92 kik tulajdonképen nem is uj-,hanem ó-szövetségi zsidó felekezet

levén,ugyanazon farizeusi szokás túlságos tisztelői voltak,mely-lyetaz ur Jézus a zsidóknál annyiszor megró,s az abban helye-zettvak bizodalom miatt kárhoztat¹). A Hemerobaptisták olly jelentéktelen seetát képeztek, hogy felölök csak a legterjedel-mesebb egyháztörténetirók tesznek pár szóval említést. Any-nyit azonban e kevésből is tanulhatni, hogy a naponkinti mo-sakodást nem a pogányoktól tanulták; hanem csak a régi zsidó szokásnak tulajdonítottak kelleténél nagyobb erőt : s ez az, a miért őket Epiphanius is méltán inegrójja. De ,szentelt viz' használatát nem vethetni szemökre ; sem azt a pogányoktól nem vették által. A tudós Natalis Alexander k i l e n c z , i v-r é t n y i kötetből álló egyháztöv-rténete is eléglé a nekik szánt hét sorocskát²) az ó - s z ö v e t s é g i részben. A ,Vasárn. újság' hosszabban ír rólok...Csak hogy kevesebbet mond, és hibásan.

Mire való e nagy tudomány-(l) és széles olvasottságnak illy el vesztegetése ? Nem merő pedanteria, vagy tudatlanokat elámító álokoskodás-e, az irodalmi téren ollyasminek felhor-dása, mire legkisebb szükség sincs : és haszna már csak azért sem lehet, mivel szerző még csak annyi biztosítékot sem ké-pes nyújtani, hogy hibátlanul irt ki valamit máshonnan ; mint ezt Ker. sz. Jánosnak Krisztus urunk általi megkeresztel-tetése bizonyítja. Valóban kár illyes dolgokról irni egy ollyan-nak, ki a sokkal közelebbiekről sem tud, vagy azokat helytele-nülfogja föl ; és (mint ugyanazon 19. 1. olvassuk) ama huszár-ral együtt járhatott iskolába, ki „ S p i r á b a " érkezvén,

„ O l a s z o r s z á g b ó l " irja levelét. A ,Vasára, újság' sokkal hasznosabb dolgot tenne nem csak olvasóira, d e , mint lát-szik, némelly abba Írókra nézve is, ha a legszükségesebb ismere-tek elemeire oktatná őket : ezeket az e végre szolgáló kézi-könyvekből hibátlanul kiirva. (S akkor tudná, hogy Spira,vagy Speyer, Németország városa, és sok birodalmi gyűlések székhe-lye). Mit a keresztény kath. egyház ünnepeire nézve is annál in-kább javasolhatunk, mivel e tekintetben a Lonovics József püs-pök ur ő nméltósága által irt archaeologiai munka minden méltányos kívánságot, és tanulási vágyat kielégíthet. De még a Sz.-István-Társulat által kiadott ,Liturgika' is. Tehát csak jó másolókról kell gondoskodni.

Minthogy azonban a ker. kath. egyház ünnepeiről kez-detben mindjárt olly zavaros fogalmakat terjeszt a ,Vasára, ujs.'; és ezt illetőleg annyi helyreigazítandó van csaknem min-den sorában, hogy azt lehetetlen szó nélkül hagyni : magát a dolog velejét illetőleg mi is elmondunk némellyeket.

Először is 5 mint a fönebbi czikk t. irója már észrevette, egészen elhibázott modor egy, a ker. ünnepek felől értekezni akarónak máshonnan indulni k i , mint a kereszténység, azaz : kinyilatkoztatás ős történetéből ; mint melly egyedül hiteles, és nyugszik biztos alapon. Ki előtt az egész ó-szövetség, és annak ünneprendszere, az uj-évet sem zárva ki (III. Mózs.

