Temesvár , Boldogasszony hava, 22-én. Örömmel olvastuk a kevés nap előtt sajtót elhagyott 2-ik évi tudósítá-sát a városunkban a szeplőtelen sz. Szűz hathatós pártfogása alatt virágzó , s mindinkább mélyebb gyökeret verve szétága-zó ,Mária segélj-nőegylet'-nek. A részvét és pártolás, melly-nek ez egylet, fönálltának kevés ideje óta örvend, kétségtelen bizonysága annak, hogy eddig nagy hiányban szenvedtünk, szegény sorsú embertársaink Ínségének ,egyesült erőveli' ápo-lását illetőleg ; mint a melly egyedül képes, a mindinkább el-terjedő nyomoron sikerrel segíteni : s igy a legkiáltóbb szük-ségek egyikén segített a kegyes alapító , midőn e jótékony egyletet életbe léptette. Bizonyára a hála hő imája nem fogja elmulasztani az ég áldását rá lekönyörögni. Az adott évi tudó-sitásból kitűnik , mikép ez egylet már 277 tagot számlál ; kik bizonyos, tehetségeik szerinti kisebb-nagyobb mennyiségű h a v i összeggel járulnak az egylet tőkéjének szaporításához, valamint a jótékony cselekedetek véghezviteléhez. Igy ez év-ben összesen 1123 frtot 121er. p. adtak ők maguk össze, ide nem számítva az egyes nem megvetendő adományokat. Főnöknő nm. báró W o l f Anna, cs. kir. tábornagy, és várparancsnok neje; alfőnöknő R e c k Szidónia, kereskedő neje: kik er-nyedetlen buzgalmuk által az egylet teljes elismerését és bizalmát kinyerve, e 2-ik évben is újra hivatalukban meg-erősíttettek. Van továbbá 3 alapító, és 20 működő tag ; 10-en képezik a főnökségen kivül a választmányt, melly rendes gyűléseket tart. A működő tagok közül 14, a város lakóinak kegyes adományaiból 326 frtot 50 krt. szedett be. A maradandó jótevők adománya évenkint 102 frt, 26 krra rug.
Meggyőződve e jótékony egylet fontosságáról, sokan a távolban is pártolásukra méltatták, s küldék be az 1940 frt 1 krra rugó szép összeget. E jótevők közül különösen kiemelendőnek tartjuk ő eminentiáját, a zágrábi bibornok-érseket, várallyai H a u 1 i k György urat, ki az egylet fölvirágoztatására é v e n-Pásztorkodási tárgyalások.
V.
A nélkül, hogy mások előtt az e tárgybani nyilatkozás útját (ha ugyan valaki szükségesnek vélné bővebben szólani róla,) elzárni akarnók, a néptanítók hadi-szolgálattóli
mentes-ségét illetőleg, sietünk az erre vonatkozó legújabb m. rendel-vényt közölni :
Nr. 40268 ex 1858. A magas cs. kir. cultus- és okta-tásügyi ministerium a mult hó 21-én 2ai"ViD86 szá'n alattkelt kibocsátványnyal különös alkalomból minden kétség mellőzé-se végett ide kijelentette, hogy a f. é. mellőzé-sept. 29-iki uj mellőzé- sereg-kiegészitési törvény 19. §-ában foglalt átalános kifejezés alatt
„népiskolák tanitói," nem csak főtanitók és tanitók, hanem minden egyéb, rendszerezett állomáson szabályszerüleg al-kalmazott, a népiskolák ellátására szükséges altanitók (segé-dek. segédtanítók) is értendi k ; s igy mindezen altanitók, mi-velhogy azoknak törvényszerűen történt alkalmazása, miként a rendes tanítóké, állandó, a katona-kötelezettségtől mente-sekül tekintendők, s velők e szerint kell bánni. Erről
]) Menzel irja : „Die Hoffnung, alles, was nicht mehr katholisch bleiben wolle, müsse protestantisch werden, ist vereitelt worden. Alle reuen Parteien des freien Geistes sagen sich, wie die Deutschkatholiken, a u s d r ü c k l i c h von den alten Reformatoren los." (S. 4.)
