átadták a töröknek. A gyászos esetnek szemtanuja volt Sbardellatus Ágoston,

nagyprépost is, három kanonok társával, kiket az ellenség szabadon bocsátott.

⁹

) Az érsek már előbb távozott Pozsonyba, most a káptalan is utána ment, s velők távozott az iskola is, mely hatodfél századon át hiven teljesité feladatát : nevelt az egyháznak tudós papokat, a hazának hasznos polgárokat. Esztergomra nehéz napok v á r t a k : 140 évig nyögött a török járom alatt.

"Egyházi Okmánytár.

Dr Samassa József

egri érsek főpásztori utasítása az 1894. X X X I X X X I I . s X X X I I I . t.-czikkek tárgyában.

(Folytatás.)

VII. Ha a felek a polgárilag előirt alakiságnak már eleget tettek, mielőtt a házasság egyházilag érvényes és

törvényes megköthetésének előfeltételei tisztáztattak s tel-jesíttettek volna : lelkiismeretbeli kötelességökké kell tenni

a híveknek, hogy magukat valóságos házastársaknak még nem tekinthetik, hogy az egyházi kötésig a jegyesekre nézve fennálló isteni és egyházi törvények és rendeletek-hez kell szigorúan alkalmazkodniok, különösen is nem szabad együtt lakniok.

Ily esetben, vagyis midőn a polgári cselekmény már megtörtént, de az egyházi házasságkötés még nem, az ezt megelőző vizsgálat során a lelkészek figyelme kiter-jedjen arra is, hogy nem forgott-e fenn oly polgári aka-dály, mely a polgári cselekményt semmissé vagy érvényé-ben megtámadhatóvá tette. Igaz ugyan, hogy a polgá-rilag előirt alakiság megtörténtéről az állami anyaköny-vekről szóló törvény 62. §. s a házassági jogról szóló törvény 123 §-a alapján s a végrehajtási igazságügyi rendelet 75. §-a szerint az állami tisztviselő részéről min-den esetben kiadandó tanúsítvány kézhezvétele után a lelkész egyházi házassságra a feleket e törvény minden további korlátozó intézkedése nélkül egybeadhatja s ille-tőleg a törvény semmiféle polgári akadály kutatását vagy felderítését a lelkésznek kötelességévé nem teszi, erre nézve a törvénynél fogva felelősséggel nem tartozik ; de foroghatnak fenn a felek s gyermekeik érdekeinek meg-óvása szempontjából oly fontos okok és körülmények,

8) Fraknói Vitéz János élete 121. s. köv. 11.

9) Memoria Bas. 12. 1. 85. 1.

147 melyekre való tekintettel a lelkésznek az ügyet ez aka-dályok szempontjából is meg kell vizsgálnia s a szükséghez képest intézkednie ; nincs kizárva ugyanis az az eset, hogy valamely polgári semmiségi ok vagy bontó akadály miatt, mely előzetesen fel nem fedeztetett s csak később derült ki, a házasság már az egyházi megkötés után polgárilag érvénytelennek nyilvánittatik ; amikor is a házasság ugyan egyházilag teljes érvényében marad, de polgári érvény-telensége miatt a házastársakat vagy gyermekeiket pol-gárjogi érdekeikre sérelmes hátrányok érhetik, aminek távoltartása s elhárítása pedig a lelkészre közömbös nem lehet.

H a a polgári cselekmény teljesítése után s a házas-ság egyházi megkötését előzőleg valamely polgári érvény-telenítő akadály csakugyan kiderülne, a házasság egyházi megkötése előtt, az ügy részletes megismertetése mellett, egyházmegyei hivatalomhoz utasítás végett minden kése delem nélkül jelentés teendő.

