A leggyakrabban említett kihívások közé sorolhatóak azok, amelyek a nyelvvel kapcso-latosak. Kevéssé meglepő, hogy a diákok nyelvi nehézségei tették ki a beszámolók je-lentős részét. Újabb információt jelent azonban az, hogy sokrétűek a megosztott nyelvi gondok.
Egymást érteni – miközben ugyan mindenki angolul beszél, de mégis egy kicsit más-képp, más kiejtéssel – eleve komoly kihívás. Különösen, ha olyan kultúrából jön a diák, ahol az „arc”, a „homlokzat” esetleges elvesztése, akár saját „arcvesztése”, akár a számára nyelvileg, pontosabban kiejtésileg nehezen érthető társé, olyan fennakadást jelent a társas érintkezésben, amit nem szívesen vállal fel, így nem kérdez vissza. Az órán, a vitában való aktivitása sínyli meg.
„Most már szabadon tudok kommunikálni más diákokkal. Különböző or-szágokból érkezett nemzetközi diákkal tanulok együtt. Az órákon angolul szoktunk beszélni, néha olyan gyorsan beszélnek megszokásból, és erős akcentussal, hogy néha alig értem őket. Tudod, amikor hangfelvételeket hallgatunk, ez általában a standard angol nyelv. De nagyon kínos lenne, ha megszakítanám őket, hogy visszakérdezzek, nekem ez »arcvesztő« lenne.
Így néha úgy tettem, mintha érteném, de nem tudtam elmondani az észre-vételeimet, mert valójában nem értettem. Ez nem jó.” D60 22 éves kínai nő, alapképzés
Nem ritka az olyan nehéz helyzetet felvillantó élmény, mint az alábbi diáké, aki a legtöbb nemzetközi diáktól eltérően nem angol nyelven, hanem magyarul tanul az egyetemen.
A kezdeti nyelvi nehézségek olyannyira lehangolták, hogy majdnem átkérette magát az angol nyelvű képzésre. Az angol nyelvet sem ismerte nagyon jól, de a magyarhoz képest így is nagy könnyebbségnek gondolta volna. Mint említette, a végén az önkontroll, énjob-bítási igyekezet lett a sikeres stratégia:
„K: Milyen kvalitásaid vannak, amelyek segítenek neked Magyarországon élni?
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
V: Először is, a személyiség a fontos. Pozitív hozzáállással kell rendelkez-nünk, nem sírhatunk, ha úrrá lesz rajtunk valamilyen nehézség. Meg kell tanulnunk megacéloznunk magunkat, amikor nehézségekkel szembesülünk.
Amikor először megérkeztem az iskolába, 3 héttel később, mint más diákok, sok órából maradtam ki. A tanár szavainak kb. csak 5% -át tudtam megér-teni.” DI54 21 éves kínai nő, alapképzés
A kínai diákok közül sokan kiemelték a magyar (a megfogalmazásukban európai) fel-sőoktatásnak azt a kedvező, bár komoly kihívást jelentő gyakorlatát, hogy az otthoni ok-tatáshoz képest sokkal inkább diákcentrikus, csoportmunkára és vitára építő. A nyelvi nehézség azonban megakadályozza a diákokat abban, hogy ki tudják mindezt aknázni.
A következő fiatal – aki magyarul végzi a tanulmányait – beszámolójából kiderül, hogy mit jelent az ő számára a nyelvi nehézség.
„Az első szemeszterben nagyon nehéz volt nekem a magyar. Néha, főleg a gyakorlati órákon vagy csoportvitánál azt sem tudtam, mi volt a téma.
Hogyan tudtam volna csatlakozni? Emiatt kevésbé vettem részt meg nem nyilvánítottam véleményt az órákon.” DI53 20 éves kínai nő, alapképzés
Azok a diákok is, akik angolul tanulnak, szintén nyelvi nehézséggel küszködnek, legalább-is az első időszakban. Ez olyan általános szintű jelenség, hogy egyik interjúalanyunk, aki demonstrátorként dolgozott az egyik orvosi egyetemen, azt a javaslatot fogalmazta meg arra a kérdésre, mit javasolna az egyetemnek, hogy a nemzetközi diákok sikere-sebb beilleszkedését tudják elősegíteni, hogy legyen az egyetemen olyan demonstrátor, tanítássegítő, akik a diákok anyanyelvén segít a diákoknak az első, második évben, amíg nem erősödik meg az angol nyelvtudásuk. Érvelése szerint korántsem egyoldalú nyelvi nehézség miatt van erre szükség. Így magyarázza a következő iráni diák, hogy miért nem érti sok diák a tananyagot az órákon:
„Gondoljunk csak egy témára, amikor a magyar anyanyelvű tanár fejében a jelentés angolra fordítódik, és ezt angolul egy olyan diáknak fogják átad-ni, aki idejött, hogy megtanuljon angolul, és ez a hallgató maga lefordítja magának a jelentéseket angolról farsira a saját fejében. Így tehát ez lega-lább három lépést jelent, és ez alatt valószínűleg sok jelentés elvész. És amíg ez célba ér, ez a téma elveszíti a jelentését, és utána látom, hogy a diákok nem értik.” DI70 33 éves iráni férfi, doktori képzés
Nem biztos, hogy a valóságban így zajlik a nyelvek közötti átfordítás, de a nehézségekről és megoldásról tapasztalatból beszélt a fenti diák. Ugyanis, amikor fárszi (iráni diákok egyik fő nyelve) anyanyelvű diákok nem tudták követni a tananyagot, ehhez (az addigra
kogNitívkiértékeLés: taNuLmáNyiaspektusok
67 felső évessé vált) diákhoz küldte őket a tanár, hogy fárszi nyelven magyarázza el nekik.
