kordás Ferenc
a spanyol örökösödési háború idején (1701–1714) portugália nagy-britannia mellé áll, s az úgy-nevezett methuen-szerződésben (1703) gyakorlatilag hatalmas gyámja protektorátusává válik.
az inkvizíció mindinkább elveszti addig szinte korlátlannak hitt hatalmát. nemcsak antónio vieira, de példájára sokan mások is, ha egyelőre csak a saját védelmükben, de mégis élesen szembe-szálltak ezzel a középkori elnyomó szervezettel. a jezsuiták virágkora letűnt, sőt, d. José és marquês de pombal, a felvilágosult abszolutizmus nagy harcosai és a polgári nacionalizmus ki emelkedő alak-jai odáig viszik a dolgot, hogy a jezsuitákat kiűzik portugáliából (1759). utánuk megnyílt az út a francia materialista szellem előtt. már az 1640-es forradalom óta érezhető volt, hogy nagy változá-sok százada következik. Franciaország utánzása valósággal divattá válik portugáliában. a portugál szellemi elit, az írók, tudósok, művészek legjava nyíltan kiáll a francia szellemi irányzatok, az új filo-zófia mellett: Francisco José Freire magasztalja boileau esztétikáját, verney odáig megy, hogy egye-nesen a francia nyelv iskolai oktatását ajánlja, s követeli, hogy descartes, voltaire és rousseau filozó-fiai tanait széles körben terjesszék az országban. az enciklopédisták szellemi expanzióját amúgy sem lehetett volna megakadályozni, hiszen akkor már nemcsak a latin nyelvű országokban, de jófor-mán egész európában elterjedőben voltak, s így betörtek portugáliába is. a francia, liberális, politi-kai eszmék átjutottak a határokon. az abszolutizmus ideje lejárt.
a tudományok minden területén hasonlóképp nagy haladást tapasztalunk. már nem elég az igazság elméleti, általános megállapítása: az igazságot be is kell bizonyítani, mégpedig kísérlettel, hogy magából a tapasztalatból legyen leszűrhető a törvény. ez a skolasztikus gondolkodás meg-haladását jelenti, s ez a kor gondolkodóit, a filozófusokat, írókat, pedagógusokat, művészeket szintén magával ragadja. egész európát elkapja a közoktatás átalakításának, újraszervezésének a vágya: elsősorban az egyetemi oktatást akarják a kor követelményeihez hozzáidomítani. kidol-gozzák a felsőoktatás konkrét, kísérleti tervét. az orvosképzésben például elfordulnak az antik világ elavult tekintélyeitől (Hippokratész, galénosz stb.), s az egyetemek mellé kórházat, botani-kus kertet, természettudományi múzeumot, kémiai és fizikai laboratóriumokat létesítenek, ahol egy-egy feladattal részletesen, kísérleti alapon foglalkoznak.
portugáliában 1720ban megalakul a királyi történettudományi akadémia, amelyben a tu -domány művelése szigorúan dokumentáló, bizonyító jellegűvé válik. Coleção dos Documentos e Memórias da Academia címen 15 kötetben adták ki az akadémia hatalmas gyűjteményes művét.
az akadémia híres tagjai voltak: d. antônio Caetano de Sousa (1674–1759), diogo barbosa machado (1698–1772) és Francisco leitão Ferreira (1677–1735).
a felvilágosodás tiszta fénye áttöri a középkori sötétséget. a bátor szellemű portugál írók nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a katolikus-feudális kormány és a jezsuiták befolyása meg-szűnjön az országban. az 1775-ös, nagy lisszaboni földrengés után József király mindenható minisztere, pombal márki sok üdvös reformot léptetett életbe. Száműzték a jezsuitákat, akik kétszáz éven át a kezükben tartották a közoktatást, bevezették az új iskolarendszert, lazították a cenzúrát, eltörölték a rabszolgaság intézményét, emancipálták a zsidókat.
luís antónio verney lisszabonban született 1713-ban. az évorai egyetemen végezte teológiai tanulmányait, majd 1736-ban rómában teológiai doktorátust szerzett. 1746-ban publikálta O verdadeiro Método de Estudar (a tanulás igazi módszere) című kétkötetes művét, mely nagy port vert fel portugáliában. a mű 16 levélből áll. ezekben tudományos alapossággal foglalkozik kora teológiai, filozófiai és irodalmi problémáival, s határozottan kiáll az új eszmék mellett. ma már könnyű megállapítanunk, hogy bármilyen sokoldalú volt is verney, esztétikai, orvostudomá-nyi és fizikai ismeretei eléggé felületesek voltak, s melléfogásai különösen azáltal váltak ismertté, hogy például nem ismerte fel Camões zsenialitását, sőt, igazságtalanul bírálta a portugál szellem eme világirodalmi nagyságát, s ezt a portugálok nem tudják neki megbocsátani. verney később rómába került, ott mint világi pap folytatja működését, s leveleivel tovább ostromolta a jezsuiták nevelési módszereit.
