• Nem Talált Eredményt

Áll am "-ban ? Tomcsányi János,

In document Religio, 1895. 2. félév (Pldal 145-149)

kalocsamegyei áldozópap.

Bécs. A kereszténység a magyar állam alapja és támasza. •— (Yége.)

II.

A modern kor embere a mult idők intézményeire és eseményeire bizonyos sajnálkozó lenézéssel szokott tekin-teni. A mi haladó kulturánk, a technika és a tudományok terén elért váratlan sikerek, csaknem azt hitetik el velünk, hogy minden jónak és szépnek mi vagyunk megteremtői.

Pedig mi tulajdonképpen csak továbbfejlesztői vagyunk annak, amit őseinktől átvettünk és örököltünk, és sajnos, gyakran csak egyoldalú továbbfejlesztői az általuk letett biztos alapnak, s mig az egyik oldalon merész és szédítő magasságig visszük az épület falait, addig a másikon a szilárdan megvetett alapfalakat az idők viszontagságai által szétbomlani engedjük.

A mai kor politikusa és sociologusa talán ki-csinylőleg tekint a sz. István alkotta Magyarország poli-tikai, nemzetgazdasági és társadalmi intézményeire, pedig azok képezik a mostani nemzeti jólét, önállóság és kul-tura alapját, s volt azokban valami, ami az egész épüle-tet szilárdan összetartotta ; — ez a keresztény gondolkodás, amelynek fogyatéka vagy hiánya az egész nemzeti kul-tura, jólét, függetlenség és szabadság épületének romba-dőlését okozhatja.

Manapság ugyan a füstölgő kémények ezrei mutat-ják a gyáripar fejlődését, de azt hiszem azok a sz. István korában égnek emelkedő tornyok, melyek ormán a szent kereszt jele ragyogott, sokkal többet tettek a társadalmi rend és béke, a nemzeti közjólét és szabadság ügyében. A mai törvények száz meg száz paragraphusaikkal jogtudományi szempontból fölülmúlhatják sz. István egyszerű, de bölcs és igazságos törvényhozását, azonban nélkülözzük bennök azt a hamisítatlan keresztény szellemet, mely sz. István törvényében visszatükröződik, s amely a magyar nemzet ősi erényeit fejlesztette, ápolta és megnemesitette.

Ennek oka abban rejlik, hogy a modern jogbölcse-let teljesen szakított a keresztény bölcsejogbölcse-let elveivel. A keresztény elvek szerint az állam feladata a társadalom természetes jólétének s jogrendének biztosítása és elő-mozdítása, ugy, hogy ezáltal az emberiség magasabb, ter-mészetfölötti czélja elérésében akadályra ne találjon, sőt ellenkezőleg ez neki megkönnyitve legyen.

A keresztényellenes jogelmélet az államot önczélnak tekinti, amely minden hatalomnak kútforrása és maga fölött semmiféle felsőbb hatalmat nem ismer. Az előbbi szerint Isten örök törvénye, a lelkiismeret szava szent és sérthetetlen, az utóbbi teljes következetességében keresz-tülvive Istent dethronizálja, s helyébe az istenitett államot teszi, melynek egy sokat emlegetett bölcselő (Spinoza) szerint mindenkinek engedelmeskednie kell, még ha a legképtelenebb dolgot parancsolja is, s melynek mind ahhoz joga van, amit kivinni kép<s. Ez az állam egy ujabbkori bölcselő (Hegel) szerint a földi istenség.

De ez a kolosszális bálvány agyaglábakon nyugszik, t egy vihar ledöntheti az egészet, mely aztán a saját súlya alatt darabokra zúzódik.

Az alap, melyből minden állam kifejlődött, s amelyet veszély nélkül elhagynia nem szabad, a vallás. Ezen az alapon épültek fel nemcsak a zsidó állam, hanem a klasz-szikus ókor államai is, melyeknek keletkezése s fejlődése a valláseszme nélkül megfoghatatlan volna; a vallás az, melytől az állam alapelveit, szabványait, szokásait, intéz-ményeit kölcsönözte.2) S a meddig az állam ezen az alapon maradt, bármily tisztátalan és fejletlen volt ez az

Tract, theol. polit.

