Bokor László
9.3. Hangsúlyeltolódás a kereskedelempolitikában
A 2017-ben hivatalba lépő elnök éles kanyarváltást ígért az amerikai kereskedelempo-litikában. A többnyire protekcionista alapvetésű elképzelések rendkívül széles palettát fednek le: fair kereskedelem kikényszerítése, acél- és alumíniumimport nemzetbizton-sági kockázatainak kivizsgálása, Kínával és Mexikóval szembeni importvámok emelése, Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) újratárgyalása, Csendes-óce-áni Partnerségtől (TPP) való visszalépés.3
Az Egyesült Államokban a WTO 1995-ös megalakulása óta folyamatosan napiren-den voltak az egyes iparágakat sújtó importhullámok elleni intézkedések. Ezek egyrészt antidömping-intézkedések voltak, vagyis a hazai cégek és munkavállalóik tisztességtelen versennyel szembeni védelméül szolgáltak. A dömping hátterében természetesen sokszor nem pusztán üzleti alapon, hanem külföldi kormányzati támogatással működő cégek
áll-3 A TPP tervezetét Ausztrália, Brunei, Kanada, Chile, Japán, Malajzia, Mexikó, Új-Zéland, Peru, Szin-gapúr, Vietnam, és az USA írta alá 2016 elején. 2017 elején Trump elnök visszavonta a szándéknyi-latkozatot.
nak. Másrészt, a nemzetközi keretrendszer bizonyos mértékben lehetőséget ad az egyéb-ként fair importtal szembeni védőintézkedések bevezetésére is, például kialakuló iparág védelme vagy közegészségügyi megfontolások okán, de lehetőség van ún. általános védin-tézkedésre is. A korlátozások 1995 és 2013 között az amerikai import közel 5 százalékát érintették (Crowley 2017).
Bár dömpingellenes vámok bevezetése csak tisztességtelen árazási gyakorlat és az ebből adódó károk bizonyítása mentén lehetséges, végső soron a dömpingvámok és a védzáradé-kok alkalmazását kiváltó tényezők nem különböztek. Nevezetesen, az ellenintézkedések azon termékeket érintették, amelyek importja egy adott kereskedelmi partner irányából gyorsan nőtt, annak ellenére, hogy export- és importkereslete rugalmatlan volt. Emellett a növekvő belföldi munkanélküliség vagy a gyengélkedő kereskedelmi partnerek nyo-mán erősödő dollárárfolyam is kiváltó ok lehetett. Mindebből világosan kitűnik, hogy az Egyesült Államok „dömpingellenes” politikája már a korábbiakban is jócskán túlmutatott a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni küzdelem keretein.
A globális pénzügyi válság alatt mutatott amerikai reakciók eltértek a korábban meg-szokottól. A növekvő munkanélküliség és a kereskedelmi partnerországok recesszióba fordult gazdasága ellenére alig növekedtek a védőintézkedések. Ez egyrészt a G20-as meg-egyezés következménye volt, másrészt korántsem elhanyagolható az a körülmény, hogy az effektív dollárárfolyam trendjében nem erősödött. A válság alatt az amerikai kormányzat extenzív belső keresletnöveléssel helyettesítette a feldolgozóipar védelmét szolgáló keres-kedelempolitikai eszközöket.
Az új adminisztráció a korábban alkalmazott „szokásos” eszköztár mellé felsorakoztat egyéb „kreatív” eszközöket is. Ilyenek például az egyedi megállapodások (mint például a Reagan-érában Japán relációjában alkalmazott, az autóeladások mennyiségi korlátozását célzó megállapodás) vagy a nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozó korlátozások, vagyis a WTO-megállapodás keretein túlmutató lépések. Az egyes tervezetek szűkebb összefüg-gésrendszerben inkonzisztensnek tűnhetnek, amit jól példáz az importált gépjárműveket erősebben sújtó üzemanyag-fogyasztási előírás, az ún. üzemanyagsztenderd enyhítésével kapcsolatos elképzelés. A következőkben feloldjuk ezt a látszólagos ellentmondást.
Autóipar, kőolajipar
Az üzemanyag-fogyasztás hatékonyságának növelésére vonatkozó előírások története az 1973–74-es olajembargó idejére nyúlik vissza. Az embargó világossá tette az Egyesült Államok külföldi olajtól való függőségét, ezért vált kívánatossá a már meglévő gépjár-műállománnyal a nagyobb takarékoskodás (maximális sebesség leszállítása, 65–75 mph helyett 55 mph), valamint a személygépjárművek és kisteherautók gyártói számára az új modellekkel szembeni egyre magasabb hatékonysági előírás. Ezen megfontolások mellé a későbbiekben felsorakoztak környezetvédelmi szempontok is.
