Clermont-Ferrand. A clermonti zsinaton 1095-ben kihirdetett első keresztes hadjárat nyolczszázados évfordu-lóján mondott két beszédről. —
Nem szólok az ünnepélyek fényéről, a megjelent hivő nép óriás tömegéről, nem emlitem, hogy 2 bibornok és 40 érsek és püspök volt jelen az első keresztes had-járat nyolczszázados jubileumán Clermontban. Mind ez — a kerethez, a díszlethez tartozik csupán. A lefolyt nagy esemény szelleme, lelke, abban a két óriás szentbeszéd-ben nyilatkozott meg, melyet az első napra Monsabré dömés atya, a második napon pedig mgr Turinaz nancyi püspök mondott el a clermonti székesegyház szószékéről.
Különösen Monsabré atya beszéde, az valami feno-malis volt eszméinek meglepő s hatásának óriás volta miatt. Nem annyira dicsőítése volt az a nyolczszáz év előtti kornak, a mely keresztes háború viseléseig lelke-sedett Krisztusért és az ő keresztjének kincseiért, mint inkább buzdítás és lelkesités egy uj, egy modern keresz-tes hadjárat viselésére korunk tévedései és egyéb bajai ellen. Mikor beszédét befejezte, a végtelen hallgatóság a templomban és a templomon kivül mint valami villám-szikra hatása alatt felugrott helyéből s viharhoz hasonló zúgással ismételte a szónok által kimondott jelszót : „Dieu le veut! Dieu le veut!" Isten akaratja, Isten a k a r a t j a ! A hatás igazán leírhatatlan volt, mondja az Annales Catho-liques május 25-iki számában, a 427. lapon.
Magyarország katholikus papsága és értelmes világi hiveinek, közönsége számára, most, mikor éppen szintén modern tévedések uralomra jutása következtében az álla-mi hatalom elkereszténytelenedésének nyomában termő bajok és csapások ellen kell bátor és lelkes küzdelemre készülni, szórói-szóra lefordítom és közlöm Monsabré atya mesteri beszédének egész második részét a percra-tióval együtt, a hol a modern keresztes hadjáratról szól, megmondva s tüzetesen kifejtve, hogy miért, ki ellen, és hogyan kell nekünk, jelenleg élő keresztény katholikusok-nak Krisztusért keresztes hadjáratot viselnünk.
Az első rész végén eljutott szerző Sátán hatalmának és uralkodásának mai állásáig. Aztán, a második részt, igy kezdi:
„íme, ilyen az ördög müve, ilyen az ő rettenetes hatalma. Testvérek, hát nem látjátok-e azt az átkos ural-mat, melyet Jézus Krisztus áldásos uralma helyett szá-munkra készit? Legyen csak teljes az ő diadala, és látni fogjuk tüstént az istentelenek szomorú csapatainak sza-porodását, kik az anyag imádásával foglalkoznak és egész a babonáskodásig rabszolgái egy haladásnak, mely az em-beri természetnek csupán állati és érzéki oldalát fejleszti
ki ; látni fogjuk nyájait azoknak az elvadult embe-reknek, a kiknél a kioltott ész és lelkiismeret szabad játszást enged a legaljasabb ösztönöknek ; látni fogunk keletkezni társadalmakat elvek és rend nélkül, hol a ha-talmon lévők szeszélyes elhatározásai foglalják el a dol-gok természetből fakadó állandó törvények helyét, hol az erőszak lép a jog helyére, hol a becsület csak felfogás és üres szólam, hol a tulajdonnak nincs többé mire támaszkodni, hol az emberi életnek nincs többé vigasza, hol a társadalmi állások és polezok az ügyesség, a ravasz-ság, a merészség, az erőszak zsákmányai, hol a tudatlan-ság és gyengeséget szégyenpír nélkül lehet kizsákmá-nyolni, hol a megfélemlített gyengeség gyáván hagyja magát elnyomni, hol a nyomort a szemtelen gazdagság lábbal tiporja, hol végül, egy végleges felforgatásban, győznie kell a teljes forradalmárnak, a ki se Istent, se urat nem ismer többé, az anarchistának, az u j po-gánynak.