« 82 k i n t 200 p.frttal járulni kegyeskedik ; s máris az 1859 ik évre szóló 200 frtnyi járulékot is elküldeni méltóztatott; to-vább a nm. cs. k. tartományi helytartósági tanácsot, melly a fönséges cs k. trónörökös főherczeg R u d o 1 f születése alkal-mával adott több rendbeli kegyes adományokból az egyletnek 350 p.frtot juttatott osztályrészül ; a temesvári takarékpénztá-ri egylet 200 fttal szapotakarékpénztá-ritá a tőkét. Ktakarékpénztá-rivinai L o n o v i c s József, volt csanádi püspök ő excellentiája 100 frtot ; O d e s-c a l s-c h i hers-czeg 100 frtot adományozni kegyeskedtek: hogy a hely szűke miatt többet ne emlitsek, kiknek forró hálaköszö-nete mellett szívélyes „Isten fizesse meg"-et mond az egylet, s a jótékonyságukban résztvevő szenvedő emberiség. — Illy módon az egylet tőkéje, mellynek összege az 1857-ik évi tudósítás szerint 1943 frt.- 59 krban állott, az 1858-ik év végével 6518 frt. 14 krra rug; mellyből az év folytán 695 frt, 40 kr. a szegények segélyzésére szenteltetett. Más szükségek fedezésével együtt összesen 901 frt 53 kr. adatott ki; s igy a tőke 5616 frt 21 kr. p.pénzből áll. Az egylet védencze, egy 8 éves leányka ; kit saját költségein neveltet, a társulat egyik tagjának házában, valóban anyai őrködés és ápolás alatt : ki az érte járó összegről az árva leányka javára nagylelküleg lemondván, takarékpénztárba tevé kamatozásra. — Meg-emlitendőnek tartjuk ez évi tudósítás folytán még azt is, hogy t. P o m u t z Constantin, C s a j á g h y István, D u -b e n c z z k y József és S c h m i d t János orvos urak az egy-let pártfogolt szegényeit ingyen látják el orvosi segélyeik-kel , mig R o t h László , S i m o n y i Imre , s P e c h e r Já-nos gyógyszerész urak ingyen osztják az orvosságot ; s mind-ezt az egylet javáért. Ugyancsak az egylet fölvirágoztatására rendelé m. püspökünk, hogy ez által osztassék ki erényes és a ker. oktatást szorgalmasan látogató szolgáló-leányok közt ama pénzösszegnek, melly ő méltóságának e czélra tett ala-pitványa kamataiból, s a hivek adományaiból befolyt, egyilc fele , mig a másik a tőke gyarapítására fordittatik; mi meg is történt Nagy-Karácson előestéjén, midőn a főnökné 3 szol-gáló-leányt, kik közül az egyik teljes 26 éven át ázonegy uraságnal szolgál, a másik az éven át meg nem változtatá szolgálatát, a 3ik pedig csekély béréből e g y v a k o t és e g y b é -n á t -napo-nki-nt eledellel ellát, megajá-ndékozott, 8 pfrtról szóló takarék-pénztári könyvecskét adván nekik által. Ugy hiszsziik, nem czél nélkül van a tudósitásban az egylet által segélyzet-tek közt fölemlítve, miszerint azok közül 9 görög nem-egyesült , és 1 héber részesült az egylet jótéteményei-ben. A balvéleméuy ugyanis, hogy ez egylet csupán k a t h o-l i k u s o-leend, azt már csirájában akarta mintegy megfojtani:
e megjegyzés tehát tényt hoz föl bizonyságul arra, hogy üd-vözítő hitünk tanítása szerint a temesvári Máriasegélj-nőegy-let, noha Mária oltára lépcsőinél az ő szentséges és szeplőte-len szivéről nevezett áhítatos egyletnek tagjaiból keletkezvén, ezen egyházi, kizárólag katholikus eredetét meg nem tagad-hatja, mégis v a l l á s k ü l ö n b s é g nélkül érzi magát hivat-va az Ínségen s nyomoron segíteni. Tehát nem csalatkozott sem az egylet alapitója, sem az egylet maga, hatalmas jelsza-vában : „Mária segített", „M á r i a s e g i t", és bizalomteljes szivvel mondja továbbá is „Mária fog segitni."