A siker nem maradt el.
A tanárok angol nyelvi nehézségei, a helyi nyelvet nem ismerő diákok helyzetének fi-gyelembe nem vétele nemcsak az előadásokon, hanem a vizsgákon, a gyakorlati képzésben és általában a tanári magyarázatokra, a tanárokkal való konzultációra vágyó diákoknak okoz gondot. Ebből az interjúrészletből egyfajta (a helyi diákokhoz viszonyított) relatív megfosztottság és igazságtalanság miatti felháborodás olvasható ki. Ez a diák sikeresen vette az akadályokat, most már doktori képzését végzi, de így idézi fel pár évvel korábbi tapasztalatait ugyanezen az egyetemen:
„[A tanároknak] le kellene fordíttatniuk a könyveiket angolra. Mert magya-rul írtak könyveket, de nincs belőlük angol verzió. Így rengeteg könyvből kell tanulnunk, de még mindig nem találjuk el, hogy mit akarnak a vizsgán […] A magyar diákok sokkal jobban tudnak felkészülni [a megfelelő könyv-ből], mert a vizsgán a könyvükből kérdeznek […] A magyaroknak jobb az oktatás. Ezt látom a [magyarokkal közös] kórházi gyakorlaton. Ez a ta-nárok gyenge angolja miatt van. Ha a magyar diákok kérdeznek valamit, a tanárok jól el tudják magyarázni, de ha mi kérdezünk valamit, az már bajosabb.” DI02 27 éves török nő, doktori képzés
Az egyik résztvevő, egy amerikai diák, nagyon tapintatosan így beszél egyes tanárok angol nyelvtudásával kapcsolatos tapasztalatairól:
„Most van egy tanárom, aki igazán jól beszél angolul, de az akcentusa sok-kal nehezebbé teszi a megértést. Szóval, úgy érzem, nekem sok minden ma-rad ki.” DI28 39 éves amerikai férfi, mesterképzés
Más diákok is sajnálatukat fejezték ki, hogy nem tudták jól követni az órákat, mert még nem szokták meg a tanárok angol kiejtését:
„Az elején voltak problémák. Néhány tanár akcentusát nem értettem, így volt, hogy nem értettem, mit mondtak.” DI47 29 éves ecuadori nő, mesterképzés
A nagy tantermek akusztikája további nehézséget okoz. Ebből az alábbi részletből is kitű-nik, hogy valóban praktikusan akadályozó tényezőről van szó. A következő diák szintén lojálisan fogalmaz, de olyan komoly nehézségnek látja, amihez az egyetem segítségét is kérné:
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
„Azt mondanám, nyelvi támogatásra lenne szükség. Megpróbálom megma-gyarázni. Magyar anyanyelvű tanároknak és másoknak is van akcentusuk, ami természetes, de néha nagyon nehéz őket érteni, különösen a nagy elő-adásokon, ha nem ül nagyon közel hozzájuk az ember. Nem a diákoknak szóló támogatásról beszélek. Azt mondanám, az egyetemnek kell nyelvi tá-mogatást adnia a tanároknak.” DI69 18 éves iráni férfi, alapképzés
Akkor különösen nehéz ez a helyzet, ha a diák – vélhetően ez is sokszor fordul elő – sem biztos az angoltudásában. Megkönnyebbülést érzett a következő hallgató, aki felismerte, hogy miért nem értette az előadást.
„A legnagyobb kihívás a nyelv. Az első órámat nagyon nehezen értettem.
