• Nem Talált Eredményt

A kötelességek és jogok összeütközése gyakori az életben ; s minden nyomon fordulnak elő esetek,

In document Religio, 1859. 1. félév (Pldal 50-53)

midőn egy bárniilly lényeges természetjog, engedni

kénytelen a másik-, talán nem is illyennek, hanem

csak társadalmi szokások által behozottnak. I g y enged

az atyai jog is egy positiv hatalomnak, melly őt

szeretett gyermekeitől, a társadalom szolgálatára,

megválni, pedig gyakran örökre kényszeríti. Az

4 7

egyház joga is jöhet ennélfogva összeütközésbe a természeti j o g o k k a l , a nélkül, h o g y ezeket szük-ségkép és mindig magasabb rendüeknek kellene tar-t a n u n k , és aztar-t hinnünk, mintar-tha az e g y h á z , vagyis tulajdonképen a lélek üdve, nem is kívánhatná meg

azok alárendelését és megszorítását. Az evangelium szelleme máskép tanit minket. Nekünk az önmegtaga-dás kötelességül tétetett ; és szabályul, magunkon, tehát természetünkön erőszakot téve, tagjainktól is inkább megválni, mint lelkünket veszélyeztetni.

(Mát. 5 , 29.; 1 0 , 35. stb.) Az egyház is jogát v é d i , midőn a sz. keresztség által kebelébe vont kisdedet megtartani törekszik ; s védi nem csak saját, hanem a gyermek jogát is, az örök életre. Az atyai jog nem semmisittetik meg irányában ; hanem az csak enged-ni kénytelen e g y magasabb, isteenged-ni jognak.

Ugyanazért valamint a ,Civiltá Cattolica,' u g y a ,L'Univers' is, helyesen emlékeztetik a természet-jogok és atyai hatalom túlságos kiemelőit a r r a , h o g y :

„a sentimentalis lapok soha sem törődtek ama zsar-noksággal, melly a katholikusok ellen használtatott Oroszországban; sem e g y szóval nem tanúsították a fölötti elkeseredésöket, hogy vakbuzgó angol-egy-háziak, az Indiában elhalt kath. katonák gyermekeit, megholt atyáik, és életben maradt anyjaik akarata ellen, prot. árvaházakba dugták, és őket a jótékony-ság szine alatt, valóban a leghallatlanabb erőszakos-kodással foszták meg hitöktől. Mégis Angliában egyik határozat a másikat éri ,a legszentebb családi jogok ellen' elkövetett pápai sérelmeket illetőleg; és

a sz.-pétervári tudósítások (,Augsb. Alig. Zeit.' nov.

6. 1858.) ugyanazon vádat hangoztatják vissza. — Azonban a kath. egyház itt is megmutatta, h o g y biztosan érezve magát jogának öntudatában, és fön-séges nyugalmában meg nem zavartatva : semmi iz-gatottság, semmi lárma, semmi fenyegetések által sem h a g y j a magát elijesztetni; megmutatta, hogy nem vadászsza a korszellem tetszését, és azzal nem bocsátkozik alkudozásba ; h o g y mindenütt egyforma következetességgel j á r e l , és soha csak egy hajszál-nyira sem távozik elvétől. E g y elvtelen korszakban illyesmit fölöttébb alkalmatlannak találhatni; de az egyház mindenkor hü marad alapelveihez. Ő ezzel erejének és szilárdságának olly jelét adta, melly csu-dálkozást gerjesztett: s ennyiben a szörnyűséges Mortara-lárma kiszámithatlan becscsel bir, és olly je-lentőséggel, mellyet annak támasztói nem is sejdit-nek"1). (Yége köv.)

0 ,Der Katholik'j id. h. 75. 1.

Pásztorkodási tárgyalások.

IV.

(Vége.)