23, 24.; 25, 10. IV. Mózs. 29, 1—6.), ott áll : attól nem csu-pán figyelmetlenség, hanem otromba tévedés, vagy tévedés-be hozni akaró irodalmi cynismus , merő ,szokásokra'hivat-kozni, mellyeknél fogva, „bizonyos napokon" megszűntek

,a munkától, és ünnepeket" tartottak , „ a z i s t e n e k n e k "

P Mát. 15, 2 - 9., és Mark. 7, 3.: „Pliarisaei enim , et o m n e s J i i d a e i , nisi crebro laverint manus, non manducant et a foro nisi b a p t i z e n t u r, non c o m e d u n t " . -2) R. P . Natalis Alexandri História Eeclesiastioa etc. Tom. II. Ferrariae, 1758.' 212.1.

áldozva. A megszentelt hetedik nap emléke nem csak a zsidók-nál maradt fön ; hanem annak a világ minden , némileg mi-velt, és ősi hagyományait megőrző népnél föllelhetők nyomai.

De még az uj-év napja felől is már Mózses rendelkezvén 5), a keresztényeknek csak az ó-szövetségi, szinte isteni paran-csolathoz kellett magukat tartaniok : nem pedig pogányoktól tanulniok, kiket épen ők valának jobbra tanitandók. Ama ke-reszténytelen, és nyilvánosan ellenséges czélzatu eljárás ellen, mellyel a kath. egyház (mert csak ennek voltak és vannak tu-lajdonképen ünnepei :a más felekezetűek is az általa bevette-ket tartván meg, legalábbb részben; miután magát a vasár-napnak milly napra esését sem tudnák meghatározni, ha ezt egy, a világ kezdetétől fogva megőrzött ős hagyomány nem szállitotta volna át az utódokra), azon eljárás ellen tehát, mellyel az egyház ünnepeit pogány származásúaknak akarnák a hitetlenek nézetni, valamint nem rég a ,Családi lapok'-ban (I.

Köt. 90. 1.) ünnepélyes óvást tettünk, ugy most is, és mindig protestálunk ; ámbátor az is igaz, hogy a kath. egyház olly napokon, mellyek a romai birodalomban is különösen a vég-re valának vég-rendelve, hogy a nép isteni-szolgálatra men-jen, örömest felhasználta híveinek összegyűjtésére: ré-szint hogy elvonja őket a pogány szertartásokbani részvétel-, és vétkezésrei alkalmaktól, részint azért is, mivel illy napokon inkább nyerhettek időt az üldözött keresztények is ajtatossá-guk gyakorlására. De ezt nem szabad olly értelemben venni, mintha átalában a ker. kath. egyháznak nem is volt volna már kezdetben , isteni kinyilatkoztatáson alapuló , s részint az ó-szövetségi ünneprendhez kötött, részint saját hitéletének fő mozzanatai által előirt naptára. Ezt nem csak a kereszténység-nek az egész világoni elterjedése , és a különféle naptárakat követő népek szokásai tették szükségessé, hanem azon jókor kifejlett eszme is egy vallási és egyházi évről, melly a meg-váltási oeconomiának minden főbb eseményeit egy egészbe szőtte, s Krisztus urunk földi életét hiveivel is mintegy éven-kint átéletni, s fájdalmait együttéreztetni kívánta. Ezért állapitá meg főleg a Húsvétot olly korán, minden tekintet nél-kül a pogányok ünnepeire, s polgári esztendejére ; sőt még az ó-szövetségi évszámitás mellőzésével, és e l l e n é r e is, hogy a zsidókkali érintkezést kikerülje. Képzelhető, mennyivel keve-sebb gondja volt a kereszténységnek a pogány év- és mytho-logiai ünnepkörre ! (Vége követk.)

')Jalin, a maga Archaeologiájában (,Biblische Archaeol. III. Th.

