Harmónia és diszharmónia szembesítését Előszó című, drámai hangú és szerkesztésű versében viszi végbe Vörösmarty. Ez a fegyelmezetten indu-ló, majd egyre zaklatottabbá váló költemény a tökéletesség eszményéhez közelítő kompozíciót teremt. Élménykörében ott található az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, illetve annak bukása. Ott található az emberi elmúlás okán érzett fájdalom, de rímel a mondandó a Csongor és Tünde-beli Éj monológjára is.
A páratlan egyediség egyik forrása éppen az, hogy a különböző élmény-körök harmonikusan rakódnak egymásra a vers világában. Másfelől mind-egyik jelentésmező az emberi lét legáltalánosabb képleteit igyekszik meg-Pihenésképpen pedig olvassátok el és értelmezzétek a magyar irodalom
egyik legszebb szerelmes versét!
8.
Előszó
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm- s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifj uságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fi ait?
(Baracska, 1850–1851 telén, télutóján)
Széchenyi István levele
Vörösmartynak, Bécs, 1833. jún. 29.
166
ii. rész \ portrék \ vörösmarty mihály fütyülődet is, | Aki megáldott!” || S Peti nem késett, | A háromság más ketteje sem. | Cimbalom és hegedű és bőgő | Hangot167
Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet Szerelmedért.
Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért!
(1843. március előtt)
Szerinted valahogy bele lehet érteni a „sárkányfog-vetemény” szókap-csolatba a reményt (vetemény=kezdet)? Vagy ez belemagyarázás lenne, mely ellentmond a versegész értelmének?
4.
Vörösmarty műveinek a Mátrix című fi lmmel való lehetséges „kapcsolatá”-ról a szakirodalom-ban is találhattok szellemes értelmezési kísér-letet: Dedescovi Balázs, A’ Rom, a’ Khaos és a’
Mátrix = A Rom, szerk. Füzi Izabella, Odorics Ferenc, Gondolat–Pompeji, Budapest–Szeged, 2003, 117–132.
5.
Nézzetek bele e könyvbe azért is, mert a tanul-mányok a magyar irodalomtudomány utóbbi év-tizedének egyik fontos sorozatában jelentek meg, a szegedi dekontsrukciós iskola kiadványaként!
6.
Mit szólsz ehhez a lehetőséghez? Ármeán Otília az anagrammatikus ér-telmezésről szóló tanulmánya új horizontját nyitja meg a Vörösmarty-művek tanulmányozásának – nem olyan ez is, mint egy (betű)mátrix?
„Megszámoltam, a rom három betűjének kombinációja (orm, mor és rom formákban) harmincháromszor fordul elő a szövegben […] // Az anagramma […] azt a felületet olvassa, ahol a betűsorok ismétlődése, variációja történik, a szöveget mint betűmozaikot. […] // Az anagramma olyan retorikai mű-ködésmód, mely a rom betűsor egységét (rom az, ami nem romlik tovább) a különböző visszatérésekben szétszórja, a rom szét-omlik a szövegben, ez pedig egyszerre nyomatékosítás-rögzítés (rom mindenütt jelenvalósága föl-erősíti központi s szervező jellegét), de ugyanakkor a rögzítettség kétségbe vonása is. A rom nem fölkereshető hely, sokkal inkább megtörténés, elvonás a romlás szóból. Anagrammatikusan folyamatosan áttetszik a szövegen a legkülönfélébb alakváltozatokat mutatva, öltve és el-költve.”
Ármeán Otília, Rom. költ., Egy anagrammatikus olvasat esélyei, I. m., 21–31, idézetek: 22, 23, 29.
7.
dekonstrukció A korábban használt fi lozófi ai alapfogalmak megkérdőjelezé-sét, elbizonytalanítását hirdető poszt-modern fi lozófi ai, illetve irodalomtu-dományi irányzat. A 20. század utolsó évtizedeiben bontakozott ki, főképpen Jacques Derrida munkássága nyomán.
Az irodalomtudományban – Derrida mellett – legismertebb képviselője az amerikai Paul de Man. (Később is fog-lalkozunk még az irányzattal.)
A (poszt)modernség felé
Harmónia és diszharmónia szembesítését Előszó című, drámai hangú és szerkesztésű versében viszi végbe Vörösmarty. Ez a fegyelmezetten indu-ló, majd egyre zaklatottabbá váló költemény a tökéletesség eszményéhez közelítő kompozíciót teremt. Élménykörében ott található az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, illetve annak bukása. Ott található az emberi elmúlás okán érzett fájdalom, de rímel a mondandó a Csongor és Tünde-beli Éj monológjára is.