az árkádiák
ebben az időben terjedtek el a különböző árkádiák, amelyeket irodalmi köröknek vagy iskolák-nak lehetne nevezni. ilyen volt például az Arcádia Lusitana ou Ulissiponense, amelyet 1756-ban antônio dinis da Cruz e Silva, teotónio gomes de Carvalho és manuel nicolau esteves negrão alapítottak. zárt körű, kis irodalmi társaság volt ez, amelybe csak az erre kiválasztottak kerülhet-tek be. a tagok a felavatáskor görög mitológiai pásztorneveket kaptak, mint például elpino nonacriense, alcino micénio vagy lycidas Cintio.
az árkádisták végeredményben reformisták voltak, akik a gongorizmus ellensúlyozására saját, új esztétikájukat akarták bevezetni. mivel azonban ennek a mozgalomnak nem voltak eleven tár-sadalmi gyökerei, s elképzeléseik csak a tagok agyában léteztek, nem sok sikert érhettek el. a töb-biekkel együtt ez az árkádia is hamarosan feloszlott (1774).
az Arcádia Lusitana megalapítója, antónio dinis da Cruz e Silva, a portugál dithirambusz meghonosítója 1731-ben született. a coimbrai egyetemen jogot végzett, majd hivatali pályára lépett. állandóan a görög és a latin klasszikusokat tanulmányozta és utánozta. költészete ezért művirág-ízű, erőltetett, tudálékos volt, tele élvezhetetlen mitológiai nevekkel és kifejezésekkel, amelyeket csak a beavatottak ismerhettek. Szatirikus művei közül az antiklerikális jellegű Hissope (a szenteltvíztartó) maradt fenn.
pedro antónio Correia garção lisszabonban született 1724-ben. ő is Coimbrában tanult.
Főleg szonetteket, ódákat, pásztordalokat, szatírákat, episztolákat, elégiákat írt elegáns, tiszta, tömör stílusban, igen jó formakészséggel. Cantata de Dido című drámája a portugál költészet ma is megbecsült alkotása.
Francisco José Freire 1719-ben született lisszabonban. Főleg mint Horatius, ovidius, vergi-lius kitűnő fordítója vált híressé, de irodalmi kritikusként is jelentős volt. legjobb műve az Arte
egy másik nevezetes árkádia volt a Szépirodalmi árkádia vagy Új árkádia, melyet 1790-ben alapítottak. de ez is rövid ideig működött, mert a tagok nem értették meg egymást. két jelentős írót azonban bemutatott, az egyik manuel maria barbosa du bocage, a másik José agostinho de macedo volt.
manuel maria barbosa du bocage 1765-ben született Setúbal városban. anyja francia szárma-zású volt. katonai pályára lépett, bejárta indiát, érintette rio de Janeirót. két évig goában él, de nyugtalan szelleme nem tudott beilleszkedni semmilyen konvencionális rendbe, ezért mindenütt sok kellemetlenségben volt része, előbb börtönbe (1797), majd az inkvizíció fogságába került.
később teljesen elzüllött. negyvenéves korában halt meg. Főleg szatírákat és szerelmi dalokat írt.
Camões nagyságát azonnal felismerte, és csodálatát nyíltan meg is vallotta. kellemetlenségeinek az volt az oka, hogy határozottan protestált az abszolutizmus zsarnoki hatalma ellen, lelkesen köszöntötte a francia forradalmat, meglátta benne az új idők jelét. Szonettjei ma is élvezetesek. őt tartják az úgynevezett elmanista iskola megteremtőjének. Főként fordításaiból élt, latinból, olasz-ból és franciáolasz-ból több híres művet is lefordított.
José agostinho de macedo (1761–1831) a Xviii. és XiX. század egyik legtermékenyebb, leg-sokoldalúbb írója volt, és egy igazi grafomán. több mint háromszáz életrajzot írt. izgága, nyugta-lan szelleme miatt már iskolás korában sok baja volt az ágoston rendben, ezért egyik kolostorból a másikba küldték. Céltalanul csavarog az országutakon, a rendőrség letartóztatja, mert paraszt-lánynak öltözve járja a vidéket. a szertelen kószálásoknak az lett a vége, hogy 1792-ben kizárták a rendből.