'-) Fustel de Coulanges, La cité antique.

ókor népeinél, addig a polgári szabadság őre, a jólét ápolója s a polgári erények termékeny talaja volt. Csak-hogy Hellász és Róma istenei csakhamar leszállottak az Olympus derült légköréből, s helyüket a mindenható állam, a Caesarismus foglalta el. S ugyanez a kérlelhe-tetlen és irgalomnélküli államisten uralkodik a népek felett ott, ahol a kereszténység által helyreállított és tökéletesített rendet megzavarták, s már nem Isten kegyel-méből gyakorolják a főhatalmat, akár egyesek, akár sokan.

Az állami mindenhatóság elmélete, — úgymond egy hires jogtudós, — világos bizonyságát nyújtja annak, hogy a materialismusnak minden fajtája, mely az ember-ben nem ismeri el a szellemi, hallhatatlan, a földi hata-lom alá nem eső princípiumot, a szabadságot okvetlenül lerontja, s vagy az egyed vagy a sokaság absolutismusát állítja föl.3)

Már a stragirita bölcs is megkülönbözteti a mányzatnak kétféle módját, mely mind háromféle kor-mányforma mellett, a monarchia, az oligarchia és a de-mokratia mellett egyformán előfordulhat; mert akár egy az uralkodó, akár többen, akár a sokaság, a hatalmat vagy a közjó, vagy pedig a saját javuk érdekében gya-korolhatják. Az előbbi esetben a kormányzat helyes, tökéletes, az utóbbiban tökéletlen, az állami rend elfaju-lása. 4) S nagyon helyesen jegyzi meg egy ujabbkori államtudós, hogy a mily mértékben az állam a kormány-zat tökéletes formájától eltér, vagyis amily mértékben az államhatalom csupán csak az anyagiakra, a külső erőkre szorítkozik s ethikai karakterét elveszti, oly mér-tékben kerekedik felül az államnak, mint legfőbb önczél-nak határtalan kultusza, mely alá minden egyébnek, akarva nem akarva, alája kell magát vetnie.5)

Az állam, mely önönmagát t a r t j a czéljának, hatalma kútfejének, más javakat nem ismer, mint földi javakat, gazdagságot, s külső e r ő t ; az ő polgárai nem halhatatlan lélekből és halandó testből álló emberek, hanem egyszerű géprészek, ^kerekek, hengerek, csavarok az állam gépe-zetében, s mindezeket az egoismus és utilitarismus rugója hozza mozgásba; azért nem talál benne becsülésre és elismerésre sem a keresztény, sem a polgári erény, érde-me csak annak van, ki a társadalomra nehezedő absolu-tismus kötelékeit szorosabbra tudja fűzni.

Ez szüli ama kóros állapotot, melyről egy rationa-lista iró, — kire legkevésbbé sem fogható rá, hogy elfo-gult dicsőítője az elmúlt időknek — igy panaszkodik:

„A régi loyalis és önfeláldozó szellemnek, az ascetismus-nak hanyatlása az oka anascetismus-nak, hogy korunk általános karaktere a terjedő korrupczió, a meggyőződés és hero-ismus fogyatéka . . . mindinkább érezhető, hogy nagyon csekély azok száma, kik meggyőződésükért áldozatot tud-nak hozni.6)

Mig a keresztény államban Isten és a felebarát sze-retete az uralkodó, addig a hitközöny alapján álló

társa-3) Ahrens, Naturrecht, I. 39.

*) Aristot. Polit. I. III. c. 7.

Posada, Tratado de derecho politico. I. 257.

6) Lecky, History of the rise and influence of Rationalism in

1 Europe. 405, és 409. 1.

RELIGIO. 143 dalom mindinkább eltávolodik az emberi társadalom azon

eszményétől, melyet sz. Ágoston Isten városának nevez.

