Budapest,
jul. 29. Bábéli eszme- és nyelvzavar. — 1867-ben állt vissza a magyar alkotmány. Első vallás- és közoktatásügyi miniszterünk b. Eötvös József, a nagy idealista vala. Nagy hibája volt neki, hogy egy lábával a raczionalizmus alapján állott. De voltak jó tulajdonságai és érdemei is. Ezek közé tartozik, hogy szeretett, ugy a hogy tudott, mélyen gondolkozni, és a vallásosságnak lelkes szószólója volt — regényeiben. Egyik regényében, A Nővérekben, mindjárt az elején, egyenesen kimondja, hogy : „ A vallástalanság nagy szerencsétlenség, legnagyobbátka századunknak."
Ha b. Eötvös következetes marad ehhez az egész-séges nagy elvhez, Magyaroszág ma nem volna ott, a hol van : az állami hatalom kereszténytelenségének, val-lástalanságának rémséges, feneketlen örvényben végzőgő, fejszéditő lejtőjén. Minden vallásos szentimentalizmusa daczára, vagyis éppen mivel benne a keresztény vallá-sosság csak szentimentalizmus maradt és nem fejlődött ki Isten akarata szerint való dogmatikus hitté és meg-győződéssé, ő volt az, a ki Magyarországban az állami hatalomnak a keresztény vallás követésétől való
eltávo-RELIGIO. 69 zását, az u. n. állami és közös iskolák behozatala és a
magyar államnak a kath. egyháztól való elválásának nagy arányú kezdeményezése által megindította.
A kik utána kultusz- és kultúrminiszterek voltak, még húsvéti szent áldozáshoz járó Pauler Tivadar és több-kevesebb tétovázással, az állami hatalom szabadelvű elvallástalanitásának, elkeresztényteledésének utján halad-tak, miglen Csáky Albin gróf, ki az ő naiv, öntudatlan felíuvalkodásában, miniszterségét az „Isten nevében"
kezdve és az istentelenség szabadalmazásánál végezve, végre betetőzte a munkát, befejezte a „nagy reformot", az álnokságok és erőszakosságok „nagy" minisztériumá-nak segítségével keresztül hajszolva az országgyűlésen a legvadabb vallásszabadságnak elvét, melynek veleje t u l a j -donképp az istentelenségnek szabadsága, mely mint az állami hatalomnak privilégiuma, Francziaország példája szerint, az igazi vallásosságnak üldözésében fogja keresni élete fentartásának feltételeit.
Solus Deus verax, omnis autem homo mendax. A szentírás e nagy ethikai elvének az értelme nem az, mintha minden ember álnok hazug volna ; hanem az, hogy az igazságot csak az Isten tudván teljesen, csak ő mond mindig és föltétlenül igazat ; ellenben minden em-ber többé-kevésbbé tévedékeny levén, ismereteinek vagy praemisszáiban, vagy konklúziójában gyakran téved és igy sokszor csak magán szerencsétlenségére, sokszor bizony, hajh, közszerencsétlenségre is nem mond igazat, hanem tévedésnek és hazugságnak esik áldozatul, magával so-dorva, ha Isten valakit éppen egy-egy nemzet művelődé-sének vezetőül élére állított, egész nemzetet vagy leg-alább is egész nemzedékeket a végzetes tévedések és ha-zugságok lélekölő, fojtó légkörébe. Ha például b. Eötvös József és a kultuszminiszterségben való utódai gondolko-dásuk konklúzióiban és azoknak alkalmazásában vagyis cselekedeteikben hivek maradtak volna a népek élete egészségének amaz alapelvéhez, melyet b. Eötvös mint regényíró, gondolom 1857-ben állított fel, kimondván, hogy „a vallástalanság nagy szerencsétlenség, legnagyobb átka századunknak" : akkor nevök kimagaslott volna időn s enyészeten át, mint az üdvös és boldogító igazságok apostolaié ; de igy, a praemissában felállított nagy igaz-sággal ellentétben általok létrehozott és törvénybe foglalt szabad vallástalanság kinyomta homlokukra a szentírás bélyegét, — „omnis homo mendax". Eltévedtek a helyes alapelvtől messzire s magukkal sodorták az országot abba a tévedésbe, melyet gondolkodásuk praemissáiban határozottan megbélyegeztek, szerencsétlenségnek, száza-dunk legnagyobb átkának hirdettek. Mentita est insi-pientia sibi.