Oh Jézus, te lelkünknek ura, te, ki a keresztény népek királya vagy, — íme itt áll előtted, előttünk a te ellenséged! Hát le fogod hagyni magad győzetni általa?
Ah nem, ez lehetetlen. Isten maga tett meg téged kirá-lyunkká, és o azt akarja, hogy uralkodjál. Fegyverezd fel tehát magad minden kegyelmeddel, minden szépséged-del, s gyűjtsd össze magad körül harezosaidat, toborzd össze XIX. századunk keresztes vitézeit. Hol vannak, hol találod őket ? íme, itt vannak, és mindenütt, hol keresz-tény szivek dobognak. En felkiáltok és felszólítom őket, hogy jöjjenek a te királyságodnak segélyére. Adj, Uram, nekem erőt, mint azoknak adál, kik a régi Francziaor-szágot és a keresztény Európát megrenditék.
Kétségtelen dolog, kedves testvéreim, hogy Krisztus, az Isten Fia, ki az ő Atyjától mindenható hatalmat ka-pott, egyetlen egy szó kimondásával megszabadithatná az ő országát a megátalkodott ellenségtől. Neki elégséges volna azt mondani, a mit a pusztában mondott vala:
Vadé retro Satana! Távozzál, S á t á n ! Ámde ne számít-sunk a hatalom parancsszavára. A mint Isten az egekben a hű angyalok szolgálatát akarta igénybe venni, hogy legyőzze a fellázadt angyalokat : ugy Jézus, a mi lelkünk királya is, azt akarja, hogy az igazi keresztények harczol-janak a földön az ügyeért és szabadítsák meg az ő or-szágát a Sátán szentségtörő betöréseitől. Jegyezzétek meg ezt jól, testvérek, s őrizkedjetek attól az elpuhult tevé-ketlenségtől, mely az Istenben való bizakodás álarcza alatt egészen az Istenre hagyja, hogy ő maga rázza le magáról ellenségeinek alkalmatlankodásait. Nem ! „Har-czolni kell, úgymond az apostol, nem a test és vérszerinti emberek ellen, hanem a fejedelemségek és hatalmak ellen, a sötét világ láthatatlan uralkodói ellen, a gonosz-ság szelleme ellen, mely korunk légkörét betölti."
Talpra tehát, Jézus királyságának katonái, kiáltsátok el a hadi riadót ; azt a riadót, melyet az apostol, akkor, midőn a halottaiból feltámadott Krisztus ezt a világot hatalmába vette ; azt a riadót, mely nyolczszáz esztendő előtt itt fel-hangzott, visszhangoztatva az egész keresztény Európa által: Oportet ilium regnare, szükséges, hogy ő
uralkod-Szabad fordításban.
RELIGIO. 85 jék ; Dei voluntas est, Isten akarja ezt ! Ugy van, Isten
akarja ezt, és hogy ha ti is akarjátok vele, akkor fogad-játok el az ő kezeiből a hadviselés eszközeit, korunk keresztes hadjáratának fegyvereit.
