Uraim !
Van-e Isten ? A pozitivizmus igy felel : fölösleges, értelmetlen kérdés, mi elnyomtuk ezt a kérdést A mate-rializmusnak ez a felelete: csak az anyag és erői
létez-16) Bathvány Leges ecclesiasticae III. k. 310—1. 1.
Item dicti Domini de Capitulo dixerunt ac responderunt unanimiter, quod Lector tenetur residere sicuti Praeposi-tus propter officium suum. Nam ad ipsius officium spectat officium Notariatus Capituli. — Item ad officium ipsius lectoris spectat, regere scholas per se, sin est sufficiens, et vult, sin autem debet conducere unum Sublectorem, et ilium locare in scholis, quem ipse debet primum prae-sentare Domino Praelato, postea Dominis de Capitulo in loco Capitulari, et illis commendare. Cujus Sublectoris condigna correctio spectat ad ipsum Lectorem si contingit excedere, eo casu, quo Lector ilium non valeret corrigere, dicere debet Domino Praelato, vel suo Yicario, aut Do-minis de Capitulo, qui potestate sua ipsum corrigere de-bebunt, prout merebitur. Item dictus Sublector tenetur regere Scholas, et omni die très lectiones in Scholis le-gere, quibuscunque audire volentibus sibi subjectis, prae-terquam in diebus festis, et diebus in quibus canitur Scbolaribus per Succentorem, nisi diebus festivis, et aliis de bona voluntate legere voluerit lectiones al'iquas extra-ordinarias ; et ipse Sublector tenetur gratis informare pauperes Scholares,. et nepotes Dominorum, sive sint eorum consanguinei, sive quos tenent propter Deum.
Item tenetur ipse Sublector omni die interesse mis-sae majori, et Vesperis cum suis Scholaribus, et correctio Scholarium spectat principaliter ad ipsum Sublectorem, si autem ipse ad hoc non sufficeret, debet ducere ad Lecto-rem vel Yicarium. Item Lector tenetur providere, ut ipse Sublector debitum faciat in legendo praefatas lectiones, et informando scholares.
Item tenetur ipse Dominus Lector, per se, vel per suum Sublectorem, vel Magistrum, aut alium quem do-minus Archi-Episcopus deputaret, ordinandos m lectura examinare. U t autem Scholares in Scholis residentes, Sublectorem sive Magistrum, tanquam suum majorem, et caput recognoscant, hac regulatione in Scholis manere debent. Quod nullus Sociorum (kanonokok) in Scholis commorantium, sive informatorum legere audeat, lectiones in Camera sua, sed omnes debent docere in Scholis eorum subditos, et nullus audeat exire de Scholis, nisi cum licentia magistri.
Item nullus sociorum audeat nepotes, vel alios Scho-lares recipere ad informandum sine consensu, et speciali commissione Magistri
Mutatvány P. Didón A tudomány Isten nélkül cz. müvé-ből, mely dr Somogyi Aladár kitűnő fordításában magyarul is megjelent és kapható a jeles fordítónál.
nek, és az anyag az Isten. A pantheizmus ezt feleli : egyedül a nagy Mindenség létezik és a nagy Mindenség az Isten. A szkepticzizmus igy válaszol: nem tudom.
Es mi uraim, mi mit felelünk?
Azok között, a kik az Isten létét hirdetik, vannak olyanok, a kik ezt elsőrendű igazságnak tekintik s bizo-nyítását fölöslegesnek tartják ; az értelem az első pilla-natra megragadja. Isten van, a ki a kifejezések értékét ismeri, annak ez ezt mondja : a lény van. Ennél világosabb, közvetlenebb, ellentállhatatlanabb föltevés pedig nincs.
Mások igy beszélnek: „Meg se kíséreljék az Isten létezésének bebizonyítását ; ő az emberi értelemnek hatás-körén fölül áll. A hit vallhatja Istent, az ész csak alig gyaníthatja. A hit bizonyít, az ész kételkedik." Vájjon nem irta-e meg Pascal viharos gondolatának egy szeszélyes kitörésekor :
„Mi képtelenek vagyunk megismerni Istent, vagy azt, hogy l é t e z i k . "l) A tradiczionalisták, a kik a kinyi-latkoztatást a hithez szükséges emberi értelem romjain akarták fölépíteni, Pascal szavait ismételték s ügyetlenül e szavak szkepticzizmusát hirdették.