„A kétféle szeretet — úgymond Hippó nagynevű püspöke

— kétféle államot létesitett a földön, ugy, hogy a népek különféle nyelvei, viseletei, fegyverei és szokásai mellett mégis csak kétféle neme van az emberi társadalomnak;

az egyiket, a földit, az anyagit, az Isten megvetéseig vetemedő önszeretet t a r t j a fönn, a másik, a mennyei az önmagát megvető Istenszeretetből veszi eredetét. Amaz önmagában, emez az Urban büszkélkedik, amaz dicsősé-gében felfuvalkodottan emeli föl fejét, emez pedig mond-ja : Uram én oltalmazom vagy, én dicsőségem, là föl-emeled fejemet ;7) amannak fejedelmeit és népeit az ura-lomvágy bántja, emebben a szeretet által mindannyian egymásnak szolgálatjára vannak, az elöljárók szorgossá-gukban, az alattvalók engedelmességökben ; az előbbinek bölcsei íelfuvalkodottságukban balgákká lettek, fölcserél-ték a halhatatlan Isten dicsőségét a halandó ember kép-másával, s inkább tisztelték a teremtményt, mint a Teremtőt ; 8) az utóbbiban pedig a bölcseséget a

jámbor-ság és vallásosjámbor-ság teszi ki, mely Istent kellő módon tiszteli.9)

Az Isten tiszteletét és szeretetét kiszorító felfuval-kodottság és önszeretet az oka annak, hogy az az állam, melyet sz. Ágoston földi államnak nevez, nem éri el még az ő földi czélját sem, nem képes általános jólétet terem-teni és jogvédelmet biztosítani. Az államnak, mely való-ban az, s nemcsak névre nézve, — miként Aristoteles mondja — gondjának kell lennie az erényes életre,1 0) — s ha erre komolyan törekszik, karöltve kell járnia az egyházzal.

Az egyháznak végczélja és feladata ugyan nem a földiekre vonatkozik, hanem az ember természetfölötti rendeltetésére, de mégis, ha tekintetbe vesszük azt a sok jót, melyet az államok, népek és nemzetek az egyháznak köszönnek, csaknem azt gondolnók, hogy feladata a földi jólét és boldogság előmozdítása. S ez onnan van, mert a földi jólét és boldogság élvezete csak az ember termé-szetfölötti czéljának szemmeltartásával lesz tiszta, biztos és zavartalan.

A katholikus egyház nem pusztán tanítja a testvéri szeretetnek, az önfeláldozásnak, az igazságosságnak, az engedelmességnek, a béketürésnek, a méltányosságnak, a hazaszeretetnek szépségét, hanem ez erények gyakorlatát híveinek kötelességévé teszi, s mindez erényeket utolér-hetetlen fokban bemutatja az Ur Jézus életében, s hősies mértékben az ő szenteinek és dicsőültjeinek példájában, s ami még fontosabb, malaszteszközeivel híveit az isteni kegyelem kincses házából oly segítségben részesiti, mely a gyarló embert ez erények gyakorlatára ösztönzi és ké-pesiti.

Vegyétek el az uralkodóktól azt a felsőbb tekin-télyt, melyet nekik az egyház ad, midőn őket Isten föl-kentjeivé avatja — anélkül hogy őket istenítené; vegyé-tek el a hatalmasoktól és nagyoktól az igazságosság és méltányosság érzetét s a keresztény alázatosságot, mely

7) Zsolt. 8, 21.

8) Sz. Pál a Rómaiakhoz 1,

25-9) De civitate Dei L. XIV. c. 28.

10) Polit. L. III. c. 9.

eszükbe juttatja, hogy legszegényebb s legegyügyűbb pol-gártársuk velők egyenrangú Isten előtt, kinél nincsen személyek válogatása ; vegyétek el a gazdagoktól és bő-velkedőktől a keresztény könyörületességet, mely fitog-tatás nélkül osztja meg feleslegét az ínségesekkel ; vegyé-tek el az alattvalóktól a keresztény engedelmességet, mely a felsőbbség iránti tiszteletlenséget Isten megbántásának bélyegzi ; vegyétek el a szegényektől a megelégedést és azt a boldogító tudatot, hogy ők Isten kegyeltjei ; vegyé-tek el a szenvedőktől az Isten gondviseletébe vetett bi-zalmat és r e m é n y t : — és az egész társadalmi rend fel fog bomlani, a föld örökös harcztérré változik, hol a ha-talmas a gyengét elnyomja, a furfangos a becsületest büntetlenül csalja, a gazdag a szegényt rabszolgájává teszi, s ahol a gyengék és rabszolgák sokasága bosszút forral elnyomóik és fosztogatóik ellen.