Az Obama-kormányzat 2012-ben életbe léptetett üzemanyagsztenderd-pályája szerint az egységnyi üzemanyaggal megtehető távolság nagyságát 2025-ig drasztikusan, egyes
vélekedések szerint irreális mértékben, akár 70 százalékkal kellene emelnie a gyártóknak.
A hazai gyártók előnybe hozása azonban már itt is tetten érhető: az előírások kreatív megalkotásával a személygépkocsi-importőröket összességében magasabb sztenderdek elé állították, mint a hazai személygépkocsi-gyártókat, vagy az Egyesült Államokban közked-velt kisteherautók gyártóit (2. ábra).4
2. ábra. Üzemanyagsztenderd az egyes kategóriákban
(Forrás: a National Highway Traffic Safety Administration: CAFE Public Information Center5 adatai alapján saját szerkesztés)
A Trump-kormányzat enyhíteni kíván ezeken az előírásokon (a 2020-as szinteken történő befagyasztással), amely lépés hatásában azonos lenne a gépjárművekre kivetett importvám visszafogásával.6 A meghirdetett kereskedelempolitikai hangsúlyváltással ez azonban csak látszólag inkonzisztens, hiszen egyéb környezetvédelmi vagy biztonsági előírások köntösébe bújtatva vagy 25 százalékos importvám személyautókra történő kiterjesztését lebegtetve, azaz nagyságrendileg nagyobb hatású intézkedések mentén a protekcionizmus összességben erősödik. Az üzemanyag-felhasználás magasabb szinten történő befagyasz-tásának terve úgy nyer értelmet, ha elemzésünk spektrumát kiterjesztjük a kapcsolódó iparágak érdekeire is, nevezetesen az olajiparéra.
4 A kisteherautók importőreit már az 1964 óta bevezetett 25 százalékos importvám is sújtja. Ez az ún.
„csirkeadó”, válaszul a Franciaország és az NSZK által az amerikai csirkékre kivetett importvám bevezetésére.
5 Lásd: https://one.nhtsa.gov/cafe_pic/CAFE_PIC_Home.htm (Utolsó megtekintés: 2019. május 15.) 6 Levinson (2017) szerint az üzemanyagsztenderd hatásában egy gépjárművenként 80–200 dolláros
importvámmal ekvivalens.
A kőolaj világpiacán az utóbbi években a nagy termelők egymás kiszorítására irányuló stratégiája a kitermelés nagyarányú felfutását eredményezte. A leginkább szembeötlő fej-lemény az amerikai kitermelés szédületes felfutása (3 ábra).
3. ábra. Legnagyobb kőolajtermelők kitermelési adatai
(Forrás: a Joint Organisations Data Initiative7 adatai alapján, saját szerkesztés)
A világ ismert palaolajkészletének túlnyomó részét birtokló Egyesült Államok számára a technológiai fejlesztések okozta költségcsökkenés egyre mostohább külpiaci körülmé-nyek között is lehetővé teszi a kitermelés növelését. A globális termelés felfutásával pár-huzamosan gyengélkedő globális kereslet miatt az évtized közepén beszakadó árak is csak ideiglenesen tudták megtörni a lendületüket. A „kibővített olajkartell” (OPEC, Oroszor-szág és még egy tucat kisebb kitermelő orOroszor-szág) 2016 végén tető alá hozott, azóta többször is meghosszabbított kitermeléscsökkentő akciója ismételten megnyitotta az utat a palaolaj-mezők rentábilis kiaknázása előtt. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2017-es kitekin-tése szerint az Egyesült Államok 2010 és 2025 között 8 millió hordóval fogja növelni napi kitermelését (International Energy Agency 2017). A riport szerint ezzel az USA a teljes világpiaci termelésemelkedés 80 százalékért lenne felelős.
Alapvető átrendeződések várhatóak tehát a globális kínálati oldalon. A kibővített kőolajkartellnek nincsenek érdemi eszközei ennek megakadályozására. Ehhez olyan kitermelésnövelő döntéseket kellene meghozniuk, amely – az árcsökkenés nyomán – az egyes tagok költségvetési mozgásterét, főleg az elmúlt években 9–15 százalékos
GDP-ará-7 Lásd: www.jodidata.org (Utolsó megtekintés: 2019. május 15.)
nyos kormányzati deficittel sodródó Szaúd-Arábiáét messze meghaladnák. Érzékeltetésül, az utóbbi ország esetében az IMF szerint 80–85 dollár hordónkénti olajár mellett lehetne kiegyensúlyozni a költségvetést. Ez normál (nem háborús) körülmények között illuzóri-kus, hiszen jelenleg 50 dollár/hordó olajár felett a palaolaj-termelők már fokozzák a kíná-latot. Sőt, a mélytengeri olajkitermelésben egy stratégiaváltás nyomán (kisebb fúrótor-nyok telepítésével) szintén nagyot javult a jövedelmezőség, így 50 dolláros árszint felett ez a kiaknázási mód is a kínálati oldalt erősíti.