W i e n , 1805.'), a 71. §.ban világosan irja, hogy: „A hetedik hónap ú j h o l d j a ^ polgári u j é v ü n n e p e volt, és mint tökéletes n y u g a -l o m n a p , mint s a b b a t h , ünnepe-ltetett m e g ; csak a főzés -levén e napon megengedve." Mert e nap öröm napja volt akkor is : innen ne-v e is, a ,trombiták z a j á n a k ' napja ; mine-vel ezekkel adatott jel. A keresztényeknek tehát nem kellett, valamint egyéb, u g y u j é v i ünnepök t e -kintetében is a pogányokhoz folyamodniok : habár a p o l g á r i év kez-dete, s i g y az uj-év napjának mikorra esése, a különféle országok szo-kása- és időszámitásától f ü g g ö t t , következőleg Romában j a n u á r l-jétől.

De az ünnep maga, mint hálaadás napja, régibb mint Roma, s az egész p o g á n y m y t h o l o g i a ; bármint igyekeznek is a kereszténység némelly .jóbarátjai' mindent az utóbbitól származtatni, s elhitetni a t u d a t l a -nokkal, h o g y a katholicismus csak ,travestált p o g á n y s á g . ' E j ó szán-dékra m u t a t az egész passus : „Később, midőn a kereszténység terjedni k e z d e t t , a p o g á n y ünnepek n é h á n y a i t maguk az első keresztények is m e g t a r t o t t á k " . (V. U. 9. 1.) Mert mi szükség ezt i t t emlegetni, ha nem az a szándék, hogy e ' h i g y e az olvasó, mikép az u j - é v is, Vizkereszt is, és i g y tovább talán néhány más ünnep is, mind merő p o g á n y reli-quia ; n a g y G e r g e l y k é n t . . . ,lassan-lassan ker. ünnepekké

átalakítva,.-— » 9 3

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

P e s t , febr. 3. A Sz.IstvánTársulatnak ma ft. D a n i é -l i k János kanonok és a-le-lnök e-lő-lü-lése a-latt tartott havi vá-lasztmányi gyűlésén előfordult közérdekű tárgyakból a követ-kezőket emeljük ki. Kanonok-alelnök őnsgaazon örvendetes eseményből, bogy bibornok-hgprimás és esztergomi érsek ő eminentiája folyó évi november havában arany miséjét

ünnep-lendi, a választmányt lelkes szavakkal fölhívta, miszerint részint a primási szék iránti kegyeletes tisztelet, részint a bí-boros főpapnak az egyház és haza előtt bokros érdemei, főleg pedig a társulat iránt többször tanúsított s hálaköszönettel elismert pártfogása tekintetéből, a társulat maga részéről is törekedjék ezen ritka ünnep örökítéséhez lehetőleg hozzájárul-ni. A választmány osztatlan lelkesedéssel fogadván az elnöki fölhívást, az elnökség előterjesztésére határozatba ment : a)

a pest-lipótvárosi templomban a társulati tagoktól,nemkülben más pártfogóktól különösen e czélra évenkint befolyó ön-kénytes adományokból, egy a közérzület- és lelkesedésnek meg-felelő diszes oltár emeltessék, melly sz. István első apostoli magyar király tiszteletére legyen szentelve; továbbá b) a társulat adjon ki ezen országos egyházi ünnep emlékére egy

„Szentek élete" ez. nagyobb munkát, mellynek tiszta jövedel-me szinte a fönebbi czélra fordittassék. A 4 kötetre tervezett, több aczél-és fametszettel ékesítendő munka megírásával egy, a theol. tudományokban jártas, az egyházi irodalomban

dicsé-retesen ismert egyházi iró bízatott meg. — Jelentés tétetett a társulati jövedelemforrások kijelölése végett kiküldött külön bizottmány eddigi működéséről ; melly jelentésnek folytán több javaslat határozatul kimondatott. Bemutattattak ujabb