(Mainzi püspök körlevele. Folyt.) „Nem is tekintve a latin nyelvnek e czélra lett alkalmazását, mint melly a kath.
cultus egyházi nyelve , s ekkép a barát-alakok és bordal közti
összefüggésre mutat, annyira ment a vakmerőség, hogy dal-lamul ama szent hangok szoros utánozása választatott, mely-lyekben a kath. nép Dávidnak , a királyi dalnoknak fönséges zsoltárait századok óta valamennyi templomokban énekeltetni hallja. Ezen kivül az alakok helyezete ollyan, hogy egészen világossá válik, miszerint eme legaljasb torzképpel, nevetséget akartak ama szertartásokra! emlékezés által kelteni, mellyek a katholikusok előtt legszentebb cselekvény alkalmával, a sz.
mise alatt előfordulnak. Valljon a rajzoló-, s az e rajzot meg-rendelőknek istenkáromló szándéka odáig terjedt-e, hogy a serleg alakja , s az ezen látható kép , ugy szinte a kehely tar-tása , végre az aláirás, ,Poculum elevatum', által, az egész kath. isteni-tisztelet legmagasztosabb perczét, a sz.-áldozat-náli elevatiót (Urfelmutatást) akarta-e értetni : annak elhatá-rozását mindenkinek Ítéletére hagyom , ki a képet látandja.
Mint tényt csupán annyit adok még a fönebbiekhez , hogy az előénekes , ki által az egylet a dalt énekeltette, állítólag egy itteni Rongeanus ; hogy rajzolóul egy itteni nyilvános inté-zetbeli rajzmestert neveznek közönségesen ; hogy az itteni iskolák sok más tanitói tartoznak az egylethez; s vég.e maga a bordal, egyetlen-egynek ellenmondása mellett, az átalános helyeslés nyilvánításával ismételtetett."
„Már most minden körülményt tekintetbe kérek vétetni, hogy azt, a mi ellenséges, ilutlen , embertelen ez eljárásban fekszik, egész terjedelmében felfoghassuk. Láthatni ebből, mennyi igaz van az egész illem-, miveltség- és emberiséggeli kérkedésben, mihelyt az élet a positiv kereszténységnek há-tat fordit. Sz. Ferencz a maga rendjét a kath. egyházban isteni Mesterünk ama szavára alapította : ,,Ha tökéletes akarsz lenni, eredj , add el mindenedet, a mivel birsz, és add a sze-gényeknek; ugy kincscsel fogsz birni mennyben." (Mát. 19, 21.). O e mondatot betüszerint vette, mint isteni Urunk is betűszerinti értelemben gyakorolta : ő mindenről, a mie volt, lemondva, azt a szegényeknek adta; ő a szegénységet jobban kedvelte, mint a világ fiai a gazdagságot. Példáját utóbb szám-talan , minden rangú s állapotú ifjak követték. És én nem ké-telkedem állítani, hogy sz. Ferencz rendje az igaz felebaráti szeretet-, feláldozó önmegtagadás-, és valódi humanitásnak több müvét hozá létre , mint a felvilágosodásnak egész szá-zadai. Csak hasonlítsa valaki össze egy illy férfi hatását, ki először is egész vagyonát a szegények közt kiosztja, s azután egy, folytonos nélkülözéssel teljes életet él, mellyben minden perez a testi és lelki irgalmasság cselekedeteinek van szen-telve , azok életével, kiket a világ akkép magasztal, mint a feláldozó emberszeretet példányait; kiknél nem ritkán az egész, részint önmaguknak osztott, részint másoktól elfoga-dott dicséret alapja azon sarkallik, hogy tetemes fölöslegük-ből egy morzsát, s a henyélés-, vagy élvezetvágynak szánt sok időből ollykor egy órát a szegényeknek ajándékoznak : s a nagy különbséget mindkettő közt könnyű lesz a valódi feleba-ráti szeretet világánál belátni/'