Igy tehát uraim, Isten létezése egyesekre nézve nyil-vánvaló, másokra nézve egy az emberi szellemet fölül-múló igazság. Bizonyítása mind a két esetben haszontalan, túlhajtott, vagy gyenge.
Mi e szélsőségekig menő tanokat nem fogadjuk el.
H a Isten létezése egyike azon igazságoknak, melyek önmaguktól fogva kényszerítenek a meghódolásra, akkor hát miért kételkednek benne a n n y i a n ? Tudom, hogy csak sziveikkel és ajkaikkal tagadják, de vájjon a szívnek és az ajkaknak az-e a hivatása, hogy az elsőrendű igazságo-kat tagadják ? Azokkal, a kik az ily tagadások elől meg nem hátrálnak, nem szokás vitatkozni; meghagyjuk őket tébolyodottságukban és meg sem kíséreljük a nyilvánva-lóság bebizonyítását. Csakhogy az atheizmus nem visel-kedik ilyen lovagiasan, a legnagyobb szellemek merész szárnyalással repültek s akartak felemelkedni ezen igaz-ságig, a melyet mindazok hirdetnek, a kik a dolgok mély-séges hangját meg t u d j á k hallani.
Hadd feleljek egész határozottsággal azoknak, a kik azt hiszik, hogy Isten létezését az ész meg nem állapit-hatja. Hogyan ! Az embernek, az Isten szülöttjének, az Isten teremtményeinek szivében, értelmében, lelkében semmi sem volna, a minek segélyével atyjára találhatna, őt segítségül hívhatná ! Hogyan, az, a ki értelmeseknek teremtett bennünket, a ki szivet adott nekünk, hogy szeressünk, az megtagadta volna tőlünk azon képességet, a melynek segélyével őt megismerhetjük. Ez rettenetes !
Mi uraim, mi nem hiszünk Istenben, mi bizonyít-juk őt.
Isten létezése bebizonyítható igazság és be is kell bizonyitani, mert hiszen a tagadás mindenütt szemtelenül jelentkezik, és nem is annyira vakmerő, mint álnok alak-ban üti föl mindenütt fejét.
Uraim, ma három könyvből olvasnak az emberek ; a természet, a lélek és a történelem könyvéből. A ter-mészetbe ragyogó betűkkel van Isten neve bevésve ; azt
1) Pascal : Pensées. Edition Havat, pag. 145.
RELIGIO. 109 az érvet adja kezünkbe, melyet tapasztalatinak
nevezhet-nénk ; a lélekbe tüzes, élő betűkkel van e név írva, ez a lélektani érvet szolgáltatja; a történelem világossággal, fönséggel telt betűkkel irja le e n e v e t ; ez a történelmi érvet bocsátja rendelkezésünkre. És ha a természet han-gosan hirdeti, ha a lélek kiáltja az Isten létezését, ha a történelem ezen ünnepélyes bizonyságtételnél a természet és a lélek mellé társul szegődik, ki merne e hármas és szent tanúságtétel ellen támadni ?
Igen, Isten létezik és ezt a természet bizonyítja.
Kérdezzük csak a józan észszel, a költészettel, a legelőre-haladottabb tudománynyal, a természet a szabad szelle-meknek, az őszinte sziveknek csak azt fogja hirdetni, hogy van egy Istene, és hogy Istenben találja meg eredetét, törvényét és végét.
A természet azon külső lények összege, a melyeket az ember maga körül lát, megfigyel, kísérletezéseinek alá vet, a melyben a költők képzelete szédítő bájitalra, a vallásos szivek megható nagy jelenetekre és a tudomány kimeríthetetlen elemre találnak. Pedig uraim, mit csinál a tudomány, mikor meg akarja önöknek magyarázni a természetet? Azon lényeket tanulmányozza, melyek kívülünk vannak, figyelemmel kiséri őket születésökben, f e j -lődésökben és halálukban ; összehasonlítja őket, körülírja jellemvonásaikat, melyeknél fogva egymáshoz közelednek, vagy egymástól eltérnek és kutatásaihoz mérten a dolgok egyetemességét akarja felölelni és megmagyarázni.