„Szentek képei" magyar hátirattal (rövid életrajz és ima), melly képek különösen a tanuló-ifjuság közti kiosztásra alkal-masak. Jelentetett, hogy T ó t h Pál néhai nagy-födémesi plébános ur a társulatnak végrendeletileg 100 p. frtot hagyo-mányozott. A szathmári jezuita-növeldének, nem különben a prágai cs. kir. kórházban levő magyar katonaság számára ajándékkönyvek küldése határoztatott. A társulati lapok állását illetőleg jelentetett, hogy febr. 1-eig a ,Religio' előfizetőinek száma 760; a ,Kath. Néplap'-éi 1500; és a ,Katli. Christ'-éi 684. Végre az ügynök havi jelentéséből kitűnt, hogy mult januárban a társulat 2 alapító (ft. B í r ó László, prépost,

ka-nonok Szathmáron, é s n t . B l ü m e l h u b e r Ferencz, hittu-dor és tanár Esztergomban), és 142 rendes taggal szaporodott.

P é c s , január 12-én. Ki ne sírna, midőn egy ország temetkezése felől van szó ? Midőn e szót halljuk : ,Mohács', egy nemzet lélekharangja ri keresztül a századokon , és szól lelkünkhez ; emlékeztetve minket azon időre, midőn sz. István hős népe a félhold uralmának esett áldozatul. De ha a szomo-rú idők elmultak, azok emlékezete el ne múljék. Legyen a szerencsétlen mohácsi ütközet élénken a magyar szivekbe vésve: hogy meg ne felejtkezzenek róla, mikép minden ország támasza, talpköve ,a tiszta erkölcs ; melly ha megvész, Roma ledől, és rabigába görbed.' Az irás mondja : „Miseros facit peccatum populos." A bün a nemzetek sírásója.—Az egyház mindenkor kegyelettel viseltetik a halottak iránt : s ez oka, miért örökítette meg halhatatlan emlékű K i r á l y József pécsi püspök a ,mohácsi ütközet' évuapját. Minden évben

augus-tus 29-én, Ker. sz. János fejvétele napján, mint a szerencsét-len ütközet évnapján, ünnepélyt rendelt; melly abban áll, hogy a csata színhelyén épült kápolnában nagy-mise, és há-rom nyelven alkalmi beszéd tartatik ; és e czélra a fönemli-tett b. püspök alapitványt fönemli-tett le. Nem csak a mohácsi lako-sok, hanem az egész környékből körmenetben szokott e napon ide tódulni a nép, és buzgó ajtatossággal imádkozni a nemzet-nek nagy halottaiért. De az idő vasfoga, melly különbség nél-kül rombol le mindeut, honunk e becses helyét sem kímélte meg ; más részről pedig az egész kápolna igen szűk-, igény-telen-, és a történeti nevezetességű tény megörökítéséül igen kisszerűnek tartatván, gondoskodtak az illetők, hogy nagyobb, díszesebb imaház emeltessék, melly a bevégzését el is érte, s csak a beszentelésre vár. A gyönyörű, goth ízlésű egyház önkényt hívja be az utast imára, s emlékezteti a hősvértől pi-rosult gyásztérre, mellyen minden fűszál honfias ereklye. Az ujonan készült templomhoz képtár is lesz csatolva, mellybe a régi, ezelőtt a mohácsi püspöki kastélyban létezett csataképet is átteszik : ugyszinte II. L a j os király képe, K i r á l y püs-pök és más alapítók és jótevők arczképei lesznek behelyezve.

Tomori érsek arczképe szinte megvétetik a képtár számára.