A páratlan egyediség egyik forrása éppen az, hogy a különböző élmény-körök harmonikusan rakódnak egymásra a vers világában. Másfelől mind-egyik jelentésmező az emberi lét legáltalánosabb képleteit igyekszik meg-Pihenésképpen pedig olvassátok el és értelmezzétek a magyar irodalom
egyik legszebb szerelmes versét!
8.
Előszó
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm- s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifj uságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fi ait?
(Baracska, 1850–1851 telén, télutóján)
Széchenyi István levele
Vörösmartynak, Bécs, 1833. jún. 29.
Szigethy Gábor irodalomtör-ténész véleménye szerint az Előszó utolsó egységében meg-jelenő „vén kacér” egy öreg prostituált stilizált képe. Nagy-jából ugyanekkor írta Arany János a Szondi két apródját.
Ennek a legfontosabb mondan-dója pedig kétségkívül az, hogy az ember élete során kitart-e elvei, értékei mellett. Vagy ehe-lyett hajlandó a megalkuvásra, a „prostitualizálódás”-ra, arra, hogy pénzért, hiúságért, hata-lomért eladja magát? Szerinted?
1.
Lehet, hogy a két költő ugyan-azt a gondolatkört és képlehe-tőséget – motívumot – hasz-nálta fel versében? Vizsgáld meg részletesen a szövegeket ebből a szempontból!
fogalmazni. Ugyanakkor a stilisztikailag, szerkezetileg bravúros megoldások miatt a vers olvasásakor nem tudjuk, hogy „most éppen” melyik rétegről van szó. (Merthogy egyszerre mindegyikről…)
Valószínűleg épp ez a legfontosabb megállapítása Vörösmarty létfi lozó-fi ájának. A történelem, az idő, az értékek, de még az évszakok világa is ha-sonló törvények szerint szerveződik. Ezek a törvények pedig azt biztosítják, hogy a fennmaradáshoz szükséges ismétlődés az új dolgok teremtésének alapjává válhasson.
Az Előszó a hétköznapi ember számára már ismeretlen tartomá-nyokkal érintkezik. Képeinek borzalma, egyetemes rettenete, az iszonyat bugyrainak kifordítása a végső elkeseredés állomásán mu-tatja a költőt. S valljuk meg: ennek a versnek már nem is értjük min-den sorát – mint ahogyan a befejezését sem egészen. „Borzalmasan gyönyörű” szöveg, de mit jelenthet ez a két sor: „Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, / Hová tevé boldogtalan fi ait?” Bizonyos, hogy ez nemcsak a szavak, hanem a sejtelmek, a hangulatok, a „képzelmek”
költeménye is.
Itt már nem is a szavak jelentése a fontos, hanem a jelentéseken túli birodalmakkal való érintkezés: a ritmus, a lüktetés, a zene. A fönt és a lent, a távol és a közel egymást kiegészítő teljessége, a nincs és a van kettőssége. Ember és természet, élet és halál viszonya.
Az Előszóban a halni készülő szól az élni indulóhoz. Figyelmez-teti őt, mire számíthat: nyomorra, gyűlöletre, hazugságra, tébolyra.
A zaklatottság ellenére is a zártság benyomását kelti a kompozíció.
Benne az egyes ember és az emberiség életének, illetve a nemzet történelmének borzalmas és „üdvös” korszakai öltenek testet. Teszi ezt a költő a poétikai elvonatkoztatás legmagasabb szintjén. A feszítő ellentétekből épülő költemény hőse, a vackába húzódó ember ebből a világból azt érzékeli rettentő erővel, hogy „[m]ost tél van és csend és hó és halál”.
Aztán már csak A vén cigány összeomlása (?) következik. Az Előszó az ész verse, A vén cigány az érzelmeké, az utolsó sírásé. Mindkettő a Vörösmarty-beszédmód klasszikus megjelenítése.
„A történelem tragikumát kifejező lírán belül Az emberek az Előszó fő előz-ménye. […] A két forma azonban lényegesen eltér egymástól: Az emberek kinyilatkoztat, az Előszó ábrázol; a korábbi versben a zsarnokról és a szol-gáról, az észről és a butaságról, a későbbi versben a télről és a tavaszról de-rül ki, hogy ellentétük látszólagos. Az Előszó, műfaját tekintve, A Romban ábrázolt álom és Az emberek kinyilatkoztatása között áll: nem történetet beszél el, azaz a lírai műnemhez tartozik, de nem is közvetlenül elmélkedő vers, eszmeisége látomás közbeiktatásával jut érvényre. // […] …az Előszóban Vörösmarty azt összegzi, amit korábban a nemzeti, az egyéni és a történeti lét tragikumáról kifejezett.”
