A helyi nyelvet nem ismerve nehezített alapműködésekről, megingott biztonságérzetről számolt be sok diák el. A nyelvi nehézségek a legapróbbnak, legegyszerűbbnek tűnő hely-zetekben is megterhelőek. Hosszasan meséltek a diákok azokról a mindennapi élethelyze-tekről, amikor helyi nyelvismeret nélkül nem boldogulnak.
„Mindnyájan a nyelvvel küszködünk. Körömvágót akartam venni a Rossmanban, de nem láttam a polcon. Senki sem tudott nekem segíteni.”
DI30 22 éves amerikai férfi, alapképzés
Még a globalizált, uniformizált áruházi hálózatokban, a szinte mindenhol elérhető és is-mert termékcsaládok esetében sem igazodik ki a diák. A helyzetét általánosnak gondolja a nemzetközi diákok körében a következő hallgató.
„Ez az első félév. Minden külföldi diáknak nehéz a beilleszkedés. Én pél-dául azt sem tudom, melyik a sampon és melyik a hajöblítő a boltban, mert minden címke magyarul van.” DI57 37 éves kínai nő, doktori képzés
Egy másik diák elmondása szerint nem sokszor találkozik nehézséggel, de amikor igen, ha éppen nincs valaki, aki tud segíteni a fordításban, az igen bosszantó. Nyelvi közvetítőkre való hagyatkozással sokféle helyzetet meg tudnak oldani, de nem mindig elérhető ilyen segítség.
„Nagyon zavaró, amikor a kollégiumban van az a mágneses belépő kár-tya, és ha jönnek a haverok, be kell csempésznem őket, mert nincs ilyen kártyájuk, és nem tudom megkérdezni, hogy feljöhetnek-e a barátaim,
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
mert [a portásoknak] gőzük sincs az angolról.” DI92 23 éves német férfi, mesterképzés
Egy másik diák mesélt arról, hogy rendelt egy terméket egy népszerű online csomagküldő cégtől, és már a megérkezett magyar nyelvű értesítő levél megértéséhez is kellett segítség.
A levélben megjelölt helyről azonban tovább küldték, mert mégsem ott volt a csomag, és mindez „nagyon rossz angol nyelvi szinten ment, szóval órákat kellett azon dolgoznom, hogy megkapjam a csomagot.” Így is szerencsésnek mondható, mert a fent említett diák (DI92) annyit tudott, hogy postai úton küldtek neki egy csomagot „annak ott kell lennie valahol, de még beszélnem kell valakivel, csak az a gond, hogy nem tudnak angolul.”
Az eddig említett diákok élménybeszámolóiból kiderült, hogy amellett, hogy gondot okoz nekik a hiányos vagy nem létező helyi nyelvtudásuk, problémaforrás legtöbbször az is, hogy a helyiek nem beszélnek angol nyelven. Az nyugati világon túlról érkezők vára-kozásai szerint itt Európában biztosan mindenki beszél angolul. Azokhoz az országokhoz képest, ahol a lakosság nagyobb része beszél valamennyire angolul, Magyarországon ke-vésbé lehet angol nyelven boldogulni.
A legrosszabb az, ha mindkét fél részéről tapasztalható nyelvi nehézség, főleg, ha orvosi kezelésről van szó.
„A múlt félévben nagyon meg voltam fázva. Tartott vagy két hónapig.
Elmentem a kórházba, de nem sikerült jól a kommunikáció. Nem volt jó az orvos angolja, ahogy az enyém sem, és nem is kaptam megfelelő kezelést.
Iszonyúan éreztem magam.” DI50 28 éves kínai férfi, alapképzés
Nem törvényszerű, de több beszámoló is arról árulkodott, hogy a nyelvi korlát, a közös nyelv hiánya komoly megpróbáltatásokat, szorongást és bizonytalanságot, talajvesztést okozhat a praktikus nehézségeken túl is, annak ellenére, hogy a vizsgálatunkban – kevés kivétellel – nem a magyar az oktatás nyelve. A magyar nyelv sajátosságának tűnik a beszá-molókból, hogy még a nyelveket beszélő, gyakorlott utazók sem tudnak abban támpontot találni, hogy a kissé másképp hangzó, de a különböző világnyelveken átívelően megta-lálható szavak alapján legalább némi sejtésük legyen, miről szólhat az adott szöveg vagy beszélgetés. A következő diák, aki Ausztráliában végezte az előző képzését, így számolt be erről az élményről.
„Nem értettem a társalgásukat, egyáltalán nem ismertem fel semmilyen szót vagy kifejezést. Emiatt valahogy nem éreztem biztonságban magam. Ez volt az első mélypont nekem.” DI52 34 éves kínai nő, doktori képzés
Az alábbi, szintén kínai diák élménybeszámolója újabb aspektusokat világít meg. A biz-tonság elvesztésének oka nála, hogy nem jut el semmi értelmezhető számára nemcsak
NyeLviaspektusok
147 az éppen zajló beszédfolyamból vagy írott szövegekből, hanem a körülötte levő kör-nyezetből sem. Ebben a teljesen bizonytalan állapotban további negatív várakozás is tapasztalható.