A ti első és legfőbb fegyveretek a hit. Ti ezt mint isteni erényt már a keresztség szentsége által lelketekbe fogadtátok. Mit tettetek vele idáig? Vájjon nem az oly keresztényekhez tartoztok-e, kik túlzó barátai az észnek, kik Credo-juktól, ha nem is tagadás, legalább kételkedés által eltértek, semmibe véve az isteni oktatásoknak egy részét, s a kik kevélységök lázongásaival nem képesek többé szembeállítani csak néhány rosszul megtanult és hamar elfeledett igazságnak homályos emlékét? Vájjon nem azok közöl a keresztények közöl valók vagytok-e, kik elvben, mondják, tisztelik a hitnek elveit, a gyakorlatban és erkölcseikben azonban kezet fognak a hit ellenségeivel s életökben nem mutatnak fel egyebet, mint a világ ér-zékies elveinek szolgai utánzását ? Vájjon nem ama lel-ketlenek közé tartoztok-e ti is, kik szivök mélyén imádják az Istent és hisznek az ő igéiben, azonban ajkaikon a mosolyt is mindig készen tartják a gonoszlelkü gúnyolok jutalmára, mikor ezek szellemesen csipkedik a szent dol-g o k a t ; ama lelketlenek közé, kik nyudol-godtan képesek végighallgatni a hitetlenség káromlásait és hallgatni
ké-pesek ilyenkor, mintha az Isten, kit vádolnak és támad-nak, reájok nézve teljesen idegen volna ; ama lelketlenek közé, kik bámulják és tisztelik azokat a tehetségeket, melylyel visszaélnek Isten ellen, ki azokat adta, és csö-könyösen ragaszkodnak ahhoz, hogy Isten és az ő Krisz-tusának ellenségei mind jólélekkel teszik azt, a mit tesznek ? Vájjon nem ama gondatlanok, gyávák és gyat-rák közé tartoztok-e ti is, kik csendes kandaliótok mellett köpenyegbe burkolva kényelmesen nyögtök az egyház balsorsa felett, és a kiknek hite, némán és min-den melegség terjesztése nélkül, nem tud sem megjelenni a nyilvánosság előtt, sem tiszteletet magának parancsolni, sem terjeszkedni ?
Oh keresztények ! az ilyen hit nem lehet a király Jézus katonáinak a fegyvere. Ezeknek a katonáknak alá-zatos hit kell, mely elismerve az isten igéjének legfőbb tekintélyét, aláveti az észt, minden ellenkezése daczára, az egyház tanításainak ; Krisztus katonáinak egyszerű hit kell, melyhez kétségnek közelíteni sem szabad ; élő hit kell nekik, mely szakadatlanul kívánja a hitből való fel-világosodást és okulást, mely mohón issza az igazság szent forrásainak vizét s egyre azt kiáltja „tovább-tovább !" ; uralkodó hit kell nekik, mely irányítja és kormányozza életünket és azt az evangelium törvényeivel, az ég elvei-vel, a tökéletesség szabályaival összhangzásban tartsa ; nemes és önérzetes hit kell nekik, mely közelíteni sem hagyja magához a káromlókat és istenteleneket, mely ezeknek száját bedugja, irataikat irgalom nélkül elitéli, s megtiltja, hogy a családi élet küszöbét átléphessék ; bátor hit kell nekik, mely annak mutatja magát mindenütt a mi, mely bátran és hangosan kimondja, hogy mit a k a r ; jótékonyan ható hit kell nekik, mely maga körül lelkes harczokat szervez a közönyösség, kételkedés, hitetlenség ellen, arra törekedve, hogy ha nem birja ékesszólással
vagy tollal, hát imával hóditja meg a kétes és tévelygő szellemeket Jézus Krisztus édes igájának.
(Folytatjuk.)
T Á R C Z A.
XIII. Leo pápa ifjúkori l e v e l e i .
VII.
Pecci K. János JJrnak. Carpinetóban.
Róma, 1830. decz. 14.
Kedves fivérem !
„Szerettem őt. Ezért kisérem el az élet országába, és előbb el sem hagyom, mig könnyeim és folytonos imáim által ki nem vivőm helyét az Ur hegyén, — hová érdemei szólítják, — hol örök az élet, ment minden, rom-lástól, bajtól, fájdalomtól, hol nem érintkeznek a hol-takkal. Valóban az élet országa, hol minden, mi halandó,
— halhatatlanságba öltözik, hol minden a mi romlandó,
— romlatlanná lesz." Igy kiáltott fel sz. Ambrús Theo-dózius halálánál ; fájdalmam engem is ily siránkozásra késztet !
Mondd csak, hőn szeretett fivérem, nem találod-e az élet terhét igazán elviselhetetlennek, midőn ily meg-rendítő családi szerencsétlenség súlyát viseljük, — midőn ily rettentő és váratlan csapás mély fájdalomba temet!