„Az Előszó egy teljes irodalomtörténeti korszakkal későbbi stílusú, mint Tompa szép allegóriái. A hasonlított és hasonló: az emberek által okozott emberi értékveszteség és a fenyegető természet erőket, sőt az »ellenséges istenek haragját« megjelenítő látomás közötti feszültség nagy mélységet ad az Előszónak. Kevés olyan versünk akad, melyben a belső tartalom és a külső forma azonossága ilyen maradéktalanul érvényesülne.”
Szegedy-Maszák Mihály, A kozmikus tragédia romantikus látomása = Sz.-M. M., Világkép és stílus, Bp., Szépirodalmi, 1980, 182–220, idézetek: 202, illetve 220.
„Ha Vörösmarty Mihály az emberi élet legvégső határáig élt volna, megér-hette volna a történeti avantgárd kezdeteit.”
„A kései Vörösmarty fogadtatása és utóélete […] határozottan arra utal, hogy ezek a szövegek idegennek, abnormálisnak, sokkolónak, rendszeren kí-vülinek mutatkoztak a befogadók számára.”
„A kései Vörösmarty avantgárd költőként való olvasása azért több puszta elmejátéknál, mert […] megteremti a találkozás lehetőségét a múlt századi korpusz és a jelenkori poétikai eszközök között … […] E dolgozat célja […] nem az értetlenség megbélyegzése volt, hanem Vörösmarty poétikai radikalizmusának bemutatása.”
Kappanyos András, Az avantgárd Vö-rösmarty = VöVö-rösmarty és a romantika, szerk. Takáts József, Pécs, Művészetek háza, Országos Színháztörténeti Múze-um és Intézet [2001?] 149–157, idézetek:
149, 151, 157.
Keress a versben olyan költői képeket, amelyek már-már a képzavar ha-tárán állnak, s ezzel tényleg a (poszt)modernség felé mozdítják el Vörös-marty-értelmezésünket!
4.
Készíts táblázatot, melyben egymás mellé vetítve ábrázol-hatóvá válik a Szegedy-Maszák Mihály által is jelzett összetett jelentésépülési mód! Mutasd meg, hogyan épül egymásba a történelmi, az egyéni, a nem-zeti és a termésnem-zeti létezés!
(Egészítsd ki és fejleszd tovább a 170. oldalon lévő táblázatot!) 5.
A Vörösmarty és a romantika című kötet egyik – Kappanyos András által írott – tanulmá-nya egyenesen az avantgárddal hozza rokonságba Vörösmarty költészetét. Neked mi a véle-ményed erről a lehetőségről!?
Feltétlenül olvassátok el ezt a dolgozatot további tanulmá-nyaitok előtt!
6.
Milbacher Róbert az Előszó keletkezésének körülményeit, időpontját egészen új megvi-lágításba helyezi Az Előszó fi lo-lógiájának bizonytalanságáról című tanulmányában, amely a fenti kötetben jelent meg. Érde-mes beleolvasni az dolgozatba!
7.
Gyűjtsétek össze a Vörösmarty születésének 200. évfordulója alkalmából megjelent könyve-ket, folyóiratszámokat!
8.
A 200. évforduló tiszteletére rendezett egyik konferencia anyagát
tartalmazó kötet rö Vö
ar sm
iedgTy. álih Mty
e János fényképe 1854-b
168
ii. rész \ portrék \ vörösmarty mihály adott… | Jaj de mi hangok ezek! – | Ezeknek hallata visszaidézi | Tündérhatalommal | Emlékezetembe | Éltem legszebb idejét, |169
Szigethy Gábor irodalomtör-ténész véleménye szerint az Előszó utolsó egységében meg-jelenő „vén kacér” egy öreg prostituált stilizált képe. Nagy-jából ugyanekkor írta Arany János a Szondi két apródját.
Ennek a legfontosabb mondan-dója pedig kétségkívül az, hogy az ember élete során kitart-e elvei, értékei mellett. Vagy ehe-lyett hajlandó a megalkuvásra, a „prostitualizálódás”-ra, arra, hogy pénzért, hiúságért, hata-lomért eladja magát? Szerinted?
1.
