A Megtakarítási Irányelv felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése

A Megtakarítási Irányelv területi, tárgyi és személyi hatályának kiterjesztése, illetve a harmadik államokkal kötött egyezmények módosításának a kérdése 2008 óta foglalkoztatta az uniós döntéshozókat.⁵¹⁴ Ez annak volt köszönhető, hogy az irányelv számos joghézagot tartalmazott, ami a jogalkalmazás során egyre nyilvánvalóbbá vált.

A területi hatállyal összefüggésben a legfőbb kritika abból származott, hogy az irányelv csak azokra az EU-n belüli, közvetlen kamatfizetésekre terjedt ki, ahol a haszonhúzó valamely tagállamban belföldi illetőséggel rendelkezett. Nem volt alkalmazandó az olyan kifizetésekre, amelyek egy Unión kívüli államból érkeznek, vagy azokra sem, amelyeket az Unióból egy harmadik államban belföldi illetőséggel rendelkező haszonhúzónak fizettek ki.

512 Az elmúlt időszak fejleményei azt igazolják, hogy a hagyományosan offshore államoknak tekintett országok is egyre inkább elkötelezettek az automatikus információcsere irányában. Nagy-Britannia tegerentúli területei, így Anguilla, Bermuda, a Brit Virgin-szigetek, a Kajmán-szigetek, a Falkland-szigetek, Gibraltár, Montserrat, és a Turks- és Caicos-szigetek 2015 júliusi londoni találkozójukon közös nyilatkozatot tettek közzé arról, hogy továbbra is elkötelezettek az átláthatóság megvalósításában, és bevezették mindazokat az intézkedéseket, melyek a nemzetközi sztenderdeknek is megfelelnek. Forrás: „UK Overseas Territories Agree Priorities In London”, in Global Daily Tax News, 2015.08.04.

513 Schröder, J.: Savings Taxation and Banking Secrecy, 2012, 65. o.

514 Békés (2013), 77. o.

171

A személyi hatállyal kapcsolatos legfőbb probléma abban áll(t), hogy az irányelv kizárólag a magánszemélyekre, mint haszonhúzókra terjedt ki és jogi személyekre nem.

A tárgyi hatállyal kapcsolatos legfőbb aggály az volt, hogy az irányelv hatálya csak olyan kamatfizetésekre terjedt ki, amelyek a követelésekben történő közvetlen befektetésekhez kapcsolódnak, és nem voltak alkalmazhatók az olyan megtakarítási formákra, mint egyes életbiztosítási termékek vagy egyes innovatív pénzügy termékek.

A Megtakarítási Irányelvben foglalt joghézagok kiküszöbölésére a Bizottság több ízben tett javaslatot⁵¹⁵, elsőként 2008-ban⁵¹⁶. Az ezt követő években nem sikerült a módosításokat hatályba léptetni, egészen 2014 márciusáig kellett várni, hogy a látható joghézagok egy részét megszüntessék. 2014. márciusában a tagállamok megállapodtak arról, hogy szélesítik az automatikus információcsere körébe tartozó adatok körét. A megállapodás egy ötéves politikai zárlatnak vetett véget, miután Ausztria és Luxemburg feladta korábbi tiltakozását.⁵¹⁷ Ekkor fogadták el a Megtakarítási Irányelv módosításáról szóló 2014/48/EU irányelvet.⁵¹⁸ A módosítás a területi hatállyal kapcsolatos problémát részben megoldotta, ami egyben a személyi hatály bővítését is jelentette. Egyfajta „átláthatósági” (look-through) megközelítést vezettek be az olyan kifizetésekre, amelyeket a kifizető egy az irányelv, illetve az azzal egyenértékű megállapodások területi hatálya alá nem tartozó országban letelepedett vagy tényleges üzletvezetési hellyel rendelkező társaságnak fizet ki, amely társaságnak tényleges tulajdonosa egy az EU valamely tagállamában illetőséggel rendelkező személy. Ilyenkor a haszonhúzónak ezt a harmadik állambeli társaság tulajdonosát kell tekinteni, tehát úgy kell kezelni, mintha közvetlenül neki – a harmadik állambeli társaság közbeiktatása nélkül –

515 A Megtakarítási Irányelv 18. cikke alapján a Bizottság három évente jelentést küld a Parlamentnek az irányelv alkalmazásáról, az első jelentéstételre 2008-ban került sor. Lásd még Varga B. (2014), 343. o.

516 Javaslat: A Tanács irányelve (2008. november 13.) a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv módosításáról (COM(2008) 727 végleges).

