Az első költőnk, aki – a hagyomány állítása szerint, s ha néha igen szűkösen is – meg tudott élni az irodalomból. Az első költőnk, aki a tragikus életér-zést oly tökéllyel tudta szavakba önteni, mint előtte senki más. Utána is ta-lán csak Ady lesz képes ilyen megrendítő erővel közösségek nevében meg-fogalmazni szeretetek, gyűlöletek, remények és reménytelenségek szűkös és tágas horizontjait. Vörösmarty észreveszi a legkisebb földi féreg moccanását is, miközben a végtelennel birkózik indulatai legfelsőbb fokán. A mindensé-get emeli versbe, kevesebbel be nem éri.
Első nagy romantikusunk az irodalomban – minden sora e meghatá-rozó korstílus jegyében fogant. Egyik első nagy létértelmezőnk, fi lozófus költőnk is, aki kérlelhetetlenül felteszi a legfontosabb kérdést: „Mi dolgunk a világon?” Egyre kevésbé hisz az emberben, de igyekszik meggyőzni magát, hogy mégiscsak érdemes élni és küzdeni távoli eszmékért, értékekért. Észérvei nincsenek, nem lehet-nek történelmi tapasztalatai okán, csak az önmeggyőzés akarata s a jövőbe vetített remény.
Vörösmarty a legnagyobb távlatokat egy kézmozdulat-tal egybefogni képes költő. Későbbi évtizedeiben jelennek majd meg az olyan kozmikus képek, végtelenbe ívelő szer-kezetek, amelyek a versegész tartópilléreivé válnak. Min-dig az emberiségről gondolkodott legnagyobb létfi lozófi ai költeményeiben. Még az olyan, alkalomra született ver-sekben is, mint A Guttemberg-albumba (mai helyesírással:
’Gutenberg’).
Az epigramma a romantikus tiráda jellegzetes szer-kezetét mutatja. Öt feltételes határozói mellékmonda-tát zárja le egy főmondat. Hitet tesz a felvilágosodás és a reformkor szabadelvű eszméi mellett (tudomány, béke,
társadalmi jogegyenlőség). Másrészt a „föld népességé”-től várja az ér-telem és az érzelem egyensúlyát megtestesítő új kort. A vers zárlatában (a főmondatban) jelzi: mindezek teljesülése után érdemli meg az emberiség a könyvet mint tárgyat és mint jelképet. Ma ez még nincs így, mert minden cselekedete ellentmond azoknak az eszméknek és értékeknek, melyeket oly sokra tartott könyveiben megfogalmaz. Amíg az igazság nem uralkodhat a földön, addig pedig nem méltó az ünnep.
A Guttemberg-albumba
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
(1839)
„A romantika […] egy emelettel mélyebben vetette meg a költé-szet alapját, mint ahol addig volt.
Abban a rétegben, ahol a mon-dák, legendák és idegbetegségek születnek, a termékeny félho-mályban, ahol az emberi megis-merés ősi szimbólumai laknak.
[…] // Vörösmarty költészete a mítoszban gyökerezik. Nem tu-datosan, költészettani meggon-dolások alapján, hanem különös lelki alkata által, melyben mond-hatóvá váltak azok a képzetek, amelyek minden nép mítoszának az alapját alkotják.”
Szerb Antal, Vörösmarty Mihály
= Sz. A., Magyar irodalomtörté-net, Bp., Magvető, é. n. [1994]6, 323–339, idézet: 323, 324.
1. Monday October 15, 2007 at 08:33AM
[…] A vers iskolai értelmezése során vettem észre, hogy bizo-nyos szerkezeti elemek száma ismétlődik a szövegben. […]
A költő hite-vágya egy művelt, békés, emberséges és igazságos földi világ. Ezt egy olyan versben fogalmazza meg, amely egyet-len szövegtömbből és egyetegyet-len klasszikus körmondatból áll.
E körmondat megszerkesztésé-nek szabálya szerint a szöveg két részre tagolódik: a tizenkét mel-lékmondatból (hat disztichon-ból) álló előkészítő szakaszra és a két főmondatot tartalmazó utószakaszra (egy disztichon, azaz két sor). Az előkészítő sza-kasz hat disztichonjában a költő hat feltétel megvalósulásától teszi függővé a befejező szakasz tartalmának bekövetkezését. Az egész vers hét disztichonjának ti-zennégy sora kereken titi-zennégy mondatot, s a tizennégy mondat kereken tizennégy állítmányt tar-talmaz. Ugyanez érvényes a kör-mondat előkészítő szakaszára is:
a hat disztichon tizenkét sorának tizenkét mondatában tizenkét igei állítmány található. […]”
[Sándor Dénes], Számszimbo-lika »A Guttemberg-albumba«
című versben = www.ipernity.
com/blog/28048/25506 [2009.
