• Nem Talált Eredményt

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

In document Religio, 1859. 1. félév (Pldal 22-25)

Pest, jan. 3-án. Ő mé.lt. a csanádi püspök úr az év for-dultával főpásztori szózatot intézett nagy kiterjedésű me-gyéjének valamennyi tagjaihoz ; mellyben a ker. nevelés szük-séges volta , s annak jókori megkezdése felől a legszivrehatóbb módon nyilatkozik. Örömest közlendünk a tanulságteljes fő-pásztori körlevélből egyes darabokat, ez átalános érdekű tárgynak annál nagyobb körbeni méltányolhatása végett.

— Ó-Iíutla. A kath. legényegylet nálunk is gyökeret vert. A ft. esperes-plebános fáradhatlan buzgalmának elvégre sikerült illy egyletet, a pesti hasonló egylet alapszabályai el-eifogadása-, s életbe-léptetésével, a jobbérzelmü polgárság örömére ünnepélyesen megnyittatni. A legények száma ugyan csekély : de épen e mustármagból fog felnövekedni a terebé-lyes fa, mellynek lombjai alatt menedéket fog keresni hovaelőbb, és találni a még most elmaradt legénység. Dec. 26-án reggel az Ur oltárához léptek a tagok ; délután pedig liozzájok testvéri-leg csatlakozván többen a pesti egyletből, miután a vecsernyét a néppel együtt elvégezték, egyleti zászló elő vitele mellett, az egylet helyiségeibe vonult a hosszú sor, mellyet számos uri vendég ékesitett. Megnyitó beszéd, egyes baráti szózatok, ének, szavalások, stb. családi örömünneppé varázsolták a sebesen re-pülő órákat. Adja az ég, hogy az öröm, melly az egylet meg-nyitásakor olly félreismerhetlenül nyilatkozott, soha e hajlék-ból ne távozzék.

— Csénye , dec. 23. Becses lapjának jótékonysági ro-vatába egy szál nefelejtset küldök. Ugy vélem, igen oda il-lik az, ama szellemi üdvleldébe , melly hazánk és egyházunk érdemesültjeinek ha nem is porait, de méltó neveit őrzi, s az utódoknak szent kegyelettel áthagyományozza. Egy illy, az egyház- és hazára nézve egyaránt érdemes férfiút van szeren-csém e lapok t. olvasóinak bemutatni nt. H o r v á t József vámos-családi plébános urban ; ki a szerénység fátyolával ugyan eltakart, de előttünk azért eléggé ismert jó tetteit e napokban azzal koronázta, hogy úrbéri kárpótlásából alulirt-nak egy százas kötelezvényt azon nyilatkozattal adott át, hogy ez utóbbi tetszése szerint adja azt valamellyik hazai üdvös in-tézetnek , például a Sz.-István-Társulatnak. Midőn a tudomá-nyos, buzgó s jótékony plébános urnák e nagylelkű ajánlatát örömmel küldöm a fölszámithatlan érdemű Sz.-István-Társu-latnak, a nagylelkű adományzónak igaz szivből kívánom, hogy az élet-halál Ura oltalmazza őt minden bajtól és nyavalyától, melly a ránk, és szeretett, s őt viszont szerető híveire nézve drága életét veszélylyel fenyegethetné, s tartós egészség- és jóllétben mindnyájunk örömére minél tovább éltesse!

Közli K ö v e s György, kerületi alesperes.

— Pécs, dec. 24. Illő, hogy ama b. emlékű férfiúnak, ki-nek halálát e becses lapok sept, hóban hirdették , jótékonysá-ga felől megemlékezzünk. A felejthetlen jó férfi F a r k a s József, apát és pécsi kanonok már éltében, körül-belül egy évvel halála előtt, következő ajándékokat áldozott szent czé-lokra. Ugyanis a garéi nagyobbitandó egyháznak 6,000 p. frtot;

a garéi plébános jövedelmének szaporítására , évenkint kama-tozó 1,000 p.frtnyi tőkét; a pécsi notre-damei nőzárdának, ott egy rokonának nevelése végett 3,600 p. frtot; egy a székes-egyházban évenkint, mondandó sz. misére 600 p. frtot ; a pécsi tanitóképezdének 700 p frtot ; a pécsi irgalmas-nénéknek 500