517 E két állam 2008 óta akadályozta az Európai Bizottság javaslatának elfogadását. Luxembourg és Ausztria kezdetben azért tiltakoztak a módosítások ellen, mert attól féltek, hogy befektetőik az információcserét nem biztosító országokba menekülnének. Az egyhangú döntéshozatal követelménye miatt a tiltakozás megakadályozta a bizottsági javaslat elfogadását. A változást végül az hozta meg, hogy a Bizottság eredményesen tárgyalt öt alacsony adókulcsú európai állammal (Svájc, Lichtenstein, Andorra, San Marino és Monaco). Továbbá, Ausztria és Luxembourg álláspontját tólhaladták a nemzetközi fejlemények, köztük a FATCA megállapodások elterjedése és az OECD globális sztenderd elfogadása. Ezek a nemzetközi lépések Ausztriát és Luxemburgot kirekesztették mind az EU-n belül, mind a nemzetközi színtéren. Lsd. még: „Member States increase Tax Transparency”, by Nicholas Hirst, in European Voice, 2014. március 24., http://www.politico.eu/article/member-states-increase-tax-transparency/ (2016.08.15).

518 http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2014.111.01.0050.01.ENG (2016.08.15).

172

fizették volna ki a kamatot.⁵¹⁹ Ez ugyanakkor egyáltalán nem oldotta meg azokat a problémákat, amelyek abból származnak, hogy a magánszemélyek a megtakarításaikat Európán kívüli (pl.: Hongkong, Szingapúr) pénzügyi központokba viszik.

A személyi hatállyal kapcsolatos problémát (csak magánszemélyek kamatjövedelmére vonatkozik) szintén nem oldotta meg a módosítás.

A tárgyi hatállyal kapcsolatos problémát a módosítás kiküszöbölte. Már nemcsak a kamatra, hanem azzal lényegében egyenértékű minden jövedelemre kiterjesztette az irányelvet, és az olyan életbiztosítási szerződésekre is, amelyek hozama több mint 40%-ban függ a Megtakarítási Irányelv hatálya alá tartozó kamatjövedelmektől.⁵²⁰

Az automatikus információcsere irányába történő nemzetközi elmozdulás az irányelv 2014.

márciusi módosításának elfogadását közvetlenül követően ismét felvetette annak a szükségességét, hogy a Megtakarítási Irányelv alkalmazási körét és működését módosítsák a tagállamok⁵²¹. Az EU szabályozást ugyanis összhangba kellett kerülnie az OECD által kifejlesztett nemzetközi sztenderddel, amit a G20 pénzügyminiszterek a 2014. szeptemberi találkozón terjesztettek elő. Az egységes jogalkalmazás megvalósítása érdekében az mutatkozott a legcélszerűbb megoldásnak, hogy a Megtakarítási Irányelv rendelkezéseit a Közigazgatási Együttműködési Irányelv keretei között fejlesszék tovább, bővítve a közigazgatási együttműködés alkalmazási körét az automatikus információcsere új OECD sztenderdje szerint.

A fenti változtatási igények végül ahhoz vezettek, hogy 2015. november 10-én az Európai Unió Tanácsa eltörölte a Megtakarítási Irányelvet.⁵²² Erre azt követően került sor, hogy a Tanács több új jogi dokumentumot⁵²³ fogadott el az automatikus információcsere biztosítása érdekében. A Megtakarítási Irányelv emiatt 2016. január 1-vel került hatályon kívül.

519 Megtakarítási Irányelvnek a 2014/48/EU irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt változata 2. cikk (3) bek.

520 Megtakarítási irányelvnek a 2014/48/EU irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt változata 6. cikke.

521 Az Európai Bizottság 2015. március 18-án [COM (2015) 129 végleges] számon irányelvjavaslatot nyújtott be a Tanácshoz az irányelv hatályon kívül helyezésére. Ennek hátterében a DAC új szabályainak elfogadása állt.

522 A Tanács 2015. november 10-i (EU) 2015/2060 irányelve a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 301, 2015.11.18.; Lsd. még

“European savings tax directive repealed”, in Global Daily Tax News, 2015.11.13.

523 A Tanács 2014 decemberében fogadta el a 2014/107/EU irányelvet, mely a kamatból, osztalékból, a pénzügyi eszközök értékesítéséből és más bevételekből származó jövedelmeket, valamint a számlaegyenlegeket is az automatikus információcsere körébe vonta. Az irányelv az automatikus információcsere OECD által kifejlesztett egységes sztenderdjének alkalmazását írja elő, és 2016. január 1-én lépett hatályba. A tagállamok 2017

173

A fentiekkel párhuzamosan az Európai Bizottság is jelentős mérföldkövet tudhatott maga mögött. 2015 októberében megállapodást írtak alá Svájccal az adóügyi információk automatikus cseréjéről, melynek értelmében 2018-tól Svájc minden évben automatikusan megosztja a tagállamokkal az uniós állampolgárok svájci bankszámláira vonatkozó adatokat, egyebek között a számlatulajdonos nevét, címét, adószámát, születési dátumát és a számlán található egyenlegekkel kapcsolatos összes lényeges információt⁵²⁴.

Az EU hasonló tartalmú megállapodást kötött Andorrával⁵²⁵, Liechtensteinnel⁵²⁶, valamint San Marino-val.⁵²⁷