A lourdesi zarándoklatra való jelentkezések felvéte-lénél nagy lelki örömemre szolgál, hogy az ország min-den részéből érkező levelekből kiolvashatni a magyar népnek ragaszkodását a bold. Szűzhez. Sokan panaszolják el testi és lelki bajaikat, de mindnyáján Isten akaratá-ban megnyugodva, segítséget, enyhülést a bold. Szűztől várnak.
A jelentkezők között van Fellner József magánzó is (lakik: Rákos Palotán, Árpád-utcza 10.), kinek hozzám intézett levelét, melyben a zarándoklatban való részvété- i lét jelenti, mindnyájunk épülésére azért közlöm, mert megható közvetlenséggel és erős hitéről szép tsnulságot
i téve i r j a le benne egyetlen leányának typhusból való cso-dálatos meggyógyulását.
A levél idevonatkozó része szóról-szóra igy hangzik :
„Kedves leányom mult őszkor hónapokon át typhus-ban élet-halál közt lebegett. Minden orvosi tudomány a legkevesebb reményt sem adhatott már. Magánkivüli álla-potban, az azóta Istenben boldogult barátom ft. plébános urunk, Beller Imre a szent utolsó kenettel ellátta a bete-get és imádkoztunk, kétségbeesve ugyan, de szivem mé-lyében reményelve és bízva a Mindenhatóban. E k k o r jegyzőnk neje hozott egy kis üvegecskében vizet
Mária-Lourdesből, melyet egy plébános nagybátyjától kapott.
Bekente nőm a beteg — lehet mondani ha dokló — fejét és szivét, és néhány csöppet megivatott nagynehezen vele.
Imádkoztunk a bold. Szűz Máriához, és azon naptól kezdve leányunk jobban lett és lassan-lassan tökéletes egészségét visszanyerte. Azon fogadást tett-m annak ide-jén, hogy ezen isteni kegyelemért elzarándokolunk egykor Lourdesba, ott hálánkat kifejezni azon kegyhelyen, kegyel-mes Szent Szűz Máriánknak, kinek mindég legbuzgóbb tisztelője voltam és maradok családommal együtt."
Midőn e levél vétele után Fellner József urat meg-kérdeztem, hogy nem volna-e kifogása ellene, hogy leányá-nak csodálatos gyógyulását a nyilvánosságra hoznám, a következő szép sorokban válaszolt :
„Személyesen akartam tiszteletemet tenni és élőszó-val kedves 20 éves leányunk csodaesetét elbeszélni, melyre még maga dr Székács, a főv. typhus kórház fő-orvosa tanú lehet.
Az utolsó ittléténél vesztettnek t a r t o t t a a beteget, mit ő maga nekem későbben nála létem alkalmával őszintén el is mondott.
Ez tehát a legkompetensebb t a n u j a a leányunk a k -kori tényleges kétségbeeső állapotának.
Azonkívül még négy orvos, névleg: dr Ferenczy Sándor ezredorvos, dr Pákozcly Károiy, dr Szabó házi-orvosunk és dr Ehrenhaft M. gyógykezelték, de mindannyian aggódva, reményi elenül távoztak tőle, ugy hogy kedves
nőm, kétségbeesve már semmifele gyógyszerrel és rende-lettel nem akarta — a szerencsés esetig — még jobban kínozni a súlyos nehéz beteget. Ez a tiszta igazság, mely-nek nyilvánosság elé hozatala ellen nemcsak, hogy nincs kifogásom, de igen örülnék, ha, buzdítva ezen eset által, mások is oly isteni kegyelemben részesülnének, mint leg-alázatosabb szolgája Fellner József,
Közli : Dr Purt Iván.
*
Jelen alkalommal az Esztergomban megjelenő „Ma-gyar Sión" juliusi számából még a következő rendkívül
! erdekes közleményt vesszük á t :
„A mult hetekben három magyar plébános j á r t Lourdesban a mi megyénkből, s oly szerencsések voltak, hogy több cstodás gyógyulásnak lehettek szemtanúi, (melyek a „Journal de Lourdes" ezidei 18 )k számában le is ir-vák.) De ime egy ujabb csodás, rögtöni gyógyulás, mely í itthon Esztergom, a mi szemináriumunk falai közt ment végbe, szemünk l á ' t á r a tett uj bizonyságot a sz. Szűz hatalmáról. „A betegek gyógyítója" nemcsak Lourdesban,
1 2 *
lianem bárhol is műveli csodáit. B. E. növendékpap volt az, a ki a bajával szemben tehetetlen orvosi tudomány helyett a sz. Szűzbe vetette minden bizodalmát, tőle várta
gyógyulását s nem is csalódott.