Lehet, hogy a két költő ugyan-azt a gondolatkört és képlehe-tőséget – motívumot – hasz-nálta fel versében? Vizsgáld meg részletesen a szövegeket ebből a szempontból!
fogalmazni. Ugyanakkor a stilisztikailag, szerkezetileg bravúros megoldások miatt a vers olvasásakor nem tudjuk, hogy „most éppen” melyik rétegről van szó. (Merthogy egyszerre mindegyikről…)
Valószínűleg épp ez a legfontosabb megállapítása Vörösmarty létfi lozó-fi ájának. A történelem, az idő, az értékek, de még az évszakok világa is ha-sonló törvények szerint szerveződik. Ezek a törvények pedig azt biztosítják, hogy a fennmaradáshoz szükséges ismétlődés az új dolgok teremtésének alapjává válhasson.
Az Előszó a hétköznapi ember számára már ismeretlen tartomá-nyokkal érintkezik. Képeinek borzalma, egyetemes rettenete, az iszonyat bugyrainak kifordítása a végső elkeseredés állomásán mu-tatja a költőt. S valljuk meg: ennek a versnek már nem is értjük min-den sorát – mint ahogyan a befejezését sem egészen. „Borzalmasan gyönyörű” szöveg, de mit jelenthet ez a két sor: „Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, / Hová tevé boldogtalan fi ait?” Bizonyos, hogy ez nemcsak a szavak, hanem a sejtelmek, a hangulatok, a „képzelmek”
költeménye is.
Itt már nem is a szavak jelentése a fontos, hanem a jelentéseken túli birodalmakkal való érintkezés: a ritmus, a lüktetés, a zene. A fönt és a lent, a távol és a közel egymást kiegészítő teljessége, a nincs és a van kettőssége. Ember és természet, élet és halál viszonya.
Az Előszóban a halni készülő szól az élni indulóhoz. Figyelmez-teti őt, mire számíthat: nyomorra, gyűlöletre, hazugságra, tébolyra.
A zaklatottság ellenére is a zártság benyomását kelti a kompozíció.
Benne az egyes ember és az emberiség életének, illetve a nemzet történelmének borzalmas és „üdvös” korszakai öltenek testet. Teszi ezt a költő a poétikai elvonatkoztatás legmagasabb szintjén. A feszítő ellentétekből épülő költemény hőse, a vackába húzódó ember ebből a világból azt érzékeli rettentő erővel, hogy „[m]ost tél van és csend és hó és halál”.
Aztán már csak A vén cigány összeomlása (?) következik. Az Előszó az ész verse, A vén cigány az érzelmeké, az utolsó sírásé. Mindkettő a Vörösmarty-beszédmód klasszikus megjelenítése.
„A történelem tragikumát kifejező lírán belül Az emberek az Előszó fő előz-ménye. […] A két forma azonban lényegesen eltér egymástól: Az emberek kinyilatkoztat, az Előszó ábrázol; a korábbi versben a zsarnokról és a szol-gáról, az észről és a butaságról, a későbbi versben a télről és a tavaszról de-rül ki, hogy ellentétük látszólagos. Az Előszó, műfaját tekintve, A Romban ábrázolt álom és Az emberek kinyilatkoztatása között áll: nem történetet beszél el, azaz a lírai műnemhez tartozik, de nem is közvetlenül elmélkedő vers, eszmeisége látomás közbeiktatásával jut érvényre. // […] …az Előszóban Vörösmarty azt összegzi, amit korábban a nemzeti, az egyéni és a történeti lét tragikumáról kifejezett.”
„Az Előszó egy teljes irodalomtörténeti korszakkal későbbi stílusú, mint Tompa szép allegóriái. A hasonlított és hasonló: az emberek által okozott emberi értékveszteség és a fenyegető természet erőket, sőt az »ellenséges istenek haragját« megjelenítő látomás közötti feszültség nagy mélységet ad az Előszónak. Kevés olyan versünk akad, melyben a belső tartalom és a külső forma azonossága ilyen maradéktalanul érvényesülne.”
Szegedy-Maszák Mihály, A kozmikus tragédia romantikus látomása = Sz.-M. M., Világkép és stílus, Bp., Szépirodalmi, 1980, 182–220, idézetek: 202, illetve 220.
„Ha Vörösmarty Mihály az emberi élet legvégső határáig élt volna, megér-hette volna a történeti avantgárd kezdeteit.”