„Néhány nappal a megérkezésem után teljesen izoláltnak éreztem magam.
Amikor mentem az utcán, nem volt semmilyen fogalmam arról, hogy mi-ről beszéltek éppen mellettem. Minden szó ismeretlen volt, a hirdetésektől kezdve. Legalább ha angolul lettek volna, értettem volna valamennyit. Azt sem tudtam, hogy éppen csúnyán beszéltek rólam vagy sem. Nagyon nem jó érzés, amikor nem értek semmit a körülöttem levő dolgokból. Úgy éreztem, nem voltam biztonságban.” DI53 20 éves kínai nő, alapképzés
Magyar nyelvismeret hiányában az angol nyelv ismerete olyannyira nem segít, hogy ame-rikai diákok számára is komoly bizonytalanságot okozhat a nyelvi korlát. A következő diák estében ez abban mutatkozik meg, hogy folyton eltéved. A téri tájékozódáson túl ez az „el vagyok veszve – I’m lost” érzésről is szól.
„A nyelvi korlát a legrosszabb […] Attól félek, hogy eltévedek […] egyfoly-tában eltévedek. Fogalmam sincs, hová megyek.” DI30 22 éves amerikai férfi, alapképzés
A diák véleménye szerint az segítené a legjobban a nemzetközi diákok sikeres magyar-országi adaptációját, ha meglenne az a képességük, hogy „gyorsan felszednek egy új nyelvet.”
Más diákok a helyiekhez való kapcsolódási lehetőség szinte teljes hiányát élik meg nehézségnek, bizonytalanság forrásának. Az alábbi amerikai férfi családjával érkezett, és bár hamar kialakult bennük kötődés Magyarország iránt és már második otthonuknak érzik az országot, komoly nehézségekről mesélt.
„Az egyik legnagyobb kihívás az emberek voltak, mert nem ismerjük a nyel-vet. Nem tudok semmit senkiről. Ez nehéz volt nekünk.” DI28 39 éves ame-rikai férfi, mesterképzés
Egy török diák szintén a nyelvet és a mindennemű ismeretség hiányát éli meg komoly ki-hívásnak, miközben a többiekhez hasonlóan úgy érzi, olyan sokat nyert a magyarországi tanulmányai alatt, ahogy nem is remélte.
„A kihívás a nyelv, és az, hogy nem ismerek senkit, semmilyen helyet.” DI11 21 éves török férfi, alapképzés
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
Az alábbi interjúrészlet arra világít rá, hogy miért is olyan nehéz azzal az érzéssel meg-küzdeni, hogy ismeretlen társas világban van valaki, közvetítő eszköz (nyelv) nélkül.
„A legnagyobb kihívás a nyelv, hogy megértsd a körülötted levő embereket.
Az otthon meg nagyon messze van. Úgy értem, hogy távol vagy az otthonod-tól.” DI49 22 éves nigériai férfi, mesterképzés
Bizonyos értelemben a fenti interjúrészletben érezhető, a család és az otthon utáni vágyó-dás hangulatát idézi a következő diák beszámolója, aki sokkal kisebb földrajzi és kultu-rális távolságból érkezett.
„Nagyon kicsinek és bizonytalannak éreztem magam, mint akit bedobtak egy ismeretlen városba, ahol nem ismerem a nyelvet.” DI85 20 éves német nő, alapképzés
Egy másik értelemben, de szintén regresszív érzést sugall annak a doktorandusz diáknak a beszámolója, aki másokhoz képest később, már bőven a fiatal felnőtt korában érkezett Magyarországra.
„A magyar nyelv az igazi kihívás. A legtöbbjük nem beszél angolul, és min-den magyarul van. Iszonyú érzés, amikor rádöbbensz arra, hogy tulajdon-képpen analfabéta vagy itt.” DI52 34 éves kínai nő, doktori képzés
A helyi nyelv hiányát fájóan megélő nemzetközi diákok sokszor úgy érzik, hogy ha tud-nának magyarul, sokkal jobb lenne a helyzetük.
„Úgy gondolom, hogy ha tudnék magyarul, nagyon más lenne. Ez az én nagy kihívásom.” D09 21 éves török férfi, alapképzés
„Szóval, kihívások. A legeslegfontosabb, a legnehezebb dolog a nyelv. Sokat küszködik ezzel az ember. Ha tudnád az ország [Magyarország] nyelvét, az tökéletes lenne. De ha nem tudod a nyelvet, és ők meg nem beszélik azt a nyelvet, amit te, az iszonyatosan nehéz.” DI35 24 éves pakisztáni nő, mesterképzés
Sok fenti idézethez hasonlóan a diák fogalmazásából érződik a szembeállítás, határkijelö-lés az „ők” (helyi magyarok) és a „te”, vagy „mi” (nemzetközi diák/ok) között. A magyar nyelvről pedig mint már-már megközelíthetetlenül nehéz nyelvről történetek keringenek.