B. E. február hó vége óta súlyos idegbajban szen-vedett. A naponként növekedő izgatottság, álmatlanság, gyöngeség, ideges fejgörcsök s különösen a szivben érzett szúrások végképp aláásták az erőteljes fiatalember egész-ségét. A testi korral együtt járó depresszió és fásultság olyannyira elhatalmasodott, hogy a különben vigkedélyü ifjú egészen megtört, s lelkileg is igen sokat, talán még a testieknél is nagyobb kinokat állt ki. Április hó vége óta a baj egyre súlyosbodott. A hetenként kronice rneg-ujuló ideggörcsök, rohamok, melyek oly vehemens erővel léptek föl, hogy ily alkalmakkor 8 — 10 ember is alig volt képes a különben — órákon át — önkivületi álla-potban levő beteget ágyában lefogni, felemésztették összes erőit. Az agyban és gerinczoszlopban jelentkező éles fáj-dalmak miatt már hátán sem tudott feküdni, s emellett a test és végtagok hideg volta, s a dermedtség állapota
mindig gyakoribbá vált. Junius 15-én pláne, ami eddig még egyszer sem történt, az idegrángások három izben ismétlődtek, ugy annyira, hogy a mindinkább elhatalma-sodó légzési nehézségek a megfulás veszélyével fenyeget-ték a beteg kispapot. Az orvosok több izben alkalmaztak morfium injekcziót, — ám hiába! A beteg leszámolva a tudomány nyújtotta gyógy- és segélyeszközökkel, egyedül a Gondviseléstől várta gyógyulását, s hitből fogván fel szenvedését, magát a boldogságos Szűz kegyes szeretetébe ajánlotta, tőle hatalmas pártfogását kérte.
E percztől kezdve nem volt hajlandó egy cseppet is bevenni az előirt csillapító szerekből, hanem a lour-desi csodavizhez folyamodott, a sz. Szűzhez imádkozott, egyre azt hajtogatván, hogy a sz. Szűz meggyógyíthatja, ha akarja, s utóbb hogy meg fogja gyógyítani. Sőt a napot is megnevezte előre, mondván: „Szerdán meg fogok gyógyulni." Több következő napon át rövidebb, hosszabb ideig tartó rohamok gyötörték, s oly fájdalmai voltak, hogy még a leggyöngédebb érintésre is följajdult. 19-én reggel magához vette az U r szent testét, s még egyszer tőle telhetőleg összeszedvén magát, égő gyertyával kezé-ben buzgón imádkozott a sz. Szűzhöz. A fájdalmak 3/48 tájban ismét élesebben jelentkeztek, a beteg nagyon el-bágyadt, végre elaludt s nagyfokú transpiraczión ment.
át. Es íme, mi történik? V'ilO óra után fölül ágyában, rettenetes izgatottság vesz erőt rajta. „Meggyógyultam !"
— kiáltja ; magára kapkodja ruháit, s a négy hó óta beteg ifjú, ki utóbbi időben botra támaszkodva csak pár lépést tudott tenni, hármasával veszi a lépcsőket, s a házi kápolnába szalad hálát adni annak, ki visszaadta régóta nélkülözött egészségét. — Elmúlt minden fájdalma, étvágya megjött, jó kedélye és ereje visszatért — szóval egyszerre meggyógyult. És e naptól kezdve teljesen egész-séges, jár s kel, mint annak előtte, anélkül, hogy a gyó-gyulás óta lefolyt idő alatt csak egy perezre is rosszul lett vagy gyöngének érezte volna magát.
Maga az orvos sem tud természetes magyarázatot adni e változáshoz. íme, ismét egy tanulságos eset azok
számára, kik kontár kezekkel szeretnek belemarkolni a supernaturális titkokba, nekünk pedig u j ok Szűz Máriát dicsérni és magasztalni. *)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, aug. 9. Gravamen alakjába öltöztetett református dicsekvés oldalrugással a katholiczizmusra. —
A „Budapesti Hirlap" aug. 3-iki számában „A ki-tiltott magyar nyelv" czim alatt egy másodrendű vezér-czikk jelent meg, mely nagy hangon emel panaszt az ellen, hogy a kassai katonai alreáliskolában „a reformá-tus növendékek hitoktatásban nem részesülhetnek." A nevezetes esetnek még nevezetesebb előadása a nevezett lapban következő volt. Előadjuk ugy, a mint van. Kö-vetkeztetésünket és megjegyzéseinket végül fogjuk el-mondani.