— « 19 p.frtot ; a garéi és szászvári templomokban évenkint mondandó sz. misékre 300 p.frtot; a megyei pénztárnak 200; a papnövel-dének 200 ; a vakok és süketnémák intézetének 200 ; a nyu-galmazott papok segélyezési pénztárának 200 ; a beteg papok ápoló intézetének 200 ; a pécsi szegények pénztárának 200 ; a megtértek és elaggott papok pénztárának 200, a pécsi irgal-mas-barátoknak 200; a tanitói nyugdíjintézetnek 100; a szé-kes-egyházi karénekesek özvegyei pénztárának 100 ; a pécsi iskolások segélyezésére 100 ; a megyei hivatalnokok özvegyei pénztárának 50 ; halála után a szegények között azonnali ki-osztás végett 5 0 , s végre a káptalani szegények pénztárának 2,000 p. frtot. Isten áldja meg érette !

B é c s , dec. 26-án. Örvendeni fogok rajta, ha megen-gedi, hogy a ,Religio' egy általam igen tisztelt uj munkatár-sának módjára, e becses lap „napszámosaidnak sorába léphe-tek, egyelőre levelezői szereppel. Nem rég végig vándorolt az itteni lapokban, azután az augsburgi ,Allgemeine.' s társaiban .azon hir, hogy Z a n g u r , a bécsi ,Presse' szerkesztője,

bepö-rölte ft. B r u n n e r tudor urat, a ,Wiener Kirchenzeitung' szerkesztőjét egy, az utóbbi lap 43-ik számában foglalt czikk miatt. Magyarhonban csak kevesen fogják e két lap közti vi-szonyt ismerni. A ,Presse' homlokán e jelszót láthatja az ol-vasó :,Gleiches Recht für A l l e ' ; de zárjel alatt odaértheti, hogy a ,Presse' e jogegyenlőségért különösen azon osztály részére buzgólkodik, melly sem pénzt, sem fáradságot nem kiméi ohajtott emancipatiója kieszközlésére. Ezen kivül a ,Presse' izrael. munkatársai hivatva érzik magukat ,a k a t h.

e g y h á z t u l h a j t á s a i t e l l e n ő r i z n i . ' Ha valaki azt mondaná, mikép a ,Presse' e tendentiájának kevés hatása lehet, mivel nagy számú olvasói (mesés számú ezerekről be-szélnek), tudván azt, hogy a lap, valamint a bécsi lapok nagy része , a választott nép kezében van , azt is fogja tudni, mi-szerint elveit bizonyos ügyekben pártérdek és kiirthatlan ellenszenv sugalja : a ,Presse' tisztelőitől azon, különben mit sem mondó választ nyerendi, hogy Z a n g ur, katholikus.

Te-hát a fő (miután jó katholikusnak mondani guny volna,) r o s s z katholikus, a tagok zsidók. Valóban a ,Presse' soha sem mulasztá el adott alkalommal a kath. egyház iránti el-lenszenvet olvasói közt terjeszteni; s még keveset mondok,ha felhozom, miszerint két év előtt ő is az aljas V e r g e r dicsői-tői közé tartozott : azok közé, kik ellen S a p h i r is indigna-tióval szólalt föl ; pedig Saphir ugyan soha sem mutatott hi-vatást az erkölcsiség prédikálására. Brunner ur , ugy szólván egyedül küzd itt a kül- és belföldi német lapoknak sok esetben rosszul felfogott humanismusa és liberalismusa ellen ; ha kell, lajstromozza a szabad-kőmivesek és zsidók balgatagságait, és nem késik a /Presset' is rendreutasítani, midőn szabadelvüsége a törvény és rend megvetésévé fajul. Innen a polémia, innen a jelen sajtópör; s a ,W. Kirchenzeitung' szerkesztőjének nem marad egyéb hátra, mint a „Presse" több évi folyamát átlapozni, s állításának bebizonyítására az adatokat kikeresni.

B r u n n e r ur egész halmaz illy adattal rendelkezik már ; s ha ellenfele elállna a panasztól, akkor Br. ur lép föl ellene mint vádló. Kíváncsiak vagyunk a pör kimenetelére. — Ol-vashatta ön a lapokban , hogy az egyetemi tanulók ,Acade-mischer Gesangsverein' czim alatt a magas ministerium által helybenhagyott énektársulatot alapitottak. Eddig nagyszámú ifjak lőnek tagjaivá. Örömmel kell üdvözölnünk a fiatalok

be-látását, mellyel a szivet, nemesítő műélvezeteknek elsőséget ad-nak egyéb, sokszor nem helyeselhető szórakozások fölött ; és tiszteletünket megkettőzteti a társulat az által, hogy az aca-demiai isteni-tiszteletnél az egyházi éneket is készséggel vál-lalta magára. —A hazánkban több helyütt dicséretesen ismert S c h m u d e atya az egyetemi tanulók egyházi szónoka. Min-denki fogja tudni, hogy Jézus társasága sok jeles szónokkal rendelkezik ; mig a világi papság, aránylag sokkal kevesebbet számlál. Megbocsáthatlan mulasztásnak tartom, hogy az egy-házi szónoklatra olly kevés (?) gondot fordít a világi papság.

