Veress József – Dombi Ákos
10.4. A gazdaságpolitika súlypontjainak változása a 2010-es években
Amennyiben a gazdasági- és pénzügyi világválság kezdetéiig funkcionáló francia gazda-ságpolitikát az alapvető iskolákhoz viszonyítjuk, akkor tömören a következők mondhatók el. A gazdaságpolitika francia változata egyaránt érdemben hordozza magában a jóléti állam és a szociális piacgazdaság jegyeit, az előbbi érezhető túlsúlyával. A konkrét gaz-daságszabályozásban fellelhetők szocialista és liberális jellemzők is. Az állami szerep-vállalás mindmáig viszonylag jelentős – tulajdonosi és a bürokratikus koordináció
szem-16 A francia bankrendszer nagy szerencséje, hogy az amerikai kormányzat végül is az AIG – az egyik legnagyobb CDS-kibocsátó – megmentése és befektetőinek teljes kifizetése mellett döntött. Az AIG ügyfeleinek kifizetési listáját ugyanis messze a Société Générale vezette, az összes kifizetés 22 szá-zalékával (Horwarth 2013).
pontjából egyaránt. Ahogy a szakírók szokták Franciaországot hétköznapilag jellemezni:
a piac minden szegletében meghúzódik az állam. Hírhedten erősek és a szerzett jogok tekintetében hajthatatlanok a szakszervezetek.
Itt kell szót ejtenünk egy kikerülhetetlen, ám több szempontból kényes nemzetközi kap-csolatrendszerről. Franciaország, amikor volt 14 afrikai (szub-szaharai) gyarmatából kivo-nult, az új, szuverén(?) országokkal a volt gyarmattartó erőpozíciójából kiinduló „Együtt-működési Megállapodást” kötött. „Ebben biztosította az akkori frank, a francia oktatási rendszer, a francia nyelv szupremáciáját. Kikötötte katonai támaszpontjainak további működését és az ország belső piacának teljes monopolizálását” (Jánossy 2018).17 A tiltako-zást súlyos retorziók követték, amelyeket történelmi tények igazolnak. A francia jegybank kezeli e 14 ország tartalékait, ami jelenleg 500 milliárd dollár.18 Az egyes államok csak a franciák által megszabott mennyiségi és minőségi korlátok között juthatnak pénzükhöz, vagy átlag kamattal kölcsönt vehetnek fel a francia jegybanktól. Aligha kell hangsúlyozni, hogy a fenti specialitások, amelyek az ún. Françafrique-nak is nevezett politika szerves részei, mennyire csökkentik a térségbe irányuló francia tőkeinjekciók kockázatát.
A Franceafrique együttműködés fő motivációja, hogy Franciaország helyi befekteté-sein keresztül kedvező körülmények között juthasson nyersanyagokhoz (pl. uránium, lítium, kőolaj, földgáz) és olcsó feldolgozókapacitásokhoz, illetve hogy saját termékei számára stabil piacokat teremtsen, melyért cserébe fejlesztéseivel és katonai jelenlé-tével aktívan járul hozzá a régió kibontakozásához. A térségben rejlő üzleti lehető-ségekre több helyi szinten domináns szerepkör betöltő francia nagyvállalat példáját említhetjük, mint az energetikai Total, a telekommunikációs Orange, a gépipari Als-tom, az elektronikai Schneider Electric, vagy a gyógyszerészeti Sanofi. És akkor még nem beszéltünk a Francia Fejlesztési Ügynökség (Agence Française de Développement – AFD) által menedzselt számtalan humanitárius fejlesztési projektről. Ezek között a vízgazdálkodási rendszerek kiépítésétől kezdve a közlekedési rendszerek fejlesztésén átívelően egészen az oktatási és egészségügyi projektekig olyan fejlesztési programok találhatóak, melyek a régió versenyképességében nyitnak új kapukat.(Cseke 2016) Jacques Chirac elnökségének végén, Nicolas Sarkozy és különösen François Hollande elnöksége alatt kezdődött az a szakasz, amikor a közgazdászelemzők elkezdtek arról írni, hogy Franciaország gyengélkedik (France is ailing), vagy feltették a kérdést: miért fulladt ki a francia gazdaság (Pourqoi l’économie française s’essoufle?).19, 20
17 Lásd még Dózsa 2018.
18 A franciák és a volt gyarmatok pénzügyi elszámolását segíti az Afrikai Valutaközösségi Frank (Franc Communauté Financière Africain), amelynek nyugat-afrikai és közép-afrikai változata is van.