A magyar vallásügyi politikán 1867 óta erőt vett bábeli eszme- és nyelvzavar újból bebizonyította előttünk azt, a mit a világ kevés szabatos és törvény szerint való gondolkozója elmélkedés utján hamar belátott, azt, hogy a mi a vallást illeti, nincs a világon csak két következe-tesség : vagy minden, vagy semmi, vagy katholikusnak lenni és mindent ugy hinni, a mint az Isten kinyilatkoz-tatta és egyháza által hirdeti, vagy nem hinni semmit és atheusnak, istentelennek, vallástalannak lenni, a mi, mivel
a legtermészetellenesebb dolog, bizony nehezen megy még a vakmerőknek is.
Ehhez az állami bábeli eszme- és nyelvzavarhoz némileg hasonló eszme- s nyelvzavar volt észlelhető katholikus egyházunk kebelében is Magyarországon egész 1867-ig, de kivált azóta, hogy Tisza Kálmán a szabadelvü-ségnek mindennel, még a germanizáczióval is megalkuvó, csak az Isten kinyilatkoztatott igazságaival és azok leté-teményesével, a kath. egyházzal szemben intransigens uralmát felállította. Sokan közülünk, és pedig igen magas elméjűek is, két különböző dolgot végzetesen összetévesz-t e összetévesz-t összetévesz-t e k : az állami haösszetévesz-talmaösszetévesz-t, mely Isösszetévesz-tenösszetévesz-től van rendelve és isteni tényező, és az állami hatalom kezelőinek eljárási mód-ját, a mely bizony csak emberektől származik s nagyan is ma-gán viseli az emberinek minden fény és árnyoldalát. A helyett, hogy igy okoskodtak volna : az állami hatalom-nak semmi esetre sem fogunk ellenszegezni sem tisztelet-lenséget, sem megvetést, sem engedetlenséget ; ámde a hatalom kezelőinek csak azt az eljárását fogjuk tisztelet-ben tartani és követni, melyre az állami hatalomban Istentől jogosultságot kaptak ; a kormányoknak az Isten természet és természetfölötti törvényeivel ellenkezésben álló irányával és összes működésével pedig rendszeres oppoziczióban leszünk a ker. vallásnak ama természetjogi elve szerint : „oportet Deo magis obedire quam hominibus", inkább kell engedelmeskedni az Istennek, mint az embe-reknek. Nem ! A mi katholikusaink, még magasröptű gondolkodásúak is, azt tartották : kormánypárt, tehát támogatni kell, mert ott van az Istentől származó h a t a -lom, s az egyház hagyománya azt mondja, hogy a hol a tekintély, oda kell állni. Végzetes tévedés vala ez, mely-nek szomorú következménye az vala, hogy a harcztól való félelemben soha sem nyitván utat az eszmék tisztá-zásának, hanem mindenben vak bizalommal és babonás tisztelettel követvén a hatalmon levő párt kedvteléseit, végre, a kenyértörésnél, akkor, midőn arról volt szó, hogy keresztény maradjon Magyarország az ő törvényhozásában és kormányzásában magában, az apostoli királylyal együtt a papság és a katholikus hivek nagy része ott találta magát az atheizmust hirdető s a vallástalauságot felsza-badító kormánypárt kellő közepén mint — bocsánat a német szóért — mint „Stimmvieh", melynek oldalba rú-gással kiáltotta oda Tisza és pártja, hogy „szavazz vagy hallgass, ha megtüretni akarsz."
S ugy látszik, a bábeli eszme-zavar kath. táborunk-ban még most sem akar teljesen elmúlni és elnémulni.
Még most is akadnak, mutatkoznak jó sokan, kik még ezentúl s minden áron a szabadelvüség szekerét akarják, mint igavonók vagy vontatók szolgálni. Vannak, kik azt tartják, hogy mire való most már az ellenkezés ; hisz a híres három törvény szentesítve van, életbe fog lépni s a ki ellenkezni mer, azt az állami hatalom el fogja ti-porni . . . Az állami anyakönyvekről szóló törvényt végre fogja hajtani állam, a fölött már nem lehet kételkedni.