A mi engem illet, — én szilárdul elhatároztam, — hogy 8 napra a sz. Péter és Pál zárdába vonulok vissza és holnapután, azaz csütörtökön ezt okvetlenül megteszem.
A mi pedig téged illet, kedves fivérem, igyekezzél erőt meríteni és ne engedd, hogy fájdalmad nagyobb le-gyen, mint a milyent természetünk és vérünk követel.
Jusson eszedbe sz. Krizosztom e kitűnő mondása: Mortuos oportet succurreres non lacrimis sed precibus. Es miután már szóvá tettem az imát és közbenjárást, melyekre halottainknak szükségük van, — nem fejezhetem be alkalmasabban levelemet, mint ha idézem sz. Ambrus szavait, melyeket Valentiniánus császár lelkéhez intézett: „Boldog lész, — ha imáinknak van valami értékük. Eltünkben egyetlen nap sem lesz, — melyen emléked föl ne ujulna.
Egyetlen imánk se lesz, — melyben tiszteletünket ki ne fejeznők. Nem fog elmúlni éjszaka, hogy érted ne kö-nyörögnénk. Mindennemű áldozattal fogunk rajtad könnyí-teni. Ki fogja megakadályozni, hogy dicséreteinkkel kövessük szüntelen ? Oh ! midőn rólad nem fogok többé megemlékezni, — rólam sem fog akkor már megemlé-kezni karom, nyelvem is el fog akkor már akadni szá-jamban ; és ha szavaim megszűntek, — érzelmeim fognak
beszélni ; és ha már nem is szólok — szeretetem, mely szivemben van, — örökké beszélni fog." Boldogok vagyunk mi is, ha könnyek és hasztalan fájdalom helyett, — mi is hasonlóképp segíthetünk hőn szeretett testvérünk lelkén ! ^
Fönnebb mondottam, hogy f. hó 16-án visszavonulok a sz. Péter és Pál zárdába. Nem fogod tehát rossz néven venni, ha e napok alatt nem kapsz tőlem levelet.
A pápa — mint már tudod, — meghalt. A 9 napos
gyász már letelt és a kardinálisok ma vonulnak be a konklávéba. Tegnap az hirlett, hogy nem fognak körmenet-ben menni sz. Szilveszter templomából a Quirinál-ba, — a mint ezt a szokás magával hozná. Másnap reggel e nagyon feltűnő határozatot némelyek a folytonos esőzésből ma-gyarázták meg, — mások valamely összeesküvés fölfede-zését emlegették, melynek czélja az volt, hogy Rómában a jelenlegi politikai helyzetet megváltoztassa. Az össze-esküvés szerzőiül mindenki Bonaparte és Hortense Jeromos fiait, Sroili testőrt és Gozzano E r n ő t tartja. — Azonban épp e pillanatban hallom, hogy ez kósza-hir; a kardinálisok, szokás szerint, körmenetileg vonulnak be a konklávéba.
VIII.
Pecci K. János Urnák, Carpinetóban.
Róma, 1831. január 19-én.
Kedves fivérem !
Mivel sürgősen irok, — mellőzök minden bevezetést és rögtön a dolog érdemére térek á t : pápánk mindez ideig nincs. Capellari kardinális szombaton a reggeli szavazáson 24, az estélin pedig 27 szót kapott. A mint ez eredményt Rómában megtudták, senki sem kétke-dett a felől, hogy vasárnap reggelre ugyané kardinális megkapja azt a két szavazatot, mely törvényes meg-választására szükséges. De ezután megtudtuk azt is, hogy a szavazatok száma rákövetkező vasárnap és hétfőn egyaránt — növekvés helyett, fogyott. Ez eredményt Micart és Albani fellépésének tulajdonítják.