Aztán rájöttem, hogy a tanárnak nagyon erős volt az akcentusa. De először nagyon aggódtam.” DI16 22 éves francia nő, osztatlan képzés
Más diák a tantárgy magas nyelvi tudást követelő mivoltával magyarázza, hogy miért volt nehéz az egyik pszichológia előadást követni. Ez a diák is gondosan megválogatja a sza-vait, amikor az interjút felvevő, szintén nemzetközi diáknak fogalmazza meg, hogy miért is jelent gondot a (tanári) nyelvi probléma:
„Néha úgy érzem, hogy [amikor] olyan tárgyakról van szó, mint a pszi-chológiáról (itt megemlített egy érzékeny pszichológiai területet), úgy gon-dolom, hogy egy személynek egész jól kell[ene] beszélnie angolul, hogy előadást tartson. Emiatt gondolom, hogy néha, ha egy előadó nem beszél elég jól angolul, ez zavaró és megtévesztő tud lenni. Mert nem vagyok egészen biztos benne, hogy mit akar mondani.” DI25 23 éves lengyel nő, mesterképzés
A tanárok esetlegesen nem kellően jó angoltudásában vagy a diákok számára szokatlan kiejtésében nem lát minden diák nagy kihívást. Idővel megtanulják egymás – szinte szük-ségszerűen eltérő – kifejtéseit, akcentusait. Az alábbi, egyik előző képzését Angliában végzett diák a korábbi oktatási rendszerrel kapcsolatos tapasztalatait tudja most kamatoz-tatni, hogy megbirkózzon a nyelv okozta nehézséggel:
„Néhány előadáson nem értettem a tanár angolját. Néha nehéz volt követ-ni, mit is tanítottak. De ez nem nagy gond, ha belegondolsz. Hazamész, és megtanulod magad. Hozzászoktam az önálló tanuláshoz még az Egyesült Királyságban, mert az ottani rendszer az egyéni tanuláson alapul, így nem okozott igazi gondot.” DI13 27 éves török nő, doktori képzés
kogNitívkiértékeLés: taNuLmáNyiaspektusok
69 Még azok számára is, akik jó nyelvi készséggel rendelkeznek, a szakmai nyelv kihívást jelenthet. Közülük kerülnek ki azok a diákok, akik külön említik a szaknyelvi vonatkozá-sokat és azt az igényt, hogy legyen külön felkészítés ebből.
„Először is, szerintem jó lenne, ha mielőtt jöttem volna Magyarországra, kaptam volna egy kurzust a szakmai angolból, szakszavakkal és kifejezé-sekkel. Nehéz volt az elején, de megszoktam. Talán az első 3–4 hétben. Ez kihívás volt.” DI90 21 éves német nő, alapképzés
A nyelvtudás, különösen a szakmai nyelvtudás fejlődésével aktívabban tudnak jelen len-ni az órákon. Az alábbi magyar diák jó nyelvtudással kezdte meg az egyetemi képzését (vessük össze a fent említett kínai diákkal, aki a gyenge nyelvtudása miatt azt sem tudta, miről folyt éppen szó), de így is nagy jelentősége van a szakmai nyelv fejlődésének.
„Abban azért fejlődtem, és most már merek kiállni a véleményemért, meg az angolom is biztosabb, mármint, hogy a szakmai angol.” DH30 20 éves magyar nő, alapképzés, Hollandia
Eddig is változatos nyelvi nehézségforrásokról (diákok és tanárok felől egyaránt, a szak-mai nyelvről) számoltak be a diákok, de ezek az oktatás nyelvével kapcsolatosak. Ha eltér az oktatás nyelve a helyi nyelvtől – például jellemző módon az angol az oktatás közvetítő nyelve, míg a helyi nyelv a magyar vagy a holland – a diákok felismerték annak a szükségességét, hogy a helyi nyelvre is szükségük van, akár az egyetemi világban való boldoguláshoz is, és meg is fogalmazzák azt az igényüket, hogy az egyetem kínáljon, eset-leg kötelezővé tegyen helyi nyelvkurzust. Az első interjúrészlet egy Hollandiában tanuló magyar diáké. A második egy Magyarországon tanuló iráni orvostanhallgatóé, aki a kór-házi gyakorlatai során magyarul kell, hogy érintkezzen a betegekkel (és sokszor a kórkór-házi személyzettel). Nem tartja elegendőnek a magyaróráik számát. Ráadásul nem zárja ki, hogy Magyarországon marad dolgozni végzés után:
„Úgy érzem, hogy minden támogatást megkapok, ami kell. Amit hiányolok, az elég nagy dolog, és nyilvánvaló okok miatt nem létezik, az, hogy bele le-gyen építve a tanmenetbe a hollandul való tanulás.” DH06 20 éves magyar nő, alapképzés, Hollandia
„[…] és remélem, hogy kötelezővé teszik és megtanítják nekünk a magyart egészen a 6. év végéig, mert ez fontos.” DI66 30 éves iráni nő, osztatlan képzés
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai