Sokak számára a vágyott beilleszkedés, a befogadás lehetetlen a helyi nyelv ismerete nél-kül, mint ahogy az angol nyelvet tartják sokan az akadémiai sikerek legfontosabb (és némi túlzással egyedüli) kulcsának, mint a következő interjúidézetben.
„A legfontosabb feladat a kínaiak számára a nyelv. Ha megoldódik a nyelvi probléma, meglesz a siker a tanulásban.” DI57 37 éves kínai nő, doktori képzés
Ha a tanulmányi siker kulcsa az angol nyelv tudása, a helyi nyelv adná meg a befogadó társadalomba való beilleszkedés kulcsát. Változatos formában, gazdag tapasztalat- és él-ménybeszámolókkal adnak erről számot a diákok. Van, aki negatív formában fogalmazott:
„Ha nem beszéled az ő nyelvüket, nem szívesen látnak itt.” – szögezte le egy török diák (DI05 25 éves török nő, alapképzés), miután egy helyi ember annak ellenére, hogy mint ki-derült, jól tud angolul, csak magyarul volt hajlandó hozzá szólni egy konfliktushelyzetben, és többszöri kérés után sem váltott angolra, mint az egyedüli lehetséges közös nyelvre.
A következő diákok konkrét incidens említése nélkül, inkább érzéseikre, illetve – valószínűleg nonverbális kommunikáción alapuló – sejtéseikre hagyatkozva, de részben a fentihez hasonló következtetésre jutottak. Ha nem tanulják meg a helyi nyelvet, illetve ha más nyelvet beszélnek, mint a magyart, negatív következmények lesznek, akár csak amiatt is, mert ez annak a jelzése, hogy nem magyarok, hanem külföldiek. Érdemes itt is az „ők” vs. „te” szembeállításra figyelni.
NyeLviaspektusok
151
„Úgy érzem, ha nem tanulod meg a nyelvüket, nem fogsz tudni beilleszked-ni, nem érezheted jól magad. Ez nagyon nehéz.” DI76 20 éves iráni férfi, alapképzés
„K: Tapasztaltál valaha diszkriminációt amiatt, mert nem vagy magyar?”
„V: Valószínűleg igen. Amikor angolul beszélek, hallom, hogy mondanak valamit erről, valószínűleg azt, hogy istenverte külföldiek.” DI87 34 éves norvég férfi, mesterképzés
A helybeliek reagálása, illetve a helyi társadalomba való beilleszkedés nem mindenki számára bír jelentőséggel. Ez főleg azokra a diákokra igaz, akik rövid időre érkeznek az Erasmus program keretében. Ők külön enklávéban maradnak a program többi diákjával együtt, a helyiekkel pedig nem tartják a kapcsolatot.
„Nem nagyon vannak magyar barátaim, mert egy kicsi nemzetközi Erasmus buborékban vagyok. Szóval többnyire olyan magyarokkal találkozom, aki-ket nem ismerek.” DI88 21 éves német férfi, alapképzés
Ebben a fejezetben már korábban is találkoztunk olyan véleménnyel, amely szerint a nyelvnek mindent eldöntően fontos szerepe van. Az alábbi interjúidézet is ezt visszhan-gozza, de ezúttal a társas kapcsolatokon keresztül érvényesül a nyelv hatása. A nyelv által megnyitott, illetve a megfelelő nyelv hiányában lezáruló kapu, mint metafora használata igen érzékletesen mutatja, milyen értelemben fontos az angol nyelv.
„A jó angol fontos. Az sok kaput megnyit, ha értelmesen tudnak az emberrel beszélni […] ha nem tudnak veled értelmesen beszélni, akkor az nagyjából lezárul. A formalitásokon túl nem sok minden származik belőle. Tehát az szerintem tök fontos, hogy az ember jól tudjon angolul.” DH11 30 éves ma-gyar férfi, egyéb képzés, USA
A következő diák szintén a társas kapcsolatokat, pontosabban egyfajta új odatartozást emel ki, amennyiben a megfelelő helyi nyelvismerettel rendelkezik a személy. A magyar nyelvű tanulmányaihoz még nem érzi elegendőnek az alábbi diák a nyelvtudását, de az első új tartozási élményhez már igen. Itt nem kapukat nyit, vagy zár, hanem egy körbe léptet be a nyelv.