03. 21.]
Tanulmányaink során többször előkerül a könyv múltjának, jele-nének és jövőjének kérdése. Szerintetek múzeumba költöznek-e a nem is túl távoli jövőben a könyvek? Vagy továbbra is velünk ma-radnak civilizációnk fontos és mindennapi kísérőiként? Vitassátok meg ezt a kérdést az osztályban, de úgy, hogy projektmunkaként fi gyelemmel kíséritek néhány hónapig „környezetetek”-et!
a) Készítsetek szkennelt anyagokból digitális montázst a témában!
(Napilapcikkeket, képeket, linkgyűjteményeket szerkeszthet-tek egybe. Ne feledjészerkeszthet-tek a beazonosítható források pontos feltüntetését!)
b) Gyűjtsétek össze az e témával kapcsolatos szakirodalmi publiká-ciókat!
c) Mindazokat a linkeket külön is csoportosíthatjátok, ahol ezek-kel a kérdésekezek-kel foglalkoznak olvasók, írók, gyerekek, felnőttek, tudósok, diákok stb.!
d) Nyithattok egy blogot is a témában, melyhez kérjetek hozzászó-lásokat tanáraitoktól, közéleti emberektől, társaitoktól!
e) Szervezzetek vitát, melyről készítsetek kisfi lmet több kamera-állással például mobiltelefonjaitokkal! Akár a YouTube-ot is fel-használhatjátok a vélemények közzétételére!
f) Nézzétek meg, hogy a Wikipédián fönt van-e már minden olyan kulcsszó, amely kapcsolatba hozható a témával! Legyen a projektetekben néhány Wikipédia alapú vagy mintájú szócikk!
Olvassátok el Szabó Lőrinc Kalibán című versét, mellyel bővebben foglalkozunk 12. osztályban, amikor újra előkerül ez a téma.
Hasonlóképpen érdemes az elolvasásra ez a dolgozat: Számszim-bolika „A Guttemberg-albumba” című versben.
154
ii. rész \ portrék \ kölcsey ferenc pűlt kényelmesen | A kemencének tetejére; miközben | Vitéz Csepü Palkó, | A tiszteletes két pej csikajának | Jókedvű155 Vörösmarty Mihály 6
(1800–1855)
„Most a világ beszél…”
(Az emberek)
Nemzeti romantikusunk
Az első költőnk, aki – a hagyomány állítása szerint, s ha néha igen szűkösen is – meg tudott élni az irodalomból. Az első költőnk, aki a tragikus életér-zést oly tökéllyel tudta szavakba önteni, mint előtte senki más. Utána is ta-lán csak Ady lesz képes ilyen megrendítő erővel közösségek nevében meg-fogalmazni szeretetek, gyűlöletek, remények és reménytelenségek szűkös és tágas horizontjait. Vörösmarty észreveszi a legkisebb földi féreg moccanását is, miközben a végtelennel birkózik indulatai legfelsőbb fokán. A mindensé-get emeli versbe, kevesebbel be nem éri.
Első nagy romantikusunk az irodalomban – minden sora e meghatá-rozó korstílus jegyében fogant. Egyik első nagy létértelmezőnk, fi lozófus költőnk is, aki kérlelhetetlenül felteszi a legfontosabb kérdést: „Mi dolgunk a világon?” Egyre kevésbé hisz az emberben, de igyekszik meggyőzni magát, hogy mégiscsak érdemes élni és küzdeni távoli eszmékért, értékekért. Észérvei nincsenek, nem lehet-nek történelmi tapasztalatai okán, csak az önmeggyőzés akarata s a jövőbe vetített remény.
Vörösmarty a legnagyobb távlatokat egy kézmozdulat-tal egybefogni képes költő. Későbbi évtizedeiben jelennek majd meg az olyan kozmikus képek, végtelenbe ívelő szer-kezetek, amelyek a versegész tartópilléreivé válnak. Min-dig az emberiségről gondolkodott legnagyobb létfi lozófi ai költeményeiben. Még az olyan, alkalomra született ver-sekben is, mint A Guttemberg-albumba (mai helyesírással:
’Gutenberg’).