Az Egyesült Államok súlyának növekedését a hagyományos mezők elöregedése is segíti, ami részben az alacsony olajár általános következménye. Ilyen viszonyok között a kitermelők profitelvárásaikat – vagy egyáltalán működőképességüket – a fejlesztési és beruházási kiadások visszafogásával biztosítják, ami azonban sokszor a meglévő mezők visszafordíthatatlan hozameséséhez vezet. Az Egyesült Államok politikai jellegű „piac-tisztító” megoldásokkal is él. Deklarált szándékuk például az iráni kitermelés globális piacra jutásának megakadályozása, ennek beteljesülése érdekében 2018 óta egyre szoro-sabb szankciókkal élnek.
A fentieket jól mutatják a kőolaj-külkereskedelmi adatok is, az ország importkitettségé-nek fokozatos mérséklődése, és exportjának robbanásszerű emelkedése (4. ábra).
4. ábra. Az Egyesült Államok kőolaj-kereskedelme (éves mozgóátlag) (Forrás: U.S. Energy Information Administration8 adatai alapján, saját szerkesztés)
Az üzemanyagsztenderd befagyasztása egyes szakértői becslések szerint (magas és ala-csony olajárpálya függvényében) 2025-re 126–283 millió hordó, 2030-ra 221–644 millió hordó, 2035-re 252–881 millió hordó napi többletfogyasztást jelentene az Egyesült Álla-mokban (Larsen – Houser – Mohan 2018). Mindez a kitermelési adatok tükrében kellően érzékelteti a tervezet jelentőségét. Egy-egy gazdaságpolitikai döntés mögötti
megfontolá-8 Lásd: https://www.eia.gov/ (Utolsó megtekintés: 2019. május 15.)
sok tehát igen sokrétűek lehetnek, azaz egy döntés legtöbbször csak tágabb kontextusban vizsgálódva nyeri el teljes értelmét.
9.4. Irodalomjegyzék
ASPE – Office of The Assistant Secretary for Planning and Evaluation (2015): FY2017 Federal Medical Assistance Percentages. aspe.hhs.gov
Buchmueller, T. – Levy, H. (2017): Health Reform in the Age of Trump. In: Brown, C. P. (ed.):
Economics and Policy in the Age of Trump. CEPR Press, London. 23–33.
Census Bureau (2018): Health Insurance Historical Tables – American Community Survey.
www.census.gov
Crowley, M. A. (2017): Trade Enforcement in the Age of Trump. In: Brown, C. P. (ed.):
Economics and Policy in the Age of Trump. CEPR Press, London. 185–191.
Fazel-Zarandi, M. M. – Feinstein, J. S. – Kaplan, E. H. (2018): The number of undocumented immigrants in the United States: Estimates based on demographic modeling with data from 1990 to 2016. PLoS ONE 13(9). 1–11.
International Energy Agency (IEA) (2017): World Energy Outlook 2017. www.iea.org Krogstad, J. M. – Lopez, M. H. (2014): Hispanic immigrants more likely to lack health insurance
than U.S.-born. Pew Research. www.pewresearch.org
Larsen, K. – Houser, T. – Mohan, S. (2018): Sizing Up a Potential Fuel Economy Standards Freeze. Rhodium Group, május 3. www.rhg.com
Levinson, A. (2017): The hidden American tax on imported cars: Fuel economy standards instead of tariffs. In: Brown, C. P. (ed.): Economics and Policy in the Age of Trump. CEPR Press, London. 79–85.
Medicaid (2019): State overviews. www.medicaid.gov
Powell, J. H. (2018): Opening Statement on the Volcker Rule Proposal. Federal Reserve sajtóközlemény. május 30. www.federalreserve.gov
Richardson, M. P. – Schoenholtz, K. L. – Tuckman, B. – White, L. J. (eds) (2017): Regulating Wall Street: CHOICE Act vs. Dodd-Frank. NYU Stern School of Business.
White House (2010): Young Adults and the Affordable Care Act: Protecting Young Adults and Eliminating Burdens on Families and Businesses. www.obamawhitehouse.archives.gov