Az adóügyi információcsere egyezmények értékelése

Az adóügyi információcsere egyezmények megjelenése jelentős fordulatot hozott az adóügyi információcserében a korábban alkalmazott kettős adóztatási egyezményekhez képest. A kettős adóztatási egyezmények nyújtotta információcsere több tekintetben korlátozottnak mutatkozott. Egyrészt nem volt alkalmazható egyezményes rendszerrel nem rendelkező államok esetében, másrészt, ha volt is kettős adóztatási egyezmény, a megkeresett állam rendszerint nem volt köteles olyan közigazgatási intézkedéseket tenni, melyek eltértek saját jogától vagy közigazgatási gyakorlatától²⁷⁸, és olyan információkat szolgáltatni, melyek a belső jognál fogva vagy normál közigazgatási eljárás keretében nem voltak megszerezhetők.²⁷⁹ Úgyszintén, ha az országok csak szűk körű információcsere-rendelkezést ültettek be adóegyezményeikbe, csak ennek keretei között szolgáltattak információt.²⁸⁰ Az adóügyi információcsere egyezmények a kettős adóztatási egyezmények fenti korlátait voltak hivatottak kiküszöbölni. Az adóügyi információcsere egyezmények célja az volt, hogy a kettős adóztatási egyezménnyel nem rendelkező országokkal való információcserét előmozdítsák, és ezáltal hatékonyan lépjenek fel a káros adóversenyben érintett államokkal szemben.

276 TIEA Modell, 5. cikk, 3. bekezdés.

277 TIEA Kommentár, 73. pont.

278 Pl. Ausztria, Belgium, Luxemburg, Svájc rendszeresen megtagadták az információcserét saját belső joguk titoktartási szabályaira hivatkozással.

279 OECD Modell, 26. cikk 2. bekezdés a)-b) pontok.

280 OECD Kommentár a 26. cikkhez, 24. pont.

97

A hatékony konfliktusfeloldás érdekében az adóügyi információcsere egyezmények alapjául szolgáló TIEA Modell több ponton hozott újdonságot az információcsere korábban érvényes sztenderdjéhez képest. A TIEA Modell egyik legfontosabb újdonsága az volt, hogy kizárta az információcsere megtagadását banktitokra hivatkozással. Emellett további előrelépést is hozott: a megkereső államra helyezte az elsődleges felelősséget annak megállapítására, hogy a megkeresés megtagadására alapot adó okok fennállnak-e vagy sem; eltörölte a kettős büntethetőség elvét, így az adóbűncselekmény megállapítása a megkereső állam jogától vált függővé; és korlátozta a eljárási szabályokat az ügyfél-ügyvéd védelem során.

A TIEA Modell hatásai az említett jelentős újdonságok ellenére nem rövid távon, hanem hosszú távon jelentkeztek. Ezt az illusztrálja leginkább, hogy a TIEA Modell közzététele után közvetlenül csak néhány ország írt alá ilyen típusú megállapodást: 6 ország 2002-ben, és 44 ország 2002 és 2008 között²⁸¹. A 2007-ben kezdődő globális pénzügyi válság nyomán a gazdasági értelemben erős államok ugyanakkor komoly nyomás alá helyezték az alacsony adókulcsot alkalmazó - gyakran off-shore pénzügyi központként is működő – államokat, hogy írjanak alá információcsere-egyezményeket²⁸². A helyzet a 2009-es „nagy áttörés” után változott meg lényegesen, különösen a 2008-as gazdasági válság okozta politikai nyomás miatt. 2009. április 2-án a G20 szigorú fellépést jelentett be az adócsalással és az adóelkerüléssel szemben, és kényszerítő eszközöket ígért az adóügyi együttműködésben nem-együttműködő országokkal szemben. Ahhoz, hogy egy ország ún. „fehér-listára” kerüljön, legalább 12 adóügyi információcserét lehetővé tevő egyezményt kellett aláírnia, akár az OECD Modell 26. cikke szerinti sztenderdet tartalmazó kettős adóztatási egyezmény, akár TIEA formájában²⁸³. Ennek eredményeként a 2008. november 15-i és a 2011. november 4-i G20 ülés közötti időszakban több mint 700 TIEA-t írtak alá.²⁸⁴

Az alábbi ábra szemlélteti a 2008-2011 közötti időszakban végbement bővülést²⁸⁵:

281 Pankiv (2013) 157. o.

282 Simon (2012).

283 OECD, Tax-Cooperation 2009, Towards a Level Playing Filed.

284Stewart, M: Transnational Tax Information Exchange Networks: Step Towards a Globalized, Legitimate Tax Administration, World Tax Journal, 2012, 161. o.