Legyen tehát szabad katholikus embereknek, névszerint katholikus tanítóknak is anyakönyvvezetőkül alkalmaz-tatni, általában, országszerte. Kérem, distingváljunk egy kicsit. Ha az állami anyakönyvek minden más u. n. val-lási reformtól menten, egymagukban hozatnának be, hogy
ezentúl az állam maga vezesse magának az anyakönyveit s ne kölcsön kapja az egyháztól és vallásfelekezektől : akkor az ily állami anyakönyvelés magában semmi anti-keresztényt, antikatholicumot nem foglalna. Ámde nem igy áll a dolog, nem igy, nem a szellemben hozzák be az állami anyakönyveket, hanem a végett, hogy azok esz-közül szolgáljanak a polgári házasság meggyökeresitésére és egyátalában, hogy az állami anyakönyvnek kifejezői, kiegészítő részei legyenek annak a „nagy" vallásügyi,
„egyházpolitikai" reformnak, melynek csúcspontja, mint reformot betetőző végczél az állami hatalomnak minden vallástól, de különösen a keresztény vallástól s kiválóan a kath. egyháztól való elszakadása s a hatalmom levő tetszésének minden vallás, de kivált a kath. vallás fölé való önkényes felemelése. No már, kérem szépen, ebben a keretben, ebben az irányzatban, ebben az áramlatban, ebben a törekvésben, Magyarország állami hatalmának dechristianisatiójában, a kath. egyházzal való halálos ellenségeskedések hazájában — kath. ember, mint anya-könyvvezető, mint polgári házasságot létesítő közeg hit-árulás nélkül részt nem vehet. Ez minden katholikusra nézve áll : annál inkább áll a katholikus tanítókra nézve, kik a tanitó egyházhoz, legközelebb állanak s mintegy tanító-egyházi szolgálatokat végeznek.
Félre az eszmezavarral. Haladjunk Krisztus Urunk által megvilágított uton minden tétovázás nélkül. A küz-delemtől és harcztól pedig nincs mit félni, annál is in-kább, mert azt ugy sem kerülhetjük ki. Harcz nélkül nincsen élet; „jó harcz" nélkül nincs se nyugalma
lelki-ismeretünknek, se boldogsága szivünknek! ? ? Kalocsa. Főpásztori szózat a papsághoz lelki
szent-gyakorlatokra való összejövetel iránt. —
Venerabiles Fratres et Filii in Christo Dilectissimi ! Pia — ut ita dicam — aviditas, qua voci meae pa-ternae T o s anno praeterito ad sacra exercitia in communi obeunda invitanti plurimi Yestrum obsecundarunt, genuina item animi devotio et gravitas, qua pio huic operi ad meam et mutuam Vestram aedificationem vacastis, — etiamsi nulla alia, eaque validissima argumenta mihi sup-peterent — vehementer me impellunt, ut Vobis Venera-biles Fratres et Filii in Christo Dilectissimi, hoc quoque anno optatissimam hanc spirituális renovationis et con-fortationis occasionem praebeam, ad eamque lubenter arripiendam et fructuose impendendam omnes quidem archidioecesis meae sacerdotes, imprimis vero illos, qui-bus anno praeterito sacris exercitiis interesse per ad-juncta non licuit, corde paterno invitem et impense in Domino horter. Yix credo quempiam in archidioecesi mea inveniri sacerdotem, qui de summa sacrorum exercitiorum utilitate, immo necessitate intime persuasus non esset.
Quapropter prolixiori validissimi hujus perfectionis sacer-dotalis adipiscendae et conservandae medii commendationi supersedendum existimo et Vos ad ea pauca, quae anno praeterito in ejusdem laudem protuli relegenda et per-pendenda provoco.
Salva manebunt etiam „Notanda et Observanda"
hoc in negotio in circularibus litteris anni praetetiti pag.
94. publicata, eo solummodo excepto, quod hac vice sacra
exercitia die 26-a Augusti, hora 6. vespertina inchoata, diebus 27, 28. et 29. continuata, tandem die 30-a mane terminabuntur. Ordo diurnus etiam idem manebit, qui anno praeterito observatus fuerat et in circularibus litte-ris anni 1894. pag. 108. et sequ. impressus habetur.
Omnes igitur, qui in sacris exercitiis, supramemo-ratis diebus habendis partem capere voluerint et potuerint, hanc suam laudabilem intentionem Cancellariae meae archiepiscopali usque diem 14-am Augusti omnino signi-ficare velint, ut de habitaculis venturorum congrua dispo-sitio fieri possit.
Venite igitur Venerabiles Fratres et Filii in Christo Dilectissimi, praeocupemus faciem Domini in confessione, et verba prophetae unicuique nostrum dicta esse pu-temus :
„Hodie, si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra." Ps, 94. v. 8.