Ne gondoljátok, hogy a modern állambölcselet e hangzatos, de tényleg kevesetmondó és hazug szavaival : Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, a forrongó kedélyeket m e g n y u g t a t h a t j á t o k . Üres frázisokkal nem lehet a világot boldoggá tenni ; boldogítani csak tettekkel, és pedig iga-zán boldogítani csak hősies, önfeláldozó tettekkel l e h e t ; tenni, hősiesen cselekedni pedig csak ott lehet, ahol meg-van az erő hozzá, s ezt az erőt a kath. egyház adja meg az ő kiapadhatatlan kegyelemszereivel.

S azért a jövő évezred számára sem vethet senki más alapot azon kivül, mely vettetett, mely a Krisztus Jézus. A jövő évezredben is csak az fogja a magyar nem-zetet boldoggá, nagygyá, dicsővé, hatalmassá tenni, ami őt az elsőben fölemelte, ápolta, nemesitette, fölvilágosí-totta — a Krisztus igaz egyháza.

A nemzet, mely anyjához, az egyházhoz fiúi kegye-lettel és ragaszkodással vonzódik, osztozkodik az anya-szentegyháznak Krisztus ígéretével biztosított fönmaradá-sában ; s amely nemzet anyját könnyelmű és ledér módon megveti és kigúnyolja, attól elvétetik az Isten országa és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcseit megtermi.

* * *

Illő dolog tehát, hogy a magyar nemzet, melynek első királya apostol volt, s melynek királyai az apostoli czimet viselik, apostoli szellemtől áthatva és buzgalommal eltelve lépjen át létezésének második évezezredébe. Ha első apostoli királyunkra, ha az általa őseinkbe oltott példás buzgalomra gondolunk, büszkélkedve mondhatjuk, h o g y szentek gyermekei, bár méltatlan utódai vagyunk.

S ha mi nevökhöz méltók akarunk lenni, ha nemcsak nyelvben, ruhában és külsőségekben, hanem szívben, hit-buzgalomban, erényekben, királyunkhoz való ragaszko-dásunkban, a haza önzetlen szeretetében hozzájuk hason-lók akarunk lenni, legyünk mi is apostolok, a keresztény szellem ápolói és terjesztői abban a körben, melyet az isteni Gondviselés nekünk kijelölt; sz. István példáját kö-vetve imádkozzunk gyakran és buzgósággal hazánkért s ajánljuk föl újból Magyarország nagy Patronájának ótal-m á b a ; tőle tanulva ne riadjunk vissza a szent hitünk megváltásáért hozandó áldozatoktól, Krisztust ajkainkon, Krisztust szivünkben hordozván, Krisztust tetteinkkel hir-detvén.

S ha a magyar haza fiait megint a dicső ősök

buz-galma hatja át, akkor tölti be a magyar nemzet az isteni Gondviseléstől kijelölt misszióját, akkor lesz az igazán boldog, igazán szabad, akkor mondják róla a zsoltárossal : Gloriosa dicta sunt de te, civitas Dei, — Dicsőséges dol-gok mondatnak felőled, Isten városa. (Zsolt. 86, 3 )

München, aug. 24. Előzetes jelentés a német katholi-kusok 42-ik nagygyűléséről. —