Megelégszünk azzal, ha a növendékpap az egyházi beszédről pár szót tud, s a növeldében évenkint egyszer föl is lép szó-noklatával. Ezzel kiküldetik az Isten igéjét hirdetni*). A fiatal áldozár tájékozottság hiányában sorban mondja valamelly predikácziós-könyv beszédeit : és nem ritkán történik , hogy mérték tel enséggel stb., vádolja az e bűnben talán nem is részes közönséget. Parlagon hagyjuk azon mezőt, mellyen leghatha-tósabban működhetnénk. A ,Szent lant' irója egy fiatal költő barátomhoz irt levelében, serkenti ezt az egyházi költészetre : ,,mert, ugy mond, a szent művészet az, mellyel leginkább nyerhetjük meg a vallástalanok sziveit." Az egyházi szónoklat is müvészet/Elmélkedjék az olvasó arról, hogy mi kell ahhoz, ha a közönségnél valamelly czélt el akarunk érni : mennyire kell a közönség miveltségi fokát, fogékonyságát, hajlamait ismernünk, ha tudni akarjuk, mint kelljen beszédünket szer-kesztenünk ; mennyi gond kell, hogy a keltett érzelmeken uralkodhassunk, s valami helytelen kifejezés által le ne rom-boljuk, mit már megépítettünk. S ki vonja kétségbe, hogy azután még igen sok függ az előadástól is. Midőn Demosthe-nest kérdezték (bocsánat, hogy illy hirtelen csapok át a po-gány világba) , mit tart az ékesszólásban legfontosabbnak ? azt feleié, hogy az előadást. Es tovább, mit tart második, har-madik helyen szükségesnek ? Ismét azt mondta, hogy az elő-adást. De ez újra művészet; mihez tanulmány, gyakorlat kell.

„Orator fit ;" s mégis olly sokan elmulasztják, ez ügyben nö-vendékeiknek irányt adni ! Tudom, hogy ha a legtapintatdú-sabb férfiút adjuk is a növendékek mellé, nem fognak minden növeldéből Bossuet-k, Massilonok,Flechiérekkikerülni; mivel a beszédiráshoz egyéb tudományokon kivül hatalmas nyelvé-szeti képzettség, és különös irói képesség szükséges : de olly eredményre középszerű elmével is juthatunk, hogy a már lé-tező beszédeket közönségünkhez tudjuk alkalmazni, s az elő-adás titkából legalább annyit sajátítsunk el, hogy a közönség szivesen hallgasson. Hiszem, hogy senki sem veti meg szerény indítványomat: ,A mélyen tisztelt főpásztorok nevezzenek ki minden növelde számára egy tehetséges szónoklattanárt, ki a növendékeket az egyházi szónoklatra képezze.' Meggyőződé-sem szerint igy lehetne az egyházi szónoklatnak lendületet adni, s magasztos tanainkkal sok tévelygő lelket boldogitani.

Lelkemből örvendek, ha az érdekeltek tovább fűzik ez

indít-ványt, s talán megjobbitva valósítják. P . R o m á b a n dec. 23án fogadta el ő eminentiája R a u

-s c h e r bibornok é-s béc-si ér-sek, a e-s. kir. követ-ségi palotában, az átnyújtott bíbornoki kalapot mons. Stella kezéből : ki be-szédében a megtisztelt érsek magas szellemét,

tudományos-*) A megrovott mulasztás csak egyes intézeteket terhel : de nem az összes kath. papságot éri. S z e r k.

ságát, ajtatosságát és hivatalos eljárásokban tanúsított buz-galmát ékesenszóló szavakkal kiemelte. A bibornok - érsek czimül a S. Maria della Vittoria egyházat nyerte. (Griorn. di Roma.)

J L f s s a b o n b ó l dec. 10-én irják , hogy mons. di Pie-tro bibornok, és előbbeni nuncius a portugali udvarnál, vissza-utazott Romába : mi a szakadással fenyegető viszályok sze-rencsés kiegyenlítésének jeléül vétetik.