19 Chirac 1995 és 2007, Sarkozy 2007 és 2012, Hollande 2012 és 2017 között volt elnök.
20 Természetesen tekintetbe kell vennünk, hogy egy igen fejlett ország gyengébb teljesítményéről van szó. Hivatkoznunk kell arra is, hogy az EU 5 „nagyja” közül a németeket a kilencvenes években Európa beteg embereként citálták, a spanyolok és az olaszok jelenleg is súlyos gondokkal küzdenek az EU-protokollhoz viszonyítva, míg az angolokkal kapcsolatban elég a Brexitre utalni.
A makrogazdasági paraméterek igen kedvezőtlenül alakultak. 2017-ig a költségvetési hiány egyszer sem került az előírt három százalék alá. A növekedési ütem lassú volt, 2010 és 2018 között jellemzően 2 százalék alatt maradt, szignifikánsan elmaradva a brit, a német vagy az amerikai gazdaság dinamikájától (lásd 2. ábra).21 A munkanélküliségi ráta ez idő alatt magas, 9 százalék feletti értéken állandósult (3. ábra). A pályakezdő fiata-loknál még ennél is drámaibb a helyzet, közel 25 százalékos a munkanélküliség mértéke.
A lassú növekedés és a magas államháztartási hiány következtében az elmúlt 10 évben az államadósság a GDP 60 százalékáról közel 100 százalékra emelkedett (4. ábra). 2017-től India GDP-je túlszárnyalta Franciaországét, ami újabb térvesztést jelzett.22 Az alsó közé-posztály életszínvonala zuhanni kezdett.
Ebben a vázolt környezetben lépett a színre az Emmanuel Macron által alapított La République En Marche! (Köztársaság, előre!) – röviden en marche – mozgalom, amely korábbi bal- és jobboldali képviselőkből párttá alakult, és meggyőző fölénnyel megnyerte a választásokat, Macron pedig elnök lett.23 A párt önmagát centristának, liberálisnak és szociálliberálisnak tartja, mindenekelőtt pedig proeurópainak és progresszívnek.
Macron nagyszabású célokat tűzött ki. Messze nem csak Franciaország átalakítását, hanem az EU működésének reformját is munkafeladatává tette. Nyilvánvaló a kimondat-lan cél: Franciaország korábbi rangjának visszaállítása. Ha elnöksége alatt a francia gaz-21 Az Uniós országok növekedését illetően magukat a franciák rossz tanulónak (mauvaise élève) nevezték.
22 „La France n’est plus la sixième économie mondiale” – írták a francia lapok.
23 Azt, hogy Macron mennyire szuverén egyéniségként alapított mozgalmat, a jövő dönti el. Korábban a nemzetközi pénzvilágban töltött be fontos pozíciót, illetve Hollande elnöksége alatti második Valls-kormány – kritikusai szerint nem túl sikeres – gazdasági minisztere volt.
3. ábra. Munkanélküliségi ráta
(Forrás: a World Economic Outlook [IMF] adatbázis alapján, saját szerkesztés)
daságot mainstream-konformmá lehetne változtatni, azaz a gazdaságpolitikába érdemileg több liberális arzenált lehetne beültetni, és az Unióban erős lépéseket lehetne tenni az ún.
Európai Egyesült Államok irányába, ráadásul egy igen sok feszültséget hordozó migrációs korszak kellős közepén, az minden bizonnyal a világ domináns hatalmi szereplőiből osz-tatlan tetszést váltana ki.