Milly tantárgyakra van egy papnak szüksége, minden hosszabb fejtegetés nélkül is mindenki tudja : azért csak is egynémelly észrevételekre szorítkozom. Mi mindenek előtt a morált illeti, kivált a gyóntató-székhezi vonatkozásaiban, sza-bad legyen megjegyezni, hogy ennek hatalmas ellensége van amaz átalán elterjedt véleményben, mikép a hosszas gyakor-lat által szerzett ügyesség, e téren minden további tanulmá-nyozást fölöslegessé tesz. Habozás nélkül megengedendik a t.

olvasók, hogy liguori sz. Alfonz minden bizonynyal gyakorlott gyóntató volt: mégis épen e szent int bennünket: „Non facile sibi suadeant (confessarii), quod satis idoneos ad tantum mu-nus se reddere possint, sine diuturno studio scientiae morá-lis." (Theol. Mor. L. 6. tract. 4. cap. 2. dub. 6.) A gyónó-szék-ben van Isten rettentő Ítélete (tremendum Dei judicium), abi-ró, a pap, Isten helyett ; s ha igy, nem a legnyomósabb okok sürgetik-e, hogy kellő tudomány nélkül e szent hivatalhoz ne fogjon senki ; nehogy tudatlansága által számtalan lelkek vesztét okozza? Ott van az egyház legnagyobb szükségben, hol a gyónó-szék rosszul kezeltetik; és ez csak ott történhetik, hol a gyóntató lelki-atyák tudatlanok, vagy szent kötelmeik teljesitésében hanyagok. Nagyon jól tartja a toledói IV. zsi-nat, midőn azt mondja : „A papok tudatlansága szülő anyja minden hibának, melly Isten egyházában keletkezik" ; és mit tartsunk a próféta eme szavai felől : „Mivelhogy a tudományt megvetetted, megvetlek én is téged, hogy a papságban ne szolgálj nekem" ? (Oseás 4, 6.)

A gyónó-széket illetőleg szükséges tudományra nézve még egynémeIlyet akarok mondani. Napjainkban, áldassék érette Istennek szent neve, mindinkább kezd ébredezni a hité-let; és az ébredező hit-élet eredménye, hogy a gyónók között sokan vannak, kik a nagy tömegből kiválva, magasabb keresz-tény élet-tökély után törekesznek. Ehhez természetesen ügyes, tudományos lelki vezetőre van szükségök : ha csak az álszen-teskedés, és rajongás bűnébe esni nem akarnak. Illy lelkek vezérletére a hiresztelt ügyesség soha sem elegendő. Atalá-ban az ascesist, mint a középkor természetellenes kinövését szerették nézni korunk hősei : s épen azért az ascetica theologi-ának is tökéletesen hátat fordítottak ; és olly tökéletesen kikü-szöbölték azt a Theologiából is, hogy alig maradt föl még el-veinek csak föliiletes ismerete is. Pedig egyedül az ascetica theologia az, mellynek ismerete az emiitett lelkek vezetésére képesítheti a lelki-atyát. Természetesen e képesség csak ugy éretik e l , ha a puszta tudással nem elégszünk meg : hanem magunk is égő szerelemmel ragaszkodunk az ascesishez, és ennek saját magunkra alkalmazása után fogunk a lelkek veze-téséhez. Sokat mondtam ? Nem kívánom én, hogy elszigetel-ten az élettől, pusztán szemlélődő (contemplativ) életet él-jünk ; hiszen nekünk a világgal, a világban kell élnünk : de igen is azt kívánom, és azt kívánni különösen napjainkban jo-gunk van, hogy a papnak minden tetteiből a jézusi szellem világoljon ; hogy ezt látván a világ, elszórt bántalmai fölött önmaga előtt megszégyenüljön. A jó ügynek előbb-utóbb győznie kell ; az igazságot elnyomni igen, de megsemmisíteni nem lehet : s ha mi egy sz. Ignácz, sz. Ferencz, liguori sz. Al-fonz stb. példáit követjük, ha a lelki-életre több gondot

for-*

4 8 11 ditunk, lehet, hogy a kor felvilágosodott hősei tovább is ránk

nyomják a bigottság bélyegét: de magukban nem akarva is elismerendik, hogy igy van j ó l , és illyennek kell lenni a papnak.

A tanulmányozáshoz számitom én a tágabb értelemben vett olvasmányt, mint az időszaki-iratok, napi- s ujság-lapok stb. olvasását is ; miután ez a szórakozás mellett hasznot is hajthat. E foglalkozást illetőleg az időnek jó használatáról felállított alapelvet szinte nem szabad szem elől téveszteni ; sőt inkább, valamint arra nézve, a mit olvasunk , ugy szinte az olvasásra kiszemelt időre nézve is ki kell azt tüntetni. Az ujság-olvasás tárgyát érdeklőleg, kétségen kivül kiskorúságra, meggondolatlanságra, ne mondjam jellemtelenségre mutat, midőn egy pap, idejét és pénzét egyház-ellenes lapok olvasá-sa- és megszerzésére fecsérli. Sok küzdelem, és személyes áldozatok mellett sikerült legújabb időben az egyház hű fiai-nak, hogy az egyházi érdekek képviselésére nyilvános lapokat alapitsanak, és ez által a közönyös, vagy épen istentelen sajtó képmutató öleléseiből kiszabaditsák a hívőket: és mégis e je-len perczig nem egy példát lehetne felmutatni, hogy kath.