„A szakszavakat még nem tudom rendesen, de most már tudok a helyiekkel kommunikálni. Szerintem ez az első lépés a körükbe való belépéshez.” DI51 21 éves kínai férfi, alapképzés
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
A bent lenni vagy kint lenni érzés a következő magyar diák beszámolójában is központi helyet kap. Arról számolt be, hogy – valószínűleg a sztereotípiákon alapuló – várakozásá-tól eltérően kevéssé befogadónak érezte az egyetemén a többségben levő, ugyancsak angol nyelven tanuló holland diákokat. Ezzel úgy küzdött meg, hogy elkezdte a helyi nyelvet tanulni, ezzel a körön kívüli helyzetből bizonyos mértékig a körön belüli helyzetbe igye-kezett kerülni.
„Nehéz is volt mindig kívülállónak lenni. És ezért is kezdtem el tanulni a [holland] nyelvet, mert igazból csak zavart, hogy nyilván angolul tanulok, de a szünetben nem értem, hogy mit beszélnek, és abszolút nem figyelnek arra, hogyha valaki nem beszél hollandul. Nyilván, tisztelet a kivételnek, mert mindig van.” DH30 20 éves magyar nő, alapképzés, Hollandia
Ez a kisebb kör lehet akár a magyar partner családja is. Az egyik megkérdezett diák, aki magyar férfihez ment feleségül az egyetemi évei alatt, a magyar nyelv tanulásával próbált változtatni a férje családjának eredetileg elutasító viszonyulásán. Ő is nyugtázza a nyelv omnipotens szerepét.
„Kezdetben a férjem családja nem fogadott el engem, mert török vagyok, nem magyar. Nem beszélnek angolul. Megtanultam magyarul, hogy tudjak kapcsolatot kialakítani velük és most sokkal jobb. A nyelv itt minden.” DI03 26 éves török nő, alapképzés
Mivel idővel sem lát változást a helybeliek – várakozásaihoz képest sokkal barátságtala-nabb – attitűdjében, a következőkben idézett török diák azt a stratégiát választotta, hogy ő tesz lépéseket. Közeledése a magyar nyelv tanulásában valósul meg, illetve abban, aho-gyan magyarázza a felé irányuló reakciókat.
„[…] változtattam magamon és megpróbáltam alapdolgokat tanulni magya-rul és arra emlékeztettem magamat, hogy ez nem személyes, nem rólam szól. Most hozzászoktam és az alap magyar szavak megtanulása nagyon sokat segített nekem.” DI15 33 éves török nő, doktori képzés
A nyelv meseszerű hatásáról lelkendezik az a diák, aki úgy érzi, hogy rájött a dolog nyit-jára, hogyan lehet megnyerni a helybelieket.
„Létezik egy varázslat: ha beszéled a nyelvüket, kedvesek lesznek és szívé-lyesek és megértőek.” DI02 27 éves török nő, doktori képzés
NyeLviaspektusok
153 Magyarországhoz való meglepően erős kötődése komoly korlátjaként éli meg a következő diák a nyelvi hiányt.
„Szeretem az országomat. Igen, Magyarország az. Övé a szívem egy életre.
Más körülmények között itt szeretnék lenni, meg közelebb szeretnék a ma-gyarokhoz kerülni, de a nyelv, az komoly kihívás.” DI44 27 éves ecuadori férfi, mesterképzés
Hozzá hasonlóan sokan a helyi nyelv tanulásával, vagy néhány alapszó és -kifejezés használatával úgy érzik, hogy gesztust is tesznek a házigazdák felé, ami nemcsak ön-magában pozitív, hanem ennek viszonzásaként el is nyerik a helyiek jóindulatát, pozitív viszonyulását.
