A nyelvtudás meghatároz egyfajta státuszt, amelynek sokan nagy jelentőséget tulajdoní-tanak, és persze korántsem csak a nyelvről van szó. Egy Németországban tanuló magyar diáktól származó interjúrészlet révén nyerhetünk ebbe némi betekintést.
„[…] az elején nehéz volt. A németekkel nem is nagyon kommunikáltam, mert kicsit az volt az érzésem, hogy ez hülye, nem beszél németül, nem be-szél semmilyen nyelvet sem, hagyjuk […] De amióta folyékonyan bebe-szélek németül, az az érzésem, hogy felnőttem az ő szintjükre.” DH15 28 éves ma-gyar nő, mesterképzés, Németország
A nyelvtudás szintje vagy annak hiánya által kijelölt pozícióval különösen sokat foglal-koznak a Magyarországon tanuló nemzetközi diákok is. Sok interjún átívelően kivehető egyfajta rangsor. A legkedvezőbb helyzetben a képzés nyelvét anyanyelvként beszélő di-ákok vannak. Az egyik (nem angol anyanyelvű) diák szemszögéből egy sajátos, nyelven alapuló rangsorban így helyezkednének el az anyanyelvű diákok, és így érvényesülne az előnyük.
„A született brit vagy kanadai diákoknak, vagy a németeknek a németnyel-vű képzésben, nyilván jó a kiejtésük és nagyon jól fogalmaznak. A tanáraink nem anyanyelvűek és emiatt azt hiszik, hogy jól tudják az anyagot az angol
NyeLviaspektusok
159 meg a kanadai diákok. Mert szinte nem is értik, amit ezek a diákok monda-nak, és könnyen átengedik őket. Velünk pedig az a helyzet, hogy mivel nem vagyunk anyanyelvű angolok, többre tartják magukat nálunk.” DI02 27 éves török nő, doktori képzés
Ugyanennek a diáknak az érvelése szerint a saját anyanyelvükön tanuló magyar diákoknál is kedvezőtlenebb helyzetben vannak a nemzetközi diákok, szintén a nyelv miatt (is):
„[…] A magyaroknak jobb az oktatás. Ezt látom a [magyarokkal közös]
kórházi gyakorlaton. Ez a tanárok gyenge angolja miatt van. Ha a ma-gyar diákok kérdeznek valamit, a tanárok jól el tudják mama-gyarázni, de ha mi kérdezünk valamit, az már bajosabb.” DI02 27 éves török nő, doktori képzés
A nemzetközi (nem angol anyanyelvű) diákok között is észlelnek egyfajta rangsort, il-letve státuszbeli különbséget a megkérdezettek. Az egyik kínai diák a saját országából érkező diákok kedvezőtlenebb helyzetét így veti össze a többi nemzetközi diákéval, mi-után sok diáktársához hasonlóan megjegyzi, hogy eleve elkülönülnek a magyar diákok a nemzetközi diákoktól, de még ez utóbbi csoporton belül is rosszabb helyzetben vannak a kínaiak.
„Szerintem a nemzetközi diákok jobbak az ismerkedésben, gazdagabb a tár-sas életük, mint a kínaiaknak.” „Miért gondolod ezt?” „A nyelv miatt. Mert jobb az angoljuk.” DI50 28 éves kínai férfi, alapképzés
A fenti kínai diák érvelése egy Erasmus diák által említett példában „visszhangzik”, mi-szerint a nyelvi és kulturális különbségek, valamint a korábbi nemzetközi tapasztalatok eltérő mennyisége miatt nehezebb helyzetbe kerülhet egy távolabbról érkező diák.
„Például, van egy barátom, akinek a szobatársa dél-koreai. Eleve intro-vertált lány, meg szerintem nehéz lehet neki ehhez a nyugati világhoz hoz-zászoknia, és nehezére esik csak emberekkel beszélni is. Persze benne van a nyelvi nehézség. Csak sokkal nagyobb korlátokba ütközik, mint mi, akik már korábban is angolul végeztük különböző tanulmányainkat, meg egy csomó mindent csináltunk korábban angolul, vannak már korábbról is ta-pasztalataink.” DI88 21 éves német férfi, alapképzés
A jobb helyzetben levő európai diákok köre is tovább differenciálódik az angol nyelv-tudás szintje alapján egy francia diák szerint, aki a legkülönbözőbb országokból ér-kező nemzetközi diákokkal tart kapcsolatot. Ő így látja az ebben a körben kialakult
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
nyelvtudásbeli különbségeket, amelyek összhangban állnak a nemzeti csoporton túli is-merkedési hajlammal.
