogy a vándoroknak uti költség, és egyszersmind a jövendő javak legbiztosabb záloga legyen. . . . Boldog az, ki ez égi eledel édességét megkóstolja, s az isteni természet részesévé válván, Istennek hőbb szere-tetére gyulád , hogy egészen abban éljen, kit egészen magá-hoz vett." A benső lelki élet mesterei elismerik ugyan, b o g y
a gyakori áldozás még magában nem a ker. tökéletesség ; de egyszersmind megvallják, hogy az a leghathatósabb eszköz,
el-jutni a ker. tökéletességre ; s hogy legbiztosabb hévmérője a gyarapodó , vagy ellenben lankadó ker. hitéletnek. Miért is a romai káté e komoly szavakat intézi a lelkészekhez : „A lelki-pásztor kötelességében áll, gyakran inteni a hiveket, hogy valamint szükségesnek tartják , a testnek naponkint kiszolgál-tatni az eledelt ; szintúgy naponkint emlékezzenek meg arról, hogy leiköket e szentséggel táplálják. Mert világos, hogy a
léleknek nem kevésbbé van szüksége e lelki eledelre, mint a O I testnek a természetes étekre." J a j a lelkipásztornak, ki akár
kényelemszeretetből, akár jansenisticus tulszigorból, a gond-jaira bizott juhokat ez isteni legelő látogatásától elriasztja, s
igy megakadályozza a czélt, melly végett az Üdvözitő e leg-méltóságosabb szentséget szerzette. A húsvéti áldozások fö-nebb emiitett nagy szaporodása mutatja, hogy Buda-Pest lel-kipásztorai dicsérendő buzgalommal törekesznek , lelki juhai-kat az örök élet forrásához vezetni ; törekvésöket pedig az Is-ten áldása kisérte, mellyhez mi a távolból is az Urban nekik szerencsét kívánunk.—Hogy pedig Esztergomból is irjak ez év elején valami örvendetest, értesitem önt, hogy f. hó 2-án Krisztus igaz aklába egy eltévedt juhocska tért vissza. Ugyan-is egy Pest előkelőbb családjaihoz tartozó úrhölgy, kinek egyik fia mint katholikus áldozár már évek óta működik az Ur szőllejében , ifjabbik fia pedig a fönemlitett napon szen-teltetett föl hg-primás ő eminentiája által az uj-szövetség pap-jává , ugyanazon napon és alkalommal tette le ő eminentiája kezébe a kath. hitvallást ; lemondván a tévelyről , mellyben született. Boldog anya, kinek megadatott, két fiat az Isten kizárólagos szolgálatára nevelni; s kinek a fiai vallásos neve-lésére fordított hűséges anyai gondok jutalmául megadatott, megismerni az igazságot, mellynek bajnokivá fiai fölkenettek.