Datum Coloczae, die 18-a Julii, 1895.
Georgias, Archi-Eppus.
Kecskemét, jul. 30. Félszázados papi jubileum. — Az őszinte tisztelet és "szeretet, az igazi becsülés megnyilatkozása volt az a nagyszabású ünnepély, mely f. hó 23-án főtisztelendő Bogyó Pál apátplébános ur aranymiséje alkalmából nyilvánult. Egy hosszú életen át az igazság, a krisztusi szeretet s a minden szép, jóért lelkesülő munkásság méltánylása volt az az impozáns tüntetés, melyben szeretett plébánosunkat : a lelkészkar, hatóságok, testületek és a nagyközönség részesitette.
Bogyó Pál, mint a legnépesebb egyház rajongásig szere-tett apátplebánosa, mint városunk közügyeinek lelkes apos-tola s a jótékonyságnak példányképe, igazán megérde-melte a kitüntetést, mert az Isten kegyelme mellett, saját erényei, lelkiismeretes buzgósága és hazafias munkássá-gával szerezte magának a fényes állást, melyben műkö-dése oly áldásossá lett. Mily lélekemelő annak tudata, hogy az ünnepelt 75 éves aggastyán városunk szülötte, a ki éppen azon oltárnál mondta most aranymiséjét, melyen ezelőtt 50 évvel első áldozatát mutatta be az Úrnak s melyen már 25 év óta, mint a róm. kath. egyház apát-plebánosa, imádkozik az Egek Urának kegyelméért és áldásáért.
Az ünnepély magasztosságát nagyban emelte az a körülmény, hogy a jubiláns aranymiséjén azok segédkez-tek, a kik félszázados papi működésében részben pap-társai, részben segédlelkészei voltak, a kiket nemes példaadásával és útmutatásaival jövő élethivatásuk be-töltésére képesített.
Már 22-én estefelé hordogatta össze a vasút az egyházmegye papjait, 30-at meghaladó számban, hogy segédszolgálatot tegyenek az Ur oltáránál, az Alföld patriarkájának s elmondhassák vele o t t : Bemegyek Isten oltárához, a ki megörvendezteti ifjúságomat, már t. i. azt, mely a saséhoz hasonlóan újul meg, — mintha átérezték volna, hogy vajmi kevesen érik aranyáldozatuk évét;
hiszen az egyházmegye 220 — 230 papja között alig 10—11 (4'5°/o) az aranymisés.
Az esteli Ave Mária után méltóságos kongással
RELIGIO. 71 hirdette az öreg harang, hogy öreg papjának, 33,000
hivője hü pásztorának nagy ünnepe lesz. A tornyokon vivődő nemzeti zászlók, a megkoszorúzott homlokú, belül fölvirágozott főtemplom jelezte, hogy a sziv ünnepe van s azt a magyar a hit, remény, szeretet lobogóival s az áldott magyarföld mezőinek virágaival szereti ábrá-zolni.
Reggel 9 órakor adtak át emlékül az ünnepeltnek drágaköves arany áldozati kelyhet a paptársak, már részben magok is őszbe csavarodott lelkipásztorok, kik 32 év leforgása alatt oldala mellett működtek, azzal a kifejezett kívánattal, hogy minél később jusson ez áldozati kehely az egyház kiűcseinek leltárába. E k k o r nyújtottak át a helybeli ajtatos társulatok papi karinget és stólát, hó-dolatuk jeléül. Fölöltötte a jubiláló főpap az 1000 frtos miseornátust a kecskeméti autonom kath. egyház az alkalmi beszerzését és ismét az öregharang méltóságos, örvendező kongása kisérte templomba az öreg lelkipásztort, ki előtt a papság hosszú sorban lépdelt, főtisz. dr Czett-ler Antal kanonok Váczról, főtiszt. Agócs János apát-plébános Félegyháza, Gyurinka Antal esp. apát-plébános N.-Kőrös, Hanusz István esp. főreáliskolai igazgató, Hegyi Antal esp. pleb. Csongrád, Uwira Rudolf pleb. Nógrád, Graeffel Elek pleb. Üllő, Kardoss János pleb. Csany, Csajka Lajos pleb. Törtei, Siposs Imre pleb. Sándor-falva, Nagy Zachar pleb. Dorozsma, Stoics Károly pleb.