Az epigramma a romantikus tiráda jellegzetes szer-kezetét mutatja. Öt feltételes határozói mellékmonda-tát zárja le egy főmondat. Hitet tesz a felvilágosodás és a reformkor szabadelvű eszméi mellett (tudomány, béke,
társadalmi jogegyenlőség). Másrészt a „föld népességé”-től várja az ér-telem és az érzelem egyensúlyát megtestesítő új kort. A vers zárlatában (a főmondatban) jelzi: mindezek teljesülése után érdemli meg az emberiség a könyvet mint tárgyat és mint jelképet. Ma ez még nincs így, mert minden cselekedete ellentmond azoknak az eszméknek és értékeknek, melyeket oly sokra tartott könyveiben megfogalmaz. Amíg az igazság nem uralkodhat a földön, addig pedig nem méltó az ünnep.
A Guttemberg-albumba
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
(1839)
„A romantika […] egy emelettel mélyebben vetette meg a költé-szet alapját, mint ahol addig volt.
Abban a rétegben, ahol a mon-dák, legendák és idegbetegségek születnek, a termékeny félho-mályban, ahol az emberi megis-merés ősi szimbólumai laknak.
[…] // Vörösmarty költészete a mítoszban gyökerezik. Nem tu-datosan, költészettani meggon-dolások alapján, hanem különös lelki alkata által, melyben mond-hatóvá váltak azok a képzetek, amelyek minden nép mítoszának az alapját alkotják.”
Szerb Antal, Vörösmarty Mihály
= Sz. A., Magyar irodalomtörté-net, Bp., Magvető, é. n. [1994]6, 323–339, idézet: 323, 324.
1. Monday October 15, 2007 at 08:33AM
[…] A vers iskolai értelmezése során vettem észre, hogy bizo-nyos szerkezeti elemek száma ismétlődik a szövegben. […]
A költő hite-vágya egy művelt, békés, emberséges és igazságos földi világ. Ezt egy olyan versben fogalmazza meg, amely egyet-len szövegtömbből és egyetegyet-len klasszikus körmondatból áll.
E körmondat megszerkesztésé-nek szabálya szerint a szöveg két részre tagolódik: a tizenkét mel-lékmondatból (hat disztichon-ból) álló előkészítő szakaszra és a két főmondatot tartalmazó utószakaszra (egy disztichon, azaz két sor). Az előkészítő sza-kasz hat disztichonjában a költő hat feltétel megvalósulásától teszi függővé a befejező szakasz tartalmának bekövetkezését. Az egész vers hét disztichonjának ti-zennégy sora kereken titi-zennégy mondatot, s a tizennégy mondat kereken tizennégy állítmányt tar-talmaz. Ugyanez érvényes a kör-mondat előkészítő szakaszára is:
a hat disztichon tizenkét sorának tizenkét mondatában tizenkét igei állítmány található. […]”
[Sándor Dénes], Számszimbo-lika »A Guttemberg-albumba«
című versben = www.ipernity.
com/blog/28048/25506 [2009.
03. 21.]
Tanulmányaink során többször előkerül a könyv múltjának, jele-nének és jövőjének kérdése. Szerintetek múzeumba költöznek-e a nem is túl távoli jövőben a könyvek? Vagy továbbra is velünk ma-radnak civilizációnk fontos és mindennapi kísérőiként? Vitassátok meg ezt a kérdést az osztályban, de úgy, hogy projektmunkaként fi gyelemmel kíséritek néhány hónapig „környezetetek”-et!
a) Készítsetek szkennelt anyagokból digitális montázst a témában!
(Napilapcikkeket, képeket, linkgyűjteményeket szerkeszthet-tek egybe. Ne feledjészerkeszthet-tek a beazonosítható források pontos feltüntetését!)
b) Gyűjtsétek össze az e témával kapcsolatos szakirodalmi publiká-ciókat!
c) Mindazokat a linkeket külön is csoportosíthatjátok, ahol ezek-kel a kérdésekezek-kel foglalkoznak olvasók, írók, gyerekek, felnőttek, tudósok, diákok stb.!
d) Nyithattok egy blogot is a témában, melyhez kérjetek hozzászó-lásokat tanáraitoktól, közéleti emberektől, társaitoktól!
e) Szervezzetek vitát, melyről készítsetek kisfi lmet több kamera-állással például mobiltelefonjaitokkal! Akár a YouTube-ot is fel-használhatjátok a vélemények közzétételére!
f) Nézzétek meg, hogy a Wikipédián fönt van-e már minden olyan kulcsszó, amely kapcsolatba hozható a témával! Legyen a projektetekben néhány Wikipédia alapú vagy mintájú szócikk!