t t f Kassán , január 11. Isten, a mindenható, tud is,akar is vigaszt nyújtani alkalmas időben. Midőn a szükség legkiál-tóbb, akkor van a segély legközelebb. Egyházi megyénk ható-ságához tartozó Sáros vármegye felső részében van egy kies völgy, melly Szehen városa határdombjától kezdve keskeny, de kellemes rónákon keresztül, egyenes vonalban, és a Tárcza folyó medre által átszegve, Galiczia hegyei felé nyúlik. E völgy arról is nevezetes , hogy keblébe a legrégibb, és hajdanában igen híres nemes családok, mint Péchyek, Roskováuyiak, Dobayak, Dessewfíyek, Berzeviczyek stb. szülőföldjét, s lak-és tűzhelyeit foglalja. Különösen Szebentől balra eső harma-dik helységben több hires Roskoványi látott először napvilá-got ; maga a hegyre fölnyuló helység Roskoványnak neveztet-vén. E falu, melly 1730-ik év óta rom. kath. lelkésznek székhelye , az idők viszontagságai közt immár azon veszélybe jutott, hogy templomát elveszítse : minthogy ez, már erede-tileg művészietlen, sőt szakavatlan kézzel építtetve, közel állt a fölbomláshoz, és végképen romba dőlni készült. Az egy-házvédnöki joggal biró Roskoványi-család , több ágra sza-kadva , és mostoha körülményektől sújtatva, anyagi állásában annyira alászállott, hogy uj templom épitését alig vállalha-tandá magára. E szorongattatásban, és mondhatni végszük-ségben, a Mindenható Ur Isten ugyanezen emiitettem Rosko-ványi-családban támasztott egy férfiút, ki szent Fölségének közvetlen szolgálatára szentelvén életét, az erényesség , tudo-mányosság , isteni félelem és áhítat pályáján , visszatekintés nélkül olly érdemdúsán haladott, hogy jelenleg a váczi
egy-házmegyebeliek tündöklő gyertyatartójára helyeztetve , eré-nyeinek áldás-árasztó sugárzatában fényeskedik. Ezen érdem-koszoruzott főpásztor, R o s k o v á n y i Ágoston ur ő méltósá-ga, sok egyéb , szakadatlanul növekedő , s jótékony ezélokra forditott adakozásai közt szülő-helyéről, az imént emiitettem Roskovány helységről is megemlékezvén, utóbbi három év lefolyta alatt egy egészen ujs kitűnően csinos, és 16 öl hosszú, és 6 öl széles templomot, 25,000 p.frtnyi összeget meghaladó költségen épittetett. Tornya bádoggal, hajója és szentélye cse-réppel van fedve. Valóban meglepő látvány, egy alig 600 rom.
kath. lelket magában foglaló helységben illy diszes templomot szemlélni. Azonfölül föndicsért püspök ő méltósága nem csak magára a hajlékra, hanem Isten eme házának fölszerelésére s ékesitésére is kitűnő gondot forditani kegyeskedett: fényes, valószínűleg Milánóból hozatott sz. öltönyöket, csinos mennye-zetet, sz. Antal apátot ábrázoló, és Schönbrunner bécsi festő által készített oltárképet, és a templom nagyságához mért orgonát szereztetvén számára. És az ekkép fölszerelt templom múlt évi october havában az egyházi szertartások szerint
föl-szenteltetett. Melly ünnepélyes alkalommal, hogy az Isten szerfölötti áldásában részesült nép ajkairól forró imák szálltak föl az angyalok karjain, a cherubok tömj én-füstfellegében a Mindenható trónja elé a végett, miszerint az igazságos Isten a temp'om-alapitó püspök urnák áldást árasztó drága életét az emberi kor legvégsőbb határaig, malasztos kegyelmében és mennyei oltalma alatt terjeszsze, nem is kell említenem ; vala-mint azt is csak futólag érintem, hogy a roskoványi plébániai hívek ugyanakkor hálásan, és bőséges égi jutalomért könyö-rögve megemlékeztek mindazon jótéteményekről, mellyekkel a mélt. püspök ur szülőföldjét, pappá fölszenteltetése után azonnal, és azóta folytonosan boldogította. Megemlékeztek ők hálás érzetök buzgalmában, mennyi diszöltönyökkel ékesí-tette föl ismételve ő méltósága még a régi templomot ; meg-emlékeztek arról is, hogy a paplak minden épületeit saját költségein kiigazittatta, ujon átalakíttatta, és tökéletes jó karba helyeztette : a plébánia jövedelmeit pedig nagylelkű alapitvá-nyai által tetemesen megszaporította. Ezek tények, mellyeket fölsorolni, azt hiszem, e lapok köréhez és hivatásához tarto-zik ; mivel azok a világegyház egyik angyalának apostoli buz-galmáról tanúskodnak. Még befejezésül ő méltósága, hogy az áldás pohara megteljék, kegyesen intézkedni méltóztatott, miszerint ez év folytán Roskoványban egy uj iskolaház és mesterlak építtessék. A nagylelkű adományt szántszándékkal csak röviden és egyszerű szavakkal, ugy szólván kivonatban adám elő : a nélkül, hogy az érdemlett magasztalásba bocsát-koztam volna ; nehogy a szerénység és titok fátyolát, mellyel főpapjaink ezer és ezer adományai fedetnek , vakmerően föl-lebbenteni akarni látszassam. De igy tevém ezt azért is, mivel a tény puszta fölemlitése is könnyíteni fogja megoldását ama kérdésnek : hova szokták főpapjaink forditani jövedelmeiket ? Isten, a jók jutalmazója, fizesse vissza bőségesen ő méltósá-gának ez adományait, és tartsa meg a főpásztort egyházunk dí-szére még igen sokáig: hogy jámbor szándékai, s apostoli működései szerencsés előmenetele- s eredményének minél
to-vább örvendhessen. §§.
