A nemzethalál, a kétség versei később is jelen vannak Kölcsey lírájában. Ám a tettek évtizedeivel szaporodnak a lelkesedésre ösztönző szövegek is. Ilyenek a Huszt vagy az Emléklapra felszólításai, illetve az értekező prózai művek.
Az esszék, tanulmányok arra törekszenek, hogy a lelkekben egyfajta belső önfejlesztési vágyat alakítsanak ki. Így ír a költő: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” (Huszt); „A haza minden előtt” (Emléklapra).
Országgyűlési naplója kitűnő dokumentum. Emellett egy felelősséggel gondolkodó ember vívódásainak, önmeggyőzésének lelki válságoktól sem mentes folyamatát mutatja be. Nemzeti hagyományok címen egybefogott gondolatai a szerves fejlődés lehetőségeit vizsgálják. Unokaöccséhez címzett intelmei (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) fontos értékvonatkoztatási ponto-kat jelölnek ki. E pontok mértékként és mintaként funkcionálnak minden hazáját szerető ember számára. Törvények, melyek tízparancsolatszerűen egyszerűek, világosak és pontosak: „Szeretni az emberiséget…”; „Szeresd a hazát!”; „Törekedjél ismeretekre!”; „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!”
Arról pedig, hogy mi a boldogság, így vélekedik:
A Zrínyi második énekében (1838) úgy véli, a világ nélkülünk boldogabb, teljesebb, harmonikusabb lehet. A vers tragikuma elsősorban ebben van, annak ellenére, hogy a nemzethalál vízióját festi elénk. A költő szánalmat kér, de a Sors kérlelhetetlen, ítélete az elkövetett bűnök miatt nem lehet más:
„Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja Szülötti bűnein leszáll;
Szelíd sugárit többé nem nyugtatja Az ősz apák sírhalminál.
És más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblü nép;
S szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.”
Szomorúság, elkeseredés, tetterős fellángolások egyként övezik életpá-lyáját. Egyéni sorsa, családi pörlekedései, csalódásai az emberekben mély depresszióba sodorták. Saját szavai szerint előfordult, hogy évekig még udvarának kerítésén sem lépett kívül. De erős és vállalt eszményei a tör-ténelemformáló személyiségek sorába emelték mégis, és nemzedékeknek tudott jelképévé válni. Kölcsey Ferenc életének és művészetének példázata vállalható időt, vállalható értékteret varázsolt e hiányokkal terhes létbe.
„Egész nemzeteknek, szintúgy mint egyes embereknek meg-vagynak az ő különböző koraik.
Gyermekkorból virúl fel ifj úságok, ifj úból érnek férfi vá, s férfi -koroknak erejét az öregségnek lankadása váltja fel.
A férfi t a lélek érettségének nyugalma bélyegzi; fő pontjára jutott erejével nehéz dolgokat vehet célba s vihet véghez, de okos számvetéssel tudja magát a sorssal s a környülményekkel öszvemérni, s előre nézve midőn kezd, vigyázva lépteiben, fáradat-lan a küzdés közt, felemelkedett és magos érzelmeiben bámulat-tal elegy tiszteletet gerjeszt maga körül; az ő neve: `nagy`.
Az ifj úság kebelében a jö-vendő férfi nak ereje áradozó bővségben habzik, forr és vív ön-magával. Az ő karakterében tűz és nyugtalanság önti ki magát;
céljai nincsenek, csak reményei;
principiumokat nem követ csak sejdítéseket; gondolatjai a képze-letben süllyednek el, s képzeletei-nek a kívánság emelvén fáklyát:
mértéket, határt és lehetetlen-séget nem ismer, s kezd és csinál több lánggal mint erővel, több szenvedelemmel mint ésszel, s így szerencsében és szerencsét-lenségben, akaratján és tettein bizonyos `regényes` szín ömlik el.
[…]
A nemzeti hőskor hagyja maga után a nemzeti hagyo-mányt; s nemzeti hagyomány s nemzeti poézis szoros függés-ben állanak egymással. Ahol ősi hagyomány vagy éppen nincsen,
vagy igen keskeny határokban áll, ott nemzeti poézis sem származ-hatik; az ott születendő énekes vagy saját (tisztulást és folyamat nem található) lángjában süllyed el vagy külföldi poézis világánál fog fáklyát gyújtani; s hangjai örökre idegenek lesznek hazá-jában. Mert a nemzeti poézis a nemzeti történet körében kezdi pályáját, s a lírának később feltá-madó s individuális érzelmeket tárgyazó zengése is csak ott lehet hazaivá, hol az a nemzeti történet régibb múzsájától kölcsönöz sa-játságot, s személyes érzeményeit a nemzeti hagyomány és nemzeti megnemesített életkör nimbu-szán keresztül súgároztatja.”