„A mult század vége, a maga feloszlató, s romboló irá-nyával , nem maradhatott minden befolyás nélkül sz. Ferencz rendj'ére is. A kül- és belfölforgatások emez idejében megtör-ténhetett , hogy e rendnek egyes tagjai hivatásuk fönségét szemeik elől téveszték. A franczia forradalom, és annak gyer-meke , a német saecularisatio végre sok vidéken a rendnek valamennyi házait elsöpörte. De alig nyerte vissza az egyház
. 8 3 »
a békét és szabadságot : azonnal uj életre támadt sz. Ferencz rendje is ; és e pillanatban a sz. alapitót betöltő szellem olly hatalmasan lengedez ismét a rend különféle házaiban, hogy mi azt ujolag eredeti, földön tuli szépségében látjuk szemeink előtt állni. Itt Mainzban is alapittatott mintegy hat éve, sz. Fe-rencz fiai számára, a capucinusok rendjéből, egy ház. Ha van az itteni lakosságnak osztálya, melly egészen feddhetetlen és hü kötelességteljesítés által, mindazoknál, kik adnak még valamit az illem- és erkölcsösségre, méltán igényel tiszteletet, ugy kétségkívül az itteni capucinus kolostor tagjai azok. Azon első capucinusokhoz , kik hosszas megszakítás után idejöttek, tartozott boldogult testvérem is ; ki állásának a világban min-dig olly becsületesen megfelelt , mint bárki más : miután tete-mes jószágát a szegények közt kiosztotta. O annyi, őt tisz-telő és szerető jó barátot hagyott el a világban , midőn sz.
Ferencz rendjébe lépett, a hány ember őt közelebbről ismerte.
Eletének utolsó esztendeit végre itt, e szegény kis kolostor-ban töltve, működött mindaddig, valamig csak a szerzetes-rend szigora által megtörve, halálos betegen szeretett hónába nem vitetett vissza. Csakhamar rá meg is halálozott. Kivüle sz. Ferencz ruháját viselék itt még több papok , és test-vérek , kik részint e városba , vagy megyébe valók , részint tyroliak és westphaliak! voltak: mindannyian a legtisztesebb és becsültebb családokból, a legfeddhetlenebb életet élve mind a szerzetbe léptük előtt, mind pedig utána. A kolos-tor eddigi főnöke egy rendkívül tiszteletre méltó atya volt, születésére nézve botzeni. Benne egészen sajátságos módon a legnagyobb életbölcseség és tapasztalás, csudálatra méltó szerénység- és igénytelenséggel volt párosulva. Ő maga, elő-képe volt az evangeliumi együgyüség-és alázatosságnak. Miu-tán itt, valamint Tyrol és Bajorhon nagy részében, szakadat-lan munkásság- és fáradhatszakadat-lan szeretettei működött, hivata-lának betöltésére szánt ideje kitelvén, visszament szegényül, ugy, a mint idejött; semmi más jutalmat, vagy köszönetet nem kivánva, mint jó lélekismerete bizonyságát."