Micart kardinális, — amint mondják, — egész nyil-tan kijelentette a konklávénak : hogy Capellari kardiná-lis, ámbátor nagyon érdemes a főpapi méltóságra, mind-azonáltal osztrák alattvaló, hogy tehát ez alapon, politikai indokokból nem látszik időszerűnek, hogy hasonló körül-mények között, külföldi választassék meg pápának. Azon-kívül, mondotta még, a kardinális urak nagyon jól tudják, mennyire visszatetszett az európai udvaroknak Albani államtitkársága a megelőző pápa alatt, csupán csak a miatt, hogy rokonságban áll az ausztriai házzal. Mindezek-ből, mondotta beszéde végén, egész világosan előre lát-hatni, hogy az uralkodók nem néznék jó szemmel Capel-lari megválasztását stb. stb.
Ezekkel szemben Albani a következő írott nyilat-kozatot terjesztette elő, melynek másolata most közkézen forog Rómában : Hogy szerfölött csatlakozik a konklávé, ha előítélettől vezéreltetve azt hinné, hogy ő (Albani), midőn Pacca ő kegyelmességének megválasztatását mozdította elő, csakis azon igyekezett, hogy ismét visszakerülhessen az államtitkári állásra ; hogy Pacca kardinális nevét csu-pán azért tolta előtérbe, mivel ő kizárólag személyes érdemeire és mint olyan egyéniségre volt tekintettel, mint a ki főpapi méltóságra legtöbb jogczimmel b i r ; és hogy végre a mi őt magát illeti, ő csupán kedvező alkalomra várakozik, hogy a küzdelmektől tisztességesen visszavo-nulhasson.
E kijelentésekre, mint mondják, egyik-másik kardi-nális visszavonta szavazó-czéduláját. Hogy mi történt a tegnapi szavazáson? az még mindig mély titok. Ha ma
valami erre vonatkozólag kiszivárog, holnap levelemben erről okvetetlenül tudatnálak.
Azonban, mielőtt befejezném levelemet, engedd meg, hogy elbeszéljek valamit. Nem tudom, vájjon bosszantó-e a dolog inkább, vagy pedig nevetséges ?
Vasárnap éjszaka, pont négy óra 5 perczkor, talán éppen akkor, midőn a jótékony álom hatalmába kezdte keriteni a konklávé kifáradt tagjait, a Monteeavallón egy-szerre nagy robbanás hallatszott. Oly erős és átható (?) dörej volt ez, hogy bárki ágyulövésnek, vagy bomba-robbanásnak gondolhatta volna. Mindenki meghallotta e rémitő durranást, még azok is, kik a folyamon tul laknak.
Elképzelheted azt a zavart, félelmet, kétségbeesést, mely a kardinálisokat és konklavistákat elfogta.
Földalatti aknáktól féltek, melyek a forradalom elő-futárjai, és mit én tudom miktül ? Azonnal generálmarsot fúvatnak, „fegyverbe" kiabálnak: a pápai sereg talpon van és rövidebb idő alatt mintsem leirom, az összes ut-czákat, a szomszédos átjárókat ellepik a különböző csa-patok. Kutatnak-keresnek minden utczán egész a Quiri-nálig, — de senkit sem találnak . . . Es mily nagy volt az általános csodálkozás, midőn kitudódott, hogy sem ak-nákról, sem forradalomról nincs szó, hanem csak valamely jókedvű ember tréfájáról, a ki mindezt a nagy ijedtséget és rémitő durranást okozta. «
íme, röviden ez az egész történet. Valamely kü-lönczködő ember, vagy római, vagy idegen, ugy négy-öt font lőporból egy golyót csinált. Ezt azután jó szorosan kettős vászonba csavarta, s erősen összenyomta és össze-kötözte. J ó kedvében a Montecavallóra ment szerszámá-val, s azt a főkapu egyik kis oszlopára tette, meggyújt-ván eközben a kanóczot. Azután óvatosan, senkitől sem látva, elillant, mialatt a tűz a golyó bensejébe ért s elő-idézte az örökre nevezetes robbanást.
Azonban levelem hosszabbra nyúlt, mintsem
akar-tam, siettségem miatt. (Folytatjuk.)
KATH. TEVÉKENYSÉG.
A)
A magyarországi lat. és gör. szert. róm. kath. tanitók segélyalapja vagyonáról
a kezelő egri főkáptalan által benyújtott, felsőbb helyen pedig felülvizsgált és helyesnek talált
1894. é v i s z á m a d á s k i v o n a t a .