„A spanyolok azt magyarázták nekem, hogy annyira rossz az angoljuk, hogy nekik merő küzdelem angolul beszélni. Így ha találkoznak valakivel, aki-vel [spanyolul] beszélhetnek, annak örülnek, hogy sokat tudnak beszélni.
Emiatt értem, hogy a németek meg a hollandok miért hajlandóak más nem-zetiségiek között is mozogni. Annyira jó az angoljuk. Barátságosan, könnye-dén beszélnek anélkül, hogy egy pillanatra is leblokkolnának. Szerintem ez is szerepet játszik.” DI24 22 éves francia nő, alapképzés
Nemcsak az egyének státusza függ az angol nyelvi tudásszintjüktől, hanem egy adott országnak és a felsőoktatásának a megítélése a nemzetközi diákok körében is függ attól, hogy ott mennyire népszerű, mennyire használható az angol nyelv. Sokan meglepődve tapasztalták, hogy az eredeti várakozásukhoz képest elmarad az angol nyelv elterjedtsége Magyarországon.
„Azt gondoltam, hogy az angol nagyon elterjedt itt, persze nem a fő nyelv, de azt hittem, hogy könnyen tudok angolul érintkezni az emberekkel, meg angolul csinálni a dolgaimat. Az első hónapok kemények voltak, de fokoza-tosan hozzászoktam. El kell fogadni azt a tényt, hogy az angol csak bizonyos szintig működik, és nem tovább.” DI09 21 éves török férfi, alapképzés
Annak ellenére, hogy a legtöbb kínai diák fejlődést könyvelt el a saját angoltudásában, nem javasolnák Magyarországot más leendő diákoknak, ha a fő céljuk az angol nyelv fejlesztése – amit a nyilatkozó diákok is szeretnének elérni.
„Ha az angoljukat akarják fejleszteni, nem javasolnám Magyarországot.
Őszintén, az angol nem nagyon népszerű itt.” DI56 23 éves kínai férfi, mesterképzés
Az azonos nyelv, illetve a nyelvtudás hasonló szinte (egyik) fontos alapja a nemzetközi diákok közötti csoportosulásoknak. Ezt tovább erősíti az alábbi tapasztalat is.
„Igen, az emberek teljesen elkülönülnek csoportokba. Például, ha egy közös nyelvet beszélnek, akkor biztosan.” DI29 22 éves izraeli férfi, alapképzés
„Van olyan elkülönülés, hogy például az összes oroszul beszélő együtt van.
Ez nem kizárólagos, de azért kevesebb az érintkezés, ha más a nyelv, és
NyeLviaspektusok
161 nehéz áttörni ezeket a határokat. Aztán az én baráti körömben is, azok, akiknek gyengébb az angol nyelvkészségük, ők szoktak egy csoportot al-kotni. És vannak a nem ivók, ők nem nagyon szoktak velünk lógni.” DI18 30 éves kanadai férfi, mesterképzés
Egy német diák beszámolója szerint is nyelvi alapon alakul ki a társas világuk. Az ő egye-temén magyar és német nyelven folyik az oktatás. Szinte teljesen külön vannak a magyar nyelven tanulóktól.
„Nagyon el vagyunk egymástól különülve. Alig szereztünk tudomást a má-sik résznek a létezéséről. Soha nem csinálunk semmit közösen.”
Ezzel szemben a német anyanyelvű diákok – ha nem is azonos országból vannak – közötti kapcsolat szorosságáról így mesélt.
„Németek és svájciak, mi nagyon közel vagyunk egymáshoz, még a fel-sőévesekkel is. Nagyon szoros a kapcsolatunk.” DI19 22 éves német férfi, osztatlan képzés
A közös anyanyelvet beszélőkkel való kapcsolattartás fontos szerepet tölt be. Önmagában jutalmazó, hogy a saját anyanyelvükön beszélhetnek. Ennek a hiányát szeretnék bepó-tolni, ha általában nincs erre lehetőségük. Sokan emiatt választanak saját országbeli barátokat.
„Hiányzik nekem a török beszéd.” DI15 33 éves török nő, doktori képzés
„Mennyire fontos, hogy barátaid legyenek saját kultúrádból? Ez azért is fontos, mert néha az anyanyelvemen szeretnék beszélni.” DI09 21 éves török férfi, alapképzés
Praktikus okokból is jó az azonos anyanyelvet beszélőkkel kapcsolatot tartani: a vic-celődések miatt. Amiatt, hogy van, akivel tudnak könnyedén beszélni (mint a spanyol diákok esetében), illetve amiatt, hogy nem kell a nem anyanyelvűek nyelvi szintjéhez alkalmazkodni.