„Ezek azon férfiak, sz. Ferencz öltözetében, kik itt ez ideig működtek. Ok parányi cellákban laknak, mellyek kiseb-bek, mint a legszegényebb szegények szobái : és szalmán fe-küsznek, melly csak egy lepedővel van betakarva. Minden vagyon, és jövedelem nélkül, egyedül abból élnek, mit nekik a könyörületesség naponkint nyújt. Innen van, hogy ollykor a legszükségesebb dolgokban is fogyatkozást éreznek : holott mihelyt az adományok bővebben érkeznek, azonnal valameny-nyi szegényt asztaltársul fogadnak. Mi lehet érzékevalameny-nyitőbb, mint a capucinusok e vendégeit látni, kikkel ők naponkint megosztják a nyert alamizsnát ; koczkáztatva magukat, hogy holnap maguk is éhséget szenvedjenek ! Mainznak legszegé-nyebb háza az, melly legtöbb szegényt táplál ! Erről napon-kint meggyőződést szerezhet akárki. Azon szegények és bete-gek száma, melly az itteni, csupán alamizsnából élő, s ezen kivül egyetlen krajczárnyi jövedelemmel sem biró capucinusok és ferenczi-apáczák két házában étellel elláttatik, egy napon már három százra is fölment. Éjfélkor elhagyják szegényes ágyukat, hogy az éjnek egy egész óráját imádkozva töltsék ; a nappali időt pedig, csaknem félbeszakítás nélkül, foglalko-zásban, a testi és lelki irgalmasság egyházi gyakorlatai közt, vagy az azokhozi készületben töltik. Nincs senki az egész it-teni lakosság közt, kik közt pedig, fájdalom ! annyin vannak,
kiknek egyedüli gondjok éjjel-nappal az érzéki kéjekre van irányozva, s kik azok nélkül egy napig sem tudnak élni, ninc3 közöttük egy is, ki ez érdemes férfiakat folytonos nehéz mun-káik közt, valaha csak egyetlen-egy mulatságban is részt ven-ni látta volna. Az ő egyedüli mulatságuk abban áll, hogy egyik munkától másikra térnek által. Ha va'amelly házba be-mentek a városban, ez egyedül a végett történt, hogy a bete-geket, vagy haldoklókat vigasztalják. Azóta, hogy itt vannak, bizonyára még nem bántottak meg, és soha egyetlen szeretetlen és barátságtalan szóval sem sértettek meg senkit : ellenben kifogyhatatlan szívességgel készek valának mindig és minden-kinek megtenni azon szeretetbeli szolgálatot, melly tehetse-gükben állott. Következőleg fel voltak jogosítva, megvárni, hogy egy illy élet még a miveletlen nyerseséget is lefegyve-rezze. És illy férfiakat merészelnek itt, egy nyilvános társa-ságban , mivelt emberek közt, öltözetök meggyalázásával, csúfság és guny tárgyává tenni: illy férfiak becsületének sértésében találnak tárgyat a mulatozásra! Ne is mond ja senki, hogy ama becstelen rajz tulajdonképen nem capucinus, ha-nem ferenczi szerzeteseket ábrázol. Mert mindkét rend sz.
Ferenczé, s azonegy nagy családba tartozik ; mindkettő a kath.
egyház sajátságos intézete: melly vele szoros egybeköttetés-ben áll, mellynek becsülete az övé is egyszersmind ; s végre külsejében mindkettő olly kevéssé különbözik egymástól, hogy csak az avatottabb veheti azt észre. E megbántás tehát egyformán sérti az egész rendet ; de sérti különösen a kath.
egyházat, mint mellynek alapítványa a szerzet, sőt mellynek szent szertartásai a gyalázatos képen, legalább közvetve, érintetnek." (Vége köv.)
l í e i t d s . i l l a , dec. 28. 1858. Isten kegyelméből már másodszor ünnepeltem Bethlehemben a karácsoni ünnepeket.
