A pozsonyi koronázásokon a szentmise végeztével a templom iskolákkal szembeni kapuját kinyitották, és a koronázási menet megindult a ferences templomhoz, ahol az uralkodó az arra kijelölteket az aranysarkantyús
„rend” lovagjaivá ütötte. Az uralkodó gyalog ment egy vörös, fehér és zöld posztóval fedett fahídon keresztül. Ez a három színű posztó először 1608-ban került a hídra, előtte vörös és aranyszínű volt.617A székesfehérvári út-vonalon még piros szőnyeg borította a hidat.618A posztószőnyeg az ün-nepség után a nép prédája lett.619Az útvonalon, a Szent Márton-templomtól egészen a ferences templomig szórták a koronázási érmeket, a P. Engelbert által leírt ordó szerint arany- és ezüstérmeket.620 A pénzszórást már Kottanner Jánosné is megemlítette az emlékiratában: a székesfehérvári Szent Péter-templomból a szállásig tartó menetben szórtak dénárokat.621A pénzszórókhoz rendeltek a statusok és rendek közül néhány embert és
ka-616Lundorp: Der römischen kayserlichen Majestät, 262–264.
617Bartoniek: Magyar királykoronázások, 139.
618Benda–Fügedi: A magyar korona regénye, 146.
619Barits: A magyar királyok, 44., Benda–Fügedi: A magyar korona regénye, 137.
620Acta et observata, 205.
621Kottanner Jánosné emlékirata, 50.
622Goethe: Életemből, 187.
623Bartoniek: Magyar királykoronázások, 126.
624Egy portugál szemtanú tudósítása, 61. I. József koronázási érmeiről bővebben: Soltész–
Tóth–Pálffy: Coronatio Hungarica, 139–175.; ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 4, f. 259v–
260r.
625PL AEV 371/5, p. 28–29.
626Acta et observata, 205.
tonát, akik ügyeltek a rendre. A magyarországi hagyományban a pénzszó-rás az aranysarkantyús vitézek lovaggá ütésének helyszínére vonuló ko-ronázási menet során történt, míg a római királykoronázáson, Frankfurtban a lakoma előtti egyik látványosság volt az ökörsütéssel együtt, ahogyan Goethe is leírta.622A pénzszórásnak nemcsak átvitt értelme volt – a király bőkezűségének megnyilvánulása –, hanem biztonsági oka is. Prágában már a 11. században éltek e praktikával, amelynek köszönhetően a kíváncsi tömeg nem tehetett kárt a hercegben, mivel a pénz összeszedésére figyelt.623 I. József 1687-ben a koronázótemplomból induló vonulásának elején a német és magyar lovagok vegyesen helyezkedtek el, majd a papság ke-reszttel. Ez után következett a tíz országzászló, a magyar herold, a magyar koronázási ékszereket vivők, utánuk vonult a főlovászmester a kivont karddal, I. József királyi ruhában két asszisztens püspök között, majd a fő-udvarmester. A testőrkapitány helyett, aki a császári párt kísérte vissza a várba a szentmise után, két kamarás, Franz Karl Cavriani és Friedrich von Schaffen vonult. A Magyar Kamara elnöke lovagolt arany és ezüst érmeket szórva a nép közé, amelyen I. József mottója volt: Amore et Timore (szere-tettel és félelemmel).624
Az 1712. évi vonulás meghatározott rendje: a császári katonák mennek elsőként, majd a négy furir, az előkelők famulusai, a császári gyalogosok, hajdúk, a császári ifjak, a magyar és német előkelők vegyesen, a tíz zászló-vivő, az Aranygyapjas Rend lovagjai, az ékszervivők, a herold, kivont karddal a főlovászmester, III. Károly az esztergomi és kalocsai érsek között, majd Erdődy Gábor arbei püspök az apostoli királyságot megjelenítő ke-reszttel, a kapitányok és 50 katona, utánuk jött Erdődy Sándor kamarael-nök, és újabb 50 katona zárta a sort.625Pozsonyban a Szent Márton-temp-lomtól egészen a ferences templomig szórták a koronázási arany- és ezüstérmeket.626A pénzszórásra Erdődy Sándor kamaraelnököt jelölték ki.