„Béky Sámuel kassai lelkész még 1884 október hónapjában jelentés tett a tiszáninneni egyházmegye püs-pökéhez arról, hogy a kassai cs. és kir. katonai alreális-kola növendékei nem részesülnek az 1868, évi LUI. t.-cz.
23. §-a értelmében saját hitfelekezetük lelkészének vezetése alatt vallásoktatásban, hanem mellőzve a parancsnokság az egyedül illetékes református lelkészt, a növendékeket minden tudósítás nélkül vallásoktatás végett átadta az ág. hitvallású lelkésznek. Kún Bertalan püspök erről azonnal fölterjesztést intézett a közoktatásügyi miniszter-hez, a kL leiratában arról értesítette a püspököt, hogy a szabálytalanság megszüntetése czéljából, a cs. és kir. had-ügyminisztert megkereste. Később 1885. január 2-án a kassai cs. és kir. katonai alreáliskola parancsnoka, hihe-tőleg felsőbb utasításra, azt a kérdést intézte Béky Sá-muel kassai lelkészhez, hogy van-e vájjon Kassán olyan re-formátus lelkész, ki a növendékeknek német nyelven tudná
tanítani a vallást. Erre a kérdésre Béky Sámuel azt fe-lelte, hogy ő mint református lelkész 1868, évi LIII. t.-cz.
21. §-a értelmében, hivatalából kifolyólag kész a növen-dékeket magyar nyelven tanitani a hittanra, a német nyelvű tanításra azonban nem vállalkozik. Az alreáliskola
parancs-noksága fölterjesztésére, a hadügyminiszter a szokott uton értesítette 1885. márczius 11-én Kún Bertalan püspököt, hogy a kassai cs. és kir. katonai alreáliskolában tanuló növendékek vallásoktatására Gonda Lajos budapesti re-formátus tábori lelkészt nevezte ki. Ennek 10 esztendeje és tudomásunk szerint Gonda Lajos református tábori lelkész, még most is Budapesten van állomáson, a kassai alreáliskolában pedig a növendékek német nyelven
*) E közleményt a Győrött megjelenő Dunántúli Hirlap ia átvette, és a következőket tette hozzá : E közleme'ny kiegészítéséül megemlitjük, hogy a meggyógyult növendékpap (Butykay Ede) szent László jubileuma alkalmával, tehát 4 nappal fölgyógyulása után, több esztergomi növendékpap társaságában itt járt Győrött ; a nagyobb seminariumnak volt vendége s üde, egészséges színével föltűnt. I t t maga beszélte el körülményesen esetét, a miből kiemel-jük azt, hogy vele imádkoztak növendék társai, s hogy érte sok pap misézett, s hogy akkor kelt föl ágyáról, a midőn az egyik pap a Bakacs-kápolnában érette mondott sz. miséjét befejezte. — Azért nem közölték az esetet azonnal a lapokban, mert be akarták várnii vájjon tartósnak bizonyul-e az egészsége, 6 hét elmúlt jun. 19 óta;
egészsége kitűnő !
RELIGIO. 93 tanulják a hittant az ágostai hitvallású lelkésztől.