Olvassátok el Szabó Lőrinc Kalibán című versét, mellyel bővebben foglalkozunk 12. osztályban, amikor újra előkerül ez a téma.
Hasonlóképpen érdemes az elolvasásra ez a dolgozat: Számszim-bolika „A Guttemberg-albumba” című versben.
Szózat
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!”
Az nem lehet hogy annyi szív Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
(1836)
Megtartó erőben s gazdag reményben teljes a nem sokkal korábban ke-letkezett Szózat. A Kölcsey Hymnusához hasonló történelmi áttekintés után alternatívát fogalmaz meg Vörösmarty a vers közepén elhelyezett szenten-ciaszerű látomásban. „Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!”
A szöveg első részében a nemzet életéről van szó, a második részben a nemzethalál herderi látomására is méltósággal tekint – „nagyszerű halál”.
A továbbélők részvétét hangsúlyozza az oxymoronszerű szintagma. De nem szabad, hogy így legyen – hitelesítik a megmaradás igéit a felelősség-teljes felszólítások. Ezekben a költő eggyé tudja fogalmazni egyén és nem-zet tragikumának s örömlehetőségeinek válaszútjait. Megismétli a római történetíró, Lívius gondolatát, melyet Zrínyi is átvett a Szigeti veszedelem-ben. Szavakba foglalja, hogy a magyaroknak vagy győzniük, vagy meghalni-uk kell. A győzelem záloga pedig a hazaszeretet. A kérdésekre csak egyféle válasz lehetséges: „rendületlenűl”.
Egy blogbejegyzés:
„Magyar költő 1956 decembe-rében. Győr felé még nyitva a határ, minden megszervezve a meneküléshez. Egy hátizsáknyi cuccot vihet csak, de belepréseli a Károli-Bibliát meg egy Vörös-marty-kötetet. Pakolás közben a Vörösmarty-kötet kiesik, és kinyílik. A Szózatnál. Csak egy telefon a kedvesének, akivel emigrációba készült: én nem megyek sehova. »Hála Istennek«
– mondja a másik. És maradnak.”
Kiss Judit Ágnes, A lovak és az angyalok = http://kissjuditagnes.
blog.hu/2008/06 [2009. 03. 21.]
„Vörösmarty nem pusztán a reformkori nemzeti narratíva költő-je, hanem sokkal inkább a magyar nyelvé, pontosabban: a Vörös-marty-költészetben megteremtődnek a korszerűen új irodalmi nyelv poétikai létesülésének lehetőségei, e lehetőségek műfajokat átstrukturáló változatai, amelyek irányzatpoétikailag a romantiká-val nevezhetők meg. De amelyek úgy lépnek túl az iskolás, a felvi-lágosodott és a neoklasszicizmus kánonján, hogy azokat történeti fejleménynek minősítve újraírják a magyar költészet történetét.”
Fried István, Vörösmarty Mihály – a nyelv művésze, Tiszatáj, 2002.
január, 74.
A Szózat kéziratát az MTA Kézirattára őrzi A Szózatot Egressy Béni zenésítette meg
Még egy tanulmányt ajánlok fi gyelmetekbe: Tari Lujza, Megze-nésített Vörösmarty-versek a kortárs és későbbi 19. századi dal-gyűjteményekben = www.inaplo.hu/mn/200004/48_Tari_Lujza.
html [2009. 03. 21.]
4. Vörösmarty is írt Hymnus címmel
ver-set 1844-ben. Ez bizony egy gyenge vers. Szerinted is? Ám ha összevetjük Kölcsey Hymnusával, ama kérdéshez is kapunk adalékokat, hogy mitől lesz jó egy vers! Így hangzik a Vörösmarty-him-nusz első és utolsó szakasza:
„Isten segíts! királyok istene!