Az EU-t illetően a francia elnök elsősorban az eurózóna reformjára koncentrált. Egysé-ges eurózóna-költségvetés, illetve önálló eurózónás pénzügyminiszter kinevezése mellett tört lándzsát. A német–francia-tengely egyeztetett beruházásaival kívánja meggyorsítani az Unió fejlődését. A németekkel történő konkrét egyeztetési folyamatok jelenleg is foly-nak, hol akadozfoly-nak, hol pedig valamelyest konkretizálódnak.
Macron és az általa kinevezett kormány egyértelműen pro-migrációs politikát folytat, igaz a migráció nemzetközi szabályozása, sőt egységesítése mellett állt ki. Ő volt az első olyan nagyhatalmi vezető, aki a hivatalos francia, illetve a hivatalos európai bizottsági véleménnyel konfrontálódó országokat nyíltan EU-s forrásmegvonással fenyegette meg, messze túllépve az Unió érvényes szabályain.
A kormányzat és az üzleti szféra kapcsolatát illetően, a gazdaság élénkítése érdekében probusiness intézkedéseket foganatosítottak (OECD 2019). 40 milliárd eurós nagyságrend-ben adókedvezmény (allègement fiscal) csomagot vezettek be, továbbá előirányozták, hogy a cégek nyereségadóját fokozatosan 33 százalékról 25 százalékra csökkentik. (A kis- és középvállalatoknál e folyamat már korábban elkezdődött.)
A franciák a 2010-es években szinte végig ellenálltak azoknak a külső szignáloknak, amelyek indokoltan – és főleg az eurózóna szintjén megjelenő szabályokból fakadóan – súlyos megszorítási lépéseket javasoltak. Macron világossá tette, hogy a francia makro-gazdasági paramétereket rendbe kell hozni. Öt év alatt 60 milliárd eurós megtakarítást
4. ábra. Államadósság (GDP %)
(Forrás: a World Economic Outlook [IMF] adatbázis alapján saját szerkesztés)
akar elérni a költségvetésben.24 A realitásokról majd az idő dönt, azonban azt hivatalosan is bejelentették, hogy a kormányzati és a közszférához tartozó állások közül 120000-et nem újítanak majd meg a nyugdíjba vonulások után. A heti 35 órás munkahéthez nem nyúlnak, de cégszinten megengedett az attól való eltérés – mindkét fél egyetértése esetén.25
Nagy változás állt be a csoportos elbocsátások szabályozása terén. A korábbi időkben a cég bejelentette ez irányú szándékát, amelyet az illetékes kereskedelmi kamarának jóvá kellett hagynia. A kamara azonnal bírósághoz utalta az ügyet. Hiába igazolta a cég, hogy belföldön a tevékenysége veszteséges, ha az összes tevékenysége, tehát a külföldi filiálék-kal együtt értelmezett paraméterei nyereséget mutattak, a bíróság – és így a kamara is – elutasította a cég kérését. Az új szabályozásban a bíróság csak a belföldi tényeket veheti figyelembe.
A Macron-féle gazdaságpolitika értékelése még nem lehetséges. Kétségtelen, hogy a makrogazdasági paraméterek javultak, ezen beül 10 százalék alá került a munkanélkü-liség. Elnöksége kezdetén emelkedtek az üzleti bizalmi indexek, dinamikusan nőtt az új vállalkozások száma, még ha felük kényszervállalkozást is tükröz. Az érem másik oldala viszont, hogy az országban – hivatalos adatok szerint – kétmillió olyan munkanélküli van, akiknek semmilyen képesítésük sincs.