Igy már azután az utasoknak lehetend érdekes történeti képe-ket mutatni: miután úgyis minden vidéki utas az illy történeti nevezetességű helyen méltó emléket óhajt látni.—Nincs szebb, mint ha isteni-szolgálat alkalmával a hivek népénekkel dicsői-tik az Istent. De szomorúan lehet tapasztalni, hogy mig fa-luhelyeken *) az összes hivek gyönyörűen énekelnek, addig vá-rosainkban (kivéve a székes egyházi templomot, hol rendes egyházi zene van,) a kántoron kivül alig énekel valaki. E te-kintetben kivételkép akarom megemlíteni a pécsi, sz. Ágos-tonról nevezett plébánia híveit; kik olly bájosan, olly szépen énekelnek, hogy azt gondolná az ember, miszerint egy torok-ból jön ki a hang. Egy öreg, tiszteletre méltó pap lépett ki múltkor a fönemlitett templomból ; kérdeztem, hogyan tet-szett az ének? ,En, úgymond, valahányszor ezeket hallom énekelni, könyek csordulnak ki szemeimből.' Valóban nincs szebb a népéneknél. Ne is mondja senki, hogy ez városban ki nem vihető ; mert ,si potuerunt hi et hae,' ugy máshol is lehet azt követni**). Bécsben, és más városokban igen jól ve-szi ki magát a gyermeki négyes-hang is. Ha tudnillik mellőz-ve minden hangszereket, a sz. misének egyes részeire szóló énekeket férfihangra betanulják, és igy elzengedezik. Változás kedvéért ez is igen ajánlható, s jó benyomást tesz. Azért igen czélszerü, több jó hangú ifjakat e tekintetből betanítani, és sz.

mise alatt használni. Pauli sz. Vincze, az irgalmasság valódi pél-dája, még most is él tetteiben. Néhány év előtt a pécsi városi kórház az irgalmas nénéknek adatott által. Ez évben lelencz-ház is kapcsoltatott hozzá ; máris 22 árva gyermek részesül ott valódi ker. nevelésben. Mindig ujabb és ujabb jótevők találkoznak : igy nem rég egy asszonyság 1000 frt p.

szapori-*) F á j d a l o m ! épen nem mindenütt. S z e r k .

**) A j á n l j u k az e g y h á z i ének emelése felől k o m o l y a n g o n d o l k o -z ó k n a k , a-z endrődi (Békés m e g y é b e n ) p l e b á n i a - t e m p l o m b a menetelt.

Az i t t , legalább n é h á n y év előtt h a l l h a t o t t ének nines, k i t m e g ne i n d í t o t t v o l n a : h i r d e t v e azok n a g y érdemét, k i k több évi k i t a r t ó i g y e -kezettel, olly lélekemelő öszhangzatot h o z t a k az itteni, több ezer k a t h . lelket számláló nép énekébe, m e l l y épit, e l r a g a d , és kívánatossá teszi a C7.élhoz-jutás legjobb m ó d j á n a k bővebb ismertetését. S z e r k .

—M 9 4 H

totta a tőkét. — Megyénkben a faiskolák mindenfelé legszebb virágzásnak örvendenek. Tavali évben hivatalos kimutatás szerint ismét több ezer fácska nemesittetett ; és igy biztos re-ményünk lehet, hogy néhány rövid év után azok gyümölcseit élvezendjük. Valamint más városban , ugy Pécsett is Kará-csonkor, a gyermekek nem kis örömére, karácsonfák állíttat-tak. Volt szerencsénk több jótevőket, mint az ifjúság valódi barátjait, szemlélni. Az ur Isten fizesse meg adományaikat !

