Az információcsere korlátai Általános elvek

Az információcsere teljesítését a Szerződő Államok kivételes esetekben megtagadhatják. A megtagadási okokat az OECD Modell 26. cikk 3. bekezdése tartalmazza, ezek alapja lehet: (i) a megkereső vagy a megkeresett állam belső joga; (ii) üzleti vagy szakmai titok; (iii) a közrend. Az említett okokat a 26. cikk 5. bekezdése szerint megszorítóan kell értelmezni, vagyis az 5. bekezdés lerontja a 3. bekezdésben foglaltakat.

Ugyan a megkeresett állam a megkeresés teljesítését a fenti okok alapján megtagadhatja, diszkrecionális jogkörben dönthet úgy is, hogy kiadja az érintett információt. Ezt csak a belső jog korlátozhatja: vannak olyan államok, ahol a megtagadási ok fennállása ellenére, vagy az információcsere feltételeinek teljesülése ellenére kiadott információ büntetőjogi következményeket vonhat maga után.¹⁹⁶

A szubszidiaritás elve

Ez a szabály a megkeresésre történő információcsere esetében alkalmazandó, és azt jelenti, hogy a megkereső államnak a megkeresést megelőzően ki kell merítenie a belső jogban rendszerint rendelkezésre álló információforrásokat.¹⁹⁷ Ha a megkereső állam az adott információt saját forrásból is be tudja szerezni, akkor az információ megkeresés tárgyát nem képezheti. A 26. cikk szerinti információcsere tehát a belső jogi forrásokhoz képest másodlagos.

Belső jogi korlátok és a kölcsönösség elve

A Szerződő Állam nem köteles olyan közigazgatási eljárást lefolytatni, ami eltér az adott államban vagy a másik Szerződő Államban érvényes jogszabályoktól és közigazgatási eljárásoktól. Úgyszintén, nem köteles olyan információkat szolgáltatni, melyek a belső jog

196 Erre példa Franciaország.

197 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 9(a) pont.

75

vagy a rendes közigazgatási eljárás keretein belül nem szerezhetők be az adott államban, vagy a másik Szerződő Államban.¹⁹⁸

Az államtól tehát nem kérhető olyan intézkedés, amelyet a belső jog alapján nem jogosult megtenni. Közigazgatási intézkedésnek minősül minden olyan intézkedés, amit a megkereső ország kér. Ezeket a megkeresett állam belső joga szerint kell végrehajtani, ezért azok a jogi korlátok, adatvédelmi szabályok, titokvédelmi szabályok és jogállami elvek vonatkoznak rá, melyek a megkeresett államban általában érvényesek. Továbbá, az információ megtagadására, a tanúvallomás vagy a nyilatkozattétel megtagadására irányuló belső szabályok is alkalmazandók.¹⁹⁹

Egyes országok belső jog előírja a megkereséssel érintett személy értesítését az információszolgáltatást megelőzően. Az OECD sztenderd szerint ezeket a szabályokat nem szabadna úgy alkalmazni, hogy megakadályozzák a megkereső államot a megkeresés megindításában. Az előzetes értesítés szabályai alól felmentést kell adni olyan esetekben, amikor pl. a megkeresés nagyon sürgős, vagy az értesítés várhatóan aláássa a megkereső államban folytatott vizsgálat sikerét.²⁰⁰

A 26. cikk 3. bekezdés a)-b) pontja értelmében nemcsak a megkeresett állam belső jogát kell figyelembe venni, hanem a megkereső állam belső jogát és közigazgatási eljárásait is. A Szerződő Állam nem kötelezhető olyan eljárás lefolytatására, amelyet a megkereső állam sem tudna teljesíteni saját nemzeti jogszabályai alapján. Ha ilyen megkeresés érkezne a Szerződő Államhoz, akkor azt a kölcsönösség elve alapján jogosult megtagadni. Vagyis, az államok nem kovácsolhatnak előnyt abból, ha a másik állam információcsere rendszere szélesebb körű, mint a saját rendszerük. Ez azt jelenti, hogy a 26. cikk szerinti információcsere alkalmazásában a Szerződő Államok szabályainak „legkisebb közös nevezője” érvényesül.²⁰¹ Sok államban tiltott az információszerzés olyan személytől, aki az információ átadásával magát bűncselekmény elkövetésével vádolná. Ha a megkereső állam ilyen szabályt alkalmaz, akkor a megkeresett állam erre hivatkozással megtagadhatná az információk kiadását.²⁰²

198 OECD Modell, 26. cikk, 3. bekezdés a) és b) pontok.

199 Oberson (2015), 32. o.

200 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 14.1 pont.

201 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 101. pont.

202 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 15.2. pont.