Szamoauijvár, dec. 20-án, 1858. Az ember a Te-remtőnek a szellemi s anyagi világot képviselő remek müve ; mert benne mintegy tükörben szemléljük egy szikráját a
túlvi-lági legtökéletesb lénynek, az Istennek, tudnillik a halhatatlan lelket; testében pedig bámuljuk öszpontosulva a földi lények fokozatra emelt tökélyeit. Ennél fogva föladata , hogy mint a teremtés koronája, a Teremtőt imádja, s előtte leboruljon. De az ember, minden vele született tökélyei mellett is, ha csak vallásos és értelmi nevelés nem nyújt neki mindjárt a bölcső-től kezdve segédkezet : a tökéletlenség legalsó fokán marad.
Nevelés emeli tehát az embert emberi méltóságra. Ennek pe-dig kettősnek kell lennie : egyiknek a szivhez , másiknak az észhez kell szólnia ; egyik a szív húrjait pendíti meg, és val-lásos érzelmekre serkenti, másik a lélek szunnyadozó tehetsé-geit kelti szárnyra ; amaz szeretetre gyulasztja a sziveket, ez az ész és kinyilatkoztatás égő fáklyájával vezet el szeretetünk legméltóbb tárgyaihoz, Isten- és felebarátunkhoz. Mi is lenne ezen kétoldalú nevelés nélkül az emberi társaság? Egy saját érdekeiket elkülönözve vadászó , szivtelen , önző lények cso-portulata. Mert egyedül a nevelés, és kiválólag a vallásos, éb-reszti az embert azon öntudatra, hogy nem született csak ön-magáért, s hogy neki is egy lánczszemet kell kiegészitnie az emberi társadalom kötelékében.
Korunk kiválólag a haladás korának neveztetik : s az emberi ész minden rugói mozgásba hozatnak, hogy kikutassák mindazon eszközöket, mellyek az emberi társaság anyagi jóllé-tét előmozdíthatnák. Vajha napjaink fölvilágosultjai soha se tévesztenék szem elől az emberiség sirontuli magasztos rendel-tetését, és minden inté edéseik vallási szempontból indulná-nak ki, s anindulná-nak terjesztésére és megerősítésére czéloznáindulná-nak : tudva, m illy hatalmas horderejű a vallás az államokra nézve is.