Kölcsey Ferenc, Nemzeti hagyo-mányok = www.mek.iif.hu/porta/
szint/human/szepirod/magyar/
kolcsey/nemzeti.hun [2009. 05. 02.]
„Mi a boldogság?
Az emberek szááz meg százfélét hittek annak lenni; s mind aaz nem egyéb esz-köznél, mi által aaztt elérhetni rrememéllék vala, s elérni még semm tudhaták. Mind azért, mert törekvésökö célátt az zesszközzel ösö szetéveszték; ; mind azért, mert hosszasban maradva únalombmba mem nnek által.
Érzékeny szívnek több fáájdj alaomom jutu, miintsemm általánoos s s sssssboboldogságra -pán tettei következésében biizonyos.”
Kö
Ez a személyiség annak az értelmiséginek-művésznek az őstípuusasa, akit fojt- t-son bár meg a vidék sártengere – akár a szó szoros értelmében –, mégé is uta- -kat ver a lehetetlenbe. Otthoonos házakat ácsol ama értékeknek, melyek neki oly sok keserűséget okoztaak.k. AAz iggent és a nemet, a „Lenni vagy nem lenni?”
shakespeare-i kérdését egygyyesesesesssítítítíttiiiii imamammmmagágágággábababababab n,n,n llegeegeegegszszszzzebebebebebb b bbírírírírírááásáaiban.
De nem volt elég az élett g g öyötrrelme, melybőből ezeket az zigeneket kellett kiolvasni: a legenda szerint temetésén parasztjai – máig sem tudni, miért – kővel, földdel dobálták meg koporsóját…
S szenvedései még ekkor sem érhettek véget: emberi-költői utóélete iis megdicsőülésekben s bántásokban gazdag. Egyike volt azon költőinknekk, akiket – és életművüket – minden kor a maga előzményének szeretett vol- -na tudni, s sa magag hasonlatosságára igyekezett formálni. S még ez sem volt el
Az egykori szatmárnémeti Kölcsey-szobor talapzata (2007)
150
ii. rész \ portrék \ kölcsey ferenc A hősi seregnek, | Mely hajdan Nagy-Idánál | A harci dicsőség | Vérfestette babérját | Oly nagyszerüen kanyarítá | Nem-szőke151
„A haza minden előtt”
A nemzethalál, a kétség versei később is jelen vannak Kölcsey lírájában. Ám a tettek évtizedeivel szaporodnak a lelkesedésre ösztönző szövegek is. Ilyenek a Huszt vagy az Emléklapra felszólításai, illetve az értekező prózai művek.
Az esszék, tanulmányok arra törekszenek, hogy a lelkekben egyfajta belső önfejlesztési vágyat alakítsanak ki. Így ír a költő: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” (Huszt); „A haza minden előtt” (Emléklapra).
Országgyűlési naplója kitűnő dokumentum. Emellett egy felelősséggel gondolkodó ember vívódásainak, önmeggyőzésének lelki válságoktól sem mentes folyamatát mutatja be. Nemzeti hagyományok címen egybefogott gondolatai a szerves fejlődés lehetőségeit vizsgálják. Unokaöccséhez címzett intelmei (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) fontos értékvonatkoztatási ponto-kat jelölnek ki. E pontok mértékként és mintaként funkcionálnak minden hazáját szerető ember számára. Törvények, melyek tízparancsolatszerűen egyszerűek, világosak és pontosak: „Szeretni az emberiséget…”; „Szeresd a hazát!”; „Törekedjél ismeretekre!”; „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!”
Arról pedig, hogy mi a boldogság, így vélekedik:
A Zrínyi második énekében (1838) úgy véli, a világ nélkülünk boldogabb, teljesebb, harmonikusabb lehet. A vers tragikuma elsősorban ebben van, annak ellenére, hogy a nemzethalál vízióját festi elénk. A költő szánalmat kér, de a Sors kérlelhetetlen, ítélete az elkövetett bűnök miatt nem lehet más:
„Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja Szülötti bűnein leszáll;
Szelíd sugárit többé nem nyugtatja Az ősz apák sírhalminál.