Az idő nem volt olly kedvező, mint tavai : a borult égről sürü eső szakadt, mellyet erős szél csapkodott szemeink közé, mi-dőn Karácson böjtjén Efratába siettünk. A ft. patriarcha, Je-rusalemből j ö t t , a zivatar daczára is , számos kísérővel. Szél és eső nem tarthattak vissza, hogy által ne menjünk Bethle-hembe ; hisz ,introibimus in tabernaculum eius , adorabimus in loco , ubi steterunt pedes eius' !.. Betértünk a barlangba, hova az egek az Igazat, a rég megigért, az epedve várt Üd-vözítőt , mint isteni kisdedet harmatozták , s hol most a leg-szentebb emlékezet honol. . . . Az embert kimagyarázhatlan érzelem lepi meg : a sziv és szem csak sirni tud itt. Mi is le-hajtók homlokunkat, és megcsókoltuk a földet, hol a szent Immanuel született. — A ,Miatyánk', és ^Üdvözlégy Mária', milly imák a bethlehemi jászol előtt ! . . . És a barlang fölött, sz. Katalin templomában , az uj-szövetség oltára, a vérontás nélküli Golgotha; vagy midőn épen a jászol előtti oltáron fek-szik az élő áldozat ! Milly találkozás ! . . . Ránk nézve milly ke-gyelem ! Mennyire kell, hogy felbuzogjon lelkünkben az ur Jézus iránti h i t , remény f és szeretet ! A próféták jö-vendölései és zsoltárai, az anyaszentegyház énekei, mely-lyek ez éjjel a szent helyen viszhangoztak, a két szövet-ségnek a megtörtént születés fölötti örömdalát képezték;
mellyet jeles kezektől játszott orgona zengedelmei vittek föl az Isten elé. Bejártuk még a szentek emlékeit, kik a jászol körül várják a föitámadást, A földalatti tekervényes, sötét üregek, égő viaszgyertyáinktól megvilágítva, s énekeinktől viszhangozva, pillanatra félbeszakiták a síri csendet, melly
— h 8 4 »,
a dicsőültek porait födi ; s mintha közel éreztem volna Paula, Eustochium, és sz. Jeromos lelkét. . . . Az ur Jézus születé-sének emlékezete, ünnepélyes szent éjszaka volt ! Ma pedig tizenkilenczszázados emléknapja van,hogy beteljesedék, mit Je-remiás próféta megjövendöle, mondván : „Szózat hallatszott Rámában , sirás és sok orditás ; Rachel siratja fiait, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek... Minthogy Heródes, éazrevevén, miszerint kijátszatott a bölcsektől, fölötte megha-raguvék ; és elküldvén megölete Bethlehemben, és valameny-nyi határos helyeken minden két esztendős, és azon alul i gyer-mekeket, azon idő szerint, mellyet kitudakozott vala a bölcsek-től." (Máté 2, 16.) Itt vagyon, Efrata határában, a patriar-chák anyjának egyszerű síremléke. Leültem csarnokában, és elgondoltam magamban az ősi szent időket : elnéztem Bethle-hemet, és tájékát : e föld hordozta az áldottat, az Isten szentjét, s hallá az angyalok Glóriáját ; ez itta a kisded martyrok ártatlan vérét ; viszhangozta az anyai jajgatást ; itt futott a szent család ; i t t , erre menekült Egyptomba a kis-ded, az Istenember, ki az égből alászállott ! „Et tu Bethlehem, terra J u d a , nequaquam minima es in principibus J u d a ! " — Megirjam-e ezt i s ? A karácson-éjféli sz. misére Bethlehem-ben, egyelőkelő protestáns ur i s , nejével, és két kísérővel megjelent. Nem hihetem , hogy az ünnepelt szent emlékezet vezette ide a ledér társaságot. A szentegyház kellő közepén foglaltak helyet. Ott ült egy széken, szinháziasan a férj ; előtte kissé oldalvást a nő , halavány vázalak , férfi-öltönybe bur-kolva, fején rövid ernyőü, lapos férfi-sapka. A negédes alakot,
és a minden női szendeséget nélkülöző arczot a szemüveg tette még frivolabbá. A kisérő, jobbról és balról álló uracsok egyike föltett tarbussal *) , és páratlan szemtelenséggel ide s tova forgolódva, meg csevegve sértegeté a köz ajtatosságot.
