A CRS és a CAA értékelése

Az automatikus információcsere globális mintájaként kezelt CRS a pénzügyi számlainformációk államok közötti átadását szabályozza. A korábban vázolt nemzetközi jogi eszközökkel ellentétben a CRS nem teremt jogalapot az információcserére, hanem annak technikai feltételeit szabályozza, megteremtve egy egységesen alkalmazandó, átjárható szabályrendszert. A CRS ezáltal elősegíti a hatékony nemzetközi információcsere gyakorlati alkalmazását.

A CRS működése jogi szempontból mindig valamely nemzetközi egyezményen alapul (rendszerint kettős adóztatási egyezmény vagy CMAAT), melynek keretei között az automatikus információcsere a résztvevők illetékes hatóságai közötti megállapodás alapján kerül alkalmazásra.

A CRS elfogadását megelőzően már léteztek olyan együttműködési formák, melyek meghatározott jövedelemkategóriák tekintetében biztosították az automatikus információcserét (pl. az EU Megtakarítási Irányelve, FATCA). Ugyanakkor, a CRS a korábbi együttműködési formákhoz képest egy átfogóbb, egységesebb, szélesebb körben alkalmazható együttműködést teremt, és felállít egy minimum sztenderdet.⁴⁴⁷ A CRS a már meglévő együttműködési formákat nem érinti, és ha a résztvevő államok szélesebb körű együttműködést szeretnének, akkor ezt kétoldalú megállapodások, vagy más megállapodások segítségével rendezhetik⁴⁴⁸.

A CRS-szabályok nagymértékben támaszkodnak a FATCA-szabályozás megoldásaira. A CRS mégis több ponton eltér a FATCA-tól, ami egyrészt a szabályozás többoldalúságára, másrészt az Amerikai Egyesült Államok adórendszerének sajátosságaira vezethető vissza. A főbb különbségek között szerepel az állampolgársági alapon történő adóztatás elve és a mindenre kiterjedő forrásadóztatás elve, melyek csak az amerikai jogi környezetben

446 OECD Kommentár a CAA-hoz, 8. pont az 7. cikkhez.

447 OECD, Standard AEOI, Bevezetés, 5. pont.

448Őry (2015b).

149

értelmezhetők, ezért a CRS-ben nem jelennek meg⁴⁴⁹. Tekintettel arra, hogy az OECD CRS alapját a FATCA, mint az első globális automatikus információcserét lehetővé tevő jogi eszköz jelentette, a CRS-t szokás „GATCA” névvel is illetni.⁴⁵⁰

A CRS az automatikus információcsere nemzetközi megvalósulása irányában egy jelentős mérföldkő. A CRS segítségével elérhető, hogy az államok a szükséges információkat megfelelően feldolgozható, felhasználóbarát formában szerezzék meg, intézményesített eljárási keretek között. A CRS valójában életre kelti a nemzetközi jogi eszközök által biztosított információcserét. A CRS ezzel jelentős mértékben hozzájárul az adóelkerülés és a káros adóverseny nemzetközi adójogi konfliktusának feloldásához.

9.8Magyarországi kitekintés

Az OECD Közös Jelentéstételi Sztenderd alkalmazására Magyarország is kötelezettséget vállalt, és aláírta az illetékes hatóságok közötti megállapodást. A vonatkozó hazai szabályokat a 2015. évi CXC. törvény⁴⁵¹ iktatta be a belső jogba, mely tartalmazza mind a CRS, mind a CAA hivatalos magyar nyelvű szövegét.

A CAA alapján a multilaterális megállapodásban részt vevő, aláíró államok adóhatóságai és a magyar adóhatóság automatikusan cserélnek információt a területükön bejegyzett pénz- és tőkepiaci szereplőknél vezetett, a partnerállamban belföldön illetőséggel bíró ügyfelek számlái vonatkozásában, feltéve, hogy mindkét állam megfelelő biztosítékokkal és infrastruktúrával rendelkezik a hatékony információcsere-kapcsolatra.

A CAA a pénzügyi számlák információcseréjét kötött menetrend alapján valósítja meg. Az információk első küldésére a számlák bizonyos köre tekintetében 2017 szeptemberében kerül sor, melyhez a CAA által érintett számlák azonosítására vonatkozó eljárásokat 2016. január 1-ig kellett kialakítani⁴⁵². A CAA alapján a pénzügyi információk automatikus cseréjére a részes

449 Lásd az OECD, Standard AEOI, Bevezetés, 5. pont.

450 “Analysis & Commentary: From FATCA to GATCA”, in Global Daily Tax News, 2015.11.06.

451 A pénzügyi számlákkal kapcsolatos információk automatikus cseréjéről szóló, illetékes hatóságok közötti többoldalú Megállapodás kihirdetéséről szóló 2015. évi CXC. törvény.

452 A CRS és a CAA kihirdetésével összefüggésben 2016. január 1-jétől változtak az Aktv. szabályai. Az adatszolgáltatás teljesítésének módját, illetve a további szabályokat az Aktv. 43/G–43/L. §-ai határozzák meg.