N.-Berezel, Schimmálcsik Ignácz pleb. Romhány, Szabó Imre pleb. Kocsér, Kubinyi E n d r e pleb. Rétság, Mócza Imre pleb. T.-Szecső, Prohászka Pál pleb. Izsák, Szedmák József pleb. Kerekegyháza, Rajczy László pleb. Üri, Odrai Celesztin pleb. Irsa, Kiss Boldizsár pleb. Félegy-háza, Sebestyén József pleb. Bessenszög, Jakubovics Sándor lelkész Péteri, Márk Balázs s.-lelkész Félegyháza, dr Rovnyán János s.-lelk. Félegyháza, Hajniss Dezső s.-lelkész N.-Kőrös, Erdélyi Ferencz s.-lelkész Czegléd, Rácz Károly s.-lelkész Dorozsma, dr Csősz Imre kegyes-rendi tanár Vácz, Járvás Mihály kegye3kegyes-rendi tanár N.-Kanizsa, Labancz Mihály kegyesrendi tanár Vácz, F e h é r Alfréd főgymn. hittanár Arad, Járvás József, Bodonyi János, Trümmer Ferencz, Buócz Rezső helybeli segédlel-készek.
A koszorús leányok nagyszáma nyitotta meg a menetet, kiknek neveit a következőkben jegyeztük föl : Hornyik J a n k a , Bagi Ilonka, Mónus Linuska, Hornyik Júlia, Oláh Ilonka, Soós Aranka, Zsigmond Irénke, Gyenes Ilonka, Muraközy Mimiké, Hornyik Irma, Kovács Margit, Soós Margit, Sikari Zsuzsika, Tassy Zsuzsika, Csornák Ella, Hornyik Irén, Soós Ilka, Dömötör Margit, Szokolay Irén, Láber Sarolta, Kovács Vilma, Szabó Sarolta, Nád Linka, Sztrahán Irma (Izsákról) ; a menetet ünnepi arczczal a komoly egyháztanács zárta be, mert a gondjai alatt álló hitközség életében ilyen nap még nem volt, nap melyet az L r adott, főpapja P á l meghaladta Péter éveit.
Erczes hangon intonálta az oltár lépcsőjén a Te Deum-ot, erőteljesebben talán a Veni Sancte-t sem 50 év előtt, mint olyan, ki testi-lelki erőinek teljében lép be Istenszolgálásának második félszázadába. J o b b j á n a pesti föesperes, balj án a kecskeméti kerület esperese. Az
ős-kereszténység szokása szerint, az apostoli hitvallás előtt lépett szószékre a püspöki székvárosból ide jött
föespe-res, az ünnepeltnek 53 év óta kebelbarátja, hogy az imádkozó fők felé emelt helyről hirdesse a népnek, hogy az aranyáldozat kegyelmét Isten csak választottaknak adja meg.
Félszázados áldozata bemutatása utáo, aranyáldását hintette a félszázados főpap a klérusra, azután Kecskemét virágaira, kik őt fehérbe öltözötten koszorúsán övezték, végül a hivek egyetemére. Ezer és ezer fő hajlott meg az ősz foganatos áldása előtt, mely a nyári jóságos per-meteg szivárványaként ivelte az eget a földhöz.
A szent miseáldozat után programmszerüleg a küldöttségek fogadtatása következett. Tisztelegtek: 1. a koszorús leányok ; 2. a honvéd tisztikar ; 3. Gyurinka Antal ker. esperes vezetése mellett a papság ; 4. a városi hatóság, melynek szónoka Lestár Péter kir. tanácsos, polgármester az ünnepeltnek városunk kulturális fejlődése körül szerzett érdemeit méltatta különösen ; 5. a nő-egylet és rongyos nő-egylet nevében Pásthy Károly beszélt ;
6. Bfvi. Kiss Ferencz a törvényszék ; 7 Hanusz István a reáliskola; 8. Pásthy Károly az államilag segélyezett polgári és községi tanítótestület ; 9. P e r g e r József a r.
kath. főgymnasium ; 10. Zombory László az ügyvédi ka-mara ; 11. Kozma Döme a görög e g y h á z ; 12. Láber Károly a vasúti hivatalnokok ; 13. Lédeczi István az ipar-e g v l ipar-e t ; 14. Dr Kovács Mihály a 48-as k ö r ; 15. Bálint József a k a t h . legényegylet; 16. Kiss József a pusztai vallástanitók ; 17. Szabó Gyula a koszorús legények; 18.