Ezt az egyetemességet egész teljében az emberi tekintet át nem futhatja. Látjuk a megmérhetetlenségnek egy pontját, de nem a megmérhetetlenséget. Csodás esz-közök segélyével az örvénybe szállhatunk, kikutathatjuk a térnek csendes, fagyos titokteljes mélységeit, parancso-lólag megidézhetjük szellemeiket, minél mélyebbre hato-lunk, annál szédítőbb lesz a mélység. A világok a kutató szeme láttára sokasodnak. A tudomány halad, de vele lépést tart az ismeretlen. A tudomány haladása mathe-matikai; az ismeretlené geometriai. Igy az ismeretlen világában haladó tudománynak is vannak órái, a melyek-ben elfárad, halljuk, a mint ő, a világosság, a fáradhatat-lan kutató, fájdalmasan gyónja meg korlátoltságát, tehe-tetlenségét.
De végre is uraim, mit állapit meg a tudomány a törekvései előtt nyilt birodalomban ? Mit fedez fel az élő és az élettelen lényekben, melyeket nagyító üvege alá szegez, azokban, a melyekhez csak hatalmas távcsöveinek, vagy a finom szinelemzésnek segélyével férhet, a mélysé-geken át, a melyekben elvesznek? Mi a szerves és szer-vetlen világ nagy tüneménye, azé, melynek élete van és azé, melynek nincs, a végtelen részletek-é éppen ugy,
mint a megmérhetetlen egyetemességé ? E g y szóval, mi az al természet? A tudomány már vallatta, még mindig v a l l a t j a ; miféle nevet talált n e k i ?
Nos jól van, íme itt van valódi jellemző neve : a természet az, a mi változik, a mi átalakul, a mi halad ; a természet mozgás.
Mozgás, vagyis cselekvés ; mindenütt és mindig cse-lekvés, nyugalom sehol és soha. A nyugalom ábránd. Ott, a hol az érzékek csak erőtlenséget látnak, ott láthatatlan erők munkálkodnak és mozognak, egyensúlyozzák egymást,
de le nem rontják. A nyugalom csak egy egyensúlyozott mozgás.
De uraim, vájjon a „Kozmos" egy egyszerű önma-gába visszatérő mozgást végez-e ? Vájjon egy helyben tipródik-e a természet, vagy előre halad-e ? Vájjon arra szoritkozik-e, hogy ismételje azt, a mit már egyszer vég-zett, vagy a hatás, a mely magával ragadja, előre törő haladás-e ?
A természet részleteiben ugy, mint egészében a leg-biztosabb tudomány szemében nemcsak puszta erő, a mely mozog, hanem szabályozott erő, mely halad. Természet nincs ; a természet önmagát alkotja. A természetről, nem pedig Istenről kell elmondanunk, hogy örök alakulásban van. Mi csak darabonként látjuk. A megmérhetetlenség eláraszt bennünket, mi csak földgolyónkat, holdjait és naprendszerünket látjuk, csak lopva tekinthetünk a
köd-foltba, a melynek közepén élünk, a nélkül, hogy beléje hatolhatnánk, homályosan láthatjuk a kikutathatatlan tej-utat, a melyen, mint az oczeánba veszett falevél, úszunk.
De a természet ezen parczellájában, a mely nem vonhatta ki magát kutatásainak vakmerősége alól, mi tűnik sze-münkbe, mit kénytelen a tudomány elismerni? E g y ren-dezett, haladó, szüntelen cselekvést, a melyet nem elégit ki a tegnap munkája, de nem is fáraszt, a mely rombol ugyan néha, de csak azért, hogy jobban építsen, és a mely önromjait és felhalmozott hulladékait arra hasz-nálja föl, hogy uj és vakmerő épületeit emelje magasra.
Még egyszer kérdem, hová tart e haladás ? Nos uraim, vájjon olyan bajos-e ezt meglátni? Az anyag az életre tör, sűrűsödni iparkodik, hogy lakható gömböket alkosson. A tudomány szemtanuja e csodának. Minthogy nem abban a pillanatban született, a mikor a csoda végbe megy, sikerült neki azt felidézni, a korok végtelenségében hátrafelé haladt, igy szólt a multakhoz és a halottakhoz :
„Rázzátok le sírjaitok hantját, én hívlak titeket."
Századok keltek ki sírjaikból, a halottak megmond-ták neveiket, a vízözön előtti állatok feltámadtak, az egész teremtés felelt: „íme, itt vagyunk" és elbeszélték régi történetüket, csodálatos megjelenésöket egy erőtlen világban, a mely képtelen volt nekik létet adni, a mely ugy látszott hogy reájuk várakozott.