I r o d a l o m .

,A katekizmus magyarázata, vagyis az összes vallási igazságoknak a bibliával egybekapcsolt mulattató, könnyű, népszerű fejtegetése, szép példák, történetek , hasonlatos-ságok, szertartások magyarázatával fölvilágositva, a szent-írás és a sz. atyák idézeteivel megerősítve. Mindezekhez járul kérdések és feleletekbe foglalt egyházi történet, és P a -laestina leírása. Lelkészek, tanítók , nevelők, különösen va-sárnapi iskolában működők számára, irta M e n d l i k Ágos-ton , pécsmegyei áldozár, a főelemi és reál-iskolákban hite-lemző s hitszónok, képezdei hittanár. I. kötet. (Bolti ára 1 frt 26 kr. pp., vagyis 1 frt 50 kr. uj pénz.) Budán, 1859.' 8-r.

VIII, és 323. 1.

A jó hitelemzőnek (katechetának) két főgondja és szán-déka legyen .tudnillik a tanítványokhoz leereszkedni, s őket magához fölemelni ; és igy nem csak jelen szükségeikhez illő tanítást adni, hanem a jövendő tevékenyebb és érettebb kor kivánataihoz alkalmas tudással és ismeretekkel is őket ellátni.

Ne is mondja senki, hogy ők kisded koruknál fogva a szent és mennyei vallás magasztos tanainak fölfogására képtelenek : minthogy azok bellényegét, és sokszor a praedicatum és subje-ctum közötti viszonyt be nem láthatják ; mert ha ez elegendő ok volna a ker. tanitás alapos közlésének elhalasztására, ugy azt a késő aggkorig el kellene hagyni ; minthogy a legmiveltebb, és legkorosabb emberek sem képesek a titkos és észfölötti kinyilatkoztatott hitczikkek bellényegének belátására : követ-kezőleg a felhozott ok miatt a hitvallási tanításnak helye sem lenne. A mi kézzelfogható, szerencsétlen, és a kinyilatkozta-tott v a l l á s kiirtására vezető képtelenség !... Azt vélhetné az em-ber , hogy ezen észhittaniak hozománya már végkép elhang-zott légyen, és igy föl sem kellene hozni többé, mint egé-szen elavultat : azonban Isten t u d j a , a rationalisták, a hit-részvétlenek és az anyagiak, bár minden egyébben újságok után kapkodnak, mégis abban, mi a hit elleni czifraságokat illeti, ezek elavult rongyait mint valamelly drága ereklyéket toldozzák, foltozgatják, és unalomig fitogtatják; sőt í'ájda-lom ! ha egyedül rajtok áldana, a gyenge nemzedéket min-den hittan nélkül hagynák neveltetni, felnőni : vesztettnek tartván az időt, melly nem a világi, kenyér- és vagyon-kereseti tudományokra , tanokra, s ügyeletekre fordittatik ; inkább a vérengző bajvivás- és bűnös párviadalokra ingerlő gyakorlatokat, mint a békeszerető keresztény tanra szánt órákat pártolván. Uraim ! mig illy kedélyüek és érzelműek le-szünk , mig korszellemünknek ezen undok és veszélyes rozs-dáját ki nem köszörüljük, addig sem jók, sem erényesek, sem boldogok, de még nyugodtak sem leszünk : minden egyebet fölebb becsülvén , mint lelkünk legdrágább osztályrészét, és az égnek legbecsesebb ajándokát, a vallást; szóval, igen eszé-lyes, ügyes, üzérkedő, művészileg dressirozott állatok, de nem emberek leszünk, e szónak méltóságos értelmében'„.Ugyan, mi a parányiéletecske, az örökkévalósághoz képest? Egy csepp sem a vizek végetlen oczeánjához képest. A hitelemi tanitás