Vagyonállás 1893. év végén. ^ ^ 1. 4°/o-kal kam. magyar járadékkötvénykben
(névérték szerint) 114,900 korona vagyis . . 57,450 — 2. 42/io % " k °s egys. osztr.
államkölcsönkötvé-nyekben (névérték szerint) 1,100 — 3. 6 db bazilika sorsjegy à 8.50 51 — 4. Magán kötelezvényen 50 — 5. Takarékpénztáraknál 41/20/<rk°s kamatra
tő-késítve 14,000 — 6. Készpénzmaradvány 3,636 16 Összesen . . . 76,287 16
RELIGIO. 87
I. Fejezet. 1894. évi Bevétel.
1. §. A múlt évi készpénzmaradvány 1. §. összege . . 2. §. Az egyházmegyék gyűjtéseiből befolyt a) Az esztergomi érseki megyéből
b) A kalocsai érseki megyéből c) Az egri érseki megyéből
d) A beszterczebányai püspöki megyéből . . e) Az eperjesi gör. szert. püsp. megyéből . f) Az erdélyi püspöki megyéből
g) A győri püspöki megyéből • h) A kassai püspöki megyéből . . . • . .
i) A nagyváradi gör. szert, püspöki megyéből k) A nyitrai püspöki megyéből
1) A pécsi püspöki megyéből m) A rozsnyói püspöki megyéből n) A szatmári püspöki megyéből
o) A székesfehérvári püspöki megyéből . . p) A szepesi püspöki megyéből
q) A szombathelyi püspöki megyéből . . . r) A váczi püspöki megyéből
s) A veszprémi püspöki megyéből
t) A pannonhalmi főapátság egyh. ter. részéről 2. §. összege . . 3. §. Tőkék (értékpapírok és takarékpénz
tári betétek) kamataiból
3. §. összege . . 4. §. Végrendeleti hagyományból:
Néhai Bartl György bresztováczi plébános által hagyományozott II. Fejezet 1894. évi Kiadás.
1. §. Az 1894. évben feloszlás alá eső (alapsz. 6. és 7. §§) összeg számlájára : a) A közp. bizottság által megszavazott
ösz-töndijak czimén kiadatott 2,008 84 b) Segély- és gyámpénzekre, valamint a
sze-gény sorsú tagok gyámolitására 2,437 66 c) Az orsz. kath. tanitói árvaházat illető hányad
czimén az árvaház külön kezelt alapjába
áttétetett 487 54 1. §. összege . . . 4,934 04 2. §. Tőkésítésre :
1100 korona névértékű 4%-kos járadék köl-csönkötvényekért, a lejárt kamatok
kiegyen-litésével fizettetett . 531 22 2. §. összege . . .
3. §. Különfélékre (nyomdai, postai stb. stb.
költségek)
Összes bevétel 8,750 08
„ kiadás 5,475 51 1895. évre átviendő készpénzmaradvány . . 3,274 57 A s e g é l y a l a p vagyonállása 1894. év v é g é n :
1. 4°/0-kal kam. magyar járadékkölcsönkötvé-nyekben (névérték szerint) 116,000 korona,
vagyis 58,000 — 2. 42/10°/0-kos egys. osztr. államkölcsön
kötvé-nyekben (névérték szerint) 1,100 — 3. Hat db. bazilika sorsjegy à 8.50 51 — 4. Magán kötelezvényen 50 — 5. Takarékpénztárakban 4 7 2 % kamatra tőkésitve 14,000 — 6. Készpénzmaradvány 3,274 57 Összesen . . . 76,475 57 B)
A létesítendő országos katholikus tanitói árvaház alapjáról
a kezelő egri főkáptalan által benyújtott, felsőbb helyen pedig felülvizsgált és helyesnek talált
1894. é v i s z á m a d á s k i v o n a t a .
Vagyonállás 1893. év végén.