— Rosi» j ó , jan. 30. Kezem remeg, midőn e sorokat irom; mert temetésről jövök : egy m e g g y i 1 k ö l t 71 éves aggastyánnak, nt. O v á r y András pelsőczi lelkész urnák temetéséről : kiben a rosnyói megye egy feddhetlen életű papját, hivei buzgó, magát valóban iöláldozó lelkipásztorukat^? a környék szegényei jótevőjöket, s a jó irányú magyar iroda-lom is lelkes pártfogóját veszté. A boldogult papi életének nagyobb részét Pelsőczön, mint az előbb ott őrzött Gömör vármegyei rabok, s az idegen vallásúak közt elszórt kevés ka-tholikusok lelkésze tölté. Csekély fizetése mellett (mert 300 p.frtnyi congruáján kivül s e m m i egycb jövedelme nem volt,) példátlan takarékosságával ugy tudott élni, hogy a jótékony-ságot minden irányban gyakorolná ; jóllehet ezt csak titok-ban tette. Sanyarú élete által megtakarított filléreit mind jótékony czélokra forditá. Még a Sz.IstvánTársulatnak a l a -p í t ó tagja is volt. Valóban el lehet felőle mondani, hogy csak a jónak élt. De miután jótékonyságát nagyobb részt ti-tokban gvakorolná, a gonoszság nála fölhalmozott kincseket vélt föllelhetni. Négy nap óta egy bal sejtelem annyira elha-talmasodott szivén, hogy éjjel lámpát égetett, s egy bizalmas emberét fölszólította, jönne hozzá aludni. S valóban f. hó 26-án estve felé el is ment a fölszólított a hajdani, jelenleg zsidó kézben lévő vármegyeház hátulsó részében lakó öreg lel-készhez, hogy nála háljon. Ez azonban mondá az eljöttnek :

„Csak menjen kedves N. haza. Isten mellettünk van, ő őriz bennünket. Tudtán kivül mi sem érhet minket. Ha pedig valami bajt rám bocsátana, legyen meg az ő sz. akaratja." Szegény nem tudta, hogy ekkor el volt már veszte határozva. Mert

már más nap reggel 4 óra után, midőn másutt lakó cselédje l'üteni jött, a fején kapott 7 fejsze- és vésővel okozott halálos sebbel, vérében, a feltört szobaajtó mellett, halva találtatott. A gyilkosok 26-án estve 8—10 óra közt törhettek rá: hogy magu-kat biztosítsák, még halála után is néhány ütést tettek a fején.

A levertség, a sajnálat, a szegény áldozat, és az emberi gonosz-ság fölött átalános ; s mai uapon a temetés alkalmával igen szem-betűnően nyilatkozott is. Mert Pelsőcz még falai közt nem lá-tott illy temetést. A számos papság, és a valláskülönbség nél-kül a vidékről egybesereglett olly nagy sokaság, minőt Pelsőcz a hajdani restauratiók alkalmával is alig látott, vetélkedtek egymással a boldogult által kiérdemlett utolsó tisztelet mega-dásában. S igy megbélyegezte a kegyelet a gonoszságot ; melly az igazság büntető kezét is nem sokára fogja érezni. A gono-szok néhánya (habár állitólag tagadják is gonosz tettöket) kézre kerittetett. Egy részes asszony borotvával metszé meg torkát, s már meg is halt.—Béke a boldogult plébános ham-vainak ! Fényeskedjék neki az örök világosság.

(Mainzi püspök körlevele. Vége.) „Minden életmód-, és állapotnak joga van, mivelt emberek közt igényelni, hogy ne bánjanak vele durván, és ne gyaláztassák : s valamint

ma-gát, ugy az állapotjának megfelelő ruhát is kölcsönösen tisz-teletben kívánja tartatni. Ezenkivül minden állapotnak meg-van saját rendeltetéséhez képest különös kötelessége, és az ennek következtében őt illető becsülete. Igy a katonaság a vitézséget, a bírói rend a megvesztegethetlenséget tartja különös érdemének : a katonára nézve nincs nagyobb gyalá-zat, mint ha neki gyávaságot, a bírói rendnek, ha megvásá-rolhatóságot vetnek szemére ; s bizonyosan egyik sem fogja békével tűrni, hogy formaruháját, jelvényeit, zászlóit valaki a gyávaság és megvásárolhatóság jeleivé tegye. De minél ke-vésbbé van valamelly állapot azon helyezetben, hogy becsüle-tét karddal védje, annál nagyobb joggal kívánhatja meg az abba tartozó, hogy védelmét a közerkölcsiségben találja, s annál méltatlanabb, az azt sértő becstelenités. Egy védtelen gyer-meket kínozni alábbvaló tett, mint egy férfi ellenében kisér-teni meg erejét. Mindez jelen esetben összeüt. A kath. egy-ház szerzetes-rendjei, mellyek intézményei közt olly kitűnő helyet foglalnak, szinte jogosan kívánják a mivelt emberektől, hogy ezek őket ne gyalázzák, hanem becsüljék meg. A szerze-tes-rendeknek is megvan saját rendeltetésük, megvannak kü-lönös kötelességeik ; és ez : hogy mindenkinek a lemondás, ön-megtagadás, és mérséklet magas példáját nyújtsák ; ezért a szerzetes-rendeknek is megvan az ő saját állapoti becsületök.