macedo renitens egyéniség, aki a politikusokat, az írókat támadja, de mindezt rendszertele-nül. mivel örökösen megbántottnak és mellőzöttnek érzi magát, mindenkibe belemar, még Camões-t sem kíméli. Filozófiai művei közül jelentősebbek: A Criação (a teremtés), A Natureza (a természet), A Meditação (a meditáció). az Os Lusíadas ellentéteként megírta O Oriente (kelet) című eposzát, valamint Os Burros (a szamarak) című, sokszor emlegetett szatíráját. bármily rendszertelen és nyugtalan szellem volt is macedo, minden művéből kiérezzük az elkövetkező polgári forradalom vibrálását, amit ez a rendkívül érzékeny költő előre megsejtett. végül ő is az inkvizíció áldozata lett.
a korabeli költők közül csak néhánynak a nevét említjük meg, hiszen ezek munkássága nem volt olyan kiemelkedő, mint macedóé: domingos maximiano torres idilleket és szerelmi dalokat írt, antónio ribeiro dos Santos mint szabadelvű tudós és ódaköltő lett ismert, nicolau tolentino de almeida jeles szatírikus volt, José anastácio da Cunha pedig inkább filozófus volt, mint költő, akit a romantika előfutáraként szoktak emlegetni.
József király halála után, mária uralma alatt ismét a sötét reakció és a vallásos elfogultság dühöngött portugáliában. ez volt a rigorizmus, a szigorúság ideje, amikor ismét felállították az inkvizíciót, s már azért is bevádolták az írókat, ha idegen filozófiai műveket olvastak.
az európai haladó irodalom megismerése utáni vágy azonban egyre jobban elterjedt az or -szágban. ehhez nagyban hozzájárult a királyi tudományos akadémia 1780-as megalakítása, de főként lafões herceg áldásos munkássága, akinek a vezetése alatt az akadémia igen komoly tudo-mányos munkásságot fejtett ki, elsősorban a Memoriák kiadásával. Három osztálya működött:
a természettudományi, a matematikai és a történelmi-irodalmi szakosztály. különböző poetikák, retorikák, valamint híressé vált idegen művek portugál fordításai jelentek meg. az akadémia
tudósai nagyban hozzájárultak a tudományok fejlődéséhez. nevezetesebb tagjai közül említsük meg a következőket: antónio Caetano de amaral (1748–1819), João pedro ribeiro (1750–1839), antónio ribeiro dos Santos (1745–1818).
a SzÍnHáz a Xviii. Században
v. János király udvari színházában leginkább az olasz operát utánozták. Így alakult ki lassan a portugál vígjáték, amely kezdetben mindenféle mitológiai eszmefuttatásokkal, a spanyol és olasz színpadon kialakult belső intrikákkal foglalkozott, tele volt modoros áriákkal, közönséges, durva hangú jelenetekkel. a korszak minden drámai-színházi kísérlete élén antónio José da Silva állt. 1705-ben született rio de Janeiróban. már gyermekkorában portugáliában telepedik le a csa-lád. lisszabonban és Coimbrában jogot végez. igen fiatalon kezdte színműírói pályafutását. az inkvizíció azonnal felfigyelt működésére, s mivel zsidó származású volt, könnyű szerrel perbe fogták, és 1739-ben máglyán égették el. rövid életében rendkívül termékeny drámaírói működést fejtett ki. nevezetesebb színdarabjai a következők: A vida do Grande D . Quixote de la Mancha e do Gordo Sancho Pança (a nagy don Quijote és a kövér Sancho panza élete, 1733); Esopaida (1734); Encantos de Medeia (médeia bájai, 1735); Anfitrião (1736); Labirinto de Creta (krétai labi-rintus, 1736).
a Xviii. század végén és a XiX. század elején a romantika előhírnökeivel találkozunk. ezek közül a következők a legfontosabbak:
nicolau tolentino de almeida lisszabonban született 1740-ben. Coimbrában végezte tanul-mányait, majd 1765-ben a lisszaboni egyetemen a retorika professzora lett. kortársai szerint kel-lemetlen modorú, rossz humorú ember volt, aki mindent és mindenkit éles, szatirikus módon csúfolt ki. ezért sok kellemetlensége támadt feletteseivel, ott is hagyta a nevelői pályát és hiva-talnok lett. Színdarabjai közül néhányat még ma is emlegetnek: O Velho (az öreg), A Guerra (a háború), Os amantes (a szerelmesek).
a romantika másik előfutára, Francisco manuel do nascimento 1734-ben született lissza-bonban. az inkvizíció üldözései elől negyvenéves korában kénytelen párizsba menekülni. távol-létében minden vagyonát elkobozzák. kényszerű emigrációjában gyógyíthatatlan honvágy gyötri hazája után. klasszikus stílusban írt, régiesnek tűnő verseit ma már nemigen olvassák. megél-hetési okokból sokat fordított latinból és franciából. párizsban halt meg 1819-ben.