Az Aktv. új rendelkezései alapján a Jelentő Magyar Pénzügyi Intézménynek e minőségét annak keletkezésétől számított 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatósághoz. Az „első bejelentésre” speciális szabály vonatkozott, ugyanis a bejelentést 2016. február 15-éig kellett teljesíteni az adóhatóság felé . A Nem Jelentő Magyar Pénzügyi Intézménynek is be kell jelentenie e minőségét, illetve a bejelentésben meg kell jelölnie e

150

államok illetékes hatóságai között meghatározott eljárásban, közös sztenderd alapján kerül sor évi rendszerességgel. A CAA tartalmazza a pénzügyi információcsere automatikus cseréje során alkalmazott fogalmakat, jelentéstételi kötelezettség alá tartozó pénzügyi számlákat, megjelöli az információcsere határidejét és módját. A CAA a tőkejövedelmekre és a számlaegyenlegre terjed ki, és hatálya alá tartozik a pénzügyi intézmények széles köre (bankok, biztosítók, befektetési alapok), valamint a magánszemélyek és más jogalanyok (vállalkozások, alapítványok) által birtokolt számlák is.

A Közös Jelentéstételi Sztenderdben fogalt általános jelentéstételi kötelezettségeknek és általános átvilágítási követelményeknek megfelelően a belső jogi rendelkezések módosítása vált szükségessé. A CRS-sel összhangban az egyes eljárások Meglévő Egyéni Számlák, Új Egyéni Számlák, Meglévő Jogalanyi Számlák és Új Jogalanyi Számlák szerint kerültek meghatározásra. A jelentéstételi és átvilágítási eljárások hatékony alkalmazása érdekében az adóeljárási és adóigazgatási szabályok módosítására is sor került, az alábbi elvek mentén: (i) meg kell akadályozni, hogy a pénzügyi intézmények az adatszolgáltatási és átvilágítási kötelezettséget megkerüljék; (ii) kötelezni kell a pénzügyi intézményeket, hogy vezessenek nyilvántartást a megtett lépésekről és a felhasznált vett bizonyítékokról, és a nyilvántartást hozzáférhetővé tegyék; (iii) az adatszolgáltatási és átvilágítási kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére megfelelő közigazgatási eljárásokat kell bevezetni; (iv) meg kell akadályozni, hogy az adatszolgáltatásra nem kötelezett pénzügyi intézményeket adókijátszás céljára vegyék igénybe; és (v) szankciókat kell bevezetni a nem jogkövető pénzügyi intézményekkel szemben⁴⁵³.

A CRS és a CAA belső jogba ültetésével hazánk kész eleget tenni annak a kötelezettségvállalásnak, hogy az információcserét legkésőbb 2017 szeptemberéig biztosítja az újonnan nyitott bankszámlák, illetve a nagyobb értékű már fennálló bankszámlák vonatkozásában. A fennmaradó számlákról Magyarország 2018-ban fog először adatokat továbbítani.

A CRS és a CAA próbája a 2017-ben induló információcsere lesz. Ennek eredményeként nem kizárt, hogy az adóigazgatási rendelkezések további módosítására lesz szükség.

minősége jogcímét. A Nem Jelentő Magyar Pénzügyi Intézmények bejelentésére ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a Jelentő Magyar Pénzügyi Intézményekre.

453Őry (2015b).

151 10.OECD BEPS

A nemzetközi információcseréhez kapcsolódóan érdemes röviden szót ejteni az OECD adóalap-erózió és profitáthelyezés elleni célkitűzéseiről.

A nemzetközi vállalatcsoportok cégstruktúráinak kialakítása során sok esetben fontos szerepet játszanak az adóügyi megfontolások. A jövedelmeket általában oda csoportosítják, ahol alacsonyabb az adóterhelés, a költségeket oda, ahol magas az adóteher. A klasszikus adótervezés hagyományosan jogszerű tevékenység, de az adóalap eróziója vagy alacsony adóterhelésű országokba csoportosítása súlyos kárt okoz a nemzeti költségvetéseknek.

Az OECD 2013 folyamán áttekintette a nemzetközi vállalatcsoportok által leggyakrabban alkalmazott adótervezési technikákat. Ezek között azonosítottak olyanokat, amelyek a tételes jog fényében ugyan jogszerűek, de üzleti megalapozottságuk vitatható. Az említett megoldásokat az OECD agresszívnek tekintette, és velük szemben fellépést sürgetett.

Az OECD 2013 nyarán egy 15 területet magába foglaló akciótervet dolgozott ki az agresszívnek minősített technikák felszámolására. Az akcióterv a „Base Erosion and Profit Shifting” („BEPS”) elnevezést kapta, és az akciótervben foglaltak végrehajtására egy, illetve kétéves időtávokat határoztak meg. 2015 végére valamennyi témakörben megszülettek az akcióterv egyes pontjait részletező tanulmányok és javaslatok: a végső jelentéseket 2015.

október 5-én hozta nyilvánosságra az OECD.