A mi a katonának a gyávaság, a bírónak a megvásárolható-ság szemrehányása, az a szerzetes férfira nézve a mértéklet-lenség és részegség vádja. Ki ezt emeli, annak képesnek kell lenni, az egyént meg is nevezni, ki állapotjára illy becstelensé-get vont, és ez ellen, nem pedig állapotja ellen kell megtáma-dását irányozni. Ki gyáva katonát, megvesztegethető bírót stb. ismer, az ennek személyét igen, de állapotját épen nem vetheti meg. Ezek az illendőség és miveltség átalános szabá-lyai. És mégis, újra kell mondanom, itt egy nyilvános gyüleke-zetben merészelik, a nélkül, hogy legtávolabbról még csak színe is volna az errei alkalomnak, undorító részegesek leg-utáltabb alakjait sz. Ferencz ruhájába öltöztetni, őket az anyaszentegyház legszentebb szertartásaival összeköttetésbe hozni, s azután a vigság örömzajával venni részt a szegény védtelen szerzetesek meggyalázásában, a kath. egyházi ének, és kath. isteni-tisztelet legfönségesebb szertartásainak kigu-nyolásában. Én , szeretteim ! azon mit sem kételkedem, hogy e tett szerzői érdemlett megrovásban fognak részesülni. Mert habár a hitetlenségnek meg van is engedve, magát a legkor-látlanabb szabadsággal viselni, s megmérgezett, veszedelmes tanait hirdetni körünkben : ezzel még sincs arra felhatalmazva, hogy a kath. egyház intézményeit, melly magát itt honn lenni tudja, lábbal tapodhassa. Hisz fejedelmünk magas igaz-ságszeretete mindannyi alattvalóit egyforma szeretettel védi.

E tekintetben nyílt felszólalásomra nem is lett volna szükség.

De a minek sürgetőleg kellett engem arra fölhívni, hogy mint püspök ama neheztelésnek, mellyet e negédes megbán-tás fölött nemcsak az egyház minden hű fiai, hanem kétség-kívül azokkal együtt sok nem-katholikusok is éreznek, kifeje-zést adjak : ama kicsikart kényszerűség, hogy tényekben mu-tassam ki, milly érzelemmel van az itteni lakosság egy része a kath. egyház iránt eltelve; s milly fogalmat köt össze a tü-relem , miveltség stb. szavaival ; és hogy mit kelljen tartani ama gyűlöletes, és minden nyomon és alkalommal, nevezete-sen a követ stb. választások idejének mindannyi visszajöttével

> 9 5

szándékosan terjesztett hírekről a katholikus hivők állítóla-gos fondorlataik- és szándékolt túlkapásaikról."

„Ama tanítóktól kezdve, kiket a legutóbbi választó-fe-jedelmek az itteni egyetemhez megliivtak , jóllehet a hitet-lenségnek nyílt pártolói voltak, le az elemi-iskolatanitókig, kik

1848-ban kinyilatkoztatták, miszerint elérkezett az idő, hogy

1848-ban kinyilatkoztatták, miszerint elérkezett az idő, hogy