285 Forrás: http://www.oecd.org/ctp/fightingtaxevasion.htm (2016.03.10).

98

1. ábra: A 2008-as és a 2011-es G20 találkozók közötti időszakban aláírt TIEAk és kettős adóztatási egyezmények, Forrás: OECD, 2012

A TIEA Modell által bevezetett új sztenderd jelentős hatással volt az információcseréről szóló más jogi eszközökre. 2005-ben a TIEA Modellre tekintettel módosult az OECD Modell 26.

cikke, majd 2008-ban az ENSZ Modell is. Végül a Multilaterális Egyezményt is az új sztenderdhez igazították 2011-ben. Az új sztenderd értelmében az információszolgáltatásnak már nem jelenthette korlátját a banktitokra való hivatkozás.

A számos előrelépés ellenére a TIEA Modell több tekintetben megmaradt a nemzetközi egyezmények korlátai között: egyrészt, csak az egyezményben részes feleket kötelezi, mely rendszerint két államot jelent; másrészt, csak az egyezményben megjelölt adónemekre vonatkozik (ideértve a vagyonadókat, öröklési és ajándékozási illetékeket); harmadrészt, csak a megkeresésre történő információcserére ad lehetőséget, az automatikus információcserére nem. Az adóügyi információcsere egyezmények ezért továbbra sem jelentenek az adóügyi információcserére egységes, átfogó megoldást. További nehézséget jelent, hogy bár a jogi keretek adottak, az adóügyi információcsere-egyezmények alapján történő információcserének a mai napig sincs kialakult gyakorlata.

99 5.3Magyarországi kitekintés

Két esetben adóügyi információcsere egyezmény ad felhatalmazást Magyarországnak az információcserére. Az OECD államok gyakorlatával összhangban jellemzően olyan alacsony adókulcsú, korábban együtt nem működő államokkal kezdeményezett hazánk az adóügyi információk cseréjére vonatkozó tárgyalásokat, amelyek jogrendje nem teszi lehetővé a magasabb fokú együttműködést és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények megkötését.²⁸⁶ Magyarország 2013 óta 10 állammal rendelkezett felhatalmazással tárgyalások folytatására adóügyi információcseréről: Andorra, Argentína, Barbados, Bermuda, Brit Virgin-szigetek, Gibraltár, Guernsey, Jersey, Man-szigetek, Liechtenstein.

A fenti felhatalmazások alapján két adóügyi információcseréről rendelkező egyezmény született. Elsőként Guernsey és Magyarország 2013. szeptember 11-én Londonban írta alá az adóügyi információcseréről szóló egyezményt²⁸⁷, melyet alig egy évvel később követett a 2014. január 28-án aláírt, a Magyarország és Jersey közötti adóügyi információcseréről szóló egyezmény²⁸⁸. A Guernsey-vel kötött egyezmény 2014. március 7-én²⁸⁹, a Jersey-vel kötött egyezmény 2015. február 13-án lépett hatályba²⁹⁰.

Az adóügyi információcseréről szóló egyezmények arra adnak lehetőséget, hogy konkrét ellenőrzéshez kapcsolódóan, kérésre az adóhatóság információhoz jusson.

Mind a Guernsey-vel, mind a Jersey-vel kötött egyezmény az OECD TIEA Modell szabályait követi. Az egyezmények keretein belül a szerződő felek illetékes hatóságaikon keresztül azon információk (köztük banki információk) cseréjét vállalják, amelyek előreláthatólag fontosak belső jogszabályaik végrehajtásához és érvényesítéséhez²⁹¹. Az adatcsere az egyezmények

286 Siklósiné (2013).

287 Lsd. a Magyarország Kormánya és Guernsey Kormánya kőzött az adóügyi információcseréről szóló, Londonban, 2013. szeptember 11. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2013. évi CLXII. törvényt.

288 Lsd. a Magyarország Kormánya és Jersey Kormánya között az adóügyi információcseréről szóló, Londonban, 2014. január 28-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2014. évi L. törvényt.