A zseton előlapján egy korona jelenik meg, alatta a következő felirat olvas-ható: Carolus VI. Rom. Imper. S. A. Ger. Hispan. Hung. Boh. Rex A. Aust.
Coronatus Poson. 22 Maii 1712. (VI. Károly a mindig felséges római császár, Németország, Spanyolország, Magyarország, Csehország királya, Ausztria
627Soltész–Tóth–Pálffy: Coronatio Hungarica, 170–174. katalógustételek. Az érmekről leírás olvasható: Lányi naplója II. 10–11; Kovachich: Solennia, 151. Mindketten kihagyták a ti-tulatúrából a Germaniaeszót, Kovachichnál Károlyt a harmadik sorszámmal jelölte, illetve nem tüntette fel az ausztriai főhercegi címét. Lányi Pál figyelmét nem kerülte el a felirat eleje és vége között lévő rózsa.
628ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 273v. Barkóczy vitte a keresztet a törvények szente-sítésénél is. Vö. OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 206r–v.
629OSZKK Fol. Lat. 3910, f. 60r.
630ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 291r.
631Kovachich: Solennia, 202.; ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 290v–292r.
632OSZKK Fol. Lat. 3910. f. 62v; ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot 18, f. 292v. Képet nem közölt.
Soltész–Tóth–Pálffy: Coronatio Hungarica, 209–215. katalógustételek.
főhercege megkoronáztatott Pozsonyban 1712. május 22-én) Az érme hát-lapján felhőkkel körülvett földgömb látható a Constantia et Fortitudine (áll-hatatossággal és bátorsággal) felirattal.627
1741-ben a források a templomnak a jezsuitákkal szembeni nagyobb ka-puját nevezték meg, amelyet kinyitottak a szentmisét követően. A vonu-lásban résztvevők sorrendje: a mágnások, előkelők és nemesek vegyesen, az Aranygyapjas Rend lovagjai, majd a zászlóvivők, a magyar herold, az ékszervivők, a főlovászmester kivont karddal, Barkóczy Ferenc szepesi prépost és tanagrai címzetes püspök a kereszttel,628akit a királynő követett koronával a fején, jogarral és az országalmával a kezében, illetve Szent Ist-ván köpenyében. Jobbján a kalocsai érsekkel, balján az egri püspökkel.629 A tervezett rendtartás szerint a jobbján haladt volna az esztergomi érsek, balján pedig a kalocsai érsek, a prímás azonban nem volt képes gyalogolni, ezért a sorrend változott és az egyházi hierarchiában a második méltóság került az előkelőbb jobb oldalra, és a prímás suffraganeusa pedig a balra.630 Utánuk vonult Kollonich kardinális, pápai nuncius és a velencei követ, a püspökök, udvarhölgyek és különböző testőrcsapatok. A nép közé a két templom között Erdődy György kamaraelnök arany és ezüst érméket szórt.631Az egyik naplóíró közölte az érmek leírását: az előoldalán felül a Magyar Királyság Szent Koronája, alatta a felirattal, amelynek a rövidítéseit a scriptor feloldotta: „Maria Theresia in reginam Hungariae coronata Posonii 25aJunii 1741” A hátoldalán a két hátsó lábán álló oroszlán, amely az egyik kezében a kettős keresztet tartja, a másikkal a „Magyar Királyság három folyóját támasztja.” A naplóíró ezt hibásan jegyezte fel, ugyanis az az osztrák címeres pajzs, ahogyan az a bécsi forrásban is olvasható, amely a keresztet is „kettős magyar keresztnek” nevezte. Ezen az oldalon lévő felirat: Iustitia et Clementia.632