1. Egy db 1870-i magy. kir. nyeremény
köl-csön jegy (névérték szerint) • 100 — 2. 4°/0-kal kam. magyar járadék kötvényekben
(névérték szerint) 10,500 korona, vagyis . . 5,250 — 3. Takarékpénztárban 4°/0 kamatra tőkésitve . 5,000 — 4. Készpénzmaradvány 572 70 Összesen . . . 10,922 70 I. Fejezet 1894. évi Bevétel.
1. §. A mult évi készpénzmaradvány . . 572 70 1. §. összege . . . 572 70 2. §. Az egyházmegyék gyűjtéseiből:
Az egri érseki megyében — Szőke Sándor egri róm. kath. hitközségi tanitó pályanyertes müvének sokszoritásából befolyt, és az
árva-házra felajánlott tiszta jövedelem 63 — 2. §. összege . . . 63 — 3. §. A segélyalap 1894. évben felosztás
alá eső jövedelmeiből az árvaház pénz-tárába áttétetett:
II. Fejeset 1894. évi Kiadás. f ' ^ ' 1. §. Tőkésitésre:
3000 korona névértékű, 4%-kos járadék köl-csönkötvényekért, a lejárt kamatok
kiegyen-lítésével fizettetett 1,457 70 1. §. összege . . . 1,457 70 2. §. Különfélékre :
Ez évben semmi sem adatott ki — — 2. §. összege . . . — — A kiadások ö s s z e s í t é s e :
1. §. összege • 1,457 70
2. §. összege . . • . . . 1 — —
Összes kiadás . . . 1,457 70 Mérleg :
Összes bevétel 1,587 99
„ kiadás • . . . 1,457 70 1895. évre átviendő készpénzmaradvány . 130 29
Az árvaház alapjának állása 1894. év végén.
1. Egy db 1870-i magy. kir. nyeremény
köl-csönjegy (névérték szerint) • . 100 — 2. 4%-kal kam. magyar járadék
kölcsönkötvé-nyekben (névérték szerint) 13,500 korona,
vagyis 6,750 — 3. Takarékpénztárban ez idő szerint 41/4% " k °s
kamatra tőkésítve 5,000 — 4. Készpénzmaradvány 130 29 Összesen . . . 11,980 29
H I V A T A L O S .
Vallás- és közoktatásügyi miniszterem előterjeszté-sére Zandt Ödön pozsonyi kanonok és városi plébánosnak a Szent-Mártonról nevezett orodi czimzetes prépostságot adományozom.
Kelt Ischlben, 1895. évi julius hó 17-én.
F E R E N C Z J Ó Z S E F , s. k.
Wlassics Gyula, s. k.
V E G Y E S E K .
— A magyar katholikusok lourdesi zarándokla-tának a francziaországi mediterrain vasúti igazgatóság — melynek vonala Ventimigliától Cette-ig terjed — oly rendkívüli kedvezményt adott, a milyent eddig soha semmi zarándoklat nem élvezett. Ma kaptam ugyanis a tudósítást, hogy a nevezett vasúti társaság tekintetbe véve, hogy a magyar zarándokok oly hosszú utazást tesznek, az I. és II. osztályú zarándokok részére fo- \ lyosókkal ellátott kocsikat ad rendelkezésre, és hogy
a III. osztályú zarándokok közül egy kocsi szakasz-ban nyolczan, nem pedig tizen, amint az külföldön általános szokás, lesznek elhelyezve. A francziaországi mediterrain (földközi) vasúti társaság, valamint a mi déli vasutunk a zarándoklat számára a részletesen kidol-gozott vasúti menetrendet is beküldötte már, mihelyt tehát az olasz, és délfrancziaországi vasúttársaságoktól a részletes
a III. osztályú zarándokok közül egy kocsi szakasz-ban nyolczan, nem pedig tizen, amint az külföldön általános szokás, lesznek elhelyezve. A francziaországi mediterrain (földközi) vasúti társaság, valamint a mi déli vasutunk a zarándoklat számára a részletesen kidol-gozott vasúti menetrendet is beküldötte már, mihelyt tehát az olasz, és délfrancziaországi vasúttársaságoktól a részletes