Észre veszik-e a tudomány m u n k á j á t ? Látni akarja a természetet, olvasni akar belőle. L á t h a t j á k hogy akara-tának a természet engedelmeskedik.
A tudomány lépésről lépésre, egyik pihenő helytől a másikig kiséri a Kozmos haladását.
L á t j a az anyagot óriási testekké sűrűsödni, az élet-nek lakóhelyül szolgálni. Eleinte minden nyers, néma, minden chaosz. Azután képződik a rend, a mértan meg-húzza vonalait, köreit, kerülékeit. A testek és a tömegek valamennyien követik ezeket az előre megállapított vona-lakat, köröket, kerülékeket, és mind ez annál a végtelen kicsiségnél, az atomnál fogva megy végbe, a melyet nem lehet megfogni, de a melyet kitalálnak, és à melyeknek éppen ugy meg van geometriájuk és utjok, mint a nagy égi testeknek. A munka abszolút szabályosságu ; minden egyetért abban, hogy egy nagyobbnak talapzatot, egy méltóbbnak lakhelyet emeljenek.
Mikor a lakhely már kész, megérkezik a vendég;
mikor a talapzat már áll, felemelkedik rajta a szobor.
A talapzat a szervetlen világ, a szobor az élő, vagy a szerves világ ; a lakhely a geometriai világ, templom, melynek minden sarkalata a legbölcsebb összhanggal van kimérve. E templomban van egy szikra. A természet egy lépéssel előre haladt, felemelkedett egész az élő lényig ; ime a predestinált vendég.
Születni látjuk ; majdnem semmi, egy göröngy, egy nem tudom én mi, meghatározott alak nélkül, mely ugy fog fejlődni, hogy termékenységével be fogja tölteni az általa lakott templomot.
A protoplasma belsejében egy sejt képződik. Tudják mit neveznek élő sejtnek, egy hólyagfele képletet, a melybe egy csodálatos erő van zárva, mely létrehozza és lerontja a szerves anyagot, a mely elégeti, a mely össze-húzódik, mozog, a mely szaporodván, magába olvasztaná az egész nyers anyagot. Ez az alázatos élő, látszólagos gyengeségében az u r ; a föld, a melyre vettetett, az övé, a nyers anyag feltétlenül engedelmeskedik ez élő anyagnak.
Csoportosuljatok parányok ! Az élet parancsol ve-letek !
A parányok haladnak, és az életerő tetszése szerint változhatatlan arányokban egyesülnek.
Az élet növekedik. Hová t a r t ? Emelkedik, bonyoló-dik, azzá a tengődő életté lesz, a melynek nem tudom fantasztikus csodáit elemezni, sem pedig leirni azon meg-számlálhatlan flóráit, a melyek e bolygón, vagy más világokon egymást követték.
Megjelenik az állati élet. A természetet munkájában semmi sem fárasztja ki. Mintha csak igy szólna : egyre magasabbra. A fauna alakjai lassankint lerajzolódnak, kezdetleges typusai erősbödnek és befejeződnek. De mit törődünk e finomságban és tetszetőségben másodrangú munkával? Ezen uj birodalomnak jellemző tüneménye az idegrendszer, egy titokteljes gyengéd szervezet, a melynek az a rendeltetése, hogy alapul, szervül, eszközül szolgál-jon az érző, az ismerő és mozgó lénynek.
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDOSITÁSOK.
Sopron, aug. 8. Az első magyar eucharistikus kon-gresszus. —
A kongresszus minden várakozáson felül sikerült.
Összejött nyolczvannál több egyházi férfiú, képviselvén ekként nyolcz egyházmegyét (Esztergomot, Győrt, Szom-bathelyt, Veszprémet, Fehérvárt, Váczot, — Várad és Bécs mint részvevő vendégek) — és 5 szerzetes rendet (Prémontr. sz. Benedek-r., Jézus-társ., sz. Domonkos-r. és sz. Lélek-társ.) Mint az ily konresszusnál szokás, ünne-pélyes sz. misével kezdődött, melyet ez alkalommal a győri papnevelde rektora, Hahnekamp György t. kanonok teljes segédlet mellett mondott. Mély hatást gyakorolt a sz. misén - karingben jelenlevő papságra és a megjelent hivekre az ének ; énekelt egy tiz tagból álló kis kar sz.