„Segít a beilleszkedésben, ha megpróbálunk helyi nyelven beszélni, akkor is, ha nem jól tudunk […] Például a köszönéssel „Jó napot”. Ez csak üdvöz-lés, de a magyarok, hogy is mondjam, pozitívan fogadják.” DI27 27 éves japán nő, mesterképzés
Hozzá hasonlóan érvel egy másik diák, aki ráadásul úgy érzi, hogy ha igyekszik néhány szót beszélni magyarul, ennek a magyarok általi dekódolása és a reagálásuk is igen pozitív lesz. Ezzel az állítólagos „Erasmus diákok csak bulizni jöttek” negatív sztereotípiákat is kivédi.
„Ha azt látják, hogy olyan valaki vagy, aki bizonyos értelemben alkalmaz-kodni próbál az ő kultúrájukhoz, akkor sokkal barátságosabbak.” DI85 20 éves német nő, alapképzés
A külföldön tanuló magyar diákok közül is volt, akit pozitív fogadtatás ért, ha tanulta a helyi nyelvet, ami nem volt azonos az oktatás nyelvével. Az itt olvasható példa annyiban is eltér a fentiektől, hogy az angol nyelvvel sokkal jobban lehet boldogulni Hollandiában a mindennapi életben is. Így ha valaki a külső kényszer hiánya ellenére vállalkozik a helyi nyelv tanulására, elsősorban belső motivációjának, érdeklődésének tudható be a törekvése és akár még nagyobb elismerést arathat, legalábbis „egy ideig”.
„[…] tehát az nyilván egy extra dolog volt, hogy én Hollandiában megta-nulok hollandul, mert egy csomóan meg se tanulnak, mert ugye mindenki beszél angolul. Szóval ez jó volt, meg emiatt lelkesen álltak hozzám egy ideig az emberek, de aztán ez alább hagyott.” DH17 24 éves magyar nő mesterképzés, Hollandia
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
Arra is van példa, hogy ha valaki egy másik (nem magyar) nyelven szólal meg, a helyiek szemében ez az outgroup csoporttagság kulcsingere, és emiatt barátságtalanok vele. Itt fentebb és az identitás fejezetben is említettünk néhány ilyen esetet, amelyeket különböző európai országokból érkező diákok meséltek. Ennél sarkosabb reakcióról számolt be a kö-vetkezőkben megszólaltatott kínai diák.
„[…] néznek rád barátságtalan tekintettel a szemükben, mintha bűn lenne az, hogy nem tudsz magyarul beszélni.” DI56 23 éves kínai férfi, mester- képzés
Sokszor a kirekesztést, a diszkriminációt nem lehet egyértelműen megállapítani. Ha mégis annak élik meg a nemzetközi diákok, ilyenkor – és sokszor az egyszerűen barátságta-lan viselkedés vagy elzárkózás esetében – gyakran a nyelvi korlátnak tulajdonítják, azaz ok-okozati viszonyt sejtenek a nyelvi korlát és a kevéssé szívélyes viselkedés között. Több esetben is úgy tűnik, maga a beszámoló személy is bizonytalan, hogy nyelvi nehézségről vagy inkább diszkriminációról van szó.
„Itt nem akarnak megismerni, ha külföldi vagy. Talán a nyelv az akadály vagy valami hasonló. Bizony van diszkrimináció. Még akkor is, ha ked-ves vagy és megpróbálsz olyan lenni, vagy úgy viselkedni, mint ők.” DI02 27 éves török nő, doktori képzés
„Az iskolában minden rendben, nagyon kedvesek. Az egyetemen kívül már nehezebb. A legtöbbjük nagyon zárkózott és szerintem nem szeretnek min-ket. Talán a nyelvi korlát miatt van, de nem szeretnek külföldiekkel kontak-tusba kerülni.” DI15 33 éves török nő, doktori képzés
A nyelv nemcsak a tanulás, a mindennapi életben való boldogulás nélkülözhetetlen esz-köze, hanem a fogadó társadalomba való befogadáshoz vezető utat is kikövezi. A közös nyelv hiánya, ami a Magyarországon tanuló diákok esetében azt jelenti, hogy nem tudnak magyarul, a diákok szerint diszkriminációhoz, az elfogadás elutasításához vezethet.