papok idegenek a kath. sajtótól ; azt sem szellemileg, sem anyagilag nem pártolják , hanem filléreiket az egyház határo-zott ellenei által nevelt sajtó gazdagítására fordítják. Innen van azután, hogy mig vallásos szellemű egyházi lapjaink a részvétlenség jege alatt hervadoznak, mig a külföldiekkel a versenyt kiálló néplapunk csak segélyezés mellett tartja föl magát, mig a jeles ,Családi lapok' is csak áldozattal létezhet-nek : addig a profán lapok, az egyház érdekeit sértő, ha-bár vele néha tetszelgő lapok előfizetői közt az egyhá-ziak , a katholikusok közül számtalanokkal találkozunk.

Valóban érdekes lenne ez ügyben statistikai adatokat sze-rezni : s látva, tapasztalva a hanyagságot, óhajtanám mindenki tudomására juttatni az arányt. . . . E z azonban ké-nyes tárgy : és félek, hogy máris darázsfészekbe nyúl-tam. Nem akarom én azt mondani, hogy kizárólag csak kath., vagy ha ugy tetszik, egyházi lapokat pártoljunk : hanem azt akartam igenis mondani, hogy mig filléreinket a profán , sőt gyakran egyház-ellenes lapokra kiadjuk, ne vonjuk azokat meg kath. szellemű lapjainktól sem ; ne a személy, ne a szer-kesztő, hanem az ügy szentsége lebegjen szemeink előtt. ,Ex fructibus eorum cognoscetis eos.' Nem sértek senkit, nem sze-mélyeskedem : de tudok , ismerek több papi házat, mellyben mig a szépirodalmi, mulattató , képes , és politikai lapok, meg folyó-iratok majd mind megvannak, a szegény kath. lapok kö-zül a megparancsolt ,Néplap'-ot kivéve, egyéb nem jár*). Ez

*) E tapasztalás, mellyet kétségbevonni, s tagadni lehetetlen, miután azt épen a kath. irányú munkák és folyóiratok kiadói sinylik meg legjobban, fölöttébb szoinoritó volna , ha e g y nem vigasztalna m i n k e t , az t. i., h o g y a kath. irodalom még illy részvétlenség mellett s a nevezettek közremunkálása n é l k ü l , sőt daczára is élhet. Mivel ezt kétségkiviil e g y magasabb, az özvegy fillérjeit is megsokasító pártolás befolyásának kell tulajdonitni. Ez p e d i g i t t legtöbbet nyom. Főleg a szellemi harczokban bir az élő hitnek azon szava sulylyal , h o g y :

„Non est Domino difficile salvare, vei in multis, vei in paucis." (I. Kir.

14, 6.) Gedeon háromszáz választottaival is g y ő z ö t t : mig sokszor a százezrek kudarczot vallanak. E g y e d ü l azokra nézve szégyen, kik magukat az Ur harczábani részvéttől elvonják, ha a remélt d i a d a l t , a kath. elvek óhajtott győzedelmét, nem f o g j á k Isten után az ő művöknek is mondhatni. S z e r k.

bizony nem jól van igy : ne szolgáltassunk magunk ellen fegy-vert elleneink kezébe; s mig nem sajnálva filléreinket, telje-sítjük honfiúi kötelességünket, és virágzóvá teszszük nemzeti irodalmunkat, ne hagyjuk a részvétlenség fagyasztó lehellete alatt elcsenyevészni egyházi, szinte nemzeti irodalmunkat sem : még pedig annyival inkább , minthogy csak ott virágoz-hat fel az egyház, hol annak saját irodalma van. Azért mondá már de Maistre, a mély gondolkozású iró, Angliát illetőleg :

„Ha a kath. religio angolul, és francziául beszélend, emlékez-zenek meg róla, hogy semmi sincs, a mi lehetséges nem vol-na ; semmi, a mit nem várhatnánk. S lia valaki azt mondaná, hogy a genfi Sz.-Péter-, vagya konstantinápolyi Zsófia-temp-lomban szent misét fognak szolgáltatni, bátran mondhatjuk : Miért nem?1 Pártoljuk tehát mi is, kedves testvérek ! egyházi irodalmunkat; terjeszszük azt, és éleszszük ez által is a kath.

hitszellemet. Hogy az ollyanoknak, kik a megtámadásokra fe-lelni , kik az egyház, és sz. hitünk ellen szórt hamis vádakat czáfolni akarják, a napi sajtó szánandó termékeit is meg kell szerezniök , azt mondani sem szükség.