V I I I . Nincs kizárva, főleg a népesebb városokban, nagyobb községekben, hogy némelyek akár vallási k ö -zönyből, akár tudatlanságból vagy éppen az egyházi tekintély kevésre becsüléséből önmaguktól, önként a lel-készt föl nem keresik s ez által azon aggályt ébresztik, hogy pusztán a polgári alakisággal megelégszenek. Ez esetben elengedhetlen kötelességük a lelkészeknek, külö-nösen a nyilvánosan kifüggesztett polgári hirdetési táblák vagy élőszóval való hirdetések figyelemmel kisérése mellett s azok nyomán is, a plebániájok körében szándékolt há-zasságkötésekről idejekorán biztos tudomást szerezni, s a lelkipásztori buzgalom, eszély, szeretet sugalta minden alkalmas módon odahatni, hogy az ily házasulandók nála is megjelenjenek, ügyeiket rendezzék és házasságukat egyházilag is megkössék. E lelkipásztori kötelesség éber teljesítésének szüksége különösen is fennáll a vegyes házasságra lépőkkel szemben. Ily esetben a lelkész a felek irányában tapintatos, előzékeny viselkedést tanúsít-son, s jelesen is a netán fenforgó polgári akadály iránti tájékozás, valamint a netán létező egyházi akadálytól való fölmentés kieszközlése, a hirdetések teljesítése stb. körül az előző pontok alatt adott utasítást követve, teljes kész-séggel j á r j o n el.

IX. Ha — mitől Isten óvjon, — a lelkészek minden buzgalma sikertelen maradna, s akadnának, kik a pol-gári alakisággal tényleg megelégednének, egyházi házas-ságot kötni nem akarnának, vagy éppen csak polgárilag már házastársakul együtt is élnének : komolyan intendők s egész határozottsággal figyelmeztetendők, hogy a kath.

egyház őket igy törvényes hitveseknek el nem ismeri : hogy mint olyanok, kik az egyház tekintélyét semmibe sem veszik, ez által önmagukat megfosztják az egyház minden kedvezményétől, jótéteményétől, a híveket meg-illető jogoktól, minők p. a szentségek felvétele, kereszt-s bérma-kereszt-szülői, házakereszt-skereszt-ságtanui tikereszt-szt; ékereszt-s ha igazi bűnbánat s a nélkül halnának meg, hogy hitelre méltó s tanúk által is megerősíthető módon legalább az iránti elhatá-rozott akaratukat nyilvánítanák, hogy egyházilag frvényes házasságot kötni kívánnak : ugy, mint a nyilvános bűnösökkel szemben történni szokott, egyházi temetésben sem

része-19*

sülhetnek. Pusztán polgári házasságban élő nőknek gyer-mekök megkeresztelése utáni egyházi beavatása is tilos.

Isten kegyelmébe vetve bizalmamat egyébként azon vigasztaló reményben élek, hogy a gondviselésemre bizott hivek ez intelmeknek készséggel engedelmeskedni fognak s az egyházi fenyíték szigorának szomorú szükségét magukra nem vonandják.

Es ha az egyházi házasság megkötésére nézve csak -ugyan készségűket nyilvánítanák, a lelkész mind a pol-gári, mind az egyházi akadályok tekintetében s átalán ügyök elintézése körül az előbbiekben foglalt utasítások szerint járjon el.

Ha a feleknek csak egyike lenne hajlandó az egy-házi házasság megkötésére, az eset egyházmegyei hivata-lomhoz annak jelzésével, forog-e fenn s mily egyházi akadály, intézkedés végett bejelentendő.

X. Ha előfordulna az az eset, hogy már az egyházi házasságnak is megkötése után jÖDne a lelkész valamely előzetesen fenf'orgott érvénytelenítő polgári akadály tudo-mására : az eset tüzetes leírása mellett egyházmegyei hivatalomtól utasítás kérendő.

(Folytatjuk.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Budapest, aug. 30. A protestáns „püspöki" utasí-tás. — Luther és Kálvin felekezetének „püspökei" össze-gyűltek Miskolczon s közös értekezletben „tájékoztató utasítást" dolgoztak ki a lelkipásztorok, — nem, ők nem lelkipásztorok! — az ő lelkészeik számára. Ez a tájékoz-tató utasítás több tekintetben kihívja maga ellen a kri-tikát.

Először is, a jogot, hogy „utasítást", bár csak tájé-koztatót, adjanak felekezetök lelkészeinek, a protestáns