289 Lsd. a 9/2014. (III. 13.) KüM közleményt a Magyarország Kormánya és Guernsey Kormánya között az adóügyi információcseréről szóló, Londonban, 2013. szeptember 11. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2013. évi CLXII. törvény 2. és 3. §-ának hatálybalépéséről.

290 Lsd. a 6/2015. (II. 20.) KKM közleményt a Magyarország Kormánya és Jersey Kormánya között az adóügyi információcseréről szóló, Londonban, 2014. január 28-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2014. évi L.

törvény 2. és 3. §-ának hatálybalépéséről.

291 2014. évi L. törvény indokolása Magyarország Kormánya és Jersey Kormánya között az adóügyi információcseréről szóló, Londonban, 2014. január 28-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről; 2013. évi CLXII.

törvény indokolása a Magyarország Kormánya és Guernsey Kormánya kőzött az adóügyi információcseréről szóló, Londonban, 2013. szeptember 11. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről.

100

hatálya alá tartozó adók megállapításához, kivetéséhez és beszedéséhez, az adóigények behajtásához és kikényszerítéséhez vagy adóügyekben történő vizsgálathoz vagy büntető adóügyekben történő vádemeléshez kapcsolódóan előreláthatóan fontos információkra is kiterjednek.

Az egyezmények a közvetlen és a közvetett adókra is vonatkoznak.²⁹²

Garanciális szabály, hogy a megkeresett fél nem köteles olyan információt nyújtani, amelyik nem áll hatóságainak rendelkezésére vagy nem áll olyan személy birtokában vagy szerezhető be olyan személy által, aki területi joghatóságán belül van.²⁹³ Továbbá, a megkeresett fél illetékes hatósága visszautasíthatja a segítségnyújtást, ha: (i) a kérelem nincs összhangban az egyezménnyel; (ii) a megkereső fél nem foganatosított minden elérhető eszközt a saját hatáskörén belül az információ megszerzésére, kivéve azokat, amelyek igénybevétele aránytalan nehézségekkel járna; (iii) a kért információ nyilvánosságra hozatala a megkeresett fél közrendjét, beleértve a nemzetbiztonsági érdekeit vagy közbiztonságát, sértené; vagy (iv) a megkeresés teljesítése sértené az ügyben érintett személy alapvető jogait.²⁹⁴

Amennyiben a felek között nehézségek vagy kétségek keletkeznek az egyezmények végrehajtása vagy értelmezése tekintetében, akkor kölcsönös egyeztetési eljárásnak van helye a felek között.

A Guersey-vel és Jersey-vel kötött egyezmények gyakorlata jelenleg még nem ismert, viszont az látszik, hogy ezek az államok más országokkal rendelkeznek több adóügyi információcseréről szóló egyezménnyel, és ezek száma folyamatosan nő²⁹⁵. Ez azt vetíti előre, hogy a korábban adóparadicsomnak minősülő országokkal is várható az információcsere gyakorlatának kialakulása.

Érdekes megemlíteni, hogy Magyarország felhatalmazással rendelkezett Liechtensteinnel történő adóügyi információcsere megállapodás aláírására is. 2015. június 29-én a két ország

292 Egyezmények 3. cikke.

293 Egyezmények 2. cikke.

294 Egyezmények 7. cikke.

295 A Guernsey-Magyarország közötti egyezmény megkötésekor Guernsey már 45 olyan egyezménnyel rendelkezett, mely lehetővé teszi a Guernsey-re vitt vagyonokra vonatkozó adatok kiadását. Az egyezményes államok között szerepelt 18 EU tagállam, a G20 16 tagországa, és több adóparadicsom is, így a Bahamák, a Kajmán-szigetek, vagy a Seychelle-szigetek. Magyarországgal egy napon Svájc is aláírta Guernsey-vel a hasonló tartalmú, adóügyi információk átadására vonatkozó megállapodást.

101

kormánya kettős adóztatási egyezményt írt alá²⁹⁶, mely 2016. január 1-vel alkalmazandó. Az egyezmény az információcserére vonatkozó kiterjedt rendelkezést tartalmaz, ezzel egy adóügyi információcsere egyezmény aláírása okafogyottá vált.