A különböző okokból el sem kezdett vagy félbemaradt nyelvtanulási kísérletek is mutatják, hogy mit gondolnak sokan a magyar nyelv elsajátításáról, különösen rövid idő alatt.
NyeLviaspektusok
149
„Az Erasmus elején akartam elkezdeni tanulni [magyarul], de aztán mindnyájan úgy döntöttünk, hogy mégsem. Mert azt lehet hallani, hogy ’iszonyatosan nehéz’, meg hogy ’ne is próbáld’, ’még féléves kurzus után sem’.” Erre közbeveti az interjúfelvevő mesterszakos, szintén nemzetközi diák, hogy ő sem beszél magyarul néhány alapszó és kifejezés kivéte-lével, de a magyar nyelv nehézségéről keringő vélemények előítéleten alapulnak. Egyetért ezzel az interjúalany is, de tovább folytatta a gondolatmenetet.
„[…] közismert, hogy a magyar kb. a világ harmadik legnehezebb nyelve, és így félévnyi tanulás úgysem használna semmit” DI88 21 éves német férfi, alapképzés
Egy másik német diák arról a tapasztalatáról mesélt, hogy feladta a magyar nyelv tanulá-sát, pedig spanyolul megtanult alapszinten kommunikálni, amikor egy hónapig volt Costa Ricában, ahol egy családnál lakott és a helyi iskolában dolgozott.
„Sokkal könnyebb a spanyol, például ha nem tudsz egy szót, a német vagy angol szavakat próbálod spanyolosra formálni, sokszor működik.” DI93 22 éves német nő, alapképzés
Magyar szobatársaitól megpróbált az elején szavakat kérdezni, de egy idő után feladta, mert úgy érezte, nem tudja mihez kötni a teljesen ismeretlenül hangzó szavakat. Az is akadályozza szerinte a magyar nyelv tanulását, hogy a magyar szobatársaival mindent meg tudnak beszélni angolul.
Ám nem mindenki adja fel könnyen a magyar nyelv tanulását. Sokszor a nyelvtanulás inkább logisztikai feladatnak tűnik. Ha van még rendelkezésre álló idő, energia a tanulás mellett, elkezdik tanulni, főként, ha fontosnak tartják.
„Az elején nagyon be voltam fogva, nagyon sokat kellett tanulni, így nem maradt energiám magyarul tanulni, meg tudtam, hogy nagyon nehéz, de azt is tudom, hogy kell a társadalomba való beilleszkedéshez. Most már kézben tudom tartani a tanulmányaimat, így elkezdtem magyarul tanulni.” DI56 23 éves kínai férfi, mesterképzés
A következő diák, aki kis kulturális és földrajzi távolságból Magyarországra érkezve úgy érzi, hogy egyedül a nyelv maga jelent kihívást, így direkt módon ezt a kérdést igyekszik megoldani:
„Nem sok dolog van, amihez igazán kellene alkalmazkodnom […] A legne-hezebb a nyelv, így beiratkoztam a magyar nyelvkurzusra, hogy tudjak kom-munikálni a környezetemmel.” DI17 23 éves német nő, mesterképzés
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
A magukat kifejezetten szociábilisnak tekintő emberek társas igénye komoly akadályokba ütközhet, amikor új környezetbe kerülnek. Az alábbi, angolul jól beszélő diák tapasztalata azt mutatja, hogy mennyire alapszükséglet a számára, hogy tudjon emberekkel beszélni.
Az, hogy magyarul nem tud, komoly kiesést okoz nála, amit a nemzetközi diákokkal való intenzívebb kapcsolattal pótol be és így áll helyre nála egyfajta „homeosztázis”.
„Azt mondom, hogy ha beszélnék magyarul, sokkal boldogabb lennék.
Kifejezetten szeretek emberekkel beszélni. Ha nincs meg ez a része az éle-temnek, az rémes. Elkezdem ezt érezni […] nem izolációt, hanem azt, hogy megint itt ez a nagyon rossz érzés. Olyan a személyiségem, hogy egyfolytá-ban társaságegyfolytá-ban lennék, emberekkel beszélnék. Ha ez nincs meg, a nyelvi akadály miatt, akkor megfulladok. Emiatt egyfolytában a nemzetközi diá-kokkal vagyok. Most már úgy érzem, hogy lélegzek, kapok levegőt.” DI29 22 éves izraeli férfi, alapképzés