el-hanyagolása, vagy halasztása oktalan, és alaptalan ; mert azon ürügy , mellynéí fogva az éretlen korúak még nem képesek a szorosan meggyőző védokok fölfogására, többet bizonyít, mint az ellenvetők maguk is akarnák ; minthogy akkor az érett ko-rú műveletlen, és nem tudományos embereket teljes életök-ben ki kellene zárni a hittani előadásokból, kik a szorosan meggyőző védokok fölfogására szintúgy állandóul képtelenek, és egyedül t e k i n t é l y i tárnokok által vezéreltetnek. Azután lehet-e az ifjút, és hajadont majd tizennyolcz évéig s z e r i n-t ö k minden hin-tbeli okn-tan-tás nélkül hagyni? Nincsenek-e már azoknak hiendő s teendő kötelmeik ? Ki lehet-e őket rekesz-teni az emberi társaságból, mint a bélpoklosokat ? Nem szer-kesztenek-e ők önmaguknak végképen vallásocskát, és pedig vagy tágat, vagy babonást, és minden esetre rosszat ? Be lehet-e dugni füleiket a tévtanok hallásától, és sziveiket azok köve-tésétől ? Ennyi kézzelfogható képtelenségek daczára, mégis né-mellyek, és pedig néha keresztény szülők, mai napig is a pa-radox Rousseaunak tömjéneznek ; ki önmagával ellenkezőleg, saját Emiljét egyháziak kormányára s tanítására bizta. Vajmi nehéz egy megrögzött rossz eszmét az emberek sziveiből ki-irtani! Ezeknél fogva tehát nyilvános hálát és köszönetet sza-vazok a tiszt, szerkesztő urnák ; ki bölcs tapintattal, nem csak az egyházi hitelemzőknek, hanem minden ker. szülőknek és világi nevelőknek is üdvös használatul irta, szerkesztette s kinyomatta nagy becsű könyvét : minthogy ehhez könnyű érthetőségénél és kellemes előadásánál fogva mindenkinek, a ki olvasni tud, hozzá lehet férni ; s épen t ö r t é n e t i modo-ránál fogva, millyen az egész kinyilatkoztatás sz. tana, ajánlja magát, és mintegy kínálkozik. Merítsetek tehát ker. szülők és nevelők! e becses kutforrásból, és itassátok gyermekeiteket ennek üdvösséges habjaiból ; mert valóban teljes joggal el le-het erről mondani, mit sz. János apostol i r t , Titk. jelent. K.

10. részében: „Menj, és vedd el a felnyitott könyvecskét, melly a tengeren és földön álló angyal kezében van. Elmenék tehát az angyalhoz , kérvén , hogy adná által nekem a köny-vecskét ; ki ezt mondá nekem : vedd el, és edd meg azt : melly gyomrodnak ugyan keserű fájdalmat fog okozni, de szájadban édes lesz, mint a méz !" Azaz : ismerkedjél meg jól annak tartalmával, hogy azután hirdethessed és tarthassad azt.—De már menjünk át annak hitelemzési tanmódszerére, külső és belső alakjára: mitől vajmi sok függ a czélszerü ka-techetikában. Sajonnal megvallom , hogy egyszer-másszor ol-vasván a jó katechetáról és annak képességéről közre bocsá-tott értekezéseket, és csipős, sőt egymást kíméletlenül czáfoló kritikákat, vagy hallgatván a hitelemzési előadásokat, akarva, nem akarva jutott eszembe: ,Uram ! bocsáss meg nekik!' Egyik csupán gépileg morzsoltatta le a czikkeket ; a másik egyedül vizsgálati kérdéseket tett; a harmadik egyedül fel-oszlatókat ; a negyedik merőn ismétlőket ; az ötödik megelé-gedett, ha i g e n n e l és nemmel feleltek: megfeledkezvén egészen, hogy ezek legfölebb az emlékező tehetségre hatnak, mellyek mellett az értelem tevéketlen, a sziv érdektelen ma-rad ; nem tudván, és nem is akarván tudni, hogy ezeket csak az igen gyengék-, vagy remegőknél kivételkép, és mintegy előzményileg lehet és szabad néha alkalmazni ; hogy a lénye-ges és helyes kérdéseknek teljesítőknek, folytatóknak, befe-jezőknek , kizáróknak , vagy tárgyiaknak kell lenniök ; hogy

a további kérdezkedésnél igen nagy figyelem- és tekintettel kell viseltetni arra , valljon a feleletek minden oldalról he-lyesek , vagy némikép hiányosak , a kérdéshez illők, homá-lyosak , határozatlanok, nevetségesek, vagy képtelenek-e ? Es a helytelen felelet esetében az illetőket legfölebb íeddőleg, dorgálólag, ros3zalólag, vagy egyenesen megfejtőleg igaz-gatták. (Vége követk.)

Kiadja a Szent-István-Társulat. —Felelős szerkesztő: S o m o g y i K á r o l y . Nyomatott B e i m e l J . és K o z m a Vazulnál. Pesten, 1859.

PESTEN, Január 8. I. Félév. 1859.

RELIGIO.

In document Religio, 1859. 1. félév (Pldal 22-25)

Outline

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK