A nyelvtudásbeli nehézség, a félénkség, az érzelmi gát és szorongás gyakran együtt jár.
Az előző részben is említettük, hogy a nyelvi korlát nem feltétlenül (csak) a nemzetkö-zi diákok oldaláról tapasztalható az interjúk tanulságai alapján. A megkérdezett diákok gyakran a velük nem, vagy csak vonakodva kommunikáló helyiek gyenge angol nyelvtu-dásától sem független félénkséget sejtik, említik a kontaktuskészség hiányának okaként.
NyeLviaspektusok
155 Elterjedni látszik az a vélekedés a nemzetközi diákok között, hogy gátlásosak, félénkek a magyarok.
„Amikor összevetem őket a törökökkel, a magyarok szégyenlősebbek.” DI12 27 éves török férfi, doktori képzés
„Szóval, nem tudom biztosan, de egy kicsit félénkek a nemzetköziek köré-ben, mert akármikor van közös óránk velük, mindig kettéoszlik a csoport a nemzetköziekre és a magyarokra és úgy érzem, hogy talán azért, mert a magyarok szégyenlősek, visszafogottak, amikor beszélni kell angolul.”
DI13 27 éves török nő, doktori képzés
Ugyancsak a félénkséggel magyarázza ez a diák, hogy miért nem alakul ki érdemi kap-csolat a magyar diákok és a nemzetközi diákok között.
„Leginkább egymás között vannak, talán a félénkségük miatt. Kicsit félénk-nek tűnfélénk-nek, a nyelv miatt.” DI22 57 éves norvég nő, mesterképzés
A következő, vidéki egyetemi városban tanuló diák, akinek sok pozitív tapasztalata van a magyarok segítőkészégével kapcsolatban – a fejkendő viselése miatti erősen negatív élmények mellett – így látja a nyelvtudással kapcsolatos önbizalom és a visszahúzódó viselkedés közötti kapcsolatot.
„Segítőkészek, főleg, ha szót értesz velük. Észrevettem, hogy az emberek nem szívesen beszélnek angolul. Még akkor is, amikor tudnak, félnek, hogy ez az ember külföldi, jobban beszél nálam, szóval jobb, ha meg sem szóla-lok. Sokszor vettem ezt észre.” DI37 23 éves tunéziai nő, alapképzés
A nyelvtudáshoz kapcsolódó félénkség megítélése természetesen nem valamilyen „ob-jektív” kritérium mentén történik. Árulkodó jel, hogy azok a nemzetközi diákok említik a magyarok félénkségét a kommunikációban, akik ezt saját magukkal kapcsolatban is fon-tos dimenziónak tartják, akár úgy, hogy a saját félénkségük legyőzését fonfon-tos személyes fejlődésnek tartják. Az alábbi líbiai diák elmond egy tipikus, mindkét fél felől tapasztalt nyelvi korlát által nehezített kommunikációs helyzetet, amelyből kiemeli a magyarok fé-lénkségét. Eközben saját magát is szégyenlősnek mondta a magyarországi tartózkodá-sa kezdetén. Idővel sikerült azonban legyőznie a gátlását, sőt interakciót kezdeményez proaktívan.
„Szerintem a magyarok szégyenlősek, mert mi nem beszélünk jól magyarul. Amikor mondok nekik valamit (magyarul), erre ’Bocsánat, nem beszélek angolul’ – így szoktak reagálni…”.
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
„Amikor idejöttem, nagyon szégyenlős voltam, fogalmam sem volt, hogyan beszéljek hozzájuk… Most sokkal-sokkal bátrabb vagyok. Általában én kez-dem, hogy ’Szia, hogy vagy?’, ott maradok, és elkezdek beszélgetni.” DI31 23 éves, líbiai nő, alapképzés
Az alábbi zimbabwei diák szintén a nyelvi korlátnak tulajdonítja a magyarok tartózkodó viselkedését. Saját magával kapcsolatban ő is említi a félénk természetét és az ezzel való sikeres megküzdését.
„Úgy érzem, a nyelvi korlát miatt maguknak valóak a magyarok. Meg sem próbálnak beszélni veled a nyelvi nehézség miatt.”
„Nagyon szégyenlős vagyok, és nagyon nehéz nekem csak úgy […] De ked-ves is vagyok, így amikor új emberekkel találkozom, megpróbálok kedked-ves lenni hozzájuk […] Ez változott közben, most könnyebb. Még ott van a szé-gyenlőség, de úgy érzem, egyre inkább eltűnik.” DI48 20 éves zimbabwei nő, alapképzés
Egyik nemzetközi diákcsoportnál sem jelenik ez meg olyan világosan, mint a kínai diá-koknál, akik közül sokan a félénkséget említik, és ebben látnak hasonlóságot saját ma-guk és a magyarok között. Abban is mama-gukra ismernek, hogy szerintük a magyarok nem kezdeményezik proaktívan az interakciót. Ennek a kétoldalú tartózkodásnak tulajdonít-ják, hogy – a kétoldalú nyelvi nehézségről nem is beszélve – nem jön létre interakció a helyiekkel.
„Ők is, mi is félénkek vagyunk… A magyarok segítőkészek, de szégyenlősnek tűnnek, és nem kezdeményeznek beszélgetést. Emellett észrevettem, hogy az angoljuk nem jó, én meg egyáltalán nem tudok magyarul. Szóval hatalmas a nyelvi korlát közöttünk. Nehéz magyar barátokat szerezni.” DI63 25 éves kínai férfi, mesterképzés
„Bár nyitott vagyok és elfogadom a különbségeket, nem vagyok jó a tár-salgás kezdeményezésében, ahogy a magyarok sem. Ők is szégyenlősnek tűnnek.” DI53 20 éves kínai nő, alapképzés
Egy másik kínai diák (DI58 27 éves kínai nő, mesterképzés) nemcsak jellemzőnek mondja magára a társalgási kezdeményezőkészég hiányát, hanem fejlődni is szeret-ne ebben. Szerinte azzal segíti elő a leginkább a magyarországi beilleszkedését, hogy
„megpróbálom arra kényszeríteni magam, hogy aktívan kezdeményezzek beszélgetést és ismerkedést.”
NyeLviaspektusok
157
„Szerintem a magyarok nem olyan lazák, könnyen barátkozók, mint más nyugati országokban. Gyakorlatilag ugyanolyanok, mint a kínaiak, kicsit szégyenlősek.” DI57 37 éves kínai nő, doktori képzés
Hozzá hasonlóan, a kelet-nyugat dimenzión elhelyezve a feleket, egyértelműnek látja a ha-sonlóságokat a kínaiak és a magyarok között egy másik diák is.
„A magyarok konzervatívak és szégyenlősek. A gondolkodásmódjuk, a cse-lekvésük közel áll a keleti kultúrákéhoz.” DI64 25 éves kínai férfi, doktori képzés
Bár saját maga is nagy nyelvi nehézséggel küzdött az elején – mint mondta „nagyon prob-lémás volt az angolom” – most már hellyel-közzel tud a nemzetközi diákokkal beszélgetni, de a helyi magyarokkal még mindig nehéz a kapcsolatteremtés, mert „sok magyar nem beszél angolul, például a bankban, a boltban, meg az egyetemen nincs annyi minden angolul.”
Bár ő is abban látja a kínai és a magyar „személyiség” között a hasonlóságot, hogy mindkettő tartózkodó és konzervatív (a nyugatiakhoz képest), az alant következő diák nagy elismeréssel adózik a magyarok segítőkészségének. Sok hétköznapi tapasztalat mel-lett azt is kiemelte, hogy nyelvtudás hiányában is próbálnak neki segíteni.
„Az első nap a kollégiumban, bár nem tudott angolul a portás, meg próbált segíteni a papírokat kitölteni. Nagyon meghatódtam.” DI62 24 éves kínai nő, mesterképzés
A külföldön tanuló magyar diákok közül, akik európai, de nem angolszász országban ta-nulnak angolul, általában arról számolnak be, hogy a helyiek angol nyelvtudása lehetővé teszi a problémamentes kommunikációt. Természtesen plusz energiát igényel a helyiek-től, ha angolra kell átváltaniuk (az Identitás és identitásváltozás fejezetben foglalkoztunk ezzel), de megvan erre az elvi lehetőség, és sokszor meg is valósul a gyakorlatban.
„Angolul tökéletesen el tudtam intézni mindent, amire szükségem volt, illet-ve akár kapcsolatépítésben is az angolt tudtam használni, teljes mértékig.”
DH04 25 éves szerb-magyar férfi, mesterképzés, Finnország
Csak egyetlen esetben jelezte egy (Hollandiában tanuló angol és magyar anyanyelvű) diák, hogy a helyiek angol nyelvtudása miatt nehezebb az ügyintézés a számára, mit Magyarországon.
anemzetközifelsőoktatásimobilitáspszichológiaiaspektusai
„[…] itt mivel én ugye nem beszélek hollandul, és rengetegen beszélnek angolul, persze, de így a mindennapokban nem annyira jó az angoltudása az embereknek, mint én azt először gondoltam, amikor itt voltam.” DH32 22 éves magyar nő, mesterképzés, Hollandia
Többszörös nyelvi nehézséggel néznek szembe sokszor a nemzetközi diákok (a helyi nyelv és a tanulmányi nyelv nehézségei a diákok részéről, a közvetítő nyelv hiánya vagy gyenge tudása a helyiek részéről). Ebben a szövevényes rendszerben igen sajátos annak a tényező-nek a szerepe, hogy a helyiek angol nyelvtudását hiányolják a nemzetközi diákok, mivel az angol nyelvnek, mint láttuk, különösen nagy szerepet tulajdonítanak. Egyes nemzetközi diákok érezhetik, hogy ha nem is nagyon erős az angol nyelvtudásuk, a nyelvi korlátért a másik (helyi) fél is tehet a gyenge (még gyengébb, illetve szerinte nem létező) angol-tudásával. Ez meg is nehezíti az helyzetüket, ugyanakkor kompetenciaérzésben előnyt is jelenthet a diákok számára.