Ebhez a tényhez a kőnyomatos „Protestáns Sajtó" a következő kommentárt csatolja:
Nekünk, magyar reformátusoknak, nem az a sérel-münk, hogy gyermekeinket az ágostai hitvallású lelkész tanítja, mert hiszen mi testvér felekezet vagyunk és nincs okunk egymásra féltékenykedni. Hanem igen is az a sérelmünk, hogy közös hadseregben levő véreink, még imádságaikat sem mondhatják el magyar nyelven, és a midőn beeresztenek az iskolába katholikus, zsidó, luterá-nus p a p o t : ugyanankkor kizárják a református papot, csak azért, mert az magyar és magyar akar lenni minden körülmények között. És ez ellen a sérelem ellen nincs orvoslás sehol, sem a magyar miniszternél, sem a közös hadügyminiszternél, mert látszólag eleget tettek a tör-vénynek a Gonda Lajos kinevezésével ; de hogy Gonda ott nem tanít ; mert mint budapesti lakos nem is taníthat, ezt világosan igazolja az a tény, hogy a hadügyminisz-ter kinevezése csak szemfényvesztés volt.8
A mi az előadott tényállást illeti, hogy már mi is szóhoz jussunk, nos, az, ha csakugyan ugy áll a dolog, nagyon furcsa a közös hadügyminisztérium részéről. Es mi, katholikus egyházi lap létünk és jellegünk daczára nem állhatjuk meg, hogy kárhoztatásunkat ne fejezzük
ki a német nyelvvel űzött visszaélés miatt a magyar államiság rovására. Mi azt, hogy Magyaroszágot a közös hadsereg tényleges német „dienstsprache"-ja által, illetve kedveért elgermanizálni lehessen, nem találjuk felirva sem a szentirásban, sem a szent hagyományban, sem a ter-mészetjogban, sem Magyarország törvénykönyvében sehol.
Mikor már idősb Károlyi István gróf özvegye is németül irja meg végrendeletét: a germanizáczió haladása ellen fel kell zúdulni a még meg nem vesztegetett nemzeti érze-lemnek párt-, nemzetiségi, konfesszionális különbség nélkül mindenfelé.
De éppen azért, mert magyar nemzeti követelése-inknek a germanizáczió ellen most és máskor is nyilt kifejezést adtunk, jogunk van kérdőre vonni a protestáns érdekek, előbbrevitele végett alapított kőnyomatos „Pro-testáns Sajtó" fent idézett kommentárjának iróját az iránt, hogy, ha egyes, nem magyar anyanyelvű kath.
papok talán engedik is magokat a germanizáczió áramlata által ragadtatni, a kik bizony igen kevesen lehetnek, mi jogon állítja oda „a katholikus papot", mint typust, az ország szine elé ugy, mint a ki nem akar „minden körülmények között" magyar lenni s kész örömest rohan az ország germanizálásának karjaiba, mig a „refor-mátus pap", az „minden körülmények között" magyar akar lenni? A „minden körülmények között" hü hazafiság s a magyar államisághoz való ragaszkodás nem kizáróla-gos református sajátság, hanem oly általános hazafias tulajdonság, mely ez ország minden hü fiában megvan, valláskülönbség nélkül.
Kár volt tehát a protestáns graváment református dicsekvéssé eltorzítani s pápista-gyalázással megtoldani.
Erdélyi egyházmegye. Felliivás a magyar katholi-kus közönséghez. —
Az erdélyi r. kath. magas Státus kegyes szivü fő-pásztorunk Lőnhart Ferencz ő nyagyméltósága aegise alatt, megtekintvén a görgénvszentimrei r. kath.
hitköz-ségi hivek szegénységét, esdő alázatos kérésünket meg-hallgatta és kegyeskedett u j templomunk építésére 12,800 forintot még a mult 1894. év tavaszán az erdélyi r. kath.
vallásalapból kiutalványozni. Ez összeghez híveim is egy-ezer forintot adtak s igy 13,800 forint készpénz összeg erején egy, a hivek számához mért nagyságú szép, díszes u j templom építése, még a mult évi tavaszon megkez-detvén, az immár a jelen év folytán Isten segedelmével befejeztetett. Ott emelkedik immár u j templomonk a község közepén a piacz soron, ennek egyik legfőbb ékes-ségét képezvén. A hála örökös érzete emelkedik fel szi-veinkből naponként a Mindenhatóhoz, áldva és dicsőítve nagynevű főpásztorunkat és a magas Státust, kik e mű létrehozásában bennünket segiteni méltóztattak. Azonban még ezzel koránt sincs befejezve a megkezdett mű, még nagy feladat előtt állunk, mert jóllehet a templom kül-sőleg