„A kései Vörösmarty fogadtatása és utóélete […] határozottan arra utal, hogy ezek a szövegek idegennek, abnormálisnak, sokkolónak, rendszeren kí-vülinek mutatkoztak a befogadók számára.”
„A kései Vörösmarty avantgárd költőként való olvasása azért több puszta elmejátéknál, mert […] megteremti a találkozás lehetőségét a múlt századi korpusz és a jelenkori poétikai eszközök között … […] E dolgozat célja […] nem az értetlenség megbélyegzése volt, hanem Vörösmarty poétikai radikalizmusának bemutatása.”
Kappanyos András, Az avantgárd Vö-rösmarty = VöVö-rösmarty és a romantika, szerk. Takáts József, Pécs, Művészetek háza, Országos Színháztörténeti Múze-um és Intézet [2001?] 149–157, idézetek:
149, 151, 157.
Keress a versben olyan költői képeket, amelyek már-már a képzavar ha-tárán állnak, s ezzel tényleg a (poszt)modernség felé mozdítják el Vörös-marty-értelmezésünket!
4.
Készíts táblázatot, melyben egymás mellé vetítve ábrázol-hatóvá válik a Szegedy-Maszák Mihály által is jelzett összetett jelentésépülési mód! Mutasd meg, hogyan épül egymásba a történelmi, az egyéni, a nem-zeti és a termésnem-zeti létezés!
(Egészítsd ki és fejleszd tovább a 170. oldalon lévő táblázatot!) 5.
A Vörösmarty és a romantika című kötet egyik – Kappanyos András által írott – tanulmá-nya egyenesen az avantgárddal hozza rokonságba Vörösmarty költészetét. Neked mi a véle-ményed erről a lehetőségről!?
Feltétlenül olvassátok el ezt a dolgozatot további tanulmá-nyaitok előtt!
6.
Milbacher Róbert az Előszó keletkezésének körülményeit, időpontját egészen új megvi-lágításba helyezi Az Előszó fi lo-lógiájának bizonytalanságáról című tanulmányában, amely a fenti kötetben jelent meg. Érde-mes beleolvasni az dolgozatba!
7.
Gyűjtsétek össze a Vörösmarty születésének 200. évfordulója alkalmából megjelent könyve-ket, folyóiratszámokat!
8.
A 200. évforduló tiszteletére rendezett egyik konferencia anyagát
tartalmazó kötet rö Vö
ar sm
iedgTy. álih Mty
e János fényképe 1854-ből
A továbbfejlesztés rendkívül kívánatos módja lenne szerintem a digitalizálás! Hisz térgeometriai eszközökkel tudnád megmutatni a vers struktúráját, kompozícióját, sok-sok jelentésrétegét! Egy egész multimédiás DVD-ROM-ot fejleszthetnétek közös projektmunkával az Előszóból! Ennek a lehetséges gyönyörűségnek csak „halvány földi mása” eme táblázat…
9.
EGYÉN NEMZET EMBERISÉG TERMÉSZET
TAVASZ „Munkában élt az ember mint a hangya” virított az ég ormain
NYÁR
„A vész kitört. Vérfagylaló keze / Emberfejekkel lapdá-zott az égre, / Emberszivek-ben dúltak lábai.”
„…a nagy egyetem / Meg-szünt forogni egy pillantatig”
………
………
………
………
………
ŐSZ „Nem hajszálanként, mint a boldog ember”
Vörösmarty költészete a tankönyvszerző véleménye szerint „feltáratlan titok” irodalmunk történetében. Alkos-satok meg egy olyan hipotézisegyüttest, amely mondjuk egy évtizedre szólóan felvázolja a Vörösmarty-kutatás legfőbb irányvonalait! A merész tudományos feltételezések viszik előrébb a kutatást. Reménykedjünk benne, hogy sok-sok Vörösmarty-kutató van már most közöttetek, akik szeretnék megmutatni oroszlánkörmeiket!
Példák a projektekre:
10.
a) Néhány Vörösmarty-szöveg avantgárd poétikai ele-meinek/módszereinek vizsgálata
b) A kultúra motívumainak megjelenése és jelentés-képző szerepe Vörösmarty költészetében
c) A versek fi lológiájának néhány lezáratlan kérdése d) A költő kéziratainak írásszakértői vizsgálata
e) A megzenésített versek adatbázisa (kottákkal, hangfelvételekkel)
f) Vörösmarty (képző)művészeti ábrázolásainak elektronikus regisztere
g) A költővel kapcsolatos művészeti alkotások
g) A költővel kapcsolatos művészeti alkotások