Harcz teszi a k a t o n á t h ő s s é ; a jellem küzdelem-b e n edződik n a g y g y á ; és a folytonos zaklatás szenve-dése eszök és a k a r a t o k teljes e r e j é n e k használatára ébreszti az embereket. N é m e t o r s z á g katholikusainak 1848 óta t a r t o t t nagygyűlései a t ö r t é n e l e m e n a g y igazsága igazolásának szakadatlan hosszú lánczolata. H o g y a n é m e t katholikusok, b á r o t t h o n n e m c s a k Poroszország-ban. de általában a b i r o d a l o m b a n is k i s e b b s é g b e n van-nak, sok és hatalmas ellenségeiknek tiszteletet és mért é k mért a r mért á s mért parancsolnak, azmért n a g y részmért é v e n k i n mért mért a r -t a -t n i szoko-t-t ka-tholikus nagygyűléseik h a -t á s á n a k köszön-hetik. Ezek a n a g y g y ű l é s e k szülték és ápolják a 18 milliónyi n é m e t k a t h o l i k u s s á g összetartását oly tényező gyanánt, mely a hol katholikus ü g y r ő l v a g y érdekről v a n szó, m i n d e n ü v é az összes katholikusság- erejét kon-czentrálja és irányitja, s mely m i d ő n a hatalmas biro-dalomban m i n t országos kath. t é n y e z ő jelentkezik, ezt u g y teszi, h o g y vele számolni kell m i n d e n h a t a l o m n a k és hatalmasnak, másfelől kifelé az egész világnak szeme elé u g y állit j a a n é m e t katholikus okat, a m i n t a kik keresztény czivilizácziónak s e czivilizáczió a l a p i t ó j á n a k és f e n t a r t ó j á n a k , a kath. egyháznak, l e g e d z e t t e b b harczosai, legéberebb előőrsei, szóval l e g j o b b a n szer-vezett és b e g y a k o r o l t hadserege.

H o g y f o g a l m u n k l e g y e n e n a g y g y ű l é s e k n a g y s á -gáról, u g y a színvonal magasságára, m i n t a hatás mesz-szevágó erejére nézve, csak a n n y i t említünk, h o g y az ezidei n a g y g y ű l é s alkalmából 50-nél t ö b b bibornok, érsek s p ü s p ö k t ő l érkezett levél a helyi előkészítő bizott-sághoz. A hierarchia élén magától a p á p á t ó l p e d i g m á r egy hóna]) előtt j ö t t m e g a szokott k ü l ö n levél. 130 lap kért külön tudósító számára k ü l f ö l d r ő l is belépti j e g y e t . Valami 50 katholikus egylet zászlóval készül a m e g n y i t ó ünnepélyes szent misén megjelenni. A világhírű m ü n c h e n i udvari és állami k ö n y v t á r k ü l ö n összeállításban a k ö n y v t ö r t é n e t é t f o g j a a kath. n a g y -gyűlés tiszteletére b e m u t a t n i . Az állomáson a középső k a p u fel v a n díszítve, a város lobogó-díszt öltött. Mert a n é m e t k a t h o l i k u s o k n a g y g y ű l é s e országra, ' világra szóló esemény, melyre m i n d e n n é m e t katholikus re-m é n y n y e l és büszkeséggel gondol, s re-m i n d e n n é re-m e t polgár tisztelettel v a g y legalább tiszteletteljes m a g a -tartással t e k i n t fel.

Ma m é g csak a nyilvános ülések szónokainak sor-r e n d j é sor-r ő l legyen szabad említést t e n n e m . A szónokok közé Magyarországból fel volt véve Esterházy Miklós Móricz gróf is, m é g p e d i g az első napra, de az utolsó pillanatban lemondott.

Az első nyilvános ülésben:

Megnyitó beszéd Millier elnöktől. Tlioma érsek f ö p á s z t o r i szózata, főp. áldással : dr. Forsch beszéde a szerzetes rendekről ; Esterházy Miklós Móricz gróf, ki u t ó b b l e m o n d o t t ; Huhn A d a l b e r t a kereszténységről és az atlieizmusról.

A második nyilvános ülésben :

Wörle orsz. képviselő a népiskolai ügyről, Bachem bir. képviselő a sociálismus világnézletéröl, dr. Öfterer

képviselő beszéde a felforgatásról, t u d o m á n y r ó l és iskoláról, dr. báró Hertling képviselő a pápáról és a római kérdésről.