És más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblü nép;
S szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.”
Szomorúság, elkeseredés, tetterős fellángolások egyként övezik életpá-lyáját. Egyéni sorsa, családi pörlekedései, csalódásai az emberekben mély depresszióba sodorták. Saját szavai szerint előfordult, hogy évekig még udvarának kerítésén sem lépett kívül. De erős és vállalt eszményei a tör-ténelemformáló személyiségek sorába emelték mégis, és nemzedékeknek tudott jelképévé válni. Kölcsey Ferenc életének és művészetének példázata vállalható időt, vállalható értékteret varázsolt e hiányokkal terhes létbe.
„Egész nemzeteknek, szintúgy mint egyes embereknek meg-vagynak az ő különböző koraik.
Gyermekkorból virúl fel ifj úságok, ifj úból érnek férfi vá, s férfi -koroknak erejét az öregségnek lankadása váltja fel.
A férfi t a lélek érettségének nyugalma bélyegzi; fő pontjára jutott erejével nehéz dolgokat vehet célba s vihet véghez, de okos számvetéssel tudja magát a sorssal s a környülményekkel öszvemérni, s előre nézve midőn kezd, vigyázva lépteiben, fáradat-lan a küzdés közt, felemelkedett és magos érzelmeiben bámulat-tal elegy tiszteletet gerjeszt maga körül; az ő neve: `nagy`.
Az ifj úság kebelében a jö-vendő férfi nak ereje áradozó bővségben habzik, forr és vív ön-magával. Az ő karakterében tűz és nyugtalanság önti ki magát;
céljai nincsenek, csak reményei;
principiumokat nem követ csak sejdítéseket; gondolatjai a képze-letben süllyednek el, s képzeletei-nek a kívánság emelvén fáklyát:
mértéket, határt és lehetetlen-séget nem ismer, s kezd és csinál több lánggal mint erővel, több szenvedelemmel mint ésszel, s így szerencsében és szerencsét-lenségben, akaratján és tettein bizonyos `regényes` szín ömlik el.
[…]
A nemzeti hőskor hagyja maga után a nemzeti hagyo-mányt; s nemzeti hagyomány s nemzeti poézis szoros függés-ben állanak egymással. Ahol ősi hagyomány vagy éppen nincsen,
vagy igen keskeny határokban áll, ott nemzeti poézis sem származ-hatik; az ott születendő énekes vagy saját (tisztulást és folyamat nem található) lángjában süllyed el vagy külföldi poézis világánál fog fáklyát gyújtani; s hangjai örökre idegenek lesznek hazá-jában. Mert a nemzeti poézis a nemzeti történet körében kezdi pályáját, s a lírának később feltá-madó s individuális érzelmeket tárgyazó zengése is csak ott lehet hazaivá, hol az a nemzeti történet régibb múzsájától kölcsönöz sa-játságot, s személyes érzeményeit a nemzeti hagyomány és nemzeti megnemesített életkör nimbu-szán keresztül súgároztatja.”
Kölcsey Ferenc, Nemzeti hagyo-mányok = www.mek.iif.hu/porta/
szint/human/szepirod/magyar/
kolcsey/nemzeti.hun [2009. 05. 02.]
„Mi a boldogság?
Az emberek szááz meg százfélét hittek annak lenni; s mind aaz nem egyéb esz-köznél, mi által aaztt elérhetni rrememéllék vala, s elérni még semm tudhaták. Mind azért, mert törekvésökö célátt az zesszközzel ösö szetéveszték; ; mind azért, mert hosszasban maradva únalombmba mem nnek által.
Érzékeny szívnek több fáájdj alaomom jutu, miintsemm általánoos s s sssssboboldogságra -pán tettei következésében biizonyos.”
Kö
Ez a személyiség annak az értelmiséginek-művésznek az őstípuusasa, akit fojt- t-son bár meg a vidék sártengere – akár a szó szoros értelmében –, mégé is uta- -kat ver a lehetetlenbe. Otthoonos házakat ácsol ama értékeknek, melyek neki oly sok keserűséget okoztaak.k. AAz iggent és a nemet, a „Lenni vagy nem lenni?”
shakespeare-i kérdését egygyyesesesesssítítítíttiiiii imamammmmagágágággábababababab n,n,n llegeegeegegszszszzzebebebebebb b bbírírírírírááásáaiban.