A jó napirend tartott föl még egy kis helyecskét a szó-rakozás- és felüdülésre is. Erre nézve azonban szinte áll, hogy a szórakozás se ellenkezzék az idő jó használatával. Mi az ételnek a só , az a pihenés a testnek. .Parum autem de sale sufficit in cibo', úgymond aquinoi sz. Tamás ; és szabályként állítja fel : ,Ut etiam, sí honesta sit recreatio, non tamen ani-mus omnino dissolvatur; et sicut in omnibus aliis humatiis actionibus, recreatio congruat personae, tempori, et locis, et se-cundum alias cirumstantias débité ordinetur.'

A személyes illemre nézve megjegyzendő , hogy habár sok, magukban véve közönyös szórakozások léteznek is,olIya-nok ezek mégis , mellyeket egy pap , m e r t pap , nem élvez-het. A számtalan, a papokra nézve tiltott, de világiaknak meg-engedett játékok ügyében hozott egyházi rendeletek (Can.

apóst. n. 41. Conc. Lat. IV. cap. 15. Cone. Trid. Sess. 22. de réf. c. 1. stb.) elég világosan hirdetik, hogy a papnak szóra-kozásait, és élveit illetőleg az egyház rendeleteihez kell ma-gát alkalmaznia ; s hogy merőben nem mutat egyházias érzü-letre , ha a pap azon elkoptatott mentséggel akar azoktól sza-badulni , mikép e canonokat a szokás már megerőtlenité, vagy hogy azok meg nem újíttattak. En azt hiszem, hogy az egy-házias érzületnek nincs ugyan szüksége canonokra, miszerint a papi illemet meg ne sértse : de hogy mégis a szóban lévő szórakozásokat illetőleg biztos irányunk legyen , ide igtatom a trienti zsinat idéztem határozatát: „Stat.uit sancta Synodus, ut quae alias a summis Pontificibus, et a sacris conciliis de cle-ricorum vita , lionestate , cultu doctrinaque retinenda , ac si-mul de luxu, comessationibus , choreis, aleis, Iusibus , ac quibuscunque eriminibus, nec non saecularibus negotiis fugien-dis copiose, ac salubriter sancita fuerunt, eadem in posterum iisdem poenis, vei maioribus, arbitrio Ordinarii imponendis observentur."

A szórakozási időt illetőleg, a jó pap valamint az időt, ugy annak tartamát is igen könnyen, kellőleg meghatároz-hatja. Ha a szórakozásnak a munkálkodásra kell következnie, bizonyára senki, sem a reggeli, sem a déli órákat nem vá-lasztandja, hanem az alkony perczeire halasztandja azt; s mi-vel a szórakozásban is meg kell a helyes mértéket, és illemet tartani, nem fogjuk azt órákig élvezni, sem az éjszakázás-, és

1 4 9 h — virrasztásban keresni. ,Parum de sale sufficit in cibo.'

Csak-hogy fájdalom! sokaknál az elsózott leveä sokkal nagyobb szerencsétlenség, mint az egyháznak megsértett, meg nem tartott rendelete.

Végre a szórakozás helyének megválasztására nézve, vannak az egyháznak ismét határozott rendeletei, mellyeket megtartani minden egyházinak szoros kötelessége ; illyen pél-dául, melly a korcsmák és nyilvános helyek látogatását tiltja, s melly megszüntetve nincs. Aldassék Istennek szent neve,

ná-lunk e tekintetben nincs panasz : papjaink sokkal több önér-zettel birnak, mint sem hogy magukat az illy helyekeni meg-jelenéssel lealacsonyítanák ; s ha mégis találkoznának, ezekhez már nincs szavunk: ezek már megfeledkeztek szent és magasz-tos hivatásukról. A látogatásokat illetőleg is vigyázzunk, ne-hogy hiveinknek , vagy másoknak ezek által botrány-, vagy megütközésre okot szolgáltassunk.