A harmadik nyilvános ülésben :

Danner k a n o n o k a tekintélyről, dr. Schüdler t a n á r a m u n k á r ó l a kereszténység világánál, dr. GraueH t a n á r a katholicizmusról és a tudományról, Schirmer a kath.

m u n k á s e g y l e t e k feladatáról és czéliairól, Gröber kép-viselő a kereszténységről m i n t az állami élet alapjáról.

A negyedik nyilvános ülésben :

Dr. Schaepman t a n á r Hollandiából X H I . L e o vallás-ü g y i egyesítő törekvéseiről, Zichy N á n d o r gróf beszéde, v é g ü l a c e n t r u m p á r t v e z é r é n e k dr. Lieber-nek beszéde B a j o r o r s z á g érdemeiről a kath. egyház körül N é m e t -országban.

V E G Y E S E K .

*** A várva várt püspöki konferenczia, a kitű-zött napon, ma, f. hó 31 én, Isten segítségével összeült.

A hgprimási palotából e perczben telefonon kapott tudó-sítás szerint, kegyes főpásztoraink megjelentek mindnyá-jan ; csakis a pécsi püspök ur maradt el betegség miatt s a rozsnyói káptalani vikárius mentette ki magát

levél-ben. Isten áldása legyen a tanácskozáson!

— Nagyváradon a lat. sz. püspöki aulában ő emja Fetser Antal szentszéki jegyzőt titkárává nevezte ki ; dr

Szemethy Géza igtató és könyvtárnok pedig szentszéki jegyzővé léptettetett elő. A kitüntetéshez gratulálunk.

— Karmeliták Budapesten. Már emiitettüke helyütt egyszer, hogy Budapesten a karmelitak letelepülni készül-nek. A győri anyakolostornak jótevők lehetővé tették, hogy Budapesten telket vehessen s azon kolostort s egyelőre ideiglenes templomot építhessen. A hely paszto-ráczió szempontjából a lehető legjobb helyen van meg-választva, az u. n. Angyalföldön, a Huba-utcza sarkán.

Egy egész óriás városrész, mely eddig templom nélkül állt, körülbelül 30,000 lélekkel, hogy a derék karmeli-tákban lelki gondozókat kapnak. A kolostorés a templom szent István tiszteletére lesz szentelve. Bis dat qui cito dat.

Tervezet szerint a zárda és a templom a milleniumi jubi-leumra elkészül. Szives adományok még szükségesek.

— Az angol protestántizmus megtérése. A sal-ford-manchesteri katholikus püspök, főt dr Bilsborrow minap nyilvánosan tartott beszédben mondotta, hogy az angol protestánsok jelenleg egészen másképp gondolkoz-nak a gyónásról, mint valaha, s hogy most már sok angli-kán pap gyóntat is. Igen sok protestáns már őt, a püs-pököt is kérte, hogy gyónásukat hallgassa meg, sőt pro-tesáns lelkészek is kérték már őt erre.

— A katholikns l a p s z e r k e s z t ő k kara tekintélyes gyarapodást nyert Gruber János volt országgy. képviselő, köz- és váltóügyvéd személyében, a ki a lelkes ,Szom-bathelyi Újság" szerkesztését vette át. Üdvözöljük.

— A lourdesi magyar zarándoklat most hétfőn indul nagy útjára. Tudvalevőleg, nagy erdemesüléssel, dr Túrt Iván pápai t. káplán ur vezeti, kit a Religio és olvasóinak imája kísér fáradozásában viszonzásul azért a tapintatos szerkesztésért, melylyel a Religiot ebben a vakáczióban ellátni szives volt.

Kiadótalajdonos és felelős szerkesztő : B r e r o a y Béla, h i t t u d o r , k . xn. t u d . egyetemi ny. r. t a n á r . Budapest, 189e». Nagy Sándor könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. <<«.'

Megjelenik e lap heten-ként kétszer : szerdán es szombaton.

Előfizetési dij:

félévre helyben s posta-küldéssel 5 f r t . Szerkesztő lakása :

In document Religio, 1895. 2. félév (Pldal 145-149)