A Macron-féle reformok akkor léptek hatályba, amikor az alsó középosztály és a még náluk is alacsonyabb szinten élők már jóval több, mint egy évtizede – tegyük gyorsan hozzá: francia viszonylatban – egyre szűkösebben élték mindennapjaikat. A 2018 végi, 2019 eleji országos tüntetések jórészt ennek visszatükröződései. Az üzemanyagok jövedéki adójának emelése, ami önmagában klasszikus liberális megszorító lépés egy alapvetően – bármit is állítson magáról – szocialista ihletésű kormánytól, ahogy mondani szokták:
kiverte a biztosítékot.26 A 2019 májusában esedékes EU parlamenti választások után a kép valamelyest tisztulni fog. Franciaországban is.
24 Macron választási ellenfele, F. Fillon konzervatív elnökjelölt 100 milliárdos költségcsökkentést irányzott elő.
25 Még Hollande elnöksége idején és Macron gazdasági minisztersége alatt változtattak volna a tör-vényen, de az a szakszervezetek ellenállásába és nem utolsósorban a vízágyúkkal és könnygázzal végződő utcai tüntetésekbe ütközött.
26 Mint ahogy a tüntetések szükségszerűen magukkal hozták a vandalizmust is.
10.5. Irodalomjegyzék
Amable, B. – Guillaud, E. – Palombarini, S. (2012): Changing French capitalism: political and systemic crises in France. Journal of European Public Policy 19(8). 1168–1187.
Bara, Z. (2006): Állam által vezérelt piacgazdasági rendszerek (4. javított kiadás). In: Bara, Z. – Szabó, K. (szerk.): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények. Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba. Aula Kiadó, Budapest. 157–208.
Cazes, B (1990): Indicative planning in France. Journal of Comparative Economics 12(4). 607–
620.
Clift, B. (2012): Comparative capitalism, ideational political economy and French post-dirigiste resposnes to the global financial crisis. New Political Eocnomy 17(5). 565–590.
Cseke, B. (2016): Mire mennek a franciák Francia-Afrikában? Messzelátó blog, 2016. november 18. http://messzelatoblog.hu/blog/mire_mennek_a_franciak_francia_afrikaban Dózsa Gy. (2018): Franciaország a pénzrendszerrel gyarmatosít. Figyelő december 11.
Grossman, E. – Woll, C. (2014): Saving the banks: The political economy of bailouts.
Comparative Political Studies 47(4). 574–600.
Harbula, P. (1999): Tulajdonosi és nagyvállalati struktúra a francia gazdaságban. Közgazdasági Szemle 46(3). 245–265.
Horwarth, D. (2013): France and the international financial crisis: The legacy of state-led finance. Governance: An International Journal of Policy, Administration, and Institutions 26(3). 369–395.
Jánossy F. S. (2018): A farkasokkal együtt kell üvölteni. Demokrata július 4.
Levy, D. J. (2008): From the dirigiste state to the social anaesthesia state: French economic policy in the longue dureé. Modern & Contemporary France 16(4). 417–435.
Meunier, S. (2013): France and the Global Economic Order. In: Cole, A. – Meunier, S. – Tiberj, V. (eds): Developments in French Politics 5 (5th edition). Palgrave, London. 233–249.
Mosolygó, Zs (1987): A francia gazdaságpolitika cikkcakkjai a 80-as években. Közgazdasági Szemle 34(3). 346–354.
Mosolygó, Zs. (1996): A francia államkapitalizmus. In Bara, Z. – Szabó, K. (szerk.):
Összehasonlító gazdaságtan. Bevezetés a gazdasági rendszerek elméletébe. Aula Kiadó, Budapest. 199–230.
OECD (2017): The Size and Sectoral Distribution of State-Owned Enterprises. OECD Publishing, Paris.
OECD (2019): OECD Economic Surveys: France 2019. OECD Publishing, Paris.
Ornston, D. – Vail, M. I. (2016): The developmental state in developed societies: Power, partnership, and divergent patterns of intervention in France and Finland. Comparative Politics 49(1). 1–21.
Schmidt, V. A. (2016): Variaties of capitalism: a distinctly French model? In: Elgie, R. – Grossman, E. – Mazur, A. G. (eds): The Oxford Handbook of French Politics. Oxford University Press, Oxford.