Gábrielből (Mödling mellett levő missió-intézet) és pedig az egyháznak a sz. énekre vonatkozó szabványai szemmel tartása mellett.
A nagymise után a kiváló müizléssel e czélra külön diszitett terembe vonult a papság a napirend tárgyalására.
Megalakulván a gyűlés, az elnök (Hahnekamp, t. kano-nok) első sorban fölolvastatta Agliardi Antal nuntius sajátkezüleg irt levelét, melyben az Eucharista-társulat igazgatóját értesiti, hogy ő Szentség a kongresszus min-den tagjára apostoli áldását küldi. Nagy örömmel fogadta a gyűlés e levelet. Legott hálaadó távirat indult Hof-gasteinba az apostoli nuntiushoz. Hasonló örömmel fogadta a gyűlés az éppen bérmauton fáradozó győri megyés püspök levelét, melylyel a kongresszust kitüntette. A kongresszus nem késett táviratilag fejezni ki hódolatát a szeretett főpásztor iránt.
Előadást tartottak P. Limbourg, Jézustársasági á l -dozár, Krasa Károly altlerchenfeldi káplán és dr Molnár Ignácz, udvari káplán, theol. tanár. Gyorsan multak a perczek s egyszerre azt vették észre, hogy már egy óra van. Ekkor a részvevők a casinóba mentek közös ebédre.
Három órakor, rövid imádás után, folytatták a napirend tárgyalását; ekkor előadást tartott P. Giese, sz. Lélektárs.
missionárius, Fertsák Ferencz darázsfalvi plébános, Skarda József sasvári prépost és röviden Soós Mihály, prém. ka-nonok. Miután a kongresszus legtöbb tagja az esti vonattal haza kivánt menni, meg kellett röviditeni a gyűlést, hogy a szokott ünnepélyes imaórát a templomban is meglehes-sen tartani. Ez t/25—1/>16 közt történt Krasa káplán a szószékről félóráig szólt a Oltári szentségről, azután volt litánia és Te Deum. Ezt Skarda prépost tartotta.
Ez ime rövid leirása a kongresszus lefolyásának, melyről annak idején kimerítő jelentés fog a mondott be-szédekkel együtt megjelenni. Csak azt emiitjük még, hogy a megjelentek közt volt több egyházi dignitarius, névsze-rint Schvartz Mihály apát-kanonok, Illés Ferencz kano-nok Szombathelyről, Zechmeister Gáspár apát kanokano-nok, Gelbmann Márton k. Sopronból, Kutrovácz E. Győrből.
Legtávolabbról jött Grócz Béla esp.-pleb. Békés-Endrődről.
Legnagyobb hatásai volt Skarda Józs. prépost rögtönzött előadása, melyben közölte a gyülekezettel, minő föltételek alatt terjesztheti a pap legsikeresebben az oltáriszentség tiszteletét; s hogy az ő plébániájában napról-napra kora reggeltől késő estig a templom nyitva áll s hogy abban az oltáriszentség imádói óráról-órára egymást szüntelen fölváltják, mintegy őrt állván a szentségben jelenlevő égi király kis palotája, az oltár előtt.
Köln. A világ legnevezetesebb katholikus parlamenti pártja, a berlini német centrum, halál által elvesztette három alapitójának még életben volt utolsó tagját, Heichensperger Ágost doktort, a legmintaszerübb katholi-kus országos képviselők egyikét s világi létére, a katho-likus egyháznak Poroszországban s a nagy német biroda-lomban egyik legerősebb oszlopát. Meghalt julius hó 16-án Kölnben, 87 éves korában. Született 1808. márcz. 22-én Koblenzben, mely akkor franczia uralom alatt volt. Atyja a rajnai és moseli département főnökségének főtitkára volt. Fia Ágost 1827—30 ig Bonnban, Heidelbergben és Berlinben jogot tanult. Szaktudománya mellett alapos tanulmányokat tett a filozofia, a műtörténelem és katho-likus vallásának tudományos ismerete, a theologia terén.