Dömötör Károly a plébániai tekézőkör s végül 19. Zimay Károly az egyháztanács nevében.
Az ünnepelt minden egyes üdvözletre hangulatteljes beszédben válaszolt, ígérve, hogy egyházának, városának, hazájának szenteli ezután is munkásságát s kéri a ható-ságok, testületek és a nagyközönség jóakaratát !
A papi jubileum, vagy mondjuk az aranymise alkal-mával d. u. 1 órakor rendezett papi lakodalom, méltó befejezése volt az ünnepélyességeknek. A plébánia udva-rán vont nagy sátor ponyvái alatt elhelyezett asztaloknál 243 egyén foglalt helyet. Ott volt az ünneplő papság, a városi hatóság képviselői, a r. kath. egybáztanács, katonai tisztikar, a testületek, a koszorús leányok és hozzátarto-zóik nagy száma.
Dus lakoma és czigányzene fokozta az általános vigkedvet, majd megered a felköszöntők hosszú sora, melyet a váczi egyházmegye főpásztorának sajátkezüleg irt levele nyitott meg. Több izben szólt dr. Czettler Antal az ünnepeltet, a város közönségét és hatóságát éltetve ; Hegyi Antal csongrádi plébános az egykori és jelenlegi káplánok nevében, Lestár P é t e r polgármester a város közönsége, Zimay Károly főgondnok a r. kath. egyház-tanács, Csősz Imre kegyesrendi tanár a váczi lyceum nevében üdvözölték az apát urat. Talpraesett szónoklatot m o n d t a k : Agócs János félegyházi esperes plébános, Márk Balázs és Kubinyi Endre lelkészek, a kik a szeretet meleg hangján köszöntötték fel a nap hősét. Szóltak még Hegyi Antal, Kecskemét hölgyközönségét, dr Nagy Mihály az igazság terjesztőit a papságot, Fekete Mihály, Kovács Antal, Horváth Döme, Bogyó Sándor, mindannyian az aranymisés lelkipásztort üdvözölve. A jubiláns a tőle meg-szokott szónoki hévvel, meggyőző igazsággal, többször sziporkázó ötlettel köszönte meg az ünnepeltetést, éltette
Suszter Konstantin váczi püspököt, a városi hatóságot, közönséget, a r. kath. egyháztanácsot, a koszorús leányo-kat, paptársait s különösen dr Czettler Antal váczi kano-nokot. végül az őt megtisztelő egész vendégkoszorút.
De maradandó emléket is állitott magának az ünne-pelt, mert 1000 korona alapítványt tett szeretett egyhá-zának, templomi öltözékek beszerzésére ; 1000 koronát pedig szülővárosa Kecskemét házi szegényeinek fölsegélé-sére adományozott.
Adja az Isten, hogy aranymisés főpapunk, egészség, erő és megelégedésben még igen sokáig folytassa áldásos működését.
KATH. TEVÉKENYSÉG.
Ft. Bán Sándor a budapesti IV. kerületi Ferencz-lendi zárda főnöke a következő nyüt levél közlésére kért fel bennünket.
Tekintetes Szerkesztőség !
Budapest székes főváros ma egy oly műremekkel gazdagabb, mely a fővárosi tek. Tanács és közönség ál-dozatkészsége és müérzékéhez valóban méltó. Alig egy éve, hogy a IV. kerületi szent ferenczrendiek templomuk restaurálása érdekében a fővárosi tek. Tanácshoz és a főváros nemeslelkü lakóihoz azon kérelemmel fordultak, hogy áldozatkészségükkel tegyék lehetővé a nagy munka létesítését. Dicséret és hála illeti a fővárost, mert nemes jótékonysága által a fővárosban rövid egy év alatt a vészet s szorgalom oly műremeket létesített, mely a
Budapest székes főváros ma egy oly műremekkel gazdagabb, mely a fővárosi tek. Tanács és közönség ál-dozatkészsége és müérzékéhez valóban méltó. Alig egy éve, hogy a IV. kerületi szent ferenczrendiek templomuk restaurálása érdekében a fővárosi tek. Tanácshoz és a főváros nemeslelkü lakóihoz azon kérelemmel fordultak, hogy áldozatkészségükkel tegyék lehetővé a nagy munka létesítését. Dicséret és hála illeti a fővárost, mert nemes jótékonysága által a fővárosban rövid egy év alatt a vészet s szorgalom oly műremeket létesített, mely a