felépült, annak belső berendezése,) felszerelése telje-sen hiányzik. Szükséges : egy díszes nagy oltár, szószék, padok, orgona, harangok, csillárok és a czinterem beke-rítése. Melyek létrehozására egyetlen árva fillérrel sem rendelkezünk. Körülbelül 5 — 6 ezer frtnyí összegre volna szükség, hogy u j templomunk kívánt mérvben felszerel-tessék belsőleg is. A hivek anyagi erejét a templom épí-téséhez való egyezer forint hozzájárulása kimerítette. S kü-lönben is szegénysorsu székely telepitvényesek lévén, tőlük többet kívánni teljes lehetetlen. Ily körülmények között nem tehetünk egyebet, mint megemlékezve isteni Udvö-zitőnk bizditó szavairól: „Kérjetek és adatik nektek, zör-gessetek és megnyittatik." A nagyközönséghez, főképp az Istenháza ékeségét szívén viselő nemes keblű tehetős hitsorsosainak nagylelkűségéhez apellálunk, alázatosan esedezvén, hogy nyomasztó viszonyainkat, szegénységün-ket tekintetbe venni és templomunk belfelszerelésére bármi csekély pénzadományaikkal bennünket felsegíteni méltóz-tassanak ! Édes Üdvözítőnk, ki ígérte, hogy a szegénynek nyújtott pohár víz sem marad jutalmazatlanul, jutalmazza, áldja s védje kegyes jótevőnket. Végül kötelességszerűen kijelentjük, hogy a jelzett czélra leendő gyűjtésre a nmélt. ft. erdélyi püspöki hivatalnak f. évi julius 15-ről 2432. szám alatti kegyelmes engedélye folytán fel vagyunk hatalmazva. A kegyes szivü adakozók felkéretnek, hogy adományaikat kegyeskedjenek a görgényszentimrei r. kath.
lelkészi hivatalhoz czimezve beküldeni. Az adakozás annakidején hirlapilag nyugtáztatni és rendes számadásba fog vétetni. Görgény-Szent-Imrén, 1895. jnlius 24-én a hivek nevében: Bálint Gergely lelkész, Sántha Ferencz megyegondnok.
T Á R C Z A .
XIII. Leo pápa ifjúkori l e v e l e i .
IX.
Pecci K. János Urnák. Carpinetóban.
Bóma, 1831. február 3.
Kedves fivérem !
A mire oly sokáig várakoztunk, a mit mindenki óhajtott, végtére bekövetkezett: Annuncio vobis gaudium
magnum : habemus pontificem Rtnum D D . Card. Maurum Capellari, qui sibi nomen imposuit Gregorium XVI. Ezek azon szavak, melyeket Albani kardinális kissé idegesen s a közömbösét ugy a bogy adva, tegnap a Quirinál erké-lyéről kihirdetett. E n , miután titkos uton jó korán értesülve voltam a dologról, jelen voltam a „loggia"
lebontásánál. Csak kevés ember volt ott e k k o r ; azonban, midőn az ágyú megszólalt és midőn a kihirdetés meg-történt, igen sokan igyekeztek fel a Quirinálra.
E k k o r az uj pápa a kardinálisok kíséretében, a szo-kással ellenkezőleg, a nagy „loggia"-ban vitette át magát s megáldá a beláthatatlan néptömeget, mely roppant tap-sokkal fogadta. Azonban alighogy visszavonult a pápa, a tömegben hosszas zúgás támadt, s a lárma és taps oly fokra hágott, hogy a pápa másodszor is megjelent a
„loggiá"-n és megáldotta a tömeget. A kardinálisok azon-nal odahagyták a konklávét. Zurla ebéden maradt a pá-pánál, Pacca szintén ő szentsége mellett maradt, egész éjjel egy óráig.
Azonban, miként esett meg ily váratlanul Capellari megválasztatása ? Az bizonyos, hogy a konklávé egész tartama alatt Capellari személye volt a leginkább dicsé-retekkel elhalmozva; és egyszer már csak kevésbe mult, hogy meg nem lett választva, a mint ezt megirtam neked.
Csupán Albani volt ellene, ki egész pártjával együtt Paccát támogatta. Végre kimerülve az eredménytelen küzde-lem miatt, Albani, mint mondják, f. hó 1-én kijelentette, hogy ezentúl csupán Gergely kardinális megválasztatását fogja ellenezni. Ennek következtében néhány kardinális, mint pl. Rivarola stb . . . elvált és Capellari pártjához csatlakozott. Tényleg, tegnap reggel, f. hó 2-án, ugy találták, hogy Capellari elnyerte a szavazatok két har-madát, mely a törvényes megválasztáshoz szükséges.
Részletesebben szólva, ugy beszélik, hogy Capellari 30, és Pacca 14 szavazatot kapott. A miből kiviláglik, hogy csak éppen, hogy valamivel van több szavazata a meg-kívánt kétharmadnál és hogy meglehetős számban voltak ellenzői.