76 Szakmai és üzleti titok

A Szerződő Állam akkor sem köteles információt szolgáltatni, ha ezzel valamilyen szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy hivatali titkot vagy szakmai eljárást tenne megismerhetővé.²⁰³ Az OECD álláspontja szerint a felsorolt titokfajtákat nem lehet nagyon tágan értelmezni: az államoknak ügyelniük kell arra, hogy az adózó érdekei valóban igazolják a titoktartási szabályok alkalmazását.²⁰⁴ Ha ugyanis egy információt „titokká” minősítenek, akkor ez megakadályozza a hatékony információcserét. A 26. cikk 3. bekezdés c) pont szerinti védelem tehát csak olyan titokfajtákra vonatkozhat, amelyek különös és kiemelkedő védelmet igényelnek.

A szakmai és üzleti titok általában olyan tényeket és körülményeket jelent, melyek jelentős gazdasági jelentőséggel bírnak, és a gyakorlatban hasznosíthatók, továbbá amelyek jogosulatlan felhasználása súlyos károkat (pl. pénzügyi nehézséget) okozhat.²⁰⁵

Az OECD Modell 26. cikk 3. bekezdése nem definiálja a „szakmai vagy üzleti titok”

fogalmát. Emiatt elsőre azt feltételezhetnénk, hogy a fogalmat a nemzeti jog alapján kell meghatározni (OECD Modell 3. cikk 2. bekezdés). Mindez nem lenne ugyanakkor összhangban a Modell megalkotójának szándékával, mivel a nemzeti jogok sokszor pontatlanul határozzák meg a fogalmat. Továbbá, olyan sok eltérő titokvédelmi szint lenne, hogy az sértené a kölcsönösség elvét. A szakirodalom jelentős része ezért azt az álláspontot képviseli, hogy a „szakmai és üzleti titoknak” egy önálló definíciót kell kapnia, mely kizárja a Szerződő Állam belső jogára történő hivatkozást.²⁰⁶

Egy állam megtagadhatja az információk kiadását akkor is, ha azok ügyvédek, jogtanácsosok, vagy más elismert jogi képviselők e minőségükben az ügyfelükkel folytatott kommunikációhoz kapcsolódnak²⁰⁷. Az OECD szerint ez a szabály nem értelmezhető széles körben, és nem akadályozhatja a hatékony információcserét. Az ügyvédekkel, jogi képviselőkkel folytatott levelezések pl. csak akkor minősülhetnek bizalmasnak, ha a jogi képviselő ebben a minőségében jár el: ha tulajdonosi meghatalmazottként²⁰⁸,

203 OECD Modell, 26. cikk 3. bekezdés c) pont.

204 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 19. pont.

205 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 19.2 pont, 110. pont.

206 Pistone-Gruber (2011), 102. o., OECD Kommentár a 26. cikkhez, 108. pont.

207 „client-attorney privilege”.

208 „nominee shareholder”.

77

vagyonkezelőként²⁰⁹, vagyonrendelőként²¹⁰, gazdasági társaság igazgatójaként, vagy ügyleti meghatalmazás alapján, stb. járnak el, akkor a titokvédelem nem alkalmazható.²¹¹

Közrend

Végül az állam nem köteles információt szolgáltatni akkor sem, ha az ellentétben állna a közrenddel. A szabályt csak nagyon szélsőséges esetekben lehet alkalmazni, pl. ha a megkereső államban folytatott adóvizsgálat politikai, faji, vagy vallási üldöztetésen alapul.²¹² A korlátozás akkor is alkalmazható, ha az információ államtitkot képez, melynek az ismertté válása a megkeresett állam elemi érdekét sértené.

Ennek kapcsán érdekes kérdést vet fel az olyan információk cseréje, amelyek a megkereső államból származó lopott adatokon (pl. CD, elektronikus eszközök) alapulnak. A gyakorlatban több ilyen megkeresés előfordult Liechtenstein és Svájc irányában. Vannak, akik azt állítják, hogy az ilyen megkeresés az OECD Modell 26. cikk 5. bekezdése szerinti kivételek közé tartozik.²¹³ Mások szerint²¹⁴ az OECD Modell 26. cikk 3. bekezdése szerinti megtagadási okot korlátozás nélkül alkalmazni lehet ebben az esetben (azaz az 5. bekezdés azt nem írja felül), mivel a közrend elvét úgy kell értelmezni, mint azon elvek részét, melyek aláássák egy állam jogrendjének működését. Ez utóbbi értelmezés szerint, ha a megkereső állam bűncselekmény elkövetésére bíztat a megkeresett államban, pl. pénzfizetést ajánlva a kapott információkért, akkor a megkeresett állam a közrendre hivatkozással visszautasíthatja a megkeresés teljesítését.²¹⁵

Közrendre hivatkozás alóli kivételek

Az OECD Modell 2005-ös módosítása folytán a 26. cikk 3. bekezdése szerinti közrendre hivatkozás korlátozásra került. Egy új 5. bekezdést vezettek be, mely kimondja, hogy „a 3.

bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, hogy egy Szerződő Állam megtagadhatja az információk kiadását kizárólag azért, mert azt valamely bank, más pénzügyi intézmény, meghatalmazott, vagy ügynöki, megbízotti minőségében eljáró személy

209 „trustee”.