De nem volt elég az élett g g öyötrrelme, melybőből ezeket az zigeneket kellett kiolvasni: a legenda szerint temetésén parasztjai – máig sem tudni, miért – kővel, földdel dobálták meg koporsóját…
S szenvedései még ekkor sem érhettek véget: emberi-költői utóélete iis megdicsőülésekben s bántásokban gazdag. Egyike volt azon költőinknekk, akiket – és életművüket – minden kor a maga előzményének szeretett vol- -na tudni, s sa magag hasonlatosságára igyekezett formálni. S még ez sem volt el
Az egykori szatmárnémeti Kölcsey-szobor talapzata (2007)
I.
Éltem, de magamat önkényt eltemettem, Lágy álmot fúva rám létemnek angyala, Szép volt a sír, melyben halva szenderegtem, Most királyi nők is díszt kapnak általa.
Az óra jött, s íme kívánt hajnalánál Feltörtem a zárt, hogy nyerjek más életet, Arany szerelem várt boltom ajtajánál, S mosolygván, hajh, újabb halálra vezetett!
Magyar 1
A föld, melyen sátorát felütötte a magyar, őseinek vérével szerzett föld vala. Kedves tehát; mert drágán vásároltatott.
2
Azon emlékezet, hogy a magyar hódítók gyermeke, katonai dicsőség keresésére indította őt.
Ezen indúlat a környűlállásoktól tápláltatván ön-érzést, s ezáltal bizonyos népsajátságot ébresztett fel, mely a nemzetiségnek kútfeje.
3
Éjszaki komolyság, ázsiai fényűzés, vezérséghez szokás a vándorlás s azt követő vívások között, küzdés a sza-badság felé, de köznek részvétele nélkűl…
Ezek azon scénák, melyeket történeteink szakadatlan sorban mutatnak.
4
A mi hét vándor nemzetségeink sokban hasonlítának azon arabsokhoz, kik a pusztákon háznépekként te-lepedvén le, egyik família a másikat örök gyűlölséggel üldözé.
Legalább a szünetlen pártkeresés s pártváltozás in-kább famíliai különöző lelket, mint köznek szeretetét, azaz nemzetiséget éreztetnek velünk.
Elemezd, értelmezd az egyik legnépszerűbb Köl-csey-verset!
2.
Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi , mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz (Részlet)
Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon Csak miriád virág szelíd sajkája leng:
Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon, Egy néma ünnepély, ember-utáni csend, Egy boldog remegés, és felpiheg sóhajtva A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyílik egy lótusz szűzi ajka S kileng a boldog légbe a hószín szárnyú Béke.
Értelmezd az itt közölt Kölcsey-kisesszé gondolatait, magvas megállapításait!
1.
Ez a nem könnyű, de izgalmas könyv 1992-ben jelent meg
Olvasd el a Zrínyi második énekéhez Tóth Árpád Elégia egy rekettyebokorhoz című versét! Ő nem a nemzet, hanem az emberiség kapcsán véli úgy, hogy a Föld akkor lesz és lehet igazán boldog, ha megszű-nik rajta az emberi élet. Az ember csak szenvedést okoz a Földnek is és a másik embernek is, és ezért aligha érdemli meg, hogy éljen – Tóth Árpád mind-ezt az első világháború szörnyű látomásában fogal-mazza meg… (Jövőre még foglalkozunk a verssel!) 3.
VII.
Tükör vagyok, de nem szobád falán, Forrás vagyok, de nem zöld fák alatt, Ablak vagyok, de nem látsz rajtam által, Csillag vagyok, de nincsen kék egem.
Mint barna felhőn múló vész után Boltos szivárvány nyúgoszik fölettem.
Nincs ajkam, és még is mosolygok én, Nincsen szavam, még is kérlelni tudlak, Esőzöm, égek, biztatok, fenyítek.
Végül hadd mutassam be Neked egy főiskolás ta-nítványom munkáját! Amit a képen látsz, nem más, mint gyöngyszövés! Érdemes lenne utánozni, nem…?!
5.
Neked is volna kedved találós kér-déseket írni – mondjuk disztichonban?
Nehéz vállalko-zás, de megéri a fáradságot!
? ?
?
m által,tem.k én,án,em.nudlak,att,?