„Számomra fontosabb, hogy iráni barátaim legyenek, mint nemzetközi ba-rátok, mert mindenképpen a farsi az anyanyelvünk. Jobban tudunk egymás között viccelődni, mint nemzetközi barátokkal.” DI73 21 éves iráni férfi, osztatlan képzés
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
„Ugyanazt a szlenget használjuk, meg gyorsan beszélhetek.” DI30 22 éves amerikai férfi, alapképzés
Amikor jelentősen eltérő nyelvi szinten levők társalognak, nemcsak a kevesebb nyelvi tapasztalattal rendelkező, rosszabbul beszélő félnek kell igyekeznie, hanem a magasabb nyelvi kompetenciával rendelkezőnek is alkalmazkodnia kell. A fent említett amerikai diák ennek a súlyától könnyebbül meg, amikor angol anyanyelvűekkel beszél. A doktori tanulmányait angol nyelv területén végző kolumbiai nő (DI39 40 éves kolumbiai nő, dok-tori képzés) – aki a többi nemzetközi diákhoz képest igen szoros kapcsolatot alakít ki helyi magyarokkal az egyetemen kívül – arról számol be, hogy „adaptálom az angolt, hogy tudjak a magyar barátaimmal beszélni, le kell egyszerűsítenem a dolgokat […] ez a legna-gyobb kihívás”. Emellett úgy érzi, hogy csökkent az angol nyelvi szintje és megváltozott angol nyelven a beszédmódja. Ez utóbbit egy angol anyanyelvű ismerőse is észrevette, amikor találkoztak. Úgy jellemzi magát, hogy „olyan vagyok, aki nagyon kötődöm em-berekhez”, a közeli barátaival való érdemi kommunikáció érdekében kölcsönösen tanítják egymást. Egyszerű szavakat kezdett megtanulni magyarul és pár új barátját kezdte angolul tanítani.
A praktikus okokon túl, a közös anyanyelven keresztül a közös alapok, az együvé tartozás fontos támaszt jelentenek az idegen környezetben. A közös nyelv miatti gör-dülékeny kommunikáció és az anyanyelv szimbolikus jelentősége, valamint a közös csoporthoz tartozás élménye nehezen választható szét, de mindenesetre sokan számol-nak be arról, hogyan tudszámol-nak feloldódni a közös anyanyelvűekkel való beszélgetésben és kapcsolatban.
„[…] másmilyen barátság, mikor két ember a saját anyanyelvén tud kommu-nikálni, mint azok, akik egy közvetítő nyelven tudnak kommunikálni (kicsit nevet).” DH04 25 éves szerbiai magyar férfi, mesterképzés, Finnország
„[…] jól esik néha, ha valakivel magyarul beszélhetek, meg azért mégis csak más, tehát magyarul máshogy tud az ember beszélni, úgy értem az anyanyel-vén beszélgetni.” DH25 19 éves magyar férfi, alapképzés, Hollandia
„Igazából olyan jó néha, hogy a saját nyelvemen beszélek. Tudjuk, hogy hasonló problémáink vannak, nem kellett nagyon erőlködni, hogy most így összebarátkozzunk, mert annyira jöttek a témák, meg mindig volt miről be-szélni […] »ja te is magyar vagy«, hát akkor már egyből jóban vagyunk.”
DH30 20 éves magyar nő, alapképzés, Hollandia
Most nem térünk ki azoknak a diákoknak az esetére, akik számára nem bír különösebb jelentőséggel, hogy ki milyen etnikai, nyelvi csoporthoz tartozik. Erről az Identitás és
NyeLviaspektusok
163 identitásváltozás című fejezetben olvasható bővebben. Olyan diák is van, aki éppen a nem saját nyelvi, etnikai csoportbeliek társaságát keresi inkább.
A nyelvtudásnak – különösen, ha angol nyelvről van szó – komoly rétegező, pozicio-náló szerepe is van. Ez valószínűleg nem független a származási ország relatív státuszá-tól, az adott egyén családjának szocioökonómiai státuszától és a saját tanulmányi, nyel-vi, interkulturális tapasztalataitól. A nyelvi alapú csoportosulásoknak különösen fontos szerepe van, ezt részben a saját anyanyelvüket beszélő diákokkal való kapcsolattartást is magyarázza.