210 „settlor”.

211 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 19.3 pont.

212 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 19.5 pont.

213 Oberson (2015), 36. o.

214 Steichen (2012), 25. o.

215 Steichen (2012), 25. o.

78

birtokában van, vagy, mert valamely személyben fennálló tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.²¹⁶”

Az új rendelkezés bevezetése a globális szintű átláthatóság felé történő erőteljesebb elmozdulást fejezte ki, mely már a 2002-es TIEA Modellben is megjelent. A szigorú hazai banktitok szabályokat alkalmazó államok (Ausztria, Belgium, Luxemburg, Svájc) kezdetben nehezen tudták bevezetni ezt a szabályt, és fenntartást is fűztek a 26. cikkhez. Eszerint fenntartották a jogot, hogy kihagyják az új 5. bekezdést kettős adóztatási egyezményeikből.²¹⁷ A fenntartást 2009 márciusában aztán megszüntették.

Az 5. bekezdés megkülönbözteti az információkat aszerint, hogy azokat valamilyen különleges jogállású személy (bank, pénzügyi intézmény, stb.) birtokolja. Továbbá, az információ megítélése függ az eljáró személy jogi minőségétől (ügynök, megbízott, stb.) is, illetve attól, hogy tulajdonosi érdekeltséghez kapcsolódik-e. Az alábbiakban ezekről az esetekről lesz szó.

Bankok és pénzügyi intézmények

Az OECD Modell 26. cikk 5. bekezdése felülírja a 3. bekezdést, ha egy állam azért tagadná meg az információk kiadását, mert az információkat a belső jog alapján banktitok védi.²¹⁸ A szabály a bankok és pénzügyi intézmények által birtokolt adatokra vonatkozik.

Oberson felhívja a figyelmet arra, hogy az információszolgáltatás megtagadása továbbra is indokolt, vagyis az 5. bekezdés szerinti megszorítás nem érvényesül, ha a megkeresett állam által hivatkozott megtagadás alapjául szolgáló okok nem az érintett személyek banki, pénzügyi intézményi jogállásához kapcsolódnak²¹⁹.

Meghatalmazott, ügynök, megbízott

Ugyanilyen megfontolásból az államok nem tagadhatják meg az információcserét amiatt, ha az információ birtokosa megbízottként²²⁰ vagy ügynökként jár el, mely minőség a belső jog szerint titokvédelmet élvez. Egy személy akkor jár el megbízotti minőségben, ha „a személy

216 OECD Modell, 26. cikk, 5. bekezdés.

217 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 23-25. pontok.

218 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 19.11 pont.

219 Oberson (2015), 36. o.

220 „fiduciary”.

79

által végzett üzleti tevékenység, vagy az általa kezelt pénz vagy vagyon nem a sajátja, vagy azt nem saját érdekében kezeli, hanem valamely más személy javára, akihez a megbízottat szükségszerűen egyrészt bizalmi viszony fűzi, másrészt érvényesül a jóhiszeműség.²²¹

A megbízotti minőség a fentiekből eredően a „nominee” és a „trustee” minőségben eljáró személyeket is jelenti. A „trustee” kifejezést az OECD Modell expressis verbis nem használja, de ez benne van a TIEA Modellben²²². Az ügynök kifejezés szintén tágan értelmezendő, és magában foglal valamennyi szolgáltatót (cégalapítási ügynökök, bizalmi vagyonkezelő társaságok, stb.)²²³.

Tulajdonosi érdekeltség

A Szerződő Államok nem tagadhatják meg az információátadást akkor sem, ha az valamely személyben (társaságban, személyegyesülésben, alapítványban vagy hasonló szervezetben) fennálló tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.²²⁴ A megtagadás akkor is kizárt, ha ezek az információk egyébként üzleti titoknak minősülnének a belső jog alapján. A megkeresett államnak a tulajdonosi láncban szereplő személyekről is információt kell szolgáltatnia.²²⁵ 4.4Az ENSZ Modell

2011 óta az ENSZ Modell 26. cikke megegyezik az OECD Modell 26. cikkével, két eltérés kivételével. Egyrészt, az ENSZ Modell 26. cikk 1. bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az információcsere kiterjed azokra az információkra, amelyek a szerződő államokat segítik az adóelkerülés és az adókikerülés megakadályozásában. Másodszor, az ENSZ Modell 26. cikk 6. bekezdése azt is rögzíti, hogy az illetékes hatóságok egyeztetés útján megfelelő módszereket és technikákat dolgoznak ki az információcsere vonatkozásában.