„püspök" urak „főpásztori gondoskodó felügyeleti tisztök-ből" folyatták ki. Vékony forrás biz ez. A kinek csupán felügyelni van joga, annak tulajdonképp nincs joga

uta-sítást adni, még tájékoztatót sem, hogy mit hogyan tegyenek, a kikre „felügyelnek" az újdonsült „püspök"

urak. Erezték is a jámborlelkü „püspök" urak, hogy a felügyeleti tiszt kevés forrás az utasítás-adás jogára, azért egy felettök álló „felső hatóság"-ra hivatkoztak vékony felügyeleti joguk felett, t. i. az „illető konventek"-tői nyert megbízatásukra. Nos, hát ez náluk protestánsoknál már vastagabb jogforrás ; van benne mire hivatkozniok. De ha erre hivatkozhatnak csupán, akkor bizony vékony forrás marad az ő felügyeleti joguk, az ő „püspök"-ségöknek pedig egyáltalában nem marad semmi a konvent mellett, csak a katholikus, vagyis igazi püspökségnek névbeli maj-molása. Igy vergődik a magyar protestántizmus értelem és igaz tartalom nélkül az igazi protestáns szellem és az episkopális egyházkormány-rendszer majmolása között. Azt csak mellesleg érintem gondolkodtatás végett, hogy, ha az egyesült két protestáns felekezet püspökeinek az ő „gon-doskodó" felügyeleti tisztök igy fest : hogy fest akkor s mit produkálhat az ő „főpásztori nein gondoskodó fel-ügyeleti tisztök?" Mert a pleonazmusnak, kérem, az a hatása vagyon, hogy sokszor absurdum következik belőle,

például a jelen esetben a gondoskodó jelzőnek a felügye-leti tiszt elé való túlgondos bigygyesztése azt a gondolatot

kelti fel, hogy a protestantizmus kebelében van tehát nem gondoskodó felügyeleti tiszt is, vagyis hogy az atya-fiaknál tiszt a nem gondoskodás is.

De az ily csekély gondatlanságok mellett vannak a miskolczi „püspöki" utasításban nagyobb gondolat-hibák is.

Ilyen például mindjárt az, hogy az egybegyűlt pro-testáns „püspök" urak magukat főpásztoroknak gondolják,, tartják és hirdetik, mert „főpásztori" gondoskodó fel-ügyeleti tisztökből indulnak ki utasítás adására. J ó lesz a pásztor eszméjével egyszer már tisztába jönnünk. Atyánk-fiainál szó se lehet pásztorról, lelkipásztorról, főpásztorról abban az értelemben, melyben ezt a tisztet Krisztus Urunk rendelte. Pásztor az, kit a nyáj ura liív meg és tesz maga helyett nyája felhatalmozott pásztorává. Protestáns atyánk-fiainál nem azon fordul meg minden, hogy mit és hogyan rendelt Krisztus ; hanem azon, hogy mi tetszik minden egyes hivő lelkének, levén a protestáns vallás főelve az egyéni tetszés. Ebből kifolyólag atyánkfiainál jól lehet szó nyájról, hogyha t. i. az egyéni vélemények, tetszések és törekvések valamelyes egyességre tudnak jutni ; de pász-torról nálok nem lehet szó, legfeljebb a nyáj által elüljárókká, régi jó szóval kolomposokká előretolt, tehát előkelő nyáj-beliekről. Ennélfogva kár beszélniök protestáns atyánkfiai-nak, mint létezőről arról, a mi nincs. Nekik nincsenek se

pásztoraik, se lelkipásztoraik, se főpásztoraik, hanem, igenis csak presbyterekké, lelkészekké, a görög értLöxoTiog-ból latinra forditott superintendensekké, legújabban pedig visszagörögösitett „püspök"-ökké előmozdított, tehát tisz-tán emberileg előretolt vallás- és felekezetbeli előkelősé-geik vannak.

De menjünk tovább !

A miskolczi „püspöki" utasitás tájékoztató „gondo-latokat" közöl az illető felekezetek lelkészeivel. Az ily tá-jékoztató gondolatok közt „első helyen" emeli ki a hires protestáns „törvénytiszteletet," mondván, hogy „immár törvényerőre emelkedvén a szóban forgó intézkedések (t. i. a házassági jogról, a gyermekek vallásáról s az ál-lami anyakönyvekről), azok előtt Őszinte törvénytisztelettel kell meghajolnunk."

Ezzel az őszinte protestáns törvénytisztelettel furcsán álltunk a valóságban a protestantizmus kezdete óta, fur-csán állunk most is. T. i. a mit protestáns atyánkfiai tör-vénytiszteletnek neveztek és neveznek, az tulajdonképpen se nem tisztelet, se nem őszinte. Ha igazán őszintén akar-nának az atyafiak beszélni, be kellene vallaniok, hogy de bizony ők a haza törvényeiben is, ha tiszteltek vala-mit, hát az nem a haza törvénye volt, hanem az ő tet-szésök, az ő önkényök, vagyis tisztelték a törvényekben, a mi az ő pártos érdeköknek kedvezett, a mi pedig pár-tos érdeköknek nem kedvezett, azt addig környékezték

„őszinte tiszteletök" mindenféle mesterfogásaival, melyek között nem utolsó helyen állt és áll a cselfogás és erő-szak, mig a haza „őszintén tisztelt" törvénye összeomlott.

Már negyedfélszáz év óta nem egyéb Magyarország tör-ténete, mint az ily „őszinte" protestáns törvénytiszteletből származó vallási, társadalmi és állami felforgatásoknak szakadatlan lánczolata. Országos törvény volt, hogy mivel

RELIGIO.

Krisztus egy vallást, egy egyházat alapított, Magyarország állami hatalma ehhez az egységhez akar ragaszkodni.

Protestáns atyánkfiai addig tisztelték és tiszteltették

„őszinte" tiszteletökkel a magyar államiság ez ősi, szent István által fogalmazott törvényét, mig megdönteniök nem sikerült. A sok törvénytiszlet révén végre 1848-ban elju-tottak odáig, hogy Magyarország „tökéletes egyenlőséget és viszonosságot" mondván ki katholikus és szakadár keleti egyházak, valamint a három protestáns felekezet között, paritásos állammá l ő n : ezzel teljesen felforgatták az ország államiságának ősi egyvallásuságát. „Őszinte"

törvénytiszteletökkel azonban itt sem állapodtak meg az atyafiak. Hogy a katholikus egyházon, a melylyel való ellenkezésből élnek és éltetik szelleműket, egy nagyot, gondolatuk szerint véglegeset üthessenek, legújabban csengő muzsikaszóval csatlakoztak Magyarországnak a kereszténység felvétele óta harmadik vallásügyi állampo-litikájához a vallásügyi nihilizmushoz, s Kossuth prófétá-jok buzdítása szerint szövetkeztek a poklok hatalmával, hogy állami alaptörvénynyé segitsék emelni azt, miszerint a magyar államiság nem bánja, ha bárki bármely vallást követ is, sőt neki mindegy, ha valaki semmi vallást sem követ a valláskövetőkkel szemben. Még csak javaslat ugyan ez a tervezet, de a protestáns főfelügyelő Bánffy már csinálja hozzá a főrendiházban a többséget, hogy törvény legyen ebből a „minden és semmi vallás" rend-szeréből. Hogy mily magatartást fognak követni protes-táns atyánkfiai s mifajta tájékoztató gondolatokat és utasítást fognak adni a protestáns „püspök" urak, hogyha az atheizmus szabadsága államjogi privilégiummá fog megszavaztatni és „szentesittetni", azt előre tudhatjuk immár. Ok „őszinte" tisztelettel fognak „meghajlani" a teljes elkeresztényteledés törvénye előtt is, hisz már a mostani utasításban is ugy szól a tájékoztató protestáns gondolat és utasítás, hogy „egyházi ö s s z e a d á s b a n részesítendő" az atyafiaknál „ k e r e s z t é n y és nem k e -resztény." Az ő egyházukban tehát immár teljes joggal részes a mi nem keresztény. A „gondoskodó felügyeleti tiszt" az ily elkereszténytelenedését a magyar protestán-tizmusnak avval igyekszik szépíteni s az aggódó hivő s keresztségök fogadásához ragaszkodó protestáns lelkeket azzal törekszik elaltatni, hogy a „magyar protestáns egy-ház a magyar hazával össze van forrva", hogy a protes-tántizmus „nem keresheti a harczot az állammal és a társadalmi ujabb tényezőkkel.11 Ez a statolatria, az állami hatalomnak ez a bálványozása, kissé meglepő volna a protestantizmusnál, mely minden emberi szabadság Men-torának tolja fel magát, hogyha eszünkbe nem jutnának, gondolom, Tacitusnak szavai, melylyel ez a történetíró a statolatriába, a kényuralom igájának hordozásába átsze-gődött, hajdani hires római szabadságszeretetet, ebben az ő elaljasodásában, megbélyegezte: „Omnia servi-liter propter dominationem." A magyar protestántiz-mus nem keresi, nem kutatja, hogy maga az Istentől származó állami hatalom-e az a maga tisztaságában, mely ezeket az uj vallási törvényeket meghozta, vagy egy az emberiség megbélyegzésére érdemesült párt-uralom ; neki mindegy, ő meghódol a pártpárt-uralom szolga-sága előtt, csakhogy ez által uralomra, országos

törvény-149 erőre emelkedhessék a protestáns felfogás a házasságról, mint világi dologról és nem szentségről. Az ily önző szol-galelkűség könnyen megalkuszik, ha már nem az uralom, legalább a béke kedveért, minden „ujabb társadalmi tényezővel", tehát magával az atheizmussal is, legfölebb a hivek „számának" esetleges „fogyasztása" kelt venális lelkében némi futó aggodalmakat. J u g u r t h a mondta nagy csömörlettel Rómáról, a hol minden gondolat, minden meggyőződés számithatott arra, hogy esetleg akadni fog emberekre, kik azt fogják mondani, hogy ők nem kereshetik velők — a harczot, az ellenkezést : 0 venalem urbem ! Mi elmondhatjuk a magyar

pro-testántizmusról i m m á r : Oh minden „gondolattól" rneg-közelithető, minden „uj társadalmi tényezővel", még az atheizmussal is „egyházi összeadásba" kerülő — vallás!

Valsz-e még te Istent, Krisztust, keresztséget, egyedül üdvözitő keresztény vallást ? !

Hogy mily „őszinte" atyáukfiaiban a törvénytisztelet, csattanós közvetetlenséggel mutatja a miskolczi „püspöki"

utasitás eljárása a gyermekek vallásáról szóló törvény tárgyalásánál. Ország-világ tudja, hogy a „gyermekek vallásáról" szóló legújabb törvény oda magyarázta az 1868. L U I . t.-czikket, hogy abban nincs semmi kötelező rendelet arra nézve, hogy vegyes házasságokban nem szerint kövessék szüleik vallását a gyermekek, mert e fölött a szülők határoznak; mégis a miskolczi „püspöki"

utasitás oda utasitja a lelkészeket, hogy tartsák a pro-testáns hiveket továbbra és abban a hiedelemben, hogy az 1868. LIII. t.-czikk nekik valamit „rendel". A vegyes

„házasságból származó gyermekek vallására vonatkozólag a szülők, ha többet nem, de mindenesetre megtartsák az 1868. LIII. t.-czikk eddigi rendeleteit." Tehát, mintha nem történt volna semmi; mintha a gyermekek vallásáról szóló törvény nem is léteznék s nem mondaná világosan, hogy a

„nem szerinti vallásra" vonatkozólag kötelező törvényes ren-delet többé nincs: a protestáns őszinte törvénytisztelet azt a tájékoztató gondolatot suggerálja a gondoskodó fel-ügyeleti tisztből kifolyólag, hogy de bizony atyafiak az 1868. LIII. t.-czikket „eddigi" értelmében akarják fen-tartani és tovább forszirozni. Gyönyörű őszinteség, gyö-nyörű törvénytisztelet biz ez !

A munkálat azt hiszi, hogy végül nagyszerű keresz-tény gondolatot suggerál, midőn azt mondja, hogy ha valamely más vallásfelekezetü halottat a saját lelkésze

„bármi okból" eltemetni vonakodik, a temetést „a pro-testáns lelkész teljesíteni hivatva van." Evvel a záró mondással a miskolczi „püspöki" utasitás a protestantiz-mus hivatását a maga kétszinüségében és nihilizprotestantiz-musában öntudatlanul és akaratlanul leleplezte. A kölcsönös türelem és tisztelet hangoztatásával áradozik ajkain minden vallás irár.t, lelke azonban tele van alkalom-leséssel, hogy más valláson, kivált, ha az a kath. vallás, egyet rúghasson kedve szerint. Temetést a kath. hitvallás csak engedetlen, lázadó tagjával szemben szokott megfogadni. Mit mutat a protestántiimus egyebet, mikor engedetlen, megférhetetlen embereket pártfogásába vesz és megtisztel, mint azt, hogy mi az ő szelleme, eredete, hivatása : az engedetlen-ség és minden rend ellen való tusakodás, kivált a mennyi-i ben az, az Isten akaratából, a kath, egyházban valósul meg.

Az ördög is örül minden léleknek, kit Isten Ábrahám kebelébe nem akar elhelyezni s az ily kitagadott lelkek másutt való elhelyezését az ördög szintén „hivatásból"

szokta teljesiteni. Mi az ily „hivatásokhoz", őszintén mondva, nem gratulálunk senkinek ! ? ?

Kalocsa.

Szent István-napi egyházi beszéd, mely méltó, hogy visszhangja bejárja az egész országot. Mélt.

és ft. dr Mayer Béla v. püspök ur tartotta a kalocsai főszékesegyházban. Közlöm a „K. Néplap" után, mely illő bevezetést és végül következő kisérő sorokat szentelt a nevezetes főpapi megnyilatkozásnak :

Ismeretes, hogy ő méltósága Istentől bőven meg van áldva ama szónoki tulajdonokkal, melyek őt mindig nagy hatás elérésére képesitik s melyeknél fogva szivesen hall-g a t j á k olyanok is, kik különben nem ihall-gen szoktak pré-dikácziót hallgatni. Ez alkalommal azonban mondhatni, hogy felülmulta önmagát. Az ő erősen keresztényi és hazafias szelleme, szive megnyilatkozására kiválóan alkal-mas volt első szent királyunknak, nemzeti és vallási apostolunknak, ünnepe. A hazája, nemzete sorsán aggódó hazafi szive sugallta a beszédet, melyet az apostol bátor-ságával és buzgalmával, a kereszténynek szeretetével és kiméletével, a diplomatának finom tapintatával mondott el, nem térve ki a legkényesebb kérdések elől sem. Kit sem sértett vagy hivott ki és mégis belefoglalta beszé-débe mindazt, mit ez idő szerint egy ker. pap érez, és egy kath. papnak kimondania kell. Tulajdonképpen vallá-sos nemzeti programmbeszéd volt az egy igazi egyházi szent beszéd keretében. Azért méltán sajnálhatták, azok, kik e beszédet nem hallották.

A szent beszéd eszmemenetét, illetve vázlatát, meg-kíséreljük emlékezet után visszaadni a következőkben.

„Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk." Szent Márknak e szavait vette alapul ; s fejtegetéseiben odaju-tott, hogy a mai kor nem akarja, hogy szent István szel-leme uralkodjék rajtunk.

Azzal kezdte, hogy Budavárában ma, aug. 20-án, egy egész nemzet ünnepli első szent k i r á l y á t ; ez alka-lomból a sivár jelennek vigasztalan napjaiból visszaszállva az ezredéves múltba, elmélkedve, okulva annak gazdag tapasztalatán és hálát adva a Gondviselésnek, hogy „any-nyi balszerencse közt s oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán."

Elvonultatta azután a kaczagányos honfoglaló ősö-ket, kik 70 éven át rémei voltak a külföldnek ; s bár nem védekezik a történelem azon vádja ellen, hogy a pogány magyarok egy barbár vad nép voltak, mely fő-örömét a rablás- és gyilkolásban találta : azért mégis a büszkeség szállja meg a magyart arra a gondolatra, hogy egy egész világrész adót fizetett a magyarnak. Ám a vé-res diadalokat vevé-reségek követték s a végpusztulást el nem kerülhette volna a magyar, ha lánglelkü fejedelme s első királya, szent István, a keresztény hitre nem tériti.

Alig 30 év alatt, tehát rövidebb idő alatt, mint bármely népnél, megtörtént az, mi örök dicsőségére szolgál a ma-g y a r nép józan eszének s bölcseséma-gének.

E t t ő l fogva a ker. vallás ringatta a magyar

állam-élet bölcsőjét; ez növelte nagygyá a magyart s ennek kö-szönheti nemzeti történetének legfényesebb lapjait.

Vázolta azután a roppant harczokat, melyeket tatár-ral, törökkel kellett a magyarnak vívnia s melyek mellett más népek harczai eltörpülnek. Nagy Lajos alatt a magyar birodalmat három tenger határolta, Mátyás idejében nem volt ünnepeltebb, hatalmasabb nemzet a magyarnál. S miért volt hajdan a magyar hatalmas ? Mert tiszta erkölcsei a mély vallásosságon alapultak. A ker. vallás tiszta

Vázolta azután a roppant harczokat, melyeket tatár-ral, törökkel kellett a magyarnak vívnia s melyek mellett más népek harczai eltörpülnek. Nagy Lajos alatt a magyar birodalmat három tenger határolta, Mátyás idejében nem volt ünnepeltebb, hatalmasabb nemzet a magyarnál. S miért volt hajdan a magyar hatalmas ? Mert tiszta erkölcsei a mély vallásosságon alapultak. A ker. vallás tiszta

In document Religio, 1895. 2. félév (Pldal 151-157)