Magyarországnak de lege ferenda két fontos teendője van az adóügyi információcsere-egyezmények kapcsán. Egyrészt, a már meglévő egyezmények esetében ki kell alakítani azokat a belső jogi közigazgatási gyakorlatokat, melyek hatékonyan szolgálják az adóügyi információcsere egyezmények nyújtotta lehetőségek kihasználását. Ennek nyomán célszerű kialakítani azon technikai követelményeket, melyek a kapott információk feldolgozását megkönnyítik. A hatékony jogalkalmazás érdekében az lenne a legcélravezetőbb, ha az adóügyi információcsere egyezmények alkalmazása során olyan technikai és eljárási sztenderdek kerülnének alkalmazásra, melyek közelítenek az uniós jogszabályok alkalmazása során bevezetett technikai követelményekhez. Másrészt, további egyezmények megalkotása válhat szükségessé a nemzetközi együttműködéshez nem csatlakozó adóparadicsomokkal.

296 Lsd. 2015. évi CL. törvény a Magyarország és a Liechtensteini Hercegség között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről.

102 6.RUBIK MEGÁLLAPODÁSOK

Ahogyan arról szó esett, a nemzetközi adóügyi információcsere az eltérő gazdasági érdekek miatt rendkívül megosztotta a nemzetközi közösséget. Az egyezményes hálózattal rendelkező országok többsége arra törekedett, hogy erősítse a kettős adóztatási egyezmények keretében történő információcserét. Ezzel egyidejűleg 2009 márciusát követően az OECD Modell 26.

cikkének módosítása hatására egyre erőteljesebbé vált a nemzetközi nyomás, hogy a megkeresésre történő információcsere sztenderdjéről áttérjenek az automatikus információcsere sztenderdjére.

A TIEA Modell elfogadásával azok az adóparadicsomok is bekapcsolódni kezdtek az információcserébe, melyek nem rendelkeztek ugyan egyezményes hálózattal, de a fejlett államok nyomására vállalták, hogy megkeresésre, meghatározott adónemek vonatkozásában információt szolgáltatnak szerződéses partnereik felé. Az adóparadicsomok ez esetben a banktitokra hivatkozással már nem tudták megtagadni az információk kiadását.

Azok az országok, melyek hagyományosan elhatárolódtak az információcserétől a szigorú banktitokra épülő belső jogrendszerüknél fogva (pl. Svájc, Luxemburg, Belgium, Ausztria), egyre inkább elszigetelődtek. A banktitok megőrzésére irányuló sajátos kísérlet történt akkor, amikor Svájc alternatív megoldásként kidolgozta az ún. „Rubik modell”-t.²⁹⁷

A „Rubik modell” abból az alapvető igényből indult ki, hogy Svájc elismert pénzügyi központként fenn kívánta tartani a banktitok intézményét - tehát az információcserét nem támogatta -, ugyanakkor megoldást kívánt nyújtani a befektetők országának arra, hogy a befektetések kapcsán adóztatási jogát gyakorolhassa, abból adóbevételekhez jusson. A módszer tehát egy kompromisszum eredménye, mely két ellentétes igényt kíván kielégíteni:

az adózó személyazonosságának titokban tartását és az adókötelezettség teljesítését a befektető illetősége szerinti államban.

A „Rubik modell” e két ellentétes igényt azáltal oldja fel, hogy a kifizető által levonásra kerülő forrásadót alkalmaz, melynek mértéke megegyezik az adózó illetősége szerinti állam

297 Lissi A.-Bukara D.: Abkommen mit Deutschland un Grossbritanien über di Zusammenarbeit im Steuerbereich, 42. o., 103. o.

103

adómértékével. A levont forrásadó összegét továbbítják az illetőség országának, az adózónak pedig ezért cserébe nem kell felfednie személyazonosságát.

A rendszer bevezetésekor a „Rubik modell”-nek számos támogatója volt. Svájc Németországgal²⁹⁸, az Egyesült Királysággal²⁹⁹ és Ausztriával³⁰⁰írt alá ilyen típusú megállapodást, melyeket a Svájci Szövetségi Parlament 2012 májusában ratifikált. További tárgyalások folytak Görögországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal.

A brit és az osztrák egyezmények 2013. január 1-én léptek hatályba. A Németországgal kötött egyezmény végül nem kerülhetett alkalmazásra, mert a német parlament 2012 decemberében nem ratifikálta a megállapodást. A német parlament elutasító döntése után a tárgyalások a többi országgal is megrekedtek. Az automatikus információcsere irányába történő elmozdulás kérdésessé tette a „Rubik modell” hosszú távú fenntarthatóságát. A modell inkább átmeneti modellnek tekinthető, és jogtörténeti szempontból érdekes.