Valóban az emberi társaság, mint erkölcsi test, csak ugy ör-vendhet egészséges állapotnak , ha a vallásos szellem annak minden rétegeit átjárja, elkezdve a legfelsőbbtől az utolsóig, a nép vezetői- s kormányzóitól a pórnépig. Az állam ugyanis, mellyben a köznép nélkülözi a vallásos nevelést, hasonló az ollyan testhez, mellyben az egészséges, ép fő működéseit a sorvadásnak indult tagok nem képesek folytatni. A p a p s á g magasztos hivatása , elhinteni a köznép szivébe a vallásos ne-velés jótékony magvait: következőleg csak ugy várhatni, hogy a mennyei tan üdvös magvai az erények örök életre érdemes gyümölcseit megtermik a nép lelkében, ha az Ur szőllejében munkálkodó papság, alapos és nagyfontosságú rendeltetésé-nek megfelelő vallásos nevelést nyer. Mert mikép vezethetné a lelkipásztor a Krisztus drága szent vérével megváltott nyá-jat a valódi fölvilágosodás ösvényére, ha maga a lelki mivelet-lenség sötétségében tévelyeg ?—R o m á n nemzetünk és hierar-chiánk múltján vörös fonalként vonulnak át a szomorú viszon-tagságok ; és a mostoha sors szülte körülmények miatt nem voltak , nem lehettek a kor szelleméhez képest kimivelt veze-tők, lelkipásztorok, átalánosan és mindenütt fölállítva a nem-zet élére : mert nem csak a hittani négy évi folyamot rendesen végzett lelkészek-, hanem ugy nevezett moralistákra, vagyis olly egyénekre is volt a nép lelki vezetése bízva, kik a hittani tudományok ágaiból csak a ,Dogmatica-' és ,Moralis'-ba voltak beavatva; megelégedvén a többi tárgyak átalános ismeretével.
Fölfogván apostoli nagyszerű küldetését szamosujvári g.-kath.
püspöki megyénk főpásztora, bölcs belátása szerint atyai gon-doskodását, mihelyt vállaira vette a főpásztorkodás súlyos terhét, arra fordította, hogy alárendelt megyés-papsága a kor, és kiválólag eddigelé elhagyatott népünk szellemi hiányai- s
4 3 m — igényeinek megfelelő kiképeztetést nyerjen. Ezt pedig egyedül
az által vélte elérhetőnek, ha ezentúl megszüntetvén egészen a ,moralis'-tanfolyamot, csak olly munkásokat küldend ki az Ur szőlleje azon részének mivelésére, melly atyai szárnyai alá tartozik, kik rendesen végezték a négy évi hittani folyamatot.
E szerint nem lévén még papnöveldével ellátva szamosujvári püspöki székhelye, s más részről nagy lévén az Or aratása : tartván tőle, nehogy hivei fogyatkozást szenvedjenek a lel-kiekben ; hogy mennyei kenyeret kérjenek , és ne legyen , a ki törjön nekik ; hogy szomjazzák az Ur igéjét, és ne legyen, a ki meritse azt nekik a kinyilatkoztatott iidvözitő hit kristály forrásából : kénytelenittetett a papi pályára kiszemelt növendé-keket idegen papnöveldékbe, ugy mint Bécsbe, Pestre, N.-Vá-radra, Szathmárra, Unghvár- és Balásfalvára küldeni, a hittani tudományok végzésére. Hanem fáradhatlan kitartásu és apos-toli buzgalmu főpásztorunknak ő Fölsége magas trónjához föl-terjesztett kérései a rég óhajtóit sikert megtermették ; mert vele született nagylelkűségénél fogva könyörülvén I. F e r e n c z
E szerint nem lévén még papnöveldével ellátva szamosujvári püspöki székhelye, s más részről nagy lévén az Or aratása : tartván tőle, nehogy hivei fogyatkozást szenvedjenek a lel-kiekben ; hogy mennyei kenyeret kérjenek , és ne legyen , a ki törjön nekik ; hogy szomjazzák az Ur igéjét, és ne legyen, a ki meritse azt nekik a kinyilatkoztatott iidvözitő hit kristály forrásából : kénytelenittetett a papi pályára kiszemelt növendé-keket idegen papnöveldékbe, ugy mint Bécsbe, Pestre, N.-Vá-radra, Szathmárra, Unghvár- és Balásfalvára küldeni, a hittani tudományok végzésére. Hanem fáradhatlan kitartásu és apos-toli buzgalmu főpásztorunknak ő Fölsége magas trónjához föl-terjesztett kérései a rég óhajtóit sikert megtermették ; mert vele született nagylelkűségénél fogva könyörülvén I. F e r e n c z