*••,;.•
RELIGIO. I l l
Németországban ez a világi katholikus ifjúságnál már mellőzhetetlen szokás. Azért értenek a német katholikus világi férfiak a kath. vallás védelméhez ; azért ragaszkod-nak vallásukhoz nemcsak a hitnek, de egyszersmind a személyes tudományos kutatások alapjára fektetett tudo-mányos meggyőződésnek teljes erejével. Tanulmányait elvégezvén porosz állami szolgálatba lépett. 1835-ben már ülnök volt a koblenzi törvényszéknél, 1841-ben a kölni feljebbviteli törvényszékhez nevezték ki, nemsokára ezután Trierben az országos főtörvényszék tanácsosává léptették elő. 1849—1879-ig mint a kölni főtörvényszék tanácsosa működött. Hivatala mellett korán vállalt szerepet a poli-tikai téren is, a bol a német katholikusok érdekeinek egyik leghatalmasabb, mindenkitől tisztelt szószólója volt kezdet óta.
A német katholikusok szereplése a politikai téren, különösen Poroszországban, 1848-iki szabadsággal kezdő-dik. Reichensperger Ágost is 1848-ban kezdte politikai
pályafutását és parlamenti szereplését. A P á l templomban ülésezett frankfurti német nemzeti gyűlésben eleinte az úgynevezett casino-párthoz csatlakozott. Az 1850-iki erfurti parlamentben az unió ellen nyilatkozott és szava-zott. Rövid szereplés kellett a Reichenspergerhez hasonló vallásos, fenkölt gondolkodású világi német
katholikusok-nak, hogy belássák, miszerint a német katholikusok a parlamenti népképviseletben való részvevés, vagyis parla-menti képviselet, szóval katholikus politikai párt nélkül semmire sem számithatnak egyébre, mint hogy játékszerei lesznek a kath. vallás magasztos elvei semmi vagy cse-kély érzékkel biró kormányok és pártok önkényének. Igy történt, hogy 1852-ben a porosz képviselőházban, Reichens-perger Ágost, P é t e r öcscsével és Mallinkrodttal megala-kították a „katholikus frakcziót", a melyből, midőn a llohenzollerek porosz királyságból a német császári mél-tóságba emelt hatalma, mint protestáns császárság a kath.
vallás eltiprására kezdett előkészületeket tenni, megszüle-tett 1871-ben a világ legcsodáltabb parlamenti p á r t j a , a német katholikusok centrum p á r t j a , a »bevehetetlen vár", a mint azt Bismarck-kai szemben nem minden guny nél-kül Windhorst és az egész német katholikusság nevezni szokta. Szerény volt a kezdet. 1852-ben alig voltak tizen és szerényen csak katholikus töredéknek nevezték magu-kat. Éles és világos előrelátásuk, mely a 48-iki szabad-ságok után rögtön konstatálta, hogy a katholikusoknak a népképviseletben a maguk részét ki keil venni, ha el-söpörtetni a modern szabadságok hajszájában nem akar-nak, 18 esztendei aránylag csendes politikai élet után a kulturharcz viharának kitörése által fényes igazolást és megkoszorúzást n y e r t .l)
') Vajha nálunk is, mivel a 48/9-iki viharokban nem lehe-t e lehe-t lehe-t , legalább az alkolehe-tmány visszaállílehe-tása kezdelehe-tén, 1867-ben lelke-sebb s messzebb előrelátó tényezők kormányozták volna Magyar-ország katholikus milliói sor6ának hajóját s Apponyi György gróf igazi pártolásra, akadt volna katholikus pártalakitási kísérleteivel : akkor a képviselőházban nem állnánk most oly tehetetlenül s a radikalizmus nehezen fejlődhetett volna odáig, a hol most van, a midőn szemeink előtt igazi tomboló diadal mámorral h a j t j a végre a magyar állami hatalom atheus, vallástalan paczkázását a kath-egyházzal, a keresztény vallással s magával az Istennel szemben, a kitől van minden hatalom és felsőbbség. Ha 1867-ben katholikus
Reichensperger az elvhűség és jellemesség példája volt. Minden pártról elismerték ezt s leghatározottabb ellenfelei tisztelettel hajoltak meg a nemeslelkü és nagy-szabású katholikus státusférfiu előtt. Mikor a hatvanas évek elején Poroszországban kitört az alkotmány-vita, vagyis mikor Bismarck hatalomra jutva játékot kezdett
Reichensperger az elvhűség és jellemesség példája volt. Minden pártról elismerték ezt s leghatározottabb ellenfelei tisztelettel hajoltak meg a nemeslelkü és nagy-szabású katholikus státusférfiu előtt. Mikor a hatvanas évek elején Poroszországban kitört az alkotmány-vita, vagyis mikor Bismarck hatalomra jutva játékot kezdett