Emeld fel hozzád a király szivét, Értelme légyen mint napod szeme, Hogy végig lássa roppant helyzetét, Hogy aki fényben milliók felett van, Legyen dicsőbb erényben, hatalomban.
[…]
Mindenható egyesség istene, Ki összetartod a világokat!
Engedd, hogy bármi sorsnak ellene, Vezessen egy nemes s nagy gondolat, Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára.”
5.
Az ország legnagyobb nemzeti zászlaja az ország egyik legkisebb falujának „tetejé”-n (Sénye, Zala megye)
eljes a nem sokkal korábban ke-onló történelmi áttekintés után rs közepén elhelyezett szenten-és / Kér éltet vagy halált!”
ől van szó, a második részben a ggal tekint – „nagyszerű halál”.
oxymoronszerű szintagma. De megmaradás igéit a felelősség-udja fogalmazni egyén és nem-álaszútjait. Megismétli a római yi is átvett a Szigeti veszedelem-k vagy győzniüveszedelem-k, vagy meghalni-retet. A kérdésekre csak egyféle
„Vö
156
ii. rész \ portrék \ vörösmarty mihály abrakolója, | Így adta bizonyságát | Ékesszólási tehetségének: || „Bort!” || Fölfogta azonnal | A szemérmetes Erzsók | E szónoklat157
Szózat
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!”
Az nem lehet hogy annyi szív Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
(1836)
Megtartó erőben s gazdag reményben teljes a nem sokkal korábban ke-letkezett Szózat. A Kölcsey Hymnusához hasonló történelmi áttekintés után alternatívát fogalmaz meg Vörösmarty a vers közepén elhelyezett szenten-ciaszerű látomásban. „Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!”
A szöveg első részében a nemzet életéről van szó, a második részben a nemzethalál herderi látomására is méltósággal tekint – „nagyszerű halál”.
A továbbélők részvétét hangsúlyozza az oxymoronszerű szintagma. De nem szabad, hogy így legyen – hitelesítik a megmaradás igéit a felelősség-teljes felszólítások. Ezekben a költő eggyé tudja fogalmazni egyén és nem-zet tragikumának s örömlehetőségeinek válaszútjait. Megismétli a római történetíró, Lívius gondolatát, melyet Zrínyi is átvett a Szigeti veszedelem-ben. Szavakba foglalja, hogy a magyaroknak vagy győzniük, vagy meghalni-uk kell. A győzelem záloga pedig a hazaszeretet. A kérdésekre csak egyféle válasz lehetséges: „rendületlenűl”.
Egy blogbejegyzés:
„Magyar költő 1956 decembe-rében. Győr felé még nyitva a határ, minden megszervezve a meneküléshez. Egy hátizsáknyi cuccot vihet csak, de belepréseli a Károli-Bibliát meg egy Vörös-marty-kötetet. Pakolás közben a Vörösmarty-kötet kiesik, és kinyílik. A Szózatnál. Csak egy telefon a kedvesének, akivel emigrációba készült: én nem megyek sehova. »Hála Istennek«
– mondja a másik. És maradnak.”
Kiss Judit Ágnes, A lovak és az angyalok = http://kissjuditagnes.
blog.hu/2008/06 [2009. 03. 21.]
„Vörösmarty nem pusztán a reformkori nemzeti narratíva költő-je, hanem sokkal inkább a magyar nyelvé, pontosabban: a Vörös-marty-költészetben megteremtődnek a korszerűen új irodalmi nyelv poétikai létesülésének lehetőségei, e lehetőségek műfajokat átstrukturáló változatai, amelyek irányzatpoétikailag a romantiká-val nevezhetők meg. De amelyek úgy lépnek túl az iskolás, a felvi-lágosodott és a neoklasszicizmus kánonján, hogy azokat történeti fejleménynek minősítve újraírják a magyar költészet történetét.”
Fried István, Vörösmarty Mihály – a nyelv művésze, Tiszatáj, 2002.
január, 74.
A Szózat kéziratát az MTA Kézirattára őrzi A Szózatot Egressy Béni zenésítette meg
Még egy tanulmányt ajánlok fi gyelmetekbe: Tari Lujza, Megze-nésített Vörösmarty-versek a kortárs és későbbi 19. századi dal-gyűjteményekben = www.inaplo.hu/mn/200004/48_Tari_Lujza.
html [2009. 03. 21.]
4. Vörösmarty is írt Hymnus címmel
4. Vörösmarty is írt Hymnus címmel