S mivel keleten a templomokban padok nincsenek, hanem a népség a földön elterített gyékényeken ül, vagy térdel, az em-iitett ,érdemes' társaság annál inkább szembetűnő volt. Midőn a f t . patriarcha az oltárnál az Urat felmutatá, s az egész nép-ség földre borult, ,imádandó' az Istent, ki városukban szüle-t e szüle-t szüle-t , akkor, az imádaszüle-t ünnepélyes csendében, csak a négy pro-testáns maradt előbbi botránkoztató helyezetében. A nő fején a férfi-sapka, amazén pedig a tarbus mozdulatlan maradt : sőt a tarbusos arszlán épen a csengetyiiszóra vette elé zsebéből toll-kését, vagy ollóját (nem vehettem jól ki, noha alig tizenkét lépésnyire voltam tőlük, a nyílt, sz. Ferencz-kápolna sarkán,)
*) Tarbus, az ismert, kék bojtos, gömbölyű vörös sapka. I g y egyszerűen csak a városiak h o r d j á k ; kivéve a mozlimeket ; de nem a katonákat, sem a basát. A falusiak kendőt tekernek körüle, s e f ö v e g a
„ t u r b á n . " A „ t a k i e h " p e d i g a tarbus, v a g y turbán alatti, ugyanazon alakú, fehér sapkácska ; melly közvetlen a főt b o r i t j a : nehogy a tar-b u s t az izzadság sttar-b. tar-beszennyezze. Még megjegyzendő, h o g y váro-sokban a keresztény, legalább a latin szertartású, szentegyházba lép-vén, a t a r b u s t lefeszi; a takieh maradván fején. Urmutatáskor ezt is leveszi. A falusi is az isteni-szolgálat ideje alatt, fedetlen fővel v a n , noha h a j a megborotvált, h o g y csak a homlokon és fejtetőn marad e g y csipet haj. I g y Bethlehemben is mindnyáján födetlen fővel voltak. A czipőt,vagy inkább papucsot is a falusi a p i t v a r b a n h a g y j a , s mezitláb térdel a szentegyházban.
vele körmeit faragván. Az Urfölmufatás még nem végződött egészen, midőn a közelebb térdelő arabok „erka ! erka !" (térd-re) kezdtek morogni ; a zaj mindig erősebb lőn : mig néhány vérmesebb szomszéd legelőször is a tarbusos uracsot térdre rántá; ki is ököllel akarván védelmezni magát, a sértett nép által laptaként egy pillanat alatt „barta protesztant" (ki a protestánsokkal) zúgás közt, a szenl egyházból ki, a sekrestyé-be dobatott.
Ezalatt a patriarcha caeremoniariusa a szentélyből, az oltártól, utat tört magának, s a prot. maradványokat a szent-egyházelhagyására fölszólitá : de ime egy második néphullám, a nőt is már a sekrestye-ajtóig sodorta, épen midőn a külö-nös népszerüségü bethlehemi lelkész, a nép lecsillapitására, a szentegyházba lépett ; ugyancsak közbenjárására sikerült a
Ezalatt a patriarcha caeremoniariusa a szentélyből, az oltártól, utat tört magának, s a prot. maradványokat a szent-egyházelhagyására fölszólitá : de ime egy második néphullám, a nőt is már a sekrestye-ajtóig sodorta, épen midőn a külö-nös népszerüségü bethlehemi lelkész, a nép lecsillapitására, a szentegyházba lépett ; ugyancsak közbenjárására sikerült a