Ki lesz most az államtitkár ? Még nem tudjuk, de ez még e nap folyamán minden bizonynyal eldől. Tegnap Bernettit emlegették, ki jelenleg altitkár, Giustinianit, Falsacappát szintén emlegették, és mindé különböző véle-kedés azt bizonyítja, hogy döntés még nem történt. Ma reggel, egy óra múlva a pápa a szt. Péter templomba fog menni. E miatt kénytelen vagyok levelemet befejezni, a legközelebbi alkalomra tartván föl annak közlését, a mit majd megtudok.
X.
Pecci K. János Urnák, Carpinetóban.
Róma, 1831. febr. 17-én.
Kedves fivérem !
Most, midőn már elmúlt a veszély, bizonyára jó néven veszed, hogy részletekkel szolgáljak.
Az utóbbi napokban roppant vihar tornyosult fölénk, és kis híja, hogy Rómának vége nem lett. Hála légyen az égi gondviselésnek, mely szemmel láthatólag védi a szent várost az oltár és trón ellenségei ellen ! Hálásnak kell lennünk a kormány előrelátása, ébersége és kivételes
erélyessége iránt is, minthogy ily veszedelemben felis-merte és megelőzte az eltévelyedettek gonosz terveit és idejében meghiusitotta az összeesküvést. Tényleg, a féle-lem már megszűnt és Róma békességre és csöndre szá-mithat, befelé.
Minthogy a helyi zendüléseket, a legtöbbször, ugyan-azon személyek szítják, kik általános forradalmi terveze-ten dolgoznak és fáradoznak, a vidéki részleges lázadá-sokból könnyű volt kikövetkeztetni, hogy a fővárosban is fog hasonló forradalmi irány jelentkezni. Egy bűnös szö-vetkezet, már akármint fogok is munkájához, akár külön egymagában, akár pedig a fellázadt tartományokkal egyet-értve, a mit inkább hiszek, azt gondolta, hogy félreve-zetheti és megtántorithatja Róma népét, és minthogy ez be is következett, ekként zavarba hozhatja a pápai kormányt.
E gyalázatos merényletre farsang utolsó napjait vá-lasztották. és a lázadásnak azon terv szerint kellett volna kitörnie, melyet im eléd adok. A kitűzött időre, mig az álarczos, puskákkal és pisztolyokkal felszerelt emberekkel teli kocsik a Corsón föl s alá mozogtak, két két álar-czosnak kellett minden katona mellé helyezkedni, kik far-sang idején a Corsó mentén egymástól bizonyos távol-ságra fel vannak á l l í t j a . Közös megállapodás szerint a jel a második mozsár lövés volt, melyet azért adnak, hogy a kocsikkal félrevonuljanak. E jelre azután a kocsikból csak ugy özönlöttek volna ki a fegyveres emberek egész csa-patai, kik, szétszéledve az utczákon, erőszakkal kénysze-ritették volna a népet, hogy őket kövesse és velők egye-süljön. U g y a n e k k o r a Corsón elhelyezkedett álarczosok legyilkolták vagy lefegyverezték volna a -katonákat. Ha a lázadás ekként növekedett volna az éj közeledte f-lé, képzelheted mily felfordultság, mily rendetlenség, mily fejetlenség uralkodtak volna ?
Legalább is a magánvagyont támadták volna meg, és különösen a zárdákat és kolostorokat. E bűnnel teli éjszaka számtalan ujonczot termett volna; a derék polgá-rok, félelmükben inkább saját személyük és vagyonuk megmentésével lettek volna elfoglalva, mintsem a város békéjével ; és igy a kormány gyeplői minden bizonynyal kiestek volna a pápa kezéből. Minthogy a zendülők kö zött nem volt senki sem, a kinek a közvélemény előtt tekintélye van, hatalmukba kerítették volna Altieri her-czeget és rákényszeritették volna, hogy írja alá Róma kormányzójává való kine<eztetését.
A kormány mindezideig nem sejtve mindazt, a mi készült, sem a forradalmat, mely minden perczben kitör-hetett, szombaton 21 órakor, éppen midőn legutolsó
A kormány mindezideig nem sejtve mindazt, a mi készült, sem a forradalmat, mely minden perczben kitör-hetett, szombaton 21 órakor, éppen midőn legutolsó