Hogy az idő illyetén felosztásában nem kis szerepet kell az imádságnak is játszani, azt mondanom sem kell : hiszen az imádság vidítja fel kifáradt, enyhíti szenvedő lelkeinket. A pap imádság nélkül elszárad, mint a növény éltető harmat nélkül. — Ne feledjük ki az iskolát sem ; hiszen az egyház re-ménye van ott ; és itt, meg a gyónó-székben eszközölhetjük korunk újjászületését.

A gondviselés akkép rendelte, hogy nekünk gazdaság-gal is kell foglalkoznunk : hagyján ; ámbátor én szeretném , hogy a pap ne lenne kénytelen eke után járni, ne lenne kény-telen szántás-vetésről gondoskodni *). De ha meg kell lenni, árn legyen ; fordítsunk erre is figyelmet, és híveinket oktatva használjuk azt : de vigyázzunk, ,ne quid nimis' ; nehogy az anyagiak keresésében megfeledkezzünk az égiekről. A mi hi-vatásunk, hogy : ,faciamus voluntatem Patris, qui in coeli

est.' Gazdálkodjunk : de ugy tekintsük a gazdálkodás által megtakarított vagyont, mint eszközt az örök életre. S ha igy cselekszünk, akkor nem leszünk rabjai földi vagyonúnknak ; akkor a szegény, és gazdag egyaránt örömmel fog bekopog-tatni ajtainkon : mert tudja, hogy azt tanács, és vigasz nélkül nem hagyja el; akkor áldás lesz magunkra, s hiveinkre a földi vagyon, és mi nem fogjuk elveszteni lelkünk szabadságát ;

ha-nem hűségesen ragaszkodva az egyház parancsaihoz, eszközei leszünk e legjobb anya szabadságának is. Es e szabadság ál-dása lesz a népeknek, ha papjai az egyházhozi tántoríthatat-lan ragaszkodásban keresik szabadságukat; mert higyétek el

*) E z t illetőleg m é g m i n d i g azon hiedelemben élünk (mert nem t a l á l t u n k ez i d e i g elegendő o k o t annak m e g v á l t o z t a t á s á r a ) , m e l l y e t a ,Religio és Nevelés' r é g i b b f o l y a m á n a k e g y i k számában általunk közlött c z i k k tolmácsol. A g a z d á l k o d á s n a g y t e h e r , i g a z : de a szűkölködés is az ; p e d i g az u t ó b b i ellen csak amaz biztosit ,caeteris p a r i b u s ' leg-j o b b a n . H o g y hozzá nem m i n d e n k i n e k v a n kedve, szinlolly e g y s z e r ű ,

m i n t az természetes , h o g y k ö n n y e b b a kész u t á n élni. De h á t ez j o b -b a n m e g ó v a p é n z s z e r e t e t - , és ama , s o l l i c i t u d o ' - t ó l , m e l l y e t az evan-g é l i u m k á r h o z t a t , és a k e r e s z t é n y e k szivéből k i i r t o t t n a k a k a r l á t n i ? N e m hihető. Sőt i n k á b b ellenkezőre v a n n a k a készpénzből élők közt a d a t o k . K ü l ö n b e n is a k a t h . e g y h á z a földiektől i n k á b b elvonulni sze-rető lelkeknek t ö b b olly p á l y á t jelöl k i , m e l l y e n az efféle g o n d o k t ó l f e l v a n n a k m e n t v e . A többinek a g a z d a s á g á r t a t l a n örömek k ú t f e j e , s hasznos foglalkozás egyszersmind , m e l l y e t e g y é b nehezen pótolna ki o l l y j ó l . Nem is szabad a k a t h . p a p n a k e t e h e r ellen panaszolkodni m i n d a d d i g , v a l a m i g hasznosnak nézi az e g y h á z r a nézve , sőt dicsőség é n e k is t a r t j a , h o dicsőség y az e dicsőség y h á z f e j e a f ö l d i dicsőség o n d o k l e dicsőség s u l y o s b i k á -val, e g y egész állam k o r m á n y o z á s á v a l v a n m e g t e r h e l v e . S z e r k .

szeretett társaim ! a valódi szabadság csak az egyház gyengéd lánczai közt van. ,Jugum meum suave est, et onus meum leve',

mondá az Ur, a mi Megváltó Istenünk ! T.

In document Religio, 1859. 1. félév (Pldal 50-53)

Outline

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK