decimo octavo.
LEO PP. XIII.
E G Y H Á Z I T Ü D 0 S I T A S 0 K .
B u d a p e s t , szept. 20. Az istentelen világforradalom szeptember huszadiki római ünnepsége alkalmából — a nép-párti országos elnökség alulirt közvetetlen bizalmi lapjától a következő közlemény érkezett hozzánk:
Székesfehérvár, 1895. aug. 18.
T. Cz.
Mellékelve van szerencsénk (alább következik) egy latin szövegű feliratot küldeni, mely a német, belga, spanyol, franczia, és az amerikai katholikusokkal csatlakozva, a magyarországi katholikus nép tiltakozását foglalja magában azon igazságtalan eljárás felett, melynek 25 éves évforduló-j á t most szeptember 20-án ünnepli a szabadkőműves olasz kormány. 25 éve ma, hogy megfosztották a keresztény-ség Atyját, a római pápát világi hatalmától és szeptember 20-án elfoglalták a kereszténység fővárosát, Rómát. Hogy tehát némi vigasztalást nyujtsunk Szentséges Atyánknak, fejezzük ki mi, Magyarország katholikusai is részvétünket és tiltakozásunkat azon bántalmakkal szemben, melylyel évről-évre illetik Krisztus földi helytartóját. Az idő rövid-sége miatt készen küldjük a feliratot, melyet a kath. körök, legényegyletek, hirlapok és intézetek elöljárói közül néhá-nyan aláirva, az egész testület nevében azonnal küldjenek Rómába. (Leoni X I I I . Borna. Vatieano.) Ez alig j á r valami fáradsággal és hatalmas életjelt adunk magunkról Szent-séges Atyánk lábai előtt, hogy vele együtt érzünk, vele együtt és érte szenvedünk egyházunkért és hazánkért.
Kérve kérjük kath. laptársainkat, tegyék magukévá az ü g y e t ; nem baj, ha e hó 30-áig érkeznek is a feliratok, csak minél számosabb testület, az egész kath. nép érzelme kifejezésre jusson. A kik tehetik, táviratban fejezzék ki hódolatuk, és gyűjtsenek Péter-filléreket szükségben szen-vedő szent Atyánk részére. Ugy a feliratok, mint a Péter-fillérek közvetitésére vállalkozik különben lapunk szerkesz-t ő s é g e is.
A ..Fejénnegyei Napló" szerkesztősége.
A felirat szövege : Beatissime Fater !
Quadrans saeculi elapsus est inde ab iniquitate, cuius memoria quotannis dolentissime regeritur corde familiae Christianae universalis ; memoria nimirum illius facinoris immanis, quo iniusta scelerosaque invasio ad Portám P i a m facta et Sanctitati Yestrae principatus ille civilis violenter ereptus est, qui singulari consilio • divinae providentiae con-tributus est Christi in terris Yicario ad Apostolicum suum Ministerium plenissima libertate in universum Orbem Christianum exercendum. E t ecce ! Nefanda violentia crudeli impetu vecta in P o r t á m P i a m , invasioni omnium malorum Signum dedit. Aestuant nempe in Dei Ecclesiam infidelitas, defectio a vera fide, odia inimicitiaeque, occultarum effre-n a t a libido societatum, ac ieffre-neffre-numera geeffre-nera persecutioeffre-num ! His malis plena gemit atque laborat et nostra chara Patria, I
in qua post mille annos robore vigentes ac gloriosos nunc demum Ecclesiae Catholicae dies luctus imminere conspi-ciuntur. Attamen non desistent Catholici Hungáriáé ad ora-tionis fervorem inflammari atque in coelum clamare depre-cantes : „ut haereditatem suam Deus eripiat ab inimicis, propter testamentum suum, quod posuit in nobis, et prop-ter invocationem sancti et magnifici nominis eius super nos"1) Indesinenter orant Catholici Deum, ut non patiatur tam exitiosis calamitatibus sponsam suam, Ecclesiam, vexari.
Precantur filii Sanctitatis Vestrae Hungari Providentissimum Deum, u t Sanctitas Yestra, a qua confirmamur in nostra spe ac fiducia inter desolationes, iterum frui queat tempes-tate meliori Ecclesiae proxime futura, neque cogatur se ad Yaticanas aedes redactum videre, et quo ocius principatus civilis non modo de iure at simul de facto plenissimam possessionem, sacratissima iura incolumitate ac libertate obtineat, qui principatus civilis pro bono et libero Eccle-siae animarumve regimine omnino requiritur. E t hanc ob rem, sensa illa amoris, observantiae et obsequii, quae erga Sanctitatem Yestram uni versus Orbis Christianus et impri-mis Gens Beatissimae Deiparae oblata Hungarorum fovet, hac occassione ad pedes Beatissimi Patris provoluti iterum clare enunciare volumus, atque obtestari, nos in dies magis magisque fovere adhaesionem Capiti Nostro, fidelitatem ac filialem pietatem erga Caput Nostrum, Sanctitatem Vestram ; obtestari volumus, nos vestigia Sanctitatis Yestrae secutos alacri fide certaturos ac firmissima spe contenturos esse pro Beatissimo Patre, pro Sancta Sponsa Christi, ut fortes filios Ecclesiae Romanae. Nos oramus pro Petro, qui in Sanctitate Yestra vivit, ut „Deus, qui P e t r u m ambulantem in fluctibus, ne mergeretur, erexit",2) ipse sit refugium, et virtus, adiutor in tribulationibus, q u i e P e t r i succe&sorem his temporibus invenerunt nimis.3)
Kivánatos, hogy kelt-tel és aláírással ellátva minden plébániából több példányban — t. i. a hány kath. egyesület csak van a plébániában — menjen fel ez a felirat a pápá-hoz. Hadd szóljon egész Magyarország előtte, hadd lássa egész Magyarország ragaszkodását maga előtt. Egy-egy levél egyszerű postai küldéssel csak 10 krba kerül. Hasz-náljuk fel az alkalmat, hogy nagy vigasztalásunk által nagy szeretetére érdemesüljünk a pápának, mi magyarországiak.
kik a pápa kiváló gondoskodására nagyon rászorultunk !
? ? R o z s n y ó . Rektori búcsúzó. •—
Két kiváló férfia van a rozsnyói egyházmegyének, akiknek az egyházmegye t ö b b nemzedéke szilárd, hithű és buzgó papi szellemén ott fénylik nevelői kéznyoma.
Az egyik Szekeres János, az őszbeboruit káptalani hely-nök, az egy fél emberöltőt theologiai tanszéken s pap-nevelő intézeti elöljárói hivatalban leélt nagyprépost, egyenes szókimondó természetével, törhetetlen erélyével, szellemének bámulatos szívósságával, osztatlan tisztelet t á r g y a p a p s világi előtt egyaránt. A másik dr Podraczky István éneklőkanonok, nálánál nem kisebb csak fiatalabb, akit a káptalan belügyei s a túlfeszített m u n k a
követ-0 II. Machab. 8, 15.
2) Orat. Brev.
3) Ps. 45, 1.
188 RELIGIO. 191 keztében m e g t á m a d o t t egészségi állapota éppen most
szó-litottak el eddigi működési teréről, amelyen 28 évet oly kiváló sikerrel eltöltött, amikor fényes tehetségeire, gaz-d a g tapasztalására az elárvult megye seminariuma legin-k á b b rászorult. Szigorú és feddhetetlen papi életével, nagy tudásával, a papneveléshez való kiváló érzékével, önfel-áldozó és sokoldalú tevékenységével a rozsnyói papnevelő-intézet rektorainak legkiválóbbja, aki az egyházmegye papnevelése történetében korszakot alkotott s az intézetet ugy küldiszre, mint a belső szellemi életet illetőleg az ország első intézetei sorába emelte. Azért is az egész e g y h á z m e g y e csak szorult szivvel l á t h a t t a őt távozni arról a polczról, amelyet ő oly egészen, oly méltón és dicsőén betöltött. Az intézet elöljárói a növendékekkel egyetem-ben f. hó 8-án vettek tőle bucsut kanonoki lakásán, ahol is a helyettes igazgató dr Véner Pál érzelmeiknek a k ö -vetkező beszédben adott kifejezést : *)
Reverendissime Domine !
Quinque p r a e t e r i e r e menses, quod atrox vulnus dioecesi nostrae et instituto nostro inexorabiles inflixerint P a r c a e , r u m p e n d o filum vitae Antistitis optimi et maximi, quem si fieri potuisset omnes immortalem esse cupiis-semus.
Tristissimo Praesulis occasu, qui vitae illius et non gloriae finem dedit, moerore confecti, ut verbis p r o p h e t a e u t a r : pupilli orphani facti sumus sine patre, mater nostra quasi vidua.
E t ecce tarn irrepabili iactura postrati f u t u r o r u m q u e anxii et trepidi mox ad initium anni scholastici novum persentiscere debemus dolorem !
Adest enim Reverendissime Domine acerbissimum illud temporis momentum, quo Tibi tanto annorum spatio Rectori amantissimo valedicere cogimur.
N u n q u a m quidem nos latuit Te Reverendissime Do mine serius aut citius amissuros, et tarnen dum a T e avellimur, exurgit nobis, intima consternatione deiectis dolor, dolor roboris succissi, vigoris exempti, decoris a b -lati acutissimus.
Quocumque nim oculos convertimus, sive ad eximias ingenii tui dotes, sive ad animum omni virtutum genere excultissimum, omnibus g r a t i a r u m charismatibus exornatis-simum, sive demum ad grandem t u o r u m de instituto nostro collectorum meritorum cumulum : amplissimam r o b i s acerbae iacturae materiem exurgere animadvertimus.
Dispositioni tarnen Eius, qui dirigit gressus nostros secundum consilium voluntatis suae, qui dicit huic vade et vadit, morem gerere debentes, quos coram intueris superiores instituti et alumni, advenimus, ut Te a nobis avulsum adhuc semel circumfusi pedibus, oculis in lachrymas. pectoribus in gratitudinem solvamur Tibique in g r a -tissimi animi t r i b u t u m , nulla temporis edacitate delendum palam testemur declaremusque : Te ereptum esse quoti-dianis conspectibus nostris — cordibus nostris, instituto nostro nunquam !
P e r p e t u o enim vives in pectoribus nostris, p e r p e t u o Tui inexstinguibili amore, T u i desiderio, p e r p e t u o tuo
*) Ez a beszéd egymaga fényes tanúság a rozsnyói semina-riumban honos szellemi élet magas járásáról. A szerk.
exemplo indelebilique factorum et m e r i t o r u m t u o r u m me-moria in fastis, in annalibus instituti nostri victurus es p e r p e t u o !
E x u l t a r e enim posset hic dictio mea, si per T e lice-r e t mihi lice-recolelice-re ea, quae T u tot a n n o lice-r u m selice-rie Rectolice-re m a g n o digna praestitisti. A t eripit mihi pectori tuo con-genita modestia id genus voluptatem ; — et quod sub-vereri debeam ne encomia tua in meo vilescant ore, a m p l i s s i m a q u e tua m é r i t a meam excedant dicendi facun-diam. E t ideo ab his enumerandis abstineo, nec quidquam proinde adductum volo, quod laudibus tuis in conspectum dandis idoneum censeretur.
Non revoco ea causa in memóriám, q u a n t u m per Te facultati nostrae accesserit decus, q u a n t u m sacris discipli-nis, quas tradendas nactus es, obtigerit commodum, quan-t u m in alumnos redundaveriquan-t e m o l u m e n quan-t u m .
N o n illustro vitam t u a m quam in instituto nostro emensus es illustrem, vitam veri theologi, qua non laurea Tibi sed T u laureae contuleras honorem, doctrina tua, quae eo erat salubrior, quo vita eandem contestans erat rectior, qui enim recte vivunt vere docent, ita ut nobis T e videre et recta via incedere semper idem f u e r i t .
Non facio mentionem flagrantis tuae in Deum D i -vosque pietatis, cui negotiis tam variis et gravibus di-stracto, tot horae supererant, quas religiosis precibus r e b u s q u e divinis nobis ad e x e m p l u m in dies tribueras.
Non pono in lucem tam sapienter a T e amabili m o -r u m t u o -r u m suavitate et cando-re mi-ro quodam foede-re cum s u m m a gravitate conjuncto r e s t a u r a t a m et conserva-t a m disciplinam domesconserva-ticam, qua nec nimia leniconserva-taconserva-te sub-ditorum mores dissoluti sunt, nec nimia severitate filial is confidentia exstincta est.
Non recolo sacrum t u u m et f r a n g i nescium, in f o r -m a n d o clero zelu-m, quo spiritu-m b o n u -m clericis in sor-tem Domini vocatis conveniensor-tem instillare non in officiis modo, sed in deliciis quoque habueras.
N o n m e m o r o indefessa tua conamina, quibus institu-tum fere e molibus ad omnem splendorem, capellam do-mesticam ad omnem magnificentiam converteras.
N o n repeto t u a m in provehenda instituti t e m p o r a l a commoda activitatem et constantem sollicitudinem. »
Non adfero in medium universalem Tui in munere t u o aestimationem, vitae integritate, fascinantibus animi dotibus et omni v i r t u t u m domesticarum a p p a r a t u Tibi acquisitam.
Nihil dico de caeteris tuis laudibus, quae tot sunt ac t a n t a e : u t mihi ad t e m p u s successori tuo, qui nemini u n q u a m concesserim, qui Tibi veneratione intemerataeque pietatis studio potior posset esse, nihil magis proficuum esse poterit, ac Te velut speculum intueri atque praecla-r u m t u u m exemplum p praecla-r o vipraecla-ribus in omnibus sequi. Ecqui-dem vestigia tua premere statui et quamvis non mihi liceat T e assequi, Te tarnen ubivis sedulo imitari licebit.
E t nuec, Reverendissime Domine ! quando exantlatis laboribus et in obeundis variis officiis tuis, q u o r u m vel unum postulavisset hominem, usque ad prodigalitatem dissipatis viribus fractae valetudini medelam a P e n a t i b u s exoptans, r u m p i s tot a n n o r u m idque suavissimum vincu-lum, et institutum quod T e adolescentiam ingressum
cle-ricali militiae adscripsit, sacris initiatum promovendae scientiae Sanctorum et educandae iuventuti ecclesiasticae adplicitum sub umbra alarum suaruin incessanter materne fovit, multipliciter condecoravit et provexit desseris : carpe iam uberrinaos fatigiorum meritorumque tuorum fructus, reddant te Penates tui inter dulcissimos grandaevi patris amplexus tranquilla quiete beatum, firma valetudinis pro-sperae stabilitate donatum nobisque gratiis et amore semper benigne propensum.
Superi fortunabant curas, solicitudines tuas, ut earum optimis successibus velut totidem conatuum tuorum mo-numentis Tibi quam diutissime frui liceat. Utinam quot erant discipuli tui omnes vitae tuae iucundissima parare solatia et gloriae dioecesis a qua inseperabilis est tua gloria serviendo meritam tibi gratitudinem iustis honori-bus memorique mente diu persolvere possent!
Nos Deum optimum et maximum non cessabimus anhelis exorare suspiriis, ut Te in longissimas annorum series salvum praestet et omnigena felicitate florentem.
E t si quando vitalem Tibi subtrahere auram Superis pla-cuerit, egregios formasse sacerdotes, dulcis Te ad tumulum committetur memoria.
Vale, Reverendissime Domine, iterum, iterumque vale ! !
0 nagysága erre, kegyeletes szavakat szentelve a boldogult nagy püspök emlékének, könnyekig meghatva adott válaszában, biztosította az intézet elöljáróit és nö-vendékeit, hogy ha bár a körülmények kényszerítő hatal-ma ki is szólította őt abból a helyből, abol élete legszebb szakát élte le, de szive és annak egész szeretete ott ma-radt. Az intézet összes tagjai azzal a kívánsággal hagyták el volt rektorukat, hogy ugy kisérje őt csendes ottho-nának tudományos magányában az Isten áldása, amint az ő tiszteletük, szeretetük és hálájuk kiséri őt, mert semper honos nomenque tuum laudesque manebunt! X.
H I V A T A L O S . J e l e n t é s .
A Horváth-féle alapítványból 800 írttal jutalma-zandó ama pályatételre, melyben a ker. vallás kútfőinek alapos tárgyalása kívántatik, a záros határidőn belől egy munka érkezett a budapesti tudomány-egyetem hittudo-mányi karának dékáni hivatalához, ily jeligével: „Aki titeket hallgat engem hallgat."
Ezen pályamű a folyó tanév I-ső rendes kari ülésén szabályszerű bírálatra ki fog adatni és pályázó az ered-ményről annak idején értesíttetni.
Budapest, 1895. szeptember 19-én.
Dr Bognár István e. i. dékán
VEGYESEK.
*** Megjelent a közös főpásztori l e v é l . Ubi Epi-scopus ibi Ecclesia, ubi Ecclesia ibi Christus. A püspökök tanítása Krisztus tanítása. Első, a mi ez apostoli
egysze-rűségében fenséges főpásztori tanítás olvasására lelkünk-ben támad, az az imaszerű óhajtás, hogy az irgalmas Ur Isten, a ki a megpróbáltatás napjait reánk bocsájtotta, keltse fel és fokozza Magyarország keresztény lakosságá-ban az egyházra való hallgatás, az egyházhoz való simu-lás, az egyházhoz való ragaszkodás szellemét. Tegnap előtt, f. hó 19-én irta alá Magyarország herczegprimása Vaszary Kolos bibornok ur a közös főp. levelet, illetve utasítást kihirdető főp. nyilatkozatot, s ma már íme abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a magyar nemzet keresztény hitéletében uj korszakot kezdő főp. szózat ele-jét t. olvasóink elé terjeszthetjük. A többi a jövő szám-ban fog következni. Ezt a hívekhez szóló főp. tanítást f. hó 29-én, pünkösd után 17. vasárnap kell a szószékről felolvasni. Vajha kinyomatva is minden családnak meg-küldessék ! A papságnak szóló utasításra vonatkozólag kegyelmes főpásztorunk annak nyilvánosság elé vitelét eltiltotta. E r r e mindenkit itt is különösen figyelmeztetünk.
Adja Isten, hogy a kath. hit sanyargatásának a házasság szentsége ellen irányuló u. n. polgári házasság által való megkezdése Magyarország keresztény, katholikus újjá-születésének kezdete legyen !
— Az áldozatok. A szerencsétlen uj magyar vallás-politika szenvedélyességének áldozatul esett két katholikus lapszerkesztőről kötelességünk itt megemlékezni. Az egyik Lepsényi Miklós esztergommegyei áldozópap s a „Magyar Néplap" szerkesztője, a ki jun. 1-én ment 6 havi állam-fogságba, a másik a „Magyar Állam" szerkesztője, Szem-neez Emil, kit tiszti rangjától fosztottak meg előzetesen, s a ki tegnap, f. hó 20-án ment Váczra 8 havi állam-fogságba. Az egyház soha sem fogja feledni nekik, hogy teljes loyalitással a szivökben, illoyalitás czimén szenved-nek röpke szavaikért, a legnagyobb ügygyei, az Istenszenved-nek és az ő szent vallásának ügyével összeköttetésben.
— Az ifjúság — a jövő. Sokat jelző állás az egye-temi fjuságának körében az „Olvasókör" elnöksége. A k i ide feljut, az képviseli mintegy az ifjúságnak vagy legalább is az ifjúság többségének szellemét. Ezidén a nemzeti konservativ párt jelöltje jutott e magas polczra Komlóssy Artúr személyében. A „Hazánk" ehhez a választáshoz a következő kommentárt tűzi: „Az egyetemi ifjúság lefolyt választási küzdelmének éppen e szimptoma adja meg a magyar közélet szempontjából is a fontosságot. Az a nemzeties és konzervatív áramlat, mely tegnap az egye-temen visszaszorította az eddig uralkodott nemzetközi érdekektől vezetett felekezeti és liberálisnak nevezett merkantil szellemet, kézzel fogható bizonyítéka a magyar müveit középosztály érzületének. Az atyák azon igazi érzülete nyilvánult a fiak ez akcziójában, mely a jelen-legi közélet számtalan nehézségétől megbénítva s a hatalmi befolyástól sok tekintetben meghamisítva nyilatkozhatik csupán küzdelmeinkben." A „Hazánk" meg van győződve,
„hogy az az ellenhatás, mely az egyetem ifjúsága köré-ben ma diadalra jutott, holnap vagy holnap után diadalt fog aratni a közélet nagy küzdelmeiben is." Vajha ugy
— lenne !
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Brazss; Béla, hittudor, k. xn. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest. 189e»- Nagy Sándor könyvnyomdájából. ; Papnő velde-utcza 8. sz.)
Megjelenik e lap heten-ként kétszer : szerdán es szombaton.
Előfizetési dij:
félévre helyben s posta-küldéssel 5 frt.
Szerkesztő lakása :