? ? ?disztiNehzása fá– mhs,micád
Most pedig találós kérdésekre válaszolhatsz! Olykor bizony nem könnyűek – a kérdező Kölcsey Ferenc! A többi fejtörőt – illetve a megoldásokat – összes műveinek kiadásaiban Talányok címszó alatt találhatod meg.
4.
152
ii. rész \ portrék \ kölcsey ferenc fejére | S nem-szőke fejének | Göndör hajára. | A kancsal hegedűs, | A félszemü cimbalmos | S a bőgő sánta huzója | Föltele-153
I.
Éltem, de magamat önkényt eltemettem, Lágy álmot fúva rám létemnek angyala, Szép volt a sír, melyben halva szenderegtem, Most királyi nők is díszt kapnak általa.
Az óra jött, s íme kívánt hajnalánál Feltörtem a zárt, hogy nyerjek más életet, Arany szerelem várt boltom ajtajánál, S mosolygván, hajh, újabb halálra vezetett!
Magyar 1
A föld, melyen sátorát felütötte a magyar, őseinek vérével szerzett föld vala. Kedves tehát; mert drágán vásároltatott.
2
Azon emlékezet, hogy a magyar hódítók gyermeke, katonai dicsőség keresésére indította őt.
Ezen indúlat a környűlállásoktól tápláltatván ön-érzést, s ezáltal bizonyos népsajátságot ébresztett fel, mely a nemzetiségnek kútfeje.
3
Éjszaki komolyság, ázsiai fényűzés, vezérséghez szokás a vándorlás s azt követő vívások között, küzdés a sza-badság felé, de köznek részvétele nélkűl…
Ezek azon scénák, melyeket történeteink szakadatlan sorban mutatnak.
4
A mi hét vándor nemzetségeink sokban hasonlítának azon arabsokhoz, kik a pusztákon háznépekként te-lepedvén le, egyik família a másikat örök gyűlölséggel üldözé.
Legalább a szünetlen pártkeresés s pártváltozás in-kább famíliai különöző lelket, mint köznek szeretetét, azaz nemzetiséget éreztetnek velünk.
Elemezd, értelmezd az egyik legnépszerűbb Köl-csey-verset!
2.
Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi , mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz (Részlet)
Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon Csak miriád virág szelíd sajkája leng:
Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon, Egy néma ünnepély, ember-utáni csend, Egy boldog remegés, és felpiheg sóhajtva A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyílik egy lótusz szűzi ajka S kileng a boldog légbe a hószín szárnyú Béke.
Értelmezd az itt közölt Kölcsey-kisesszé gondolatait, magvas megállapításait!
1.
Ez a nem könnyű, de izgalmas könyv 1992-ben jelent meg
Olvasd el a Zrínyi második énekéhez Tóth Árpád Elégia egy rekettyebokorhoz című versét! Ő nem a nemzet, hanem az emberiség kapcsán véli úgy, hogy a Föld akkor lesz és lehet igazán boldog, ha megszű-nik rajta az emberi élet. Az ember csak szenvedést okoz a Földnek is és a másik embernek is, és ezért aligha érdemli meg, hogy éljen – Tóth Árpád mind-ezt az első világháború szörnyű látomásában fogal-mazza meg… (Jövőre még foglalkozunk a verssel!) 3.
VII.
Tükör vagyok, de nem szobád falán, Forrás vagyok, de nem zöld fák alatt, Ablak vagyok, de nem látsz rajtam által, Csillag vagyok, de nincsen kék egem.
Mint barna felhőn múló vész után Boltos szivárvány nyúgoszik fölettem.
Nincs ajkam, és még is mosolygok én, Nincsen szavam, még is kérlelni tudlak, Esőzöm, égek, biztatok, fenyítek.
Végül hadd mutassam be Neked egy főiskolás ta-nítványom munkáját! Amit a képen látsz, nem más, mint gyöngyszövés! Érdemes lenne utánozni, nem…?!
5.
Neked is volna kedved találós kér-déseket írni – mondjuk disztichonban?
Nehéz vállalko-zás, de megéri a fáradságot!
? ?
?
m által,tem.k én,án,em.nudlak,att,?
? ? ?disztiNehzása fá– mhs,micád
Most pedig találós kérdésekre válaszolhatsz! Olykor bizony nem könnyűek – a kérdező Kölcsey Ferenc! A többi fejtörőt – illetve a megoldásokat – összes műveinek kiadásaiban Talányok címszó alatt találhatod meg.
4.